Népszabadság, 1982. október (40. évfolyam, 230-256. szám)
1982-10-01 / 230. szám
2 NÉPSZABADSÁG 1982. október 1., péntek Ma szavaz a bonni parlament az ellenzék bizalmatlansági indítványáról • BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL A nyugatnémet parlament mai ülésén szavaznak az ellenzék által beterjesztett konstruktív bizalmatlansági indítvány fölött, és az új kancellár megválasztásáról. Tiltakozó akciók kezdődtek, és 750 ezer aláírás gyűlt össze a kancellár megbuktatása ellen. A reggel 9 órakor kezdődő tanácskozás egyetlen napirendi pontja az ellenzék által beterjesztett konstruktív bizalmatlansági indítvány indokolása, annak vitája és a szavazás. Először azonban Helmut Schmidt, úgyszólván még a napirend előtt, nyilatkozatot tesz. Annak középpontjában hírek szerint a szociál-liberális koalíció 13 esztendeig tartó együttműködésének értékelése és az SPD álláspontjának rögzítése lesz a napirenden levő gazdasági és külpolitikai kérdésekben. A konstruktív bizalmatlansági indítványt a CDU—CSU nevében Rainer Barrel CDU-képviselő terjeszti be, aki 1972. április 27-én ugyanezen az úton akarta megszerezni pártjának a hatalmat és magának a kancellári tisztséget. Kísérlete azonban, mint ismeretes, kudarcot vallott. Utána a vitában az SPD részéről Herbert Wehner, az FDP-ből Wolfgang Mischnick frakcióelnök, illetve Heiner Geissler, a CDU főtitkára szólal fel. Szólásra jelentkezett Hildegard Hamm-Brücher FDP-képviselőnő, volt külügyi államminiszter is, aki ellenzi a CDU-CSU-hoz való átállást. Fel akar szólalni hírek szerint Baum volt belügyminiszter (FDP) is, aki ugyancsak indokolni kívánja, miért nem támogatja Genscher politikai vonalát. Déli 12 óra tájban lesz a szavazás, amelynek eredménye egy óra múlva válik ismeretessé. Akkor a parlament megszakítja ülését, és amikor szünet után újra összeül — feltéve, hogy a képviselők többsége megszavazza a Helmut Schmidt elleni konstruktív bizalmatlansági indítványt — megválasztják kancellárrá Helmut Kohlt. Ha ez is megtörténik, őt a köztársasági elnök még aznap kinevezi. A kormány bemutatkozására azonban csak hétfőn, a program ismertetésére pedig csak október 13-án kerülhet sor. Helmut Kohlnak a CDU—CSU 226 képviselője mellé még legalább 23 FDP-képviselő támogatására, összesen tehát 249 szavazatra lesz szüksége Helmut Schmidt megbuktatásához, illetve saját személyének kancellárrá választásához. Amint arról már beszámoltunk, az FDP parlamenti frakciójának keddi rendkívüli ülésén rendezett, úgynevezett próbaszavazáson 34-en támogatták Kohl megválasztását. Időközben az SPD 750 ezer aláírást gyűjtött a kancellár támogatására. Felhívást adott ki a nyugatnémet írók szövetsége, amelyben elítéli a szociál-liberális koalíció felrúgását, és felszólítja az FDP képviselőit, hogy ne szavazzanak a kancellár ellen. Csütörtök este ezrek vettek részt a Bonn belvárosában rendezett szimpátiatüntetésen Helmut Schmidt támogatására. Az ifjúszocialisták és az ifjúliberálisok által szervezett tüntetés szónokai és jelszavai méltánytalannak minősítették az FDP átpártolását a CDU—CSU-hoz, és azt a módot, ahogyan ezek a pártok a választók akarata ellenére hatalomra próbálnak jutni. Kanyó András Az SZVSZ közös akciókat javasol a világ szakszervezeteinek a béke védelmében Gustáv Husák fogadta az ülésszak részvevőit A Szakszervezeti Világszövetség irodájának — az SZVSZ 35 tagú irányító testületének — Prágában tartott kétnapos ülésszaka csütörtökön a béke és leszerelés kérdéseinek szentelt külön üléssel folytatódott. Az ülés munkáját Gáspár Sándor, az SZVSZ elnöke, a SZOT főtitkára vezette, s vitaindítójában megállapította: a népek akarata ellenére az Egyesült Államok továbbra is nukleáris katasztrófa szélére akarja sodorni az emberiséget. Eközben a tőkés világban folytatódik a gazdasági válság, a munkanélküliség