Népszabadság, 1982. július (40. évfolyam, 152-178. szám)

1982-07-01 / 152. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,40 Ft NÉPSZABADSÁG 1982. július 1., csütörtök AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XL. évfolyam, 152. szám Agrár­fa. oldal) Francois Mitterrand hazánkba látogat Kádár Jánosnak, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága első titkárának és Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meg­hívására Francois Mitterrand, a Francia Köztársaság elnöke július 7. és 9. között hivatalos látogatást tesz a Magyar Népköztársaságban. (MTI) Kádár János fogadta Pjotr Gyemicsevet Kádár János, az MSZMP Közpon­ti Bizottságának első titkára szerdán a KB székházában fogadta Pjotr Gye­­micsevet, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának póttagját, kulturális mi­nisztert, aki a magyar—szovjet kor­mányközi kulturális együttműködési bizottság XVIII. ülésszaka alkalmá­ból tartózkodik Budapesten..A szívé­lyes, baráti légkörű találkozón véle­ménycserét folytattak a magyar­­szovjet párt- és államközi kapcsola­tok, a két ország közötti sokoldalú együttműködés időszerű kérdéseiről. A magyar—szovjet kormányközi kulturális együttműködési bizottság 18. ülésszakán részt vevő szovjet de­legáció, amelyet Pjotr Gyemicsev ve­zet, szerda délután a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezetbe látoga­tott. Elkísérte a vendégeket Aczél György, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A delegációt Dunavarsány­­ban Cservenka Ferencné, a Pest me­gyei pártbizottság első titkára és Mondok Pál, a megyei tanács elnöke fogadta. Tresser Pál, a Petőfi Tsz elnöke tájékoztatta a vendégeket a 6400 hektáron gazdálkodó szövetke­zet munkájáról. (MTI) Pjotr Gyemicsev és Kádár János az MSZMP KB székházában. Magyar—malaysiai külügyi megbeszélések Budapesten Tan Sri Muhammad Ghazali Bin Shafie, Malaysia külügyminisztere, aki Paja Frigyes külügyminiszter meghívására, hivatalos látogatáson tartózkodik hazánkban, szerdán meg­koszorúzta a Magyar Hősök Emlék­művét. Ezután a Külügyminiszté­riumban megkezdődtek a hivatalos magyar-malaysiai tárgyalások. A két külügyminiszter áttekintette a kétoldalú kapcsolatok alakulását, va­lamint a kölcsönös érdeklődésre szá­mot tartó nemzetközi kérdéseket. A megbeszélésen részt vett Debreceni István, hazánk Kuala Lumpur-i nagykövete, valamint Khalid Bin Abdul Karim, Malaysia nagykövete. A vendéget délután hivatalában fogadta Faluvégi hajós miniszterel­nök-helyettes, az Országos Tervhiva­tal elnöke. A megbeszélésen jelen volt Házi Vencel külügyminiszter­helyettes. A malaysiai diplomácia vezetője ezután találkozott Veress Péter külkereskedelmi miniszterrel és Rabi Béla ipari államtitkárral. Tan Sri Muhammad Ghazali Bin Shafie este megtekintette a KISZ Központi Művészegyüttes műsorát. (MTI) Hét végi rakodás A vasúti áruszállításban néhány évvel ezelőtt az volt a gond - és sok feszültség, felesleges ráfordítá­sok forrása -, hogy a­ feladatok ál­talában meghaladták a vasút telje­sítőképességét A gyors, pontos, megbízható szállítás emiatt gyakran háttérbe is szorult. Az volt a lényeg, hogy az áruk mindenáron eljussanak a felhasználókhoz. Most viszont a vasúton a­ négy-öt évvel ezelőttihez képest kevesebb a fuvaroznivaló, eb­ből pedig logikusan az adódna, hogy egyenletesebben, szervezetteb­ben halad a szállítás. A tények azonban nem arra utal­nak, hogy jobban boldogul a vasút, mint korábban. A MÁV munkáját legátfogóbban tükröző mutató, a­ ko­­csiforduló-idő - amely eddig is több volt az elfogadhatónál — tovább romlott. Az idei első negyedévben — a tavalyi esztendő hasonló időszaká­hoz képest - átlagosan tizedével hosszabb ideig tartott, amíg a meg­rakott tehervagonokat a küldemény továbbítása, majd az áru ki- és be­rakása után ismét útnak lehetett in­dítani. Az alapképlet tehát az, hogy a kevesebb árut lassabban juttatják el a feladótól a címzetthez, mint ré­gebben. A vasutasok számtalan okot és magyarázatot mondanak erre. Emeljük ki ezúttal csak a hét végi szállítások körül halmozódó gondo­kat. Az ötnapos munkahétre való át­térés ugyanis megerősítette azt a nem új keletű magatartást, hogy több üzemiben mintha elfelejtették volna: a szállításban nincs víkend. Hiába érkezik meg tehát a vagon, sok helyütt már péntek délután sincs, aki