Népszabadság, 1982. április (40. évfolyam, 77-100. szám)

1982-04-28 / 98. szám

A növekedés lehetőségei EGY IPARI SZÖVETKEZET TAPASZTALATAI A bázisszemlélet egyik káros következménye, hogy az eset­leg átmeneti gyorsabb növeke­dés lehetőségével a gazdálko­dó egység akkor sem él, ha er­re mód is nyílna. Persze bá­zisérdekeltség ide, bázisérde­keltség oda, mindig akad olyan vállalat, amelyik nem szalaszt­­ja el a kínálkozó lehetőséget, s egyik évről a másikra akár 20 —30 százalékos termelés- és exportnövekedést is végrehajt. Az alábbiakban egy olyan 400 fős ipari szövetkezet gazdálko­dási tapasztalatait mutatjuk be, amely elsősorban háttéripari termékek előállítására specia­lizálódva próbált eredménye­sen gazdálkodni. * Szövetkezetünk — a Puskás Tivadar Műszer- és Gépipari Szövetkezet — az alapítás éve óta (1958) mind belső szerve­zetét, mind a termelés színvo­nalát, a termékszerkezetet te­kintve jelentős fejlődésen ment keresztül. Fuzionáltunk egy ha­sonló nagyságú, eltérő profilú szövetkezettel, s ez mindkét szövetkezet számára előnyös­nek bizonyult, a gyártási ta­pasztalatok, a munkaerőgárda jól egészítette ki egymást. A gazdasági erejében így meg­gyarapodott szövetkezet a 70- es évek közepén alapvető je­lentőségű döntés elé került: milyen tevékenységi kört és milyen módját válassza a fej­lesztésnek? A specializáció előnyei Ami az első kérdést illeti, úgy hittük, hogy a mi mérete­ink mellett szűkebb területre specializálódva, elsősorban a háttéripari termékek gyártásá­ra szakosodva, különböző nagy­ságú felhasználók igényeit ki­szolgálva találhatjuk meg az adottságainknak leginkább megfelelő tevékenységi kört. Jelenlegi termékszerkezetünk jól tükrözi eme elhatározás eredményét. Szintszabályozó műszereket, híradástechnikai kistranszformátorokat, for­rasztástechnikai eszközöket, valamint híradástechnikai és műszeripari kisrugókat, elekt­ronikus érintkezőket állítunk elő. Eredetileg — a hatvanas évek végén — különféle, elsősorban szintszabályzó elektronikai mű­szereket gyártottunk. Ezekbe — egyebek között — olyan mi­niatűr transzformátorokat épí­tettünk, amelyek beszerzése belföldről is, importból is meglehetősen nehézkes volt. Ugyanakkor az ilyen kisebb méretű és teljesítményű transzformátorok állandó hi­ánycikknek számítottak a ha­zai híradástechnikai iparban, tehát a gazdaságos sorozat el­érésére lehetőség kínálkozott az ő igényeik kielégítése révén. A késztermékeinkbe beépített transzformátorok pedig kellő referenciául szolgálhattak a majdani felhasználóknak. A híradástechnikai kisrugók és elektronikus tömegelemek gyártásának meghonosításakor is az a szempont vezérelte a szövetkezetet, hogy ne a vég­termékek körét bővítsük új elektronikai műszerek előállí­tásával, hanem tudatosan vál­laljuk a részegységgyártó sze­repkört. Azt is meg kell mondani, hogy ez néha elég rögös út volt, a közgazdasági feltételek korábban nem mindig ösztö­nöztek a háttéripari tevékeny­ség vállalására. Sok vállalat — a kiszolgáltatottságtól félve és a nem kevés negatív tapaszta­lat birtokában — maga rendez­kedett be a legkülönfélébb részegységek gyártására. De a saját belső szükségleteik rend­szerint nem tették lehetővé a gazdaságos sorozatnagyság el­érését, nagy teljesítményű gé­peket sokszor még egy mű­szakban sem tudtak kihasznál­ni. A megoldás nem lehetett — és nem is lehet — adminiszt­ratív intézkedés, mondjuk