Népszabadság, 1982. május (40. évfolyam, 101-125. szám)
1982-05-26 / 121. szám
KÖZGAZDASÁG Megismerni és alakítani a piacot A gazdasági fejlődés intenzív útjára lépésünknek egyik alapfeltétele a pontos, gyors és jó információ. A versenyképes exporttermelésnek nincs limitje — mondotta Havasi Ferenc, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára a XXI. közgazdász-vándorgyűlésen —, s a növekedés dinamikája olyan mértékben fokozódhat, amilyen mértékben áruink versenyképessége javul, exportpiacaink bővülnek. A Budapesti Nemzetközi Vásárnak, mint marketingfórumnak, alapvető feladata ezt a célt a maga sajátos eszközeivel szolgálni. Ez természetesen meghaladja egyetlen vállalat felkészültségét, lehetőségét, kapcsolatrendszerét, önmagában csupán a kereteit tudja biztosítani egy olyan nemzetközi marketingfórumnak, információs központnak, amely megfelel a korszerű külkereskedelmi munka igényeinek. A korábbi években többen csupán statisztikai adatokkal próbálták jellemezni egy-egy vásár sikerét, holott az ilyen adatok önmagukban nem tükrözhetik a hatékonyságot, bár fontos tájékoztatást adhatnak az érintett terület kereskedelméről, a részt vevő országok és cégek számáról, a kiállítási területek nagyságáról. A siker mércéje A zárás előtt álló tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásár statisztikai adatok alapján is elérte kitűzött célját, hiszen a részvevők száma, 30 ország és Nyugat-Berlin, több a múlt évinél. De ez a tény önmagában még nem dönti el, menynyire hatékony a vásár. Ugyancsak nem dönti ezt el az a hozzávetőleges statisztika sem, hogy hány üzletet és milyen összegben kötöttek a vásár ideje alatt. E szám lehet ugyan látványos, de mégsem igazi értékmérője a vásárnak, hiszen a nemzetközi marketingfórum „tájékoztat, közvetít és döntésre késztet” dimenzióinak nem lehet kizárólagos mércéje a kötött üzletek nagysága. Itt elkezdődhetnek tárgyalások, egy konstruktőr ötletet kaphat, vállalati vezetők dönthetnek beruházásaikról, ami nem jár automatikusan együtt az üzletkötéssel. (Korábban ez gyakran szinte egyedüli sikermutatója volt majd valamennyi vásárnak.) Ebből is következik: a vásár egyértelműen hosszú távra szóló gondolkozásra késztet, a fejlesztések, elgondolások kidolgozásához ad segítséget, miközben természetesen piaci lehetőségekhez is hozzásegít. A kiállításra érkező vállalatok és cégek főleg három céllal jönnek hozzánk: piackutató, eladási és image-fenntartási célból. Emellett természetesen vásárlási, kooperációs stb. indítékok is felmerülnek. Ha az említettek alapján mérlegelnénk az idei Budapesti Nemzetközi Vásárt, akkor megállapítható, hogy a piackutatás és az image-fenntartás viszonya — ami sokat mond egyegy vásárról — jól tükrözi, hogy a kiállítók is igyekeznek igazodni elképzeléseinkhez. A megváltozott gazdasági körülmények figyelembevétele a Hungexpónak is mindennapi feladata. A gazdaságszerkezeti változások például a BNV-re is kihatnak, a vásár kerítésén kívül érvényesülő gazdasági mozgások a kiállításon is kitapinthatók. Míg korábban szinte meghatározó jelentőségűek voltak a magyar nagyüzemek, mint kiállítók, ma már egyre több kisebb gazdasági egység kerül ily módon is „piacközelbe”. A jelenlegi csaknem 900 hazai kiállító közül 200 kisebb gazdálkodó egység korábban itt nem szerepelt, de most, a BNV alatt, „testközelbe” kerültek a magyar versenytársakkal és a külföldi konkurrens cégekkel. A tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásáron 1982-ben összesen 185 iparvállalat vesz részt a tavalyi 152-vel szemben. Ha figyelembe vesszük, hogy az Ipari