Népszabadság, 1983. március (41. évfolyam, 50-76. szám)
1983-03-12 / 60. szám
10 Március 5—1. 1983. március 12., szombat ÖSSZEÁLLÍTOTTA: ZALAI ISTVÁNMi történt a világpolitikában? El nem kötelezettek csúcsértekezlete Az indiai fővárosban a héten tartották meg az el nem kötelezett országok VII. csúcsértekezletét, amelyen négy új államot vettek fel, s így a mozgalom taglétszáma elérte a 101-et. Az ENSZ-tagoknak több mint kétharmadát tömörítő, politikai, gazdasági orientáció alapján sokszínű és nem kötelezett mozgalom csúcsértekezlete lényegében a világpolitika és a világgazdaság valamennyi fontos kérdését áttekintette, s persze elsősorban abból a szempontból mérlegelte, hogy milyen változások kívánatosak a tagországok számára. A középpontba azt a két kérdéskört állították, amelyben a részvevők közös érdekeltsége kaphat hangot. Egyfelől azt, milyen sürgős intézkedésekkel ellensúlyozhatják a világgazdasági válságnak a fejlődő országokra gyakorolt súlyos hatását, másfelől pedig azt, hogyan járulhatnak hozzá az el nem kötelezettek a nemzetközi politikai feszültség csökkentéséhez, a leszereléshez, az iszonyatos költségeket felemésztő fegyverkezési verseny megfékezéséhez. Az új-delhi csúcsértekezleten elhangzott állam- és kormányfői felszólalásokból kivehető volt, hogy néhány fő kérdésben van egyetértés a mozgalom tagjai között, s ez mindenekelőtt a közel-keleti és a namíbiai kérdésre érvényes. De az ülésterem korántsem volt mentes vitáktól, s ez nemcsak bizonyos regionális válsággócok megítélését, avagy konkrét gazdasági döntések meghozatalát jellemezte, hanem az el nem kötelezettek általános politikai irányvonalát is. Következett ez abból is, hogy több, a fejlett nyugati országokhoz sok politikai, gazdasági szállal kötődő tagállam olyan véleményeket fejtett ki, amelyek szerint „vissza kellene térni az eredeti irányhoz”, mondván, hogy a mozgalom irányvonalát az előző, havannai csúcstalálkozón állítólag „erőszakkal” megváltoztatták. Ezekre a véleményekre is utalt közvetve a hétfői megnyitó beszédében Fidel Castro kubai államfő, aki hangsúlyozta: az imperializmus és a gyarmatosítás erői megkísérlik az el nem kötelezett mozgalom szétzilálását, politikájának befolyásolását, s hozzátette, hogy „meg kell őrizni a mozgalom egységét és összetartását”. A csúcskonferencia házigazdájának, Indiának a miniszterelnöke, Indira Gandhi pedig kijelentette, hogy a mozgalom nemzetközi téren a be nem avatkozást tekinti a magatartás normájának; egyetlen hatalom vagy hatalmi csoport sem avatkozhat be mások életébe, s a veszélyes problémákat békés politikai eszközökkel kell megoldani. Ehhez hozzáfűzte, hogy „az el nem kötelezettek mozgalmának fontos összetevője az imperialistaellenesség, az el nem kötelezettség nem üres, nem semleges, ez nemzeti függetlenséget, békét, a konfrontáció elkerülését jelenti.” Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: A Munkáspárt győzött az ausztráliai parlamenti választáson. A CDU-CSU nyerte a nyugatnémet választásokat. Befejeződött az Olasz EP kongresszusa, ismét Berlinguert választották főtitkárrá. Új-Delhiben megnyílt az el nem kötelezett országok csúcsértekezlete. Az amerikai képviselőház külügyi bizottsága javaslatot fogadott el arra, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió tárgyaljon az atomfegyverek befagyasztásáról. Jaruzelski miniszterelnök és Glemp bíboros megbeszélésén megerősítették II. János Pál pápa idei lengyelországi látogatásának időpontját. Plenáris ülés Bécsben a haderő-csökkentési