Népszabadság, 1983. szeptember (41. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-01 / 206. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,40 Ft NÉPSZABADSÁG 1983. szeptember 1., csütörtök AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XLI. évfolyam, 206. szám A lotszó­­tárgy­nyeremények gyorslistája (8. oldal) Ma: nemzetközi béke­nap A Demokratikus Ifjúsági Világszövetség állásfoglalása Szeptember 1-én, a békéért meg­hirdetett világakció napján, a má­sodik világháború kitörésének 44. év­fordulójára emlékezve, a Demokra­tikus Ifjúsági Világszövetség nyilat­kozatot tett közzé. Minden békeszerető erőnek össze kell fognia, hogy a világégés borzal­mai soha többé ne ismétlődhessenek meg — hangsúlyozza a nyilatkozat. — Az utóbbi időben tanúi lehetünk annak, hogyan megy veszendőbe az enyhülési politika sok vívmánya. A két nagyhatalom közül csak a Szov­jetunió mondott le arról, hogy első­ként alkalmazzon atomfegyvert, az Egyesült Államok szélsőséges milita­rista körei viszont egy megnyerhető nukleáris háborúról beszélnek, és a világűrbe telepítendő fegyvereket terveznek. Ugyanakkor nem érkezett érdemi válasz a Szovjetunió és a Varsói Szerződés békejavaslataira, legyen szó akár a nukleáris leszere­lés előmozdításáról, a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös le­mondásról vagy a vegyi fegyverek betiltásáról. A nyilatkozat ezután utal Jurij Andropovnak, az SZKP főtitkárának, szovjet államfőnek a közelmúltban tett javaslataira, amelyek a genfi szovjet—amerikai tárgyalásokon el­érendő megállapodás irányában tett újabb fontos lépésnek számítanak. A Demokratikus Ifjúsági Világszö­vetség megalakulásától kezdve leg­fontosabb feladatának tartja a béke védelmét. Legutóbbi közgyűlésén, 1982-ben Prágában, „Csatlakozzatok a harchoz! A béke közös jogunk!" jel­mondattal ifjúsági leszerelési világ­kampányt hirdetett. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy világszerte új lendületet kapjon az ifjúsági békemozgalom. A világszövetség felhívással fordul a békeszerető ifjúsághoz, tegyen meg mindent, hogy szeptember 1. újabb értelmet nyerjen, és legyen nyitá­nya a NATO európai rakétatelepítési tervei ellen szervezett őszi ifjúsági békeakcióknak. (MTI) Habré csak katonai megoldást tart lehetségesnek Csádban Hisszen Habré csádi elnök keddi sajtóértekezletén elutasította a tár­gyalásos megoldás lehetőségét Gu­­kuni Veddel ellenkormányával. A Veddel vezette erők — mint ismere­tes — hétfőn a konfliktus békés megoldását ajánlották fel az összes csádi erőnek, beleértve Habré erőit is. A csádi elnök kétségbe vonta az Afrikai Egységszervezet közvetíté­sével történő rendezés lehetőségét. Egyedül — mondta — a katonai megoldás a járható út a csádi prob­léma megoldására. A francia rádiónak adott interjú­jában Habré elutasította Mitterrand francia elnök legutóbbi javaslatát két laza szövetségi kapcsolatban álló csádi állam létrehozására. Habré Csád egységét hangoztatva kijelen­tette: A csádi­ föderáció létrehozása az ország felosztását jelentené. Ezt — tette hozzá — teljes egészében el­utasítják. Habré aláhúzta az ország szuvere­nitásának fontosságát. Egyben vá­lasztások megtartását helyezte kilá­tásba az általa támasztott feltételek alapján létrehozandó csádi béke megvalósulása esetére. A francia—csádi kapcsolatokról szólva cáfolta, hogy nézeteltérése len­ne Párizzsal. Kifogásolta viszont, hogy Franciaország „meglehetősen elkésett a segítségnyújtással”. * Mitterrand szerdán Párizsban fo­gadta Gosu Volde etiópiai külügy­minisztert és Peter Onut, az Afrikai Egységszervezet megbízott főtitkárát. Megfigyelők szerint a csádi kérdést vitatták meg. A dél-franciaországi Tarbes-ban állomásozó 35. tüzérségi