Népszabadság, 1982. május (40. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-12 / 109. szám
KÖZGAZDASÁG AZ ÖNÁLLÓSÁG KÉNYSZERE Szorosabb kapcsolat a termelőkkel A tröszti szervezet megszűnése óta vállalatunk — a Szolnoki Cukorgyár — nagy erőfeszítéseket tett a termelő gazdaságokkal való újszerű kapcsolatok kialakítására. Azt hiszem, nem mondok újat azzal, hogy a cukorgyáraknak évtizedeken át hagyományosan jó kapcsolatai voltak a cukorrépát termelő mezőgazdasági üzemekkel. Már a tröszti gazdálkodás keretében tisztázódott, hogy a vállalat gazdálkodását, eredményét döntően befolyásolja a megfelelő minőségű és mennyiségű nyersanyag, a mezőgazdasági üzemekkel való jó kapcsolatok kialakítása. Az önálló vállalati gazdálkodásra való áttérés kezdetén a Szolnoki Cukorgyár nyersanyagellátása igen nehéz helyzetbe került. Ez ugyanis egybeesett a Kábai Cukorgyár termelésbe lépésével, s a területrendezés, amely a Kábai Cukorgyárnak önálló rajont adott, a Szolnoki Cukorgyár nyersanyagellátását alapjaiban ingatta meg. Mi is történt? 1978-ban 20 000 hektár körül volt a Szolnoki Cukorgyár számára termést hozó terület. Az önálló gazdálkodás elkezdésével, 1980-ban ez a terület 13 500 hektárra csökkent. Az önállóság első évében tehát a rekonstruált cukorgyárunk csak 500 000 tonna répát kapott feldolgozásra, a rajon átrendezése következtében lecsökkent cukorrépatermő terület miatt. Ennek a nagymértékű nyersanyagcsökkenésnek a termelés eredményességére ható következményét az önálló gazdálkodás keretében éreztük csak igazán. Elsőrendű cél Mindebből következik, hogy elsőrendű feladatunknak a termelési körzethatárokon belül a biztonságos nyersanyagbázis megteremtését és a termelőkkel való kapcsolat kibővítését tartottuk. Különösen arra ügyeltünk, hogy a hagyományosan répatermesztéssel foglalkozó mezőgazdasági üzemekkel termeltessük meg a szükséges nyersanyagot, olyanokkal, amelyek jó répatermesztők s megfelelő a műszaki-technikai felkészültségük. Most már beszámolhatok róla, hogy munkánk eredményes volt. Ezt bizonyítja, hogy 1981- ben már 15 240 hektáron termeltek körzetünkben az üzemek cukorrépát, 1982-ben pedig 16 000 hektár felett lesz a Szolnoki Cukorgyár répatermő területe. Megteremtettük tehát az alapját annak, hogy a gyár annyi alapanyaghoz jusson, amennyi 115—120 napos gyártási kampányt tesz lehetővé, és biztosítja a gyár rentábilis üzemeltetését. Kölcsönös érdekeltség Hogy miképpen tudtuk megváltoztatni viszonylag rövid idő alatt nyersanyag-termelési rendszerünket, azt summázva úgy tudnám összefoglalni: kölcsönös érdekeltséget hoztunk létre. Sokan talán a magasabb átvételi árra és közvetlen pénzügyi kapcsolatokra gondolnak a szerződéses ügyletek mögött. Pedig nem erről van szó. A cukorrépa-termeltetéshez ugyanis kormányzatunk központilag alakítja ki az árakat, s ez a mennyiséget, a minőséget és a többletcukor-termelést egyaránt érinti. Ennek ösztönző ereje mezőgazdasági üzemenként más-más formában ugyan, de mindenképpen érvényesül. Mi a répatermelőkkel olyan kétoldalú együttműködést alakítottunk, amely termelőüzemenként más és más. A különböző színvonalon gazdálkodó mezőgazdasági üzemeknek ugyanis más és más segítségre van szükségük. A Szolnoki Cukorgyár körzetében például a mezőgazdasági üzemeknek a cukorrépa átadására közvetlen lehetőséget teremtettünk. Ezzel mód nyílik arra, hogy a mezőgazdasági üzem a legkevesebb szállítás mellett a szántóföldről rövidített úton tudja a megtermelt terméket a feldolgozó üzemnek átadni, mi pedig azt szakszerűen tudjuk az átvételi helyeken