Népszabadság, 1982. november (40. évfolyam, 257-281. szám)

1982-11-13 / 267. szám

G. SZKREBICKIJ Az egyik őszön történt. Nyúl­­ra vadásztam az erdőben. Ke­véssel azután, hogy elindul­tam, a­­kutyáim máris felfedez­tek egyet, s nagy nekibuzdu­lással üldözőbe vették. Én sem tétlenkedtem, hanem el­vágva a tapsifüles útját, meg­álltam az ösvényen, és vártam feszült figyelemmel. A kutya­ugatás mind közelebb és kö­zelebb ért hozzám. Na, gondol­tam, rögtön kiugrik a nyúl, és egy szempillantás alatt puska­végre kapom. Előttem széles irtás terült el, rajta apró bok­rok és korhadó fatuskók. A kutyák veszettül ugattak, ide-oda rohangáltak az irtáson, de a nyúl még mindig nem bukkant elő. Hová tűnhetett? Úgy látszott, alaposan össze­zavarta a kutyákat! Vártam, várta­m, de hiába, semmi nem jött. Már kezdtem mérgelődni a kutyáimra, hogy még egy nyulat sem tudnak kihajtani az erdőből. Nincs más megoldás, gondoltam, me­gyek és megnézem, mi a hely­zet. Talán a segítségemmel si­kerül kizargatnunk a rejtek­helyéről. Az irtás közepe táján olyan helyre értem, ahol a csenevész bokrok között derékmagasságú tüskök álltak. Ki tudja, miért hagyták ilyen magasra a tus­káka­t a favágók?! A kutyáim bolondul rohangásztak az egyik tuskó körül, szaglászták a föl­det, de a nyúlnyomokban se­hogy sem tudtak kiigazodni. Beszaladozták az irtást egyik szélétől a másikig, kivezető nyomot azonban nem találtak. „Az állat tehát nem menekült el — gondoltam —, itt lapul valahol. De vajon hová rejtőz­hetett így el ezen a tenyérnyi helyen? Ha róka lenne, még megérteném. Az bebújik a lyukba. De hát a nyúl, a nyúl­nak nincsen ilyen menedékhe­lye!” Már úgy volt, nemcsak a ku­tyáim nem tudnak kiigazodni a nyúlnyomok krikszkrakszai­­ban, de jómagam is felsültem: egy fia nyulat nem találok se­hol. Ekkor azonban véletlenül oldalra pillantottam, s majd kővé váltam: tőlem öt lépés­nyire, egy magas fatuskó tete­jén bolyhos csomó szürkéllett. Ott ült a nyúl szerényen meg­húzódva, a szeme valósággal rám tapadt. Micsoda helyzet! Lent a dühös kutyák szaladoz­­tak körbe-körbe, mellette ott állt a vadász csőre töltött pus­kával! Mégis a rejtőzködést választotta. Tudta, ha leugrik a tuskóról, egyenesen a kutyák közé kerül, s azok menthetet­lenül széttépik. Lapult hát, szinte eggyé olvadt a tuskóval, a füleit a hátára szorította, és meg sem moccant. „Ej, te ravasz tapsifüles — gondoltam —, alaposan rászed­ted a kutyáimat! A nyomaidat összekuszáltad, te meg felku­porodtál ide, a tuskó tetejére. Keressenek meg, ha tudnak! No, de az én eszemen nem jársz túl! Fogom a puskámat, és ledurrantalak!” Céloztam, de a nyúl meg sem moccant, csak nézett rám nagy, tiszta szemével, mintha arra kért volna: „Hallgass, el ne árulj a kutyáknak!” Szégyen fogott el, menekül­ni sem próbál, amikor pedig halálos veszélyben forog! Ben­nem, az emberben bízik, én meg i le akarom puffantani, rá­adásul így, öt lépésről és ül­tében! Leengedtem a puskát, és csendesen elindultam. Ki­mentem az útra, belefújtam a fülökbe — hívtam a kutyákat. — Gyerünk tovább — mond­tam, keressünk más nyulakat. Kovács Sándor fordítása ­g)®®®®®®®®®®! A legyőzhetetlen csodaló A múlt század hetvenes évei­ben a magyar lótenyésztésre és -versenyzésre egy káprázatos képességű versenyló, a­­legerő­sebb hazai és külföldi ellenfe­leket is játszi könnyedséggel legyőző Kincsem hívta föl a világ figyelmét, „akit” a szak­emberek méltán neveztek Hun­gárián Wondernak, Magyar Csodának. Kincsem 1874-ben Gödön jött a világra, a híres lóte­nyésztő, Blaskovich Ernő te­nyésztésében. 