Minisztériumhoz tartozó mintegy négyszáz vállalatnak valamivel több mint a fele állít elő beruházási javakat, termelőeszközöket, akkor máris megállapítható, hogy az idén szinte minden olyan vállalat részt vesz a nagy tavaszi kereskedelmi szemlén, amelynek a profilja alapján ott a helye. Az elmúlt években érezhető tartózkodás után most bizonyos megélénkülés tapasztalható. A kiállítási terület iránti nagyobb igény arra mutat, hogy a vállalatok minden eddiginél jobban keresik a BNV nyújtotta segítséget. Elsősorban nem a nagyvállalatokra gondolok, hiszen ezek eddig is minden alkalommal ott voltak a kiállítók között. Ennél biztatóbb az a tény, hogy a kis- és középvállalatok a korábbiaknál népesebb számban és nagyobb aktivitással jelentkeztek, illetve dolgoznak a BNV-n. A nagyok „árnyékában” élő kisebb vállalatok ezáltal mintegy kilépnek a világpiacra, s mérlegre teszik portékájukat. E vállalatok egy része már csak mérete és termelési szerkezete miatt sem lehet jelen a legnagyobb külkereskedelmi eseményeken. Eljöttek tehát oda, ahol e nemzetközi piacon, üzleti sikerek reményében megtehetik az első lépéseket. Arányeltolódások A vásár a már jól bevált szakosításnak megfelelően tagolt, felépítése igazodik a korszerű gazdasági szerkezet arányaihoz, tükrözi azokat a törekvéseket, amelyeket a termelési és termékstruktúra átalakítása érdekében teszünk. Ennek figyelembevételével bővült a híradástechnika és az erősáramú ipar bel- és külföldi kiállítási területe, jelentős az építőipar, a szerszámgépipar és a járműipar bemutatója. A BNV nemzetközi szakosított vásár-jellegéből következik a profil stabilitása. A tíz évvel ezelőtt kialakított nyolc árucsoport évenkénti megjelenítése kialakult gyakorlattá vált (műszeripar; híradástechnika, irodagép és számítástechnika; erősáram és energetika; fémmegmunkálás és kohászat; építőipar; vízgazdálkodás; járműipar; könnyűipari gépek; vegyipar; bányászat). A nyolc árucsoport belső arányait csupán az éves szakkiállítási program módosítja. Az árucsoportok azonban minden évben azonosak. Az egyes szakkiállítások csak bizonyos mértékben tehermentesítik a tavaszi BNV-ket. Ebben az évben viszont más okok miatt érezhető az arányok némi eltolódása. A Hungexpo az Országos Tervhivatal és a minisztériumok közreműködésével megvizsgálta, hogyan lehetne az adott árutematika megtartása mellett a nemzetközi szakvásár árutartalmát még jobban hozzáigazítani gazdasági céljainkhoz, a tervekben meghatározott elképzelésekhez. Ennek alapján két kiemelt tárgykör került az érdeklődés középpontjába: az elektronika és a háttéripar. Az igényeknek megfelelően az előző iparág az idei vásáron mintegy 5500 m2- es fedett területet foglal el, az elmúlt évinél több mint 25 százalékkal többet. A vásár előkészítése során minderre idejekorán a külföldi részvevők figyelmét is felhívtuk. Ennek tulajdonítható, hogy nagymértékben megnőtt az érdekelt cégek száma és főleg a kiállítási terület nagysága. A szocialista országok e témákban érdekelt szakvállalatai például megkétszerezték területigényüket. A háttéripar megjelenésének megszervezését — új kezdeményezésként — a Magyar Kereskedelmi Kamara vállalta. Tagvállalatai közül 97 állami vállalat, ipari szövetkezet és tszmelléküzemág mutatja be félkésztermék- és alkatrészkínálatát, illetve kínálja szabad kapacitását. A kísérletnek számító kezdeményezés két szempontból is érdekes. Egyrészt ilyen jellegű „kapacitásbörze” először szerepelt a Budapesti Nemzetközi Vásáron, másrészt először jelentkeztek kisvállalkozások nemzetközi fórumon. A szakvásárok egyik klasszikus