tárolni. Ennek az átvételi rendszernek a kiépítése a cukorgyártól nagy anyagi áldozatokat kívánt. Az átvételi pályaudvarok a mezőgazdasági üzemekben, majorokban nem csupán a cukoripar érdekét szolgálják. Ezek a nagy teljesítményű, mérleggel és szilárd padozattal ellátott átvételi helyek a cukorrépa átvételén kívüli időszakban ugyanis 8—9 hónapig, a nyári betakarítás idején, a téli és tavaszi műtrágyatárolásnál kitűnően szolgálják a mezőgazdasági üzemeket. Azokban a gazdaságokban, ahol nincs elég szállítójármű a cukorrépa-betakarítás csúcsidőszakában, gondoskodunk a cukorrépa elszállításáról. Példaként említem, hogy 1981-ben mintegy 50 000 tonna cukorrépa közvetlen beszállítását szerveztük meg, több mint 4 millió forint értékben. Nyilvánvaló, hogy mindez javítja együttműködésünket a termelővel. Vannak gazdaságok, ahol iparvágányt építünk közösen, s ezzel az egész térség szállításszervezését meg tudjuk változtatni, összesen 30 millió forintot fordítottunk 1979—1981- ben ilyen beruházásokra. Egyegy ilyen beruházás alkalmával 10 éves szerződést kötünk a termelőüzemmel. A gazdaság kötelezettséget vállal a folyamatos cukorrépa-termelésre. A sokrétű együttműködéshez tartozik az is, hogy a cukorgyári mésziszappal ingyenesen látjuk el a cukorrépa-termelő gazdaságokat. A nagy tömegű szervestrágya-kiszórást pedig cukorgyári rakodógépekkel segítjük. Cukorrépát termelő gazdaságaink 95 százaléka négy termelési rendszerhez tartozik. A cukorgyár együttműködési szerződés keretében jelentős összegeket fizet a termelési rendszereknek a cukorrépa-ágazat szaktanácsadásáért. Ezenfelül hozzájárulunk a cukorrépa-termelési kutatóintézet kutatási tevékenységéhez is — ez évenként 7—8 millió forintot tesz ki. Vállalatunk tehát az ágazat közvetett fenntartásához is hozzájárul. Megoldandó feladatok Eddig a nyersanyagtermelés fejlesztéséről, a termelői együttműködés pozitív oldaláról szóltam. Szeretnék megemlíteni azonban néhány olyan problémát is, mely nehezíti helyzetünket. Ide tartozik a cukorrépa-termesztés műszakitechnikai hátterének a kérdése. Sajnos meg kell állapítanom, hogy a cukorrépa-termelés 1982. évi feltételrendszerének késői meghirdetése nagy gondot okozott. A termelők ugyanis rendkívül érzékenyen reagálnak, és amennyiben nem látják egyértelműen tisztán az ágazatok jövőjét, gyorsan váltanak és más ágazatokat helyeznek előtérbe. Így történt, hogy jó néhány mezőgazdasági üzem a prémium- és a gépbeszerzési feltételek rendezésének elhúzódása miatt a cukorrépának szánt területet más kultúrával hasznosította. Ez évek óta visszatérő probléma. A biztonságos partneri kapcsolatok fenntartása csak úgy képzelhető el, ha ezen mielőbb változtatni lehet. Mert amíg nem ismerjük konkrétan a cukorrépa-termelés feltételeit, addig a mezőgazdasági üzemekkel nem tudunk leülni tárgyalni, a következő évre megállapodást kötni. Különösen fontosnak tartom a répa beltartalmi értékének a javítását. Nyilvánvaló, hogy mi azt tekintjük jó minőségű répának, amely több cukrot tartalmaz. Erre ösztönöz a cukortartalom szerinti répaár. Az átadásnál és átvételnél nálunk a termelők képviselője minden esetben jelen van. Az esetlegesen felmerülő vitában a cukorrépát termelő mezőgazdasági üzemet egyenjogú partnernek tekintjük. Azt az utat járjuk, hogy vitás kérdésekben azonnal, helyszínen döntsünk a termelővel egyetértésben. Az önálló vállalati gazdálkodás keretében már eddig is sok újszerű elemet vittünk a gyár és a mezőgazdasági üzemek kapcsolatába. Vizsgáljuk annak a lehetőségét is, hogy miképpen lehetne a termelőket