Népszabadság, 1983. október (41. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-01 / 232. szám

1983. október 1., szombat MEPSZABADSÁG KÍNA NEMZETI ÜNNEPÉN 1949. október elsején győzött a Kí­nai Kommunista Párt veszette, több évtizedes, áldozatos népi harc az im­perializmus, a komprádor burzsoázia és a feudalizmus ellen. A nemzeti és társadalmi felemelkedésért vívott, a Szovjetunió önzetlen támogatását él­vező forradalmi küzdelem eredmé­nyeként ezen a napon Pekingben ki­kiáltották a Kínai Népköztársaságot, s ezzel bolygónk legnépesebb állama sorakozott fel a szocialista országok közösségéhez. Az évszázados elmaradottság, a pusztító háború súlyos öröksége és az imperializmus mesterkedései ellené­re a győzelem utáni évtizedben kor­szakos utat tett meg a népi Kína. Mélyreható társadalmi-gazdasági változások valósultak meg, megkezd­ték a szocializmus alapjainak lera­kását, a termelőerőknek a nép­jólét érdekében való fejlesztését. A kor­szak jelentős eredményeinek elérésé­ben a kínai dolgozók bizton számít­hattak a Szovjetunió és a többi szo­cialista ország internacionalista se­gítségére. Az ötvenes évek végén sajnos tor­zulások következtek be a Kínai Nép­­köztársaság fejlődésében. A „nagy ug­rás”, majd a „kulturális forradalom” ultrabalos hibái — miként ezt a mai kínai vezetők hangsúlyozzák — sú­lyos következményekhez, a marxiz­mus—leninizmus elveinek megsérté­séhez vezettek, s nagy kárt okoztak a kínai népnek. E következmények fel­számolása napjaink és a holnap ne­héz feladata. A legutóbbi esztendők több kedve­ző változást is hoztak. A KKP tavaly megtartott XII. kongresszusa — fő­ként a belpolitikában — tükrözte, hogy megkezdődött a tanulságok le­vonása. Ezek között a világbéke szempontjából is különös figyelmet érdemel, hogy Peking nem reagál el­utasítóan a szovjet—kínai viszony normalizálását szolgáló moszkvai kezdeményezésekre. Bízunk abban is, hogy ez a szellem kerekedik felül Vietnam irányában is. A szocialista közösség államai — köztük hazánk is — változatlanul ké­szek arra, hogy minden területen normális államközi kapcsolatok ala­kuljanak és fejlődjenek Kínával. E törekvésük hűen kifejezi érdekeltsé­güket abban, hogy a Kínai Népköz­­társaság — népének, nemzetének és a világ haladó erőinek érdekével össz­hangban — szocialista országként fej­lődjön, és méltó helyet foglaljon el a béke és a haladás harcosainak sorá­ban.* A Kínai Népköztársaság megalaku­lásának 34. évfordulója alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnö­ke és Lázár György, a Miniszterta­nács elnöke táviratban üdvözölte Li Hszien-nien államelnököt és Csao Ce­­jangot, az államtanács elnökét. (MTI) * A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa és Minisztertanácsa táviratban kö­szöntötte Li Hszien-mient, a Kínai Népköztársaság elnökét, Peng Csent, az országos népi gyűlés állandó bi­zottsága elnökét és Csao Ce-jangot, a kínai államtanács elnökét az or­szág nemzeti ünnepe alkalmából. (TASZSZ) Fogadás a kínai nagykövetségen Ma Lie, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete hazája nem­zeti ünnepe alkalmából pénteken fogadást adott a nagykövetségen. A fogadáson részt vett Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Ábrahám Kálmán építésügyi és vá­rosfejlesztési miniszter, Rabi Béla ipari államtitkár, Garai Róbert kül­ügyminiszter-helyettes, valamint gazdasági, társadalmi és kulturális életünk több