Népszabadság, 1983. január (41. évfolyam, 1-25. szám)
1983-01-03 / 1. szám
2 A SZÜKSÉGÁLLAPOT FELFÜGGESZTÉSE UTÁN Mától működnek az új lengyel szakszervezetek Lengyelországban ma megkezdik tevékenységüket a már bejegyzett munkahelyi szakszervezetek. Az elmúlt év utolsó napján az ország egész területén felfüggesztették a szükségállapotot. A szükségállapot felfüggesztéséről a minisztertanács javaslatára az államtanács döntött. Ennek értelmében a régebbi korlátozó intézkedések közül csak azok maradnak érvényben, amelyek az állampolgárok és a gazdaság legalapvetőbb érdekeit hivatottak külön eszközökkel védeni. December 31-ével a postaügyi miniszter rendelete alapján megszűntek a távközlési és postai forgalomban addig érvényes korlátozások, így a többi között ismét üzembe helyezték az automata nemzetközi telefon- és telexhálózatot. Január 1-től a határövezetekben tartózkodó, illetve oda utazó személyekre ismét azok az előírások vonatkoznak majd, amelyek 1981. december 13. előtt voltak érvényben. Újévi rádió- és televízióbeszédében Henryk Jablonski, az államtanács elnöke hangsúlyozta, hogy a szükségállapot felfüggesztésével Lengyelország a normalizálási folyamat új szakaszába lépett. Mint mondotta, az egész társadalomtól függ, mennyi időt vesz majd igénybe a válság leküzdésének újabb fordulója. Jelezte, hogy az 1983-as esztendő sem lesz könnyű, sok türelemre, kitartásra, erőfeszítésre lesz szükség, a válság túl mély ahhoz, semhogy gyorsan leküzdhető legyen. A válság leküzdéséhez eredményesen hozzájárulhatnak azok a törvények, amelyek a demokratikus változások jogi alapját teremtik meg. Az új év egyik jelentős belpolitikai fejleményeként Lengyelországban január 3-án, az első munkanapon megkezdik tevékenységüket az eddig bejegyzett munkahelyi szakszervezetek. Jelenleg mintegy két és fél ezer vállalatnál alakultak meg, de a vajdasági bíróságokhoz a szakszervezeti törvény elfogadása, vagyis október eleje óta összesen már mintegy négyezer bejegyzési kérelem érkezett. Ezenkívül a szakszervezet-alakításra jogosult munkahelyek több mint felében vannak már úgynevezett kezdeményező csoportok. A dolgozók jelentős része egyelőre továbbra is tartózkodó magatartást tanúsít az új szakszervezetekkel szemben. A szakszervezeti törvény biztosítja, hogy a munkahelyi szakmai szervezetek ne csak tagjaik, hanem az egész kollektíva érdekeit is képviseljék olyan kérdésekben, mint a munkarend, a premizálás, a szabadságolás beosztása és a szociálpolitika. A minisztertanács rendelete értelmében a bejegyzett és a törvényeknek megfelelően működő munkahelyi szakszervezeteknek joguk lesz arra, hogy átvegyék az adott üzemben, vállalatnál korábban működött szakszervezetek teljes vagyonát. (MTI) . Növekszik a munkanélküliség a tőkés világban A gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezet (OECD) legújabb prognózisában a világpiaci értékesítési lehetőségek rosszabbodását, a protekcionizmus további elburjánzását, valamint a fizetésimérleg-hiány és munkanélküliség növekedését jósolja az új évre a fejlett tőkés országokban. Az előrejelzés készítői véleménye szerint az OECD 24 tagállamában a nemzeti össztermék az idén másfél százalékkal növekszik. Az OECD- országok fizetésimérleg-hiánya a tavalyi 38,5 milliárd dollárról 54 milliárd dollárra nő; ennek legfőbb oka, hogy a gazdasági recesszió elhúzódása miatt csökken a nem OECD-országok importja. Az elkövetkező másfél évben az infláció ütemének további mérséklődése lehet a gazdasági helyzet egyetlen pozitív tényezője a legfejlettebb tőkés országokban: a tagországokban a drágulás