Népszabadság, 1983. június (41. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-19 / 144. szám

8 Megfejtés: A legnagyobb vá­gyam, tudod mi? Tulajdon ár­nyam átugor­ni. Budapestiek: Gosztonyi Béláné, Sz­elen­ár Zoltán, dr. Csima Já­nosné, Szakács Jánosné, Garbó­cs László, Bolla Lajos, Tóth Gyula, Kiss Lajos, Csűri Miklós, Szalay Lajosné, Hajnal József­né, Hámori Ernő, dr. Strertk Tamásné, Var­ga Imréné, Monoki György, Bíró Éva, Marton Margit, Szokolai Fe­­rencné, Rusznák Tibor, Windisch­­né Joó Irén, Vidékiek; Bacsó Ágnes, Kis­kunhalas; Mold József, Putnok; Peterdi Edéné, Bicske; Gáli Szi­­lárdné, Nagyszentjános; Kókai Erika, Esztergom; Zalai Józsefné, Győr; Csikós István, Debrecen; Barcsai Józsefné, Zirc; Fagyas Mátyás, Gyomaendrőd; Nagy Fe­­rencné, Kiskőrös; Kinle Ernő, Pécs; Széll Tibor, Zirc; Kürthy Viktor, Bicske; Pászti Jánosné, Szentes; Orosz János, Mártély; Bernáth Mihály, Alap; Puskás István, Szeged; Szoboszlai Gyula, Püspökladány; Szabó Géza, Jász­berény; Somogyi Jenő, Nagybá­­tony; Tamási Mátyásné, Szarvas; Lászlók Jánosné, Nagybátony; dr. Pfitzner György, Veszprém; Borsányi Józsefné, Debrecen; Kiss Jánosné, Jánoshalma; Kocsi Imréné, Tata; ördög Mónika, Szeged; Mastafa Béla, Gyomaend­rőd; Kapus Béla, Debrecen; Ku­­tyer Lajos, Békéscsaba. Nyereményként egy-egy 50 fo­rintos könyvutalványt küldünk postán. Beküldendő — lehetőleg levelezőlapon — A. Pope angol költő gondolatának megfejtése. Határidő: június 27. A cím mellé kérjük ráírni: VASÁRNAPI REJTVÉNY: június 5-i rejtvénypályázatunk nyertesei: NÉPSZABADSÁG 1983. június 19., vasárnap A RÁDIÓ ÉS A TELEVÍZIÓ MŰSORÁBÓL VASÁRNAP KOSSUTH RÁDIÓ 8.05: Külpolitikai negyedóra. 8.21: Énekszóval, muzsikával. 9.00: Schubert: Esz-dúr trió. 9.45: Az MRT gyermekkórusa énekel. 10.03: Kirakodóvásár. 11.00: vasárnapi koktél. 12.05: Harminc perc alatt a Föld­körül. Nemzetközi magazin. 12.35: Édes anyanyelvünk. 12.40: Bakonyi Péter jegyzete. 12.50: Arturo Toscanini vezényel. 13.39: Így láttam Kodályt. A mik­rofonnál: Gergely János. 14.16: Gondolatjel. Vita, interjú, jegyzet a kultúráról. 15.05: Művészlemezek. 16.09: Tegnap. Kolozsvári Grand­­pierre Emil önéletrajz-ciklu­sának rádióváltozata. 3. rész. 17.05: Nyári mikulások — 1983. Ri­portműsor. 17.35: A zenéről. Mendelssohn: Szentivánéji álom. Kísérőze­ne. 18.40: Móricz Zsigmond: Tündér­kert. Szemelvények. 1. rész. 19.36: Mozart: Esz-dúr zongora­­verseny. 20.11: Töltsön egy órát kedven­ceivel! 21.11: Puccini: Tosca. Háromfel­­vonásos opera. 23.30: Kamarazene. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Augusztán, a­ virágmintás kiselefánt. Mesejáték. 8.56: Telekes Béla versei. 9.05: Érdekességek a jövő hét műsorából. 9.30: Szivárvány­­ a pénzről. 11.00: Világvasárnap. 12.10: Jó ebédhez szól a nóta. 13.01: A postamester. Puskin el­beszélése. 14.00: Válogatás a nyíregyházi stú­dió archívumából. 14.35: Táskarádió. 15.35: Poptarisznya. 17.30: Híres alma materek. Bemu­tatkozik a szegedi Tömör­kény István gimnázium. 18.33: Útközben hazafelé. Közle­kedés, zene, sport. 20.33: Vértes Éva összeállítása a Rosenberg házaspár kivég­zésének 30. évfordulóján. 21.03: A Stúdió 11 hangversenye. 22.01: Nóták. 