Népszabadság, 1983. október (41. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-01 / 232. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 24 oldal­­ Ára: 1,80 Ft NmZABNING ■■■■■■■■■■■■ 1983. október 1., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XLI. évfolyam, 232. szám Az emberiség sorskérdése Van-e elég ereje az emberiségnek, hogy teljes egészében felismerje a veszélyt, és elszigetelje, megfékezze a földi életet oly könnyelműen koc­káztató erőket? Korunk sorskérdése ez, amelyet Jurij Andropov, a Szov­jetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségé­nek elnöke e heti üzenete újra és nagy nyomatékkal vetett fel. Aggo­dalom és felelősségérzet tükröződött minden sorából. Aggodalom a nem­zetközi politika mai vészterhes jel­lemzői miatt, s egyben mély felelős­ségtudat is, amelyet a Szovjetunió magára vállal az emberiség sorsáért. Olyan korban élünk, amikor minden felelős kormányzat, politikus aszerint mérettetik meg, vajon akar-e tenni, s tesz-e valamit a nukleáris katasztrófa elhárításáért. Mert önmagukban a szavak — bármilyen szépek legyenek és bárhonnan hangzanak is el — sem­mit sem érnek, ha ellenkező irányú tettek cáfolják őket. E kor alapvető követelménye a kü­lönböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élése, amelynek az enyhülés kibontakozá­sában, a tárgyalások gyakorlatában, az eltérő érdekeket igazságosan s megértően figyelembe vevő megálla­podásokban kell testet öltenie. Min­denkinek fel kell ismernie: e megál­lapodásokhoz a két szemben álló fél egyeztetett akaratára van szükség, csupán az egyiké nem elég. Azért szükséges hangsúlyozni, hogy mindkét fél akaratára szükség van, mert az utóbbi évek tapasztalatai sajnos egyre inkább azt mutatják: a készség csak az egyik oldalon szi­lárd, a másikon nem mutatnak haj­landóságot a kompromisszumra. Az Egyesült Államok kormányá­nak jelenlegi politikájáról világos keresztmetszetet adott csütörtökön közölt nyilatkozatában Jurij Andro­pov. Ez a kormányzat — hangsú­lyozta — figyelmen kívül hagyva a világ többi államának és népének érdekeit, uralkodó pozícióra tör a vi­lágban. Ezt szolgálja katonai poten­ciáljának soha nem látott mértékű növelése, valamennyi — nukleáris, vegyi, hagyományos — fegyverfajta gyártásának megsokszorozása, a fegy­verkezési hajsza kiterjesztése a vi­lágűrre. Világszerte — a Közel-Ke­leten, Közép-Amerikában, Észak- és Dél-Afrikában stb. — újra meg újra beavatkozik más népek belügyeibe. Önös céljai érdekében nem kíméli a NATO többi tagállamát sem, és újjáéleszti a japán militarizmust. Arzenáljából nem hiányzik a provo­káció, az erkölcsre és emberiségre hi­vatkozó képmutató prédikáció, a gát­lástalan rágalomhadjárat a Szovjet­unió, a többi szocialista ország ellen, a „keresztes hadjárat” a szocializmus­sal mint társadalmi rendszerrel szem­ben. Arra tesz kísérletet, hogy kijátsz­­sza egymás ellen, „jókra” és „rosz­­szakra” sorolja be a szocialista or­szágokat, létező sajátosságaikat pedig ellentétekké élezze. Semmibe veszi az elemi magatartási szabályokat: nemcsak egyes állami vezetők és ál­lamok iránt viseltet tiszteletlenül, hanem megszegi az Egyesült Nemze­tek Szervezete iránt vállalt kötele­zettségeit is. Jurij Andropov világosan szólt a