Népszabadság, 1983. június (41. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-09 / 135. szám
Mozgás a főlépcsőn A Hátsólépcsőn című „Ajánlott levél” megjelenését követően a vállalat sokemeletes épületének minden szintjén kitűzték a faliújságra a cikk fénymásolatát. Nem az önkritikus vezetők tették, a „tettes” ismeretlen. De hát érdekel ez valakit? Érdekel! Például a vállalati rendészt, aki nyomozásba kezdett, feltehetően „felsőbb utasításra”. A fénymásolt cikkeket a kiragasztás napján leszedették egy szálig. Az igazgató nyilatkozott is az osztályvezetőknek: a cikk úgysem a vállalatról íródott, s a Népszabadság cikkét ne tegye ki valaki „csak úgy” a faliújságra. Félő, hogy ennél a vállalatnál nem „minden szinten” értelmezik egyformán a demokráciát. Z. A. SZÓT KÉR AZ OLVASÓ Több támogatást érdemelnének egy tanácskozás tanulságai Amikor öt éve a Pedagógusok Szakszervezete egy pályázati felhívással elindította Nyugdíjasokkal a nyugdíjasokért mozgalmát, sokan kétségbe vonták a kezdeményezés célszerűségét. A Pedagógusok Szakszervezete munkaügyi és szociális osztályának a közelmúltban megtartott országos jellegű tanácskozása rácáfolt erre, nemcsak arról tanúskodott, hogy a jelszó azóta elvi alappá érlelődött, de azt is meggyőzően bizonyította, hogy a nyugdíjasok körében, értük és velük végzett munkának nem lehet nemesebb célkitűzése, mint az, hogy növekedjék a nyugdíjaséveknek anyagi biztonsága és szellemi tartalma. Szó esett a tanácskozáson arról is, hogy sok iskolában még elmarad az előkészítés a nyugdíjaséletre, de elmarad a megérdemelt juttatások, előléptetések odaítélése is. Érthető, ha sokaknál megkeseredik a nyugdíjba lépés pillanata. Több helyen nem kapnak lehetőséget, hogy a nyugdíjkorhatár után tovább taníthassanak az aktív munkára alkalmasak. Nyugalomba lépés után hamar elhalványulnak a pedagógiai és mozgalmi munkában szerzett érdemek, egyes vezetők a rendelkezésre álló és hasznosítható pénzösszegek visszatartásával akarnak maguknak érdemeket szerezni stb. Sok szó esett azokról, akiknek nyugdíját korábbi évek nyugdíjtörvényei állapították meg, s nyugdíjuk alig éri el a két-háromezer forintot. A nyugdíjkiegészítések nem tartanak lépést az áremelkedésekkel. Különösen fájlalták, hogy ez többnyire azokat érinti, akik a felszabadulás utáni nehéz években a párt és a szakszervezet, az ifjúsági mozgalom újjászervezésének leglelkesebb harcosai voltak, a romokból új iskolákat, óvodákat építettek, vállalták az oktatási intézmények államosításának minden küzdelmét, s akik még szeretnék élvezni a velük való törődést és gondoskodást a jelenben is, amikor már egyre fogy a „hozzákereséshez” szükséges testi erő. Abkarovits Endre ny. főiskolai tanár Eger Távolról érkezett vendégek A közelmúltban kambodzsaiakat láttak vendégül a Fővárosi Szabó Ervin gyermekkönyvtár 11. számú fiókjának olvasói. A gyerekek virággal köszöntötték Nguon Nimol Samreth asszonyt, a Kambodzsai Népköztársaság magyarországi nagykövetségének másodtitkárát, két lányát és négy, hazánkban tanuló középiskolás fiatalt. A hangulat hamar oldódott. Abeszélgetésnek nem volt nyelvi akadálya: bár a kambodzsai gyerekek még csak másfél éve tanulnak itt, már jól megtanulták nyelvünket. A magyar úttörők szörnyülködve nézegették a nagykövetségtől kölcsönkapott albumot, amely sokat elárult a Pol Pot-rezsim kegyetlenkedéseiről, különösen az értelmiség kiirtásáról. Aztán a mára terelődött a szó. Egymást érték a kérdések: milyen az élet Kambodzsában, mikorra épül fel a gyermekváros, hogyan élnek, tanulnak a gyerekek. Majd vidámabb témák kerültek szóba. Kiderült, hogy a kambodzsai gyerekek is nagyjából azokat a játékokat játsszák, mint a magyarok, s hogy gyönyörűen énekelnek. Dalra dallal válaszoltak a házigazdák, s máris együtt játszott, dalolt a kis társaság, így ízelítőt is kaptak