átlagosan már 11 százalékos rekordarányt ért el, és a hadikiadásokat a dolgozók szociális vívmányainak rovására fedezik; a fejlődő országokban tovább romlik a helyzet, s a nemzetközi kapcsolatok rosszabbodása súlyosan bomlasztja az országok közötti kereskedelmi és gazdasági együttműködést. Elmondta: az idén februárban Havannában lezajlott X. szakszervezeti világkongresszus jól rámutatott arra a világos összefüggésre, amely a békéért és leszerelésért vívott harc és a dolgozók gazdasági, szociális követeléseinek kielégítéséért folyó küzdelem között van. A néhány évvel ezelőtti helyzettel ellentétben ma már nincs olyan szakszervezet — bármely irányzathoz tartozzék is —, amely elhanyagolná a békéért való harcot. Mind többen értik meg és üdvözlik a Szovjetunió által eddig előterjesztett konstruktív leszerelési javaslatokat is. Az SZVSZ elnöke a továbbiakban arról szólt, hogy a decemberi NATO- ülés újra meg fogja tárgyalni a közép-hatósugarú rakéták nyugat-európai telepítését. A szakszervezeteknek továbbra is erős nyomást kell kifejteniük a rakétatelepítést változatlanul szorgalmazó NATO-körökre. Egyidejűleg még jobban meg kell magyarázniuk a tömegeknek, hogy a nyugat-európai rakétaprogramnak milyen súlyos következményei lehetnek nemcsak a háborús veszély fokozása szempontjából, hanem gazdasági téren is — mondotta Gáspár Sándor, s javasolta, hogy a NATO-ülésnek küldjön tiltakozó üzenetet az a 358 szervezet, amely részt vett a X. szakszervezeti világkongresszuson. Az ülés végén — számos felszólaló után — a részvevők elfogadták annak a felhívásnak a szövegét, amelyet az SZVSZ intéz a másik két jelentős nemzetközi szakszervezeti tömörüléshez (a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségéhez és a Munka Világszövetségéhez), valamint regionális szervezeteihez. A felhívás többek között hangoztatja: tegyenek rendkívüli intézkedéseket a fegyverkezési hajsza bármilyen kiterjesztésének megakadályozására, az új fegyverrendszerek bevezetését célzó tervek érvényesítésére, és tevékenykedjenek azért, hogy a jelenleg folyó leszerelési tárgyalásokon kötelező megállapodások szülessenek. — Eljött az ideje annak, hogy a szakszervezeti mozgalom egyesítse erőit, és összehangolja akcióit a béke és leszerelés érdekében. — Javasoljuk, hogy jöjjön létre találkozó, és együtt vizsgáljuk meg ezt a létfontosságú kérdést. A találkozóhoz semmiféle előfeltételt nem szabunk — hangoztatja az SZVSZ felhívása. Az ülésszak egészéről az SZVSZ- iroda tagjai által elfogadott közlemény szerint a prágai tanácskozás áttekintette a X. szakszervezeti világkongresszus óta a világban történt fejleményeket, és irányelveket szabott az SZVSZ munkájának a kongresszusi határozatok alapján való továbbfejlesztéséhez, figyelembe véve a jelenlegi aggasztó nemzetközi helyzetet. Az iroda tagjai elítélték Izrael libanoni agresszióját. A dokumentum a továbbiakban állást foglal a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok romlása, az amerikai kormányzatnak a szocialista országokkal szembeni hátrányos megkülönböztető intézkedései ellen. Rámutat, hogy a kelet- nyugati kereskedelem csak Nyugat- Európában mintegy kétmillió munkahely fenntartását tette lehetővé. A közlemény befejező része kifejti: az SZDSZ-iroda úgy véli, most van itt az ideje, hogy a nemzetközi szakszervezeti szervezetek képesek legyenek egymáshoz közeledni és egybehangolni akcióikat legalább azokban az ügyekben, amelyekben hasonló vagy azonos az álláspontjuk. Az olyan kérdések, mint a béke, a leszerelés, a tőkés válság hatása a világgazdaságra, a dolgozókra és a foglalkoztatottságra, az új világgazdasági rend kialakítása, a fejlődő országok társadalmi és gazdasági haladása, a multinacionális vállalatok elleni küzdelem — csak akkor oldhatók meg hatékonyan, ha akcióinkat egyeztetjük. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, Csehszlovákia köztársasági elnöke, csütörtök délután Prágában fogadta a Szakszervezeti Világszövetség irodájának ülésszakán részt vett küldöttségek vezetőit, közöttük Gáspár Sándort. (MTI) Tovább korszerűsítik a vietnami vállalatok irányítási rendszerét ( HANOI TUDáSKÜNKTOT Vietnamban a minisztertanács a fokozatosan bevezetendő, korszerűsített gazdaságirányítási rendszert finomító rendelkezéseket léptetett életbe. Ezek célja, hogy az időközben bekövetkezett egyensúlyzavarokat megszüntessék. Az 1979-ben megindult korszerűsítési folyamat 1981- ben a vállalatoknak nagyobb pénzügyi, gazdálkodási, döntési szabadságot adott. A gyakorlatban azonban kiderült: egyes ágazatokban az egyéni és a vállalati érdekeket az államiak rovására érvényesítették, több helyütt nem értelmezték helyesen a rendeletet, és csak növelték a meglevő gondokat. Emiatt vált szükségessé — írta a csütörtöki Nhan Dannak az újabb gazdaságpolitikai kiigazítást kommentáló cikke —, hogy a gazdaságirányítás megszüntesse a felszínre bukkant hibákat. Az új rendelet három területtel foglalkozik: 1. A vállalati tervezési rendszert úgy korszerűsítik, hogy a termelés növekedésével párhuzamosan a termékek az állami kereskedelmi hálózaton át jussanak rendeltetési helyükre. Ezzel megerősödik a vietnami gazdaság egyik gyenge pontja, az állami kereskedelmi hálózat. 2. Módosítják az alap- és nyersanyagellátás rendszerét, s a vállalatok árképzését. Miként az 1981 előtt érvényes rendszerben a kulcsfontosságú vállalatok szigorú központi elosztási szisztémában kapják az alap- és nyersanyagokat, a kevésbé fontos vállalatok viszont saját kezdeményezésük szerint vásárolhatnak. Tehát ugyanaz a nyersanyag vagy alapanyag, attól függően, hogy a központi állami keretből vagy más — vállalati, szövetkezeti, kisipari — forrásokból származik, a rendelkezés szerint kétféle áron kerül be a vállalati árkalkulációba. Ennek megfelelően a vállalati tervek is kétfélék lesznek. 3. Az új rendelkezések a vállalatoknál képződött egyenlőtlen nagyságú jövedelmeket igyekeznek majd nivellálni, elvonva a kiugróan magas nyereséget. A most hozott rendelet erősíti az új irányítási rendszer pozitív vonásait, tompítva a negatív jelenségeket. A Nhan Dan csütörtöki cikke azonban számos, továbbra is feloldatlan ellentmondást sejtet, így például azt, hogy a kétféle nyersanyagár végiggyűrűzik a vállalati, a nagy- és a kiskereskedelmi árképzésben. Számos súrlódás tapasztalható a két gazdaságirányítási koncepció (egyfelől a központosított, másfelől a nagyobb vállalati mozgásszabadságot biztosító) egymással egy időben működő elemei között. Gondokat okoz a máshol, más országok eltérő gazdasági környezetében jól bevált módszerek „egy az egyben” való átvétele. Mindez azonban korántsem jelenti, hogy visszatérnek a korábbi merev irányítási eszközökhöz, amelyeknek a békés időszakban való életképtelenségét az elmúlt esztendők bizonyították — utal a lap a közelmúlt gazdaságpolitikai vitáira. Dunai Péter Felújították a genfi tárgyalásokat Genfben csütörtökön felújították az európai nukleáris fegyverzet korlátozásáról folytatott szovjet—amerikai tárgyalásokat. A két delegáció plenáris ülést tartott. A szovjet küldöttséget Jurij Kvicinszkij, az amerikait Paul Nitze vezeti. (TASZSZ) KÍNA NEMZETI ÜNNEPÉN Több évtizedes áldozatos harc diadalának napja volt 1949. október elseje: a nemzeti és társadalmi felszabadulásért vívott küzdelem, a Szovjetunió által önzetlenül támogatott forradalom győzelmének eredményeként Pekingben kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. Világtörténelmi jelentőségű esemény volt ez, amelynek révén bolygónk legnépesebb állama sorakozott fel a szocialista országok közösségéhez. A győzelem utáni évtizedben korszakos átalakításokat hajtott végre a népi Kína. Az évszázados elmaradottság, a