tárgyalásokon. Az amerikai flotta nagyszabású hadgyakorlatot kezdett a közép-amerikai partoknál. A bonni valósítás A részvényárfolyamok ugrásszerű emelkedése, a márka hirtelen erősödése a pénzpiacokon jól érzékeltette, hogy a nyugatnémet üzleti körök, amelyek az uniópártok mögé sorakoztak fel a választások előtt, elégedetten fogadták a választás eredményét. A vasárnapi parlamenti választáson a kereszténydemokrata-keresztényszociális unió (CDU—CSU) a szavazatoknak 48,8 százalékát kapta, 4,3 százalékkal többet, mint 1980- ban. A szociáldemokraták (SPD) a szavazatok 38,2 százalékát szerezték meg, 4,7 százalékkal kevesebbet, mint három évvel ezelőtt. Súlyos veszteség, 3,7 százalékos szavazatzöldek, a szavazatoknak 5,6 százalékát megszerezve, képviselőket küldhetnek a Bundestagba. A bonni választási eredmények megerősítették a nyugatnémet politikai színtér erőviszonyainak azt a fajta átrendeződését, amely lényegében már tavaly októberben megindult, amikor a szabaddemokraták — felrúgva 13 éves koalíciójukat a szociáldemokratákkal — a Kereszténydemokrata Unióval léptek közös kércsökkenés árán, de végül is bejutottak a parlamentbe a szabaddemokraták (FDP). Merőben új fejleménynek számít, hogy a környezetvédők, amányzásra, segítették a kancellári székhez Helmut Kohlt. A választás után Kohl kancellár jelezte, hogy változatlanul fenntartják a keresztényliberális koalíciót. Azóta megindultak a kormányalakítási megbeszélések, amelyeken máris érzékelhető: a kormányzati posztok szétosztása heves viták tárgya lesz, elsősorban azért, mert a Strauss vezette megerősödött CSU nagyobb befolyást kíván gyakorolni a kormánypolitikára, nem utolsósorban a meggyengült szabaddemokraták rovására. A választási eredmény okait elemzők elsősorban arra emlékeztetnek, hogy az uniópártoknak a szavazók előtt sok tekintetben sikerült a szociáldemokratákra hárítaniuk a felelősséget a gazdaság gondjaiért, a több mint 2,5 milliós munkanélküliségért, jóllehet mindebben meghatározó szerepet játszott a világgazdasági visszaesés. Most, a győzelem után azonban nehezebb lesz majd a gazdasági fellendülésre vonatkozó választási ígéreteiket beváltaniuk. Mint ahogyan a győzteseknek abban is egyértelműen kell majd színt vallaniuk, milyen álláspontot képviselnek az NSZK biztonsága szempontjából is olyan nagy fontosságú nemzetközi kérdésekben, amelyek messzemenő kihatással lehetnek az európai ügyekre. Ez mindenekelőtt az idén ősszel esedékes rakétatelepítési döntésre vonatkozik. Washingtonban fellélegezve fogadták és a nyugati szövetségi rendszer győzelmének minősítették az uniópártok sikerét. Ez a fajta reagálás megfelel annak a magatartásnak, amelyet hosszabb időn át az amerikai kormányzat tanúsított előbb a szociálliberális koalíció iránt, majd , a szociáldemokratákkal szemben a választási kampány során, amikor azt sugallták, hogy az SPD győzelme veszélybe sodorná a NATO-t. Pedig a valóságban az SPD éppen a NATO kettős határozatát tartotta szem előtt, igaz, mindinkább hangsúlyozva: a határozat csak a szovjet—amerikai tárgyalások kudarca esetén írja elő az amerikai rakéták nyugateurópai telepítését. Az NSZK tényleges nemzeti érdekei viszont a megegyezést kívánják, azt, hogy a rakétákat ne telepítsék. A bonni győztesek, amint ezt Kohl kancellár kijelentette, a NATO kettős határozatát tekintik mérvadónak, felfogásuk azonban (beleértve valamiféle újabb amerikai kezdeményezés iránti remény hangoztatását is) jóval közelebb áll a hivatalos, kompromisszumkészséget nem mutató amerikai tárgyalási