Népszabadság, 1982. október (40. évfolyam, 230-256. szám)

1982-10-01 / 230. szám

2 NÉPSZA­BA­DSÁ­G 1982. október 1., péntek Ma szavaz a bonni parlament az ellenzék bizalmatlansági indítványáról • BONNI TUDÓSÍTÓNKTÓL A nyugatnémet parlament mai ülé­sén szavaznak az ellenzék által be­terjesztett konstruktív bizalmatlan­­sági indítvány fölött, és az új kancel­lár megválasztásáról. Tiltakozó ak­ciók kezdődtek, és 750 ezer aláírás gyűlt össze a kancellár megbuktatá­sa ellen. A reggel 9 órakor kezdődő tanács­kozás egyetlen napirendi pontja az ellenzék által beterjesztett konstruk­tív bizalmatlansági indítvány indo­kolása, annak vitája és a szavazás. Először azonban Helmut Schmidt, úgyszólván még a napirend előtt, nyilatkozatot tesz. Annak középpont­jában hírek szerint a szociál-liberá­­lis koalíció 13 esztendeig tartó együtt­működésének értékelése és az SPD álláspontjának rögzítése lesz a napi­renden levő gazdasági és külpolitikai kérdésekben. A konstruktív bizalmatlansági in­dítványt a CDU—CSU nevében Rai­­ner Barrel CDU-képviselő terjeszti be, aki 1972. április 27-én ugyanezen az úton akarta megszerezni pártjá­nak a hatalmat és magának a kan­cellári tisztséget. Kísérlete azonban, mint ismeretes, kudarcot vallott. Utána a vitában az SPD részéről Herbert Wehner, az FDP-ből Wolf­­gang Mischnick frakcióelnök, illetve Heiner Geissler, a CDU főtitkára szó­lal fel. Szólásra jelentkezett Hilde­­gard Hamm-Brücher FDP-képviselő­nő, volt külügyi államminiszter is, aki ellenzi a CDU-CSU-hoz való átál­lást. Fel akar szólalni hírek szerint Baum volt belügyminiszter (FDP) is, aki ugyancsak indokolni kívánja, miért nem támogatja Genscher poli­tikai vonalát. Déli 12 óra tájban lesz a szavazás, amelynek eredménye egy óra múlva válik ismeretessé. Akkor a parlament megszakítja ülését, és amikor szünet után újra összeül — feltéve, hogy a képviselők többsége megszavazza a Helmut Schmidt elleni konstruktív bi­zalmatlansági indítványt — megvá­lasztják kancellárrá Helmut Kohlt. Ha ez is megtörténik, őt a köztársa­sági elnök­ még aznap kinevezi. A kormány bemutatkozására azonban csak hétfőn, a program ismertetésére pedig csak október 13-án kerülhet sor. Helmut Kohlnak a CDU—CSU 226 képviselője mellé még legalább 23 FDP-képviselő támogatására, össze­sen tehát 249 szavazatra lesz szüksé­ge Helmut Schmidt megbuktatásához, illetve saját személyének kancellárrá választásához. Amint arról már be­számoltunk, az FDP parlamenti frak­ciójának keddi rendkívüli ülésén ren­dezett, úgynevezett próbaszavazáson 34-en támogatták Kohl megválasztá­sát. Időközben az SPD 750 ezer aláírást gyűjtött a kancellár támogatására. Felhívást adott ki a nyugatnémet írók szövetsége, amelyben elítéli a szociál-liberális koalíció felrúgását, és felszólítja az FDP képviselőit, hogy ne szavazzanak a kancellár ellen. Csütörtök este ezrek vettek részt a Bonn belvárosában rendezett szimpátiatüntetésen Helmut Schmidt támogatására. Az ifjúszocialisták és az ifjúliberálisok által szervezett tüntetés szónokai és jelszavai mél­tánytalannak minősítették az FDP átpártolását a CDU—CSU-hoz, és azt a módot, ahogyan ezek a pártok a választók akarata ellenére hatalomra próbálnak jutni. Kanyó András Az SZVSZ közös akciókat javasol