Népszabadság, 1983. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-19 / 117. szám
1983. május 19., csütörtök NÉPSZABADSÁG Kibillírt Szalai Sándor akadémikus A Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Szociológiai Társaság mély megrendüléssel tudatja, hogy dr. Szalai Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, nyugalmazott egyetemi tanár, az MTA Kutatásszervezési Intézetének nyugalmazott tanácsadója, a Magyar Szociológiai Társaság elnöke május 18-án, életének 71. évében elhunyt. Temetése május 27-én, délután egy órakor lesz a Mező Imre úti temetőben. * # Szalai Sándor egyetemi tanulmányait Németországban kezdte, majd a zürichi egyetem bölcsészettudományi karán folytatta, 1934-ben ott szerzett doktori diplomát. Magyarországra 1935-ben tért haza, napilapok szerkesztőségében, illetve könyvkiadói lektorként dolgozott, majd a Dante Könyvkiadó irodalmi és tudományos vezetője lett. 1946 őszétől a Budapesti Tudományegyetem bölcsészettudományi karának szociológiai tanszékét vezette. 1950-ben koholt vádak alapján letartóztatták és életfogytiglani fegyházra ítélték, 1956-ban rehabilitálták. Ezt követően az ELTE, később a Közgazdaságtudományi Egyetem könyvtárában dolgozott. A filozófia, a szociológia és a szervezéstudomány területén végzett kiemelkedő tudományos munkát, a többi között a magyar munkásosztály helyzetéről, a több műszakos munkarend társadalmi következményeiről folytatott szociológiai kutatásokat. A nemzetközi időmérlegvizsgálat kezdeményezője és irányítója volt. 1972-ig az ENSZ Kutatási és Oktatási Intézete tudományos igazgatóhelyetteseként tevékenykedett. Hazatérte után — nyugalomba vonulásáig — az MTA Kutatásszervezési Intézetének tudományos tanácsadója, valamint a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem és az ELTE professzora volt. A Magyar Szociológiai Társaság elnöki tisztét 1978-tól töltötte be. Szalai Sándor tagja volt a Nemzetközi Szociológiai Társaság tanácsának, az Unesco egyik államidó bizottságának, valamint több hazai és külföldi tudományos testületnek. Az Akadémia 1948-ban levelező, 1970-ben pedig rendes tagjává választotta Szalai Sándort. 1980-ban Állami Díjjal, 1982-ben pedig a Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendjével tüntették ki. Halála a hazai és nemzetközi tudományos élet súlyos vesztesége. Befejeződtek a magyar-szovjet kulturális megbeszélések (Moszkvai tudósítónktól) kiállítását a közös alkotótáborokban Szerdán Moszkvában jegyzőkönyv aláírásával befejeződött a szovjet- magyar kormányközi kulturális együttműködési bizottság ülése. A tanácskozáson a magyar delegációt Sarlós István, az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, a szovjet tárgyaló küldöttséget Pjotr Gyemicsev, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, kulturális miniszter vezette. Az ülésről szóló jegyzőkönyv megállapítja: a dinamikusan fejlődő magyar—szovjet kulturális kapcsolatok további bővítéséhez jó lehetőségeket teremt az alkotói együttműködés elmélyítése. A munkaprogram a közös könyvkiadási tervekben előtérbe helyezi az olyan művek arányának növelését, amelyek elősegítik a két párt legutóbbi kongresszusain elhatározott ideológiai, politikai, társadalmi, gazdasági teendők, valamint a békeprogram megvalósítását. A jövőben az eddiginél nagyobb segítséget kívánnak nyújtani a szovjet és a magyar könyvkiadók együttműködéséhez, szorgalmazzák továbbá, hogy javítsák a közös kiadói munka előkészítését, bővítsék a tematikát és növeljék a példányszámot. A filmművészetben aktívabbá kívánják tenni a két ország stúdióinak