Népszabadság, 1982. december (40. évfolyam, 282-306. szám)

1982-12-12 / 292. szám

8 NÉPSZABADSÁG 1982. december 12., vasárnap ÚT AZ IGAZSÁGHOZ NOVEMBER 28-I REJT­VÉNYPÁLY­ÁZATUNK NYERTESEI: Megfejtés: Egyetlen béka sem issza ki a tó vizét, amelyben él. Budapestiek: Márton György, Gulyás Lászlóné, Böröcz Kálmán­né, Pankász János, Duffek Tiva­­darné, Richter László, Balázsfai Albertné, dr. Iván Béla, Imre Csa­­báné, Békés Lászlóné, Bérces László, Monoki Márta, dr. Varga József, Pillich Lajosné, Deák Fe­renc, Szántó László, özv. Kis Fe­­rencné, Halmi Ida, Kamocsa Fe­­rencné, Horváth László. Vidékiek: Borlai József, Mező­kovácsháza; Jávori Ottília, Debre­cen; Kutasy Imréné, Debrecen; dr. Gerlei Ferenc, Zirc; Németh Mar­git, Dunaújváros; Sass Istvánná, Vasas II; Honfi Pál; Csongrádi Gantner Jánosné, Csömör; Deb­­reczeni Sándorné, Túrkeve; Koter Pál, szeged; Suta András, Szol­nok; Nyerges Ferencné, Mezőtúr; Bakacsy László, Balassagyarmat; Czank Józsefné, Bicske; Rozgo­­nyi Jánosné dr., Kecskemét; Pus­kás Sándor, Pusztamérges; Ta­kács István, Tab; Szászi Szilárd, Szentendre; Szalóki Gyuláné, Szeghalom; Horváth János, Lenin­­város; Tölgyesi Ágnes, Miskolc; Pálmai Dénes, Királd; Csépányi Viktor, Ózd; Iványi Gergelyné, Szarvas; Kiss Teréz, Kaposvár; Tarjányi Lászlóné, Székesfehér­vár; Károlyi János, Jászberény; Herczeg Györgyné, Szécsény; Fo­­nyó Tibor, Aszód; Kiss Gyula, Bi­­harkeresztes. Nyereményként egy-egy 50 forin­tos könyvutalványt küldünk pos­tán. Beküldendő — lehetőleg levelezőlapon — az arab mondás megfejtése. Határidő: december 20. A cím mellé kérjük ráírni: VASÁRNAPI REJTVÉNY. A HÁZHÓ ÉS A TELEVÍZIÓ MŰSORÁBÓL VASÁRNAP / KOSSUTH RÁDIÓ 8.05: öt kontinens hét napja. 8.21: Énekszóval, muzsikával. 9.00: zenés, irodalmi magazinmű­sor. 10.03: Leterzon kalóz szekrénye. Milenko Grgar hangjáték. 10.48: Kórusdalok. 11.00: Vasárnapi koktél. 12.05: Nemzetközi magazin. 12.35: Édes anyanyelvünk. 12.40: Bajor Nagy Ernő írása. 12.50: Barokk versenymű­vek. 13.25: Így láttam Kodályt. A mik­rofonnál: Nádasy Alfonz. 14.04: Szonda. Tudományos maga­zin. 14.34: Népdalkörök pódiuma. 15.05: Művészlemezek. 15.56: Régi kövek beszélnek életről és halálról. Rádiójáték. 17.05: Úton Ázsiában. P. Szabó Jó­zsef útibeszámolója. 17.35: A hegedű virtuózai. 18.40: A Noszty fiú esete Tóth Ma­rival. 2. rész. 19.40: Vujicsics Tihamér: Alföldi képek. 19.50: zenemúzeum. 21.03: Giordano; André Chénier: Négyfelvonásos opera. 23.10: Zenekari muzsika. 0.10: Fúvószene. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Táró a hegyek országában. Rádiójáték. 8.58: Heinrich Heine versei. 9.05: Érdekességek a jövő hét mű­sorából. 9.30: Külföldi táncdalok. 10.00: Szerpentin. Az Ismeretter­jesztő Szerkesztőség órája. 11.00: Karinthy Színpad. Szakonyi Károly szatírái. 11.55: Jó ebédhez szól a nóta. 12.58: A mozgólépcső vándorai. Tarbay Ede rádiójátéké. 