pusztító háború öröksége, az imperialista mesterkedések okozta nehézségek ellenére mélyreható társadalmi-gazdasági változtatások valósultak meg. A kínai dolgozók, a Szovjetunió és a többi szocialista ország internacionalista segítségével, megkezdték a szocializmus alapjainak lerakását, a termelőerőknek a népjólét érdekében megvalósuló fejlesztését. Az ötvenes évek végén, sajnos, más irányt vett a Kínai Népköztársaság fejlődése. A vezetésben felülkerekedő nacionalista—kispolgári irányzat képviselői szakítottak, majd mind nyíltabban szembefordultak a szocializmus nemzetközi erőivel; torzulás következett be az ország kül- és belpolitikájában egyaránt. A marxizmus— leninizmus, a proletár internacionalizmus alapvető elveinek megsértése, a mindjobban elhatalmasodó személyi kultusz mélyreható válságot okozott, s nem kevés áldozatot követelt a kínai néptől. Aggasztó fejlemények következtek a külpolitikában is. A pekingi vezetés mindinkább szembefordult a szocialista közösség országaival, a nagyhatalmi hegemonizmus a szocialista Vietnam elleni fegyveres agresszióba torkollott. E politika ellentétbe került a kínai nép alapvető érdekeivel, súlyosan veszélyeztette a dolgozó osztályok vívmányait, Kína függetlenségét, s nagy károkat okozott a világ haladó erőinek. A Kínai Kommunista Párt nemrégiben lezajlott XII. kongresszusa — főképpen a belpolitikában — már tükrözte e tapasztalatok bizonyos tanulságait. Természetesen végső választ csak a tettek adhatnak arra a kérdésre, hogy e tanulságok mennyire eredményeznek mély és tartós pozitív irányzatot. A szocialista közösség államai — köztük a mi országunk is — a kölcsönösség jegyében továbbra is készek normalizálni kapcsolataikat Kínával. E törekvésük hűen kifejezi érdekeltségüket abban is, hogy a KNK — nemzeti érdekeinek megfelelően — szocialista országként fejlődjön, s foglalja el ismét méltó helyét a béke és a haladás erőinek sorában. A Kínai Népköztársaság megalakulásának 33. évfordulója alkalmából Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Csao Cejangot, a Kínai Népköztársaság Államtanácsa elnökét. (MTI) * Az évforduló alkalmából a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa üdvözlő táviratot küldött a kínai országos népi gyűlés állandó bizottságának és a kínai államtanácsnak. (TASZSZ) Ismét egyesítették Kelet- és Nyugat-Bejrútot (Folytatás az 1. oldalról.) Továbbra is feszülta helyzet Libanon keleti részén, a Beklaa-völgyben, ahol az izraeli tüzérség ismét ágyúzta az ott állomásozó szíriai és palesztin egységeket. A TASZSZ Bejrútból keltezett jelentésében az említett térségiben szerdáin lezajlott izraeli támadásról hírt adva, közölte, hogy a Belklaa-völgyben állomásozó szír csapatok viszonozták a tüzet. Abu Ijad, a PFSZ egy vezető személyisége szerint nagyszabású katonai összecsapás várható a Bekaavölgyben, illetve az észak-libanoni térségben. A PFSZ-hez tartozó legnagyobb szervezetben, az El Fataihban a rangsorban Jasszer Anafat után következő Abu Jjad az Al-Muszszavar című egyiptomi hetilapnak adott és csütörtökön megjelent nyilatkozatában kijelentette: megmutatják az ellenségnek, hogy a palesztin harcosok Bejrútból történt távozása nem jelenti a palesztin ellenállás megszűntét. Abu Ijad cáfolta, hogybármiféle nézeteltérése lenne Jasszer Arafattal. Az egyiptomi lap egy kommentárjában ugyanis azt állította, hogy Abu Ijad és több más palesztin vezető szembekerült Arafattal, amiért a PFSZ VB elnöke beleegyezett Bejrút elhagyásába, és elfogadta a jezi arab csúcsértekezleten megfogalmazott közel-keleti béketervet. . . Az izraeli miniszterelnökségi hivatal csütörtökön közleményben cáfolta azokat a hírügynökségi jelentéseket, amelyek szerint Menahem Begin kormányfő szerdán, az izraeli parlament külügyi és hadügyi bizottsága előtt, felelősséget vállalt volna a bejrúti vérengzéssel