közvetlen kapcsolatait, és javasolják, hogy dolgozzák ki a távlati együttműködés tervét, kutassák fel a koprodukciós témákat. A színházművészetben kiemelkedő művészek és társulatok bemutatkozását tervezik egymás országaiban. Mind szovjet, mind magyar részről nagy figyelmet fordítottak a tanácskozáson a műfordítói utánpótlásra, megjegyezve, hogy minden lehetséges eszközzel segíteni kell az új, fiatal, tehetséges gárda kialakítását. A következő két évben mind Magyarországon, mind a Szovjetunióban megrendezik a fiatal művészek született művekből. A zenei életben fontosnak tartják, hogy az előadóművészek és az együttesek gazdagítsák repertoárjukat a két ország klasszikus és mai zeneszerzőinek kompozícióival, és az eddiginél szélesebb körben ismertessék meg ezeket a műveket a másik ország közönségével. A kétnapos ülésen egyeztették a két ország kulturális együttműködésének idei programját is. E szerint a szegedi szabadtéri játékokon, majd Budapesten a Park Színpadon lép fel a leningrádi Kirov Operaház világhírű balettegyüttese, ősszel utazik magyarországi vendégszereplésre a moszkvai Szovremennyik , Színház társulata. A Magyar Állami Hangversenyzenekar és a Budapesti Kórus Ferencsik János vezényletével ősszel mutatkozik be a szovjet fővárosban. Sor kerül az idén képzőművészeti tárlatok cseréjére is: a moszkvai Puskin Múzeum 18—19. századi orosz fametszeteit Budapesten, a budapesti Szépművészeti Múzeum 19—20. századi legszebb grafikáit pedig a szovjet fővárosban tekinthetik meg az érdeklődők. * Mihail Zimjanyin, az SZKP KB titkára szerdán fogadta a Moszkvában tartózkodó magyar küldöttséget, amelyet Sarlós István vezet. A meleg, elvtársi légkörű megbeszélésen részt vett Kornidesz Mihály, az MSZMP KB tudományos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője, Köpeczi Béla művelődési miniszter és Rajnai Sándor moszkvai magyar nagykövet. * Sarlós István vezetésével szerdán hazaérkezett Moszkvából a magyar küldöttség. A Ferihegyi repülőtéren a küldöttség fogadásán jelen volt Vlagyimir Bazovszkij, a Szovjetunió budapesti nagykövete. Kínai külügyminiszter-helyettes látogatása Házi Vencel külügyminiszter-helyettes aktuális nemzetközi kérdésekről és a magyar—kínai kapcsolatokról folytatott megbeszélést Csien Csicsen kínai külügyminiszter-helyettessel, aki május 16. és 18. között tartózkodott hazánkban. A kínai külügyminiszter-helyettest udvariassági látogatáson fogadta Pója Frigyes külügyminiszter. (MTI) Postai egyezmény Csehszlovákiával Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter meghívására május 16. és 18. között hivatalos baráti látogatást tett hazánkban Vlastimil Chalupa csehszlovák szövetségi postaügyi és távközlési miniszter. A hivatalos tárgyalások után — amelyeken részt vett Tóth Illés, a Magyar Posta vezérigazgatója is — a két miniszter szerdán aláírta a két ország postai és távközlési együttműködési kormányegyezményét. Az egyezmény lehetőséget nyújt a két ország közötti postai és távközlési szolgáltatások korszerűsítésére, az együttműködés bővítésére. Vlastimil Chalupát fogadta Borbándi János miniszterelnök-helyettes. A csehszlovák szövetségi miniszter és kísérete szerdán elutazott Budapestről. (MTI) Kiváló cínt az egyházasrádóci Új Élet Tsz-nek Szerdán az egyházasrádóci Új Élet Termelőszövetkezet tagságának Fejti György, a KISZ KB első titkára adta át a Kiváló cím elnyerését tanúsító oklevelet. A 3200 hektáron gazdálkodó, négyszáz tagot számláló mezőgazdasági nagyüzem évek óta a megyei átlagot meghaladó eredményeket ér el. Különösen az állattenyésztésben