a világ szakszervezeteinek a béke védelmében Gustáv Husák fogadta az ülésszak részvevőit A Szakszervezeti Világszövetség irodájának — az SZVSZ 35 tagú irá­nyító testületének — Prágában tartott kétnapos ülésszaka csütörtökön a bé­ke és leszerelés kérdéseinek szentelt külön üléssel folytatódott. Az ülés munkáját Gáspár Sándor, az SZVSZ elnöke, a SZOT főtitkára vezette, s vitaindítójában megállapí­totta: a népek akarata ellenére az Egyesült Államok továbbra is nuk­leáris katasztrófa szélére akarja so­dorni az emberiséget. Eközben a tő­kés világban folytatódik a gazdasági válság, a munkanélküliség átlagosan már 11 százalékos rekordarányt ért el, és a hadikiadásokat a dolgozók szociális vívmányainak rovására fe­dezik; a fejlődő országokban tovább romlik a helyzet, s a nemzetközi kap­csolatok rosszabbodása súlyosan bom­lasztja az országok közötti kereske­delmi és gazdasági együttműködést. Elmondta: az idén februárban Ha­vannában lezajlott X. szakszervezeti világkongresszus jól rámutatott arra a világos összefüggésre, amely a bé­kéért és leszerelésért vívott harc és a dolgozók gazdasági, szociális követe­léseinek kielégítéséért folyó küzde­lem között van. A néhány évvel ez­előtti helyzettel ellentétben ma már nincs olyan szakszervezet — bármely irányzathoz tartozzék is —, amely el­hanyagolná a békéért való harcot. Mind többen értik meg és üdvözlik a Szovjetunió által eddig előterjesztett konstruktív leszerelési javaslatokat is. Az SZVSZ elnöke a továbbiakban arról szólt, hogy a decemberi NATO- ülés újra meg fogja tárgyalni a kö­zép-hatósugarú rakéták nyugat-euró­pai telepítését. A szakszervezeteknek továbbra is erős nyomást kell kifej­teniük a rakétatelepítést változatla­nul szorgalmazó NATO-körökre. Egyidejűleg még jobban meg kell magyarázniuk a tömegeknek, hogy a nyugat-európai rakétaprogramnak milyen súlyos következményei lehet­nek nemcsak a háborús veszély foko­zása szempontjából, hanem gazdasá­gi téren is — mondotta Gáspár Sán­dor, s javasolta, hogy a NATO-ülés­­nek küldjön tiltakozó üzenetet az a 358 szervezet, amely részt vett a X. szakszervezeti világkongresszuson. Az ülés végén — számos felszólaló után — a részvevők elfogadták an­nak a felhívásnak a szövegét, ame­lyet az SZVSZ intéz a másik két je­lentős nemzetközi szakszervezeti tö­mörüléshez (a Szabad Szakszerveze­tek Nemzetközi Szövetségéhez és a Munka Világszövetségéhez), valamint regionális szervezeteihez. A felhívás többek között hangoztatja: tegyenek rendkívüli intézkedéseket a fegyver­kezési hajsza bármilyen kiterjesztésé­nek megakadályozására, az új fegy­verrendszerek bevezetését célzó ter­vek érvényesítésére, és tevékenyked­jenek azért, hogy a jelenleg folyó le­szerelési tárgyalásokon kötelező meg­állapodások szülessenek. — Eljött az ideje annak, hogy a szakszervezeti mozgalom egyesítse erőit, és összehangolja akcióit a béke és leszerelés érdekében. — Javasoljuk, hogy jöjjön létre ta­lálkozó, és együtt vizsgáljuk meg ezt a létfontosságú kérdést. A találkozó­hoz semmiféle előfeltételt nem sza­bunk — hangoztatja az SZVSZ felhí­vása. Az ülésszak egészéről az SZVSZ- iroda tagjai által elfogadott közle­mény szerint a prágai tanácskozás át­tekintette a X. szakszervezeti világ­­kongresszus óta