Népszabadság, 1983. június (41. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-01 / 128. szám
4 NÉPSZABADSÁG 1983. június 1., szerda OLASZORSZÁG Pártok a választások előtt Bemutatták a jelöltlistákat, elhangzottak a legfontosabb programjavaslatok, s ezzel hivatalosan is megkezdődött Olaszországban a június végére kitűzött, előrehozott parlamenti választások kampánya. Hivatalosan — hangsúlyozzuk —, hiszen a pártok között már hetek óta éles vita folyt, mindenekelőtt arról, hogy milyen kormányzati szövetségek lehetségesek a választások után, ennek megfelelően milyen választási tömörülésekre lenne szükség a pártok között. A bukás oka A feltételes mód használata indokolt, hiszen ilyen szövetségek csak periferikusan köttettek: az OKP és a Proletáregység Pártja között, azonkívül két helyen közös jelöltet állítanak a kommunisták és a szocialisták. Hiába sürgették a kereszténydemokraták a szocialistákat, ők egyelőre — legalábbis nyíltan — nem kötelezték el magukat a választások utánra a kereszténydemokraták mellett. Ugyanakkor határozott nemet mondtak a kommunisták javaslatára, a demokratikus alternatíva keretében a választások után kötendő kormányzati szövetségre. Érvük: hiányoznak ehhez a politikai és számszerű feltételek. Még akkor is — állítja Craxi, a párt főtitkára —, ha a baloldali pártok júniusban netán elérnék az 51 százalékot. Ilyen csekély többséggel nem lehet kormányozni Olaszországot, sőt még nagyobbal sem, érvelt Craxi. Ez utóbbi megjegyzésével a megbukott középbal fordulatára célzott, amelynek a képviselőházban 60 százalékos többsége volt.. Arról azonban nem beszélt a főtitkár, hogy a bukást nem a számszerű gyengeség, hanem a parlamenti többséget is megosztó, a politikai, gazdasági, morális válság megoldására alkalmatlan politika okozta. Pedig a szocialisták kilépése a kormányból és az előrehozott választások kezdeményezése közvetett beismerése volt a középbal politika csődjének. Nincs vita a kommunisták és a szocialisták között abban, hogy az utóbbi hónapokban megerősödött a jobboldali konzervatív erők nyomása olyannyira, hogy nem kizárt egy jobboldali centrista fordulat veszélye. Az OKP elébe akar menni ennek azzal, hogy a baloldal összefogására hív fel, és a rájuk épülő, a kereszténydemokratákat a kormányzásból kizáró demokratikus alternatívát javasolja a választások utánra. A választásoknak két kimenetele lehet: a centrista konzervatív vagy a baloldali demokratikus erők győzelme — vélik a kommunisták. A szocialisták ezzel szemben, visszautasítva a demokratikus alternatívát, nyitva hagyják a kiskaput a visszatéréshez a középbalhoz. Ha a centrizmus erői győznek, ellenzékbe vonulnak; ha viszont a centrizmus vereséget szenved, a kormányozhatóság jelszavának felújításával felújítjuk a kormányzati együttműködést a kereszténydemokratákkal — mondják a szocialisták. Csakhogy a kormányozhatóságra és a programokra vonatkozó ígéretekben, elhatározásokban eddig sem volt hiány. Mi a garancia arra, hogy mindezek megvalósulnának a középbal újabb kiadásában? Az OEP szerint nincs ilyen garancia, a szocialisták szerint viszont igen. Az ellentétes vélemény alapvetően a Kereszténydemokrata Párt politikájának eltérő megítéléséből adódik. A kommunisták szerint a centrizmus, a konzervativizmus veszélyét maga a Kereszténydemokrata Párt idézi fel, társat találva ehhez a tőkés ipari és pénzügyi világ képviselőiben. A szocialisták ezzel szemben azt állítják, hogy a konzervatív nyomás „kívülről nehezedik” a Kereszténydemokrata Pártra, és „majd csak ezután dől el, hogy ellen tud-e állni annak