Szovjetunió homlokegyenest ellenke­ző politikai törekvéseiről. A szovjet politika — az ellene irányuló rossz­indulatú támadások ellenére — nem érzelmekre épít, nem az egyébként indokolt felháborodás alapján szab­ja meg teendőit, hanem a józan ész­ből, a realizmusból, a világ sorsáért érzett felelősségből indul ki. Abból mindenekelőtt, hogy az emberiség nincs pusztulásra kárhoztatva, jobb sorsot érdemel, semhogy a fegyverek fenyegetésétől fulladozó világban él­jen. Ez a meggyőződés vezérli a szov­jet kormányt, amikor új és új javas­latot terjeszt elő az európai, a straté­giai, a közepes hatótávolságú nukleá­ris fegyverzetek csökkentésére, szor­galmazza a fegyverkezési hajsza meg­akadályozását, állhatatosan védel­mezi a kölcsönös biztonság és a ka­tonai erőegyensúly lehető legalacso­nyabb szinten való megőrzésének koncepcióját. Olyan igazságos, min­denki számára elfogadható megálla­podások megtalálásra törekszik, ame­lyek senki törvényes érdekeit nem sértik. A Szovjetunió nem teszi ma­gáévá s nem követi a túloldal lélek­tani hadviselésének módszereit. Ki­tart a tárgyalóasztalnál, újabb és újabb, a másik oldal érdekeit is szem előtt tartó javaslatokat terjeszt elő, mert tudatában van annak, hogy nincs más alternatíva, mint a meg­egyezés, a kölcsönös biztonságot szem előtt tartó kompromisszum. Természetesen elfogadhatatlan az olyan munkamegosztás, hogy az egyik fél szüntelenül kezdeményez, keresi a megegyezés útját, a másik viszont mindent elutasít, az erő­­egyensúly megbontására, a katonai fölény megszerzésére, a helyzet ki­élezésére, a mindenoldalú konfron­tációra törekszik. Ami óhatatlanul arra kényszeríti a szocialista oldalt, hogy lépéseket tegyen az erőegyen­súly helyreállítására, biztonságának védelmére. „Mi a magunk részéről nem keres­sük az ilyen erőpróbát — jelentette ki az SZKP KB főtitkára. — Tőlünk ennek még a gondolata is idegen. Népünk jólétét, a szovjet állam biz­tonságát nem választjuk el más né­pek, más országok jólététől és biz­tonságától, még kevésbé állítjuk szembe vele. Nukleáris századunk­ban a világot nem szabad szűk, önös érdekek alapján szemlélni. A felelős állami vezetőknek csupán egy vá­lasztásuk van — mindent meg kell tenniük a nukleáris katasztrófa el­hárítása érdekében. Minden más ál­láspont rövidlátó, mi több, öngyil­kos.” S hozzátette: „A Szovjetunió jóakaratát, a megállapodásra vonat­kozó óhaját senki ne tekintse a gyen­geség jelének. A Szovjetunió bár­mely, a kialakult katonai-stratégiai egyensúly megbontására irányuló kísérletre képes megfelelő választ adni, s tettei megfelelnek szavai­nak ... A Szovjetunió védelmi ké­pessége olyan színvonalú, hogy sen­kinek nem tanácsolnánk, hogy erő­próbának vesse alá.” Az Andropov-nyilatkozat ugyan­akkor nem az erőtényezőre helyezi a hangsúlyt. A nyilatkozat kulcsmeg­­állapításai azt húzzák alá, hogy a Szovjetunió békében akar élni min­den országgal, az Egyesült Államok­kal is; nem sző agresszív terveket, nem kívánja a fegyverkezési hajszát; senkire sem kényszeríti rá a maga társadalmi rendjét; mindent meg­tesz a béke védelmezése érdekében. Olyan álláspont ez, amely méltán váltja ki a világ valamennyi orszá­gának, köztük a NATO tagállamai józan köreinek az elismerését is, erő­síti azt