a mieink a kambodzsai nyelvből. Amikor pedig az írásjelek szokásos összehasonlítására került a sor, az egyik kambodzsai gyerek két nyelven felírta a táblára: „Éljen a kambodzsai— magyar barátság!” Zimber Szilvia Budapest Hol a tanács, a Köjál? Pestimrén a Vasút utca 51. szám alatt a Horizont Áfész felügyelete alatt szerződéses kocsma működik. A berendezése ütött-kopott, belső helyisége koszos, piszkos. Jó időben az udvaron is kiszolgálnak, de ott nincsenek asztalok, csak székek. Kinn a szabadban legyek dongják a székekre kiszolgált italt. A helyiségben jól látható helyen nincs elhelyezve az osztályba sorolást jelző tábla és az árjegyzék. Pedig ezt rendelet írja elő, mint ahogy azt is, hogy öt forintot meghaladó fogyasztásról blokkot kell adni. Ezt még a vendég kérésére sem teszik meg. Ezt az üzletet már sokszor ellenőrizték különböző hatóságok, de érdemleges intézkedés soha nem történt. Hol van a Köjál? Ez az üzlet szégyene a vendéglátóiparnak. Érthetetlen, hogy ilyen feltételek mellett is működhet. Mónus József Gyál Muzsika — szó nélkül Kovács Sándor budapesti olvasónk egy szép napon arra ébredt, úgy lett előfizetője a Muzsika című lapnak, hogy meg sem rendelte. A nevezetes esemény előzménye jó egy évre nyúlik viszsza. Amikor az első példányt megtalálta a postaládájában, azt hitte, hogy a kézbesítés szokványos tévedéséről van szó. De nem. „Jöttek szépen a továbbiak — írja olvasónk. — A negyedik érkezése után az addigi egyoldalú kapcsolatfelvételt kétoldalúvá változtattam. Levélben kértem a szerkesztőséget, hogy a lapot ne küldjék. A lap azonban jött tovább, tőlem pedig mentek a leállítást kérő levelek, bár szívesen hallgatom a muzsikát." Végre 1983. március 2-i kerettel választ kapott a Posta Központi Hírlap Irodától, elnézését kérték, tévedés történt, az OTP átutalási számlájáról levont 156 forintot vissza fogják utalni, ami rövidesen meg is történt. Zárójelben megjegyzi, csak akkor tudta meg, amire addig fel sem figyelt, hogy a lap előfizetési díját le is vonták. Fellélegzett. A hibát észrevették, jóvátették, tizenhárom hónap után a levont öszszeget jóváírták, elnézést kértek. Minden jó, ha jó a vége. De nincs vége! Ez év május 11-én megérkezett a Muzsika 4-es száma. Még aznap írt a hírlapirodának, a nyomaték kedvéért hivatkozva levelük számára. Az eredmény? Május 26-án megkapta a Muzsika 5-ös számát. „A Muzsikánál tehát nem értem célt, de hiába írtam a Posta Központi Irodának is — kesereg olvasónk. — Ha ez így megy tovább, lassan a levelezésem többe kerül, mint a Muzsika előfizetési díja. Úgy látszik, bele kell törődnöm abba, amit a jól ismert dal is hangsúlyoz, hogy: »Nem élhetek muzsikaszó nélkül«. Pontosan: Muzsika — szó nélkül." Levélírónk a napokban a hírlapirodától újabb értesítést kapott: megnyugtatóan intézkedtek, most már nem fogják küldeni a lapot. De hiszen ilyen értesítést egyszer már kapott. n. t. A Már most átveszünk nemesfémből készült, különleges kivitelű antik és régiség jellegű tárgyakat, órákat az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalat őszi ékszer- és nemesfém aukciójára, a következő fővárosi felvevőhelyeken. V., Váci u. 73. V., Kígyó u. 2. IX., Ferenc krt. 26. II., Szilágy Erzsébet fasor 5. Alaposan „megkevert” kávékeverék Reklámozzák, s az üzletekben kapható is a JAVA, középfinomra őrölt pörkölt kávékeverék. Az aromamegőrző csomagolóanyagra rányomtatták eredetileg, hogy 80 százalék a csomag babkávétartalma Ám ezt a feliratot valamilyen meggondolásból alig átlátszó, fehér szalaggal leragasztották. — Vajon mi lehet ennek az oka? — tűnődtem magamban, amikor a csomagot otthon közelebbről megnéztem. Amikor aztán az első kávé főzésére került a sor, megfejtettem a rejtélyt. A húszdekás csomagban az eredeti felirat alapján 16 deka babkávénak és négy deka egyéb őrleménynek kellene lennie. Azt