tempója októberben átlagosan 7,2 százalékos volt, ami a legalacsonyabb szint 1973 óta. A prognózis készítői a drágulás ütemének további mérséklődésével számolnak. A prognóziskészítők úgy vélik, hogy a szervezet 24 tagállamában az álláskeresők száma ez év végén megközelítheti a 34 milliót, 1984 közepére pedig elérheti a 35 milliót is. Ez utóbbi a munkaképes lakosság 9,5 százalékának felel meg. Az EGK statisztikai hivatalának közlése szerint az év végén tovább emelkedett a munkanélküliek száma a közös piaci országokban. A legnagyobb mértékben az NSZK-ban nőtt a munkanélküliek száma, már meghaladja a kétmilliót. Százalékosan változatlanul Belgiumban a legmagasabb a munkanélküliség (14,9 százalék). (MTI) A hadászati fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről folyó szovjet—amerikai tárgyalások alakulását elemzi szerkesztőségi cikkében a Pravda. A genfi megbeszélésen képviselt szovjet álláspontot részletesen kifejtő cikk fontosabb megállapításait az alábbiakban ismertetjük. A hadászati fegyverek korlátozásáról és csökkentéséről folyó genfi tárgyalások két fordulója után a szovjet fél szükségesnek tartja a nyilvánosság elé tárni a tárgyalásokon kialakult helyzetet. Egyebek között azért, mert amerikai politikai személyiségek nyilvános fellépéseiben, például Reagan elnök november 22-i beszédében kísérletek történtek a szovjet javaslatok elferdítésére. Vegyük az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvét. Erről az elvről a felek még a SALT—I és a SALT— II tárgyalásokon állapodtak meg. A hadászati fegyverekről szóló tárgyalások felújításának kezdetétől a szovjet fél arra törekedett, hogy a tárgyalások menetét a kölcsönösen elfogadható megállapodás előkészítésének medrébe terelje és hogy a megkötendő megállapodás minden körülmények között és teljes mértékben biztosítsa ennek az elvnek az érvényesülését. A megállapodásnak eleget kell tennie annak a követelménynek, hogy növelje a felek biztonságát, jóval alacsonyabb szinten őrizze meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok között kialakult paritást. Egészen másképpen szemléli mindezt a jelenlegi amerikai vezetés. Mint ismeretes, az elnökválasztás után az új amerikai megközelítés kidolgozásának ürügyén az Egyesült Államok sokáig húzta az időt, hogy kitérjen a hadászati fegyverekről szóló tárgyalások felújítására vonatkozó javaslataink elől. Ma már világos, hogy e másfél év alatt az Egyesült Államok arra fordította erőfeszítéseit, hogy a SALTO I megállapodás ellen kibontakoztatott rágalomkampány mögé bújva lázas ütemben valósítsa meg az amerikai hadászati fegyverek növelésének erőltetett programját. Mindez lényegében előre meghatározta az Egyesült Államok tárgyalási pozícióit. Az Egyesült Államok javaslataival nyíltan azt a célt követi, hogy felszámolja a hadászati egyensúlyt és előnyöket szerezzen a maga számára. Az igazságos megállapodás kidolgozása érdekében a szovjet fél olyan javaslatot terjesztett elő, amely valamennyi hadászati fegyverfajta korlátozását és csökkentését előirányozza, s nem csak egyes, önkényesen kiválasztott típusokét. Struktúráját tekintve ugyanis a Szovjetunió és az Egyesült Államok nukleáris hadászati ereje lényegesen eltér egymástól. Ez az eltérő katonapolitikai megfontolások alapján történő fejlesztés, az eltérő földrajzi és stratégiai helyzet, az eltérő technológiák alkalmazásának stb. következménye. Ennek eredményeképpen a Szovjetunió hadászati potenciáljának 70 százaléka (a robbanófejekben számítva) szárazföldi telepítésű interkontinentális ballisztikus rakétákból áll, míg az Egyesült Államok