23.15: Szórakoztató zene éjfélig. 3. MŰSOR 8.11: Klasszikus operettekből. Szt. 9.00: Költőnk és kora. Horváth Ferenc verset mond. 10.00: Új Zenei Újság. Szt. 10.45: Külpolitikai negyedóra. 11.06: A Magyar Rádió és Tele­vízió Szimfonikus Zenekará­­na és Énekkarának Kodály­­hangversenye. Szt. 12.28: Tarján­ Ferenc kürtön ját­szik. Szt. 12.50: Könyvszemle. 13.05: A Ph. D. kettős felvételei­ből. Szt. * 13.35: Kis magyar néprajz. 13.40: Ránki Dezső zongorázik. 14.35: Operakettősök. Szt. 15.20: Lukácsi Huba népdalfelvé­teleiből. Szt. 15.40: A háromszázadik nap ... — avagy csodák mégsem lesz­nek. Riport műsor. 16.10: Liszt: Faust-szimfónia. Szt. 17.29: Hi-Fi varieté. Szt. 18.29: Századunk kamarazenéjé­ből. Szt. 19.40: Dzsesszhangverseny. Szt. 20.11: Bach-művek. Szt. 21.30: Találkája volt. Louis Mac-­Neice hangjátéka. Szt. 22.39: Gidon Krémer hegedül. Szt. TELEVÍZIÓ 8.30: Tévétorna (ism., sz.). 8.35: Óvodások filmműsora (sz.). 8.55: Szervusz, Szergej! VII. (sz., ism.). 9.25: A Nagy Medve fiai. NDK- indiánfilm (sz.). 10.50: Híreik. 10.55: Egy este a bűvészkörben. Osztrák film (sz., ism.). 13.45: Aki Dudás akar lenni. Fia­talok népzenei műsora (sz.). 14.00: Csehszlovák vígjátékok. Sen­ki nem tud semmit. 15.15: Képújság. 15.20: Országos női­ férfi tornász­­bajnokság, szerenként­ dön­tők (sz.). 16.55: Műsorainkat ajánljuk! (sz.). 17.25: Elmebajnokság (sz.). 18.00: Delta. Tudományos híradó (sz.). 18.35: A Közönségszolgálat tájé­koztatója. 18.40: Tévétérna (sz.). 18.45: Esti mese (sz.). 19.00: A Hét (sz.). 20.00: Hírek. 20.05: Amíg háború van, remény is van. Olasz film (sz.). 22.15: Dzsesszpódium a Vigadóban. A Super Trió és Bontovics Kati (sz.). 2. MŰSOR 20.00: Hírek. 20.05: Az animáció művészete. John Halas élete és mun­kássága. 3. rész (sz.). 20.50: Telessport (sz.). 21.20: Tisztelet Semmelweisnek, születésének 165. évforduló­ján. — sikerek és kudar­cok. Kanadai rövidfilm (sz.). — Az első tíz perc. Lengyel rövidfilm. — Korai szálak. Amerikai rövidfilm (sz.). HÉTFŐ KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Mozart: Esz-dúr szimfónia concertante. 9.00: A hét zeneműve. Bartók: öt dal. 9.30: Weöres Sándor versei. 9.40: Óvodások műsora. 10.05: Kisiskolások műsora. 10.35: Népi muzsika. 11.05: Bende Zsolt énekel. 11.20: A Fekete-Afrika történeté­ből. 11.40: Tom Jones. 19. rész. 12.45: Válaszolunk hallgatóinknak. 13.00: Zenei érdekességek az el­múlt hét műsorából. 14.08: Operettrészletek. 14.37: Párbaj az igazságért. Sarka­­di Imre novellája. 14.54: Édes anyanyelvünk. 15.05: Szóljatok szép szavak! 15.52: stolz filmdalaiból. 16.02: Kóruspódium. 16.30: Világablak. Az olvasás gyö­nyörűsége. 17.07: Nóták. 17.30: Szintézis. 18.00: Fúvószene. 19.15: A Rádiószínház bemutatója. Ritka szép madár. Vámos Miklós hangjátéka. 18.49: Népdalok. 20.09: Az AHZ hangversenye. 21.29: Beszélgetés és dokumentu­mok a Vöröskereszt történe­téről. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Beetloven-művek. Kb. 23.30: Operaáriák. 0.10: Virágénekek. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Nóták. 8.35: Figyelmébe ajánlom! 8.50: Slágermúzeum. 9.50: Tóth Benedek írása. 10.00: Zenedélelőtt. 12.00: Nóták. 12.35: Kis magyar néprajz. 