az arányt azonban a megfőzött kávé íze, zamata semmiképpen nem igazolja. A vevő — s azt hiszem, nemes,én — becsapva érzi magát. Ha tényleg 80 százalék a babkávétartalma a csomagnak, utólag miért ragasztották azt le? Ha nem igaz, amit az eredeti csomagolásra nyomtattak — vagyis kevesebb a babkávéőrlemény —, miért nem változott annak megfelelően az ára is? A hatvanforintos ár ugyanis szintén eredetileg van a zacskóra nyomtatva. Ha tehát a minősége változott az árunak időközben — s állíthatom, hogy nem a javára — miért maradt változatlan az ára? Erre, azt hiszem, a COMPACK illetékesei adhatnának választ! Somogyi Gyula Székesfehérvár Az AFIT-nál még bocsánatot sem kértek Gépkocsimat az AFIT Révész utcai Moszkvics-szervizébe vittem két alsó gömbfej kicserélése végett, mivel azt a kereskedelemiben nem kaptam. Gondoltam, ha már ott járok, kicseréltetem az olajat a motorban. A munka elkészült, fizettem és elindultam, öt-hat kilométert tehettem meg a Dimitrov téribenzinkútig. Tankolás közben a kút kezelője figyelmeztetett, hogy „csíkot húzok” magam után. Megnéztem, az olaj folyt. Irány vissza a szervizbe. Reklamáltam, de a munkafelvétel is még csak ki sem jött az irodából a hibát megnézni, közölte velem, vigyem ahhoz, aki az olajat cserélte. A szerelő hümmögött valamit, kicserélte az olajszűrő fedelének a tömítését, pótolta a kéthárom liter olajat, majd a kezembe nyomott három tartaléktömítést, s mehettem dolgomra. Nemrég egy osztrák turista levelét olvastam, aki ugyanúgy járt, mint én. A bécsi szervizben rosszul tették viszsza a olajszűrő kupakját, s motorjából elfolyt az olaj. Amikor reklamált, a hanyag szerelőt elbocsátották. Én nem kívánom, hogy ezért a hibáért az én szerelőmet elbocsássák, de egy bocsánatkérő szót elvártam volna — tőle vagy a főnökétől! Domokos Gábor Budapest Levelesné már semmin sem csodálkozik Nem luxuscikkről van szó Olvasószemüvegem egyik szára letörött. Elvittem a helyi Ofotért üzletbe, s kértem, csinálják meg. Az üzlet dolgozója udvariasan közölte velem, hogy helyben ezt a munkát nem tudják elvégezni, felküldi Budapestre a központi műhelybe, ott majd megjavítják, illetve újat tesznek az eltört száz helyébe. Vártam türelmesen. Mintegy három hét múlva kaptam értesítést, hogy a javítási lappal jelenjék meg az itteni Ofotértban, a saját érdekemben. Természetes, hiszen valóban nekem érdekem, hogy mielőbb hozzájussak a szemüvegemhez. Az üzletben közölték velem, hogy a szemüvegemet nem tudták a központban megjavítani. Hiába méltatlankodtam, hogy ezt nem hiszem el, hajthatatlanok maradtak. Érthetetlen, számomra, hogy ne lehetett volna például áttenni az üveget egy olcsó keretbe. Csak ahhoz több figyelmesség és egy kis emberség is kellett volna. Nem luxuscikkről van szó, hanem, sokak mindennapi életéhez szükséges segédeszközről. Pipó István Cegléd .................................... ........ ÜZENJÜK :!................................ - -............................................................................................................. . Pálfy Etelkának, Kábára: A jelenleg érvényben levő rendelkezések szerint a lakóingatlan vásárlásához nyújtható bankkölcsön folyósításának feltétele a helyi OTP- nél az eladó és a vevő között létrejött adásvételi szerződés bemutatása. Ezután a vevőnek a vételár készpénzben fizetendő részét be kell fizetnie az OTP-hez, amely — a vevővel kötött külön kölcsönszerződés alapján — a teljes vételárat egy összegben fizeti ki az eladónak, Baló Istvánnak, Hódmezővásárhelyre. Munkaviszonyban álló testi fogyatékos gyermek után családi pótlék akkor jár, ha keresete a legkisebb nyugdíj összegét nem haladja meg. Ha keresete három egymást követő hónapban meghaladja ezt az összeget, akkor a családi pótlék folyósítását a negyedik hónaptól szüneteltetni kell mindaddig, míg a kereset ennél több. A