más képviselője. Jelen volt a budapesti diplomáciai képvi­seletek sok vezetője és tagja. (MTI) ünnepség Pekingben Kína különleges erőfeszítéseket fog tenni annak érdekében, hogy jó­szomszédi viszonya legyen közvet­len szomszédaival. Ezt jelentette ki Csao Ce-jang miniszterelnök a Kínai Népköztársaság megalakulásának 34. évfordulója alkalmából rendezett pekingi fogadáson. Aktívan elő fogjuk mozdítani az együttműködést a Kelet-Európában levő szocialista országokkal — mon­dotta a kormányfő, majd beszédé­nek egy másik részében megjegyez­te: Várjuk a kínai—szovjet kapcso­latokban meglevő akadályok eltávo­lítását és a kapcsolatok normalizá­lását. A kínai—amerikai viszonyt il­letően Csao Ce-jang annak a re­ménynek adott hangot, hogy az tar­tós fejlődésnek néz elébe. (MTI) Németh Károly találkozott Roman M Malinowiskival Németh Károly, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára pénteken fo­gadta Roman Malinowskit, a Len­gyel Egyesült Néppárt elnökét, a lengyel minisztertanács elnökhelyet­tesét, aki a bábolnai napok rendez­vénysorozatára érkezett hazánkba. A baráti légkörű találkozón Ro­man Malinowski tájékoztatást adott az Egyesült Néppárt munkájáról és a hazája szocialista kibontakozásá­ban pártjára háruló feladatokról. Elismeréssel szólt magyarországi ta­pasztalatairól, a magyar mezőgazda­ság eredményeiről. Németh Károly tájékoztatta a lengyel vendéget az MSZMP tevékenységéről és megerő­sítette: az MSZMP továbbra is a két ország közötti sokoldalú kapcsola­tok fejlesztésére törekszik. A találkozón jelen volt Kótai Gé­za, az MSZMP KB külügyi osztályá­nak helyettes vezetője és Jerzy Zie­­linski, a Lengyel Népköztársaság magyarországi nagykövete. (MTI) Alsó-Szászország miniszterelnöke elutazott Magyarországról Ernst Albrecht, az NSZK Alsó- Szászország tartományának minisz­terelnöke, aki Marjai József minisz­terelnök-helyettes meghívására tett látogatást Magyarországon, pénteken befejezte megbeszéléseit. A kormány elnökhelyettesén kívül Ernst Al­brecht tárgyalt Váncsa Jenő mező­­gazdasági és élelmezésügyi, valamint Juhár Zoltán belkereskedelmi mi­niszterrel. Találkozott Veress Péter külkereskedelmi miniszterrel, Becsó Tamással, a Magyar Kereskedelmi Kamara elnökével és más magyar személyiségekkel. Lázár György miniszterelnök pén­teken hivatalában fogadta Ernst Albrechtet. A találkozón részt vett Marjai József miniszterelnök-helyet­tes és jelen volt Norman Dencker, az NSZK budapesti nagykövete. Az alsó-szászországi miniszterel­nök a délutáni órákban elutazott Budapestről. (MTI) Mezőgazdasági megbeszélések Lengyelországgal Marjai József és Roman Malinowski miniszterelnök-helyettesek tárgyalá­sai pénteken emlékeztető aláírásával fejeződtek be. Az okmányban rögzítették, hogy a következő években, majd az 1986— 1990-es középtávú tervidőszakban ki­emelt figyelmet fordítanak a mező­­gazdasági termelés növekedését és a lakosság élelmiszer-ellátásának javí­tását elősegítő magyar—lengyel együttműködés fejlesztésére. A Roman Malinowski kíséretében levő Stanislaw Zieba mezőgazdasági és élelmiszer-gazdasági miniszter és Váncsa Jenő mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter pénteken aláírta a két ország közötti mezőgazdasági és élelmiszer-ipari együttműködés fejlesztésének fő irányairól szóló, 1990-ig érvényes megállapodást. A lengyel vendégek a nap folyam­­án Szentendre nevezetességeivel is­merkedtek, és