a világban történt fejleményeket, és irányelveket sza­bott az SZVSZ munkájának a kong­resszusi határozatok alapján való to­vábbfejlesztéséhez, figyelembe véve a jelenlegi aggasztó nemzetközi hely­zetet. Az iroda tagjai elítélték Izrael li­banoni agresszióját. A dokumentum a továbbiakban állást foglal a nem­zetközi kereskedelmi kapcsolatok romlása, az amerikai kormányzatnak a szocialista országokkal szembeni hátrányos megkülönböztető intézke­dései ellen. Rámutat, hogy a kelet- nyugati kereskedelem csak Nyugat- Európában mintegy kétmillió mun­kahely fenntartását tette lehetővé. A közlemény befejező része kifejti: az SZDSZ-iroda úgy véli, most van itt az ideje, hogy a nemzetközi szak­­szervezeti szervezetek képesek legye­nek egymáshoz közeledni és egybe­hangolni akcióikat legalább azokban az ügyekben, amelyekben hasonló vagy azonos az álláspontjuk. Az olyan kérdések, mint a béke, a lesze­relés, a tőkés válság hatása a világ­­gazdaságra, a dolgozókra és a foglal­koztatottságra, az új világgazdasági rend kialakítása, a fejlődő országok társadalmi és gazdasági haladása, a multinacionális vállalatok elleni küz­delem — csak akkor oldhatók meg hatékonyan, ha akcióinkat egyeztet­jük. Gustáv Husák, a CSKP KB főtit­kára, Csehszlovákia köztársasági el­nöke, csütörtök délután Prágában fogadta a Szakszervezeti Világszövet­ség irodájának ülésszakán részt vett küldöttségek vezetőit, közöttük Gás­pár Sándort. (MTI) Tovább korszerűsítik a vietnami vállalatok irányítási rendszerét ( HANOI TUDáSK­ÜNKTOT Vietnamban a minisztertanács a fokozatosan bevezetendő, korszerű­sített gazdaságirányítási rendszert finomító rendelkezéseket léptetett életbe. Ezek célja, hogy az időköz­ben bekövetkezett egyensúlyzavaro­kat megszüntessék. Az 1979-ben meg­indult korszerűsítési folyamat 1981- ben a vállalatoknak nagyobb pénz­ügyi, gazdálkodási, döntési szabadsá­got adott. A gyakorlatban azonban kiderült: egyes ágazatokban az egyé­ni és a vállalati érdekeket az álla­miak rovására érvényesítették, több helyütt nem értelmezték helyesen a rendeletet, és csak növelték a meg­levő gondokat. Emiatt vált szükségessé — írta a csütörtöki Nhan Dannak az újabb gazdaságpolitikai kiigazítást kom­mentáló cikke —, hogy a gazdaság­­irányítás megszüntesse a felszínre bukkant hibákat. Az új rendelet há­rom területtel foglalkozik: 1. A vállalati tervezési rendszert úgy korszerűsítik, hogy a termelés növekedésével párhuzamosan a ter­mékek az állami kereskedelmi háló­zaton át jussanak rendeltetési he­lyükre. Ezzel megerősödik a vietna­mi gazdaság egyik gyenge pontja, az állami kereskedelmi hálózat. 2. Módosítják az alap- és nyers­anyagellátás rendszerét, s a vállala­tok árképzését. Miként az 1981 előtt érvényes rendszerben a kulcsfontos­ságú vállalatok szigorú központi el­osztási szisztémában kapják az alap- és nyersanyagokat, a kevésbé fontos vállalatok viszont saját kezdeménye­zésük szerint vásárolhatnak. Tehát ugyanaz a nyersanyag vagy alap­anyag, attól függően, hogy a központi állami keretből vagy más — válla­lati, szövetkezeti, kisipari — forrá­sokból származik, a rendelkezés sze­rint kétféle áron kerül be a vállalati árkalkulációba. Ennek megfelelően a vállalati tervek is kétfélék lesznek. 