ezred egyik százfős, egysége szerdán elindult Csádba. (AP) Hazánkba érkezik a burmai államfő Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének meghívására a közeli napokban hivatalos látogatásra hazánkba érkezik U San Yu, a Burmai Unió Szocialista Köztársaság elnöke. (MTI) Egész Bejrútra kiterjedtek a harcok TASZSZ-nyilatkozat az Egyesült Államok libanoni beavatkozásáról A bejrúti rádió jelentése szerint szerda hajnalban folytatódtak a har­cok a libanoni főváros szinte vala­mennyi körzetében, miután a liba­noni hadsereg ellentámadást indított a síita fegyveresek ellen, hogy visz­­szaszerezze az elmúlt két nap kiter­jedt utcai harcaiban elvesztett állá­sait. A washingtoni kormányzat nem járul hozzá a tengerészgyalogság ki­vonásához Libanonból. A TASZSZ szerdai kommentárjában a Moszkvá­ban kialakult véleményeket ismer­teti. Az összecsapásokban többször tűz alá kerültek az országban állomáso­zó több nemzetiségű erők amerikai, francia és brit egységei is. A bejrúti amerikai nagykövetség épületeit is érték lövések. A libanoni hadsereg szerdán to­vábbi erőket vetett be Nyugat-Bej­­rútban a síita és drúz fegyveresek ellen. A kormány az egész városra kiterjedő, meghatározatlan időre szó­ló kijárási tilalmat rendelt el. Az ellentámadás keretében három libanoni dandár három különböző irányban nyomul előre Nyugat-Bej­­rútban a muzulmán fegyveresek ál­lásai felé. Mintegy tízezer katonát, harckocsikat, nehéztüzérséget és he­likoptereket vetettek be. A kormány a kijárási tilalom el­rendelésekor közölte: figyelmeztetés nélkül lőni fognak mindenkire, akit fegyveresen látnak az utcákon. A bejrútiak nagy része óvóhelyekre menekült. Robert McFarlane, az amerikai el­nök megbízottja közben visszatért Libanonba, és azonnal tárgyalást kezdett Amin Ddzsemajel elnökkel és és Safik el-Vazzan miniszterelnök­­n­l. Valid Dzsumblatt, a Libanoni Ha­ladó Szocialista Párt elnöke, a liba­noni drúz közösség vezetője szerdán Damaszkuszban inváziónak minősí­tette a libanoni hadsereg nyugat-bej­rúti akcióját. Dzsumblatt kijelentet­te: a hadművelet azt bizonyítja, hogy semmiféle különbség sincs a libanoni falangisták és Dzsemajel elnök poli­tikája között, sőt a libanoni hadsereg éppen a falangista párt uralmát kí­vánja megszilárdítani Libanonban. Nabih Berri, az AMAL elnevezé­sű síita félkatonai szervezet vezető­je, aki ugyancsak a szíriai főváros­ban tartózkodik, szerdán felszólítot­ta az arab és iszlám országok állam­főit, hogy azonnal járjanak közben a bejrúti vérontás megszüntetéséért. Az amerikai csapategységek főpa­rancsnoka úgy nyilatkozott, hogy az amerikai katonák halála és a kiter­jedt harcok ellenére „továbbra is tá­mogatják a libanoni kormányt és hadseregét, azért, hogy azok vissza­szerezzék szuverenitásukat az egész ország területe felett”. Reagan elnök McFarlane közel­­keleti különmegbízott révén üzene­tet intézett Begin izraeli miniszter­­elnökhöz. Ebben Reagan egyebek kö­zött arra kérte a kormányfőt, hogy tekintettel a libanoni helyzet rom­lására, „korlátozott időre” halasszák el a Bejrút környékén állomásozó izraeli egységek Dél-Libanonba tör­ténő átcsoportosítását. A szóvivő sze­rint az Egyesült Államoknak semmi kételye az iránt, hogy Begin eleget tesz az amerikai kérésnek. Az izraeli katonai rádió szerint Begin beleegyezését adta ahhoz, hogy három-négy napra elodázzák az iz­raeli erőknek a dél-libanoni Avak­ folyóig történő visszavonását. Mint washingtoni tudósítónk, Vaj­da Péter jelenti, a Fehér Ház és az amerikai külügyminisztérium szóvi­vője, majd pedig szerda este tartott sajtóértekezletén Schultz külügymi­niszter is ismételten kijelentették: nem vonják ki az amerikai tenge­részgyalogságot Libanonból, annak