a késő délutáni órák­ban elutaztak Budapestről. (MTI) Magyar—norvég gazdasági tárgyalások Faluvégi Lajos, a Minisztertanács elnökhelyettese, az Országos Terv­hivatal elnöke, a magyar kormány­­küldöttség vezetője norvégiai láto­gatásának pénteki napján Norvégia ipari és kereskedelmi életének veze­tő képviselőivel találkozott. Ezen részt vett Asbjörn Haugstvedt keres­kedelem- és hajózásügyi miniszter, aki kiemelte a tárgyalások politikai és gazdasági fontosságát. Faluvégi Lajos tájékoztatást adott a magyar gazdaságról, gazdaságirá­nyítási rendszerünk fejlesztési el­képzeléseiről. A magyar kormány elnökhelyette­sét fogadta Kaare Willoch norvég miniszterelnök, akivel szívélyes esz­mecserét folytattak nemzetközi po­litikai kérdésekről és a kétoldalú kapcsolatokról. A találkozón jelen volt Per Naevdal, a Norvég Király­ság budapesti nagykövete és Fü­­löp Péter, hazánk oslói nagykövete. 3 Losonczi Pál beszéde az ENSZ-közgyűlésen (Folytatás az 1. oldalról.) Ezért tölt el nyugtalansággal ben­nünket minden olyan jel, amely a konfrontációs hangulatok feléledésé­re utal; minden olyan cselekedet, amely veszélyezteti az államok kö­zötti normális kapcsolatokat; minden olyan fejlemény, amely további te­hertételként jelentkezik az amúgy is feszült nemzetközi viszonyokban. A Magyar Népköztársaságnak az a meggyőződése, hogy a retorikai há­ború, a vádaskodás, a diszkrimináció, az erőpolitika rossz módszer, s amel­lett — mint a tapasztalat mutatja — meddő is. Régi igazság, hogy a ha­rag rossz tanácsadó. Jó tanácsadó a különböző társadalmi­­berendezkedé­sű országok közötti viszonyban is csak a józanság és az érdekek köl­csönös figyelembevétele lehet. Megelégedéssel állapíthatom meg, hogy békés együttműködési politi­kánk viszonzásra talált mindama or­szágok kormányánál, amelyek fele­lősséget éreznek a nemzetközi hely­zet alakulása iránt. Továbbra is azon leszünk, hogy minél több kontaktus­ra, minél eredményesebb tárgyalá­sokra, politikai konzultációkra kerül­jön sor közöttünk a kölcsönös biza­lom erősítése, a nemzetközi légkör javítása érdekében. Losonczi Pál örömét fejezte ki, hogy a közgyűlés munkájának jelen­tős részét a mind sürgetőbb leszere­lési feladatok megoldásának kívánja szentelni. A Magyar Népköztársaság az elmúlt években maga is több fon­tos leszerelési javaslatnak volt tevé­keny részese. Ezek a ma is érvényes kezdeményezések azt a célt szolgál­ják, hogy a világbékét szavatoló stra­tégiai egyensúly a fegyverzetek lehe­tő legalacsonyabb szintjén valósuljon meg. Sajnos azonban, javaslataink az Észak-atlanti Szerződés Szervezete részéről mindmáig érdemi válasz nélkül maradtak. Emlékeztetett rá, hogy a megoldat­lan leszerelési problémák sokrétűek, s mindegyikük önmagában is fontos. A nukleáris leszerelésért De a nemzetközi légkör gyökeres megjavítása, a háborús veszély el­hárítása érdekében ma a legsürge­tőbb felada­t: a nukleáris leszerelés. A Magyar Népköztársaság kormá­nya ezért megkülönböztetett fontos­ságot tulajdonít a Szovjetunió ama kötelezettségvállalásának, hogy sem­milyen körülményeik között nem vet be elsőként nukleáris fegyvert. Bi­zonyos: ha a többi nukleáris hata­lom szintén, hajlandó lenne rá, hogy ilyen kötelezettséget vállaljon, azt a világközvélemény igen nagy meg­könnyebbüléssel fogadná. Fontos kezdeti lépés lenne meg­ítélésünk szerint a nukleáris lesze­reléshez vezető úton annak a javas­latnak a