Népszabadság, 1982. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-02 / 257. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Ára: 1,40 Ft NÉPSZABADSÁG 1982. november 2., kedd AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XL. évfolyam, 257. szám Losonczi Pál Kuvaitiban (Kiküldött munkatársunktól.) Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke Jaber Al-Ahmed Al-Jaber Al- Sabah sejk, Kuvait állam emirjének meghívására vasárnap délután négy­napos hivatalos látogatásra Kuvaitba érkezett. Magyar részről ez az első ilyen magas szintű látogatás a kuvai­­ti emírségben. A fellobogózott ku­vaiti nemzetközi repülőtéren az emír üdvözölte az Elnöki Tanács elnökét, és 21 ágyúlövés hangzott el a magyar vendég tiszteletére. Loson­czi Pál fogadására a repülőtéren az emíren kívül megjelent Saad Al-Ab­­dullah Al-Salem Al-Sabah kuvaiti miniszterelnök, a kormány tagjai és a Szovjetunió kuvaiti nagykövete. Kuvaiti és magyar gyerekek virággal köszöntötték az érkező vendégeket. A két ország himnuszának elhangzása után az Elnöki Tanács elnöke az emír kíséretében megszemlélte a katonai díszegységet. A fogadtatás után a ku­vaiti uralkodó a kormányváróban rö­vid beszélgetést folytatott vendégé­vel, majd a Szalám palotában levő szálláshelyre hajtattak. Rövid idővel az érkezés után Sá­báit Al-Ahmad Al-Sabah miniszter­elnök-helyettes, külügy- és tájékozta­tási miniszter tett látogatást a ma­gyar vendég szálláshelyén, s ezzel megkezdődtek a két ország közötti hivatalos tárgyalások. A tanácskozás során áttekintették országaik kétol­dalú kapcsolatait, a további együtt­működés lehetőségeit, az öböltérség, valamint az arab egység problémáit. Megállapították, hogy országaik kap­csolataiban fontos állomás volt az emír tavalyi magyarországi látoga­tása, ilyen reményeket fűznek a je­lenlegi tárgyalásokhoz is. A vasárnapi programot az Elnöki Tanács elnökének találkozása zárta a magyar kolónia tagjaival a nagykö­vetségen. Hétfőn reggel Saad Al-Abdullah Al-Salem Al-Sabah miniszterelnök tett látogatást az Elnöki Tanács el­nökénél a Szalám palotában és tár­gyalásokat folytattak a két országot érintő nemzetközi és gazdasági kér­désekről, a közel-keleti helyzetről és az iraki iráni háborúról. A tanácsko­záson magyar részről jelen volt Ga­rai Róbert külügyminiszter-helyet­tes és Horváth Ernő, hazánk kuvaiti nagykövete. Ezután Losonczi Pál és kísérete a fővárostól ötven kilométerre levő olajvárosba, Ahmadiba utazott, ahol a kormányzóság székházában a vá­ros kormányzója, Jaber Abdullah Al-Jaber sejk fogadta és tájékoztat­ta a magyar vendégeket a fiatal olaj­város robbanásszerű fejlődéséről, az időszerű gazdasági feladatokról. Ez­után Losonczi Pál megtekintette a kuvaiti nemzeti olajvállalat múzeu­mát. A magyar vendégeket ezután Shu­­haiba ipari körzetbe vitték. Ezt az iparvárost egy 1964-es kormányren­delet alapján nyolc négyzetkilomé­ternyi területen kezdték építeni. Az ipari körzetben tett látogatás után a terület kormányzója ebédet adott Losonczi Pál tiszteletére a kor­mányzó vendégházában. Ezután az Elnöki Tanács elnöke visszatért a fő­városba, ahol a késő délutáni órák­ban szállásán fogadta a diplomáciai testületek vezetőit. Ezzel ért véget Losonczi Pál kuvaiti látogatásának második napja. Az Elnöki Tanács elnökének tár­gyalásaival párhuzamosan a delegá­ció szakértői is megbeszéléseken vet­tek részt a kuvaiti partnereikkel. Hétfő délelőtt