ellenére, hogy a­ tengerészgyalogság­nak a hét elején halottai és sebe­sültjei voltak. A kongresszus több tagja követelte annak a törvénynek életbelépését, amelynek értelmében, ha amerikai alakulatok harcba ke­verednek, akkor a törvényhozásnak — azzal, hogy nem deklarálja a ha­diállapotot — lehetősége van, hogy 60 napon belül elérje ezen egységek kivonását a konfliktus térségéből. Válaszképpen Reagan elnök Kalifor­niából, ahol szabadságát tölti, a kép­viselőház elnökéhez levelet intézett, s ebben megállapítja: a Libanonra vonatkozó amerikai politikai célok valóra váltásának alapfeltétele, hogy a tengerészgyalogság Libanonban maradjon. „Nem lehet megjósolni, hogy jelenlétükre meddig lesz szük­ség.” Az elnöki levél szerint az ame­rikai alakulatok, ha tűz alá kerül­nek, élni fognak önvédelmi joguk­kal, vagyis viszonozzák a tüzet. A Pentagon szerint az amerikai tengerészgyalogság már hétfőn és kedden is viszonozta az állásaira le­adott tüzet, és a CBS értesülése sze­rint a hadsereg felderítése segítsé­get nyújtott a tengerészgyalogság­nak célpontok megsemmisítésében. Az Eisenhower repülőgép-anyahajót a libanoni part közvetlen közelébe vezényelték. A szerdán megismételt hivatalos álláspont ennek ellenére az, hogy nincs szó háborús helyzetről, és így a kongresszusnak nincs bele­szólása az úgynevezett nemzetközi békefenntartó erő amerikai kontin­gensének felhasználásába. (Folytatás a 2. oldalon.) A libanoni partok közelében az Eisenhower repülőgép-anyahajó támogatja a bejrúti harcokban mindinkább belebonyolódó amerikai tengerész­gyalogságot. KÖZPONTI HÍRLAPFELDOLGOZÓ ÜZEMET ÉPÍTENEK A FŐVÁROSBAN Program a postahivatali hálózat fejlesztésére (M­unkatársunktól.) Hosszú idő óta évi két-három szá­zalékkal növekszik a posta munká­ja, egyre több a levél- és csomag­­küldemény, erősödik a pénz- és a táviratforgalom. Mivel a posta az utóbbi két évtizedben alig költött rá, egyszeriben kinőtte postahivatali hálózatát. 1980-ra az ország csak­nem 3300 postahivatala közül ezer alkalmatlanná vált feladatának el­látására; közülük kéttucatnyi élet­­veszélyessé vált. Az életveszélyes épületek helyett azóta vagy újakat építettek, vagy más bérleményben helyezték el a hi­vatalt — tudtuk meg dr. Asztalos Fe­renctől, a posta szakosztályvezetőjé­től. — Emellett a posta a mostani tervidőszakban sokat költ a lerom­lott postahivatali hálózat rekonst­rukciójára. 1980 óta erre a célra több mint 600 millió forintot for­dított, amiből csaknem száz kis és közepes méretű hivatalt építettek újjá, további százhúsz elavult posta­­hivatalt korszerűsítettek. E két év eredményei közé sorolható, hogy több nagy postahivatalt is felújítot­tak, modernizáltak: a Budapest 10-est, a leninvárosit, a kecskemétit, a szentendreit, a szigetvárit, a Veszprém 1-est, a Miskolc 23-ast és legutoljára a Pestlőrinc 1-est. Je­lenleg száz postahivatal építése, il­letve korszerűsítése folyik, ezek az idén befejeződnek. A postahivatali hálózat fejleszté­sével párhuzamosan jó ideje tart már annak az ezredfordulóig tartó programnak a megvalósítása,­ amely a lehetőségekhez képest automati­zálja, illetve gépesíti a levél-, cso­mag- és hírlaposztályozást, -feldol­gozást. A tervek szerint Budapesten kívül Székesfehérváron és Szolnokon fog működni a későbbiekben levél­feldolgozó automata. E három vá­rosban lesznek a leveleket, hírlapo­kat, csomagokat osztályozó nagy központok. Székesfehérváron tavaly kezdték el építeni a központot, át­adása 1985-re várható. Szolnokon már elkészült az épület, s csupán a gépesítési munkák vannak hátra. Budapesten a Józsefvárosi pályaud­var mellett szeptemberben kezdik el építeni a közpon­ti hírlapfeldolgozó üzemet, amelynek átadása 