Népszabadság, 1982. április (40. évfolyam, 77-100. szám)
1982-04-28 / 98. szám
A növekedés lehetőségei EGY IPARI SZÖVETKEZET TAPASZTALATAI A bázisszemlélet egyik káros következménye, hogy az esetleg átmeneti gyorsabb növekedés lehetőségével a gazdálkodó egység akkor sem él, ha erre mód is nyílna. Persze bázisérdekeltség ide, bázisérdekeltség oda, mindig akad olyan vállalat, amelyik nem szalasztja el a kínálkozó lehetőséget, s egyik évről a másikra akár 20 —30 százalékos termelés- és exportnövekedést is végrehajt. Az alábbiakban egy olyan 400 fős ipari szövetkezet gazdálkodási tapasztalatait mutatjuk be, amely elsősorban háttéripari termékek előállítására specializálódva próbált eredményesen gazdálkodni. * Szövetkezetünk — a Puskás Tivadar Műszer- és Gépipari Szövetkezet — az alapítás éve óta (1958) mind belső szervezetét, mind a termelés színvonalát, a termékszerkezetet tekintve jelentős fejlődésen ment keresztül. Fuzionáltunk egy hasonló nagyságú, eltérő profilú szövetkezettel, s ez mindkét szövetkezet számára előnyösnek bizonyult, a gyártási tapasztalatok, a munkaerőgárda jól egészítette ki egymást. A gazdasági erejében így meggyarapodott szövetkezet a 70- es évek közepén alapvető jelentőségű döntés elé került: milyen tevékenységi kört és milyen módját válassza a fejlesztésnek? A specializáció előnyei Ami az első kérdést illeti, úgy hittük, hogy a mi méreteink mellett szűkebb területre specializálódva, elsősorban a háttéripari termékek gyártására szakosodva, különböző nagyságú felhasználók igényeit kiszolgálva találhatjuk meg az adottságainknak leginkább megfelelő tevékenységi kört. Jelenlegi termékszerkezetünk jól tükrözi eme elhatározás eredményét. Szintszabályozó műszereket, híradástechnikai kistranszformátorokat, forrasztástechnikai eszközöket, valamint híradástechnikai és műszeripari kisrugókat, elektronikus érintkezőket állítunk elő. Eredetileg — a hatvanas évek végén — különféle, elsősorban szintszabályzó elektronikai műszereket gyártottunk. Ezekbe — egyebek között — olyan miniatűr transzformátorokat építettünk, amelyek beszerzése belföldről is, importból is meglehetősen nehézkes volt. Ugyanakkor az ilyen kisebb méretű és teljesítményű transzformátorok állandó hiánycikknek számítottak a hazai híradástechnikai iparban, tehát a gazdaságos sorozat elérésére lehetőség kínálkozott az ő igényeik kielégítése révén. A késztermékeinkbe beépített transzformátorok pedig kellő referenciául szolgálhattak a majdani felhasználóknak. A híradástechnikai kisrugók és elektronikus tömegelemek gyártásának meghonosításakor is az a szempont vezérelte a szövetkezetet, hogy ne a végtermékek körét bővítsük új elektronikai műszerek előállításával, hanem tudatosan vállaljuk a részegységgyártó szerepkört. Azt is meg kell mondani, hogy ez néha elég rögös út volt, a közgazdasági feltételek korábban nem mindig ösztönöztek a háttéripari tevékenység vállalására. Sok vállalat — a kiszolgáltatottságtól félve és a nem kevés negatív tapasztalat birtokában — maga rendezkedett be a legkülönfélébb részegységek gyártására. De a saját belső szükségleteik rendszerint nem tették lehetővé a gazdaságos sorozatnagyság elérését, nagy teljesítményű gépeket sokszor még egy műszakban sem tudtak kihasználni. A megoldás nem lehetett — és nem is lehet — adminisztratív