Népszabadság, 1983. január (41. évfolyam, 1-25. szám)

1983-01-22 / 18. szám

4 NÉPSZABADSÁG 1983. január 22., szombat EMBERI SORSOK ____ VIHAROS ÉVEK „Segítették kiállnia a próbát” Lovas Mártonnak nem kell keres­nie a szót, miközben izgalmas, há­nyatott életéről beszél. Életútja való­ságos regény, s ő eredeti tehetséggel, hangulatosan villantja fel küzdel­meinek, sikereinek, megpróbáltatá­sainak sorát. Szavai nyomán való­sággal megelevenedik a múlt évtize­dek történelme, ismerős arcok kel­nek életre. S az átélt csalódásokat is háttérbe szorítja az emberi melegség, amely átsegítette élete buktatóin. Európa küzdőterein A munkát már gyerekkorában megszokta. Apja kisfuvaros, két ló­val. Amint felcseperedik a fiú, segít sokdolgú apjának, aki keservesen te­remti elő a négy polgári elvégzésé­hez szükséges pénzt. Az iskola végez­tével fát vág, kocsiskodik, majd ve­gyészeti gyárba kerül laboránsnak. A Tanácsköztársaság idején serdülő kamasz. Tizenhét éves korában, 1922 ben a mozgalommal is kapcsolatba kerül, s még abban az esztendőben átéli első letartóztatását. Szabadulá­sa után gépmunkásnak áll az óbu­dai textilfestő gyárba, de nem sokáig marad ott. Az ország ellenforradalmi levegőjéből Németországba emigrál, alkalmi munkásként kapcsolódik be az ottani mozgalomba. Tizennyolc éves, eszményképet ke­res, akihez lépteit igazíthatja. S ak­kor ismerkedik meg Berlinben Horn­ját Aladárral és feleségével, Irénnel és gyerekeivel. Komját lenyűgöző megjelenésű férfi, neves költő, szen­vedélyes, tettekre kész forradalmár. Szinte sistereg a levegő körülötte. Nem csoda, hogy nagy hatással v­an a fiatal Lovas Mártonra. Tőle is fellelkesülten kapcsolódik be a Német Kommunista Ifjúsági Szövetség munkájába, megtanul né­metül, majd hazatér, hogy tapaszta­latait itthon hasznosíthassa. A szak­­szervezeti ellenzéki mozgalommal keres kapcsolatot. A famunkások Népszínház utcai helyiségében talál­kozik elvtársaival. Akkor már érik az elhatározás a párt legális fedő­szervének, a Magyarországi Szocia­lista Munkáspártnak a megalakításá­ra.­­ Végre megkapja az első nagy fel­adatot, 1924 tavaszán futár jelentést visz Bécsbe a mozgalom itthoni ál­lapotáról. Az Osztrák Kommunista Párt könyvkereskedése az úticél, ott kell átadnia a futárpostát. S aki át­veszi, Sallai Imre. ő a másik férfi, aki nagy hatással volt jelleme kiala­kulására. Bécsből Párizsba küldik, ahol iz­galmas, kemény tanulóéveket él át. Új környezet, új emberek. Először érzi igazán az internacionalizmus jóleső melegét. A Renault-gyárban segédmunkás, később szakmát is ta­nul, esztergályos tanuló lesz, nem is sejti, milyen hasznát veszi majd e mesterségnek későbbi hányatott éle­tében. Dolgozik a magyar nyelvű mozga­lomban, tagja a Francia Kommunis­ta Pártnak, későbbi választott hiva­tásával, az újságírással ismerkedik. Munkatárs a Párizsi Munkás szer­kesztőségében, a CGTU billancourt-i szakszervezeti helyiségében előadá­sokat tart magyar vasmunkásoknak, majd a Pas de Calais bányavidékre küldik, ahol a magyar bányászok kö­zött agitál. Ela­dás Moszkvába A Kommunisták Magyarországi Pártjának határozatát 1927 végén kapja kézhez: utazzon Bécsbe, ott várja az új feladat: felelős meg­bízatással hazaküldik. Az illegális KIMSZ titkári teendőjét látja el, leg­főbb tennivalója a lebukások után újjászervezni a Kommunista Ifjú­munkások Magyarországi Szövetsé­gét. A KIMSZ ismét él, 1928. március 28-án letartóztatják. Egy szót sem vesznek ki belőle a val­latással. Kilenc hónapig tart a vizs­gálati fogság. Decemberben a tár­gyalásig szabadon bocsátják, de rendőri felügyelet alá helyezik. 