a vállalat utasítása a gépek át­adására. A beszállítóknak kell bizonyítaniuk, hogy képesek megfelelő minőségben, határ­időre és nem utolsósorban ol­csón — olcsóbban, mintha a vállalat házon belül állítaná elő — részegységeket előállíta­ni. Kooperációs szerződések És itt jutunk el a cikkünk elején feltett kérdés második részéhez. Csak akkor számít­hattunk a saját szükségletein­ket sokszorosan meghaladó mennyiségű transzformátor, rugó, érintkező stb. eladásá­ra, ha valóban korszerű, jó mi­nőségű termékkel tudunk meg­jelenni a piacon. Egy alig négy­száz fős szövetkezet nem tűz­hette ki célul, hogy saját fej­lesztő gárdára alapozva világ­­színvonalú termékkel lepje meg a felhasználókat. A meg­oldás részben külső fejleszté­sek, találmányok, részben más országokbeli licencek és gyár­tási eljárások felhasználása volt. Így például a korszerű kistranszformátorok gyártásá­hoz szükséges technológiákat és berendezéseket egy koope­rációs szerződés alapján az NSZK-beli Shaffer cégtől vet­tük át. Az elektromos pákákat szintén nyugatnémet kooperá­cióban kezdtük el gyártani. Kezdetben csak összeszereltük a pákákat, később megismer­ve a terméket és gyártási ta­pasztalatokra téve szert, ma­gunk kezdtük előállítani az egyes alkatrészeket is. Ezen együttműködés eredményekép­pen ma a forrasztástechnika legújabb eredményeit megtes­tesítő termékkel rendelkezünk, hasonlóképpen ebbe a kategó­riába tartozik a nyomtatott áramkörbe ültethető kistransz­­formátor-családunk is. Az utóbbi öt évben a nép­gazdaság legkülönbözőbb terü­letein felhasznált kisrugók gyártását fejlesztettük a leg­nagyobb mértékben. A beállí­tott nagy teljesítményű auto­maták műszakonként és egyen­ként 15—20 dolgozó munkáját helyettesítik. A gépeket három műszakban üzemeltetjük, de termékeink iránt olyan nagy a kereslet, hogy a jelenlegi ka­pacitással sem tudjuk az igé­nyeket maradéktalanul kielé­gíteni. E tevékenységgel rokon az érintkezők és hajlított tömeg­elemek gyártása, ahol a kisru­­gógyártásban szerzett szakmai tudást is jól tudjuk hasznosí­tani. A már jól bevált módszer szerint — a szakmában vezető külföldi céggel léptünk együtt­működésre — így a legmaga­sabb szinten kapcsolódhatunk be a gyártás folyamatába. A beruházást részben saját erő­­ből, részben bankkölcsönből finanszíroztuk. Legújabb beruházásunk az elektronikus érintkezők és tö­megelemek nagy sorozatú gyár­tásának megalapozását szol­gálja. Ezzel szorosan kapcso­lódunk a hazai elektronikai ipar fejlesztéséhez. Ha tevékenységünket abból a szempontból vesszük szem­­ügyre, hogy mit hozott a nép­gazdaságnak és a vállalatnak — úgy hisszük —, akkor is kedvező képet kapunk. A fel­sorolt termékek hazai gyártá­sával korábban importból be­szerzett terméket adunk a fel­használóknak, másrészt jelen­tős mennyiségben exportálunk is mind a szocialista, mind a nem szocialista országokba. 1981-ben árbevételünk mint­egy 87 százaléka belföldi, 10 százaléka rubel-, 3 százaléka pedig dollárviszonylatú eladá­sainkból származott, mintegy 181 millió forint értékű ipari termelés mellett. De ha a szövetkezet saját közvetlen hasznát nézzük, ak­kor sem panaszkodhatunk. Az eltelt hat évben termelésünk megháromszorozódott. 