3. Az új rendelkezések a vállala­toknál képződött egyenlőtlen nagy­ságú jövedelmeket igyekeznek majd nivellálni, elvonva a kiugróan ma­gas nyereséget. A most hozott rendelet erősíti az új irányítási rendszer pozitív vo­násait, tompítva a negatív jelen­ségeket. A Nhan Dan csütörtöki cik­ke azonban számos, továbbra is fel­oldatlan ellentmondást sejtet, így például azt, hogy a kétféle nyers­­anyagár végiggyűrűzik a vállalati, a nagy- és a kiskereskedelmi árkép­zésben. Számos súrlódás tapasztal­ható a két gazdaságirányítási kon­cepció (egyfelől a központosított, másfelől a nagyobb vállalati moz­gásszabadságot biztosító) egymással egy időben működő elemei között. Gondokat okoz a máshol, más orszá­gok eltérő gazdasági környezetében jól bevált módszerek „egy az egy­ben” való átvétele. Mindez azonban korántsem jelenti, hogy visszatérnek a korábbi merev irányítási eszközök­höz, amelyeknek a békés időszakban való életképtelenségét az elmúlt esz­tendők bizonyították — utal a lap a közelmúlt gazdaságpolitikai vitáira. Dunai Péter Felújították a genfi tárgyalásokat Genfben csütörtökön felújították az európai nukleáris fegyverzet korláto­zásáról folytatott szovjet—amerikai tárgyalásokat. A két delegáció ple­náris ülést tartott. A szovjet küldött­séget Jurij Kvicinszkij, az amerikait Paul Nitze vezeti. (TASZSZ) KÍNA NEMZETI ÜNNEPÉN Több évtizedes áldozatos harc dia­dalának napja volt 1949. október el­seje: a nemzeti és társadalmi felsza­badulásért vívott küzdelem, a Szov­jetunió által önzetlenül támogatott forradalom győzelmének eredménye­ként Pekingben kikiáltották a Kínai Népköztársaságot. Világtörténelmi je­lentőségű esemény volt ez, amelynek révén bolygónk legnépesebb állama sorakozott fel a szocialista országok közösségéhez. A győzelem utáni évtizedben kor­szakos átalakításokat hajtott végre a népi Kína. Az évszázados elmaradott­ság, a pusztító háború öröksége, az imperialista mesterkedések okozta nehézségek ellenére mélyreható tár­sadalmi-gazdasági változtatások va­lósultak meg. A kínai dolgozók, a Szovjetunió és a többi szocialista or­szág internacionalista segítségével, megkezdték a szocializmus alapjai­nak lerakását, a termelőerőknek a nép­jólét érdekében megvalósuló fej­lesztését. Az ötvenes évek végén, sajnos, más irányt vett a Kínai Népköztársaság fejlődése. A vezetésben felülkerekedő nacionalista—kispolgári irányzat kép­viselői szakítottak, majd mind nyíl­tabban szembefordultak a szocializ­mus nemzetközi erőivel; torzulás kö­vetkezett be az ország kül- és belpo­litikájában egyaránt. A marxizmus— leninizmus, a proletár internaciona­lizmus alapvető elveinek megsértése, a mindjobban elhatalmasodó szemé­lyi kultusz mélyreható válságot oko­zott, s nem kevés áldozatot követelt a kínai néptől. Aggasztó fejlemények következtek a külpolitikában is. A pekingi vezetés mindinkább szembefordult a szocia­lista közösség országaival, a nagyha­talmi hegemonizmus a szocialista Vi­etnam elleni fegyveres agresszióba torkollott. E politika ellentétbe került a kínai nép alapvető érdekeivel, súlyosan ve­szélyeztette a dolgozó osztályok vív­mányait, Kína függetlenségét, s nagy károkat okozott a világ haladó erői­nek. A Kínai Kommunista Párt nemré­giben lezajlott XII. kongresszusa — főképpen a