fogadja. Azok a kedvezmények pedig, amelyekkel a vasút igyeke­zett megelőzni a hét végi rakodások további csökkenését, nem érték el a céljukat. Tükröződik ez abban is, hogy az idei első negyedévben 5,1 millió óra után fizettek kocsiállás­pénzt a fuvaroztatók, azaz a kése­delmes rakodások miatt 27 százalék­kal több idő veszett kárba, mint­ a múlt év első három hónapjában. A hét négy, négy és fél napjára torlódik a munka aránytalanul nagy része, és így az egész szállítási fo­lyamat lelassul. Persze nem lehet mindezért csak a számu­latokat okol­ni. Mert az is kétségtelen, hogy a vagonok érkezése gyakran változat­lanul eléggé bizonytalan, még az egyébként kisebb forgalmú hétvége­ken is. Márpedig, amíg az üzemek­ben nem tudják, hogy mikor, meny­nyi és milyen küldemény érkezik hoz­zájuk, illetve, hogy mikor kapnak biztosan kocsit a saját áruik feladá­sához, addig aligha készülnek fel - főleg hétvégeken - teljes erőbedo­bással a rakodásra. Ám erre is van vasúti viszonválasz: „amíg nem kap­juk vissza a kocsikat, mi sem tud­juk továbbadni őket­". Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy a szállításra vonatkozó infor­mációk nem mindig megbízhatók sem a vasútnál, sem a partnereinél. A jobb szervezés és a fegyelmezet­tebb munka esélyei emiatt is csök­kennek, s ez törvényszerűen a ráfor­dítások, a költségek növekedését váltja­ ki. Mi hát a teendő? Nyilvánvalóan mindenekelőtt a partneri kapcsola­tok, a munkafeltételek és az ösztön­zés javítása. S mivel a vasútnál már látják, hogy eddigi módszereik nem eléggé hatásosak, a kezdeményezés és a következő lépés rájuk vár. Medve Piroska Megtartották az első teljes ülést a genfi SALART-tárgy­alásokon Napirenden a SALT-intézkedések sorsa Szerda délelőtt először találko­zott a szovjet és az amerikai kül­döttség teljes létszámban azokon a tárgyalásokon (SAL­ART), amelyek előző nap kezdődtek Genfben a két nagyhatalom hadászati rakétáinak, repülőgépeinek korlátozásáról és csökkentéséről. A találkozó színhelye ezúttal az amerikai fél genfi képviseletének épülete volt, ahol hetenként egyszer megfordulnak az „eurohadászati” fegyverekről tárgyaló szovjet és ame­rikai küldöttségek is. Délelőtt 11 órakor érkezett a szov­jet küldöttség a genfi amerikai ENSZ- képviselet épületéhez, amelyben ak­korra már összegyűltek a nemzetközi sajtó képviselői. A kamerák pergőtüzében rázott ke­zet a két küldöttségvezető, Viktor Karpov és Edward Rowny nagykö­vet, majd bemutatták a küldöttségek tagjait. Ezután távozásra kérték fel a sajtó képviselőit, hiszen a tárgya­lások bizalmasak, azokról csak szűk­szavú közleményeket fognak kiadni, amint ez a SALT-tárgyalásokon is történt. Jól tájékozott körök szerint a tár­gyalások első lépcsőjében az amerikai fél kénytelen megmagyarázni, hogy miért nem ratifikálta a SALTA II szerződést, és ha nem ratifikálta, mi­ért kész mégis betartani, ha pedig tiszteletben tartja rendelkezéseit, ak­kor miért hiúsítja meg hatályba lé­pését. Az amerikai fél most a nukleáris robbanótöltetekből és csak részben a rakétákból való kiindulást szor­galmazza, ami ellenőrzési problémá­kat vethet fel (egy rakéta ugyanis több töltetet is szállíthat), túl azon, hogy új hadászati egyensúlyi képle­tet kell felállítani. Amikor szovjet részről az eddigi SALT-folyamat po­zitívumainak megőrzése mellett fog­lalnak állást, nemcsak az egyenlőség és az egyenlő biztonság követelmé­nyének változatlan érvényesítésére gondolnak, hanem az 1972-ben és 1979-ben kötött megállapodások meghatározásának, terminológiájá­nak, megközelítési módjainak, ellen­őrzési technikájának megmentésére is, hiszen a hadászati fegyverek ka­tegóriájában egyébként lényeges vál­tozás nem történt. Mindkét küldöttség magasan kva­lifikált szakemberekből áll — kato­nai vonalon tábornoki és ellenten­­gernagyi szinten —, és nagy tanács­adói apparátusra támaszkodik. Vik­tor Karpov, a szovjet küldöttség ve­zetője sokáig a SALTv Il­ről tár­gyaló szovjet delegáció élén állt, míg Edward Rowny, az amerikai küldött­ség vezetője három évtizede foglal­kozik katonapolitikai kérdésekkel. (MTI) Megállapodás a bonni koalíció vitájában­ ­ BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL A nyugatnémet kormány szerdai ülésének napirendjén a jövő évi költ­ségvetés szerepelt. Miként azonban a kancellár saját javaslatainak