Népszabadság, 1983. július (41. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-07 / 159. szám

1983. július 7., csütörtök NÉPSZABADSÁG Kezdeményezések a turizmus fejlesztésére Épülő múzeumok — Túrák a nemzeti parkokba Az Országos Környezet- és Termé­szetvédelmi Hivatal mind nagyobb gondot fordít természeti értékeink népszerűsítésére. Nemzeti parkjain­kat, tájvédelmi körzeteinket és az egyéb természetvédelmi területeket is igyekeznek bekapcsolni a hazai és a nemzetközi idegenforgalomba. Az Országos Idegenforgalmi Hivatallal közösen teremtik meg a feltételeket arra, hogy mind többen ismerked­hessenek meg hazánk növény- és ál­latritkaságaival, a különleges kőzet- és talajfajtákkal. A természeti kincsek bemutatására múzeumokat építenek, amelyekben táj- és kultúrtörténeti értékekből rendeznek bemutatót. Sétautakat, tűzrakóhelyeket, esővédőket alakíta­nak ki, s kilátókat létesítenek. A szi­gorúan védett nemzeti parkok, táj­védelmi körzetek egy-egy részében is megteremtik a lehetőséget arra, hogy a látogatók megismerkedhesse­nek az itt található különleges érté­kekkel. Tanösvényeket alakítottak ki­ már a Hortobágyi és a Kiskunsági Nemzeti Parkban, s Tihanyban, ahol szakavatott vezetőkkel barangolhat­ják be az érdeklődők a környék ne­vezetes helyeit. Fehérgyarmaton ré­­­gi épületet alakítanak át múzeum­má, később itt mutatják be a szat­­már-beregi tájvédelmi körzet termé­szeti és kultúrtörténeti értékeit. A hansági öntés majorban régi elha­gyatott tanyasi iskolát alakítottak át múzeummá, amelyben a Hanság élő­világát mutatják be. Ugyancsak sok érdekességet kínál majd az érdeklődőknek a fővárosban a Szemlő-hegyi barlang, amelynek ki­építése jelenleg még tart. Eddig har­mincmillió forintot költöttek arra, hogy megnyithassák a barlangrend­szert a látogatók előtt; ez jövőre várható. Az OKTH elképzeléseivel össz­hangban dolgozta ki ajánlatai egy részét a Natours, a Pilisi Állami Parkerdőgazdaság utazási irodája. Olyan programokat szerveznek, ame­lyekben a turisták gyalogosan, ke­rékpárral vagy csónakkal járhatják be az ország egy-egy részét. A megnövekedett utazási költsé­gek miatt mind nagyobb szerepe van a helybeli kirándulási, turisztikai le­hetőségek felfedezésének, kiaknázá­sának. A hivatal ezért is szorgalmaz­za a városkörnyéki könnyen meg­közelíthető kiránduló- és üdülőköz­pontok létrehozását. Eddig Zala­egerszeg, Kecskemét, Debrecen, Nyíregyháza és Miskolc környékén alakítottak ki ilyen üdülőparkokat, ezekben a szórakozáson, a pihenésen kívül a helyi természeti értékekkel is megismerkedhetnek a látogatók. (MTI) Számítógépes termelés- és folyamatirányító rendszer a diósgyőri kombinált acélműben Elkészült a számítógépes termelés, és folyamatirányító rendszer a di­ósgyőri Lenin Kohászati Művek ta­valy átadott kombinált acélművéhez — jelentették be szerdán a nagy­üzemben megtartott sajtótájékozta­tón. A magyar kohászatban eddig alkalmazott irányítási rendszerekhez képest ez a műszaki színvonal tekin­tetében ugrásszerű előrelépést jelent. A kombinált acélmű üzemegységei­nek munkáját ellenőrző, irányító és összehangoló rendszer hardware-ré­­szét a japán Hitachi cég szállította, a software-rendszer szállításában pe­dig a Kobe Steel és a Nippon Kokan működött közre. Az egész rendszer összehangolását, egyesítését az LKM szakemberei végezték el. Az irányí­tó rendszer termelésirányítási és folyamatszabályozási rendszerből áll, s a kombinált acélműben hatszáz, hétszáz féle különböző minőségű és összetételű acél, igen nagy összeté­teli pontossággal történő gyártását segíti, továbbá nagymértékben elő­mozdítja, a technológiai és gyártási