1987-ben várható. A három nagy feldolgozót 13 további segíti majd, ezek színhe­lye: Győr, Celldö­­mölk, Balaton­­szentgyörgy, Pécs, Dombóvár, Sárbo­­gárd, Hatvan, Mis­kolc, Nyíregyháza, Debrecen, Békés­csaba, Szeged és Kecskemét. Közü­lük a balaton­szentgyörgyi vár­hatóan már jövő­re elkészül, míg Celldömölkön az idén látnak munkához. Tavaly és tavalyelőtt 400 postai kisgép üzembe állításával gyorsítot­ták a munkát a hivatalokban, de en­nél sokkal többre volna szükség. A posta munkáját a legutóbbi két év­ben 180 új gépkocsi beállításával is igyekeztek javítani, mindenekelőtt a külterületi kézbesítő szolgálatban és a­ helyi járatú pénzbegyűjtésben van rájuk szükség. A beszerzett gépko­csiparknak négyötöde szolgál az el­avultak pótlására, egyötöde fejlesz­tésre. A hírlapterjesztés javítására 1980 óta kilencven újságospavilont állított fel a posta, és négy újabb hírlapárusító üzletet nyitott. A felújított pestlőrinci 1-es számú hivatal. Úttörők, előbbre! Nem, nem azt kívánjuk kifejezni a fenti címmel, mintha az úttörők ha­gyományos köszönése — „Előre!" — megváltozott volna, vagy mintha azt bárki is meg akarná változtatni. Szó sincs ilyesmiről. Csupán azt szeret­nénk érzékeltetni, hogy az utóbbi he­tekben, hónapokban az úttörőélet­tel, szocialista gyermekmozgalmunk­kal kapcsolatos helyi tanácskozáso­kon igen sokszor hangzott és hang­zik el az „előbbre" szó. Előbbre kell lépni e munkában, az eddig elért, több mint három és fél évtizedes eredményekre építve. Társadalmunk fejlődésének szükségletei, a sok te­kintetben megváltozott körülmények és feltételek követelik meg ezt. Köztudomású­l már korábban el­határozták, s hírt adtunk róla­­, hogy ez év decemberében rendezik meg Miskolcon az úttörővezetők Vili. országos konferenciáját. Az előké­születek javában folynak. Az úttörő­­csapatok munkájának tapasztalatait már az előző tanév vége előtt min­denütt értékelték. Ezeket követték az úttörővezetők nyári értekezletei, majd rövidesen a kerületi, járási, vá­rosi és megyei szintű tanácskozások. Nem egy helyen a területi pártbi­zottságok is napirendre tűzték a té­mát, ami érthető, hiszen a pártszer­vezeteknek is kötelességük felelősen segíteni a gyermekek mozgalmi éle­tét. Lapozgatva néhány ilyen előkészí­tő tanácskozás írásos dokumentu­mát — így a budapesti XIII. kerüle­tiek elemzését is —, nem nehéz meg­állapítani: lesz miről véleményt al­kotni Miskolcon. Sok helyen sürgető feladatként jelölték meg például az úttörővezetők politikai felkészültsé­gének javítását — már a főiskolai évek alatt, az ott végzett mozgalmi munka színvonalának emelésével. Nem mindegy, hogy kik, milyen mód­szerekkel, hogyan vezetik gyerekein­ket. S az sem, hogy az úttörővezetők kinevezésekor érvényesül-e az önkén­tesség elve. Ez is meghatározza munkájuk színvonalát. Az sem kö­zömbös, hogy a jó módszereket, ta­pasztalatokat mikor s hogyan adják át egymásnak a mozgalom alap-, közép- és felső szintű vezetői. Az út­törőéletet elszürkítő rossz beidegző­déseket csak új és jobb módszerek, tartalmas és élményt adó progra­mok megtalálásával, bevezetésével lehet elfeledtetni. Szükség van a mozgalom megúju­lására az új feltételek, többek kö­zött az ötnapos tanítási hét beveze­tése, a szabadidő átrendeződése miatt is. A demográfiai hullám, egyes iskolák zsúfoltsága is okoz gondokat. Mindez megköveteli az úttörőmunka tartalmi és formai egy­ségének, módszereinek elemzését. A mozgalom iskolai felelősei, csa­patvezetői jól tudják: csak nagyobb fokú öntevékenységre, a társadalmi erők eddiginél szélesebb körű együttműködésére, az iskola és a család szorosabb kapcsolatára tá­maszkodva lehet a gondokat meg­oldani és valóban­­ előbbre lépni. Ambrus Sándor

Next