belpolitikában — már tük­rözte e tapasztalatok bizonyos tanul­ságait. Természetesen végső választ csak a tettek adhatnak arra a kérdés­re, hogy e tanulságok mennyire ered­ményeznek mély és tartós pozitív irányzatot. A szocialista közösség államai — köztük a mi országunk is — a kölcsö­nösség jegyében továbbra is készek normalizálni kapcsolataikat Kínával. E törekvésük hűen kifejezi érdekelt­ségüket abban is, hogy a KNK — nemzeti érdekeinek megfelelően — szocialista országként fejlődjön, s foglalja el ismét méltó helyét a béke és a haladás erőinek sorában. A Kínai Népköztársaság megalaku­lásának 33. évfordulója alkalmából Lázár György, a Minisztertanács el­nöke táviratban üdvözölte Csao Ce­­jangot, a Kínai Népköztársaság Ál­lamtanácsa elnökét. (MTI) * Az évforduló alkalmából a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsának El­nöksége és a Szovjetunió Miniszter­­tanácsa üdvözlő táviratot küldött a kínai országos népi gyűlés állandó bizottságának és a kínai államta­nácsnak. (TASZSZ) Ismét egyesítették Kelet- és Nyugat-Bejrútot (Folytatás az 1. oldalról.) Továbbra is feszült­­a helyzet Liba­non keleti részén, a Beklaa-völgyben, ahol az izraeli tüzérség ismét ágyúz­­ta az ott állomásozó szíriai és pa­lesztin egységeket. A TASZSZ Bej­rútból keltezett jelentésében az emlí­tett térségiben szerdáin lezajlott izrae­li támadásról hírt adva, közölte, hogy a Belklaa-völgyben állomásozó szír csapatok viszonozták a tüzet. Abu Ijad, a PFSZ egy vezető sze­mélyisége szerint nagyszabású kato­nai összecsapás várható a Bekaa­­völgyben, illetve az ész­ak-libanoni térségben. A PFSZ-hez tartozó leg­nagyobb szervezetben, az El Fataih­­ban a rangsorban Jasszer Anafat után következő Abu Jjad az Al-Musz­­szavar című egyiptomi hetilapnak adott és csütörtökön megjelent nyi­latkozatában kijelentette: megmu­tatják az ellenségnek, hogy a pa­lesztin harcosok Bejrútból történt távozása nem jelenti a palesztin el­lenállás megszűntét. Abu Ijad cáfol­ta, hogy­­bármiféle nézeteltérése len­ne Jasszer Arafattal. Az egyiptomi lap egy kommentárjában ugy­anis azt állította, hogy Abu Ijad és több más palesztin vezető szembekerült Ara­fattal, amiért a PFSZ VB elnöke be­leegyezett Bejrút elhagyásába, és el­fogadta a jezi arab csúcsértekezle­ten megfogalmazott közel-keleti bé­ketervet. . . Az izraeli miniszterelnökségi hiva­tal csütörtökön közleményben cáfol­ta azokat a hírügynökségi jelentése­ket, amelyek szerint Menahem Begin kormányfő szerdán, az izraeli parla­ment külügyi és hadügyi bizottsága előtt, felelősséget vállalt volna a bej­rúti vérengzéssel kapcsolatos esemé­nyekért. Jichak Samir izraeli külügyminisz­ter szerint a kormánya által létesí­tett vizsgáló bizottságnak az a fel­adata, hogy kiderítse: vajon az iz­raeliek nem tudtak volna-e koráb­ban véget vetni a menekülttáborok­ban fo­lyó vérengzésnek. A külügy­miniszter azzal indokolta Nyugat- Bejrút izraeli megszállását, hogy kü­lönben a városrész ismét a PFSZ kezére jutott volna. (A PFSZ fegy­veres erői ekkorra már elhagyták a libanoni fővárost.) Ariél Saron izraeli hadügyminisz­ter egy szerdai tel-avivi gyűlésen hangot adott annak a meggyőződé­sének, hogy Izrael Libanonban viselt háborújának „eredményeképpen” né­hány hónapon, esetleg