Népszabadság, 1983. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1983-03-12 / 60. szám

10 Március 5—1­. 1983. március 12., szombat ÖSSZEÁLLÍTOTTA: ZALAI ISTVÁNMi történt a világpolitikában? El nem kötelezettek csúcsértekezlete Az indiai fővárosban a héten tar­tották meg az el nem kötelezett or­szágok VII. csúcsértekezletét, ame­lyen négy új államot vettek fel, s így a mozgalom taglétszáma elérte a 101-et. Az ENSZ-tagoknak több mint kétharmadát tömörítő, politikai, gaz­dasági orientáció alapján sokszínű és nem kötelezett mozgalom csúcsérte­kezlete lényegében a világpolitika és a világgazdaság valamennyi fontos kérdését áttekintette, s persze első­­sorban abból a szempontból mérle­gelte, hogy milyen változások kívá­natosak a tagországok számára. A középpontba azt a két kérdéskört állították, amelyben a részvevők kö­zös érdekeltsége kaphat hangot. Egy­felől azt, milyen sürgős intézkedé­sekkel ellensúlyozhatják a világgaz­dasági válságnak a fejlődő országok­ra gyakorolt súlyos hatását, másfe­lől pedig azt, hogyan járulhatnak hozzá az el nem kötelezettek a nem­zetközi politikai feszültség csök­kentéséhez, a leszereléshez, az iszo­nyatos költségeket felemésztő fegy­verkezési verseny megfékezéséhez. Az új-delhi csúcsértekezleten el­hangzott állam- és kormányfői fel­szólalásokból kivehető volt, hogy né­hány fő kérdésben van egyetértés a mozgalom tagjai között, s ez minde­nekelőtt a közel-keleti és a namíbiai kérdésre érvényes. De az ülésterem korántsem volt mentes vitáktól, s ez nemcsak bizonyos regionális válság­gócok megítélését, avagy konkrét gazdasági döntések meghozatalát jellemezte, hanem az el nem kötele­zettek általános politikai irányvona­lát is. Következett ez abból is, hogy több, a fejlett nyugati országokhoz sok politikai, gazdasági szállal kötő­dő tagállam olyan véleményeket fej­tett ki, amelyek szerint „vissza kel­lene térni az eredeti irányhoz”, mond­ván, hogy a mozgalom irányvonalát az előző, havannai csúcstalálkozón állítólag „erőszakkal” megváltoztat­ták. Ezekre a véleményekre is utalt közvetve a hétfői megnyitó beszédé­ben Fidel Castro kubai államfő, aki hangsúlyozta: az imperializmus és a gyarmatosítás erői megkísérlik az el nem kötelezett mozgalom szétzilálá­sát, politikájának befolyásolását, s hozzátette, hogy „meg kell őrizni a mozgalom egységét és összetartását”. A csúcskonferencia házigazdájának, Indiának a miniszterelnöke, Indira Gandhi pedig­ kijelentette, hogy a mozgalom nemzetközi téren a be nem avatkozást tekinti a magatartás nor­májának; egyetlen hatalom vagy ha­talmi csoport sem avatkozhat be mások életébe, s a veszélyes problé­mákat békés politikai eszközökkel kell megoldani. Ehhez hozzáfűzte, hogy „az el nem kötelezettek mozgal­mának fontos összetevője az impe­­rialistaellenesség, az el nem kötele­­zettség nem üres, nem semleges, ez nemzeti függetlenséget, békét, a konf­rontáció elkerülését jelenti.” Szombat: Vasárnap: Hétfő: Kedd: Szerda: Csütörtök: Péntek: A Munkáspárt győzött az ausztráliai parlamenti választáson. A CDU-CSU nyerte a nyugatnémet választásokat.