intézkedés, mondjuk a vállalat utasítása a gépek átadására. A beszállítóknak kell bizonyítaniuk, hogy képesek megfelelő minőségben, határidőre és nem utolsósorban olcsón — olcsóbban, mintha a vállalat házon belül állítaná elő — részegységeket előállítani. Kooperációs szerződések És itt jutunk el a cikkünk elején feltett kérdés második részéhez. Csak akkor számíthattunk a saját szükségleteinket sokszorosan meghaladó mennyiségű transzformátor, rugó, érintkező stb. eladására, ha valóban korszerű, jó minőségű termékkel tudunk megjelenni a piacon. Egy alig négyszáz fős szövetkezet nem tűzhette ki célul, hogy saját fejlesztő gárdára alapozva világszínvonalú termékkel lepje meg a felhasználókat. A megoldás részben külső fejlesztések, találmányok, részben más országokbeli licencek és gyártási eljárások felhasználása volt. Így például a korszerű kistranszformátorok gyártásához szükséges technológiákat és berendezéseket egy kooperációs szerződés alapján az NSZK-beli Shaffer cégtől vettük át. Az elektromos pákákat szintén nyugatnémet kooperációban kezdtük el gyártani. Kezdetben csak összeszereltük a pákákat, később megismerve a terméket és gyártási tapasztalatokra téve szert, magunk kezdtük előállítani az egyes alkatrészeket is. Ezen együttműködés eredményeképpen ma a forrasztástechnika legújabb eredményeit megtestesítő termékkel rendelkezünk, hasonlóképpen ebbe a kategóriába tartozik a nyomtatott áramkörbe ültethető kistranszformátor-családunk is. Az utóbbi öt évben a népgazdaság legkülönbözőbb területein felhasznált kisrugók gyártását fejlesztettük a legnagyobb mértékben. A beállított nagy teljesítményű automaták műszakonként és egyenként 15—20 dolgozó munkáját helyettesítik. A gépeket három műszakban üzemeltetjük, de termékeink iránt olyan nagy a kereslet, hogy a jelenlegi kapacitással sem tudjuk az igényeket maradéktalanul kielégíteni. E tevékenységgel rokon az érintkezők és hajlított tömegelemek gyártása, ahol a kisrugógyártásban szerzett szakmai tudást is jól tudjuk hasznosítani. A már jól bevált módszer szerint — a szakmában vezető külföldi céggel léptünk együttműködésre — így a legmagasabb szinten kapcsolódhatunk be a gyártás folyamatába. A beruházást részben saját erőből, részben bankkölcsönből finanszíroztuk. Legújabb beruházásunk az elektronikus érintkezők és tömegelemek nagy sorozatú gyártásának megalapozását szolgálja. Ezzel szorosan kapcsolódunk a hazai elektronikai ipar fejlesztéséhez. Ha tevékenységünket abból a szempontból vesszük szemügyre, hogy mit hozott a népgazdaságnak és a vállalatnak — úgy hisszük —, akkor is kedvező képet kapunk. A felsorolt termékek hazai gyártásával korábban importból beszerzett terméket adunk a felhasználóknak, másrészt jelentős mennyiségben exportálunk is mind a szocialista, mind a nem szocialista országokba. 1981-ben árbevételünk mintegy 87 százaléka belföldi, 10 százaléka rubel-, 3 százaléka pedig dollárviszonylatú eladásainkból származott, mintegy 181 millió forint értékű ipari termelés mellett. De ha a szövetkezet saját közvetlen hasznát nézzük, akkor sem panaszkodhatunk. Az eltelt hat évben termelésünk megháromszorozódott. 