1876 és 1879 kö­zött hat ország ötvennégy ver­senyén diadalmaskodott a ver­hetetlen csodaló. E teljesít­ményt azóta sem szárnyalta túl a világ egyetlen versenylo­va sem! Frankfurt, Hannover, Baden-Baden, Pozsony, Bécs, Prága, Budapest galopp-pályái Kincsem nevétől voltak han­gosak. Sok nagy diadala közül a legértékesebbet a telivérte­­nyésztés őshazájában, Angliá­ban aratta 1878. augusztus el­sején, Goodwoodban. Az acélizmú angol telivér kanca rendkívül kezes, nyu­godt vérmérsékletű ló volt, csupán elmaradhatatlan kísé­rőjét, egy fekete-fehér macs­kát kellett mindig az istállójá­ban tartani, különben nyugta­lanság lett úrrá rajta. Vasszer­vezete a legnagyobb fáradal­makat, a leghosszabb utazáso­kat (akkor még kizárólag te­hervagonban szállították a lo­vakat!) is könnyedén viselte el. 1879. október 21-én futotta utolsó versenyét, a budapesti Kanca-díjban. Hátsó lábán csontkinövés keletkezett, s a soha le nem győzött csodaló ötéves korában ménesbe vo­nult. Három csikója — Buda­­gyöngye, Olyan nincs, Kincs — vitte tovább nemes vérét, ki­váló tulajdonságait. Az 1887-ben Kisbéren kimúlt Kincsem csontvázát, nyergét és egyéb relikviáit a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban őrzik. Több festmény készült róla, szobrászok mintázták meg alakját, bélyegek és köny­vek hirdetik a magyar lóver­senyzés leghíresebb lovának emlékét. KÁLMÁN GYULA Korabeli vízfestmény Kincsemről és idomárjáról, Róbert Hesp­­ről. (Emile Adam műve.) MEGFEJTÉSEK - NYERTESEK A november 6-i számban meg­jelent rejtvények helyes megfej­tése: Keresztrejtvény: „Mint elalvó gyermekére Néz a szerető anya” — Petőfi Sándor. Madaras: Uhu, holló, gém, gu­lipán, fácán, cinke. Az október 30-i számban meg­jelent rejtvények helyes megfej­tői közül az alábbiak nyertek könyvutalványt: Babarczi Judit, Bábolna; Baráti Ágnes, Szeged; Béla Mária, Kalocsa; Brujman Krisztina, Hódmezővásárhely; ifj. Erdei Imre, Oroszlány; Fülek­ Ró­zsa, Miskolc; Gáspár János, Pécs; Guti Margit, Szatmárcseke; Help­­ter Lilla, Győr; Kállai Tamás, Baja; Kocsis Ildikó, Putnok; Kris­­ton Mariann, Ibrány; Magyar Zita, Szarvas; Murányi Katalin, Pásztó; Nádasdi Anikó, Hajdúszoboszló; Nikolényi Csaba, Szeged; Sallay Balázs, Mátészalka; Palotai László, Mezőberény; Simon Kataln, Du­naújváros; Szekeres Zoltán, Apát­szállás; Szimonidesz Márta, Szol­nok; Tupcsa Éva, Szécsény; Walcz Péter, Mór; Rátkai Csaba, Kis­kunfélegyháza; Molnár Valéria, Gyöngyös; Kapitány Orsolya, Ka­­posszerdahely; Balog Judit, Maro­­sics Andrea, Mészáros Gizella, ifj. Temesi Gábor, Budapest. Rab Zsuzsa: Kaukázusi képeslap Sziklás hegyoldal, csillagok és gránátalmafák, fekete óbort érlelő elásott amforák. Hegyével sűrűn égnek áll a mély ivótülök. Félig kiinni nem lehet. De mitől szédülök? A gazda parázson sütött vadkecskehúst kínál, és az ivótülök hegye megintcsak égnek áll. Fölkel, akire sor kerül — cifráz szívből­ szakadt, szerencsét, hosszú életet kívánó szavakat. Ó, az a sok ráolvasó ha megfoganna mind, ezer év múlva biztosan találkoznánk megint, kilenc városnyi unoka kínálgatná a bort. Az volna gond: kié a szó? ki kezdje hát a sort? Kopré József: Kiránduláson Erdő szélén tölgyfasor karodon egy kis szatyor. Lépdelsz halkan, csendesen nem jár erre senki sem. Hátizsák a hátadon, levél leng az ágakon. Ott lenn oldalt, vízmosás fák közt ezcsodálkozás. Egyedül vagy, csak magad, szatyrod ágban megakad. Tüskés bokor, vadrózsa, gyík surran ki alóla. Látod, lassan alkonyul bokor mélyén nyúl lapul. Erdő szélén kicsi tér, a csend — hazáig kísér ... Százéves a gyomai nyomda VÍZSZINTES: 1. Építész, iparművész, grafikus (1884—1948), sok, Gyomén nyomtatott könyvhöz készített illusztrációt. 10. Indíték. 