­­ Befejeződött az Olasz EP kongresszusa, ismét­ Berlinguert választották főtitkárrá. Új-Delhiben megnyílt az el nem kötelezett országok csúcsértekezlete. Az amerikai képviselőház külügyi bizottsága javaslatot fogadott el arra, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió tárgyaljon az atomfegyverek befagyasztásáról. Jaruzelski miniszterelnök és Glemp bíboros megbeszélésén megerősítették II. János Pál pápa idei lengyelországi látogatásának időpontját. Plenáris ülés Bécsben a haderő-csökkentési tárgyalásokon. Az amerikai flotta nagyszabású hadgyakorlatot kezdett a közép-amerikai partoknál. A bonni valósítás A részvényárfolyamok ugrásszerű emelkedése, a márka hirtelen erősö­dése a pénzpiacokon jól érzékeltet­te, hogy a nyugatnémet üzleti körök, amelyek az uniópártok mögé sora­koztak fel a választások előtt, elége­detten fogadták a választás eredmé­nyét. A vasárnapi parlamenti válasz­táson a kereszténydemokrata-keresz­­tényszociális unió (CDU—CSU) a szavazatoknak 48,8 százalékát kap­ta, 4,3 százalékkal többet, mint 1980- ban. A szociáldemokraták (SPD) a szavazatok 38,2 százalékát szerezték meg, 4,7 százalékkal kevesebbet, mint három évvel ezelőtt. Súlyos veszteség, 3,7 százalékos szavazat­zöldek, a szavazatoknak 5,6 száza­lékát megszerezve, képviselőket küldhetnek a Bundestagba. A bonni választási eredmények megerősítették a nyugatnémet poli­tikai színtér erőviszonyainak azt a fajta átrendeződését, amely lénye­gében már tavaly októberben megin­dult, amikor a szabaddemokraták — felrúgva 13 éves koalíciójukat a szo­ciáldemokratákkal — a Keresztény­­demokrata Unióval léptek közös kér­csökkenés árán, de végül is bejutottak a parlamentbe a szabaddemokraták (FDP). Merőben új fejleménynek szá­mít, hogy a kör­nyezetvédők, a­mányzásra, segítették a kancellári székhez Helmut Kohlt. A választás után Kohl kancellár jelezte, hogy változatlanul fenntart­ják a keresztényliberális koalíciót. Azóta megindultak a kormányalakí­tási megbeszélések, amelyeken már­is érzékelhető: a kormányzati posz­tok szétosztása heves viták tárgya lesz, elsősorban azért, mert a Strauss vezette megerősödött CSU nagyobb befolyást kíván gyakorolni a kor­mánypolitikára, nem utolsósorban a meggyengült szabaddemokraták ro­vására. A választási eredmény okait elem­zők elsősorban arra emlékeztetnek, hogy az uniópártoknak a szavazók előtt sok tekintetben sikerült a szo­ciáldemokratákra hárítaniuk a fele­lősséget a gazdaság gondjaiért, a több mint 2,5 milliós mun­kanélküliségért, jól­lehet mindebben meg­határozó szerepet ját­szott a világgazdasági visszaesés. Most, a győzelem után azonban ne­hezebb lesz majd a gazdasági fellen­dülésre vonatkozó választási­ ígére­teiket beváltaniuk. Mint ahogyan a győzteseknek abban is egyértelműen kell majd színt vallaniuk, milyen ál­láspontot képviselnek az NSZK biz­tonsága szempontjából is olyan nagy fontosságú nemzetközi kérdésekben, amelyek messzemenő kihatással le­hetnek az európai ügyekre. Ez min­denekelőtt az idén ősszel esedékes rakétatelepítési döntésre vonatkozik. Washingtonban fellélegezve fogad­ták és a nyugati szövetségi rendszer győzelmének minősítették az unió­pártok sikerét. Ez a fajta reagálás megfelel annak a magatartásnak, amelyet hosszabb időn át az ameri­kai kormányzat tanúsított előbb a szociálliberális koalíció iránt, majd , a szociáldemokratákkal szemben a választási kampány során, amikor azt sugallták, hogy az SPD győzelme veszélybe sodorná a NATO-t. Pedig a valóságban az SPD éppen a NATO kettős határozatát tartotta szem előtt, igaz, mindinkább hangsúlyoz­va: a határozat csak a szovjet—ame­rikai tárgyalások kudarca esetén ír­ja elő az amerikai rakéták nyugat­európai telepítését. Az NSZK tényle­ges nemzeti érdekei viszont a meg­egyezést kívánják, azt, hogy a raké­tákat ne telepítsék. A bonni győztesek, amint ezt Kohl kancellár kijelentette, a NATO ket­tős határozatát tekintik mérvadónak, felfogásuk azonban (beleértve vala­miféle újabb amerikai kezdemé­nyezés iránti remény hangoztatását is) jóval közelebb áll a hivatalos, kompromisszumkészséget nem mu­tató amerikai tárgyalási