Népszabadság, 1983. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-22 / 18. szám
4 NÉPSZABADSÁG 1983. január 22., szombat EMBERI SORSOK ____ VIHAROS ÉVEK „Segítették kiállnia a próbát” Lovas Mártonnak nem kell keresnie a szót, miközben izgalmas, hányatott életéről beszél. Életútja valóságos regény, s ő eredeti tehetséggel, hangulatosan villantja fel küzdelmeinek, sikereinek, megpróbáltatásainak sorát. Szavai nyomán valósággal megelevenedik a múlt évtizedek történelme, ismerős arcok kelnek életre. S az átélt csalódásokat is háttérbe szorítja az emberi melegség, amely átsegítette élete buktatóin. Európa küzdőterein A munkát már gyerekkorában megszokta. Apja kisfuvaros, két lóval. Amint felcseperedik a fiú, segít sokdolgú apjának, aki keservesen teremti elő a négy polgári elvégzéséhez szükséges pénzt. Az iskola végeztével fát vág, kocsiskodik, majd vegyészeti gyárba kerül laboránsnak. A Tanácsköztársaság idején serdülő kamasz. Tizenhét éves korában, 1922 ben a mozgalommal is kapcsolatba kerül, s még abban az esztendőben átéli első letartóztatását. Szabadulása után gépmunkásnak áll az óbudai textilfestő gyárba, de nem sokáig marad ott. Az ország ellenforradalmi levegőjéből Németországba emigrál, alkalmi munkásként kapcsolódik be az ottani mozgalomba. Tizennyolc éves, eszményképet keres, akihez lépteit igazíthatja. S akkor ismerkedik meg Berlinben Hornját Aladárral és feleségével, Irénnel és gyerekeivel. Komját lenyűgöző megjelenésű férfi, neves költő, szenvedélyes, tettekre kész forradalmár. Szinte sistereg a levegő körülötte. Nem csoda, hogy nagy hatással van a fiatal Lovas Mártonra. Tőle is fellelkesülten kapcsolódik be a Német Kommunista Ifjúsági Szövetség munkájába, megtanul németül, majd hazatér, hogy tapasztalatait itthon hasznosíthassa. A szakszervezeti ellenzéki mozgalommal keres kapcsolatot. A famunkások Népszínház utcai helyiségében találkozik elvtársaival. Akkor már érik az elhatározás a párt legális fedőszervének, a Magyarországi Szocialista Munkáspártnak a megalakítására. Végre megkapja az első nagy feladatot, 1924 tavaszán futár jelentést visz Bécsbe a mozgalom itthoni állapotáról. Az Osztrák Kommunista Párt könyvkereskedése az úticél, ott kell átadnia a futárpostát. S aki átveszi, Sallai Imre. ő a másik férfi, aki nagy hatással volt jelleme kialakulására. Bécsből Párizsba küldik, ahol izgalmas, kemény tanulóéveket él át. Új környezet, új emberek. Először érzi igazán az internacionalizmus jóleső melegét. A Renault-gyárban segédmunkás, később szakmát is tanul, esztergályos tanuló lesz, nem is sejti, milyen hasznát veszi majd e mesterségnek későbbi hányatott életében. Dolgozik a magyar nyelvű mozgalomban, tagja a Francia Kommunista Pártnak, későbbi választott hivatásával, az újságírással ismerkedik. Munkatárs a Párizsi Munkás szerkesztőségében, a CGTU billancourt-i szakszervezeti helyiségében előadásokat tart magyar vasmunkásoknak, majd a Pas de Calais bányavidékre küldik, ahol a magyar bányászok között agitál. Eladás Moszkvába A Kommunisták Magyarországi Pártjának határozatát 1927 végén kapja kézhez: utazzon Bécsbe, ott várja az új feladat: felelős megbízatással hazaküldik. Az illegális KIMSZ titkári teendőjét látja el, legfőbb tennivalója a lebukások után újjászervezni a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségét. A KIMSZ ismét él, 1928. március 28-án letartóztatják. Egy szót sem vesznek ki belőle a vallatással. Kilenc hónapig tart a vizsgálati fogság. Decemberben a tárgyalásig szabadon bocsátják, de rendőri felügyelet alá helyezik. 