Népszabadság, 1983. augusztus (41. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-20 / 197. szám
BS 3 BDIQIQIQIQIQIQIQ LÁSZLÓ GYULA: Új búzából első kenyér Gyerekkoromban az évszakok közül legjobban a nyarat szerettem. Nemcsak azért, mert szélnek eresztett az iskola, két hónapig nem kellett tankönyvet venni a kezembe, hanem mert ilyenkor többnyire valamelyik rokon vagy ismerős gondjaira bízva, vonatra ültetett anyám, s vitt a pöfögő mozdony a változatos dunántúli tájon apám szülőfalu,jába. Az ottani rokonok is szegények voltak, de micsoda különbség volt az ő szegénységük és a miénk között! Nekünk nem volt semmink, nekik volt néhány barázdányi földecskéjük, az istállóban egy-egy tehénke, s a tej mellé akkora kenyeret szeltek, ha megéheztem, hogy elég volt tartani. A kertben gyümölcsfák, csak fel kellett mászni rájuk; almából, körtéből, szilvából annyit ehettem, amenynyi jólesett. S enyém volt az egész végtelen határ homokdombpúpjaival, zöldellő ligeteivel, csöndesen folydogáló patakjával. Kell ennél több egy házfalak közé szorított, pesti kisdiáknak? Ha a nagy dologidőben olykor befogtak is kis segítségre, inkább játék volt az, mint munka. Fekete mázas agyagkorsóban friss vizet vinni az aratóknak, szalmakötelet teregetni a kévék alá, az államalapító István király ünnepén lesni a csendőröket a falu végén, nem jönnek-e, s ha valahol messze feltűnik a kakastollas kalapjuk, egy trappban loholni be a faluba, hagyják abba a cséplést. Máskor dolgozgattak látástól Vakulásig, de ezen az egy napon nem. Akit rajtakaptak, megbüntették. Bár tiltották, és száz ágon sütött a nap, azért ilyenkor is mindig dohogtak a cséplőgépek a kertek alatti szérükön. A férfiak verejtékezve hajigálták a súlyos kévéket az asztagról, rakták a szalmakazlakat, az asszonynép hosszú nyelű gereblyékkel húzgálta a töreket a gép alól, háziszőttes, nagy lepedőkben hordta a pajtákba. Falta a gép a telt kalászokat, sebesen forgó dobok verték ki belőlük a magot, s csurgott, zúdult a zsákokba a kenyérnek való tiszta búza. Kemény, várakozással teli munka volt a cséplés. Ilyenkor derült ki, mennyit ért az egész évi munka, termett-e annyi, hogy a következő cséplésig elég legyen, esetleg el is adhatnak belőle keveset, hogy az őszi vásárban megvehesse magának a gazda a régen esedékes csizmát, kocát vagy kisborjút, új kötényt, kendőt az asszonynak, a gyerekeknek nadrágot, szoknyát az elszakadt, kinőtt régi helyett. Ha tehettem, mindig a cséplőgép körül forgolódtam. Nemcsak én, a pajtásaim is. Mentünk a gép után egyik portáról a másikra. Karmos kerekeivel olykor beásta magát a laza homokba, csinálhatott a gépész akármit, csak forogtak az ember nagyságú kerekek, meg sem moccant a súlyos masina, hiába erőlködött, inkább még mélyebbre süllyedt. Nekünk játék, mulatság volt ez is. A felnőttekkel együtt cipeltük a rőzsekötegeket, hajigáltuk a gödörbe, amíg meg nem kapaszkodtak bennük a fényesre csiszolódott karmok, s a maga erejéből ki nem vergődött, vagy szégyenszemre lovakat fogtak elé, azok húzták ki, így vagy úgy, ha vesződség árán is, azért mindig elvergődött a következő portáig, egy gazdának sem maradt csépeletlen a búzája. Baj is lett volna, hiszen addigra már mindenütt fogyóban volt a tavalyi, ha ugyan el nem fogyott egészen. Sok háznál már a módosabbaktól kölcsönkért lisztből sütögettek az asszonyok. Többnyire nálunk is látszott már a hombár alja, így