12. Női­­ név. 13. Gyümölcsszárító üzem. 15. Vés, karcol. 16. Kilogramm. 18. Szöglet. 19. Igen oroszul. 21. Spanyol festő volt. 23. Olaszország fővárosa. 25. A függőleges 17-ben szereplő város egyik nevezetessége, jelenleg itt látható a 100 éves gyomai nyomdát bemutató kiállítás. 28. ... alkohol, borszesz. 30. Adatok alá tett szalma. 31. Római súlyegység volt. 33. Magot hinteni. 35. A. K. 37. Kötőszó. 39. I. István elleni lázadó. 41. Gyarapítja. 44. Biztatószó. 45. Nyomdász, könyvkötő, a gyomai nyomda alapítója. FÜGGŐLEGES: 1. Kórus. 2. Az 1707-i országgyűlés színhe­lye. 3. Z. G. 4. Sűrű, édes folyadék. 5. Az alumínium vegyjele. 6. Bőséges társas étkezés. 7. Jókai Anna. 8. Város Hollandiá­ban. 9. A köröm alkotója. 10. Könnyen formálható fém. 11. Ze­neszerző volt (Rezső). 14. Íz, zamat. 17. Alföldi város. 20. El­avult, ósdi. 21. G. R. 22. Lábravaló (névelővel). 24. Neves könyv­kiadó volt (Andor). 26. Képmutató. 27. Betű kimondva. 29. Folyó Spanyolországban. 32. Tárolásra használt nagy tartály. 34. Folyó Ausztriában. 36. Éva, becézve. 38. Könnyet hullat. 40. Győr közepe. 42. Erdei állat. 43. E. D. Beküldendő: a vízszintes 1., 25., 45. és a függőleges 17., valamint a különálló sorban szereplő irodalomtörténész neve, aki több jeles, Gyomán kinyomtatott könyv készítésében közreműködött.­­(A különáló sorba a rejtvény azonos számú kockáinak betűit kell beírni.) T. D. Beküldési határidő: november 19. Cím: Népszabadság, Gyer­mekrovat, Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1960. 1 2------3 4 5 6 A 7 8------■ " 11 12■ 14 15P ■ "■1 ■ " j■ ” 22■ 21■ 26■ 28 29■ ■1.■ 33 SFP“ ■ ■ 39■ " 42 44m R 11 37 15 266 40■ 40 42 23 17 40 A hajózás biztonságáért A RADAR II. Valamikor nagyon gyakoriak voltak a tengeri tragédiák. Bi­zonyosan ti is hallottatok már a Titanic borzalmas katasztró­fájáról. Hajótörések még ma is előfordulnak, de összehason­líthatatlanul ritkábban. A ten­geri utazások sokkal veszély­telenebbek lettek azóta, hogy a hajók biztonsága felett ra­dar őrködik, a kikötőből kifu­tástól egészen az út végéig. Mindenekelőtt a tengeri ki­kötők vannak radarokkal fel­szerelve. Hiszen óriási itt a forgalom. Hajók érkeznek, ha­jók indulnak. Sok hajó áll a part mentén, kirakodásra, be­rakodásra vagy éppen utasok­ra várva. A kikötőöblökben és csatornákon motorcsónakok és a kikötő személyzetének külön­böző vízi járművei közleked­nek, néha kompok is, amelyek utasokat és autókat szállítanak a csatorna egyik partjáról a másikra. Gyakran különböző munkálatok is folynak az öböl­ben és a rakpartokon a kikötő biztonságának fenntartása vagy új berendezések építése érdekében. A kikötői hatósá­goknak úgy kell irányítaniuk a kikötő életét, hogy ilyen nagy forgalom mellett se üt­közzenek össze a hajók, ne ke­letkezzék zűrzavar, minden vízi járműnek meglegyen a maga helye, ötven-hatvan éve, tehát a radar feltalálása előtt, az éjszaka leszálltával, vagy ha például a köd miatt a látá­si viszonyok jelentős mérték­ben romlottak, a kikötőben megszűnt az élet. A kikötésre váró hajóknak horgonyt kellett vetni, és megvárni, amíg be­mehetnek a kikötőbe, az indu­lásra kész hajók pedig a kikö­tőben rekedtek. Ezzel szemben manapság, a rádiólokátor jó­voltából — a megfelelő óvin­tézkedések betartásával — még sűrű ködben sem áll meg a forgalom a kikötőben. De a legjobb időben is meg­könnyíti a kikötői hatóságok­nak a hajók irányítását a rá­diólokátor, minthogy megmu­tatja, hol találhatók az adott pillanatban a hajók vagy más vízi járművek. Ha baleset tör­ténik, azonnal tudják, hová kell menni segíteni. A kikötőkben felszerelt rá­diólokátortól függetlenül ra­darjuk