fegyelem, az anyag- és energiataka­rékossági mutatók javítását. Az irányító rendszer központjában százhúsz kilométeres kábelhálózaton négyezer érpáron érkeznek a jelek a három Hitachi-számítógépből álló központi memóriarendszerhez. Ehhez tizenhét színes képernyős megjele­nítő és tizenegy kimeneti írógép tár­sul. Június 1. és 7. között több mint négyszáz adag acélon ellenőrizték a számítógépes irányító rendszer mű­ködését és a termelt acélok összeté­telét japán szakemberek részvételé­vel. A számítógépes irányítás kifo­gástalanul vizsgázott. (MTI) Új kísérleti eredmény a rákkutatásban A Brit Birodalmi Rákkutatási Alap tudósai kiderítették, hogy a vér egyik összetevője, amely normá­lis körülmények között a sebgyó­gyulást segíti elő, „oka lehet egyes rákfajták kifejlődésének is”. Ha a további kísérletek megerősí­tik felfedezésüket, megnyílhat a le­hetősége annak, hogy megtalálják a rákbetegség közvetlen leküzdésének gyógyszerét vagy gyógyszereit is. A vizsgálatok tárgyát képező anyag egy fehérjefajta, amelyet PDGF-nek (platelet derived growth factor — trombocita eredetű burjánzási fak­tor) neveznek. Egy újonnan felfede­zett gén, az olikogén óriási mennyi­ségben képes termelni PDGF-et. Az onkogénről eddig is tudták, hogy kapcsolatban áll a rákbetegséggel, de a tudósok nem értették annak a mechanizmusát, ahogyan ez rákos sejtburjánzást idéz elő. Dr. Michael Waterfield, a Rákkutató Alap fehér­jelaboratóriumának vezetője, a tulaj­donképpeni felfedező, rájött, hogy az onkogén akkor is óriási mennyi­ségben képes termelni PDGF-et, ha az emberi testen nem esik sérülés, ez azután korlátlan burjánzást idézhet elő bizonyos, különleges sejtekben, például a csontban és a kötőszöve­tekben. Waterfield azt gyanítja, hogy idővel más onkogénekre is rábuk­kannak, amelyeknek hasonló funk­cióik vannak, és a test más részeiben idéznek elő rákos burjánzást. (MTI) Szovjetunió: nyolc mesterséges hold — egy rakétával Szerdán a Szovjetunióból egyetlen hordozórakétával nyolc Kozmosz típusú mesterséges holdat állítottak pályára. A mesterséges holdak soro­zatszáma: 1473—1480. A szputnyiko­­kon a kozmikus térség további kuta­tására szolgáló készülékeket helyez­tek el. Mind a nyolc mesterséges hold a kiszámított röppályához kö­zeli pályán mozog, berendezéseik normálisan működnek. Fába faragott álmok Ujfalvi Antal, a Csepel Vas- és Fémművek hetvenhárom éves nyug­díjasa gyermekkorától kedvelte a fát. Mindig szívesen fúrt-faragott. Akko­riban azonban még nem gondolta, hogy egykor művészi alkotások ke­rülnek ki a vésője alól. A székelyudvarhelyi árva gyerek nevelőszülőknél nőtt fel. Látva von­zódását a fához, faragászműhelybe adták, bútorkészítő iparos lett volna belőle, de valahogy mégsem sikerült dédelgetett álma. Díszműbádogosnak szegődött végül, s el is sajátította a bádogosszakmát. Szegecselte a temp­lomok kupoláját, gyönyörű rajzolatú mintákat kalapált a vörösréz leme­zekbe. Romániában százkilenc torony őrzi keze és vésője nyomát. Sorsa úgy alakult, hogy 1940-ben Budapesten telepedett le, s az akko­ri Weiss Manfréd gyárban helyezke­dett el. Vasmunkás lett. Ugyaninnen, azaz a mai Csepel Vas- és Fémmű­vektől ment nyugdíjba, 1971-ben, de még jó ideig visszajárt dolgozni. Most már 73 évesen, végleg letette a szerszámot a gyárban. Gerincbántal­­mai, két balesetének nyomai otthon­­maradásra kényszerítették. Az élet furcsa játéka, hogy éppen a fizikai megrokkanása vitte őt kö­zelebb vágyainak kiteljesedéséhez. Újra kézbe vette a vésőjét, és elkez­dett faragni. Immár saját kedvtelé­sére, gyönyörűségére. A kis csepeli lakás szobájának pol­cain, szekrényeiben ott állnak az