1929- ben ismét az Ifjú Proletárt szerkeszti. 1929 novemberében, a KIMSZ titkáraként Moszkvába utazik a Kommunista Ifjúsági Internacionálé XX. plénumára. Késve ér oda, már csak a záróülésen vehet részt. Az utazás mégis nagy élmény. Megismerkedik a mozgalom sok nemzetközi hírű vezetőjével, köztük a magyar emigráns pártvezetőkkel is. A művelt, németül és franciául is jól beszélő fiatal forradalmárt szívesen fogadják. A folytatás még ígéretesebb: küldöttnek választották a KMP nevezetes, a Moszkva környéki Aprilovkába összehívott II- kongresszusára. ő számol be a KMP II. kongresszusán az itthoni ifjúsági mozgalomról. Tanulságos hónapok következnek Kun Béla, Révai József, Szerényi Sándor és mások közelségében. Ismerkedik az emigráció helyzetével, a forradalmi mozgalmak és a világhelyzet összefüggéseivel. Az egyetemi stúdiumnak is beillő kongresszus után 1930 áprilisában illegálisan indul haza. Szerencsésen megérkezik; a párt lapját, a Kommunistát szerkeszti, majd a budapesti pártbizottság titkári teendőit látja el. Néhány hónapi illegális munka után Bécsbe rendelik, ahol az Új Március szerkesztőségében kap munkát, és segít a KIMSZ II. kongresszusának előkészítésében. A kongresszus után Moszkvába, a Lenin-iskolára küldik, a kétéves német nyelvű tagozatra. Végre elmélyülten, nyugodt körülmények között tanulhat, és együtt lehet a feleségével is, akit Párizsban ismert meg. Megpróbáltatások Élete azonban csak látszólag halad sima, egyenes úton. Nyugtalanító jelek zavarják az élet addigi bensőséges rendjét. Sokasodnak a feszültségek az emigráció körében is. S ráadásul 1931-ben a világ érdeklődésének középpontjába sodródik. Horthyék saját vérbíróságuk és a világ ítélőszéke elé próbálják állítani a kommunista mozgalmat. A vérestragikus biatorbágyi vonatrobbantást, Matuska merényletét a kommunistáik nyakába varrták, hogy ilyen módon megsemmisítsék a pártot. A merénylőnek a Horthy-rendőrség sokak nagy ámulatára azt a Lovas Mártont teszi meg, aki már hosszú ideje Moszkvában tartózkodik. A rendőrségi írásszakértő az ő kezeírását véli felismerni a robbantás színhelyén „talált”, a magyar politikai rendőrség által fabrikált cédulán. Az eset felkavarja, de az osztályellenségtől mit várjon az ember. Túlteszi magát a méltatlan gyanúsításon. Mikor azonban később kommunista becsületét vonják kétségbe, őszintén megrendül. Egy elvtársa állítólag Budapesten történt lebuktatása ürügyén (koholt vád alapján) Moszkvában letartóztatják, és ő a Lenin-iskoláról a Butirszkij börtönbe kerül. A személyi kultusz éveiről sok vélemény, leírás, magyarázat látott napvilágot. A beszámolók egyik legjellemzőbb tünetnek a vádak megtévesztő voltát tartották, amely az emberek sokaságát akadályozta meg abban, hogy a gyanúsított mellett kiálljanak. Hitelt adva a hivatalos véleménynek, tőle is sokan elfordultak a megpróbáltatások éveiben, de emlékezetében most mégis azok neve áll a sor élén, akik a bajban is segítették, s akiknek bátorságából, felfénylő bizalmából életre szóló erőtartalékot merített a súlyos igazságtalanságok elviseléséhez. Bizonyára az ő pártfogói sem a nyilvánvaló igazság ismeretében emeltek szót. Mint emberben bíztak meg benne, nem azért, mintha mindenen átláttak volna. Emlékezetében ma is sugárzó jelenség — már évtizedek óta halott, akkori felesége — Vadas Helén alakja. A proletárdiktatúra bukása után mártírhalált halt Vadas fivérek nővérét a párt nevelte, méghozzá