aztán, amikor befejezték a cséplést, Sándor bátyám másnap már fogta be a lovakat, földobott a szekérre háromnégy zsák búzát, fölült a bakra, s amikor én is fölkapaszkodtam a zsákok tetejére, gyöngéden meglegyintette ostorával a két sárga csikót, s meg sem álltunk a szomszéd falu malmáig. Ott, a fák árnyékában, dobott egy kis füvet a lovak elé, hogy nyugton maradjanak; valamelyik várakozó segítségével egyenként vállára emelte a nehéz zsákokat, és behordta a csöndesen duruzsoló malomba. Amikor végzett a molnárral, és búza helyett már liszttel teli zsákok hasaltak a szekéren, indultunk vissza. Otthon Sándor bátyám lehuppantotta a zsákokat a hombár mellé, s mielőtt még kizúdította volna belőlük a lisztet, kiemelt egy maréknyit, odamutatta a feleségének, nézze meg ő is, milyen. Kérges, barna tenyerén biztatóan fehér lett az első őrlés. Mariska nőném is belécsippentett, morzsolgatta az ujjai között, s este, amikor már valamennyien ágyban voltunk, elővette a nagy dagasztóteknőt, s hogy mikor feküdt le ő is, hogy törődött testét megpihentesse, annak csak az ablakon bekandikáló csillagok a megmondhatói. Reggel, mire felébredtem, már hat, szép pirosbarnára sült kenyér magasodott az asztalon. Néném kiemelte közülük a legnagyobbat, magához ölelte és megszegte. A mozdulata ünnepélyesebbnek tűnt a szokottnál, s mi, a körülötte ülők, a család is szinte áhítattal vártuk a kanyarító kés nyomán előbukkanó foszlós fehérséget, az új kenyeret. Az első szeletet a család feje kapta. Mariska néném várakozóan állt mellette. Sándor bátyám letört belőle egy darabkát, szétmorzsolta a foga között, s elismerően bólintott. Néném arcán mintha elégedett mosoly suhant volna át, kezében ismét megvillant a kés, s valamennyiünknek szelt egyegy jókora karéjt, kóstoljuk meg mi is az új búzából sütött első kenyeret. Kalács volt az, nem is kenyér! Annyi után még ma is a számban, orromban érzem ízét, illatát. A LEGNAGYOBB MAGYAR PUSZTA VÍZSZINTES: 1. A Hajdúság és a Tisza között elterülő sík terület. 9. Apaállat. 12. Hitszegő módon cserbenhagy. 13.I Ilyen halás van. 15. Történelmi időszak. 16. Horváth Zoltán. 17. Valamit követően. II. C. M. 19. Ez a nap. 21. Hálálkodva dicsér. 22. A vízszintes 1. területén kerül lebonyolításra augusztus 19-én és 20-án. 26. Ilona. 28. Igekötő. 29. Kettős, mássalhangzó. 30. Mohamedán bíró. 32. Vigyázó. 33. Kiköszörült kardpenge. 35. Körülterkintő, megfontolt. 37. Tűzhányó tölcsér alakú nyílása. 39. Ragadozó madár. 40. A vízszintes 1-ben szereplő terület jellegzetes szárnyasa. FÜGGŐLEGES: 1. A hélium vegyjele. 2. Könnyen formálható fém. 3. Víziállat. 4. Közlekedési eszköz. 5. Luxemburgi folyó. 6. B. L. 7. Gyomnövény. 8. Gyalu páros betűi. 9. Üveges, fedett hintó. 10. Edény (névelővel). 11. Disznópásztor. 14. Szovjet repülőgéptípus. 16. Cimbora, barát. 18. A ménes pásztora. 19. Személyes névmás. 20. Petőfi Sándor. 22. Neves író (Antal). 23. Kártékony vad. 24. Nem valódi. 25. Leshely. 27. A tűzhányóból kitörő forró kőzet. 29. Ruhán is, kabáton is van. 31. I. T. 32. Nagyon régi. 33. Fémet tartalmazó kőzet. 34. Vetik közepe. 36. Véd. 37. Igekötő. 38. Szolmizációs hang. Beküldendő: a vízszintes 1., 22., 40. és a függőleges 11., 18., valamint a különálló sorban szereplő létesítmény neve, amit a vízszintes 1. területén láthatunk. (A különálló sorba a rejtvény azonos számú kockáinak betűit kell beírni.) T. D. Beküldési határidő: augusztus 26. Cím: Népszabadság, Gyermekrovat, Budapest, Blaha Lujza tér 3. 