funkciója az értékesítés, az export növelése. A tavaszi BNV nyolc árucsoportjában szereplő áruk — alkatrészek, termelőberendezések és szállítóeszközök — teljes kivitelünk mintegy 50 százalékát képviselik, tehát meghatározó jelentőségűek. De figyelemre méltó a vállalatok importgazdálkodó tevékenysége is. A Technoimpex például kettős céllal állít ki. Egyrészt az exportnövelés céljából a chicagói szerszámgépipari világkiállítás után Budapesten is bemutatják a legszélesebb magyar szerszámgépipari kínálatot. Másrészt ügyfélszolgálatot tartanak, hogy a BNV-n jelen levő külföldi vállalatok bemutatott konstrukcióiról minél alaposabb képet kapjanak az importálni kívánó magyar üzemek. Kinyitják-e az ajtót? A Technoimpex szervezett segítséggel igyekszik támogatni az ipari üzemek piackutató munkáját. Minél kevesebb ráfordítással, minél nagyobb haszonnal. Erre mondják gyakorta, hogy a világpiac házhoz megy. A kérdés csupán az, hogy kinyitják-e az ajtót az információ előtt. A Budapesti Nemzetközi Vásár céljáról szólva érdemes idézni egy nemzetközi hírű közgazdaságtan-professzor véleményét. Szerinte a szocialista országok a tőkés piacokon csak akkor léphetnek fel a siker reményében, ha elsajátítják a nemzetközi marketingszemléletet, s annak alkalmazásában és módszereinek megismerésében olyan gyakorlatra tesznek szert, mint amilyennel jelenleg a külkereskedelmi üzleti munkában már működnek. E gondolatok alapján készültek a Budapesti Nemzetközi Vásár szervezői is az idei jubileumi, 75-ik tavaszi BNV- re is, alkalmat adva arra, hogy a vállalatok egyrészt megismerhessék a piacot, másrészt kidolgozhassák terveiket annak befolyásolására. Kőrösvölgyi László a Hungexpo Magyar Külkereskedelmi Vásár-és Propagandairoda vezérigazgatója A tőkekoncentráció szerepe a japán gazdaságban Miért van Tokiónak nagyobb beleszólása a gazdaságba, mint a nyugati kormányoknak? A kérdést azért érdemes felvetni, mert a tokiói kormány látszólag „gyengébb”, mint a nyugat-európai vagy észak-amerikai kormányzatok: nincs mögötte kiterjedt állami szektor, és a nemzeti jövedelmet kisebb arányban osztja fel újra. Az adóbevételek Japánban a GNP 19,2 százalékát teszik ki, míg az USA-ban ez az arány 28,9, Nagy-Britanniában 37,1 százalék, sőt a skandináv államokban még nagyobb. A fentiek alapján tehát „gyenge” kormánynak tűnik a tokiói, a mechanizmus jó működése azonban az államhatalom és a tőke szoros, sokak szerint már-már monolitikus egységére utalt Eszerint azonban a japán tőkének — a kis- és a középüzemek, sőt a nagyvállalatok (1978-ban 34 439 nagyvállalatot regisztráltak) sokasága ellenére — rendkívül koncentráltnak kell lennie. És valóban, a tokiói kartellhivatal felmérése szerint 1978-ban az ország 100 legnagyobb vállalatának (bankokat és biztosítótársaságokat leszámítva) tulajdonában volt az össztőke 27 százaléka, sőt ez az arány a feldolgozó iparban 34,8 százalék. A tőke nagyfokú koncentrációját és a kormányzat gazdaságirányítási hagyományát és tapasztalatát tekintve már érthető, hogy miért ilyen hatékony a japán gazdasági mechanizmus, a kormányzat és a nagytőke együttműködése. Japán legnagyobb vállalatai távolról sem egymástól független, magányos óriások, hanem erős vertikális és horizontális szálakkal egymáshoz kötődve szuperkonglomerátumokat alkotnak. A nagy japán csoportok a gazdasági hatalomnak a nyugati világban páratlan tömörülései. A második világháborút követően az amerikai megszálló hatóságok a demilitarizálás és a demokratizálás jegyében hivatalosan feloszlatták a hírhedt zaibatsukat (az ipari, a kereskedelmi és a banktőke