12.40: Tánczenei koktél. 13.25: Éneklő Ifjúság. 13.37: Schumann zongoradarabjai­ból. Kettőtől ötig ... Kívánságműsor. 17.00: Vizsgálatok nyomában. 17.30: Ötödik sebesség. 18.35: Hang­adó. Érdekességek a könnyűzenei életben. 18.30: Sportvilág. 20.00: Tip-top parádé. Barbra Streisand felvételeiből. 20.35: Hétfő este Pesten és Budán. 22.36: Rádiószínház: Két jelenet ismeretlen középkori francia szerzőtől. 23.20: A mai dzsessz. 3. MŰSOR 9.00: Zenekari muzsika. Szt. 9.47: Verdi: A pünkösdi király­ság. Kétfelvonásos opera. 11.54: Kamarazene. 14.00: Minden versek titkai. 14.30: Új Eterna lemezeinkből­ , Schumann-művek. Szt. 15.17: Olasz muzsika. Szt. 16.00: A hét zeneműve. 16.30: Smetana, e-moll vonósné­gyes. Szt. 17.00: Eddin Rabbit és Joe Sun felvételeiből. Szt. 17.30: Zenekari muzsika. Szt. 18.20: Magyar zeneszerzők. Szt. 19.05: Operaest. Händel­ műveiből. Szt. 18.55: Egészségünkért! 20.00: Ismeretlen ismerősök. Ray­­mond Chandler. 21.00: A Poptarisznya dalaiból. 22.10: Balettzene. Szt. 22.44: Reneszánsz vokális muzsika. TELEVÍZIÓ 15.30: Veszprémi Tévétalálkozó. Vészi Endre: A tranzitutas. Tévéjáték (ism., sz.). 16.40: Amire a világ táncolt. A hú­szas évek (ism., sz.). 17.30: Radványi Ervin: Valahol Oroszországban. Tévéjáték (ism., sz.). 18.40: Hol colt, hol nem colt (ism., sz.). 19.10: Macbeth. Shakespeare drá­­máj­ának televíziós változa­ta (ism., sz.). 20.10: Hírek. 20.15: Ján Solovic: A tévedés jo­ga. Tévéjáték (sz.). 21.10: Szemtől szemben. Fekete Jánossal, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettesével (sz.). Bensőséges külsőségek kö­zött került sor arra a nagy­gyűlésre, amelyet a kerek erdő kellős közepén hívtak egybe. Ez alkalommal száz vörösbegy lebegett az égen, mintegy drapériát formáz­ván. Az eseményt akkora elő­zetes érdeklődés övezte, hogy még a barlang szája sem ásí­tott. — Erdő-mező vadjai és sze­lídjei! — kezdte az oroszlán, az állatok köztársasági elnö­ke, akit a közelmúltbeli det­­ronizálást követően képeztek át új munkakörére. — Bejár­tuk az utat, miközben hibáz­tunk is, tévedtünk is, de im­már a miénk a felismerés, amelyért megszenvedtünk, hogy elodázhatatlan közös felhívást intézni az emberi­séghez. Felkérem a nyulat, hogy tartsa meg vitaindító­ját. Szavait hosszan tartó tapsi­füles fogadta. Azért tartott hosszan, mert annyira ugrált, hogy mindig az emelvény mellé esett. — Ide figyeljenek, állatok! — kezdte el, amikor végre jól esett. — A megtisztelő megbízatást azért kaptam éppen én, mert rólam közis­mert, hogy elfogulatlan va­gyok. Semmi bajom az em- FELHÍVÁS berekkel, hiszen a legtöbbet talán éppen én köszönhetem nekik; nélkülük aligha tud­nék elbújni a kopár téli táj­ban töretlen kukoricában. Mégis azt mondom, még én is azt mondom, hogy legyen elég. Igen, legyen elég abból, hogy az emberek minden hi­bájukat velünk hozzák pár­huzamba, minden ballépé­sükre csakis a faunában ta­lálnak példázatot. — Igaza van, állati jó szö­veg — kiabáltak közbe innen is, onnan is, a referátumot követő tapsorkánt pedig még a másnapi meteorológiai je­lentés is hosszasan méltatta. Csak a vaddisznók kártyáz­tak hátul a maguk csendes módján; olyat játszottak, hogy mindig az nyer, aki