Népszabadság, 1983. június (41. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-09 / 135. szám

Mozgás a főlépcsőn A Hátsólépcsőn című „Aján­lott levél” megjelenését köve­tően a vállalat sokemeletes épületének minden szintjén kitűzték a faliújságra a cikk fénymásolatát. Nem az önkri­tikus vezetők tették, a „tettes” ismeretlen. De hát érdekel ez valakit? Érdekel! Például a vállalati rendészt, aki nyomozásba kez­dett, feltehetően „felsőbb uta­sításra”. A fénymásolt cikke­ket a kiragasztás napján lesze­dették egy szálig. Az igazgató nyilatkozott is az osztályveze­tőknek: a cikk úgysem a vál­lalatról íródott, s a Népsza­badság cikkét ne tegye ki va­laki „csak úgy” a faliújságra. Félő, hogy ennél a vállalat­nál nem „minden szinten” ér­telmezik egyformán a demok­ráciát. Z. A. SZÓT KÉR AZ OLVASÓ Több támogatást érdemelnének egy tanácskozás tanulságai Amikor öt éve a Pedagógu­sok Szakszervezete egy pályá­zati felhívással elindította Nyugdíjasokkal a nyugdíjaso­kért mozgalmát, sokan kétség­be vonták a kezdeményezés célszerűségét. A Pedagógusok Szakszervezete munkaügyi és szociális osztályának a közel­múltban megtartott országos jellegű tanácskozása rácáfolt erre, nemcsak arról tanúsko­dott, hogy a jelszó azóta elvi alappá érlelődött, de azt is meggyőzően bizonyította, hogy a nyugdíjasok körében, értük és velük végzett munkának nem lehet nemesebb célkitűzé­se, mint az, hogy növekedjék a nyugdíj­aséveknek anyagi biztonsága és szellemi tartal­ma. Szó esett a tanácskozáson arról is, hogy sok iskolában még elmarad az előkészítés a nyugdíjaséletre, de elmarad a megérdemelt juttatások, elő­léptetések odaítélése is. Érthe­tő, ha sokaknál megkeseredik a nyugdíjba lépés pillanata. Több helyen nem kapnak le­hetőséget, hogy a nyugdíjkor­határ után tovább taníthassa­nak az aktív munkára alkal­masak. Nyugalomba lépés után hamar elhalványulnak a pe­dagógiai és mozgalmi munká­ban szerzett érdemek, egyes vezetők a rendelkezésre álló és hasznosítható pénzösszegek visszatartásával akarnak ma­guknak érdemeket szerezni stb. Sok szó esett azokról, akik­nek nyugdíját korább­i évek nyugdíjtörvényei állapították meg, s nyugdíjuk alig éri el a két-háromezer forintot. A nyugdíjkiegészítések nem tar­tan­ak lépést az áremelkedé­sekkel. Különösen fájlalták, hogy ez többnyire azokat érin­ti, akik a felszabadulás utáni nehéz években a párt és a szakszervezet, az ifjúsági moz­galom újjászervezésének leg­lelkesebb harcosai voltak, a romokból új iskolákat, óvodá­kat építettek, vállalták az ok­tatási intézmények államosítá­sának minden küzdelmét, s akik még szeretnék élvezni a velük való törődést és gondos­kodást a jelenben is, amikor már egyre fogy a „hozzákere­­séshez” szükséges testi erő. Abkarovits Endre ny. főiskolai tanár Eger Távolról érkezett vendégek A közelmúltban kambodzsai­akat láttak vendégül a Fővá­rosi Szabó Ervin gyermek­­könyvtár 11. számú fiókjának olvasói. A gyerekek virággal köszöntötték Nguon Nimol Samreth asszonyt, a Kambod­zsai Népköztársaság magyar­­országi nagykövetségének má­sodtitkárát, két lányát és négy, hazánkban tanuló középisko­lás fiatalt. A