14.00: A Magyar Rádió körzeti stúdióinak műsoraiból. 14.35: Táskarádió. 15.20: Közvetítés a női kézilabda VB-ről. 15.50: Útközben, hazafelé. Közle­kedés, zene, sport. Közben: 16.45: Sportösszefoglaló. Totó. 17.30: Közvetítés a női kézilabda VB-ről. 18.55: Poptarisznya. 20.33: Társalgó. 21.58: Ritmus. A Jethro Tali együt­tes felvételei­ből 22.28: Népdalcsokor. 23.15: Szórakoztató zene éjfélig. 3. MŰSOR 8.11: Romantikus zene. Szt. 8.55: Új Zenei Újság. 9.40: Külpolitikai negyedóra. 9.55: Vasárnapi mise Kodály Zol­tán születésének 100. évfor­dulója alkalmából, melynek keretében Kodály Magyar miséje is elhangzik. Szt. Kb. 11.06: Szvjatoszlav Richter fel­vételei. 11.55: Operarészletek. Szt. 13.05: Beatzene. szt. 13.35: Kis magyar néprajz. 13.40: Zenekari muzsika. Szt. 14.35: Világszínház. Barbárok. Gor­kij színművének rádióválto­zata. 15.52: Manuel Ponce műveiből szü­letésének 100. évfordulója al­kalmából. Szt. 17.02: A Bécsi Filharmonikus Ze­nekar hangversenye. Szt. 19.03: A Nemzetközi Rádióegyetem műsorából. 18.33: A kamarazene kedvelőinek. Szt. 20.30: Sztárok sztereóban. A Mitch Miller és a Ray Charles énekegyüttes. 21.30: Ferencsik János vezényel. Szt. 23.10: Operettdalok. Szt. TELEVÍZIÓ 7.55: Tévétorna (sz.). 8.00: Mindenki, iskolája. Fizika. 8.30: Matematika. 9.00: Óvodások filmműsora. 9.25: Vak. Rajzfilmsorozat. IV 13. rész (sz., ism.). 9.40: Süsü, a sárkány kalandjai. Zenés bábjáték (sz.). 10.10: Csúzli. Burleszk filmsorozat (sz.). 10.25: Gőz. Gü­rkész történetei (sz.). 10.50: Hírek. 10.55: Az eltévedt kislány. Herman kalandjai. Holland—NSZK zenés film (sz.). 11.25: Egészségünkért! 11.35: Lábas postás. Csehszlovák film. III/2. rész: A távirat (sz.). 13.00: Rövidfilmstúdiók műhelyéből (sz.). 13.55: Műsorainkat ajánljuk! (sz.). 14.25: Női kézilabda VB. Jugoszlá­via—NDK mérkőzés (sz.). 15.55: Képújság. 16.00: Sammy Davis Jr. Amerikai zenés film (sz.). 16.50: Tisztelet Üzbegisztánnak. Do­kumentumfilm. V/l. rész: Buhara (sz.). 17.25: Női kézilabda VB. Magyar­­ország—Szovjetunió mérkő­zés (sz.). 18.45: Esti mese (sz.). 19.00: A Hét (sz.). 20.00: Hírek. 20.05: Bizalmi állásban. Amerikai film (sz.). 21.15: Kapcsoltam. Társasjáték (sz.). 21.55: Kodály: Megkésett melódiák (1912—1916.) (sz.). 22.40: Hírek. 2. MŰSOR 20.00: Hírek. 20.05: Amerikai dokumentumok. Amerikai dokumentumfilm. XI/7. rész: A legendás vad­nyugat (sz.). 20.35: Szivárványhíd. Sanzonest (sz., ism.). 21.25: Telesport. 21.55: Képújság. HÉTTŐ KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Mit üzen a Rádió? 9.00: A hét zeneműve. Kodály: Felszállott a páva­­ válto­zatok magyar népdalra. 9.30: Csokonai Vitéz Mihály ver­sei. 9.40: Óvodások műsora. 10.05: Kisiskolások műsora. 10.35: Réti József énekel. 11.04: Juhász Frigyes dalaiból. 11.19: Bioritmus. Életmód, egész­ség, környezet. 