1960. ILLATSZER ** az ÜDESÉG színe ! a bolti készlet erejéig minden Hungaroton MHV hanglemezbolt 11 WQ magyar és szocialista hanglemezszalon , ____________________ országból importált lemezt Budapest V., Budapest VI., és kazettát Vörösmarty tér 1. Majakovszkij u. 46. Nyári meglepetés ^ ^ Telefon: 186-222. Telefon: 420-494, a hanglemezboltban. ----------------------------------------------------Augusztus 22-e és árengedménnyel,? szeptember 3-a között, hozunk forgalomba. . Ha hiszed - ha nem ... bolygónkon évenként 160 millió vihar dühöng, amiből kiszámítható, hogy naponként a a Föld különböző részein 4366 rémisztgeti az embereket. * ... az évkönyvek nemcsak korai jó időről, hanem korán is jött, nem várt fagyokról is rögzítettek híreket. 1392-ben szeptember 20-a körül olyan fagyhullám borította el Euró- Iát, hogy a szőlőtőkéken a fürtök bogyói jéggolyócskákká váltak. " ... alig tizenhárom esztendő- vel ezelőtt, 1970. november 12-én ciklon puszított a Bengáli-öbölben. A természeti katasztrófánál kétszázezer em-fáber vesztette életét, és kétezer apróbb sziget tűnt el a tengerben . A * ... melegítő, életet adó égitt testünk, a Nap, évenként 132 % trillió tonnát veszít tömegéből, m ilyen veszteséggel jár a világűrbe sugárzott hőtermelés; * ... Lipcsében 1971-ben Bills dér ABC címmel 2,5 X 3 milliméter nagyságú képes hőnyidvecske jelent meg, ez negyed’ akkora, mint a kisujjad köríme.* ... az évkönyvek feljegyeznék 1186-ból: abban az esztendőben nagyon enyhe volt a * tél, korán kitavaszodott, és hazánkban a Tisza vidékén már májusban arattak. J Bornemissza Endre: Hidak lába . Hidak lába sosem fázik, pedig mindig vízben ázik, hol bokáig, hol meg térdig, ha nagy árvíz jön, derékig. Anyjuk sosem félti őket, nem bánják a rossz időket, mandulájuk meg nem fájdul, jókat isznak a Dunából. Hátuk feszül nagy tehernek, többet elbírnak, mint mernek, záporoktól fényesednek, új autóktól kényesednek. Éjjel kicsit szundikálnak, hajnal előtt talpra állnak, házukat feszesen tartják, a fél világ rajtuk hajt át. II. Hidak lába sosem fázik, pedig mindig vízben ázik. Jég is eshet, hó is hullhat, ők nem fáznak s nem mozdulnak. Szüleik sem féltik őket, nem kérnek meleg cipőket, vihar, mennydörgés se számít, oly kemények, mint a gránit. Vizek futnak s ők csak állnak, erősebbek, mint a várak, annyi nekik a híd terhe, mint nagy fának a kis gerle. Hidak lába óriásláb, rajtuk lépünk a Dunán át, úgy átlépünk, meg se kottyan, árnyékunk fut a habokban. Kiss Benedek: Gyámoltalan pipitér Mórikál a pipitér, vízre ácsingózik, tibláb, tébláb, meztéláb, hogy menjen a tóig? Addig-addig sőremórál, mórikál a pipitér, firgelődik, forgolódik, jön ám egy ördögszekér! ördögszekér odaér, csörög-zörög, mint a szarka, fölkapja a pipitért, röpíti a folyópartra, szép ruháját, szirmocskáját tépdesi ezer darabra. A múmiabúza rejtélye Az Egyiptomba látogató turisták programjában szerepel a piramisok megtekintése is, ahol se szeri, se száma azoknak az árusoknak, akik a fáraók koporsójában talált búzaszemeket kínálják a turistáknak megvételre. Sokan vásárolnak belőlük, hogy hazatérve elvessék, kicsíráztassák az „értékes” magokat, és otthonukban gyönyörködhessenek a fáraók búzájában. Számológép nélkül is ki lehet számítani, hogy ha minden fáraósírban kizárólag csak búzát helyeztek volna el, akkor