hadászati potenciáljának több mint 80 százalékát tengeralattjárókról indítható ballisztikus rakéták és nehézbombázóik alkotják. Kölcsönösen elfogadható megállapodás keresése csak úgy képzelhető el, ha valamennyi hadászati fegyverfajtát és a stratégiai helyzetet meghatározó valamennyitényezőt figyelembe veszszük. A Szovjetunió a maga részéről azt javasolja, hogy 1990-ig fokozatosan csökkentsék az interkontinentális ballisztikus rakéták és a tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéták indítóállásait, valamint a nehézbombázók számát olyan szintre, hogy mindkét fél 1800 egységgel rendelkezzék, azaz 25 százalékkal csökkentsék e fegyverek számának plafonját, ahogyan azt a SALTA II megállapodás is előírja. Egyenlő, közös megállapodásban rögzített szintre csökkentenék a hordozóeszközökön elhelyezett nukleáris töltetek számát is. Elvi jelentőségű, hogy e megállapodás végrehajtása során a csökkentések valamennyi szakaszában a Szovjetunió és az Egyesült Államok azonos helyzetben lenne biztonságát tekintve és megmaradna hadászati téren közöttük a paritás. A fenti javaslatban a Szovjetunió figyelembe veszi az Egyesült Államok rendelkezésére álló előretolt állomásoztatású nukleáris eszközöket is, amelyek a Szovjetunió és szövetségesei határainak közvetlen közelében helyezkednek el. A Szovjetunió számára ezek hadászati rendeltetésű fegyverek, mivel őket semmi nem ellensúlyozza szovjet részről: a Szovjetunió nem rendelkezik hasonló fegyverekkel az Egyesült Államok területének közelében. A Szovjetunió javaslatai ezért feltételezik, hogy a hadászati nukleáris erők kölcsönös csökkentésekor az Egyesült Államok nem fogja növelni más olyan nukleáris eszközeit, amelyek képesek elérni a Szovjetunió területén levő objektumokat. Ellenkező esetben az Egyesült Államoknak lehetősége nyílna az eljövendő megállapodás alapjainak kijátszására. A szovjet javaslatok nem korlátozódnak a hordozóeszközök és a nukleáris töltetek számának csökkentésére, hanem arra irányulnak, hogy a hadászati fegyverek minőségi korlátozásának útján is sikerüljön előrelépést elérni. A Szovjetunió ezért javasolja néhány új típusú nukleáris fegyver betiltását, egyebek között mindenfajta telepítésű, hatszáz kilométernél nagyobb hatótávolságú szárnyas rakétáét. A Szovjetunió fellép azért, hogy korlátozzák a már meglevő nukleáris fegyvereknek a megállapodásokban rögzített paramétereken túli fejlesztését. Az amerikai fél nem hajlandó hasonlóan átfogó módon megközelíteni a kérdéskört. Mindenekelőtt azt állítja, hogy előbb a ballisztikus rakéták csökkentését kell megkezdeni, a többi fegyvertípuséhoz pedig csak ezután kell hozzálátni. Az az amerikai javaslat, hogy a felek 850 egységre csökkentsék ballisztikus rakétáik számát, első pillantásra úgy tűnik, hogy jelentős csökkentést jelent és figyelembe veszi az egyenlőség elvét is. Valójában azonban a Szovjetuniónak kétszer annyira kellene csökkentenie ballisztikus rakétáinak számát, mint az Egyesült Államoknak. A ballisztikus rakétákon kívül az Egyesült Államok több mint 550 nehézbombázóval is rendelkezik — ezek számának csökkentését az első szakaszra vonatkozó amerikai javaslatok nem irányozzák elő, miközben a Szovjetuniónak sokkal kevesebb ilyen fegyvere van. A javaslat végrehajtásának eredményeként megközelítőleg 1400 hadászati hordozóeszköz maradna meg amerikai oldalon, a szovjet fél pedig másfélszer kevesebb ilyen eszközzel rendelkezne. A hordozóeszközökön elhelyezett nukleáris tölteteket tekintve az Egyesült Államok csaknem háromszoros fölényt érne el. Amennyiben az amerikai javaslatokat teljes