11.39: Jósika Miklós: Emlékirat. Rádiójáték. L rész. 12.45: Válaszolunk hallgatóinknak. 13.00: Zenei érdekességek az el­múlt hét műsorából. 14.31: Szerelem a palackban. Szerb Antal novellája. 14.54: Édes anyanyelvünk. 15.05: Fúvószene. 15.28: Zenélő Dominó. 16.00: Kürtmuzsika. 16.30: Világablak. 17.10: Népdalgyűjtő úton Kodály Zoltán nyomában. 1. rész. 17.36: Fjodor Saljapin énekel. 19.15: Hétfő esti muzsikaszó. 20.05: Hétfő este Pesten és Budán. 22.20: utazás „Átlagamerikába”. Kulcsár István jegyzete. 22.30: Mező László gordonkázik. 23.30: Leopold Stokowski vezényel. 0.10: Táncdalok. PETŐFI RADIO 8.05: Népi hangszerszólók. 8.35: Figyelmébe ajánlom! 8.50: Slágermúzeum. 10.00: Zenedélelőtt. 12.00: Nóták. 12.35: Kis magyar néprajz. 12.40: Tánczenei koktél. 13.25: Nemzetközi sajtószemle. Kettőtől ötig ... Kívánságműsor. 17.00: Gazdasági mindenféle. 17.30: Ötödik sebesség. 18.35: Örökzöld dallamok. 19.30: Sport­világ. 20.00: Politikai áramlatok a tör­ténelmi közelképben. Kon­zervativizmus. 20.35: Társalgó. 22.00: Magángyűjtemény. Váloga­tás Róna György lemezeiből. 23.20: Operettrészletek. 3. MŰSOR 9.00: Mesedélelőtt. 9.21: Monteverdi operáiból. Szt. 10.00: Tudományos magazin. 10.30: Magyar fúvószene. Szt. 11.05: Fekete-Afrika zenéjéből. 11.21: Bécsi klasszikus muzsika. Szt. 12.30: Könyvszínpad. 13.07: Barokk zene. Szt. 13.44: Verdi: Falstaff. Háromfelvo­­násos opera. Szt. 16.00: Utazások a 19. században. 16.30: A hét zeneműve. 17.00: A Marshall Tucker Band felvételeiből. Szt. 17.30: Salvatore Accardo hegedül. 18.02: Ijesztő hírek. Görgey Gábor tréfája. 18.23: Kamarakórus-fesztivál — Pécs. Szt. 19.05: József Attila. Szabolcsi Mik­lóssal beszélget Jávor Ottó. 19.35: Az MRT Szimfonikus Zene­karának Brahms-hangverse­­nye. Szt. Közben: kb. 20.25: A miskolci stúdió műsora. Kb. 21.35­: Operaáriák. Szt. 22.20: A Poptarisznya dalaiból. Szt. ELŐBB ISKOLAKERÜLŐ, AZTÁN MUNKAKERÜLŐ LETT Megbukott a matematikájával Amíg leül a szemközti szék­re, azon töprengek, vajon az emberek többsége — magamat sem tekintem kivételnek — miért gondolja, hogy a bűn­elkövetők valamiféle bélyeget, megkülönböztető jelzést visel­nek a homlokukon vagy az arcukon. Az asztal túlsó olda­lán ez a 38 éves, 160—165 centi­méter magas férfi semmiben sem különbözik azoktól, akik most az utcán járnak-kelnek. Borotvált, hosszúkás arca, ma­gas homloka, gondosan oldalra fésült barna haja, egész meg­jelenése bizalmat keltő. Ha sok­­dioptriás, vastag szemüvege mögül nem riadt szemekkel nézne Szalai János, hanem mondjuk — a rendőrségi kör­nyezeten kívül — ő kérdezne engem, valószínűleg tanár úr­nak szólítanám. Hatványozott felelőtlenség Ha tanár urat mondanék, igazam lenne, mint azoknak, akiket becsapott. Szalai János, akit közveszélyes munkakerü­lés miatt december elején zárt el 30 napra a II. kerületi rend­őrkapitányság, és aki ellen ugyanitt csalás alapos gyanú­ja miatt folyik