és miként”. Íme, a kiskapu, amelyen vissza lehet majd térni a középbalhoz. „A gáztó közepén" A kereszténydemokraták azonnal kitapintották a szocialisták gyengéit. Érthető, hogy egyes sajtókommentárok máris a szocialisták kanosszajárásáról beszélnek. S vajon nincs-e igaza a kereszténydemokrata hivatalos lapnak, amikor örvendezik: lám, a kommunisták bajban vannak, hiszen a szocialisták visszautasították javaslatukat a demokratikus alternatívára? Másfelől kijelenti a lap, hogy a szocialisták nem maradhatnak hosszú ideig „a gázló közepén”. Ez utóbbi az ő értelmezésükben konkrétan azt jelenti, hogy mielőbb el kell kötelezni magukat a kereszténydemokraták vezette kormányzati szövetség mellett. És ha növelnék szavazataik arányát? A miniszterelnöki bársonyszék akkor sem dukálna nekik, hiszen De Mita, a Kereszténydemokrata Párt főtitkára értésre adta: nem mondanának le a miniszterelnöki posztról, mert a kormány vezetése a relatív többséget elnyert párt előjoga. Az OKP vezetői viszont értésre adták: a szocialisták igényét a miniszterelnöki bársonyszékre csak akkor támogatják, ha az a demokratikus alternatíva és nem a szocialisták, kereszténydemokraták kormányzati szövetségének keretében valósulna meg. A kereszténydemokraták máris feltették a kérdést: mivégre szakították meg az együttműködést, idézték elő a szocialisták az előrehozott választásokat, ha visszatérnek majd a középbalhoz? Elégedetlenek voltak a Fanfani-kormány programjával? De, hiszen, a programról bármikor tárgyalni lehet — teszik hozzá. Ezen a ponton a kommunisták sem tudnak mást mondani: vajon mit nyerhet az ország az előrehozott választásokkal, ha azok után ugyanolyan kormány születik, mint volt előtte? A szocialisták nyilván néhány százalékos előretörésre számítanak. Ennek birtokában lehet, hogy „keményebb” feltételeket diktálhatnának a kereszténydemokratáknak, szaporíthatnák parlamenti erejükhöz képest már eddig is aránytalanul sok hatalmi pozíciójukat. De a legfontosabbat, a stabil kormányzást, a kereszténydemokrata hatalmi politika gyökeres megváltoztatását nem tudnák garantálni. Lehetséges-e a demokratikus alternatívához szükséges baloldali többség elérése? — erről végső soron a választók döntenek majd, érvelnek a kommunisták, akik nem mondhatnak le a baloldal egységének megteremtéséért folytatott küzdelmükről. És nem mondhatják választóiknak: igaz, hogy 1979-ben a baloldali pártok már néhány tized híján 47 százalékot értek el, ám minden erőfeszítés hiábavaló, a baloldali többség számszerű elérése csalóka remény. Olaszország kormányzásában gyökeres változtatásokra van szükség. Bármily nehéz és felelősségteljes lenne ennek vállalása, a kommunisták nem térnének ki előre, ha a választók többsége ezt kérné. Csakhogy a baloldal egysége híján egy ilyen vállalkozás eleve lehetetlen. Ezért vet árnyékot a baloldali demokratikus erők reményteli várakozására a szocialisták magatartása már most, a választási kampány kezdetén. A választás tétje A szocialisták választási programjáról joggal állapította meg a L’Unitá, az OKP lapja, hogy az baloldali jellegű. Valóban, a munkanélküliség, az infláció és az államháztartás deficitjének csökkentése, a szociális igazságosság, a válság terheinek elosztásában közös a baloldali pártok programjával. Miként az is, hogy mindezekhez, akárcsak a maffia, a korrupció, a szervezett bűnözés elleni harchoz egy intézményi reformokkal megerősített, hatásosan működő államgépezetre van szükség. Miért nem indulnak közös programmal a választáson a kommunisták és a szocialisták? A kulcsot a válaszhoz a