bátor emberré, aki ismerve élettársát, egy percig sem hitt a vádakban, és ki ismert állam igazáért. Ehhez nagy bátorság kellett. Nem ő volt az egyetlen, aki azokban az időkben is töretlen hűséggel és hittel hitt társában. De Helénnek szerencséje is volt. Vonzó lénye eleve együttérzést és bizalmat ébresztett. S ráadásul magához hasonló, bátor emberekre lelt, akik segíteni is képesek voltak. Először Kirszanovának, a Lenin-iskola igazgatójának számolt be Lovas Márton balsorsáról. A bolsevik aszszony hitelt adva szavainak, továbbmondta a történetet férjének, Jaroszlavszkijnak, aki akkor a központi bizottság tagja és a KEB elnöke volt. N Nem hagyták cserben Lovas Márton Jaroszlavszkij közbenjárására abban a ritka kedvezményben részesült, hogy észrevételt fűzhetett az ellene megfogalmazott alaptalan vádhoz. S bár teljesen tisztáznia csak jóval később sikerült magát, az ítélet a szokásosnál sokkal kevesebb, három évre szólt. Felesége csomagokat küldött, és tovább folytatta a harcot férje igazáért. Még az északi Pecsora menti táborban is felkereste, ahol Lovas esztergályosként dolgozott a tábor autójavító műhelyében. Megismert sok emberséges társat, és Vadas Helén támogatásával kiállta a nehéz próbát. Szabadulása után azok az emberek adták vissza életkedvét, akik megajándékozták bizalmukkal, emberi melegségükkel. A sok félreforduló, köszönését sem fogadó egykori „jó barát” jóleső ellenpéldája volt a régi elvtárs, író, Gábor Andor, aki egyenrangú emberként, öleléssel várta rövid moszkvai tartózkodása során. S mások is kiálltak mellette. A háború idején egy dél-kazahsztáni szovházban Sahráj főmérnök, aki testvérként osztotta meg vele fedelét és utolsó falatjait is. S 1946-ban itthon is, amikor hosszú viszontagságos távollét után látta, érezte, hogy elvtársai számítanak rá. Hazatérte után a SZOT-ban, majd lektorként a Népszava-kiadóban dolgozott. Teljesen rehabilitálták, 1954- ben elismerték 1922-es párttagságát. Ezután a Szikra Könyvkiadóhoz került, a kiadványok főszerkesztőjeként. Sokat írt, írásai lapokban, brosúrákban jelentek meg. Több könyvet fordított oroszból magyarra. A mezőgazdasági kérdések elméleti szakértőjévé fejlődött. Olvasói és hazánk mezőgazdaságának irányítói főként e tevékenységét ismerik és becsülik. A sok hányattatás, méltánytalanság megviselte ugyan, nem múltak el felette sem nyomtalanul a viharos évek. De hite töretlen maradt. 1955- ben a budapesti pártbizottság osztályvezetője lett, s ott volt a Köztársaság téri pártház védői között. Véresre verték, csupán a véletlen szerencsén múlott, hogy élve került ki kínzói kezéből. Az ellenforradalom leverése után megrázó írásban számolt be akkori élményeiről. Azóta a szerkesztői, az újságírói munka töltötte be életét, s tölti be a mai napig is. Az 1957-ben megjelent Magyarország belpolitikai rovatát vezette,, majd 1958-tól a Figyelő mezőgazdasági rovatának élén állott mint a mezőgazdaság átszervezésének, mai színvonala megteremtésének avatott segítője. Most, 77 évesen is dolgozik. Cikkeket ír, vitázik — ha kell. A szocializmus ügyébe vetett hittel, az élet, a küzdelem értelméről beszél a fiataloknak. A bizalom éltető lángját élesztgeti. Azok példáját melengetve, akik benne is megbíztak élete nehéz éveiben. Kékesdi Gyula Végső búcsú Darabos Ivántól Mély részvéttel vettek végső búcsút Darabos Ivántól, a munkásmozgalom régi harcosától, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának volt tagjától pénteken, a Mező Imre úti temető