büntetőeljárás , valóban tanár. Az Egri Ta­nárképző Főiskolán 1968-ban szerezte meg az oklevelet, s 1978-ig matematikára tanította a gyerekeket Kiskörén, Mátra­­derecskén és Mátraszelén. Tízévi tanítás után azonban síkos útra tért Szalai János. Először tiltott határátlépési kí­sérletért ítélte el a bíróság. Felbomlott a házassága. Nem sokkal később tiltott határátlé­pés előkészületéért vonták fe­lelősségre. Eddig 14 hónapot töltött börtönben. Rászokott az italra, majd kétszer jelentke­zett önként elvonókúrára. Amíg hallgatom visszafogott monológját, e zaklatott életsza­kasz miatt őszintén megsajná­lom. Hát senki sem segített en­nek az embernek? A válasz döcög, akadozik, pedig volna mit mondania. Az első börtönbüntetéséből szaba­dulva a Művelődési Miniszté­riumhoz fordult segítségért. Meg is kapta. A Pest megyei tanács Pilisvörösváron kínált neki tanári állást. Nem fogadta el, mert az ideiglenes otthon nem nyerte meg tetszését. Szü­lőföldjén, Egerben, a Volán Vállalatnál diszpécserként he­lyezkedett el. Itt megbízták egy matematikai modell kidolgozá­sával, de két és fél hónap múl­va otthagyta a céget. Miért? A válasz: vállrándítás. Heves me­gye székhelyéről a Dunántúlra, Nyergesújfaluba ment, mond­ván, a szégyent otthon nehe­zebb elviselni, mint az új kör­nyezetben. A Viscosa gyárban vállalt gépkezelői munkát. Két hónap múlva azonban már is­mét Egerben volt, a Finom­­szerelvénygyárban betanított munkás lett, egy présgépen. Ho­va tűnt a korábbi szégyenke­zés? A felelősséget betanított munkásként is sokallta, ezért otthagyta az egri gyárat. — Nehéz volt a munka, és a felelősséget sem tudtam vál­lalni — mondta. Talán ez volt az a pont, ami­kor a felelősség kerülgetése fe­lelőtlen gondolatokat hatvá­nyozott benne. Eddig többnyi­re csak rokonaitól, ismerősei­től kért kölcsön. A forrás egy idő után kiapadt. Következtek a volt iskolatársak, azok szü­lei, hozzátartozói. Hozzájuk azonban nem lehetett csak úgy ukmukfukk beállítani. Több ismeretlenes mese kellett egy mese. A mese megszületett. Eleinte egyszerű volt és megható. Családi és más bonyodalmakról szólt. A szí­vek és a pénztárcák megnyíl­tak. Sok kicsi sokra ment. Sza­lai viszont Budapestre utazott, mert elfogytak a kölcsön szem­pontjából számba jöhető évfo­lyamtársak. A nagyvároshoz azonban nagy mese illik. Mi­vel az idén már csak kilenc na­pot dolgozott, energiáját a tör­ténet kiagyalásába fektette. Úgy okoskodott, hogy akkor számíthat sikerre, ha mono­lógjában a valószínű elemeket több ismeretlennel vegyíti, így született meg a Szalai-féle elő­adás. Áldozatul tudományos és pe­dagóguskörökben jól ismert, köztiszteletben álló személyi­ségeket választott magának. A jelölteket egykori tankönyvei alapján szemelte ki. Azok szer­zőihez, szerkesztőihez, lektorai­hoz kopogtatott be. Igyekezett olyan időpontot kiválasztani, amikor ők nincsenek otthon. Megnyerő