szocialista párt főtitkára, Craxi amna kijelentésében találjuk meg, amely szerint: „Többféle alternatíva van, lehetségesek és propaganda jellegűek. A kommunisták javaslata a demokratikus alternatívára propaganda jellegű”. Mi lehet akkor a lehetséges alternatíva? Nyilván a Szocialista Párt miniszterelnöki bársonyszéke, a középbal egy módosított kiadásával. A szocialisták programkonferenciáján efelől nem is hagytak kétséget, amikor kijelentették: „Mi, szocialisták, eltérően más pártoktól, nemcsak programot ajánlunk, hanem egy vezetőt is.” A mostani választási küzdelem tétje azonban nem az, hogy melyik párt milyen vezetőt ajánl a kormány élére. Inkább az, hogy sikerül-e megállítani a jobboldali konzervatív offenzívát. Craxi maga mondotta: A szocialisták éppen eme veszély" miatt ragaszkodtak az előrehozott választásokhoz, nem akarván időt engedni a szervezkedésre a jobboldalnak. Csakhogy egy konzervatív jobboldali offenzívát kivédeni lehetetlen a baloldali erők egysége, összefogása nélkül. Erre tanítanak a történelmi tapasztalatok, amelyekről egy kiélezett választási küzdelemben kiváltképp nem szabadna megfeledkezni. Róma, 1983. május 31. Faragó Jenő A Magyar Kereskedelmi Kamara elnökségének illése Kedden kibővített ülést tartott Beck Tamás elnökletével a Magyar Kereskedelmi Kamara elnöksége. A testület az ügyvezetőség beszámolója alapján áttekintette a Kamara 1982. évi tevékenységét, és megvitatta az idei feladatokat. Az ülésen részt vettek a minisztériumok és országos hatáskörű szervek vezetői is. Az elnökség megállapította, hogy a Kamara munkája 1982-ben a VI. közgyűlésen meghatározott irányvonalnak megfelelően fejlődött. A Kamarára jelentős szerep hárul a népgazdaság előtt álló feladatok megvalósításában, a vállalatoknak a gazdaságpolitikai célok elérésére történő mozgósításában. Kívánatos, hogy a Kamara a jövőben az eddiginél többet kezdeményezzen, és gyakrabban dolgozzon ki a kormányzati szervek számára a tagvállalatok véleményét tükröző konkrét javaslatokat. Az elnökség szerint a Kamarának mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy agazdaságirányítás és a vállalatok között erősödjék a kölcsönös bizalom s javuljanak a vállalatok közötti kapcsolatok. A felszólalók utaltak arra is, hogy a jelenlegi szabályozó rendszer továbbfejlesztésével kell ösztönözni a vállalatokat a népgazdasági feladatok megvalósítására. Olyan gazdasági környezet kialakítását sürgették, amelyben a dinamikus vállalati magatartást nagyobb fejlődési lehetőség kíséri. Az ülésen részt vett és felszólalt Marjai József miniszterelnökhelyettes. (MTI) Szakember-utánpótlás a bányának (Tudósítónktól.) A selypi medence, Hatvan és Gyöngyös környéke, valamint Nógrád, Szolnok megyék jó néhány üzeme két évtizede a Vörösmajori Szakmunkásképző Intézetből nyer szakember-utánpótlást. Tíz szakmában folyik itt a képzés. A fő profilt a vasipar, utóbb pedig a bányaművelő, bányagépszerelő szakmák jelentették. A Thorez külfejtéses bányaüzemnek itt képezik a leendő ifjú kotrómestereit, gépkezelőit. Jelenleg 360-an tanulnak itt. A bányaművelő, bányagépszerelő szakmában mindössze 34-en készülnek leendő hivatásukra, holott csak a külfejtésnek legalább a duplája kellene e területre. Belicznai Ferenc szakoktató tanítványainak egy kotrógép makettjét mutatja be. SZABÓ SÁNDOR FELVÉTELE — MTI FOTO Szőrtakaró avagy a tehén ruhája A mezőgazdasági szakemberek és az idegen nyelvek Nem kell tanult mezőgazdának lenni ahhoz, hogy a szőrtakaró kifejezést megértse valaki. A francia ember másként használja ezt a fogalmát, azt mondja: a