sajátos összefonódását megtestesítő intézmény), de nem zúzták szét őket, nem bogozták szét teljesen az összefonódó szálakat. A korábbi zaibatsukkal ellentétben a mai konglomerátumok nem alkotnak intézményesen holdingot, nincs közös parancsnoki központjuk. A szervezet olajozott működését a jogi keret helyett a kölcsönös tőkeérdekeltség, a finanszírozási függőség, és ami legalább ennyire fontos: a személyi kapcsolatok garantálják. A csoporttagok keresztül-kasul részvényeket vásárolnak egymástól. A csoportosulásban kulcsszerepet játszó nagybankok és kereskedőházak a finanszírozás oldaláról szilárdítják meg az összetartozást. A csoportfegyelem fontos záloga az igazgatók „körforgása”. A személyi kapcsolatok nemcsak a csoportszolidaritás erősítése szempontjából fontosak, hanem a kormányzathoz és a különféle tőkeszervezetekhez (ipari szövetségek, munkáltatók szövetsége stb.) fűződő kapcsolat ápolásában is. Az egyes konglomerátumtagok profilját és erejét meghaladó közös célokat szolgálják a konglomerátumban létrejött vegyes vállalatok, kutatóintézetek (gazdaságkutatási, energetikai kutatóintézetek, közös számítógépes információfeldolgozó központ stb.). A sokat és eredményesen propagált „csoportszolidaritás” azonban Japánban nem zárja ki, sőt magába foglalja a csoportok együttműködését, ha ezt a nemzetgazdaság, vagyis mindannyiuk érdeke megkívánja.A nemzeti célokat a kormányzat, legtöbbször a MITI jelöli ki, amelynek a tanácsadó szervezeteiben a konglomerátumok megfelelő súllyal vannak képviselve. A kormányzat ezt követően gondoskodik — anyagilag nagyvonalúan támogatva, nyíltan és burkoltan védelmezve — a végrehajtásról, a „nemzeti összefogásról”. V. K. A lakásépítéshez, a lakókörnyezet átalakításához szükséges anyagokat, kötő- és falazóanyagokat, szigetelőanyagokat, ______ Gazdag választékunk 33 szállítópartner közreműködéséből ered. villamossági cikkeket, ajtókat és ablakokat, építési eszközöket, |Br -________ Árukészletünk bővítése céljából további szállítók jelentkezését barkácsoló és kéziszerszámokat, víz- és fűtésszerelési cikkeket, várjuk új termékek bemutatására és közös marketingtevékenységre, vas- és kovácsoltarukat, előszobafalakat, tapétákat, ragasztókat, konyhabútorokat, fürdőszobagarnitúrákat, végül vetőmagvakat Az érdeklődő gyártócégek jelentkezését a következő címre várjuk: és műtrágyákat ajánl ÁDf |_|Á"Z _ K’.l_x nnuVV. Kelet-magyarországi Tüzép Vállalat 17 ivelet-magyarországi TÜZép Szolnok, Piroskai út 8. 5000 Kereskedelemszervezési osztály, Vállalat „Fészek" Áruháza Telefon: 13-241. Telex: 023-318. Nyíregyháza, Pf. 157. 4401 Szőlő- és gyümölcstermelés (ezer tonna) 1971-1975. 1976-1980. 1981 évek átlaga évek átlaga A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján közölt ábra jól mutatja, hogy 1981-ben az időjárás nem kedvezett a szőlőnek, a termés és a termésátlag is csökkent a korábbi évekhez képest. Gyümölcsből — főleg almából — viszont jó volt a termés, a korábbi éveknél kisebb termőterületen több termett, mint 1971—1980. években átlagosan. A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Svéd vegyi anyagok a Szovjetuniónak A svéd Bérel Kerni és a szovjet Szojuzhimexport között aláírt szerződésnek megfelelően a svéd cég az idén 16 millió svéd korona értékben szállít textil- és cellulózipari felhasználásra különböző vegyi anyagokat. A svéd vállalat 1963 óta áll kapcsolatban a szovjet piaccal. Első szerződésük értéke egymillió koronára rúgott. Tavaly a skandináv cég különböző megállapodások alapján összesen 25 millió korona értékben exportált termékeiből a