pozícióhoz, az egyoldalú amerikai előnyöket célzó „nullaváltozathoz”. Ezért az Egyesült Államok mérvadó kormányköreiben az NSZK-beli választások végeredményét szívesen értelmezik úgy, mint egyfajta felhatalmazást a NATO kettős határozatából a tárgyalási rész elhanyagolására, úgy, mintha szabad útjuk volna a rakétatelepítéshez. Új ausztrál kormány Nyolc év után újra munkáspárti kormánya van Ausztráliának. A múlt szombaton megrendezett választásokon a labouristák a 125 képviselői mandátumból hetvenegyet nyertek el, s ennek megfelelően a párt elnöke, Robert Hawke kapott kormányalakítási megbízást. A Munkáspárt választási győzelmében feltétlenül szerepe volt Robert Hawke elismert politikai tekintélyének. Hawke 1980-ig az ausztrál szakszervezeti szövetség elnöke volt, befolyását azóta is megőrizte, és ez egyben biztosította számára a szakszervezetek erőteljes támogatását a kampányban. Ez már csak azért is fontos, mert az Ausztráliát eddig kormányzó konzervatívok a szakszervezeteket próbálták felelőssé tenni, túlzott követelőzéssel vádolva őket, az ország gazdasági bajainak elmélyüléséért. A világgazdasági válság az ötödik kontinenst sem kímélte. Jól jelezte ezt a termelési visszaesés, a több mint 9 százalékos munkanélküliség és az infláció 11 százalékos növekedési üteme. A konzervatívok szigorú takarékossági programmal, bérbefagyasztással kívántak úrrá lenni a helyzeten. Hawke választási kampánya során ezzel szemben nagyvonalú gazdaságösztönző, munkahelyteremtő tervet ígért, s azt hogy együttműködik a szakszervezetekkel. Az ígéreteket megtartani nem lesz könynyű dolog. Ezt jelzi, hogy Hawke máris elállt a megígért nagyszabású adócsökkentéstől. Indoklásul azt hozta fel, hogy a konzervatívok sokkal rosszabb gazdasági helyzetet hagytak örökül, mint amit feltételeztek. Ami a külpolitikát illeti, az új munkáspárti kormány változatlanul alapvető fontosságúnak tartja az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyt, de ha szükséges — mint a kormányfő kijelentette, bírálni is fogják az Egyesült Államokat. Mindenesetre változásnak látszik a külpolitikában az az ígéret, hogy Ausztrália felújítja vietnami segélyprogramját, és megtagadja az elismerést a Phnom Penh-i kormánnyal szemben álló, Szihanuk vezette emigráns kambodzsai koalíciótól. A nemzetközi nőnap alkalmából Brüsszelben 25 országból érkezett asszonyok és lányok tüntettek a fegyverkezési hajsza ellen. A NATO főhadiszállásán átadták azt a békepetíciót, amelyhez egymillió aláírást gyűjtöttek. Valahol van benne nyúl... Biztos vagyok benne. Indira Gandhi indiai miniszterelnök és Fidel Castro kubai államfő az el nem kötelezett országok új-delhi csúcs- Így látja Lorié, a neves karikaturista az amerikai kortalálkozóján, Lány Salvador „bűvészkedéseit”. Mauroy kormányfő rendőri segítséggel távozott a párizsi mezőgazdasági kiállításról, mert a jobboldal felheccelte tüntetők már testi épségét veszélyeztették. Art Buchwald: Tiltott vetítés A neves amerikai publicista annak kapcsán írta ezt a karcolatot, hogy az amerikai hatóságok megtiltották két természetvédelmi témájú s egy, a nukleáris fegyverkezés ellen tiltakozó kanadai film bemutatását az Egyesült Államokban. Éppen csak befejeztük a vacsorát, amikor Winslow fennhangon így szólt: — Meglepetésem van a számotokra. Menjetek csak be a nappaliba, addig bezárom az ajtókat, és felteszem a sötétítő függönyöket az ablakokra. Szót fogadtunk, s Winslow titokzatosan elővett egy 16 milliméteres filmvetítőt és egy vetítővásznat. — Mi ez a hókuszpókusz, Winslow — kérdezte egyikünk. — Miféle filmet akarsz te megmutatni, csak nem valami horrort? — Sokkal rosszabbat. Sikerült hozzájutnom a savas esőkről szóló kanadai dokumentumfilm egyik titokban készült kópiájához. — Hirtelen morajlás futott végig a szobán. — Nem lesz bajunk abból, hogy tiltott kanadai filmeket nézegetünk? Winslow elmosolyodott. — De bizony lehet. Az igazságügyminisztérium ugyanis nyilvánosságra hozta, hogy a savas esőről szóló valamennyi kanadai film nyílt propaganda. Ugyancsak bejelentették: a kanadai filmgyártó vállalathoz átiratot intéztek, hogy közöljék mindazoknak a nevét, akik ezeket a filmeket előjegyeztetik. — Életemben nem láttam savas esőről szóló filmet. Örült izgalmas lehet. Honnan az ördögből sikerült hozzájutnod? — kérdeztem Winslow-t. — Torontóból csempésztem át — válaszolta. — Sokat kockáztattál, azt tudod? Mit csinálsz, ha elkapnak? — Most minden bizonnyal börtönben csücsülnék. Hiszen az amerikai vámhatóságok szigorú parancsot kaptak, hogy minden eszközzel akadályozzák meg e filmek behozatalát. Már olyan idomított kutyáik is vannak, melyek a szagról is megérzik, ha valaki filmet rejteget. — De miért kell emiatt ilyen hűhót csapni? — Attól félnek, ha az amerikaiak anélkül néznék meg a filmeket, hogy tudnák, mindez csak propaganda, azt hihetnék, hogy a savas eső természetvédelmi probléma. — Azt hiszed tán, hogy az igazságügyminisztérium bosszankodáson túl más egyebet is tehet ellene? — mondta Ed Harrington. — Sok mindent nem tudsz te még az igazságügyről. Végre találtak valamit, ami kézzelfogható. Annyira összezavarta őket a polgárjogi küzdelem, a bírói tévedések ügye és a környezetszennyező vállalatok tevékenysége, hogy két kézzel kaptak a kanadai filmek után. Gondolom, ezután a kanadaiak kétszer is meggondolják, hogy csináljanak-e filmet a környezetszennyezésről — mondta Winslow. — Milyen hosszú ez a film? — kérdezte valamelyikünk. — Harminc perc csupán, de az frenetikus. Bella Murphy aggódva kérdezte: — Nem gondolod, hogy az FBI- ügynökök ránk rontanak, miközben nézzük? — Ne aggódj, Bella — nyugtatgatta Winslow —, az embereim a ház körül vannak. Amint háromszor megszólal a csengő, lekapom a tekercset, és egy másodperc múlva már a „Miss Johns, akit megszállt az ördög" lesz a gépen. Elvégre abba nem köthetnek bele, hogy pornófilmet nézünk. — Rendben van, de akkor kezdjük már — idegeskedett Bella. — Rendben. Indítom a vetítőt. Szinte odatapadtunk a vászonhoz, látva, amint halak és madarak tömegei pusztulnak el a környezetszennyezéstől a kanadai északon. Néhányan kénytelenek voltak gyors léptekkel a mosdóba menni. Mikor vége lett a filmnek, megszólalt Martha Harrington: — Ki az az őrült, aki ilyen filmet képes csinálni? — Éppen ez az, amit az igazságügy-minisztérium tudni szeretne. Ha ezt a filmet bemutatnák az Egyesült Államokban, az képes lenne szétrombolni az amerikai életmódot. — És akkor hogyhogy Kanada megtehette? — A környezetvédő mozgalomban ott rengeteg a veszélyes ember, s ők ellenőrzik az egész filmipart. De ha azt gondoljátok, hogy ennél megdöbbentőbb már nem lehet, akkor nézzétek végig a másik filmet is, amit a nukleáris háború szörnyűségeiről készítettek. — Nem mutathatsz be kanadai filmet a nukleáris háború ellen az Egyesült Államokban! — kiáltott fel Bella. — Ez törvénytelen. — Természetesen törvénytelen, de legalább érdekfeszítő — mondta Winslow. — Vagy inkább megnéznéd a Csillagok háborúját? Azt még nem tiltották be az amerikai hatóságok. MEGJELENT AZ INTERNATIONAL HERALD TRIBUNE-BAN