a vállalati többletnyereségben érdekeltté tenni. Ennek a többletalapanyag és benne a többletcukor-termelés lehet csak az alapja. Tisztázatlan viszont, hogy a mai gazdálkodási rendszerünkbe ezt hogyan lehetne beépíteni. Nekünk mindenesetre elhatározott célunk, hogy olyan mezőgazdasági termelési érdekeltséget teremtsünk, amely alapja lehet a biztonságos vállalati nyersanyag-ellátásnak, és a mezőgazdasági üzemeket a jobb minőségű és nagyobb mennyiségű cukorrépa termesztésére ösztönzi. A Szolnoki Cukorgyár az ország második legnagyobb gyára. A Cukoripari Vállalatok Trösztjének, majd a Cukoripari Iroda megszüntetése megteremtette a vállalat önállóságát. Az önállósággal mi pedig úgy akarunk élni, hogy gyárunk az eddiginél többet és jobbat produkáljon, és a velünk kapcsolatban álló mezőgazdasági üzemek is megtalálják a számításukat. Dr. Zelman András a Szolnoki Cukorgyár igazgatója Az óvatosság előnyei és hátrányai Miért vállalkozott a Kanematsu-Gosho cég arra, hogy hat, egymással is kemény konkurrenciaharcban álló japán cég után hetedikként állandó képviseletet nyisson Budapesten? Erre és a kétoldalú gazdasági kapcsolatok sajátosságaira kerestünk választ a japán képviselet vezetőjénél, Takeshi Kawabatánál. Cége, a Kanematsu Gosho, 90 éve jött létre, napjainkban egyike a híres kereskedőházaknak, a sógo sóskáknak. Az eredetileg textilkereskedelmi vállalat mára gépipari és elektronikai cikkektől kezdve vegyipari és élelmiszer-ipari termékeken át nyersacélig szinte mindent forgalmaz. Nyolcvannégy külföldi képviselete van. — Mi hozta a Kanematsu- Gosho céget Budapestre? Kavoabata: Az ötletet az Egyesült Izzóval kötött szerződésünk szülte. Egyébként vállalatom a térség egyik legperspektivikusabb gazdaságának tekinti Magyarországot. Részesedésünk az ide irányuló japán exportból egyelőre szerény, de a jövőt ígéretesnek látjuk. — Milyennek találja a magyar partnereket? Kawabata: A magyar gazdaságot bizonyos óvatosság jellemzi. Ennek előnyös oldala véleményem szerint, hogy kerülik a nagy presztízsberuházásokat, s ehelyett valóban működő, hatékony kis- és középberuházásokra törekednek. Hátránya viszont az óvatosságnak, hogy egy komolyabb üzlet megkötéséhez rossz esetben akár három év is kell, ami nagyon hosszú átfutási idő a mai, gyorsan változó világpiaci viszonyok között. — Cégük jelszava, hogy bármi hasznosat vesznek és eladnak. Hogyan érvényesül ez a gyakorlatban? Kawabata: A Kanematsu- Gosho által forgalmazott beruházási javak skálája a lehető legszélesebb. Eladni azt tudunk, amire érdeklődés van. Ami behozatalunkat illeti, szívesen vásárolnánk vegyipari cikkeket, félkész termékeket, alumíniumot s más kurrens árukat. — Mire gondol pontosan? Kawabata: Ezt sajnos nem árulhatom el, nem akarok ötleteket adni a versenytársaknak. — Tavaly mintegy 20 millió dollár volt a Japánba irányuló magyar kivitel, ami szerény összeg. Itteni tapasztalatai alapján miben látja ennek az okát? Kawabata: Vannak bizonyos objektív nehézségek, például a nagy távolság, a tájékozottság kölcsönös hiánya. Szubjektív probléma, hogy a magyar külkereskedelem nem szentel elég figyelmet Japánnak, nem eléggé kezdeményező. Az a benyomásom, hogy a magyar kereskedők nagyon erősen ragaszkodnak a hagyományos, ismert piacokhoz, mint az NSZK, Ausztria vagy Olaszország. Nemegyszer akkor is, amikor némi utánaszámolással bizonyíthatóan jobb üzletet köthetnének velünk. Egy másik gond a magyar termékek értékesítése terén: ismeretlenségük. Hiába kifogástalan minőségileg egy áru, ha nincs jól hangzó, bevált, elterjedt