1981-ben az előző évhez képest összes ár­bevételünk mintegy 45, rubel­­viszony­latú kivitelünk majd­nem 70 %-kal, dollárrelációjú exportunkból származzó árbe­vétel­ünk pedig készeresére emelkedett. Dolgozóink közvetlen hasz­na mérhető le azon, hogy ta­valy a bérszínvonal 10 száza­lékkal emelkedett — teljes egé­szében a hatékonyság, javulá­sából —, ezen belül egyes te­rületeken a bérek növekedése a 20 százalékot is meghaladta. Központi üzemház Negyedik éve építjük köz­ponti üzemházunkat. A város legkülönbözőbb helyein, több­ségében pincében, szétszórt, 44 telephelyből már csak öt üze­mel, és ezek között sincs egyet­len pinceműhely sem. Az új­­ terveink szerint 1984-re fel­épülő — üzemház nemcsak dol­gozóinknak teszi kellemesebbé a munkát, hanem a termelési folyamat ésszerűbb szervezése, a szállítási költségek csökken­tése révén gazdálkodásunk eredményességét is javítja. A gyors növekedés termé­szetesen gondokkal is jár, pél­dául a korábbinál nagyobb mennyiségben felhasznált alap­anyag és szerszám beszerzése bizony nem mindig egyszerű egy kisvállalat számára. Itt még nem mondhatjuk, hogy egyenlő helyzetben lennénk nagyobb versenytársainkkal. De belső szervezettségünket, a termelésirányítást, az adatfel­dolgozási rendszert is az új feltételeknek megfelelően át kell alakítanunk. Lehet, hogy 1982-ben és az azt követő néhány évben ter­melésünk nem fog a korábbi évekhez hasonló ütemben emelkedni, de úgy véljük, hogy a gazdaság fejlődése révén mindig adódik olyan rés, amelybe egy, a mi nagyságren­dünknek megfelelő gazdasági egység behatolva, termelését ésszerűen diverzifikálva, újabb növekedési forrásra tehet szert. Dróth József a Puskás Tivadar Műszer­es Gépipari Szövetkezet elnöke Nem kevés bírálat érte a leg­utóbbi években az elektrotech­nikai minisztériumot és az irá­nyítása alá tartozó vállalatokat a Szovjetunióban azért, mert nem tudták hiánytalanul kielé­gíteni a megrendelők igényeit egyes aszinkron motorokból. A motorgyártóknál végzett elemzésekből kiderült: a több motor kibocsátásának előfelté­tele mindenekelőtt a több ká­bel. A kábelipar azonban ezt nem tudta vállalni, mert az eredeti műszaki tervekben tar­tósan hiánycikkek közé sorolt, speciális szigetelőanyagokkal bevont kábeleket írtak elő. A kábelgyártók és a -felhasz­nálók közös kutatásának ered­ményeként sikerült új — mű­anyag — szigetelőanyagokat alkalmazni, amelyekből meg­felelőnek ígérkezett az ellátás. Az így készített kábelek meg­feleltek az eredeti műszaki pa­ramétereknek is. Az eredmény kettős: megszűnt az aszinkron motorok gyártását akadályozó szűk keresztmetszet, és egyút­tal csökkent az önköltség is. Ebből — és néhány más ked­vező eredményből — kiindulva úgy ítélték meg az elektrotech­nikai minisztériumban, hogy nem kell megvárni, amíg az anyag-, energia- vagy munka­erőhiány jelentkezik az egyes termékek termelésénél, hanem folyamatosan vizsgálni kell a különböző termékek gyártását. Az értékelemzésnek mindenek­előtt arra kell választ adnia, hol, mit lehet megtakarítani anélkül, hogy a kibocsátott termékek minősége romlana. A minisztérium irányítása alá tartozó vállalatoknál az utóbbi négy évben több mint háromszáz terméket elemez­tek. Ezek között generátorok, elektromos berendezések, asz­tali- és állólámpák­­ egyaránt megtalálhatók voltak. Az ered­mény — mint az EKO című novoszibirszki közgazdasági fo­lyóirat megállapítja — igen kedvező a gyártók és a későb­bi felhasználók szempontjából. Valamennyi megvizsgált ter­méknél ugyanis találtak olyan ráfordításokat, amelyek­ felesle­­gesnek minősültek. A