1929- ben ismét az Ifjú Proletárt szerkesz­ti. 1929 novemberében, a KIMSZ tit­káraként Moszkvába utazik a Kom­munista Ifjúsági Internacionálé XX. plénumára. Késve ér oda, már csak a záróülésen vehet részt. Az uta­zás mégis nagy élmény. Megismerke­dik a mozgalom sok nemzetközi hí­rű vezetőjével, köztük a magyar emigráns pártvezetőkkel is. A mű­velt, németül és franciául is jól be­szélő fiatal forradalmárt szívesen fogadják. A folyta­tás még ígéretesebb: küldöttnek válasz­tották a KMP ne­vezetes, a Moszkva környéki Aprilovkába összehívott II- kong­resszusára. ő számol be a KMP II. kong­resszusán az itthoni ifjúsági mozgalomról. Tanulságos hóna­pok következnek Kun Béla, Révai József, Szerényi Sándor és mások közelségében. Ismerkedik az emig­ráció helyzetével, a forradalmi mozgal­mak és a világhelyzet összefüggéseivel. Az egyetemi stúdiumnak is beillő kongresszus után 1930 áprilisában illegálisan indul ha­za. Szerencsésen meg­érkezik; a párt lap­ját, a Kommunistát szerkeszti, majd a bu­dapesti pártbizottság titkári teendőit látja el. Néhány hónapi il­legális munka után Bécsbe rendelik, ahol az Új Március szer­kesztőségében kap munkát, és segít a KIMSZ II. kong­resszusának előkészítésében. A kongresszus után Moszkvába, a Lenin-iskolára küldik, a kétéves né­met nyelvű tagozatra. Végre elmé­­lyülten, nyugodt­ körülmények között tanulhat, és együtt lehet a feleségé­vel is, akit Párizsban ismert meg. Megpróbáltatások Élete azonban csak látszólag halad sima, egyenes úton. Nyugtalanító je­lek zavarják az élet addigi bensősé­ges rendjét. Sokasodnak a feszültsé­gek az emigráció körében is. S rá­adásul 1931-ben a világ érdeklődésé­nek középpontjába sodródik. Hor­­thyék saját vérbíróságuk és a világ ítélőszéke elé próbálják állítani a kommunista mozgalmat. A véres­tragikus biatorbágyi vonatrobban­tást, Matuska merényletét a kommu­nistáik nyakába varrták, hogy ilyen módon megsemmisítsék a pártot. A merénylőnek a Horthy-rendőrség so­kak nagy ámulatára azt a Lovas Már­tont teszi meg, aki már hosszú ideje Moszkvában tartózkodik. A rendőr­ségi írásszakértő az ő kezeírását véli felismerni a robbantás színhelyén „talált”, a magyar politikai rendőr­ség által fabrikált cédulán. Az eset felkavarja, de az osztály­ellenségtől mit várjon az ember. Túl­teszi magát a méltatlan gyanúsításon. Mikor azonban később kommunista becsületét vonják kétségbe, őszintén megrendül. Egy elvtársa állítólag Budapesten történt lebuktatása ürü­gyén (koholt vád alapján) Moszkvá­ban letartóztatják, és ő a Lenin-isko­­láról a Butirszkij börtönbe kerül. A személyi kultusz éveiről sok vé­lemény, leírás, magyarázat látott napvilágot. A beszámolók egyik leg­jellemzőbb tünetnek a vádak megté­vesztő voltát tartották, amely az em­berek sokaságát akadályozta meg abban, hogy a gyanúsított mellett ki­áll­janak. Hitelt adva a hivatalos vé­leménynek, tőle is sokan elfordultak a megpróbáltatások éveiben, de em­lékezetében most mégis azok neve áll a sor élén, akik a bajban is segí­tették, s akiknek bátorságából, fel­­fénylő bizalmából életre szóló erőtar­talékot merített a súlyos igazságta­lanságok elviseléséhez. Bizonyára az ő pártfogói sem a nyilvánvaló igaz­ság ismeretében emeltek szót. Mint emberben bíztak meg benne, nem azért, mintha mindenen átláttak vol­na. Emlékezetében ma is sugárzó je­lenség — már évtizedek óta halott, akkori felesége — Vadas Helén alak­ja. A proletárdiktatúra bukása után mártírhalált halt Vadas fivérek nő­vérét a párt nevelte, méghozzá bá­tor