sem lenne annyi, amenynyit az utóbbi évtizedekben árultak. A másik aggállyal kapcsolatban válaszként idézzük id. Pálinkás Gyula tudományos kutató néhány sorát: „Babonának minősíthető halhiedelem az, amely szerint az i. e. egy-két évezred előtti magvak, melyek ma már 4000 —5000 évesek, megtartották volna csíraképességüket, és el is szaporíthatók... A száraz magtárban tartott vetőmagvak, szakszerű kezelés mellett, az első évben megtartják csíraképességüket, de a következő években az fokozatosan csökken. A második év után a búzánál és a zabnál 10—15 százalék, a rozsnál 40—50 százalék a csökkenés. A harmadik év után 20—25 százalékos. Négy év után a legtöbb búzafajta elveszti csírázóképességét.” Id. Pálinkás Gyula feljegyzéseiből még azt is megtudhatjuk, hogy ......az ókori egyiptomi búza egészen más fajta volt, mint a mi mostani nemes búzánk. Valószínűleg valamilyen ősi vadbúzaféleség lehetett, amely hasonlíthatott a szálkás kalászú tönkölybúzához. Az ókorban nem is a búza, hanem a rozs és az árpa volt a fő termény, mert a szálkás kalászú vadbúza termése nehezen vált el a pelyvától, kézi verővel nem verhető ki. Koptató- vagy hántolómalomba kellett vinni. Ezért termelték inkább a rozsot és az árpát.” A múmiabúza legendájának elterjedéséhez az is hozzájárult, hogy a prágai múzeum igazgatója, Kasper Maria von Sternberg (1761—1838) tanulmányozta a megkövesedett fosszilis, szerves maradványokat, és könyvet is írt az őskor növényvilágáról. E derék tudós agyában született meg a gondolat, hogy kicsíráztassa és elszaporítsa a múmiák koporsójából származó búzaszemeket. Megbízta kertészét, hogy kertjében vesse el a „múmiabúzát”. Az elvetett búzaszemek nem keltek ki, de a kertész nem akart szégyenben maradni gazdája előtt, és attól is félt, hogy mulasztással vagy gondatlansággal vádolják majd, ezért gondolt egy merészet, és elvetett egy, már feledésbe ment bogárkalászú búzát. Ennek a termését ünnepelték, mint a fáraók búzáját. Julius Kühn (1825—1910), a hallei egyetem professzora leplezte le a csalafinta kertészt, akinek áldozatul esett a gazdája, a prágai múzeum igazgatója, Kasper von Sternberg is. SZAKOLYI EDIT MEGFEJTÉS - NYERTESEK Az augusztus 13-i számban megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése: Bogács, Kisjankó Bori, Matyóház, Mályi, Szentistván. Az augusztus 6-i számban megjelent rejtvények helyes megfejtéséért az alábbiak nyertek könyvutalványt: Balogh Miklós, Koppányszántó; Bojtos Margit, Hangony; Cselovszki Zsófia, Békéscsaba; Eke Judit, Zalaegerszeg; Fekete Szabolcs, Szolnok; Furman Ágnes, Tiszavasvári; Herbály Melinda, Bugac; Holló Erika, Tállya; Iván László, Nagybárkány; Kakuk Judit, Karancsberény; Kecskés Pál, Karancslapujtő; Konkoly Gabriella, Jászberény; Köti Ágnes, Bükkszék; Mező Tibor, Mátészalka; Orosz Rita, Napkor; Pálmai Zoltán, Körmend; Pécsi János, Berkese; Szadai György, Rakamaz; Szujó Zsuzsanna, Cibakháza ; Tóth István, Mezőkövesd; Török Sándor, Tápiószecső; Sándor Anett, Lengyeltóti, Gaál Nóra, Nagykanizsa, Hajdú István, Füzesi Zsolt, Pintér László, Oszvald Ottó, Hetesy Cecília, Elek Attila, Csáky Krisztina, Budapest. Nyereményként egy-egy 40 forintos könyvutalványt küldünk postán. Radnóti-vers Ha az ábra betűit a sakkjáték futólépésében haladva helyes sorrendben olvassátok össze, Radnóti Miklós egyik versének címét kapjátok eredményül. Megfejtésül a vers címét küldjétek be.