modorával a felesé­gekkel vagy más családtagok­kal — de alkalmanként a jóhi­szemű tudósokkal is — el tudta hitetni; közelebbről ismeri, bensőséges viszonyban van az illető professzorral, akadémi­kussal. Ezután jött a mese, amely szerint ő egri tanártár­saival Veszprémben járt, s út­ban hazafelé Budapesten el­vesztette diplomatatáskáját. Ezért lenne szüksége némi pénzre. Többnyire kapott is száz és ötszáz forint közötti összegeket. Azt, hogy kitől és mennyit, ma még nem tudja pontosan a rendőrség. Az eddigi vizsgálat szerint ugyanis mintegy ötven személyt károsított meg ezzel a trükkel Szalai. Közülük csupán hétnek a kilétét sike­rült tisztázni. A még ismeret­len károsultak jelentkezése nemcsak , a bűnügy további részleteinek felderítése miatt lényeges, hanem azért is, mert Szalai ritkán használta a saját nevét. (Igaz, olyankor dr. Szá­lán volt.) A leggyakrabban egy szegedi professzor családi nevét bitorolta, s okozott neki egy sor kellemetlenséget. Fel­tételezhető, hogy más, a tudo­mányos életben ismert szemé­lyiségek érdekeit is megsértet­te hasonló módszerrel. Mértékegység hiánya A szülői háztól és a tanári pályától igen messzire távolo­dott el Szalai. Ennek érzékel­tetésére nincs megfelelő mér­tékegység. Van viszont egy le­vél a rendőrségen. Az ügy ed­dig ismert legfőbb károsultja írta, de nyoma sincs benne bosszúvágynak. Íme néhány részlete: „Megtaláltam azt a pos­tautalvány-szelvényt, amely­­lyel az apja Egerből 1979. áp­rilis 14-én megküldte a fia ál­tal kölcsönvett 120 forintot. Mellékelve ezt írta:­­Tisztelt Uram! János fiamat január 4. óta nem láttam, legyen szíves nekem azonnal írni, hol és mi­lyen módon adott neki pénzt. A jövőben ne tessen neki adni, mert én nem tudom önnek megadni. Ha lenne a fiamban becsület, hogy megküldené ön­nek ő a pénzt, tessék azt ne­kem elküldeni.» — Persze a fiútól azóta sem jött semmi ... . Sejtelmem sincs, hogy e kis trükkön kívül, milyen módon keresi meg az illető a megél­hetéséhez szükségeseket...” Az évi kilencnapos munká­val ez az összeg nem teremt­hető elő. A titok egy részét már ismerjük. Ami pedig a többit illeti: Szalai nemcsak tudósokkal szélhámoskodott, hanem két asszonyt is becsa­pott. Miután megnyerte bizal­mukat, kezdte eladogatni a la­kásukon talált értéktárgyakat. Miközben csalás miatt a rend­őrségen folyik ellene az eljá­rás, a közeli napokban a Pesti Központi Kerületi Bíróság előtt lopásért vonják majd felelős­ségre. Egerben pedig gyer­mektartás fizetésének elmu­lasztásáért áll bíróság elé. A rendőrség folytatja a Sza­lai-féle csalások miatt indított vizsgálatot. Polgár György A roncsaiból — a felettes szervek őszinte sajnálatára — új életre kelt Sóder és Man­­nafurkáló Vállalat (SMAFU) vezérkara elhatározta, hogy feledtetve a keserű múltat, új lapot nyit meg a gyár tör­ténetében. Az elhatározást eleinte semmi sem követte, mígnem