kidolgo­zott javaslatoknak, módosítá­soknak köszönhetően eddig mintegy 30—35 millió rubelt takaríthattak meg a vállalatok. Ennek értékét különösen az növeli: olyan termékeknél, gyártmányoknál sikerült csök­kenteni az önköltséget, ame­lyeknél a hagyományos és szé­les körben ismert megtakarí­tási módszerek szerint már minden lehetőséget kimerítet­tek. Mi szerepel a megtakarítá­sok listáján?Színes­fémek,hen­gerelt áruk, műanyagok, ener­gia és így tovább — vagyis olyan termékek, amelyekből a megalapozott igények kielégí­tése is mind nehezebb és költ­ségesebb. A megtakarítás számszerű összegében közvet­lenül nehezen mutatható ki az, hogy a különböző termékek súlya csökkent a felhasznált kevesebb anyag miatt, és a ko­rábbiaknál kisebb helyet fog­lalnak el. Lényeges továbbá: a felhasználók egybehangzó vé­leménye szerint a módosítások után a termékek minősége, élettartama nem változott , sőt némely esetekben javult. Az anyagpazarlásnak minő­síthető többletráfordítások — mint az elemzésekből kiderült — egyrészt a megfelelő anya­gi és erkölcsi érdekeltség hiá­nyával függenek össze. A gyártmánytervezők például megrekednek az első elképze­lésnél, amikor új terméket ké­szítenek. Nem keresnek újabb — esetleg gazdaságosabb — megoldásokat, és így a külön­böző döntési fórumokon való­jában nincs lehetőség igazi szakmai vitára és az azt kö­vető érdemi döntésre. A terve­zők érdektelensége mindenek­előtt azzal függ össze, hogy munkájukat általában két-há­­rom paraméter alapján — be­rendezés teljesítménye, beru­házásigénye — értékelik, s a többi mutatót már kevésbé ve­szik figyelembe. Így ezeknél a mutatóknál fel sem merül a legcélravezetőbb megoldás ke­resése. És ami nagyobb baj, hogy a sorozatgyártás közben eddig inkább kampányfeladat­jelleggel vizsgálták a terméke­ket, és főképp azt elemezték, hogy miként lehetne többet gyártani. A többletráfordítá­sok másik oka: a hiányos in­formáció. A tervezők és a gyár­tók keveset tudnak a különbö­ző nyersanyagok, félkész termé­kek, komplettáló részegységek árairól, ami nagymértékben megnehezíti a helyes döntést. Ezzel szorosan összefügg az is, hogy nem mindig megfelelő az információ az alapanyagok, részegységek termelésének ala­kulásáról, az újabb anyagok sorozatgyártásának megkezdé­séről, illetve azok műszaki pa­ramétereiről. A szovjet szakemberek hang­súlyozzák : az értékelemzés ága­zati vagy népgazdasági szinten csak akkor hozhatja meg a kí­vánt eredményeket, ha nem kampányfeladatként kezelik, hanem a kutatástól az érté­kesítésig — tehát az újrater­melés valamennyi szakaszában — állandóan napirenden van. A szemlélet, a gondolkodás­­mód terjedését, a jó tapaszta­latok átadását pedig a külön­böző szimpozionok, bemutatók segítik. Az elektrotechnikai mi­nisztérium például évenként rendez kiállításokat a legújabb eredményekről. A még széle­sebb körű tájékoztatást segí­tik elő a negyedévenként meg­jelenő kiadványok, amelyek­ben az értékelemzésnél feltárt nem gazdaságos megoldásokat és a megszüntetésükre kidol­gozott javaslatokat ismertetik. Ezeket a termelés irányítóinak névre szólóan címezve küldik meg. Faragó András Értékelemzés a Szovjetunióban KÖZGAZDASÁG A mezőgazdasági termékek egy lakosra jutó termelése A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján készült áb­rából kitűnik, hogy az elmúlt húsz év alatt hazánkban az egy lakosra jutó gabonatermelés 