hangulat hamar oldódott. A­­beszélgetésnek nem volt nyelvi akadálya: bár a kam­bodzsai gyerekek még csak másfél éve tanulnak itt, már jól megtanulták nyelvünket. A magyar úttörők szörnyülködve nézegették a nagykövetségtől kölcsönkapott albumot, amely sokat elárult a Pol Pot-rezsim kegyetlenkedéseiről, különösen az értelmiség kiirtásáról. Az­tán a mára terelődött a szó. Egymást érték a kérdések: mi­lyen az élet Kambodzsában, mikorra épül fel a gyermekvá­ros, hogyan élnek, tanulnak a gyerekek. Majd vidámabb té­mák kerültek szóba. Kiderült, hogy a kambodzsai gyerekek is nagyjából azokat a játéko­kat játsszák, mint a magyarok, s hogy gyönyörűen énekelnek. Dalra dallal válaszoltak a há­zigazdák, s máris együtt ját­szott, dalolt a kis társaság, így ízelítőt is kaptak a mieink a kambodzsai nyelvből. Amikor pedig az írásjelek szokásos összehasonlítására került a sor, az egyik kambodzsai gye­rek két nyelven felírta a táb­lára: „Éljen a kambodzsai— magyar barátság!” Zimber Szilvia Budapest Hol a tanács, a Köjál? Pestimrén a Vasút utca 51. szám alatt a Horizont Áfész felügyelete alatt szerződéses kocsma működik. A berende­zése ütött-kopott, belső helyi­sége koszos, piszkos. Jó idő­ben az udvaron is kiszolgál­nak, de ott nincsenek aszta­lok, csak székek. Kinn a sza­badban legyek dongják a szé­kekre kiszolgált italt. A helyi­ségben jól látható helyen nincs elhelyezve az osztályba sorolást jelző tábla és az ár­jegyzék. Pedig ezt rendelet ír­ja elő, mint ahogy azt is, hogy öt forintot meghaladó fogyasz­tásról blokkot kell adni. Ezt még a vendég kérésére sem teszik meg. Ezt az üzletet már sokszor ellenőrizték különböző ható­ságok, de érdemleges intézke­dés soha nem történt. Hol van a Köjál? Ez az üzlet szégyene a vendéglátóiparnak. Érthe­tetlen, hogy ilyen feltételek mellett is működhet. Mónus József Gyál Muzsika — szó nélkül Kovács Sándor budapesti olvasónk egy szép napon ar­ra ébredt, úgy lett előfize­tője a Muzsika című lapnak, hogy meg sem rendelte. A nevezetes esemény előzmé­nye jó egy évre nyúlik visz­­sza. Amikor az első példányt megtalálta a postaládájában, azt hitte, hogy a kézbesítés szokványos tévedéséről van szó. De nem. „Jöttek szépen a továbbiak — írja olvasónk. — A negyedik érkezése után az addigi egyoldalú kapcso­latfelvételt kétoldalúvá vál­toztattam. Levélben kértem a szerkesztőséget, hogy a la­pot ne küldjék. A lap azon­ban jött tovább, tőlem pedig mentek a leállítást kérő leve­lek, bár szívesen hallgatom a muzsikát." Végre 1983. március 2-i ke­rettel választ kapott a Posta Központi Hírlap Irodától, el­nézését kérték, tévedés tör­tént, az OTP átutalási szám­lájáról levont 156 forintot vissza fogják utalni, ami rö­videsen meg is történt. Záró­jelben megjegyzi, csak akkor tudta meg, amire addig fel sem figyelt, hogy a lap elő­fizetési díját le is vonták. Fellélegzett. A hibát észre­vették, jóvátették, tizenhá­rom hónap után a levont ösz­­szeget jóváírták, elnézést kér­tek. Minden jó, ha jó a vége. De nincs vége! Ez év má­jus 11-én megérkezett a Mu­zsika 4-es száma. Még aznap írt a hírlapirodának, a nyo­maték kedvéért hivatkozva levelük