egészében elfogadnánk, a Szovjetunió kénytelen lenne leszerelni interkontinentális ballisztikus rakétáinak 90 százalékát, noha ezek a Szovjetunió hadászati védelmi képességének alapját alkotják. Az Egyesült Államok viszont ugyanezeknek az egyoldalúan értelmezett javaslatoknak az alapján módot nyerne arra, hogy jelentős mértékben megnövelje az interkontinentális ballisztikus rakétáin levő robbanótöltetek számát és folytassa hadászati potenciáljának erősítésére irányuló, már kidolgozott programját. Világos, hogy az amerikai megközelítés nem a kölcsönösen elfogadható megegyezéshez vezető utat tartja szem előtt — a „csökkentésekről” szóló amerikai javaslat a Szovjetunió egyoldalú leszerelésére irányul, és ezzel egyben az amerikai hadászati fölény megszerzését szolgálja. Érdemes emlékeztetni arra is, hogy Washington folytatja, sőt fokozza hadászati potenciáljának növelését, különösen az MX és a Trident—2 rakéták fejlesztésével és telepítésével. Az amerikai megközelítés konstruktív voltának világos hiányán az sem változtat, hogy az amerikai küldöttség a tárgyalások második fordulójának legvégén javaslatot terjesztett elő a ballisztikus rakéták fellövéséről szóló tájékoztatásról. A baj nem az, hogy ez a javaslat különbözik attól, amelyet a Szovjetunió terjesztett elő ebben a vonatkozásban, hanem az, hogy e javaslat előterjesztésével egy időben az amerikai fél elutasította — méghozzá komoly alap nélkül — a szovjet fél lényegesen messzebb menő, korábban előterjesztett javaslatait, amelyek a válsághelyzetek kialakulásának megelőzésére és a bizalom erősítésére irányultak. A Szovjetunió a létrejövő megegyezés keretében a következőkről szeretne megállapodásra jutni: meg kell tiltani a nehézbombázók és a repülőgép-anyahajók közlekedését bizonyos, a másik fél területeivel határos, közösen megállapított területeken, időben értesíteni kell egymást a nehézbombázók és az előretolt állomásoztatású repülőgépek tömeges felszállásáról, a tengeralattjáró rakétahordozók számára olyan övezeteket kell kijelölni, amelyekben tilos lenne a másik fél számára bármilyen akciót kezdeményezni hajókkal szemben. A genfi tárgyalások állapota és az amerikai kormányzat tevékenysége azt mutatja, hogy Washington inkább szeretné fenntartani azt a zsákutcahelyzetet, amelyben a tárgyalások jelenleg vannak, semmint konstruktív módon előmozdítani a megbeszéléseket. Ez összefügg azzal is, hogy Washington a jelek szerint mindenáron szeretné „újrafegyverezni” Nyugat- Európát saját közép-hatótávolságú nukleáris rakétáival. Az amerikai kormányzat továbbra is igyekszik nehézbombázónak minősíteni a szovjet TU—22 M típusú (Backfire) repülőgépet, amely — mint ez a Szovjetunió által rendelkezésre bocsátott adatokból is kiderül — közepes bombázó és semmi köze nincs a hadászati fegyverzethez. Az amerikai fél a tárgyalásokon nem óhajtotta megvizsgálni azt a Szovjetunió által előterjesztett javaslatot, amely sűrített formában tartalmazza azokat a tételeket, amelyek a létrehozandó megállapodás vázát alkothatnák. Pedig ha a felek megállapodásra jutnának ennek a dokumentumnak a kérdésében, ez jelentősen megkönnyítené a végső megállapodás előkészítésének munkáját a küldöttségek számára. Továbbra is tagadó választ ad az amerikai fél arra a szovjet javaslatra is, hogy a jelenlegi szinten fagyasszák be a hadászati rendeltetésű fegyverzetet, szüntessék meg a mennyiségi és minőségi fejlesztésükre irányuló folyamatot — állapítja meg a Pravda. Mit javasol a Szovjetunió és mit az Egyesült Államok a genfi hadászati fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon? A Pravda szerkesztőségi cikke a két fél álláspontjáról ZÉPSZABADSÁG 1983. január 3., hétfő Tokió növeli a hadikiadásokat Japánban éles bírálatokat váltott ki a fegyverkezés kiadásainak tervezett növelése. Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnök a tokiói lapokban megjelent nyilatkozatában hangoztatta, hogy az előirányzott összeg megállapításakor a kabinet teljes mértékben figyelembe vette a Japán nagyobb „védelmi” szerepvállalását sürgető amerikai követeléseket. A kormány egyébként a múlt hét közepén öntötte végső formába az áprilistól kezdődő, 1983-as pénzügyi évre szóló költségvetés-tervezetet, amit még a parlamentnek kell jóváhagynia. 1955 óta „a legtakarékosabb” költségvetésről van szó, amely a kiadásokban a tavalyi adatokhoz viszonyítva mindössze 1,4 százalékos növekedést tervez. Különösen mostohán bánik a szociális, valamint az oktatási előirányzatokkal. A katonai célokra szánt összegek viszont arról tanúskodnak, hogy a hadügyi tárca nem sínyli meg az ország rendkívül súlyos pénzügyi helyzetét. A tervezet ugyanis fegyverkezésre 6,5 százalékkal, azaz 700 millió dollárnak megfelelő összeggel többet irányoz elő, mint tavaly. Az öszszeg megemelésével a hadügyminisztérium számára lehetővé válik tizenhárom F—15-ös vadászgép, hét P—30 típusú tengeralattjáró-elhárító repülőgép, valamint rakétákkal felszerelt őrhajók vásárlása. Ezek — Washington szerint — „elengedhetetlenül szükségesek” a tengeri szállítási útvonalak „védelméhez”. Mint ismeretes, az Egyesült Államok elsősorban ezt követeli szövetségesétől. (MTI) Adó- és áremelések Olaszországban ( RÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Az olasz kormány a költségvetési hiány pótlására törvényerejű rendeletekkel 7 ezer milliárd lírás adót vetett ki. Többet kell adózni a lakások és a földek után, emelték a szabadfoglalkozásúak és a kisvállalkozók, a kereskedők jövedelemadóját, egyes luxuscikkek forgalmi és a dízel-személygépkocsik évi adóját. Január 1-től emelték több szolgáltatás árát: 20 százalékkal az autósztrádák díjtételeit, 13 százalékkal a postai tarifákat, 15 százalékkal a külföldi telefonbeszélgetések díját, a villanyáram-szolgáltatás pedig a kéthavonkénti emelésekkel az év végére 25 százalékkal lesz drágább. Kétszeresére emelik a városi közlekedési díjszabásokat is. EMLÉKEZÉS Először is magyarázattal kell szolgálni a fotóhoz, amely nem több évtizedes archív kép, hanem néhány napja készült anyugatnémetországi Dornhausen temetőjében. Itt temették el Hitler egykori kedvenc pilótáját, Hans Ulrich Rudelt. A temetésre csaknem kétezer, a nácizmus után nosztalgiában szenvedő vaskeresztes „régi bajtárs" ment el, és a náci himnuszt énekelve náci módra búcsúztak Hitler egykori kedvencétől. A nyugatnémet közvélemény felháborodva fogadta a hírt, annál is inkább, mert mint kiderült, a temetési szertartás korántsem csak a temetőben gyülekezett öreg nácik búcsúja volt. A szertartás alatt alacsony repülésben megjelent a temető fölött egy katonai repülőgép, füstcsíkkal keresztet rajzolt az égboltra, majd távozott. A közvélemény tiltakozására a bonni hadügyminisztérium tagad, azt állítva, hogy a közelben rutinrepülésen tényleg elhaladt egy katonai gép, de az útirány és a szertartás között semmi összefüggés nem volt. Tagadni könnyű, mert a bizonyíték, a füstcsík néhány perc múlva elszállt, de az tagadhatatlan, hogy az NSZK-ban még mindig él a nácik tisztelete, s nemcsak a hajdani társaik között, hanem a hadseregben is. S a múltra emlékezve — a nácizmustól sokat szenvedett Európa népei körében —, ez aligha csak nyugatnémet ÜGV- K. I.