előter­jesztésekor találóan megjegyezte, nemcsak a jövő évi költségvetés, ha­nem a koalíció sorsa forog kockán. A több szinten folyó, késő estig tar­tott tanácskozás után Willy Brandt bejelentette: létrejött a megállapodás. Schmidt kancellár már kedden pénzügyminisztere társaságában elő­terjesztette saját javaslatait Hans- Dietrich Genschernek, az FDP elnö­kének és Wolfgang Mischniknek, a párt parlamenti frakciója elnökének. Ezután került sor az esti órákban az FDP elnökségének rendkívüli ülé­sére. Az FDP elnöke és miniszter­társai azonban ennek ellenére úgy érkeztek a kabinet szerdai ülésére, mintha közben semmi sem történt volna, mintha nem tudnák pontosan, mit is akar a kancellár. Helmut Schmidt a kabinet ülésén újólag megismételte, hogy az általa írásban is előterjesztett javaslatok „egy koalíciós kormány kancellárjá­tól származnak, és nem az egyik vagy a másik párt elképzeléseit tük­rözik”. Félreérthetetlen utalás ez ar­ra, hogy a javaslatok nem minden ponton fedik a szociáldemokrata párt elképzeléseit. Az SPD azonban a jelek szerint ennek ellenére egy­ségesen támogatja a kancellárt egy, a koalíciós partnert is kielégítő kompromisszum keresésében. A partnert azonban — úgy látszik — nehéz lesz kielégíteni. A kancel­lár írásos javaslata már nagyon közel jár az FDP elképzelésé­hez. Először is lemond a jövedelem­adó emeléséről, amivel teljesíti a megegyezés első feltételét. Másod­szor: a jövő évi költségvetés felső határát 250 milliárd márkában je­löli meg, és az államadósságot is 30 milliárdos szinten akarja tartani, miközben csökkenteni kívánja a szo­ciális kiadásokat és középlejáratú programot javasol a munkanélküli­ség csökkentésére. Egyszóval a kancellár javaslata az említett középlejáratú program kivé­telével (aljat az FDP ellenez) min­den tekintetben elébe megy az FDP elgondolásainak. A javaslatok még­sem találtak egyetértésre az FDP- ben. A kancellár elképzeléseiről szer­dán a kabinet, majd a pártok vezér­kara, majd ismét a kabinet tanács­kozott. Az esti órákban került sor az SDP és az FDP parlamenti frak­ciójának ülésére. Az odaérkező kan­cellár és Genseider is azzal a mind­két frakció számára megkönnyebbü­lést okozó hírrel nyithatott be a frakció ülésére: a koalíciós partne­rek megállapodásra jutottak. A hírt a sajtóval Willi Brandt, az SPD el­nöke közölte. A koalíció hónapok óta tartó válsága tehát egyelőre feloldó­dott. A következő akadályt a szep­tember 26-i hesseni választás jelen­ti, ahol az FDP a CDU-val kíván koalícióba lépni, ami a feszültségek újabb forrását képezheti. Kanyó András JELENTÉS A NYÁRI HATÁRRÓL Aratják az őszi árpát (Munkatársunktól.) A déli országrészek homokosabb tábláin rendszerint korábban kezd­hető az aratás. Így van az idén is: Csongrád, Bács, Baranya, Tolna úgy­nevezett éseményesebb talajain már hozzákezdtek a gazdaságok az őszi árpa betakarításához. Az őszi árpa általános aratása azonban még nem kezdődött meg. Erre a munkára a hét végén, a jövő hét elején kerül sor az ország középső vidékein és még későbben az északi, nyugati tá­jakon. A mintegy 140 ezer hektárnyi őszi árpa aratása jó alkalmat teremt arra a mezőgazdasági nagyüzemeknek, hogy beállítsák a kombájnokat, ki­próbálják a gépjavítások során rend­be hozott gépeiket. Az a néhány mil­­liméternyi eső, ami az elmúlt napok­ban hullott, még természetesen nem okozott fennakadást az őszi árpa ara­tásában sem. Az érést figyelembe véve az őszi árpát — a búza előtt — az őszi ká­posztarepce betakarítása követi. A búzaaratás megkezdésére a déli or­szágrészekben is csak a jövő héten lehet számítani. A tapasztalatok, a gépszemlék tanúsága szerint a mező­­gazdasági­ nagyüzemek jól felkészül­tek, s minden lehetőséget kihasznál­tak arra, hogy műszakilag rendben levő gépparkkal láthassanak hozzá a nagy nyári munkához. Az elmúlt napok időjárása válto­zatlanul csapadékos volt. Júniusiban lényegesen több volt az „égi áldás”, mint májusban. A Dunántúlon 50— 120 milliméter csapadékot mértek. A szabolcsi és a hajdúi földeket is sok eső — helyenként több mint 100 mil­liméter — öntötte. A csapadék min­den növénynek kedvezett. Különö­sen a burgonya fejlődését segítette, hiszen ez a növény most virágzik, s ha ilyenkor kap esőt, akkor a gu­mók jobban kötnek, fejlődnek. A pálmonostori Keleti Fény Tsz-ben is megindultak a gépek.

Next