a felismerést, hogy az emberi­ség sorskérdéseit illetően a Szovjet­unióval meg lehet találni a közös nevezőt. Azok a nyugat-európai politiku­sok viszont, akik saját népeik, a bé­ke érdekeit figyelmen kívül hagyva, segédkezet nyújtanak ahhoz, hogy kontinensünkön megjelenjenek az újabb amerikai nukleáris rakéták, mérhetetlen felelősséget vesznek ma­gukra. Hiszen egy beláthatatlan kö­vetkezményű nukleáris háború koc­káztatásához nyújtanak segédkezet. Olyan háborúéhoz, amely nemhogy nem eredményezné az emberiség előtt álló hatalmas problémák — az államok gazdasági fejlődése, a kör­nyezetvédelem, száz- és százmilliók alapvető életfeltételeinek megterem­tése, egészségük, élelmezésük, okta­tásuk biztosítása — akár csak egyi­kének megoldását sem, hanem föl­dünk egészét, az emberi életet sodor­ná veszélybe. Ez az oka annak, hogy a különböző társadalmi, politikai, vallási meggyő­ződésű tömegek rakéta- és háború­ellenes mozgalma minden korábbi­nál hatalmasabb erővel bontakozik ki Európában és a többi kontinensen. Ami bennünket illet: minden erőnk­kel azon vagyunk, hogy tovább erő­sítve egységünket a testvéri szocialis­ta országokkal, tovább szilárdítva szövetségesi kapcsolatainkat, keres­sük a közös utat a különböző társa­dalmi rendszerű országok diszkrimi­nációtól mentes, kölcsönös előnyöké szolgáló gazdasági együttműködésé­hez, a normális államközi kapcsola­tokhoz, az enyhüléshez, a szilárd bé­kéhez, amelyre oly hőn vágyik az egész emberiség. Várnai Ferenc .1­7 Magyar Népköztársaság a béke, az együttműködés,a leszerelés híve LOSONCZI PÁL BESZÉDE AZ ENSZ KÖZGYŰLÉSEN Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke közép-európai idő szerint pén­tekre virradóra beszédet mondott az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszakának plenáris ülésén. Bevezetőben Losonczi Pál felidéz­te a világszervezet létrehozásának körülményeit, s emlékeztetett azok­ra az eszményekre és elvekre, ame­lyek jegyében az ENSZ tevékenyke­dik. Napjaink világpolitikai helyzetét értékelve szólt a nemzetközi feszült­ség éleződéséről, a konfrontáció fo­kozódásáról, az erőegyensúly meg­bontására tett kísérletekről. Mindez — mutatott rá — aggodalommal tölti el a Magyar Népköztársaság népét és kormányát. A veszélyes helyzet kialakulásának fő okát a fegyverkezési hajsza foko­zódásában látjuk. A példátlan ará­nyú fegyverkezés nemcsak közvetle­nül, a nukleáris katasztrófa eshető­ségével fenyegeti civilizációnkat, ha­nem közvetve is: azáltal, hogy el­­tékozolja az emberiség anyagi és szellemi erőforrásait, megfosztja a népeket a munkájuk által létrehozott javak jelentős részétől, tartósítja a gazdasági elmaradottságot egész sor fejlődő országban. Vajon nem képte­len ellentmondás-e ez a tudomány és a technika századában? Akkor, ami­kor kézzelfogható közelségbe került az olyan globális problémák megol­dási lehetősége, mint az új energia­­források feltárása, az óceánok kin­cseinek kiaknázása, a világűr békés meghódítása, az éhínségek és a pusz­tító népbetegségek felszámolása, a rohamosan romló természeti környe­zet megmentése. Vajon elképzelhe­tő-e globális együttműködés nélkül e valóban nagyszerű lehetőségek való­ra váltása? Hiszen már szervezetünk alapok­mányának elfogadásával erre