al­kotások. Mintegy nyolcvan gyönyö­rűen megmunkált, 30—40 centiméte­res figura vall a fafaragóművész te­hetségéről, szorgalmáról. A sima fe­lületű, barnára pácolt emberalakok mindegyike nemrégen még egy-egy darab tűzifa volt. A művész a Tüzép­­telepről szerzi be a nyersanyagot. Minden fát szeret, de különösen az égerfát, a tiszafát, az olasz akácot, a diót, a nyárfát, de szívesen dolgozik bármelyikkel, csak ne legyen szálkás. Ha egyszer kiválasztotta a fahasábot, az már alkalmazkodik hozzá. Meg­valósítva álmait, megszállottan dol­gozik munkaasztala mellett, farag, csiszol, alakít, mígnem lemetszett minden fölösleget , s előtte áll az elképzelt alak. A Favágó, a Summá­tok, a Kenyérdagasztó, a Sulykoló asszony, a Kopjafafaragó, a Fazekas, a Böllér. Megannyi régi, szinte már elfeledett népi mesterség megtestesí­tője a sok kis figura. Mindegyik hűen kifejezi a művész gazdag érzelemvi­lágát, a múlt emlékeihez való ragasz­kodását. Nemcsak szobraival, szavai­val is vallja, hogy célja a szobrok­ban megőrizni a régi paraszti élet foglalkozásait. Az idős fafaragó népművész a Cse­pel Művek Munkásotthona képzőmű­vészeti körének tagja. Első jelentke­zése óta csaknem nyolcvan kiállítá­son szerepelt a munkáival. Több szobra megjárta az NDK és Lengyel­­ország kiállítótermeit is. A Sulykoló asszony 1981-ben díjat nyert. A naiv művészek csepeli kiállításán nívódí­jat kapott. Nóti Éva Ezerkétszáz szerződéses bolt a fővárosban Az év első felében mintegy száz­zal növekedett a kereskedelmi vál­lalatok által szerződésbe, illetve bér­letbe adott boltok száma a főváros­ban. A több mint két éve bevezetett rendszerben így most már csaknem 1200 üzlet működik. A budapesti vendéglátó helyek kö­zül 770 dolgozik szerződéses formá­ban. A fővárosban mintegy 2700 élelmiszer- és iparcikküzlet van, amelyek szerződéses vagy bérleti működtetésre meghirdethetők. A ke­reskedelmi vállalatok eddig ezer boltot próbáltak ily módon „kiadni”, eddig csak 261 egység „kelt el”. Kö­zülük jelenleg több mint 200 élel­miszerbolt tevékenykedik szerződé­ses vagy bérletes formában. Az iparcikkboltok közül némely üzletekre — így a papír-írószer- és a rövidáru-kereskedésekre — nyolcan­­tízen is pályáztak, a Tüzép-telepek bérbevétele iránt viszont egyáltalán nincs érdeklődés. Általános tapaszta­lat, hogy azok a boltok kelnek el a leghamarabb, amelyeknek vezetői kisipari háttérre támaszkodhatnak, vagy ahol több szabad áras terméket árusíthatnak. (MTI) Arabul, de magyarán kedd este ismét meggyőztek róla: aki tud arabusul, az beszéljen arabu­sul. Régi ismerősünket, Chrudinák Alajost régi ismerősként üdvözölte Hafez Asszad szíriai elnök, megér­deklődvén, hogy van, hiszen — sze­rinte — már két éve nem találkoz­tak. A mi magyarunk pontosan tudta,­hogy van annak már három esztendeje is, hogy együtt ültek egy asztalnál. Két ilyen régi ismerősnél persze 365 nap ide vagy oda nem szá­mít. Évtizedes arab—Chrudinák kap­csolatról van szó. És aligha túlzok, ha azt állítom: kevés ember van, aki olyan egyformán otthon volna a bo­nyolult arab világban, és a csak egyszerűnek látszó képernyőn, mint ez a budapesti illetőségű elektro­nikus hírlapíró. Már többször megírtuk, hány dol­lárt hoznak a konyhára az ilyen filmek, riportok. Azon azonban, hogy ez a hazánkfia milyen becsüle­tet szerez a magyarságnak a világ­ban, még nemigen elmélkedtünk el. Úgy gondolom, hogy az ő riportjaival nemcsak az arab országokról szóló s mások által úgy látszik utolérhetet­len beszámolókat (hiszen különben nem vennék meg) exportáljuk, ha­nem a mai magyar élet egy darabját is. Azt a politikát, viselkedésmódot, magatartásformát, amely