megvalósítása, hogy az atomfegyver birtokában levő álla­mok kölcsönösen fagy­asszák be a nukleáris fegyverkészleteiket. Úgy véljük továbbá, hogy mielőbb szer­ződést kellene kötni a nukleáris fegyverkísérletek teljes és általános megtiltásáról, s véget kellene vetni az újabb nukleáris fegyverfajták ki­­fejlesztésének, a meglevők korsze­rűsítésének. Az újabb, mind bonyolultabb fegyverrendszerek megjelenése ugyanis azzal a veszéllyel jár, hogy túlnőnek a meglevő megállapodások hatáskörén, s mind nehezebbé válik a korlátozásuk és ellenőrzésük. A nukleáris leszerelési tenniva­lókkal szorosan összefüggő feladat­nak tartjuk az e fegyverek elterje­désének megakadályozására hivatott atomsorompó-szerződés erősítését, s ezzel párhuzamosan a nukleáris fegyvernek birtokában nem levő ál­lamok biztonságának szavatolását. A Magyar Népköztársaság közvet­lenül érdekelt olyan megállapodás­ban, hogy ne helyezzenek el nuk­leáris fegyvereket ott, ahol még nincsenek, s ne növeljék a mennyi­ségüket ott, ahol már vannak. Nagy­mértékben elősegítené a bizalom és a nemzetközi biztonság erősödését, ha mind Európában, mind a világ más részein atomfegyvermentes és békeövezeteket alakítanának ki. Szeretném külön hangsúlyozni, mennyire nagy jelentőségűnek tar­tom a Varsói Szerződés tagállamai által az idén januári prágai ülésü­kön tett javaslatot, amely indítvá­nyozza a NATO tagállamainak, hogy kössenek velük szerződést a katonai erő alkalmazásáról való köl­csönös lemondásról és a békés kap­csolatok fenntartásáról. Mivel a vi­lágon létező fegyverzetek túlnyomó többsége és legpusztítóbb fajtái e két szövetségi rendszer birtokában vannak, úgy vélem, egy ilyen szer­ződés hathatós intézkedés lehetne a békét fenyegető cselekmények meg­előzésére. A Magyar Népköztársaság külön­leges fontosságot tulajdonít a ha­dászati fegyverzetek korlátozásáról és csökkentéséről folyó szovjet— amerikai tárgyalásoknak, és őszin­tén reméli, hogy azok eredményesek lesznek. Az emberiség békés jövőjét sú­lyosan fenyegetné, ha a fegyverke­zési hajszát kiterjesztenék a világ­űrre. Ennek megelőzését szolgálja a most benyújtott nagy fontosságú szovjet javaslat, amelyet a Magyar Népköztársaság kormánya ezért tel­jes mértékben támogat. Magyarországot sok más európai országgal együtt nyugtalanítja az új típusú amerikai nukleáris eszkö­zök tervezett nyugat-európai telepí­tése. A meglevő stratégiai egyen­súly megbontása messzemenő kö­vetkezményekkel járhat nemcsak Európa, hanem az egész világ béké­jére és biztonságára. Meggyőződé­sünk, hogy a legjobb megoldás Európa teljes atomfegyver-mentesí­tése lenne, és erről a célról nem mondunk le. Addig pedig, amíg e cél elérését a nemzetközi helyzet alakulása lehetővé nem teszi, a leg­elfogadhatóbb megoldást a közép­­hatótávolságú nukleáris eszközök számának csökkentésében és sem­miképpen sem növelésében látjuk. Az Elnöki Tanács elnöke ezután méltatta a madridi találkozó ered­ményeit, és megállapította, hogy a találkozó záródokumentuma hosszú évek óta az első lényeges és széles körű kelet—nyugati megállapodás. Kivételesen fontosnak tartjuk, hogy a találkozó úgy döntött: összehívja az e­urópai bizalom- és biztonság­­erősítő intézkedésekkel és a leszere­léssel foglalkozó konferenciát. Lehetséges a helsinki folyamat továbbvitele A madridi találkozó eredményes külügyminiszteri szintű befejezése reményt ad arra, hogy lehetséges a Helsinkiben