emberré, aki ismerve élettársát, egy percig sem hitt a vádakban, és ki is­mert állam­ igazáért. Ehhez nagy bátorság kellett. Nem ő volt az egyetlen, aki azokban az időkben is töretlen hűséggel és hittel hitt tár­sában. De Helénnek szerencséje is volt. Vonzó lénye eleve együttérzést és bizalmat ébresztett. S ráadásul magához hasonló, bátor emberekre lelt, akik segíteni is képesek voltak. Először Kirszanovának, a Lenin-is­­kola igazgatójának számolt be Lovas Márton balsorsáról. A bolsevik asz­­szony hitelt adva szavainak, tovább­mondta a történetet férjének, Jarosz­­lavszkijnak, aki akkor a központi bi­zottság tagja és a KEB elnöke volt. N Nem hagyták cserben Lovas Márton Jaroszlavszkij köz­benjárására abban a ritka kedvez­ményben részesült, hogy észrevételt fűzhetett az ellene megfogalmazott alaptalan vádhoz. S bár teljesen tisz­táznia csak jóval később sikerült ma­gát, az ítélet a szokásosnál sokkal kevesebb, három évre szólt. Felesé­ge csomagokat küldött, és tovább folytatta a harcot férje igazáért. Még az északi Pecsora menti táborban is felkereste, ahol Lovas esztergályos­ként dolgozott a tábor autójavító mű­helyében. Megismert sok emberséges társat, és Vadas Helén támogatásá­val kiállta a nehéz próbát. Szabadulása után azok az emberek adták vissza életkedvét, akik meg­ajándékozták bizalmukkal, emberi melegségükkel. A sok félreforduló, köszönését sem fogadó egykori „jó barát” jóleső ellenpéldája volt a ré­gi elvtárs, író, Gábor Andor, aki egyenrangú emberként, öleléssel vár­ta rövid moszkvai tartózkodása so­rán. S mások is kiálltak mellette. A há­ború idején egy dél-kazahsztáni szovházban Sahráj főmérnök, aki testvérként osztotta meg vele fedelét és utolsó falatjait is. S 1946-ban itt­hon is, amikor hosszú viszontagságos távollét után látta, érezte, hogy elv­társai számítanak rá. Hazatérte után a SZOT-ban, majd lektorként a Népszava-kiadóban dol­gozott. Teljesen rehabilitálták, 1954- ben elismerték 1922-es párttagságát. Ezután a Szikra Könyvkiadóhoz ke­rült, a kiadványok főszerkesztője­ként. Sokat írt, írásai lapokban, bro­súrákban jelentek meg. Több köny­vet fordított oroszból magyarra. A mezőgazdasági kérdések elméleti szakértőjévé fejlődött. Olvasói és ha­zánk mezőgazdaságának irányítói fő­ként e tevékenységét ismerik és be­csülik. A sok hányattatás, méltánytalan­ság megviselte ugyan, nem múltak el felette sem nyomtalanul a viharos évek. De hite töretlen maradt. 1955- ben a budapesti pártbizottság osz­tályvezetője lett, s ott volt a Köztár­saság téri pártház védői között. Vé­resre verték, csupán a véletlen sze­rencsén múlott, hogy élve került ki kínzói kezéből. Az ellenforradalom leverése után megrázó írásban szá­molt be akkori élményeiről. Azóta a szerkesztői, az újságírói munka töltötte be életét, s tölti be a mai napig is. Az 1957-ben megje­lent Magyarország belpolitikai rova­tát vezette,, majd 1958-tól a Figyelő mezőgazdasági rovatának élén állott mint a mezőgazdaság átszervezésé­nek, mai színvonala megteremtésé­nek avatott segítője. Most, 77 évesen is dolgozik. Cikke­ket ír, vitázik — ha kell. A szocia­lizmus ügyébe vetett hittel, az élet, a küzdelem értelméről beszél a fia­taloknak. A bizalom éltető lángját élesztgeti. Azok példáját melengetve, akik benne is megbíztak élete nehéz éveiben. Kékesdi Gyula Végső búcsú Darabos Ivántól Mély részvéttel vettek végső bú­csút Darabos Ivántól, a munkásmoz­galom régi harcosától, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának volt tagjától pénteken, a Mező Imre úti temető Munkásmoz­galmi Panteonjában. A