nyugellátásból származó jövedelem egyébként nem akadálya a családi pótlék folyósításának. Kovács Jánosnak, Budapestre. Belterületi ingatlanok esetében a telekhatártól számított ültetési távolságot a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 40/1977-es rendeletének 5. sz. melléklete pontosan szabályozza. E jogszabály azonban a virágokra nem vonatkozik; kizárólag a fák, bokrok, cserjék, élősövények telepítésére ad eligazítást. A 3 méternél nem magasabb bokor és élősövény a telekhatártól számított 0,5 méter távolságra ültethető. Farkas Zsuzsának, Budapestre: A személyi, illetve családi lakás- és üdülőtulajdon mértékéről a 32/1971-es kormányrendelet intézkedik, amelyet január elsejétől módosítottak. Eszerint a megállapított mértéken felüli lakástulajdon szerzésére az a kiskorú családtag is jogosult, aki 16. életévét betöltötte, de szüleivel együtt lakik. Beépítetlen üdülőtelket vagy üdülőtulajdont azonban a kiskorú nem szerezhet. Nyitott szemmel Úti élmények és tapasztalatok Gyakran járok külföldre. Egy-egy út alkalmával sok olyan tapasztalatra teszek szert, amely, úgy vélem, valamennyiünk számára maradandó élmény és hasznos lehet.* Egy alkalommal üdülőcsoportot vezettem Ausztria Steinmark tartományban. Hazautazásunk előtt két napot Bécsben töltöttünk. Este a szállodában bécsi szelet, burgonyaköret, savanyúság, egyszóval eredeti osztrák vacsora várt bennünket. Vacsora után nagyon udvariasan — gondolom, belső érzelmeit fegyelmezetten fékezve — a tálalóba hívott a konyhafőnök, és az asztalra mutatott, figyelmeztetett, hogy csoportunk mennyi maradékot hagyott. Csoportom tagjainak mindezt elmondva kértem, hogy vigyázzanak erre, mert úgy tűnik, itt jóval nagyobb becsülete van az ételnek, mint nálunk odahaza. Szerencsére ezt mindenki megértette és elfogadta, a változást pedig a konyhafőnök baráti koccintással nyugtázta.* A cseh erdőgazdaságokat járva egyszerű és minden különösebb befektetés nélkül alkalmazható módszerrel találkoztam. Az értékesebb gombái, érése idején intézményesen szervezik, segítik az erdők által ingyen kínált értékes táplálék begyűjtését. Ilyenkor még a hivatalok, az intézmények is kiürülnek. Az ott dolgozók is lehetőséget kapnak arra, hogy néhány napra ülőfoglalkozásukat felcseréljék az erdőben végzett, egészségre hasznos és kellemes munkával. Akaratlanul is eszembe jutott, hogy nálunk nemcsak az erdei gombákból és egyéb erdei termékeinkből, de más értékes gyümölcseinkből is mennyi megy évente veszendőbe. Sokszor olyan is, amelynek hazai piacainkon is nagy a kereslete, értéke, ára. Úgy gondolom, ilyen vonatkozásban szintén van tanulnivalónk északi szomszédainktól. A Moszkvához közel fekvő üdülőhelyen olyan téli hónapokat töltöttem, amikor a hőmérő higanyszála hat héten át mínusz húsz fok alá süllyedt. Vastag jégpáncél borította a méteres hótömeggel szegélyezett utakat. Mi magyarok, az egyik kora délutáni órában azzal a meggyőződéssel indultunk a vasútállomásra, hogy lesz elegendő időnk elérni a Moszkvába induló vonatot, hiszen abban az ordító hidegben a vonat bizonyára sokat késik. Tévedtünk. Lemaradtunk arról a járatról, mert az pontosan közlekedett. Néhány hét múlva Leningrádban láthattuk: a köztisztasági hivatal dolgozóin és a hóeltakarításra rendelt gépeken kívül diákok, katonák, a lakosság — számunkra mindenképpen lenyűgöző összefogással — úgy eltüntették a töméntelen hómennyiséget a Névába, mintha a Szovjetuniónak ebben az északi fekvésű városában soha nem lett volna hó és fagy. Ezekben a napokban kaptuk meg a hazai napilapokat, öles betűkkel írták: „Küzdelem a hóval és a jéggel. Órákat késnek a vonatok, súlyos fennakadás a tömegközlekedésben” stb. A címeket olvasva arra gondoltam, hogy mi lett volna odahaza, ha feleakkora tél lett volna, mint Moszkva és Leningrád környékén? Dr. Körösi Béla Budapest