számára. Az eredmény? Május 26-án megkapta a Muzsika 5-ös számát. „A Muzsikánál tehát nem értem célt, de hiába írtam a Posta Központi Irodának is — kesereg olvasónk. — Ha ez így megy tovább, lassan a le­velezésem többe kerül, mint a Muzsika előfizetési díja. Úgy látszik, bele kell törőd­nöm abba, amit a jól ismert dal is hangsúlyoz, hogy: »Nem élhetek muzsikaszó nélkül«. Pontosan: Muzsika — szó nélkül." Levélírónk a napokban a hírlapirodától újabb értesí­tést kapott: megnyugtatóan intézkedtek, most már nem fogják küldeni a lapot. De hiszen ilyen értesítést e­gyszer már kapott. n. t. A­­ Már most átveszünk nemesfémből készült, különleges kivitelű antik és régiség jellegű tárgyakat, órákat az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat őszi ékszer- és nemesfém aukciójára, a következő fővárosi felvevőhelyeken.­ V., Váci u. 73. V., Kígyó u. 2. IX., Ferenc krt. 26. II., Szilágy Erzsébet fasor 5. Alaposan „megkevert” kávékeverék Reklámozzák, s az üzletek­ben kapható is a JAVA, kö­­zépfinomra őrölt pörkölt ká­vékeverék. Az aromamegőrző csomagolóanyagra rányomtat­ták eredetileg, hogy 80 száza­lék a csomag babkávétartalma Ám ezt a feliratot valamilyen meggondolásból alig átlátszó, fehér szalaggal leragasztották. — Vajon mi lehet ennek az oka? — tűnődtem magamban, amikor a csomagot otthon kö­zelebbről megnéztem. Amikor aztán az első kávé főzésére ke­rült a sor, megfejtettem a rej­télyt. A húszdekás csomagban az eredeti felirat alapján 16 deka babkávénak és négy deka egyéb őrleménynek kellene lennie. Azt az arányt azonban a megfőzött kávé íze, zamata semmiképpen nem igazolja. A vevő — s azt hiszem, nem­es,­én — becsapva érzi ma­gát. Ha tényleg 80 százalék a babkávétartalma a csomagnak, utólag miért ragasztották azt le? Ha nem igaz, amit az ere­deti csomagolásra nyomtattak — vagyis kevesebb a babkávé­­őrlemény —, miért nem válto­zott annak megfelelően az ára is? A hatvanforintos ár ugyan­is szintén eredetileg van a zacskóra nyomtatva. Ha tehát a minősége változott az árunak időközben — s állíthatom, hogy nem a javára — miért maradt változatlan az ára? Erre, azt hiszem­, a COMPACK illetéke­sei adhatnának választ! Somogyi Gyula Székesfehérvár Az AFIT-nál még bocsánatot sem kértek Gépkocsimat az AFIT Ré­vész utcai Moszkvics-szervizé­­be vittem két alsó gömbfej ki­cserélése végett, mivel azt a kereskedelemiben nem kaptam. Gondoltam, ha már ott járok, kicseréltetem az olajat a mo­torban. A munka elkészült, fizettem és elindultam, öt-hat kilomé­tert tehettem meg a Dimitrov téri­­benzinkútig. Tankolás közben a kút kezelője figyel­meztetett, hogy „csíkot húzok” magam után. Megnéztem, az olaj folyt. Irány vissza a szer­vizbe. Reklamáltam, de a mun­­kafelvétel is még csak ki sem jött az irodából a hibát meg­nézni, közölte velem­, vigyem ahhoz, aki az olajat cserélte. A szerelő hümmögött valamit, kicserélte az olajszűrő fedelé­nek a tömítését, pótolta a két­­három liter olajat, majd a ke­zembe nyomott három tarta­léktömítést, s mehettem dol­gomra. Nemrég egy osztrák turista levelét olvastam, aki ugyan­úgy járt, mint én. A bécsi szervizben rosszul tették