a makk alsót húzza. Szünet után először a tig­ris emelkedett szólásra. — Tisztelt vadgyűlés! En­gem minduntalan azzal vá­dolnak, hogy vérengző va­gyok — kezdte. — De ami­kor elhatároztam, hogy fel­hagyok a ragadozással és in­kább legelni fogok, éppen a tudós emberek szidtak össze, hogy a gazellát borítsam fel, ne a biológiai egyensúlyt. Megint kitört az ováció, mindössze a pisztrángok nem tapsoltak, de nekik engedé­lyük volt rá, hiszen ők adták össze a halpénzt a rendez­vényhez. — Szárnyastársaim is tud­ják, hogy én sok mindent hallok — vette át a szót ez­után a süketfajd. — Nevük­ben is kijelenthetem, hogy nem sokáig hagyjuk már ma­dárnak nézni magunkat. — Rohanok, mert mosnom kell — lépett az emelvényre a teknősbéka. — Ám annyit mindenképpen meg kell mon­danom, hogy jobb lenne, ha nem sértegetnének a tempó­mért, mert némelyik futball­csapatukba még én is befér­nék, mint szélső. — Holló a hollónak nem vájja ki a szemét, amint még mi sem esünk ordastársaink torkának — foglalta össze a vitát a farkas.­­ Az embe­rek viszont minduntalan ve­rekednek, robbantgatnak, há­borúznak. Hívjuk ki őket versenymozgalomra, hogy ki él békésebben egymás mel­lett. A magunk részéről már­is vállaljuk, hogy nem lesz farkas farkasnak embere. Rác T. János A TÁRGYALÓTEREMBŐL Mert jobb partit akart a lányának... A szokatlan bűnügy vádlott­ja, a most 46 éves Hanyu Zol­tán mindeddig nem volt bün­tetve. Betanított kőművesként dolgozott, jó fizetést, szép csa­ládi házat mondhatott magáé­nak, amelyben öt gyereket ne­velt fel. Élete folyamán több építőipari vállalatnál, leg­utóbb a Prosperitás Szövetke­zetnél dolgozott, s mindenütt a lehető legjobb munkahelyi vé­leményeket kapta. Jó munká­jának eredményeképpen több évet tölthetett jól fizető kül­földi építkezéseken is. Ennek azonban már vége. A vád: több késszúrással megölte ti­zennyolc éves vejét. Nem az italról van szó A szomszédok ahhoz szok­tak, hogy Hanyuék gemzsei családi házában többnyire csönd van. Igaz, a családfő a legutóbbi években Pesten dol­gozott, és csak a hétvégeken járt haza, de ha otthon volt is, szótlan, békés természetű embernek mutatkozott. Akkor változott meg a hely­zet, amikor a szomszédban la­kó Zsigó Károly udvarolni kez­dett Hanyu tizenhat éves lá­nyának. A lány szüleinek nem tetszett a dolog. Bár rokonok voltak, nem szimpatizáltak a Zsigó családdal. — A Karcsi apja a fizeté­sét is elmulatta. Gondoltam, ha ilyen az apja, a fia sem lesz különb — mondta rend­őrségi kihallgatása alkalmával Hanyu Zoltán. — Nem is volt, mindig ivott, agresszív termé­szetű volt. A falubeliek szerint azon­ban nem egészen így áll a do­log. A fiatal Zsigó Károly ren­desen dolgozott, segédmunkás volt a tsz-ben. Igaz, hogy gya­kori vendég volt a kocsmában, de nem volt alkoholista. Min­denesetre nem ivott többet, mint Hanyu Zoltán, így hát nem volt mit a szemére vetni. Hanyu mégis tiltotta tőle a lá­nyát, mígnem a fiatalok Pest­re szöktek, s a fiú itt élő test­véréhez költöztek. Pedig az apa mindent megtett, hogy Mária lányát eltérítse szándé­kától. — Egyszer bemutatott ne­kem egy férfit, aki egy hang­falas rádióval állított be — mondta a rendőrségen Mária, aki, bár megtagadhatta