tűnik ki: a marha-, illetve a sertéshústermelésben exportminőséget produkál. Munkásgyűlés az Elektromos Műveknél A béke és barátsági hónap részeként a magyar dolgozók szilárd békeakaratát kifejező üzemi munkásgyűlést tartottak szerdán a Budapesti Elektromos Művek székházában. A gyűlésen Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a kerület egyik választókörzetének országgyűlési képviselője mondott beszédet. A béke és barátsági hónap jelentőségét méltatva hangsúlyozta, hogy az ebben az időszakban megrendezett fórumok alkalmat nyújtanak népünk békevágyának megfogalmazására, arra, hogy mind többen felemeljék szavukat a háború ellen. Pozsgay Imre a júniusi béke-világtalálkozó előkészületeiről is szólt. Mint mondotta, a Prágába utazó magyar békedelegáció csak akkor végezhet eredményes munkát, ha birtokában lesz az állampolgári véleményeknek, s így népünk állásfoglalását képviselheti a béke ügyében. A gyűlésen Helmle Péterné, az Elektromos Művek Vöröskereszt-szervezetének titkára az anyák, a családjukért dolgozó asszonyok nevében kért szót, s fejezte ki a békéért érzett aggodalmát. Nemzetközi könyvvásár Varsóban (Varsói tudósítónktól.) Szerdán a varsói Kultúra és Tudomány Palotájában megnyílt az immár hagyományos májusi, nemzetközi könyvvásár. A kiállításra húsz európai és tengerentúli ország 900 kiadója hozta el a legutóbbi évek termését. A könyvkiállítás főként tudományos, orvosi és népszerű tudományos kiadványok bemutatására ad alkalmat. A vásáron jelen van ötven lengyel könyvkiadó, s a világ élvonalát képviselő külföldi kiadók. Hazánkat az Akadémiai Könyvkiadó tudományos könyvei, illetve a Kultúra Külkereskedelmi Vállalat kínálata képviseli. Ez utóbbi kiállításon bemutatják a Corvina Kiadó azon könyveit is, amelyek lengyel, NDK-beli és szovjet kiadókkal közösen jelentek meg. A könyvvásárra a magyar kiadók azokat az újdonságokat hozták el, amelyek iránt a lengyel és más külföldi vevők elsősorban érdeklődhetnek. A magyar kiállításon már az első napon igen nagy volt a forgalom, mindenekelőtt a tudományos, orvosi és képzőművészeti kiadványok után érdeklődtek a lengyel szakemberek és kiadók. M. G. . Tizennyolc esztendeje történt. Egy szép májusi napon huszonnyolc ember hasalt a gyepen. Tízórai szünetben beszélgettek a világ dolgairól. Hallomásból tudták, hogy sorra alakulnak a szocialista brigádok az ipari és a mezőgazdasági üzemekben. A kis csapatból valaki tudni vélte, hogy a brigádtagok segítik egymást a termelésben, jó barátok a magánéletben. A javaslattevő nevét már elmosta az idő, de az bizonyos, hogy egyikőjük indítványozta a szocialista brigád megalakítását: „Az eredményeink gyengék, közösen talán sikerülne a javítás.” A közös akaratot máig őrzi a brigádnapló, melynek első oldalán olvasható: „Mi, a kecsegei sertéstelep dolgozói, szám szerint huszonnyolcan elhatároztuk, hogy szoros kollektívába tömörülve, egymás megsegítésével harcot indítunk a jobb eredmények elérésére.” Így alakult meg 1965. május 11-én a Tamási Állami Gazdaság kecsegei sertéstelepén a Lendület szocialista brigád. Igazi vállalás onként vállalt harcukban győztek. Maguk is kevésnek tartották, hogy a sertések havonta csak 13,9 kilogrammot hízzanak. Most már 15,5 kilogrammot gyarapodik a súlyuk, s így van ez legalább tíz esztendeje. Akkoriban egy koca 14 malacot nevelt föl évente, most ennek csaknem a dupláját. A brigád megalakulását megelőzően 5200 malacot választottak el a telepen a kocáktól, tavaly pedig 12 ezret. Igaz, közben növekedett a kocák száma is, de négyszázról mindössze 550-re. — Igyekeztünk