márkaneve. Végül is a japán fogyasztónak is több a bizalma a széles körben propagált és ismert termékekhez. — Miként érinti az önök munkáját, a magyar export esélyeit a gyakorta protekcionizmussal, megkülönböztető intézkedésekkel vádolt japán kereskedelempolitika ? Kawabata: Kétségkívül nem könnyű a magas szintű technológia eladása, mivel ehhez a japán hatóságok engedélye kell, a megszerzése gyakran hosszú időbe telik. Ennek nem örülünk. De úgy érzem, a nehézségek áthidalhatók. Hadd emlékeztessek azonban arra, hogy a japán kereskedelempolitikának vannak magyar optikán át előnyös oldalai is. Jó néhány olyan termék van, amelynek kereskedelmét legfőbb partnereinkkel kvóták szabályozzák, míg Magyarországra ilyenek nincsenek meghatározva. Itt a magyar exportnak van lehetősége a betörésre. — Hogyan látja a kétoldalú kereskedelem távlatait? Kawabata: Helytelen lenne eltúlozni a két ország közötti földrajzi távolság jelentőségét. Ha a magyar gazdaság rászoktatja jó minőségű, jól reklámozott termékekre a japán fogyasztót, az meg fogja fizetni a magasabb árat, így komoly lehetőség kínálkozik a kapcsolatok bővítésére. Győri Sándor GAZDASÁGI JELZŐTÁBLA 1982. I. negyedév (az előző év azonos időszakának %-ában) Szocialista ipar A bruttó termelési érték volumene Szocialista ipar összesen 100,9 Ezen belül: kohászat 97,0 gépipar 102,7 vegyipar 101,1 építőanyag-ipar 100,6 könnyűipar 100,8 élelmiszeripar 100,4 Szocialista ipar élelmiszeripar nélkül 100,9 Foglalkoztatottak száma 98,2 Egy foglalkoztatottra jutó bruttó termelés 102,7 Foglalkoztatottak havi átlagbére 108,3 Kivitelező építőipar Építőipari termelés 96,0 Foglalkoztatottak száma 95,4 Foglalkoztatottak havi átlagbére 107,8 Külkereskedelem Behozatal 102,8 Kivitel 100,3 Kiskereskedelmi forgalom (folyó áron) 107,6 Ezen belül: élelmiszerek és élvezeti cikkek 109,3 ruházati cikkek 103,3 vegyes iparcikkek 107,4 Felvásárlás 98,8 Ezen belül: növényi termékek 97,9 élő állatok 96,8 állati termékek 105,4 Közlekedési vállalatok teljesítményei Áruszállítás (árutonna-kilométer alapján) 99,2 Távolsági utasszállítás (utaskilométer alapján) 99,7 A lakosság központi forrásból származó pénzbevétele 106,0 Fogyasztói árindex 105,5 Ebből: az 1982. évi árváltozás 100,5 A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint 1982. I. negyedévében a szocialista ipar bruttó termelése 0,9%-kal haladta meg az egy évvel korábbit. A gépipar termelése 2,7%kal, a vegyiparé 1,1%-kal emelkedett, míg az élelmiszeriparban, az építőanyag-iparban és a könnyűiparban a termelés növekedése nem érte el az 1%ot. A bányászat termelése lényegében az előző évi színvonalon volt, a kohászaté csökkent. Az ipar belföldi és külkereskedelmi értékesítésének növekedése megközelítőleg azonos (1, illetve 0,8%) volt. A belföldi eladásokon belül az ipar a nagy- és kiskereskedelemnek 2,8%-kal, élelmiszeripar nélkül 3,8%-kal növelte értékesítését. Beruházási célra 2,7%-kal több, termelőfelhasználásra lényegében a tavalyi I. negyedévivel azonos volumenű terméket adtak át. Az iparban foglalkoztatottak száma 1,8%kal kevesebb volt, mint egy évvel azelőtt. Az egy foglalkoztatottra jutó termelés 2,7%-kal emelkedett. A kivitelező építőipar termelése 4%-kal, az ott foglalkoztatottak száma 4,6%-kal csökkent, így az egy foglalkoztatottra jutó termelés 0,6%-kal meghaladta az 1981. I. negyedévit. A mezőgazdasági termékek közül a növényi termékek felvásárlása 2,1%-kal, az élő állatoké 3,2%-kal csökkent. Vágómarhából 10,7%-kal, vágósertésből 8,8%-kal kevesebbet, baromfiból 28,9%-kal többet értékesítettek