Népszabadság, 1982. november (40. évfolyam, 257-281. szám)
1982-11-13 / 267. szám
G. SZKREBICKIJ Az egyik őszön történt. Nyúlra vadásztam az erdőben. Kevéssel azután, hogy elindultam, akutyáim máris felfedeztek egyet, s nagy nekibuzdulással üldözőbe vették. Én sem tétlenkedtem, hanem elvágva a tapsifüles útját, megálltam az ösvényen, és vártam feszült figyelemmel. A kutyaugatás mind közelebb és közelebb ért hozzám. Na, gondoltam, rögtön kiugrik a nyúl, és egy szempillantás alatt puskavégre kapom. Előttem széles irtás terült el, rajta apró bokrok és korhadó fatuskók. A kutyák veszettül ugattak, ide-oda rohangáltak az irtáson, de a nyúl még mindig nem bukkant elő. Hová tűnhetett? Úgy látszott, alaposan összezavarta a kutyákat! Vártam, vártam, de hiába, semmi nem jött. Már kezdtem mérgelődni a kutyáimra, hogy még egy nyulat sem tudnak kihajtani az erdőből. Nincs más megoldás, gondoltam, megyek és megnézem, mi a helyzet. Talán a segítségemmel sikerül kizargatnunk a rejtekhelyéről. Az irtás közepe táján olyan helyre értem, ahol a csenevész bokrok között derékmagasságú tüskök álltak. Ki tudja, miért hagyták ilyen magasra a tuskákat a favágók?! A kutyáim bolondul rohangásztak az egyik tuskó körül, szaglászták a földet, de a nyúlnyomokban sehogy sem tudtak kiigazodni. Beszaladozták az irtást egyik szélétől a másikig, kivezető nyomot azonban nem találtak. „Az állat tehát nem menekült el — gondoltam —, itt lapul valahol. De vajon hová rejtőzhetett így el ezen a tenyérnyi helyen? Ha róka lenne, még megérteném. Az bebújik a lyukba. De hát a nyúl, a nyúlnak nincsen ilyen menedékhelye!” Már úgy volt, nemcsak a kutyáim nem tudnak kiigazodni a nyúlnyomok krikszkrakszaiban, de jómagam is felsültem: egy fia nyulat nem találok sehol. Ekkor azonban véletlenül oldalra pillantottam, s majd kővé váltam: tőlem öt lépésnyire, egy magas fatuskó tetején bolyhos csomó szürkéllett. Ott ült a nyúl szerényen meghúzódva, a szeme valósággal rám tapadt. Micsoda helyzet! Lent a dühös kutyák szaladoztak körbe-körbe, mellette ott állt a vadász csőre töltött puskával! Mégis a rejtőzködést választotta. Tudta, ha leugrik a tuskóról, egyenesen a kutyák közé kerül, s azok menthetetlenül széttépik. Lapult hát, szinte eggyé olvadt a tuskóval, a füleit a hátára szorította, és meg sem moccant. „Ej, te ravasz tapsifüles — gondoltam —, alaposan rászedted a kutyáimat! A nyomaidat összekuszáltad, te meg felkuporodtál ide, a tuskó tetejére. Keressenek meg, ha tudnak! No, de az én eszemen nem jársz túl! Fogom a puskámat, és ledurrantalak!” Céloztam, de a nyúl meg sem moccant, csak nézett rám nagy, tiszta szemével, mintha arra kért volna: „Hallgass, el ne árulj a kutyáknak!” Szégyen fogott el, menekülni sem próbál, amikor pedig halálos veszélyben forog! Bennem, az emberben bízik, én meg i le akarom puffantani, ráadásul így, öt lépésről és ültében! Leengedtem a puskát, és csendesen elindultam. Kimentem az útra, belefújtam a fülökbe — hívtam a kutyákat. — Gyerünk tovább — mondtam, keressünk más nyulakat. Kovács Sándor fordítása g)®®®®®®®®®®! A legyőzhetetlen csodaló A múlt század hetvenes éveiben a magyar lótenyésztésre és -versenyzésre egy káprázatos képességű versenyló, alegerősebb hazai és külföldi ellenfeleket is játszi könnyedséggel legyőző Kincsem hívta föl a világ figyelmét, „akit” a szakemberek méltán neveztek Hungárián Wondernak, Magyar Csodának. Kincsem 1874-ben Gödön jött a világra, a híres lótenyésztő, Blaskovich Ernő tenyésztésében. 