tehén ruhája. Jaj annak a fordítónak, aki mechanikusan átülteti a francia kifejezést magyarra. Mégis oktalanul tréfálkoznának ezen a magyar agrárszakemberek, hiszen a szaknyelvet nekik is érteni kellene, ha igazán boldogulni akarnak szakmájukban. Pedig kevesen vannak közöttük, akik értik más nemzethez tartozó szakembertársuk nyelvét. Guba Sándor országgyűlési képviselő, a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskola főigazgatója ezt így fogalmazta meg az országgyűlés téli ülésszakán: " Sokszor elmondjuk, hogy népgazdaságunkra a kiterjedt külgazdasági kapcsolat és a nyitott gazdasági rendszer a jellemző. Ilyen körülmények között műszaki és agrárértelmiségünk nyelvtudásának hiánya hovatovább gazdasági fejlődésünk súlyos gátjává válik. Kis nemzet létünkre Európában egyedülállóan kicsi az idegen nyelvet beszélő műszaki és agrárértelmiségünk aránya. Nyelvtanulás: kései és kevés Felmérések szerint a magyar mezőgazdáknak mindössze két százaléka érti más népek nyelvét. Az adat voltaképpen rímel egy másik statisztikai felmérés eredményére. E szerint az általános iskolai tanulók 2,26 százaléka tanul oroszt szakosított nyelvi osztályban, második idegen nyelvet pedig 1,36 százalékuk. Elterjedt vélekedés, hogy a gyerekek azért nem tanulhatnak idegen nyelveket, mert kevés az általános iskolai szaktanár. Polonyné Reminiczky Erzsébet, a közelmúltban megjelent állattenyésztési szakszótár szerkesztője több pedagógiai főiskolán is érdeklődött efelől. Pécsett például kiderült hogy az angol és a német szakos tanároknak csak a fele tudott elhelyezkedni választott és tanult szakmájában. Tény, hogy kevés gyermek tanul, s ennek következményeként kevés felnőtt beszél idegen nyelveket. Ebben erősen eltérünk a világon kialakult gyakorlattól, különösen a hozzánk hasonlóan kisebb lélekszámú népek nyelvtanulásától. Hollandiában például egyetemre csak az a fiatal iratkozhat be, aki egy elterjedt idegen nyelvet jól beszél, hiszen valamennyi szakon tanulniuk kell külföldi szakkönyvekből is. Belgiumban a középiskola felkészíti a tanulókat a köznyelvi ismeretekre, ezután a szaknyelvi képzés folytatódik. Dániában az idegen nyelvű óvodákra épül az alsó iskolai osztályok nyelvi képzése. Viszont nálunk törekvő felnőttek törik magukat TIT-tanfolyamokon, vesznek magánórákat, hogy jártasságot szerezzenek valamelyik idegen nyelvben. Polonyné Reminiczky Erzsébet szinte haragra gerjed, amikor a kései nyelvtanulásra terelődik a beszélgetés. A Tudományos adatok sokasága bizonyítja, hogy 8—10 éves korban a legkönnyebb nyelvet tanulni — érvel. — Ekkor még játékosan szerez ismereteket a gyerek, nem küszködik gátlásokkal, és ideje is van a tanulásra. Ahogy telnek az évek, mind nagyobb értelmi megfeszítettség szükséges a nyelvtanuláshoz. Ráadásul a felnőttnek kevesebb az ideje, leköti a munkahely, a család. Másik nagy ellentmondása a kései tanulásnak, hogy az életkori sajátosságokhoz nem igazodik a tananyag. Aki ismerkedik egy nyelvvel, arról olvas, hall, hogy az asztal magas, a kép a falon függ. A felnőttek többségét ez kevésbé érdekli, hiszen voltaképpen leszállnak a gyerekek szellemi szintjére. Ezért kellene óvodában, általános és középiskolában megtanulni a köznyelvet, főiskolán, egyetemen pedig a szaknyelvi ismereteket bővíteni. Igény: a kettős felkészültség Manapság ez még csak jámbor óhaj. De ha rögtön megkezdődne a kisdiákok mainál eredményesebb nyelvoktatása, haszna úgy is csak másfél-két évtized múltán lenne érzékelhető. Termelni, eladni pedig addig is kell, s mindkettő mindinkább feltételezi a szakemberek