Munkásmozgalmi Panteonjában. A ravatalnál párt-, állami és társadalmi életünk több vezetője állt díszőrséget. Lerótták kegyeletüket Darabos Iván volt harcostársai, egykori munkatársai, barátai és tisztelői. A gyászszertartáson az MSZMP Központi Bizottsága és Budapesti Bizottsága nevében Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője búcsúzott Darabos Ivántól. — Darabos Iván munkássága, életútja összeforrott a forradalmi munkásmozgalom történetével — mondotta. — Az édesapja mesterségét folytató egykori szobrászsegéd előtt művészként is ígéretes pálya nyílt, s több kiállításon is sikerrel mutatkozott be. Már ifjú korában elkötelezte magát a szocializmus ügye mellett, s a társadalmi igazságtalanságok felismerése, az elnyomás és a fasizmus gyűlölete egyenes úton vezette a fiatalembert a munkásmozgalomba. 1942-től volt tagja a pártnak, s ahhoz a nemzedékhez tartozott, amely számára a felszabadulás egyéni újjászületést is hozott. 1945 után pártmunkásként és állami tisztviselőként egyaránt teljes erejével és rokonszenves szerénységgel szolgálta a nép, a szocializmus ügyét. A világra nyitott, fogékony kommunista volt, s azok közé tartozott, akik a legnehezebb pillanatokban, a legfeiélezettebb helyzetben is tudták, hogy hol a helyük. A család és a barátok nevében Varga Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Zala megyei pártbizottság első titkára búcsúzott az elhunyttól. Darabos Ivánt a Munkásmozgalmi Panteon sírkertjében helyezték végső nyugalomra. A gyászszertartás az Internacionále hangjaival ért véget. Havasi Pereme tárgyalásai Finnországban Jouko Kajanoja, a Finn Kommunista Párt elnöke a párt székházában fogadta Havasi Ferencet, az MSZMP PB tagját, a KB titkárát. A szívélyes, elvtársii légkörű találkozón a nemzetközi élet, valamint a kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseivel foglalkoztak. A megbeszélésen jelen volt az FKP Politikai Bizottságának több tagja. Havasi Ferenc baráti légkörű megbeszélést folytatott Paavo Vayrynennel, a Centrum Párt elnökével, Ahti Pekkala alelnökkel, miniszterelnökhelyettessel és Esko Ollila ipari és kereskedelmi miniszterrel. Ugyancsak megbeszélést folytatott Erkki Liikanennel, a Finn Szociáldemokrata Párt titkárával és az FSZDP több más vezetőjével néhány fontos nemzetközi kérdésről. Havasi Ferencet a helsinki városházán fogadta Erkki Tuomioja, a finn főváros alpolgármestere, az FSZDP vezetőségének tagja. .. A KÖZÉLET HÍREI Az NSZEP pártmunkásküldöttségének látogatása Az MSZMP KB meghívására január 17. és 21. között látogatást tett hazánkban a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának pártmunkásküldöttsége, élén Klaus Sorgenichttel, az NSZEP KB osztályvezetőjével. A küldöttséggel eszmecserét folytatott Rácz Sándor, az MSZMP KB tagja, a Központi Bizottság osztályvezetője az állami élet és a szocialista demokrácia fejlesztésének időszerű kérdéseiről. A küldöttséget fogadta Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Várkonyi Péter Bécsben Várkonyi Péter, az MSZMP Központi Bizottságánaktitkára az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására pénteken látogatást tett Bécsben. Fogadta Fraruz Muhri, az Osztrák KP elnöke, s megbeszélést folytatott a párt központi bizottságának több tagjával. Várkonyi Péter Bécsben felkereste dr. Willibald Pahr külügyminisztert, és találkozott az osztrák politikai élet több vezető képviselőjével. KISZ-delegáció utazott Nicaraguába Fejti Györgynek, a KISZ KB első titkárának