1876 és 1879 között hat ország ötvennégy versenyén diadalmaskodott a verhetetlen csodaló. E teljesítményt azóta sem szárnyalta túl a világ egyetlen versenylova sem! Frankfurt, Hannover, Baden-Baden, Pozsony, Bécs, Prága, Budapest galopp-pályái Kincsem nevétől voltak hangosak. Sok nagy diadala közül a legértékesebbet a telivértenyésztés őshazájában, Angliában aratta 1878. augusztus elsején, Goodwoodban. Az acélizmú angol telivér kanca rendkívül kezes, nyugodt vérmérsékletű ló volt, csupán elmaradhatatlan kísérőjét, egy fekete-fehér macskát kellett mindig az istállójában tartani, különben nyugtalanság lett úrrá rajta. Vasszervezete a legnagyobb fáradalmakat, a leghosszabb utazásokat (akkor még kizárólag tehervagonban szállították a lovakat!) is könnyedén viselte el. 1879. október 21-én futotta utolsó versenyét, a budapesti Kanca-díjban. Hátsó lábán csontkinövés keletkezett, s a soha le nem győzött csodaló ötéves korában ménesbe vonult. Három csikója — Budagyöngye, Olyan nincs, Kincs — vitte tovább nemes vérét, kiváló tulajdonságait. Az 1887-ben Kisbéren kimúlt Kincsem csontvázát, nyergét és egyéb relikviáit a budapesti Mezőgazdasági Múzeumban őrzik. Több festmény készült róla, szobrászok mintázták meg alakját, bélyegek és könyvek hirdetik a magyar lóversenyzés leghíresebb lovának emlékét. KÁLMÁN GYULA Korabeli vízfestmény Kincsemről és idomárjáról, Róbert Hespről. (Emile Adam műve.) MEGFEJTÉSEK - NYERTESEK A november 6-i számban megjelent rejtvények helyes megfejtése: Keresztrejtvény: „Mint elalvó gyermekére Néz a szerető anya” — Petőfi Sándor. Madaras: Uhu, holló, gém, gulipán, fácán, cinke. Az október 30-i számban megjelent rejtvények helyes megfejtői közül az alábbiak nyertek könyvutalványt: Babarczi Judit, Bábolna; Baráti Ágnes, Szeged; Béla Mária, Kalocsa; Brujman Krisztina, Hódmezővásárhely; ifj. Erdei Imre, Oroszlány; Fülek Rózsa, Miskolc; Gáspár János, Pécs; Guti Margit, Szatmárcseke; Helpter Lilla, Győr; Kállai Tamás, Baja; Kocsis Ildikó, Putnok; Kriston Mariann, Ibrány; Magyar Zita, Szarvas; Murányi Katalin, Pásztó; Nádasdi Anikó, Hajdúszoboszló; Nikolényi Csaba, Szeged; Sallay Balázs, Mátészalka; Palotai László, Mezőberény; Simon Kataln, Dunaújváros; Szekeres Zoltán, Apátszállás; Szimonidesz Márta, Szolnok; Tupcsa Éva, Szécsény; Walcz Péter, Mór; Rátkai Csaba, Kiskunfélegyháza; Molnár Valéria, Gyöngyös; Kapitány Orsolya, Kaposszerdahely; Balog Judit, Marosics Andrea, Mészáros Gizella, ifj. Temesi Gábor, Budapest. Rab Zsuzsa: Kaukázusi képeslap Sziklás hegyoldal, csillagok és gránátalmafák, fekete óbort érlelő elásott amforák. Hegyével sűrűn égnek áll a mély ivótülök. Félig kiinni nem lehet. De mitől szédülök? A gazda parázson sütött vadkecskehúst kínál, és az ivótülök hegye megintcsak égnek áll. Fölkel, akire sor kerül — cifráz szívből szakadt, szerencsét, hosszú életet kívánó szavakat. Ó, az a sok ráolvasó ha megfoganna mind, ezer év múlva biztosan találkoznánk megint, kilenc városnyi unoka kínálgatná a bort. Az volna gond: kié a szó? ki kezdje hát a sort? Kopré József: Kiránduláson Erdő szélén tölgyfasor karodon egy kis szatyor. Lépdelsz halkan, csendesen nem jár erre senki sem. Hátizsák a hátadon, levél leng az ágakon. Ott lenn oldalt, vízmosás fák közt ezcsodálkozás. Egyedül vagy, csak magad, szatyrod ágban megakad. Tüskés bokor, vadrózsa, gyík surran ki alóla. Látod, lassan alkonyul bokor mélyén nyúl lapul. Erdő szélén kicsi tér, a csend — hazáig kísér ... Százéves a gyomai nyomda VÍZSZINTES: 1. Építész, iparművész, grafikus (1884—1948), sok, Gyomén nyomtatott könyvhöz készített illusztrációt. 10. Indíték. 