nyelvtudását. A magyar mezőgazdaság minden harmadik hektáron exportra termel. Korántsem mindegy, milyen technológiával, mennyi pénzért állítják elő a különféle termékeket, milyen gazdaságosan lehet őket értékesíteni a külpiacon. Az egyik baj az, hogy kevés tárgyalóképes szakemberünk van külföldön, mert ez feltételezi a szakmai és nyelvismeretet egyaránt — érvel Guba Sándor. — A kiváló mezőgazdasági nagyüzemek már igénylik a nyelvtudással bíró szakembert. Bábolnáról minden évben ilyen, kettős felkészültségű diplomásokat kérnek tőlünk. Sajnos a gyakorlat mögött járunk, mert a főiskolán kell bajlódni a köznyelv oktatásával, s alig marad idő a szakmai kifejezések elsajátítására. A szakembernek pedig a szaknyelv a fontos. Kaposvárott már nemcsak tépelődnek ezen a felismerésen. A közelmúltban elkészítettek egy tanulmányt, amely a főiskolai felvételi rendszer megváltoztatását javasolja. Ennek egyik része a szaknyelvi oktatás előkészítése, amely gyors segítséget is nyújt a nyelvi tudatlanság felszámolásához. Szakszótár: négy nyelven — Most a felvételi vizsgán néhány dolgozat és pár perces beszélgetés alapján döntünk arról, hogy a jelölt alkalmas-e a mezőgazdász pályára — mondja Guba Sándor. — Ehelyett azt javasoljuk, hogy legyen úgynevezett nulladik évfolyam. Ez amolyan „félhallgatói” állapot lenne, mert a végleges döntést csak az év végén hoznánk meg. A hallgatók ezalatt fizikai munkát végeznének, nyelvet tanulnának, és az alapozó tárgyakból felkészülnének a főiskolai tanulmányokra. A diákokat alaposabban megismernénk, felelősebb döntést hozhatnánk a felvételről vagy elutasításról, és pár év múlva nyelveket beszélő szakembereink lehetnének. A kaposvári javaslatról még nincs döntés, de a szaknyelv terjesztésének kezdeményezését addig is magára vállalta az intézmény. Nemrégiben jelent meg a könyvesboltokban a négynyelvű állattenyésztési szakszótár. A szakemberek által használt állattenyésztési s hozzá kapcsolódó fogalmak, kifejezések találhatók meg angolul, franciául, németül és oroszul a négykötetes szótárban. A kötetek nyelvek szerint elkülönülnek egymástól, így csak azt kell megvásárolni, amelyiket a legnagyobb haszonnal forgathatja az érdeklődő. A szótárt Polonyné Reminiczky Erzsébet szerkesztette, de a munkában részt vettek a kaposvári főiskola tanárai, kutatói, és felkértek külföldi szakembereket is a fogalmak pontos meghatározására. — Nyelvész nem képes egyedül szakszótárt összeállítani — állítja a szerkesztő —, hiszen ismerni kell a szakkifejezések pontos tartalmát. A fogalmak gyűjtése, fordítása csaknem tíz esztendeig tartott egy nagyobb munkaközösségnek is. A fáradhatatlan szorgalom eredményét most a nyelvet ismerő szakemberek kamatoztatják. Ehhez kellett a Mezőgazdasági Könyvkiadó vállalkozókészsége is. — A kereskedelem alacsony példányszámban rendelte meg tőlünk a szakszótárt — mondja Gallyas Csaba, a könyvkiadó irodalmi vezetője. — Vállaltuk a kockázatot, s ennél jóval több példányban készült el a szótár. Véleményünk szerint a szakszótár alaposabb, mélyebb ismereteket nyújt, ezért várhatóan keresett lesz a szakemberek körében. Nem lett volna helyes, ha a kereskedelem nehézkessége szab gátat a szaknyelv terjedésének. A kaposvári kezdeményezés immáron követőkre talált. Megkezdődik a növénytermelési szakszótár anyagának összeállítása is, amelyet a Debreceni Agrártudományi Egyetem alkotó kollektívája vállalt magára. Ezután már „csak” tanulniuk kell a mezőgazdasági szakembereknek az idegen nyelvet, hogy értőn forgathassák a munkájukhoz nélkülözhetetlen segédeszközt. Farkas József