egy éven be­lül békeszerződés jön létre a két or­szág között. (MTI) Az amerikai tengerészgyalogosok partra szállnak Bejrútban. A lengyel állam és egyház A folyamatos párbeszédért Az állam és a katolikus egyház ** kapcsolatának alakulása Len­gyelországban nagy jelentőségű. A népesség jelentős része gyakorló hí­vő, a katolikus klérus befolyása — történelmi okokra visszavezethetően — nem lebecsülhető. A lengyel nép­hatalom ezért mindig is arra töre­kedett, hogy az össznemzeti érdeke­ket szem előtt tartva, folyamatos pár­beszédet folytasson a püspöki kar­ral. Legutóbb Adam Lopatka profesz­­szor, az állami egyházügyi hivatal miniszteri rangú vezetője külföldi újságírókkal találkozva újólag alá­húzta: a dialógus szükségességét, mél­tatta a kormány és a püspöki kar vegyes bizottságának folyamatos mű­ködését, a miniszterelnök és a prí­más találkozásainak és levélváltá­sainak jelentőségét. De utalt arra is, hogy a kiegyensúlyozott kapcsola­tok nem zárják ki egyes szélsőséges egyházi körök fellépésének és tevé­kenységének bírálatát. Miközben a lengyel kormány nagyra értékeli a klérus vezetőinek az indulatok meg­fékezését célzó felhívásait, nagyon is más irányú az olyan gyakorlat, hogy az úgynevezett prímási bizottság ki­fizeti a zavargások részvevőire kirótt pénzbüntetéseket. De nemcsak erről van szó. Szeptember 5-én Czestochowában beszédet mondott Ignacy Tokarczuk przemysli püspök, aki egyébként a legfelsőbb egyházi vezetőség tagja. Beszédében éles hangon támadta az ország vezetését, a pártot, s a Len­gyelországban érvényben levő rendel­kezések elleni fellépésre szólított fel. A Rzeczpospolita című kormánylap idézte a püspök beszédének azon ki­tételeit, amelyekben támadta a rend­­fenntartó erőket, mert megfékezték az augusztus 31-i zavargások részve­vőit. Egy másik beszédében, amit Tarnobrzegben mondott, a néphata­lommal szembeni felkelésre szólított fel, kijelentve: „a december 13-i al­jas csapás (értsd: a szükségállapot bevezetése) után a nemzet magáihoz tér és küzdeni kezd.” A Dziennik Lu­­dowy c. lap felhívja a figyelmet ar­ra, hogy Tokarczuk beszédeiben nyíl­tan támadja az állami gazdaságokat és termelőszövetkezeteket is. A Try­­buna Ludu ezzel kapcsolatban emlé­keztet arra, hogy a paraszti tulaj­dont ma törvények védik, s a háború után épp a klérus ellenezte a kom­munisták és parasztpártiak által kez­deményezett földreformot. A Trybuna Ludu kommentárja utal arra, hogy Tokarczuk és a hozzá ha­sonlóak a december 13-a előtti álla­potok szerint akarják visszaállíttatni a Szolidaritást. A Zolnierz Wolnosci szerint pedig igen veszélyes jelenség, hogy a klérus egy része ugyan nem áll nyíltan az ellenséges erők mel­lé, de kétértelmű kijelentéseivel és tetteivel kedvező légkört teremt a Szolidaritás szélsőséges csoportjainak újjászervezéséhez. A negatív jelenségeket felsorolva, valamennyi lengyel sajtóorgánum és hivatalos személy aláhúzza, az igaz­ság feltárása a nyílt, a gyümölcsöző, a közérdekű párbeszédet szolgálja. Hiszen a lengyel egyháznak is érde­kében áll, hogy a nemzeti megegye­zésre tett kezdeményezést ne akadá­lyozzák az olyan megnyilatkozások, mint amilyeneket Tokarczuk püspök és elvbarátai tettek. Varsó, 1982. szeptember 30. Miklós Gábor

Next