1981-ben az előző évhez képest összes árbevételünk mintegy 45, rubelviszonylatú kivitelünk majdnem 70 %-kal, dollárrelációjú exportunkból származzó árbevételünk pedig készeresére emelkedett. Dolgozóink közvetlen haszna mérhető le azon, hogy tavaly a bérszínvonal 10 százalékkal emelkedett — teljes egészében a hatékonyság, javulásából —, ezen belül egyes területeken a bérek növekedése a 20 százalékot is meghaladta. Központi üzemház Negyedik éve építjük központi üzemházunkat. A város legkülönbözőbb helyein, többségében pincében, szétszórt, 44 telephelyből már csak öt üzemel, és ezek között sincs egyetlen pinceműhely sem. Az új terveink szerint 1984-re felépülő — üzemház nemcsak dolgozóinknak teszi kellemesebbé a munkát, hanem a termelési folyamat ésszerűbb szervezése, a szállítási költségek csökkentése révén gazdálkodásunk eredményességét is javítja. A gyors növekedés természetesen gondokkal is jár, például a korábbinál nagyobb mennyiségben felhasznált alapanyag és szerszám beszerzése bizony nem mindig egyszerű egy kisvállalat számára. Itt még nem mondhatjuk, hogy egyenlő helyzetben lennénk nagyobb versenytársainkkal. De belső szervezettségünket, a termelésirányítást, az adatfeldolgozási rendszert is az új feltételeknek megfelelően át kell alakítanunk. Lehet, hogy 1982-ben és az azt követő néhány évben termelésünk nem fog a korábbi évekhez hasonló ütemben emelkedni, de úgy véljük, hogy a gazdaság fejlődése révén mindig adódik olyan rés, amelybe egy, a mi nagyságrendünknek megfelelő gazdasági egység behatolva, termelését ésszerűen diverzifikálva, újabb növekedési forrásra tehet szert. Dróth József a Puskás Tivadar Műszeres Gépipari Szövetkezet elnöke Nem kevés bírálat érte a legutóbbi években az elektrotechnikai minisztériumot és az irányítása alá tartozó vállalatokat a Szovjetunióban azért, mert nem tudták hiánytalanul kielégíteni a megrendelők igényeit egyes aszinkron motorokból. A motorgyártóknál végzett elemzésekből kiderült: a több motor kibocsátásának előfeltétele mindenekelőtt a több kábel. A kábelipar azonban ezt nem tudta vállalni, mert az eredeti műszaki tervekben tartósan hiánycikkek közé sorolt, speciális szigetelőanyagokkal bevont kábeleket írtak elő. A kábelgyártók és a -felhasználók közös kutatásának eredményeként sikerült új — műanyag — szigetelőanyagokat alkalmazni, amelyekből megfelelőnek ígérkezett az ellátás. Az így készített kábelek megfeleltek az eredeti műszaki paramétereknek is. Az eredmény kettős: megszűnt az aszinkron motorok gyártását akadályozó szűk keresztmetszet, és egyúttal csökkent az önköltség is. Ebből — és néhány más kedvező eredményből — kiindulva úgy ítélték meg az elektrotechnikai minisztériumban, hogy nem kell megvárni, amíg az anyag-, energia- vagy munkaerőhiány jelentkezik az egyes termékek termelésénél, hanem folyamatosan vizsgálni kell a különböző termékek gyártását. Az értékelemzésnek mindenekelőtt arra kell választ adnia, hol, mit lehet megtakarítani anélkül, hogy a kibocsátott termékek minősége romlana. A minisztérium irányítása alá tartozó vállalatoknál az utóbbi négy évben több mint háromszáz terméket elemeztek. Ezek között generátorok, elektromos berendezések, asztali- és állólámpák egyaránt megtalálhatók voltak. Az eredmény — mint az EKO című novoszibirszki közgazdasági folyóirat megállapítja — igen kedvező a gyártók és a későbbi felhasználók szempontjából. Valamennyi megvizsgált terméknél ugyanis találtak olyan ráfordításokat, amelyek feleslegesnek minősültek. A