72%-kal nőtt. Megduplázódott a tojástermelés. Vágóállatokból 81%-kal jutott több egy lakosra 1981-ben, mint 1960-ban, míg az egy lakosra jutó tejtermelés ugyanezen idő alatt másfélszeresre nőtt. A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Szovjet hajórendelés Jugoszláviától A Szovjetunió 15 olajszállító tankhajót rendelt meg jugo­szláv hajógyáraknál, összesen 500 millió dollár értékben — jelentette a Tanjug hírügynök­ségre hivatkozva az AP—DJ. A tankhajókat, amelyeknek mindegyike 16 400 tonnás lesz, a spliti, a rijekai és a kralje­­vicai hajógyárban építik, és 1984—85-re készítik el. A Tan­jug szerint a szovjetekkel kö­tött szerződés a legnagyobb, amelyet valaha is jugoszláv hajógyár aláírt. (AP—DJ) A tervezettnél kevésbé csökkent tavaly a kínai acéltermelés Kína acéltermelése tavaly 4%-kal csökkent, de még így is több mint 8%-kal túlszár­nyalta a tervet — derül ki a fémipari minisztérium adatai­ból. Az Új-Kína hírügynökség szerint a termelés az 1980. évi 37,12 millió tonnáról tavaly 35,6 millió tonnára süllyedt. A pekingi tervezők a gaz­dasági „kiigazítás” program­jának szellemében az öntött­vas- és acéltermelés erőteljes visszafogását határozták el, amit azonban csak részben hajtottak végre. A nyersvas­­termelés 3,5, az acélgyártás 8,2, ezen belül a hengerelt áruk előállítása 14,3%-kal volt na­gyobb a tervezettnél. A réz, az alumínium és nyolc más színesfém előállítása 11%­­kal haladta meg a tervezettet, és tetemes emelkedés követke­zett be az aranybányászatban is — közölte az Új-Kína, pon­tos adatot azonban nem hozott nyilvánosságra. (Reuter) Japán panasz a GATT-nál Japán panaszt kíván tenni a GATT-nál, amiért Ausztria meg akarja hosszabbítani a ja­pán képmagnók bevitelének korlátozását. Az osztrák kor­mány tavaly február 14-től évi 8500 darabban szabta meg az importálható japán képmagnók számának felső határát, és nemrég bejelentette, hogy a korlátozást újabb egy évre pro­longálja. A tokiói kormány már tár­gyalt ez ügyben az osztrákok­kal, de nem sikerült megálla­podásra jutniuk. Tokió szerint az osztrák intézkedés szöges ellentétben áll a GATT szabá­lyaival. Hivatalos japán adatok sze­rint a múlt év első 11 hónap­jában 20 ezer képmagnót ex­portáltak Ausztriába, de ennek nagyobbik felét továbbszállí­tották más európai országokba, és Ausztriában csak mintegy 9050 darab maradt. A Reuter hozzáteszi, hogy a kétoldalú kereskedelemben tavaly 220 millió dolláros japán aktívum keletkezett. (Világgazdaság) Az MNB devizaárfolyamai Érvényben: 1982. április 27-től Devizanem Vételi Közép- Eladu­s árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6175,60 6181 178 6187,96 Ausztrál dollár 3676,64 3680,32 3684,00 Belga frank 76,73 76,81 76,89 Dán korona 427,63 428,06 428,49 Francia frank 555,91 556,47 557,03 Hollandi forint 1306,49 1307,80 1309,11 Japán jen (1000) 141,22 141,36 141,50 Kanadai dollár 2861,52 2864,38 2867,24 Kuvaiti dinár 12190,11 12202,31 12214,51 Norvég korona 571,06 571,63 572,20 NSZK-márka 1451,16 1452,61 1454,06 Olasz líra (1000) 26,41 26,44 26,47 Osztrák schilling 206,51 206,72 206,93 Portugál escudó 47,92 47,97 48,02 Spanyol peseta 32,79 32,82 32,85 Svájci frank 1778,51 1780,29 1782,07 Svéd korona 588,49 589,08 589,67 Tr. és cl. rubel 2597,40 2600,00 2602,60 USA-dollár 3494,77 3498,27 350­,77 mmr SK3NET1A‘“ GOLYÓSIRÓN ellenO RZQ^min^eseg______________

Next