megkezdett sokoldalú folyamat továbbvitele. Erősíti ab­beli meggyőződésünket, hogy a het­venes évek kedvezőbb légköre nem múló epizód Európa történelmében, s a jövő ismét az enyhülési politi­káé lesz. A Magyar Népköztársaság kor­mánya a maga részéről ezentúl is ennek érdekében fog munkálkodni, s arra fog törekedni, hogy miként eddig is, a jövőben is hiánytalanul végrehajtsa a helsinki záróokmány és "a madridi záródokumentum el­veit és ajánlásait. Megtiszteltetés­ként fogadjuk, hogy 1985-ben Buda­pest lesz a madridi találkozó által elhatározott kulturális fórum szín­helye, s megteszünk minden­ tőlünk telhetőt, hogy e fontos rendezvény sikeres legyen. A magyar kormány őszintén kíván­ja, hogy a madridi eredmény legyen kedvező hatással a világ más térsé­geire is. Sajnos azonban a szélsőséges kö­rök politikája világszerte kedvezőt­lenül érinti a pozitív törekvéseket, hátrányosan befolyásolja a válsággó­cok felszámolását szolgáló erőfeszí­téseket. Losonczi Pál beszédében kitért az el nem kötelezettek mozgalma szere­pének méltatására, s rámutatott, hogy a velük való együttműködés további elmélyítése jelentős helyet foglal el a Magyar Népköztársaság külpoliti­kai törekvéseiben. Losonczi Pál ezután beszédében részletesen kifejtette a Közel-Kelet­tel, Közép-Amerikával, Ciprussal, Namíbiával és más regionális vál­sággócokkal kapcsolatos magyar ál­láspontot. Majd elemezte a világgaz­daság helyzetét, s egyebek között ki­fejtette, hogy a nemzetközi kapcso­latok romlása, a világgazdaság elhú­zódó válsága és bizonyos politikai indítékú lépések folyamatosan ked­vezőtlen hatással vannak a nemzet­közi gazdasági, kereskedelmi, pénz­ügyi és műszaki-tudományos együtt­működés szinte minden területére. Ez megnehezíti a nemzetközi mun­kamegosztásban különösen érdekelt országok, köztük Magyarország hely­zetét is. Köztudott, hogy a Magyar Népköz­­társaság tagja a Kölcsönös Gazdasá­gi Segítség Tanácsának, e nyitott gaz­dasági közösségnek, élvezi a szocia­lista államok együttműködéséből ere­dő biztonságot és előnyöket. Orszá­gunk azonban komolyan érdekelt a valamennyi államhoz fűződő gazda­sági kapcsolatok erősítésében is, füg­getlenül azok társadalmi berendezke­désétől és politikai hovatartozásától. Meggyőződésünk, hogy a nemzet­közi gazdasági együttműködés zava­rainak megszüntetése csak közös erő­feszítéssel, a kölcsönös előnyökön ala­puló és megkülönböztetésektől men­tes együttműködés bővítésével lehet­séges. Mi a magunk részéről minden erőnkkel ezen kívánunk munkálkod­ni. Ezt követelik nemzeti érdekeink, s csak ezen az alapon látjuk megvaló­síthatónak az ENSZ tagállamainak túlnyomó többsége által jogosnak igényelt új, igazságosabb nemzetközi gazdasági rend és kapcsolatrendszer kialakítását is. Elítéljük a konfrontációs törekvéseket A Magyar Népköztársaság úgy ítéli meg, hogy a nemzetközi kapcsolatok­ra oly káros előítéletekkel, nemzeti gyűlölködéssel, elzárkózással szem­ben a legjobb eszköz egymás megis­merése. Ez kormányunk kiinduló­pontja az emberi kapcsolatok és az emberi jogok vonatkozásában is. A szocialista Magyarországnak e terü­leten sincs szégyellni­ vagy rejteget­­nivalója. Mi az emberi jogok szférá­jából nem felejtjük ki az élethez és a munkához való alapvető jogot, s nem értünk egyet azokkal, akik szőkébb­re vonják az emberi jogok körét. Köztudott, hogy részükről milyen propagandisztikus megfontolások ját­szanak ebben közre. De