tettünk ünnepélyes ígéretet: egymással jó szomszédként békességben élünk együtt, és előmozdítjuk a szociális haladást s az életfeltételek javítását. A Magyar Népköztársaságnak, ha szabad így mondanom, hitvallása a különböző társadalmi rendszerű ál­lamok békés egymás mellett élése. Ezen mi nem pusztán azt értjük, hogy nincs háború, bár az sem ke­vés! Számunkra a koegzisztencia, a népek és kormányok tevékeny együttműködése, kölcsönösen előnyös politikai, gazdasági és kulturális kap­csolatainak állandó erősítése. Ne­künk az utóbbi egy-másfél évtized­ben igen jó tapasztalataink vannak erről, s úgy tudom, hogy partnereink­nek nincs okuk a csalódottságra. Losonczi Pál ezután felidézte az enyhülés felfelé ívelő szakaszában el­ért eredményeket, kiemelve egyebek között a nagyhatalmak között létre­jött megállapodások, továbbá a hel­sinki értekezlet jelentőségét. Mind­ehhez hozzáfűzte: A Magyar Népköztársaság kormá­nya, a magyar néptől kapott megha­talmazásának megfelelően, legfőbb külpolitikai feladatának ma is az enyhülés eredményeinek megőrzését, a nemzetközi párbeszéd és együttmű­ködés fenntartását és bővítését tekin­ti, mind a kétoldalú kapcsolataiban, mind a nemzetközi fórumokon. Szá­munkra — miként más országok szá­mára is — a békés egymás mellett élésnek nincs ésszerű alternatívája. (Folytatás a 3. oldalon.) Lázár György tagadta Norbert Stegert Lázár György, a Minisztertanács elnöke pénteken hivatalában fogadta Norbert Stegert, az Osztrák Köztár­saság hazánkban tartózkodó alkan­­cellárját, kereskedelem- és iparügyi minisztert. A találkozón részt vett Marjai József miniszterelnök-helyet­tes, és jelen volt Arthur Agstner, Ausztria budapesti nagykövete is. Marjai József pénteken tárgyalt a meghívására hazánkban tartózkodó Norbert Stegerrel. Megvitatták a nemzetközi gazdasá­gi élet egyes kérdéseit, és kölcsönö­sen tájékoztatást adtak országuk gaz­daságának helyzetéről. Megvizsgál­ták a Magyarország és Ausztria kö­zötti kereskedelmi és gazdasági együttműködés fejlesztésének továb­bi lehetőségeit. Különös figyelmet fordítottak az árucsere-forgalom fel­tételeinek javítására, az ipar, a me­zőgazdaság és a szolgáltatások terü­letén a termelési és értékesítési koo­perációk s más együttműködési lehe­tőségek bővítésére, valamint a ma­gyar gazdaságfejlesztési tervekben való osztrák részvétellel összefüggő kérdésekre. Norbert Steger a magyar—osztrák gazdasági, ipari és műszaki együtt­működési vegyes bizottság társelnö­keként részt vett a bizottság idei ülé­sén, és magyar partnerével, Veress Péter külkereskedelmi miniszterrel aláírta a bizottság jegyzőkönyvét. Norbert Steger a nap folyamán tár­gyalt Méhes Lajos ipari és Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszterrel is. Az osztrák alkancellár péntek este elutazott Budapestről. (MTI) Egységkormányt javasolnak a libanoni hazafias­ ­ BEJRÚTI TUDÓSÍTÓNKTÓL) A bejrúti repülőtér közmegelége­dést keltő megnyitása után pénteken a (szintén hosszabb ideje lezárt) közlekedési főútvonalak szabaddá tételére összpontosította figyelmét a libanoni hadsereg, a jobboldali mi­líciák, az ellenzéki Nemzeti Meg­mentési Front és az Amal nevű síi­ta szervezet katonai képviselőiből alakult tűzszüneti felügyelő bizott­ság. A fegyvernyugvás