az egy évvel ezelőttinél. (A március végi sertésállomány az év hátralevő részében a sertésfelvásárlás élénkülésére utal.) Állati termékekből — köztük tejből — 5,4%-kal nőtt a felvásárlás. A kiskereskedelmi forgalom folyó áron 7,6%-kal, összehasonlító áron 2,2%-kal több volt, mint egy évvel korábban. Legnagyobb mértékben — 3,8%kal — a vegyes iparcikkek forgalma nőtt. Az élelmiszerek bolti forgalma — összehasonlító áron — 2,5%-kal bővült, a vendéglátásé ugyanannyi volt, mint tavaly ilyenkor. A ruházati cikkek eladása valamelyest csökkent. 1982 I. negyedévében 24 milliárd forintot fordítottak beruházásokra, 2,5%-kal kevesebbet az egy évvel azelőttinél. Az állami beruházásokra kifizetett összeg számottevően csökkent, a vállalati beruházásoké emelkedett. A VILÁGGAZDASÁG HÍREI India igényt tart az ADB kölcsönérte India arra készül, hogy 1983- tól igénybe veszi az Ázsia Fejlesztési Bank (ADB) kölcsöneit — jelentette be Mukherdzsi pénzügyminiszter. India, amely Japán és az Egyesült Államok után a legnagyobb összeggel járul hozzá az ADB költségvetéséhez, a pénzintézet 16 évvel ezelőtti megalapítása óta nem vett fel kölcsönt a banktól. A pénzügyminiszter közlése szerint a hitelfelvételről azt követően kezdenek tárgyalásokat az ADB- vel, hogy befejeződik a pénzintézet alaptőkéjének idei növelése. India azért fordul az ADB-hez, mert várható, hogy a Világbanktól és a Nemzetközi Fejlesztési Szervezettől (IDA) kapott hitelei a jövőben megcsappannak. (Reuter) gy tevékenységbe kezdtek Bulgáriában. A helyi gyógyforrásokat hasznosító szanatórium megépítéséhez igénybe veszik annak a kétmilliárd schillinges hitelkeretnek egy részét, amelyet osztrák részről még 1980 decemberében nyitottak meg kizárólag turisztikai beruházások céljaira. Kedvezően alakulnak azok a tárgyalások is, amelyek osztrák kötélvasút építését célozzák a Vitosa-hegységben. Számítani lehet rá, hogy ezt a megbízást is hamarosan osztrák cég kapja meg; ezt is az említett hitelkeret igénybevételével fogják finanszírozni. (Donaueuropäischer Informationdienst) Osztrák szanatórium Bulgáriának Osztrák építési vállalatok márciusban megkezdték egy szanatórium és egy gyógyfürdő építését Bulgária délnyugati részében. A munka legnagyobb részét az Universale Hoch- und Tiefsbau AG végzi, az egész létesítmény költségeit 400 millió schillingre becsülik. Első ízben fordul elő, hogy osztrák vállalatok ilyen jelle Az MNB devizaárfolyamai Érvényben: 1982. május 11-től Devizanem Vételi Közép- Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6235,35 Ausztrál dollár 3676,64 Belga frank 78,73 Dán korona 437,22 Francia frank 569,59 Hollandi forint 1337,85 Japán jen (1000) 146,84 Kanadai dollár 2824,88 Kuvaiti dinár 12090,81 Norvég korona 575,96 NSZK-márka 1484,96 Olasz líra (1000) 26,74 Osztrák schilling 210,95 Portugál escudo 48,80 Spanyol peseta 33,39 Svájci frank 1778,51 Svéd korona 596,13 Tr. és cl. rubel 2597,40 USA-dollár 3453,13 6241,59 6247,83 3680,32 3684,00 78,81 78,89 437,66 438,10 570,16 570,73 1339,19 1340,53 146,99 147,14 2827,71 2830,54 12102,91 12115,01 575,89 576,47 1486,45 1487,94 26,77 26,80 211,16 211,37 48,85 48,90 33,42 33,45 1780,29 1782,07 596,73 597,33 2600,00 2602,60 3456,59 3460,05 A családok megbízható éléstára a Minszk 16-os, háromcsillagos hűtőgép 280 literes, rendkívül célszerű elrendezésű hűtőtér. 27 literes mélyhűtője -18 °C-on hűt. Az ára pedig nálunk csak 4980 Ft Díjtalan házhoz szállítás, gyorsított OTP-ügyintézés. További felvilágosítás telefonon is. Divatcsarnok: 420-364, Otthon Áruház: 425-741.