12. Női név. 13. Gyümölcsszárító üzem. 15. Vés, karcol. 16. Kilogramm. 18. Szöglet. 19. Igen oroszul. 21. Spanyol festő volt. 23. Olaszország fővárosa. 25. A függőleges 17-ben szereplő város egyik nevezetessége, jelenleg itt látható a 100 éves gyomai nyomdát bemutató kiállítás. 28. ... alkohol, borszesz. 30. Adatok alá tett szalma. 31. Római súlyegység volt. 33. Magot hinteni. 35. A. K. 37. Kötőszó. 39. I. István elleni lázadó. 41. Gyarapítja. 44. Biztatószó. 45. Nyomdász, könyvkötő, a gyomai nyomda alapítója. FÜGGŐLEGES: 1. Kórus. 2. Az 1707-i országgyűlés színhelye. 3. Z. G. 4. Sűrű, édes folyadék. 5. Az alumínium vegyjele. 6. Bőséges társas étkezés. 7. Jókai Anna. 8. Város Hollandiában. 9. A köröm alkotója. 10. Könnyen formálható fém. 11. Zeneszerző volt (Rezső). 14. Íz, zamat. 17. Alföldi város. 20. Elavult, ósdi. 21. G. R. 22. Lábravaló (névelővel). 24. Neves könyvkiadó volt (Andor). 26. Képmutató. 27. Betű kimondva. 29. Folyó Spanyolországban. 32. Tárolásra használt nagy tartály. 34. Folyó Ausztriában. 36. Éva, becézve. 38. Könnyet hullat. 40. Győr közepe. 42. Erdei állat. 43. E. D. Beküldendő: a vízszintes 1., 25., 45. és a függőleges 17., valamint a különálló sorban szereplő irodalomtörténész neve, aki több jeles, Gyomán kinyomtatott könyv készítésében közreműködött.(A különáló sorba a rejtvény azonos számú kockáinak betűit kell beírni.) T. D. Beküldési határidő: november 19. Cím: Népszabadság, Gyermekrovat, Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1960. 1 2------3 4 5 6 A 7 8------■ " 11 12■ 14 15P ■ "■1 ■ " j■ ” 22■ 21■ 26■ 28 29■ ■1.■ 33 SFP“ ■ ■ 39■ " 42 44m R 11 37 15 266 40■ 40 42 23 17 40 A hajózás biztonságáért A RADAR II. Valamikor nagyon gyakoriak voltak a tengeri tragédiák. Bizonyosan ti is hallottatok már a Titanic borzalmas katasztrófájáról. Hajótörések még ma is előfordulnak, de összehasonlíthatatlanul ritkábban. A tengeri utazások sokkal veszélytelenebbek lettek azóta, hogy a hajók biztonsága felett radar őrködik, a kikötőből kifutástól egészen az út végéig. Mindenekelőtt a tengeri kikötők vannak radarokkal felszerelve. Hiszen óriási itt a forgalom. Hajók érkeznek, hajók indulnak. Sok hajó áll a part mentén, kirakodásra, berakodásra vagy éppen utasokra várva. A kikötőöblökben és csatornákon motorcsónakok és a kikötő személyzetének különböző vízi járművei közlekednek, néha kompok is, amelyek utasokat és autókat szállítanak a csatorna egyik partjáról a másikra. Gyakran különböző munkálatok is folynak az öbölben és a rakpartokon a kikötő biztonságának fenntartása vagy új berendezések építése érdekében. A kikötői hatóságoknak úgy kell irányítaniuk a kikötő életét, hogy ilyen nagy forgalom mellett se ütközzenek össze a hajók, ne keletkezzék zűrzavar, minden vízi járműnek meglegyen a maga helye, ötven-hatvan éve, tehát a radar feltalálása előtt, az éjszaka leszálltával, vagy ha például a köd miatt a látási viszonyok jelentős mértékben romlottak, a kikötőben megszűnt az élet. A kikötésre váró hajóknak horgonyt kellett vetni, és megvárni, amíg bemehetnek a kikötőbe, az indulásra kész hajók pedig a kikötőben rekedtek. Ezzel szemben manapság, a rádiólokátor jóvoltából — a megfelelő óvintézkedések betartásával — még sűrű ködben sem áll meg a forgalom a kikötőben. De a legjobb időben is megkönnyíti a kikötői hatóságoknak a hajók irányítását a rádiólokátor, minthogy megmutatja, hol találhatók az adott pillanatban a hajók vagy más vízi járművek. Ha baleset történik, azonnal tudják, hová kell menni segíteni. A kikötőkben felszerelt rádiólokátortól függetlenül