kidolgozott javaslatoknak, módosításoknak köszönhetően eddig mintegy 30—35 millió rubelt takaríthattak meg a vállalatok. Ennek értékét különösen az növeli: olyan termékeknél, gyártmányoknál sikerült csökkenteni az önköltséget, amelyeknél a hagyományos és széles körben ismert megtakarítási módszerek szerint már minden lehetőséget kimerítettek. Mi szerepel a megtakarítások listáján?Színesfémek,hengerelt áruk, műanyagok, energia és így tovább — vagyis olyan termékek, amelyekből a megalapozott igények kielégítése is mind nehezebb és költségesebb. A megtakarítás számszerű összegében közvetlenül nehezen mutatható ki az, hogy a különböző termékek súlya csökkent a felhasznált kevesebb anyag miatt, és a korábbiaknál kisebb helyet foglalnak el. Lényeges továbbá: a felhasználók egybehangzó véleménye szerint a módosítások után a termékek minősége, élettartama nem változott , sőt némely esetekben javult. Az anyagpazarlásnak minősíthető többletráfordítások — mint az elemzésekből kiderült — egyrészt a megfelelő anyagi és erkölcsi érdekeltség hiányával függenek össze. A gyártmánytervezők például megrekednek az első elképzelésnél, amikor új terméket készítenek. Nem keresnek újabb — esetleg gazdaságosabb — megoldásokat, és így a különböző döntési fórumokon valójában nincs lehetőség igazi szakmai vitára és az azt követő érdemi döntésre. A tervezők érdektelensége mindenekelőtt azzal függ össze, hogy munkájukat általában két-három paraméter alapján — berendezés teljesítménye, beruházásigénye — értékelik, s a többi mutatót már kevésbé veszik figyelembe. Így ezeknél a mutatóknál fel sem merül a legcélravezetőbb megoldás keresése. És ami nagyobb baj, hogy a sorozatgyártás közben eddig inkább kampányfeladatjelleggel vizsgálták a termékeket, és főképp azt elemezték, hogy miként lehetne többet gyártani. A többletráfordítások másik oka: a hiányos információ. A tervezők és a gyártók keveset tudnak a különböző nyersanyagok, félkész termékek, komplettáló részegységek árairól, ami nagymértékben megnehezíti a helyes döntést. Ezzel szorosan összefügg az is, hogy nem mindig megfelelő az információ az alapanyagok, részegységek termelésének alakulásáról, az újabb anyagok sorozatgyártásának megkezdéséről, illetve azok műszaki paramétereiről. A szovjet szakemberek hangsúlyozzák : az értékelemzés ágazati vagy népgazdasági szinten csak akkor hozhatja meg a kívánt eredményeket, ha nem kampányfeladatként kezelik, hanem a kutatástól az értékesítésig — tehát az újratermelés valamennyi szakaszában — állandóan napirenden van. A szemlélet, a gondolkodásmód terjedését, a jó tapasztalatok átadását pedig a különböző szimpozionok, bemutatók segítik. Az elektrotechnikai minisztérium például évenként rendez kiállításokat a legújabb eredményekről. A még szélesebb körű tájékoztatást segítik elő a negyedévenként megjelenő kiadványok, amelyekben az értékelemzésnél feltárt nem gazdaságos megoldásokat és a megszüntetésükre kidolgozott javaslatokat ismertetik. Ezeket a termelés irányítóinak névre szólóan címezve küldik meg. Faragó András Értékelemzés a Szovjetunióban KÖZGAZDASÁG A mezőgazdasági termékek egy lakosra jutó termelése A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján készült ábrából kitűnik, hogy az elmúlt húsz év alatt hazánkban az egy lakosra jutó gabonatermelés 72%-kal