Szovjetuniónak. (Világgazdaság) Munkahelyteremtő program Dániában A fiatalokat sújtó munkanélküliség enyhítését célzó munkahelyteremtő programot jelentett be a dán kormány. Svend Auken munkaügyi miniszter előterjesztése szerint az idén 34 ezer, 25 évesnél fiatalabb munkanélkülinek biztosítanak állást vagy legalábbis átképzési lehetőséget. A program egyébként két évre szól, az idén e célra kétmilliárd, jövőre pedig 3,5 milliárd koronát áldoznak. Az a cél, hogy 1984 elejére minden olyan fiatal, aki végzett tanulmányaival, kapjon megfelelő munkahelyet, illetve legyen lehetősége rá, hogy továbbképző tanfolyamon vehessen részt. Dániában jelenleg 80 ezer 25 évnél fiatalabb munkanélküli van, míg az összes állástalanok száma 300 ezer körül jár, ez az aktív lakosság kilenc százaléka. (Reuter) Az ezredfordulóra megkétszereződhet a világ széntermelése A szénbányászat rohamos újjáéledése nyomán a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) legutóbbi tanulmányában a kitermelés megkétszereződését jósolja 2000-ig. A közölt adatok szerint a felszínre hozott szén mennyisége 5,6 milliárd tonnára nőhet, a szénbányászatban foglalkoztatott munkaerő is csaknem kétszeresére, 8,4 millióra duzzadhat. Az ILO abban az esetben számít erre, ha a szén valóban képes lesz az ezredfordulón a teljes energiaszükséglet húsz százalékát fedezni. Az előrevetített fejlődéshez új bányászati berendezések, automatizált szállítórendszerek és sokkal hatékonyabb biztonsági, illetve megelőző egészségvédelmi intézkedések szükségesek. „Eltűnőben van a sisakján lámpát viselő, fejtőkalapáccsal dolgozó bányász, aki magasan képzett technológiai szakemberek új nemzedékének adja át a helyét” — írja az ILO jelentése. A szervezet szerint a bányákban mindinkább üzemmérnöki képesítésű dolgozókat foglalkoztatnak majd. Az eddigi bányagépesítés növelte a tárnák levegőjének szénporszennyezettségét, és fokozódott a gázrobbanás veszélye is. Megfelelő óvintézkedésekkel azonban az ILO vizsgálata szerint figyelemreméltóan csökkentek a bányaszerencsétlenségek, és a megelőző egészségvédelemnek köszönhetően fokozatosan ritkulnak a bányászok tüdőmegbetegedései. (Reuter) Növeli termelését a trepcai ércbánya A jugoszláviai Koszovó tartományban fekvő trepcai bánya 1982-ben 740 ezer tonna ólom-, horgany- és ezüstérem kíván felszínre hozni — jelenti a Tanjug hírügynökség. Ezekből az ércekből a kombinát terv szerint 35 517 tonna ólomkoncentrátumot, 32 318 tonna horganykoncentrátumot és 45 880 kilogramm ezüstöt szándékozik előállítani. 1981-ben a bányából 696 ezer tonna ércet hoztak felszínre, a második világháború vége óta a legtöbbet. Jugoszlávia ólomérctartalékai meghaladják az európai készlet 22 százalékát, míg a horganyérckészlet 9,6 százalékot képvisel. (Metál Bulletin) Az MNB devizaárfolyamai Érvényben 1982. május 25-től Devizanem Vételi Közép-Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6202,99 6209,20 6215,41 Ausztrál dollár 3648,51 3652,16 3655,81 Belga frank 79,05 79,13 79,21 Dán korona 440,26 440,70 441,14 Francia frank 575,58 576,16 576,74 Hollandi forint 1343,10 1344,44 1345,78 Japán jen (1000) Kanadai dollár Kuvaiti dinár Norvég korona NSZK-márka Olasz líra (1000) Osztrák schilling Portugál escudo Spanyol peseta Svájci frank Svéd korona Tr. és cl. rubel II0 A -Hioler 145,62 2779,14 12090,81 580,78 1493,50 26,87 211,80 49,13 33,64 1761,87 596,31 2597,40 Ifi 145,77 2781,92 12102,91 1581,36 1494,99 26,90 212,01 49,18 33,67 1763,63 596,91 2600,00 ICAAQ 07 145,92 2784,70 12115,01 581,94 1496,48 26,93 212,22 49,23 33,70 1765,39 597,51 2607,60 7407 'iQ