ebben az országban uralkodik, vagy legalábbis szeretnénk minél szélesebb körben meghonosítani. Beszéljünk magyarul. Tudniillik: a régi közmondás szerint, aki nem tud arabusul, ne beszéljen arabusul. És ez annyit tesz, hogy nem illik olyannal kérkedni, amit nem tud az ember. Nos, az ő esetében be is iga­zolódik, de csak féligazságként a bölcsesség, ő tudniillik azt is igazol­ja, hogy amit az ember tud, azzal meg felesleges dicsekedni. Bizony, el­múltak azok az idők, amikor az ámulattól ájultan bámultuk-hallgat­­tuk, ha valaki külföldiül szólt a kép­ernyőről. Először még az angolon is csodálkoztunk, ma már az a blama, ha valaki nem oxfordi tájszólással miszterezik. A folyékony németség is ámulatot keltett, nem beszélve arról, amikor valaki olaszul vagy éppen spanyolul mondta el, amit nem ér­tettünk. Chrudinákot sem kerülte el az a sors, hogy először arra figyel­tünk, hogy milyen jól beszél ez az ember egy rendkívül nehéz idegen nyelven, s nem arra, hogy mi­lyen kitűnőket kérdez, és milyen ott­honosan mozog abban a nyelvi vi­lágban. Az ilyen nyelvtudás ritka kincs, de mégiscsak segédeszköz, ah­hoz, hogy valaki el tudjon igazod­ni egy égtájon és másokat is el tud­jon igazítani. Ezek a riportok arra készül­tek, hogy mi Magyarországon tisz­tában legyünk a Közel-Kelet dolgai­val. És úgy lettek egyre jobbak és jobbak, nemzetközileg is érdeklődés­re számot tartóak, ahogy tisztultak hazánkban a dolgok. Láthatóan egy­aránt tiszteli a vele szemben ülő politikusokat és a képernyő előtt ülő úgynevezett közvéleményt. Határo­zott véleménye van, de őszintén ér­dekli a partner véleménye. Maga­biztos, de nem nagyképű. Tud, de nem tudálékos. Vagyis, olyan, ami­lyen nálunk a légkör. Vagy legalább­is, amilyenre mindenütt törekszünk, amit már sok helyütt megteremtet­tünk, és még több helyen szeretnénk meghonosítani. A nyugati tv-társaságok sokkal jobban vigyáznak, mint hinnék, ne­hogy nézőiket „káros befolyások” ér­jék. Vagyis, hogy „bizonyos felfor­gató eszmék” nehogy megzavarják a nézők fejét. Objektivitást mutatva nagyon is szubjektíven mutatják be a világot. S ha a magyar televízió munkatársa által készített filmeket átvesznek, azt elsősorban azért te­szik, mert szükségük van a jó por­tékára. Tehát, amikor a neves tv-riporter arabul beszél, tulajdonképpen ma­gyarul beszél. Magyarán. Azon a nyelven ért szót a legkülönbözőbb álláspontokat képviselő arab politi­kusokkal, szól szerte a világon a né­zők tízmillióihoz, ahogyan mi itthon igyekszünk beszélni. És ez persze személyes érdemeit nem kisebbíti. Ellenkezőleg: olyan teljesítménnyé emeli, amelyre éppen olyan büszkék lehetünk, mint annyi mindenre, amiért bennünket a világ józan ré­sze becsül. Pintér István Ismét megnyílt az Alfa filmszínház Mától ismét fogadja a látogatókat a főváros egyik legforgalmasabb mo­zija, az Alfa filmszínház. A felújí­tással rekordidő — három hónap — alatt végeztek az építők. E munkára már igen nagy szükség volt, hiszen a megnyitása óta most először reno­válták a népszerű mozit. A csaknem ezerszemélyes nézőtér­re kényelmes ülések kerültek, kicse­rélték a padlóburkolatokat, az elő­térben márványlapokat fektettek le. Az új gépház technikai berendezései révén javul a kép- és hangminőség. Mint Stefán Sándortól, a FÖMO főmérnökétől megtudtuk, rövidesen, még ebben a hónapban megnyitja kapuit a budai Május 1. mozi is. Bel­ső felújítását az Országos Műemléki Felügyelőség szakembereinek segít­ségével végezték el. A 700 néző be­fogadására alkalmas mozi falait és mennyezetét sötétbordó filc borítja, a látogatók kárpitozott székeken fog­lalhatnak helyet, s gondoltak a ter­vezők