teljesíteni, amit vállaltunk, de a siker nemcsak a mi érdemünk — állítja Pálfi János telepvezető, aki egyben a Lendület szocialista brigád vezetője is megalakulásától kezdve. — Az elhanyagolt, rozoga istállókban nehéz lett volna jobb eredményeket elérni. Az évek során átalakították az épületeket, fűthetők az istállók, korszerűbb lett a technológia is. Más fajtájú, nagyobb hústermelő képességű sertéseket gondozunk. Ezek nélkül hiába vállalunk bármit, vajmi kevés a remény az eredményre. Megszakadhat a brigád, ha télen megfagynak a malacok. A „külső”, pontosabban a gazdaság vezetőitől kapott támogatás újra és újra lendületet adott a brigádnak. — Nem önzetlen ez a segítség — vélekedik Széligmann Mátyás, az állami gazdaság termelési igazgatóhelyettese. — Jól felfogott érdekünk, hogy a brigádok találjanak terepet öntevékenységük kibontakozásához. Igyekeztünk ezt serkenteni, s a Lendület szocialista brigádban mindig partnerre találtunk. Sokszor kihúztak bennünket a bajból. Termelünk hibrid kukoricát vetőmagnak, komlót, s ezek rendkívül munkaerő-igényes növények. A kukorica címerezését, a komló néhány zöldmunkáját csak kézzel lehet elvégezni. A sertéstenyésztő szocialista brigád minden évben kiveszi ezekből a részét. Napközben, pihenő idejükben dolgoznak a szántóföldeken. Jóllehet, kifizetjük a munkabért, mégis pótolhatatlan segítséget nyújtanak. Nem kell a kevésbé hozzáértő embereket toborozni, KISZ-tábort szervezni. Nagyra értékeljük a buzgalmukat. A kukorica címerezése nem az egyedüli felajánlás. Gazolnak a répaföldeken, permeteznek, kötöznek, kapálnak a gazdaság másfél hektáros szőlőjében (nincs is szőlőtermelő ágazat, valamennyi munkát a szocialista brigádok végzik). Rendben tartják saját környezetüket, a gaz nem hatalmasodhat el a telepen, virág nyílik az utak mentén. Patronálják a tamási általános iskola egyik osztályát, könyveket ajándékoznak a gyerekeknek, fogadják őket a telepen, megismerkedhetnek az állattenyésztők fáradságos munkájával. Időnként eljutnak moziba, és kirándulni is felkerekednek. — Mennénk többször is — mondják — jólesne a pihenés, de nem lehet elszakadni a teleptől. Reggel, este mi látjuk el az állatokat, hétköznap és vasárnap itt vagyunk. A kirándulás napján is etetünk hajnalban és késő este. — Szabadság, szabad nap soha nincs? — Lenne, kiadná a gazdaság, de ettől még nem tudunk kirándulni — felelik többen is egyszerre. — Több napra nem mehetünk el, mert a disznónak otthon is enni kell. Erőltetés nélkül A háztáji gazdálkodást támogatja az állami gazdaság, előnyös lehetőségeket kínál dolgozóinak. Például hízónakvalót, takarmányt, tápot hitelbe ad, fizetniük csak értékesítés után kell, így aztán tavaly több mint háromezer sertést értékesítettek a háztájiból, egyhatodát a gazdaság teljesítményének. Az előnyt hasznosítják a kecsegei sertéstelep állatgondozói is, portáikról 400 hízott állatot szállítottak a vágóhídra. Azt hinné az ember, hogy a háztáji gazdálkodás és a brigádmunka ellentmondásban van egymással — mondja Pálfi János. — Pontosan a fordítottja igaz. Kapcsolódnak egymáshoz. Mert aki otthon szereti a jószágot, az szívesebben gondozza a gazdaságban is. — A közösségi munka sem sínyli meg az egész napos elfoglaltságot? — Mi tagadás, kevés a brigádtagok szabadideje. De azon már régen túljutottunk, hogy erőltessük, ami magától nem megy. Senki nem várja tőlünk, hogy mozijegyet ragasszunk a naplóba a díszítés kedvéért. Mifelénk az a mondás járja: a jó közösségnek a jó munka a mércéje. A jó munka nem hiánycikk Kecsegeipusztán, s érte tisztességes a fizetség is. Az