Hetényi István pénz­ügyminiszter kuvaiti partnerével, Abdullatif Juszuf el-Hamaddal tar­tott megbeszélést. Egyetértettek ab­ban, hogy a kuvaiti emír tavalyi bu­dapesti látogatásán kitűzött program megvalósítása tárcáik vonatkozásá­ban jól halad. Kovács István Losonczi Pál Saad Al-Abdullah Al-Salem Al-Sabah miniszterelnökkel tárgyal. MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT Életközelben Az emberek többsége általában mindennapi ügyeinek intézésekor­­ ismerkedik meg közelebbről a taná­csok munkájával. A lakáskérvénytől az ebadóig, a gyámügytől a sza­bálysértésig, az építési engedélytől a­z anyakönyvi kivonatig... — csak egy-egy részterületét látják az ál­lamigazgatási, népképviseleti szerv tevékenységének. S bár benyomá­saikat, tapasztalataikat óhatatlanul összegezve kialakul­­bennük ilyen vagy olyan kép, arra nemigen gon­dolnak — miért is tennék? —, hogy tulajdon­képpen mennyi mindennel foglalkozik a tanács. Könnyű lenne úgy válaszolni, hogy „mivel nem foglalkozik?" — hiszen az élet bármely területét érintő kér­désről van szó, az az adott közigaz­gatási határon belül, vagy akár azon túl is, ilyen vagy olyan vonatkozás­ban, esetleg következményeit tekint­ve társadalmi ügy — s akkor már nyilvánvalóan tanácsi ügy is . .. Még­sem lehet ilyen tetszetős általáno­sítással elütni a választ, már csak azért sem, mert a „mindennel fog­lalkozik", furcsa módon egyben su­gallhatja azt a kaján feltételezést is, hogy­ semmivel sem foglalkozik igazán komolyan. Pedig kötelességük és akaratuk szerint valóban mindennel foglal­koznak a tanácsok, s lehetőségeik­hez mérten komolyan, még ak­kor is, ha az általuk végzett munka na­gyobb része korántsem olyan látvá­nyos, mint mondjuk egy esketés, s nem is annyira kézzelfogható, mint egy lakóház építését engedélyező hatá­rozat. Talán furcsa dolog a különböző szintű tanácsok, testületek és bizott­ságok közelmúltbeli napirendjei kö­zött tallózva bizonygatni, hogy a ta­nácsok többsége elkötelezett szere­péhez méltóan — határozottabban éltve megnövekedett önállóságával" is - igyekszik mindjobban a minden­napi élethez igazodni, és ily módon eredményesen szolgálni az állam és állampolgárok legtöbbször össze­csengő érdekeit Erre bizonyság egy minapi példa is: a budapesti párt­­bizottság legutóbbi ülésén megha­tározott irányelvek alapján - éppen a nagyobb önállóság, a fővárosi és kerületi érdekek jobb összehangolá­sa érdekében - korszerűsítik a bu­dapesti ta­nácsapparátusok szerveze­tét és munkamódszereit. A napirendek is érzékeltetik: a különböző tanácsi testületek előtt kellő súllyal szereplő témák orszá­gosan egybevetve, de külön-külön is jól tükrözik a társadalom fo­lyamatosan megoldandó, napi és helyi gondjait. Nem véletlen pél­dául, hogy a legtöbb tanács már napirendre tűzte, vagy a­ közeljö­vőben tárgyalásra szánt témái kö­zött szerepel az ötnapos munka­hétre való áttérés helyi tapasztala­tainak elemzése és ennek alapján a szükségesnek tartott intézkedések kidolgozása, ugyanúgy, mint - egye­bek között - az ingatlankezelő vál­lalatok munkájának korszerűsítése. Ugyancsak sok helyütt tekintették át újból a megye vagy egy-egy telepü­lés energiagazdálkodását, a környe­zet- és természetvédelem problé­máit, az idős emberek gondjait, a gyermek- és ifjúságvédelem helyze­tét, a közoktatás-közművelődés, az egészségügyi ellátás időszerű kérdé­seit, az új kereskedelmi üzemelési formák