valaki javasolta, hogy írjanak ki pályázatot. Kiírták, a címe az lett, hogy „Miénk a gyár, de mit kezd­jünk vele?" A csábító felté­telek zöld utat ígértek a spontán egyéni kezdeménye­zéseknek. Hirdették: a ko­rábbi megkövesedett, merev termékszerkezetnek még a nyomait is eldózerolják, és a jövőben mindenki azt csinál­hatja, amihez kedvet érez. A cég ezek után át is ke­­resztelkedett, és hosszas, ám annál értelmetlenebb viták után a leendő profiltalanság­­hoz leginkább illő Spontán Marketing Fúzió nevet vette fel. Azért döntöttek emellett, mert ily módon nem kellett ismét a legelejétől kezdeni a reklámhadjáratot, hiszen megtarthatták a minden pia­con már alaposan lejáratott SMAFU márkanevet. A spontán egyéni kezde­ményezés friss szele ezek után oly szabadon kezdett nyargalászni a térségben. SPONTÁN hogy a meteorológiai jelentés több ízben külön is kitért rá, arról nem is szólván, hogy a gyárudvar síró homokján ki­nyílott a szélrózsa. A SMAFU munkatársai a következők­ben a nagyvásárcsarnoktól a Lehel térig bejárták a fővá­rost, piacot kutattak. A kereslet ily alapos fel­mérése után elsőként Rezes Orbán lépett. Nevezetesen öreg sajtológépe mellől lé­pett el, és kimérten közölte, hogy borkimérést nyit a gyár­ban. A nedűhöz szódával is szolgálni kívánt, elmondván, kenyere javát már megitta, hogy most végre beteljesed­het régi vágya: fröccsöntő lesz. Ezután Baromffy Bálint, a hajdani Mannáskanna üzem vezetője jelentette be, hogy az edényprofilnál megma­radva, csirkét fog tenyészte­ni, ami ugyebár lábas jószág. Aprólékosan elmagyarázta, hogy a mennyiségi tervek ha­tára csak a Fiastyúk. A vállalaton belüli vállal­kozók addig versengtek, amíg a munkaverseny-felelőst is megihlették, aki Amanda Lear művésznéven csasztus­­kákat kezdett énekelni, de úgy ám, hogy még a kultúr­terem burája is beleremegett. A szünetekben Pacalt Szilvia, az egykori szakácsnő porci­­ózta szét a diszkósajtot, va­lamint saját új készítményét, amelyet úgy nevezett el, hogy Hét Dolog. Az ily módon prosperitás­nak indult SMAFU a belső anyagmozgatás korszerűsíté­sében is kiváló eredménye­ket ért el. A gyári útvonala­kon feltűntek az első ma­gántargoncások, akik közül a legigyekvőbbek, a többiek jelentős irigykedésétől kísér­ve hamarosan villát is vet­tek. Mármint a targoncára, mert a régit széttörték. A legboldogabb mindazon­által az igazgató volt, akinek a korábbi pechsorozat után már rég elment a kedve az igazgatástól. Mind több ok­kal bízott benne, hogy ha a vállalati dolgozók nagy csa­ládja az utolsó emberig ön­tevékeny lesz, végre ő is a már gyerekfejjel vágyott pályára adhatja a fejét. An­nak idején­­nevezetesen pilóta szeretett volna lenni. Amint aztán az első revi­zor, mintegy spontán, beté­vedt a céghez, a derék di­rektor máris megvalósultnak tudhatta e régi vágyát. Repült: Rác T. János kedves figyelmesség a képeslap!

Next