ravatalnál párt-, állami és társadalmi életünk több vezetője állt díszőrséget. Lerót­ták kegyeletüket Darabos Iván volt harcostársai, egykori munkatársai, barátai és tisztelői. A gyászszertartáson az MSZMP Központi Bizottsága és Budapesti Bi­zottsága nevében Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője búcsúzott Darabos Ivántól. — Darabos Iván munkássága, élet­útja összeforrott a forradalmi mun­kásmozgalom történetével — mon­dotta. — Az édesapja mesterségét folytató egykori szobrászsegéd előtt művészként is ígéretes pálya nyílt, s több kiállításon is sikerrel mutatko­zott be. Már ifjú korában elkötelezte magát a szocializmus ügye mellett, s a társadalmi igazságtalanságok felis­merése, az elnyomás és a fasizmus gyűlölete egyenes úton vezette a fia­talembert a munkásmozgalomba. 1942-től volt tagja a pártnak, s ah­hoz a nemzedékhez tartozott, amely számára a felszabadulás egyéni újjá­születést is hozott. 1945 után pártmunkásként és ál­lami tisztviselőként egyaránt teljes erejével és rokonszenves szerénység­gel szolgálta a nép, a szocializmus ügyét. A világra nyitott, fogékony kommunista volt, s azok közé tarto­zott, akik a legnehezebb pillanatok­ban, a legfeiélezettebb helyzetben is tudták, hogy hol a helyük. A család és a barátok nevében Varga Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Zala megyei pártbizottság első titkára búcsúzott az elhunyttól. Darabos Ivánt a Munkásmozgalmi Panteon sírkertjében helyezték vég­ső nyugalomra. A gyászszertartás az Internacionále­ hangjaival ért véget. Havasi Pereme tárgyalásai Finnországban Jouko Kajanoja, a Finn Kommu­nista Párt elnöke a párt székházában fogadta Havasi Ferencet, az MSZMP PB tagját, a KB titkárát. A szívélyes, elvtársii légkörű találkozón a nemzet­közi élet, valamint a kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdései­vel foglalkoztak. A megbeszélésen jelen volt az FKP Politikai Bizottsá­gának több tagja. Havasi Ferenc baráti légkörű meg­beszélést folytatott Paavo Vayrynen­nel, a Centrum Párt elnökével, Ahti Pekkala alelnökkel, miniszterelnök­helyettessel és Esko Ollila ipari és kereskedelmi miniszterrel. Ugyan­csak megbeszélést folytatott Erkki Liikanennel, a Finn Szociáldemokra­ta Párt titkárával és az FSZDP több más vezetőjével néhány fontos nem­zetközi kérdésről. Havasi Ferencet a helsinki városházán fogadta Erkki Tuomioja, a finn főváros alpolgár­mestere, az FSZDP vezetőségének tagja. .. A KÖZÉLET HÍREI Az NSZEP pártmunkásküldöttségének látogatása Az MSZMP KB meghívására ja­nuár 17. és 21. között látogatást tett hazánkban a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottságának párt­­munkáskü­ldöttsége, élén Klaus Sor­­genichttel, az NSZEP KB osztályve­zetőjével. A küldöttséggel eszmecserét foly­tatott Rácz Sándor, az MSZMP KB tagja, a Központi Bizottság osztály­vezetője az állami élet és a szocia­lista demokrácia fejlesztésének idő­szerű kérdéseiről. A küldöttséget fo­gadta Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára. Várkonyi Péter Bécsben Várkonyi Péter, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának­­titkára az Oszt­rák Kommunista Párt Központi Bi­zottságának meghívására pénteken látogatást tett Bécsben. Fogadta Fraruz Muhri, az Osztrák KP elnöke, s megbeszélést folytatott a párt köz­ponti bizottságának több tagjával. Várkonyi Péter Bécsben felkereste dr. Willibald Pahr külügyminisztert, és találkozott az osztrák politikai élet több vezető képviselőjével. KISZ-delegáció utazott Nicaraguába Fejti Györgynek, a KISZ KB első titkárának