ta­pa­szta­latait... É­s még mindig csak egyetlen hónap „taná­csi témáiból" szemezgettünk. De az általánosan fontos témák mellett volt, ahol a kistermelők gondjait tar­tották most éppen a legfontosabb­nak, másutt a tervezett meliorációs munkák végrehajtását, megint más helyen a szakmunkásképzést... Tovább lehetne színezni a „na­pirend-életképet", de a legfonto­sabb mégiscsak az, hogy mindezek nemcsak napirendek, hanem mind­inkább az élethez igazított intézke­dések alapja­i is. Kónya József Munkacsúcs a cukor­gyárakban (5.oldal) GRISA FILIPOV BUDAPESTRE ÉRKEZETT Magyar—bolgár kormányfői tárgyalások Grisa Filipov, a Bolgár Népköz­­társaság Minisztertanácsának elnöke Lázár György miniszterelnök meg­hívására hétfőn hivatalos baráti lá­togatásra hazánkba érkezett. A bol­gár miniszterelnököt és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Lázár György, Marjai József miniszterelnök-helyet­tes, Veress Péter külkereskedelmi miniszter és Roska István külügy­miniszter-helyettes fogadta Jelen volt Sebestyén Jenő a Magyar Népköztársaság szófia, és Boncso Mitev, a Bolgár Népköztársaság bu­dapesti nagykövete. A bolgár miniszterelnök délelőtt a Hősök terén megkoszorúzta a Ma­gyar Hősök Emlékművét. Ezután a Parlament delegációs ter­mében megkezdődtek a hivatalos bolgár—magyar tárgyalások. A ma­gyar tárgyalócsoportot Lázár György vezette, tagja volt Marjai József, Ve­ress Péter, Roska István, Gábor And­rás ipari miniszterhelyettes, Kovács Gyula, az Országos Tervhivatal el­nökhelyettese és Sebestyén Jenő. A bolgár tárgyalóküldöttséget Grisa Fi­lipov vezette, tagja volt Sztanis Bo­nen miniszterelnök-helyettes, Hrisz­­to Hrisztov külkereskedelmi minisz­ter, Marij Ivanov, a külügyminisz­ter első helyettese, Boncso Mitev, Aszen Velkov, a minisztertanács ka­binetfőnöke, Cvetan Cenkov, vegy­ipari miniszterhelyettes, Jordán Te­­non gépipari és elektronikai minisz­terhelyettes és Rasko Draganov, az országos agráripari szövetség köz­ponti tanácsának elnökhelyettese. A tárgyalásokon a felek kölcsönö­sen tájékoztatták egymást a két or­szág helyzetéről, a jelenlegi tervidő­szak feladatairól, valamint a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt és a Bolgár Kommunista Párt XII. kong­resszusán elfogadott határozatok végrehajtásáról. Áttekintették a bol­gár—magyar kapcsolatokat, különös figyelmet fordítva a gazdasági együttműködés jelenlegi helyzetére és időszerű feladataira. Megvitatták az árucsere-forgalom továbbfejlesz­tésének lehetőségeit, a gyártásszako­sítás és a termelési kooperációk kér­déseit. Megvizsgálták a magyar—bol­gár gazdasági, műszaki és tudomá­nyos együttműködés időszerű teen­dőit, valamint az 1986-tól 1990-ig ter­jedő tervidőszak tervegyeztetési tár­gyalásainak előkészítését. Megbeszéléseket folytattak a szo­cialista gazdasági integráción belüli magyar—bolgár kapcsolatokról és a szocialista gazdasági együttműködés további feladatairól. A tárgyaló felek véleményt cse­réltek a nemzetközi élet időszerű problémáiról, különös tekintettel a kontinensünk békéjével és biztonsá­gával kapcsolatos kérdésekre. A Minisztertanács elnöke este a Parlament vadásztermében díszva­csorát adott a bolgár miniszterelnök tiszteletére. A díszvacsorán Lázár György és Grisa Filipov pohárkö­szöntőt mondott. (A pohárköszöntőket lapunk 3. ol­dalán ismertetjük.) Megkezdődtek a magyar—bolgár tárgyalások a Parlament delegációs termében. MIKÓ LÁSZLÓ FELVÉTELE