vis­z­­sza a olajszűrő kupakját, s mo­torjából elfolyt az olaj. Ami­kor reklamált, a hanyag szere­lőt elbocsátották. Én nem kí­vánom, hogy ezért a hibáért az én szerelőmet elbocsássák, de egy bocsánatkérő szót elvár­tam volna — tőle vagy a fő­nökétől! Domokos Gábor Budapest Levelesné már semmin sem csodálkozik Nem luxuscikkről van szó Olvasószemüvegem egyik szára letörött. Elvittem a helyi Ofotért üzletbe, s kértem, csi­nálják meg. Az üzlet dolgozó­ja udvariasan közölte velem, hogy helyben ezt a munkát nem tudják elvégezni, felküldi Budapestre a központi műhely­be, ott majd megjavítják, illet­ve újat tesznek az eltört száz helyébe. Vártam türelmesen. Mintegy három hét múlva kaptam érte­sítést, hogy a javítási lappal jelenjék meg az itteni Ofotért­­ban, a saját érdekemben. Ter­mészetes, hiszen valóban ne­kem érdekem, hogy mielőbb hozzájussak a szemüvegemhez. Az üzletben közölték velem, hogy a szemüvegemet nem tudták a központban megja­vítani. Hiába méltatlankod­tam, hogy ezt nem hiszem el, hajthatatlanok maradtak. Ért­hetetlen, számomra, hogy ne lehetett volna például áttenni az üveget egy olcsó keretbe. Csak ahhoz több figyelmesség és egy kis emberség is kellett volna. Nem luxuscikkről van szó, hanem, sokak mindenna­pi életéhez szükséges segéd­eszközről. Pipó István Cegléd .................................... ........ ÜZENJÜK :!................................ - -............................................................................................................. . Pálfy Etelkának, Kábára: A je­lenleg érvényben levő rendelkezé­sek szerint a lakóingatlan vásár­lásához nyújtható bankkölcsön fo­lyósításának feltétele a helyi OTP- nél az eladó és a vevő között létr­­ejött adásvételi szerződés bemu­tatása. Ezután a vevőnek a vétel­ár készpénzben fizetendő részét be kell fizetnie az OTP-­hez, amely — a vevővel kötött külön kölcsönszer­ződés alapján — a teljes vételárat egy összegben fizeti ki az eladó­nak, Baló Istvánnak, Hódmezővásár­helyre. Munkaviszonyban álló testi fogyatékos gyermek után családi pótlék akkor jár, ha keresete a legkisebb nyugdíj összegét nem haladja meg. Ha keresete három egymást követő hónapban megha­ladja ezt az összeget, akkor a csa­ládi pótlék folyósítását a negye­dik hónaptól szüneteltetni kell mindaddig, míg a kereset ennél több. A nyugellátásból származó jövedelem egyébként nem akadá­lya a családi pótlék folyósításának. Kovács Jánosnak, Budapestre. Belterületi ingatlanok esetében a telekhatártól számított ültetési tá­volságot a mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter 40/1977-es ren­deletének 5. sz. melléklete ponto­san szabályozza. E jogszabály azonban a virágokra nem vonat­kozik; kizárólag a fák, bokrok, cserj­ék, élősövények telepítésére ad eligazítást. A 3 méternél nem magasabb bokor és élősövény a telekhatártól számított 0,5 méter tá­volságra ültethető. Farkas Zsuzsának, Budapestre: A személyi, illetve családi lak­ás- és üdülőtulajdon mértékéről a 32/1971-es kormányrendelet intéz­kedik, amelyet január elsejétől módosítottak. Eszerint a megálla­pított mértéken felüli lakástulaj­don szerzésére az a kiskorú csa­ládtag is jogosult, aki 16. életévét betöltötte, de szüleivel együtt la­kik. Beépítetlen üdülőtelket vagy üdülőtulajdont azonban a kiskorú nem szerezhet. Nyitott szemmel Úti élmények és tapasztalatok Gyakran járok külföldre. Egy-egy út alkalmával sok olyan tapasztalatra teszek szert, amely, úgy vélem, vala­mennyiünk számára mara­dandó élmény és hasznos­ le­het.