nőtt. Megduplázódott a tojástermelés. Vágóállatokból 81%-kal jutott több egy lakosra 1981-ben, mint 1960-ban, míg az egy lakosra jutó tejtermelés ugyanezen idő alatt másfélszeresre nőtt. A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Szovjet hajórendelés Jugoszláviától A Szovjetunió 15 olajszállító tankhajót rendelt meg jugoszláv hajógyáraknál, összesen 500 millió dollár értékben — jelentette a Tanjug hírügynökségre hivatkozva az AP—DJ. A tankhajókat, amelyeknek mindegyike 16 400 tonnás lesz, a spliti, a rijekai és a kraljevicai hajógyárban építik, és 1984—85-re készítik el. A Tanjug szerint a szovjetekkel kötött szerződés a legnagyobb, amelyet valaha is jugoszláv hajógyár aláírt. (AP—DJ) A tervezettnél kevésbé csökkent tavaly a kínai acéltermelés Kína acéltermelése tavaly 4%-kal csökkent, de még így is több mint 8%-kal túlszárnyalta a tervet — derül ki a fémipari minisztérium adataiból. Az Új-Kína hírügynökség szerint a termelés az 1980. évi 37,12 millió tonnáról tavaly 35,6 millió tonnára süllyedt. A pekingi tervezők a gazdasági „kiigazítás” programjának szellemében az öntöttvas- és acéltermelés erőteljes visszafogását határozták el, amit azonban csak részben hajtottak végre. A nyersvastermelés 3,5, az acélgyártás 8,2, ezen belül a hengerelt áruk előállítása 14,3%-kal volt nagyobb a tervezettnél. A réz, az alumínium és nyolc más színesfém előállítása 11%kal haladta meg a tervezettet, és tetemes emelkedés következett be az aranybányászatban is — közölte az Új-Kína, pontos adatot azonban nem hozott nyilvánosságra. (Reuter) Japán panasz a GATT-nál Japán panaszt kíván tenni a GATT-nál, amiért Ausztria meg akarja hosszabbítani a japán képmagnók bevitelének korlátozását. Az osztrák kormány tavaly február 14-től évi 8500 darabban szabta meg az importálható japán képmagnók számának felső határát, és nemrég bejelentette, hogy a korlátozást újabb egy évre prolongálja. A tokiói kormány már tárgyalt ez ügyben az osztrákokkal, de nem sikerült megállapodásra jutniuk. Tokió szerint az osztrák intézkedés szöges ellentétben áll a GATT szabályaival. Hivatalos japán adatok szerint a múlt év első 11 hónapjában 20 ezer képmagnót exportáltak Ausztriába, de ennek nagyobbik felét továbbszállították más európai országokba, és Ausztriában csak mintegy 9050 darab maradt. A Reuter hozzáteszi, hogy a kétoldalú kereskedelemben tavaly 220 millió dolláros japán aktívum keletkezett. (Világgazdaság) Az MNB devizaárfolyamai Érvényben: 1982. április 27-től Devizanem Vételi Közép- Eladus árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6175,60 6181 178 6187,96 Ausztrál dollár 3676,64 3680,32 3684,00 Belga frank 76,73 76,81 76,89 Dán korona 427,63 428,06 428,49 Francia frank 555,91 556,47 557,03 Hollandi forint 1306,49 1307,80 1309,11 Japán jen (1000) 141,22 141,36 141,50 Kanadai dollár 2861,52 2864,38 2867,24 Kuvaiti dinár 12190,11 12202,31 12214,51 Norvég korona 571,06 571,63 572,20 NSZK-márka 1451,16 1452,61 1454,06 Olasz líra (1000) 26,41 26,44 26,47 Osztrák schilling 206,51 206,72 206,93 Portugál escudó 47,92 47,97 48,02 Spanyol peseta 32,79 32,82 32,85 Svájci frank 1778,51 1780,29 1782,07 Svéd korona 588,49 589,08 589,67 Tr. és cl. rubel 2597,40 2600,00 2602,60 USA-dollár 3494,77 3498,27 350,77 mmr SK3NET1A‘“ GOLYÓSIRÓN ellenO RZQ^min^eseg______________