volna a vallomást, nem élt ezzel a jogával. — Azt mondta, ennek jó szakmája van, jól keres, la­kása is van, jó lenne nekem férjnek. De nekem nem tet­szett, én a Karcsit szerettem. Nem tudom, hogy tulajdon­képpen mi kifogása volt az apámnak ellene. Egy kis rátartiság Nos, erre az apa sem adott pontos választ. Egyik kihallga­tása alkalmával így válaszolt a kérdésre: — Mi sokkal jobb körülmé­nyek között éltünk, hiszen én külföldön is dolgoztam. A lány édesanyja is felhívta erre a tárgyalóteremben levők figyelmét, s bár senki sem kér­dezte, rátartóan mondta: — Egyszer kisegítettük Zsi­­góékat építőanyaggal, hogy ne­kik is rendes fedél legyen a fejük fölött, mert nagyon ócs­ka volt a házuk. Nos, annyi bizonyos, hogy az anyagiak meghatározó szere­pet játszottak a család életé­ben. Hanyu Zoltán szülei va­laha gazdasági cselédek vol­tak, s ez az ő fiatalságára is rányomta a bélyegét. Nagyon fiatalon munkába kellett áll­nia, és azóta egyetlen célja volt: minél több pénzt gyűj­teni, házat venni, aztán meg­nagyobbítani, fürdőszobát épí­teni, szép bútort vásárolni. Mindezt el is érte. — Akkor jött Zsigó Károly, és alig hogy a lányom elvégez­te az általános iskolát, meg­szöktette ... Különb férjet sze­rettem volna neki — vallotta a bíróságon. Az apa egy idő után meg­nyugodott, úgy látta, mégsem olyan végzetes ez a szerelem. A fiatalok összevesztek, mert Mária egyszer kifestett arccal indult moziba, és a féltékeny fiatalember ezért pofon ütöt­te. Szülei rábeszélték a lányt, hogy tegyen feljelentést, de a fiatalok gyorsan kibékültek, s néhány hónap múlva össze is házasodtak. Ha már így tör­tént, Hanyu Zoltán is beletö­rődött, s azt is felajánlotta, lakjon náluk az ifjú pár, épít majd egy nyári konyhát is ne­kik. Ne mondhassa senki, hogy minden nélkül engedte útjára a lányát. Ám a fiatalok inkább a Zsigó-portára költöztek, de hamarosan kiderült, ez sem elegendő távolság a békesség­hez. — Az apám mind többet ivott, állítólag, bánatában — mondta a lánya. — Ilyenkor mindig szidta, mocskolta a fér­jemet, s ettől őt is elfutotta a méreg. Nekiment apámnak is, anyámnak is, engem is meg­vert. Egyszer ott is hagytam, de visszamentem hozzá, mert szerettem. És nem ő volt a hi­bás, mindig apám kezdte. Mégsem tudott beletörődni Mindennapossá váltak a hangos jelenetek, mígnem Ha­nyu Zoltán és Zsigó Károly egyszer összetalálkozott a kocs­mában. Nem szóltak egymás­hoz, záróráig ittak. Aztán töb­bek társaságában hazafelé in­dultak, és Hanyu a fiatalem­ber nyomába eredt, összevi­tatkoztak, Zsigó Károly pedig odaütött egyet, bele is rúgott egyet földre kerülő apósába. Hanyu ekkor felugrott, elő­kapta a táskájából a magánál hordott konyhakést, s a fiatal­ember néhány perc múlva ha­lott volt. Ami még hátravan, néhány szóban elmondható. A Nyír­egyházai Megyei Bíróság Ha­nyu Zoltánt 9 évi börtönre ítél­te, s a Legfelsőbb Bíróság a döntést helyben hagyta. A vádlott azóta nagyapa lett, a lánya a történtek után fél évvel életet adott első gyerme­kének. Vállalta, hogy egyedül is, illetve apósa és anyósa se­gítségével felneveli. Szöghy Katalin Divatba jövünk! ARANYPÓK- KONSUMEX DIVATÁRUHÁZ NYÍLIK 1983. július 4-én Budapest V., Váci u. 16.

Next