vezetésével a sandinista ifjúsági szervezet meghívására ifjú­sági delegáció utazott pénteken Ma­­naguába. A küldöttség megbeszélést folytat a nicaraguai szervezet veze­tőjével a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztésével összefüggő kérdésekről. A nicaraguai látogatás után a KISZ de­legációja Kubába utazik. Elítéljük az amerikai gyorshadtest tervezett felállítását A DÍVSZ irodájának nyilatkozata A DÍVSZ irodája pénteken nyilat­kozatot tett közzé, amelyben elítéli az amerikai hadsereg kötelékéhez tarto­zó gyorshadtest tervezett felállítását. A Reagan-kormány fokozni akarja katonái, agresszív lépéseit Egyiptom —Pakisztán—Kenya és az Arab-öböl menti országok által határolt körzet­ben. Ez komoly veszélybe sodorja nemcsak a térség el nem kötelezett, szuverén államait, hanem a világ bé­kéjét, biztonságát és stabilitását is. Ezekre a veszélyes lépésekre — han­­­goztatja a nyilatkozat — olyan idő­szakban került sor, amikor a Szov­jetunió és a Varsói Szerződés tagál­lamai konkrét, határozott lépéseket tesznek — a világ népei békevágyá­val összhangban — a fegyverkezési hajsza ellen. A DIVSZ csatlakozik a térség ha­ladó népeihez, és minden békét akaró erőhöz, amikor elítéli az amerikai kormány szándékát, a gyorshadtest felállítását. Felhívja tag- és baráti szervezeteit, a békeszerető erőket: cselekedjenek, lépjenek fel az impe­rializmus legújabb agressziója ellen, amely nemcsak az ázsiai, az afrikai, a közel-keleti népek, hanem az egész világ békéje ellen irányul. (MTI) Tanácskozás szállodaépítkezésekről Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban pénteken befejező­dött a magyar és az osztrák szálloda­építők közös tanácskozása, amelyen az együttműködés eddigi tapasztala­tait összegezték. Budapesten eddig négy új szállót építettek több mint háromezer vendég fogadására, és je­lenleg néhány vidéki idegenforgalmi központban létesítenek közösen új szállodákat. A tanácskozáson megál­lapították, hogy a nagyobbrészt ma­gyar tervek alapján és osztrák kivi­telezéssel emelt új szállodák a szak­emberek körében is, a vendégek kö­rében is elismerést arattak. A ked­vező tapasztalatok alapján most le­hetőségeket keresnek az együttműkö­dés további fejlesztésére, a harma­dik piaci közös fellépésre is, egye­bek között Észak-Afrikában. Ülést tartott az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa Az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa pénteken ülést tartott, érté­kelte a tavalyi gazdasági és szövet­kezetpolitikai munkát, és meghatá­rozta az idei legfontosabb tennivaló­kat. Mint a tanácskozáson elhang­zott, tavaly a vártnál lassúbb volt a szövetkezeti ipar fejlődése, a terme­lés a tervezettnél kisebb mértékben, négy-öt százalékkal emelkedett, a konvertibilis exportot nem sikerült a tervezettnek megfelelően emelni. Az élesedő piaci versenyt legjob­ban a gépipari szövetkezetek állták, jelentősen fokozták konvertibilis ki­vitelüket, egyebek közt közlekedési eszközökből és műszerekből. A szo­cialista piacokra irányuló export — a tervezettnek megfelelően — három­négy százalékkal nőtt. Az ipari szö­vetkezetek tavaly átlagosan 274 ezer személyt foglalkoztattak, nyolc-ki­lencezerrel kevesebbet, mint egy év­vel annakelőtte. A létszám csökkené­sét munka- és üzemszervezési intéz­kedésekkel igyekeztek ellensúlyozni, ami a termelékenység növekedését eredményezte. Az elmúlt esztendő leg­fontosabb tapasztalata­, hogy a szö­vetkezetek korántsem egyformán al­kalmazkodtak a változó piaci igé­nyekhez és a szigorúbbá vált köve­telményekhez.

Next