kapcsolatos eseményekért. Jichak Samir izraeli külügyminiszter szerint a kormánya által létesített vizsgáló bizottságnak az a feladata, hogy kiderítse: vajon az izraeliek nem tudtak volna-e korábban véget vetni a menekülttáborokban folyó vérengzésnek. A külügyminiszter azzal indokolta Nyugat- Bejrút izraeli megszállását, hogy különben a városrész ismét a PFSZ kezére jutott volna. (A PFSZ fegyveres erői ekkorra már elhagyták a libanoni fővárost.) Ariél Saron izraeli hadügyminiszter egy szerdai tel-avivi gyűlésen hangot adott annak a meggyőződésének, hogy Izrael Libanonban viselt háborújának „eredményeképpen” néhány hónapon, esetleg egy éven belül békeszerződés jön létre a két ország között. (MTI) Az amerikai tengerészgyalogosok partra szállnak Bejrútban. A lengyel állam és egyház A folyamatos párbeszédért Az állam és a katolikus egyház ** kapcsolatának alakulása Lengyelországban nagy jelentőségű. A népesség jelentős része gyakorló hívő, a katolikus klérus befolyása — történelmi okokra visszavezethetően — nem lebecsülhető. A lengyel néphatalom ezért mindig is arra törekedett, hogy az össznemzeti érdekeket szem előtt tartva, folyamatos párbeszédet folytasson a püspöki karral. Legutóbb Adam Lopatka profeszszor, az állami egyházügyi hivatal miniszteri rangú vezetője külföldi újságírókkal találkozva újólag aláhúzta: a dialógus szükségességét, méltatta a kormány és a püspöki kar vegyes bizottságának folyamatos működését, a miniszterelnök és a prímás találkozásainak és levélváltásainak jelentőségét. De utalt arra is, hogy a kiegyensúlyozott kapcsolatok nem zárják ki egyes szélsőséges egyházi körök fellépésének és tevékenységének bírálatát. Miközben a lengyel kormány nagyra értékeli a klérus vezetőinek az indulatok megfékezését célzó felhívásait, nagyon is más irányú az olyan gyakorlat, hogy az úgynevezett prímási bizottság kifizeti a zavargások részvevőire kirótt pénzbüntetéseket. De nemcsak erről van szó. Szeptember 5-én Czestochowában beszédet mondott Ignacy Tokarczuk przemysli püspök, aki egyébként a legfelsőbb egyházi vezetőség tagja. Beszédében éles hangon támadta az ország vezetését, a pártot, s a Lengyelországban érvényben levő rendelkezések elleni fellépésre szólított fel. A Rzeczpospolita című kormánylap idézte a püspök beszédének azon kitételeit, amelyekben támadta a rendfenntartó erőket, mert megfékezték az augusztus 31-i zavargások részvevőit. Egy másik beszédében, amit Tarnobrzegben mondott, a néphatalommal szembeni felkelésre szólított fel, kijelentve: „a december 13-i aljas csapás (értsd: a szükségállapot bevezetése) után a nemzet magáihoz tér és küzdeni kezd.” A Dziennik Ludowy c. lap felhívja a figyelmet arra, hogy Tokarczuk beszédeiben nyíltan támadja az állami gazdaságokat és termelőszövetkezeteket is. A Trybuna Ludu ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a paraszti tulajdont ma törvények védik, s a háború után épp a klérus ellenezte a kommunisták és parasztpártiak által kezdeményezett földreformot. A Trybuna Ludu kommentárja utal arra, hogy Tokarczuk és a hozzá hasonlóak a december 13-a előtti állapotok szerint akarják visszaállíttatni a Szolidaritást. A Zolnierz Wolnosci szerint pedig igen veszélyes jelenség, hogy a klérus egy része ugyan nem áll nyíltan az ellenséges erők mellé, de kétértelmű kijelentéseivel és tetteivel kedvező légkört teremt a Szolidaritás szélsőséges csoportjainak újjászervezéséhez. A negatív jelenségeket felsorolva, valamennyi lengyel sajtóorgánum és hivatalos személy aláhúzza, az igazság feltárása a nyílt, a gyümölcsöző, a közérdekű párbeszédet szolgálja. Hiszen a lengyel egyháznak is érdekében áll, hogy a nemzeti megegyezésre tett kezdeményezést ne akadályozzák az olyan megnyilatkozások, mint amilyeneket Tokarczuk püspök és elvbarátai tettek. Varsó, 1982. szeptember 30. Miklós Gábor