állatgondozók utánpótlása mégis gondot okoz a telep vezetőinek. Az egykori, huszonnyolcas brigádból már csak négyen fordulnak meg naponta a telepen: Bedő László, Kántor György, Pálfi János és Varga Ferenc. A többiek nyugdíjba mentek, mások megelégelték a pusztai életet, a közeli Tamásiba, Dunaújvárosba költöztek, s más munkát kerestek maguknak. — A fiatalok már nem szívesen vállalják a pusztai életet, s főként nem az osztott műszakot — állítja Béndek János szakszervezeti titkár. — A gazdaság pedig igyekszik gondoskodni minden dolgozójáról. Szolgálati lakásokat adunk, többségük kétszobás, fürdőszobás, az udvaron a háztáji gazdálkodáshoz szükséges melléképületek vannak. Persze azért van, aki megkedveli Kecsege-pusztát. Szabó Sándort például visszahúzta a szíve. Huszonhárom évesen kipróbált több munkahelyet. — Itt jó pajtások vannak, szívesen dolgozom a brigádban. No, meg a lakás is marasztal, mert hova költöznék a családdal — fogalmazza meg a lényeget. A sertésgondozó brigád tagjai megtalálják számításukat. A becsületesen dolgozók mindenképpen. Az átlagkereset ötezer forint körül van a telepen, de némelyek ennél lényegesen többet visznek haza. Az állatok etetését, itatását, ápolását teljesítménybérben végzik. Aki figyelmesebb, gondosabb a jószághoz, annak vastagabb a pénztárcája. Hamrik Istvánnak például 6500 forint volt legutóbb a borítékban. — Az, hogy mennyit nevelünk föl a malacokból, már rajtunk is múlik — foglalja össze a feladat lényegét. — Ellés után 8—10 napig figyelni, babusgatni kell az apróságokat, mint a gyereket. Ezen múlik a kereset. Aki több malacot fölnevel, több pénzt is érdemel. Megtanulható ez a mesterség, de az állat szeretete nélkül a legjobb szaktudás sem ér semmit. Ezt mondogatom állandóan a hozzánk kerülő fiataloknak, az állattenyésztésben járatlanoknak. Ebben rejlik a brigádmunka egyik előnye is. Ha már úgyis egymás mellett dolgozunk, ne irigykedjünk a másikra, hanem segítsük. Ha sok van, kevésbé figyelik A szocialista brigádok közelgő tanácskozásán a Tamási Állami Gazdaságot Hajdics Ferenc nyugdíjas brigádvezető képviseli. Neki rangja, tekintélye van a környéken és a szakmában is, mert brigádjával együtt Állami Díjat kapott esztendőkkel ezelőtt. De vajon miről beszélnének azok a tanácskozáson, akik csak messziről figyelhetik az eseményeket. — Én először is a szakma nehézségeiről szólnék — kezdi Pálfi János brigádvezető. — Aztán nem hallgatnám el azt sem, hogy csökkent a brigádmozgalom szerepe. Már csaknem minden munkahelyen dolgozik szocialista brigád. S amiből nagyon sok van, arra már nem figyelnek eléggé. Aztán itt vannak a vállalások. Természetes, hogy a kerületi tervekre épülnek. De miféle terv az, amit 10—20 százalékkal lehet túlteljesíteni. Kéthárom százalékot még csak ráteszünk, de ennyit is egyre nehezebben. A disznó nem eszik többet a kelleténél, nem is hízhat évről évre jobban. Tavaly is csak a tervet tudtuk teljesíteni. Nem búslakodik ezen senki, mert ha gondos a tervezés, a teljesítése sem alávaló feladat. A fiatalos hévvel érvelő brigádvezetőt idősebb társa, Bedő László inti nyugalomra. — Sokat dolgoztunk, megszereztünk mindenféle fokozatot, amit szocialista brigád kaphat, de mindig a megértés tartott össze minket. Nincs annál szebb és talán nehezebb cél sem, mint ezt megőrizni. Tesszük a dolgunkat, esténként kiülünk a kispadra, beszélgetünk, tréfálkozunk, ha kedve van valakinek, föltesz egy bogrács halászlét a tűzre. Farkas József BRIGÁDVALLOMÁS ,, megértés tart össze minket” Az idén bővítik a kecsegei sertéstelepet, Kapfinger András felv.