a mozgássérültekre is. Az elő­csarnok falait és oszlopait tükrök díszítik, ide eredeti lámpatesteket szereltek fel. A Rákóczi úti Honvéd mozit a harmadik negyedévben adják át a nagyközönségnek. A vetítéseket két teremben, köztük egy kamaraterem­ben tartják majd. Az Üllői úti Vö­rösmarty filmszínház éveken át el­húzódott átépítése most már egyen­letesen halad, jövőre várható újbóli megnyitása. A Flórián téri Felszaba­dul­ás mozi átadását a csomóponté­val egy időben, ugyancsak jövőre tervezik. Október közepén bezárja kapuit a Mátra mesemozi, átalakítás után 1984-­ben vehetik ismét birtok­ba az ifjú nézők. A megújított Alfa mozi nézőtere. ERDEI KATALIN FELVÉTELE A RÁDIÓ ÉS A TELEVÍZIÓ MAI MŰSORÁBÓL KOSSUTH RÁDIÓ 8.25: Jascha Heifetz hegedül. 8.53: Pergolesi: Az úrhatnám szol­gáló. Egyfelvonásos opera. 9.44: Gyermekversek zenével. 10.05: Gyermekeknek. 10.31: Nóták. 11.10: Bizet: C-dúr szimfónia. 11.40: Kháron ladikján, vagy az öre­gedés tünetei. 6. rész. 12.45: Könyvszemle. 12.55: Hárman Párizsban, zenés játék. 14.09: Olvasókör. 14.39: Nicanor Zabaleta hárfázik. 15.05: Férjek és nők iskolája, össze­állítás Maliére vígjátékaiból. 15.52: Keringők. 16.00: Rádiónapló­k a termőföldről. 18.00: Alexander Kipnis operaáriákat énekel. 19.15: Lajtha László népdalfeldolgozá­saiból. 19.41: Nehéz homok. Anatolij Ribakov regényének rádióváltozata. 1. r. 20.40: Századok zenéjéből. Kb. 21.40: Népdalok. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Kórusművek. 22.45: Elektronika és gyógyászat. Ri­portműsor. 23.00: Ránki Dezső zongorázik. 0.10: Lerch István táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Verbunkosok. 8.20: Tíz perc külpolitika. 8.35: Napközben. 10.00: Zenedélelőtt. 12.35: Mezők, falvak éneke. 13.00: Akár a holdvilág. Riportműsor. 13.20: Éneklő Ifjúság. 13.38: Szól a cimbalom. A Gyermekrá­dió műsora. 14.00: Magyar fúvószene. Szt. 14.35: Történetek Mátyás királyról. 15.03: Nóták. Szt. 15.30: Slágerek­­ mindenkinek. Szt. 16.35: Idősebbek hullámhosszán. 17.30: Utazási magazin fiataloknak. 18.35: Operettkettősök. szt. 19.00: Böngészde a zenei antikvárium­ban. Szt. 19.55: Slágerlista. Szt. 20.35: Női üzenet nőknek 1932-ből. 22.00: Nosztalgiahullám. Four Brothers. 23.20: A mai dzsessz. Szt. 3. MŰSOR 9.00: Táncdalok. Szt. 10.00: Kamarazene. Szt. 11.05: Zenés játékokból. Szt. 11.52: Zenekari muzsika. Szt. 13.07: Régi muzsika. Szt. 14.29: Dzsesszmuzsika. Szt. 15.10: Operarészletek. Szt. 16.00: Zenei Lexikon. 16.20: Brahms-művek. Szt. 17.08: Popzene sztereóban. 18.05: Taskenti útijegyzet. 18.20: Francia sanzonok. Szt. 18.30: Rádióhangversenyekről. 19.05: A zeneirodalom remekműveiből. Szt. 20.19: Dietrich Fischer-Dieskau és a Schumann-dalok. 4. rész. 20.55: A Led Zeppelin együttes felvé­teleiből. Szt. 21.40: Operarészletek. Szt. 22.53: Napjaink zenéje. Szt. TELEVÍZIÓ 16.10: Hírek. 16.15: Állatok színháza II. rész (sz.). 16.45: Kisfiú kutyával. Francia kisjá­­tékfilm (sz.). 17.00: A napkorszak hajnalán. Angol rövidfilm (sz.). 17.45: Tévébörze. 17.55: Képújság. 18.00: Telesport. 18.25: Egy hivatás története. Portré­film. 19.10: Tévétorna. 19.15: Esti mese (sz.). 19.30: TV Híradó (sz.). 20.00: Indián magány. Amerikai film (1969). (14 éven felülieknek!) (sz.). 21.35: Népzene zenekarra. Szokolay Sándor: Duhajkodó (sz.). 21.50: Hatvanhat (sz.). 22.50: TV Híradó 3. (sz.). 2. MŰSOR 19.05: A pécsi körzeti stúdió szerb­­horvát nyelvű nemzetiségi mű­sora (sz.). 19.30: TV Híradó (sz.). 20.00: Agónia. Miroslav Krleza drámá­jának tévévál­tozata. (ism., sz.). 21.45: TV Híradó 2. (sz.). 22.05: Urszula Sipinska műsora (sz.). 22.35: Képújság. 9

Next