sorsát ille­tően egyébként, nyugtalanító körül­mény, hogy még mindig nem gon­doskodtak a tűzszünet megbízható nemzetközi ellenőrzéséről, és a pol­gárháborús válság politikai megol­dására hivatott nemzeti párbeszéd megkezdése is várat magára. Miközben Amin Dzsemajel elnök előzetes konzultációkat folytat a nemzeti megbékélési konferencia 12 kiszemelt részvevőjével, a napról napra szaporodó fenntartások és követelések eszkalációja magát a tűzszüneti megállapodást is veszély­be sodorhatja. Camille Samun volt államfő, a Nemzeti Liberális Párt elnöke előbb a tanácskozás bojkot­tálásával fenyegetőzött, majd a meg­békélési konferencia összehívása he­lyett inkább egy nemzeti egységkor­mány megalakítását indítványozta. Safik el-Vazzan miniszterelnök, aki a hét elején felajánlotta lemondá­sát, csütörtök esti tv-interjújában szintén a nemzeti egységkormány mielőbbi létrehozását sürgette. A tűzszüneti megállapodás széles körben elfogadott értékelés szerint a szeptemberi harcok eredményeként helyreállt katonai erőegyensúly gyü­mölcse, önmagában azonban még nem biztosíték a politikai-hatalmi egyensúly megteremtésére. Az Amin Dzsemajel által alapí­tott és irányított Le Reveil című lap pénteki vezércikke durva kiro­hanást intézett a keresztény több­ség létezését kétségbe vonó moha­medán követelések ellen. Pierre Dzsemajel falangista pártvezér vi­szont éppen a — szerinte — veszé­lyeztetett keresztény kisebbség vé­delmével indokolta a hatalmi ki­váltságok megőrzésének szükséges­ségét. (Az igazság az, hogy 1932 óta — éppen a kiváltságos maroniták miatt — nem tartottak népszámlá­lást Libanonban.) A Libanoni KP nyilatkozatban üd­vözölte a hétfőn életbe lépett tűzszü­netet, és sürgette a belpolitikai vál­ság demokratikus, politikai megoldá­sát, a háború okainak megszünteté­sét. Bócz Sándor: Az Egyesült Államok szenátusa csütörtökön 54—46 arányban meg­szavazta azt a határozati javaslatot, amely lehetővé teszi a kormány szá­mára, hogy Libanonban továbbra is felhasználja a nyugati négyhatalmi erők kötelékében Bejrút körzetében tartózkodó mintegy 1600 amerikai tengerészgyalogost, valamint a ten­gerpartnál elhelyezkedő haditengeré­szeti erőket. (MTI) TÁRSADALMI ÉLET: KULTÚRA: Lakáshelyzet Budapesten 4. Köpeczi Béla „Kibúvónk": a munka 5. a tankönyvekről________13. OLDAL OLDAL Jó választás volt 6. Sobor Antal elbeszélése 14. A Radnótiak 8. Báthori István 15. VILÁGPOLITIKA: Beszélgetés­­ András Ferenccel 16. A Római Klub 7.----------------------------------­Helyszíni jelentés FIATALOK:____________ Costa Ricából 9. A vizsgán még nincs baj 17. Andropov üzenete a Lutheránus Világszövetségnek Jurij Andropovnak a Lutheránus Világszövetség békefelhívására kül­dött válasza arról tanúskodik, hogy a Szovjetuniónak érdekében áll a világbéke megőrzése — nyilatkozta Anza A. Lema, a szövetség főtitkár­­helyettese. A szovjet államfő a világszövet­ségnek küldött üzenetében hangsú­lyozta, hogy a Szovjetunió eredmé­nyeket akar elérni a genfi tárgyalá­sokon, ezért sok engedményt tett már. " Nekünk komoly gondot okoz­nak azoknak a kormányoknak a nyi­latkozatai és cselekedetei, amelyek viszont félvállról veszik az emberi­séget fenyegető nukleáris veszélyt — mutatott rá Anza A. Lema. (ADN)

Next