* Egy alkalommal üdülőcso­portot vezettem Ausztria Stein­­mark tartományban. Hazauta­zásunk előtt két napot Bécs­­ben töltöttünk. Este a szállo­dában bécsi szelet, burgonya­köret, savanyúság, egyszóval eredeti osztrák vacsora várt bennünket. Vacsora után na­gyon udvariasan — gondolom, belső érzelmeit fegyelmezet­ten fékezve — a tálalóba hí­vott a konyhafőnök, és az asz­talra mutatott, figyelmezte­tett, hogy csoportunk mennyi maradékot hagyott. Csoportom tagjainak mind­ezt elmondva kértem, hogy vi­gyázzanak erre, mert úgy tű­nik, itt jóval nagyobb becsü­lete van az ételnek, mint ná­lunk odahaza. Szerencsére ezt mindenki megértette és elfo­gadta, a változást pedig a konyhafőnök baráti koccintás­sal nyugtázta.* A cseh erdőgazdaságokat jár­va egyszerű és minden különö­sebb befektetés nélkül alkal­mazható módszerrel találkoz­tam. Az értékesebb gombái, érése idején intézményesen szervezik, segítik az erdők ál­tal ingyen kínált értékes táp­lálék begyűjtését. Ilyenkor még a hivatalok, az intézmé­nyek is kiürülnek. Az ott dol­gozók is lehetőséget kapnak arra, hogy néhány napra ülő­foglalkozásukat felcseréljék az erdőben végzett, egészségre hasznos és kellemes munkával. Akaratlanul is eszembe ju­tott, hogy nálunk nemcsak az erdei gombákból és egyéb er­dei termékeinkből, de más ér­tékes gyümölcseinkből is mennyi megy évente veszen­dőbe. Sokszor olyan is, amely­nek hazai piacainkon is nagy a kereslete, értéke, ára. Úgy gondolom, ilyen vonatkozás­ban szintén van tanulniva­­lón­k északi szomszédainktól. A Moszkvához közel fekvő üdü­lőhelyen olyan téli hónapokat töltöttem, amikor a hőmérő higanyszála hat héten át mí­nusz húsz fok alá süllyedt. Vas­tag jégpáncél borította a mé­teres hótömeggel szegélyezett utakat. Mi magyarok, az egyik kora délutáni órában azzal a meggyőződéssel indultunk a vasútállomásra, hogy lesz ele­gendő időnk elérni a Moszkvá­ba induló vonatot, hiszen ab­ban az ordító hidegben a vo­nat bizonyára sokat késik. Té­vedtünk. Lemaradtunk arról a járatról, mert az pontosan köz­lekedett. Néhány hét múlva Lenin­­grádban láthattuk: a köztisz­tasági hivatal dolgozóin­ és a hóeltakarításra rendelt gépe­ken kívül diákok, katonák, a lakosság — számunkra min­denképpen lenyűgöző összefo­gással — úgy eltüntették a tö­méntelen hómennyiséget a Né­­vába, mintha a Szovjetunió­nak ebben az északi fekvésű városában soha nem lett vol­na­ hó és fagy. Ezekben a napokban kaptuk meg a hazai napilapokat, öles betűkkel írták: „Küzdelem a hóval és a jéggel. Órákat kés­nek a vonatok, súlyos fennaka­dás a tömegközlekedésben” stb. A címeket olvasva arra gondoltam, hogy mi lett volna odahaza, ha feleakkora tél lett volna, mint Moszkva és Leningrád környékén? Dr. Körösi Béla Budapest

Next