vajon az, ha embereket tömegesen fosztanak meg annak lehetőségétől, hogy társadal­muk hasznos tagjai, családjuk táma­szai legyenek, nem érinti-e a legköz­vetlenebbül az élet minőségét és az emberi jogok érvényesülését? Elvi álláspontunk, hogy a nemzet­közi közösségnek elsősorban az em­beri jogok tömeges és durva megsér­tésére kell felhívnia a figyelmet. Ezek közül külön is kiemelem az apart­heid, a faj, a bőrszín, a nemzeti ki­sebbségi hovatartozás és a hitfeleke­­zet alapján előforduló jogsértő meg­különböztetéseket. Sajnos az ilyesmi sok országban mindennapos jelenség. A Magyar Népköztársaság ezt hatá­rozottan elítéli. A magyar kormány úgy véli, hogy erőfeszítéseinket az ilyen gyakorlat megszüntetésére kell összpontosítani, nem pedig olyan propagandakampá­nyok szervezésére, amelyek az embe­ri jogok nemes eszményeit tőlük ide­gen politikai szándékok eszközeivé alacsonyítják. Beszéde befejező részében Loson­czi Pál megerősítette, hogy a magyar kormány mindenütt, ahol erre adott­ságainál fogva lehetősége van, a pár­beszéd, a tárgyalások alternatíváját állítja szembe a konfrontációs törek­vésekkel. Úgy véljük, hogy ebben, miként a viták békés, tárgyalásos rendezésében, az ENSZ-nek jelentős szerepet kell betöltenie. Ezért a Ma­gyar Népköztársaság kormánya hatá­rozottan kiáll az ENSZ — alapok­mány szerinti — szerepének erősítése, hatékonyságának fokozása mellett. A Magyar Népköztársaság eddig is partnere volt, és ezután is partnere kíván lenni minden kormánynak a béke erősítését szolgáló nemzetközi együttműködésben. Meggyőződésünk, hogy nincs az a vitás kérdés, ame­lyet ne lehetne békésen, tárgyalások útján rendezni. A leghatározottabban elvetjük azt a korunkban öngyilkos alternatívát, hogy a fegyverek mond­ják ki a végső szót. A Magyar Nép­­köztársaság, amelynek külpolitikája egybeesik az alapokmányban megfo­galmazott nemes célokkal és elvekkel, kész arra, hogy kivegye részét a vi­lágszervezet béke-erőfeszítéseiből. (MTI) Az­ Elnöki Tanács elnökének New York-i programja Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke a közgyűlés csütörtöki ülé­se után az ENSZ-palotában részt vett azon a fogadáson, amelyet­ Ja­­vier Pérez de Cuellvr, az ENSZ fő­titkára adott az ülésszakon, illetve az Indira Gandhi által azzal pár­huzamosan összehívott csúcstalálko­zón megjelent állam- és kormány­fők tiszteletére. A fogadáson az El­nöki Tanács elnöke mellett magyar részről jelen volt dr. Várkonyi Pé­ter külügyminiszter, Hollai Imre külügyminiszter-helyettes és dr. Somogyi Ferenc, a magyar ENSZ- képviselet ideiglenes ügyvivője. Losonczi Pál pénteken New Yorkban részt vett és pohárköszön­tőt mondott azon az ebéden, ame­lyet Henryk Jablonski, a lengyel ál­lamtanács elnöke adott. Az Elnöki Tanács elnökét pén­tek délután, az állandó magyar ENSZ-képviselet épületében felke­reste Isidoro Malmierca Peoli ku­bai külügyminiszter. Ugyancsak pénteken Losonczi Pál találkozott Szpirosz Kiprianu ciprusi elnökkel. Este a New Yorkban működő ma­gyar képviseletek m­unkaitársaival és családtagjaikkal találkozott, s tájé­koztatót adott időszerű politikai kér­désekről. Dr. Várkonyi Péter külügyminisz­ter péntek délelőtt újabb három kol­légájával találkozott és folytatott megbeszélést bilaterális és nemzet­közi kérdésekről: Abdel Halim Had­­dam szíriai, Marvan al-Kasszem jordániai és Rashleigh E. Jackson guyanai külügyminiszterrel. (MTI)

Next