radarjuk van a hajóknak is. Talán jártál már a tengernél, vagy legalább a tévében láttál kis halászkuttereket, ma már ezek is fel vannak szerelve radarkészülékkel. Onnan tudhatod ezt, hogy az árbocra szerelt, narancshéjra vagy egyszerűen csodarabra emlékeztető, forgó antennákat láthatsz rajtuk. A nagy hajókat nemcsak egy, hanem különböző helyeken és különböző magasságokban elhelyezett két vagy három radarantennával is felszerelik. Vannak radarok, amelyek jobban látnak nagyobb távolságokra: ilyenekre a tengereken és óceánokon közlekedő hajóknak van szükségük, hogy tájékozódhassanak, milyen messze van a part, és milyen a partvonal. Ezenkívül szükség van olyan radarokra is, amelyek arról adnak pontos képet, hogy mi történik a közelben. Ez akkor nélkülözhetetlen, amikor a hajó olyan kikötőbe fut be, amely nem közvetlenül a tengernél fekszik, mint Gdynia, hanem kicsit beljebb, a szárazföld mélyében, mint például Szczecin. Ilyenkor nagyon óvatosan kell haladni a folyókon vagy csatornákon, nehogy zátonyra fusson a hajó. A kijelölt útvonalak mentén színes bólyák vannak kikötve, amelyeknek a víz fölé emelkedő fémrésze piramis alakú. Az ezekről a kis piramisokról visszaverődő radarvisszhang jelöli ki a helyes utat a kikötőbe. STEFAN WEINFELD Fordította: Simándi Klára ÉRDEKESSÉGEK öt évvel ezelőtt a franciaországi Bretagne partjainál fekvő Ouessant szigete arról volt nevezetes, hogy gyönyörű erdőit, mezőit szinte vadászatra teremtették. Csak éppen vad nem volt sehol. Ezért a helyi tanács öt tucat nyulat hozatott a szigetre. A nyuszik meghálálták a bizalmat. Két év múlva a vadászok kétezer, újabb egy év múlva 12 ezer nyulat ejtettek el. Manapság legalább 40 ezer tapsifüles él a szigeten, szinte teljesen elpusztítva a növényzetet. Fordult tehát a kocka: van vad, de nincs vadászatra alkalmas, szép környezet. ■* Azokon a kísérleti telepeken, ahol az értékes halfajták szaporításával és tenyésztésével foglalkoznak, a szakemberek arra törekszenek, hogy minél értékesebb halfajtákat hozzanak létre. A kutatók Angliában érdekes eredményre jutottak. A halivadékot mindennap néhány órára olyan medencébe helyezték, amelyben a víz áramlása szabályozható. A kis halak, a velük született ösztönnek engedelmeskedve, igyekeznek tartani magukat az áramlással szemben. Ez a gondosan adagolt terhelés jelentősen meggyorsítja a halivadék fejlődését, és azok a halak, amelyek részt vettek ezen a „különtornán”, sokkal életképesebbek, teherbíróbbak társaiknál, amelyek nem vettek részt az „edzéseken”.* A Föld belsejéből bolygónk felszínének minden pontján, még a hideg Antarktisz területén is, állandóan hó áramlik felfelé. Megállapították, hogy különösen erős a hőáramlás az óceánok középvonalában húzódó hosszú kiemelkedések (az úgynevezett hátságok) hossztengelye mentén, minthogy itt az óceáni földkéreg felrepedt, s magas hőmérsékletű kőzetolvadék jut az óceán aljzatára. Hasonlóképpen erős hőáramlás jellemzi a szigetívekben levő, aktív tűzhányókból álló láncokat is. Ilyen szigetív például Indonézia vagy a Csendesóceánban a Kurdi-övezet. A hőáramlás azonban rendkívül gyenge a kontinensek ősi, milliárd évnél is idősebb, kristályos kőzetekből felépülő magvai fölött, mint amilyen például a szibériai vagy a balta pajzs. Az ilyen pajzsokon már nem játszódnak le hegységképződési jelenségek, s a földrengések is rendkívül ritkák és gyengék Az Ápisz akciója: Iskolaszerek •írószerek • Golyóstollak Mindett Vog/ boltban mindennap Mappák* Tapéták* Játékok^f^más-más árut kínálunk 20—50%-os Táskák • Poszterek V árengedménnyel