pozícióhoz, az egyoldalú amerikai előnyöket cél­zó „nullaváltozathoz”. Ezért az Egye­sült Államok mérvadó kormánykö­reiben az NSZK-beli választások végeredményét szívesen értelmezik úgy, mint egyfajta felhatalmazást a NATO kettős határozatából a tár­gyalási rész elhanyagolására, úgy, mintha szabad útjuk volna a raké­tatelepítéshez. Új ausztrál kormány Nyolc év után újra munkáspárti kormánya van Ausztráliának. A múlt szombaton megrendezett választáso­kon a labouristák a 125 képviselői mandátumból hetvenegyet nyertek el, s ennek meg­felelően a párt el­nöke, Robert Haw­­ke kapott kor­mányalakítási megbízást. A Munkáspárt választási győzel­mében feltétlenül szerepe volt Ro­bert Hawke elis­mert politikai te­kintélyének. Haw­ke 1980-ig az ausztrál szakszer­vezeti szövetség elnöke volt, befo­lyását azóta is megőrizte, és ez egyben biztosítot­ta számára a szak­­szervezetek erőtel­jes támogatását a kampányban. Ez már csak azért is fontos, mert az Ausztráliát eddig kormányzó kon­zervatívok a szak­­szervezeteket pró­bálták felelőssé tenni, túlzott kö­vetelőzéssel vádolva őket, az ország gazdasági bajainak elmélyüléséért. A világgazdasági válság az ötödik kontinenst sem kímélte. Jól jelezte ezt a termelési visszaesés, a több mint 9 százalékos munkanélküliség és az infláció 11 százalékos növeke­dési üteme. A konzervatívok szigorú takarékossági programmal, bérbefa­gyasztással kívántak úrrá lenni a helyzeten. Hawke választási kampá­nya során ezzel szemben nagyvona­lú gazdaságösztönző, munkahelyte­remtő tervet ígért, s azt hogy együtt­működik a szakszervezetekkel. Az ígéreteket megtartani nem lesz köny­­nyű dolog. Ezt jelzi, hogy Hawke máris elállt a megígért nagyszabású adócsökkentéstől. Indoklásul azt hoz­ta fel, hogy a konzervatívok sokkal rosszabb gazdasági helyzetet hagy­tak örökül, mint amit feltételeztek. Ami a külpolitikát illeti, az új munkáspárti kormány változatlanul alapvető fontosságúnak tartja az Egyesült Államokhoz fűződő vi­szonyt, de ha szükséges — mint a kormányfő kijelentette­­, bírálni is fogják az Egyesült Államokat. Min­denesetre változásnak látszik a kül­politikában az az ígéret, hogy Auszt­rália felújítja vietnami segélyprog­ramját, és megtagadja az elismerést a Phnom Penh-i kormánnyal szem­ben álló, Szihanuk vezette emigráns kambodzsai koalíciótól. A nemzetközi nőnap alkalmából Brüsszelben 25 országból érkezett asszo­nyok és lányok tüntettek a fegyverkezési hajsza ellen. A NATO főhadiszál­lásán átadták azt a békepetíciót, amelyhez egymillió aláírást gyűjtöttek. Valahol van benne nyúl... Biztos vagyok benne. Indira Gandhi indiai miniszterelnök és Fidel Castro ku­bai államfő az el nem kötelezett országok új-delhi csúcs- Így látja Lorié, a neves karikaturista az amerikai kor­találkozóján, Lány Salvador­ „bűvészkedéseit”. Mauroy kormányfő rendőri segítséggel távozott a pári­zsi mezőgazdasági kiállításról, mert a jobboldal felhec­­celte tüntetők már testi épségét veszélyeztették. Art Buchwald: Tiltott vetítés A neves amerikai pub­licista annak kapcsán ír­ta ezt a karcolatot, hogy az amerikai hatóságok megtiltották két termé­szetvédelmi témájú s egy, a nukleáris fegyver­kezés ellen tiltakozó ka­nadai film bemutatását az Egyesült Államokban. Éppen csak befejez­tük a vacsorát, amikor Winslow fennhangon így szólt: — Meglepe­tésem van a számotok­ra. Menjetek csak be a nappaliba, addig bezá­rom az ajtókat, és fel­teszem a sötétítő füg­gönyöket az ablakokra. Szót fogadtunk, s Winslow titokzatosan elővett egy 16 millimé­teres filmvetítőt és egy vetítővásznat. — Mi ez a hókuszpó­kusz, Winslow — kér­dezte egyikünk. — Mi­féle filmet akarsz te megmutatni, csak nem valami horrort? — Sokkal rosszabbat. Sikerült hozzájutnom a savas esőkről szóló ka­nadai dokumentumfilm egyik titokban készült kópiájához. — Hirtelen morajlás futott végig a szobán. — Nem lesz bajunk abból, hogy tiltott ka­nadai filmeket néze­getünk? Winslow elmosolyo­dott. — De bizony le­het. Az igazságügy­­minisztérium ugyanis nyilvánosságra hozta, hogy a savas esőről szóló valamennyi ka­nadai film nyílt propa­ganda. Ugyancsak be­jelentették: a kanadai filmgyártó vállalathoz átiratot intéztek, hogy közöljék mindazoknak a nevét, akik ezeket a filmeket előjegyeztetik. — Életemben nem láttam savas esőről szóló filmet. Örült iz­galmas lehet. Honnan az ördögből sikerült hozzájutnod? — kér­deztem Winslow-t. — Torontóból csem­pésztem át — válaszol­ta. — Sokat kockáztat­tál, azt tudod? Mit csi­nálsz, ha elkapnak? — Most minden bi­zonnyal börtönben csü­csülnék. Hiszen az ame­rikai vámhatóságok szi­gorú parancsot kaptak, hogy minden eszközzel akadályozzák meg e filmek behozatalát. Már olyan idomított kutyáik is vannak, me­lyek a szagról is meg­érzik, ha valaki filmet rejteget. — De miért kell emi­att ilyen hűhót csap­ni? — Attól félnek, ha az amerikaiak anélkül néznék meg a filmeket, hogy tudnák, mindez csak propaganda, azt hihetnék, hogy a savas eső természetvédelmi probléma. — Azt hiszed tán, hogy az igazságügy­minisztérium bosszan­­kodáson túl más egye­bet is tehet ellene? — mondta Ed Harrington. — Sok mindent nem tudsz te még az igaz­ságügyről. Végre talál­tak valamit, ami kéz­zelfogható. Annyira összezavarta őket a pol­gárjogi küzdelem, a bí­rói tévedések ügye és a környezetszennyező vállalatok tevékenysé­ge, hogy két kézzel kap­tak a kanadai filmek után. Gondolom, ezután a kanadaiak kétszer is meggondolják, hogy csi­náljanak-e filmet a környezetszennyezésről — mondta Winslow. — Milyen hosszú ez a film? — kérdezte vala­melyikünk. — Harminc perc csu­pán, de az frenetikus. Bella Murphy aggód­va kérdezte: — Nem gondolod, hogy az FBI- ügynökök ránk ronta­nak, miközben nézzük? — Ne aggódj, Bella — nyugtatgatta Wins­­low —, az embereim a ház körül vannak. Amint háromszor meg­szólal a csengő, leka­pom a tekercset, és egy másodperc múlva már a „Miss Johns, akit megszállt az ördög" lesz a gépen. Elvégre abba nem köthetnek bele, hogy pornófilmet né­zünk. — Rendben van, de akkor kezdjük már — idegeskedett Bella. — Rendben. Indítom a vetítőt. Szinte odatapadtunk a vászonhoz, látva, amint halak és mada­rak tömegei pusztulnak el a környezetszennye­zéstől a kanadai észa­kon. Néhányan kényte­lenek voltak gyors lép­tekkel a mosdóba men­ni. Mikor vége lett a filmnek, megszólalt Martha Harrington: — Ki az az őrült, aki ilyen filmet képes csinálni? — Éppen ez az, amit az igazságügy-minisz­térium tudni szeretne. Ha ezt a filmet bemu­tatnák az Egyesült Ál­lamokban, az képes len­ne szétrombolni az amerikai életmódot. — És akkor hogyhogy Kanada megtehette? — A környezetvédő mozgalomban ott ren­geteg a veszélyes em­ber, s ők ellenőrzik az egész filmipart. De ha azt gondoljátok, hogy ennél megdöbbentőbb már nem lehet, akkor nézzétek végig a másik filmet is, amit a nuk­leáris háború szörnyű­ségeiről készítettek. — Nem mutathatsz be kanadai filmet a nuk­leáris háború ellen az Egyesült Államokban! — kiáltott fel Bella. — Ez törvénytelen. — Természetesen tör­vénytelen, de legalább érdekfeszítő — mondta Winslow. — Vagy in­kább megnéznéd a Csil­lagok háborúját? Azt még nem tiltották be az amerikai hatóságok. MEGJELENT AZ INTERNATIONAL HERALD TRIBUNE-BAN

Next