van a hajóknak is. Ta­lán jártál már a tengernél, vagy legalább a tévében láttál kis halászkuttereket, ma már ezek is fel vannak szerelve ra­darkészülékkel. Onnan tudha­tod ezt, hogy az árbocra sze­relt, narancshéjra vagy egy­szerűen csodarabra emlékezte­tő, forgó antennákat láthatsz rajtuk. A nagy hajókat nem­csak egy, hanem különböző helyeken és különböző magas­ságokban elhelyezett két vagy három radarantennával is fel­szerelik. Vannak radarok, amelyek jobban látnak na­gyobb távolságokra: ilyenekre a tengereken és óceánokon közlekedő hajóknak van szük­ségük, hogy tájékozódhassa­nak, milyen messze van a part, és milyen a partvonal. Ezenkívül szükség van olyan radarokra is, amelyek arról adnak pontos képet, hogy mi történik a közelben. Ez akkor nélkülözhetetlen, amikor a ha­jó olyan kikötőbe fut be, amely nem közvetlenül a ten­gernél fekszik, mint Gdynia, hanem kicsit beljebb, a szá­razföld mélyében, mint pél­dául Szczecin. Ilyenkor na­gyon óvatosan kell haladni a folyókon vagy csatornákon, nehogy zátonyra fusson a ha­jó. A kijelölt útvonalak men­tén színes bólyák vannak ki­kötve, amelyeknek a víz fölé emelkedő fémrésze piramis alakú. Az ezekről a kis pira­misokról visszaverődő radar­visszhang jelöli ki a helyes utat a kikötőbe. STEFAN WEINFELD Fordította: Simándi Klára ÉRDEKESSÉGEK öt évvel ezelőtt a franciaor­szági Bretagne partjainál fekvő Ouessant szigete arról volt ne­vezetes, hogy gyönyörű erdőit, mezőit szinte vadászatra terem­tették. Csak éppen vad nem volt sehol. Ezért a helyi tanács öt tucat nyulat hozatott a szi­getre. A nyuszik meghálálták a bizalmat. Két év múlva a va­dászok kétezer, újabb egy év múlva 12 ezer nyulat ejtettek el. Manapság legalább 40 ezer tapsifüles él a szigeten, szinte teljesen elpusztítva a növény­zetet. Fordult tehát a kocka: van vad, de nincs vadászatra alkalmas, szép környezet. ■* Azokon a kísérleti telepeken, ahol az értékes halfajták sza­porításával és tenyésztésével foglalkoznak, a szakemberek arra törekszenek, hogy minél értékesebb halfajtákat hozza­nak létre. A kutatók Angliában érdekes eredményre jutottak. A halivadékot mindennap né­hány órára olyan medencébe helyezték, amelyben a víz áram­lása szabályozható. A kis halak, a velük született ösztönnek en­gedelmeskedve, igyekeznek tar­tani magukat az áramlással szemben. Ez a gondosan ada­golt terhelés jelentősen meg­gyorsítja a halivadék fejlődé­sét, és azok a halak, amelyek részt vettek ezen a „különtor­­nán”, sokkal életképesebbek, teherbíróbbak társaiknál, ame­lyek nem vettek részt az „ed­zéseken”.* A Föld belsejéből bolygónk felszínének minden pontján, még a hideg Antarktisz terüle­tén is, állandóan hó áramlik felfelé. Megállapították, hogy különösen erős a hőáramlás az óceánok középvonalában húzó­dó hosszú kiemelkedések (az úgynevezett hátságok) hossz­­tengelye mentén, minthogy itt az óceáni földkéreg felrepedt, s magas hőmérsékletű kőzetolva­dék jut az óceán aljzatára. Ha­sonlóképpen erős hőáramlás jellemzi a szigetívekben levő, aktív tűzhányókból álló lánco­kat is. Ilyen szigetív például Indonézia vagy a Csendes­óceánban a Kurdi-övezet. A hő­áramlás azonban rendkívül gyenge a kontinensek ősi, mil­liárd évnél is idősebb, kristá­lyos kőzetekből felépülő mag­­vai fölött, mint amilyen például a szibériai vag­y a balta pajzs. Az ilyen pajzsokon már nem játszódnak le hegységképződé­si jelenségek, s a földrengések is rendkívül ritkák és gyengék Az Ápisz akciója: Iskolaszerek •írószerek • Golyóstollak Mindett Vog/­ boltban mindennap Mappák* Tapéták* Játékok^f^más-más árut kínálunk 20—50%-os Táskák • Poszterek V árengedménnyel

Next