vezetésével a sandinista ifjúsági szervezet meghívására ifjúsági delegáció utazott pénteken Managuába. A küldöttség megbeszélést folytat a nicaraguai szervezet vezetőjével a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésével összefüggő kérdésekről. A nicaraguai látogatás után a KISZ delegációja Kubába utazik. Elítéljük az amerikai gyorshadtest tervezett felállítását A DÍVSZ irodájának nyilatkozata A DÍVSZ irodája pénteken nyilatkozatot tett közzé, amelyben elítéli az amerikai hadsereg kötelékéhez tartozó gyorshadtest tervezett felállítását. A Reagan-kormány fokozni akarja katonái, agresszív lépéseit Egyiptom —Pakisztán—Kenya és az Arab-öböl menti országok által határolt körzetben. Ez komoly veszélybe sodorja nemcsak a térség el nem kötelezett, szuverén államait, hanem a világ békéjét, biztonságát és stabilitását is. Ezekre a veszélyes lépésekre — hangoztatja a nyilatkozat — olyan időszakban került sor, amikor a Szovjetunió és a Varsói Szerződés tagállamai konkrét, határozott lépéseket tesznek — a világ népei békevágyával összhangban — a fegyverkezési hajsza ellen. A DIVSZ csatlakozik a térség haladó népeihez, és minden békét akaró erőhöz, amikor elítéli az amerikai kormány szándékát, a gyorshadtest felállítását. Felhívja tag- és baráti szervezeteit, a békeszerető erőket: cselekedjenek, lépjenek fel az imperializmus legújabb agressziója ellen, amely nemcsak az ázsiai, az afrikai, a közel-keleti népek, hanem az egész világ békéje ellen irányul. (MTI) Tanácskozás szállodaépítkezésekről Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban pénteken befejeződött a magyar és az osztrák szállodaépítők közös tanácskozása, amelyen az együttműködés eddigi tapasztalatait összegezték. Budapesten eddig négy új szállót építettek több mint háromezer vendég fogadására, és jelenleg néhány vidéki idegenforgalmi központban létesítenek közösen új szállodákat. A tanácskozáson megállapították, hogy a nagyobbrészt magyar tervek alapján és osztrák kivitelezéssel emelt új szállodák a szakemberek körében is, a vendégek körében is elismerést arattak. A kedvező tapasztalatok alapján most lehetőségeket keresnek az együttműködés további fejlesztésére, a harmadik piaci közös fellépésre is, egyebek között Észak-Afrikában. Ülést tartott az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa Az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa pénteken ülést tartott, értékelte a tavalyi gazdasági és szövetkezetpolitikai munkát, és meghatározta az idei legfontosabb tennivalókat. Mint a tanácskozáson elhangzott, tavaly a vártnál lassúbb volt a szövetkezeti ipar fejlődése, a termelés a tervezettnél kisebb mértékben, négy-öt százalékkal emelkedett, a konvertibilis exportot nem sikerült a tervezettnek megfelelően emelni. Az élesedő piaci versenyt legjobban a gépipari szövetkezetek állták, jelentősen fokozták konvertibilis kivitelüket, egyebek közt közlekedési eszközökből és műszerekből. A szocialista piacokra irányuló export — a tervezettnek megfelelően — háromnégy százalékkal nőtt. Az ipari szövetkezetek tavaly átlagosan 274 ezer személyt foglalkoztattak, nyolc-kilencezerrel kevesebbet, mint egy évvel annakelőtte. A létszám csökkenését munka- és üzemszervezési intézkedésekkel igyekeztek ellensúlyozni, ami a termelékenység növekedését eredményezte. Az elmúlt esztendő legfontosabb tapasztalata, hogy a szövetkezetek korántsem egyformán alkalmazkodtak a változó piaci igényekhez és a szigorúbbá vált követelményekhez.