Ma: időközi választás az Egyesült Államokban Népszavazás kilenc szövetségi államban az atomfegyverek befagyasztásáról ( WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Az Egyesült Államokban ma tart­ják meg az időközi választásokat. Ezek két elnökválasztás között a leg­fontosabb politikai eseményt jelen­tik: újjáválasztják a teljes, 435 tagú képviselőházat, a százfős szenátus tagjai közül harminchármat, s har­minchat szövetségi állam kormány­zóját. A választások hagyományosan , mutatják a közvéleménynek a kor­mányzó pártról kialakított vélemé­nyét. Minden jel arra mutat, hogy a választások legfontosabb kérdése ezúttal az ország gazdaságának álla­pota. Az országban hivatalos kimu­tatások szerint is 11 millió munka­­nélküli van, és a csődök száma az utóbbi 40 évben sosem volt ilyen ma­gas, mint most. A gazdaság állapo­tával érvelve szólította fel a demok­rata párt nevében­­Edwoard Kennedy szenátor arra a választókat, hogy sza­vazzanak a republikánus jelöltek el­len. Reagan elnök viszont legutóbbi beszédében arra hivatkozott, hogy — szerinte — már látszanak a recesszió végének első jelei, és most a fő fel­adat „a vonalat tartani”. A politikai megfigyelők általában azt várják, hogy a súlyos gazdasági helyzet érezteti hatását, s ennek megfelelően a demokrata párt tér­nyerésére­­— de azért nem „földcsu­szamlásra” — számítanak. A demok­rata párt térhódítása várható a kép­viselőházban­­ (ott most is e pártnak van többsége), a szenátusban viszont előreláthatóan megmaradhat a mos­tani köztársaságpárti többség. November 2-án — az ország tör­ténetében először — egy sor állam­ban a választással egyidejűleg egy külpolitikai kérdésről is népszava­zást tartanak. Kilenc szövetségi ál­lamban, valamint a fővárosban elő­zetesen gyűjtött aláírások millióival­­sikerült elérni, hogy ott e napon a választók elé tárják a kérdést: kí­vánják-e, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyidejűleg beszün­tesse az atomfegyverek gyarapítását és fejlesztését, a telepítést és a kí­sérleteket? A „befagyasztási” nép­szavazások eredménye ugyan nem kötelező a kormányzatra nézve, még­is az, hogy a szavazásokra sor kerül, önmagában is jelzi a tömegek han­gulatának alakulását. Vajda Péter Hétfőn közzétették négy korábbi magas rangú kormánytisztviselőnek a The New York Timeshoz írott le­velét, amelyben aláhúzzák: Létfon­tosságú, hogy a kormány hallgasson azokra, akik azonnali befagyasztást követelnek. William Colby, a CIA volt igazgatója, Clark Clifford volt hadügyminiszter, Paul Warnke, az USA volt főmegbízottja a SALT-tár­­gyalásokon és Averell Harriman, az amerikai diplomácia legismertebb egyénisége — egykori londoni és moszkvai nagykövet — levelükben megállapítják: „Az atomfegyverek azonnali befagyasztása nemzetünk s az egész világ alapvető biztonsági ér­deke. Ez segítené elő az atomfegy­ver-kísérletek betiltásáról intézkedő nemzetközi szerződést is, amelynek megkötését hat demokrata és repub­likánus elnök tekintett céljának egész addig, amíg a jelen kormányzat múlt év nyarán e célt fel nem adta”. Az Egyesült Államok , „helyt tud állni” a fegyverkezési versenyben és az erőpolitikában — jelentette ki a U. S. News and World Report című folyóiratnak adott nyilatkozatában George Shultz. Az amerikai külügy­miniszter erről az amerikai hideghá­borús kiállásról azt állította, hogy „válasz” a Szovjetunió „agresszív” magatartására. (MTI)

Next