Népszabadság, 1983. november (41. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-04 / 261. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,40 Ft NÉPSZABADSÁG i iiwinir rm» iiim iiaawwii ■ 'iM»w^iaa«^^triraMaffiiirTrrmiTriiiiriTr^­TiirrrTiT'TrfmTiiTr«m^^ 1983. november 4., péntek AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XLI. évfolyam, 261. szám Jövő helyi rádió- és televízió­­műsor (9-10. oldali Az ENSZ-közgyűlés elítélte a Grenada elleni inváziót Kilenc NATO-ország az Egyesült Államok ellen szavazott Az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszaka szerdán a Grenada elleni interven­ciót elítélő határozatot fogadott el. Az el nem kötelezettek mozgalmá­hoz tartozó országok által kezdemé­nyezett határozat „mélységes saj­­nálkozásának” ad hangot a szigetor­szág ellen végrehajtott amerikai in­vázió miatt, és követeli az idegen csapatok haladéktalan visszavonását Grenadától. A Zimbabwe és Nicaragua által benyújtott határozati javaslatra, amelyet a közgyűlés vita nélkül fo­gadott el, 108 ország adta szavaza­tát. Az Egyesült Államokat elítélő határozatra szavazott a NATO-tag­­országok közül Franciaország, Dánia, Görögország, Izland, Olaszország, Hollandia, Norvégia, Portugália és Spanyolország. Tartózkodott Anglia, az NSZK és Kanada. Ellene mind­össze az Egyesült Államok, az invá­zióban részt vevő hat karibi ország, továbbá Izrael és Salvador voksolt. A három említett NATO-tagorszá­­gon kívül még 24 állam tartózkodott a szavazástól. A határozat — az Egyesült Álla­mok említése nélkül — követeli a fegyveres intervenció azonnali be­szüntetését. Megállapítja, hogy az invázió súlyosan sérti a nemzetközi jog normáit, Grenada függetlenségét, szuverenitását és területi integritá­sát. Ugyanakkor síkraszáll a „szabad választások” mielőbbi megtartásáért és a világszervezet támogatásáról biztosítja azt az elgondolást, hogy az inváziós csapatokat karibi és brit nemzetközösségi biztonsági erők váltsák fel. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé a múlt héten Nicaragua hasonló ér­telmű határozati javaslatot terjesz­tett, de elfogadását az Egyesült Álla­mok ellenszavazata lehetetlenné tet­te. New Yorkban ismeretessé vált, hogy Javier Pérez de Cuellar ENSZ- főtitkár Grenadára küldte helyette­sét, az ecuadori Diego Cordovezt, hogy a helyszínen tájékozódjék a helyzetről, és az ENSZ közgyűlését tájékoztassa Grenadán szerzett ta­pasztalatairól. Közben Paul Scoon, a washingto­ni utasítások alapján ténykedő brit főkormányzó bejelentette, hogy „Grenada megszakította a diplomá­ciai kapcsolatokat” a Szovjetunióval, Kubával és Líbiával. (AFP) * Az Egyesült Államok külügymi­nisztériumának közlése szerint szer­dán Grenadán befejeződtek a regu­láris erők közötti harcok. Amerikai részről bejelentették, hogy a meg­szálló erők egy részét kivonják a szi­getről. A visszavonandó és a Gre­nadán maradó alakulatok létszámá­ról nincsenek megbízható adatok. A hírügynökségi jelentések mind­azonáltal rámutatnak, hogy a Ka­­rib-tenger térségében továbbra is fennmarad a fokozott amerikai ka­tonai jelenlét. Szerdán Thunderbolt típusú katonai repülőgépek indultak Puerto Ricóba és Barbadosra. Csü­törtökön az „America” repülőgép­­anyahajó nyolc más hadihajó kísé­retében folytatta útját Grenada irá­nyában. Az „America” fedélzetén öt­ezer, a többi hajón 2400 katona tar­tózkodik. A hírügynökségi jelentésekből az is kiderül, hogy a grenadai hazafiak folytatják partizánakcióikat a meg­szálló amerikai erők ellen. Az ame­rikaiak újra meg újra átfésülik a fővárost és más városokat, olyan személyek után kutatva, akik éjsza­kánként partizántámadásokban vesz­nek részt. Az ellenállás gócai egyéb­ként a sziget hegyvidéki területein vannak — ezeket a körzeteket a megszállók helikopterekkel vizsgál­ják át. A városokban egymást érik a házkutatások és a razziák, a meg­szállók letartóztatják a partizángya­nús személyeket. Szemtanúk beszá­molói szerint a sziget mindennapi életére a megszállás nyomja rá bé­lyegét. Brit újságírók az amerikai katonák magatartását kihívónak mi­nősítik. Desdemona Williams asszony, aki Grenadát az Amerikai Államok Szer­vezetében képviseli, szerdán kijelen­tette, hogy a megszállás körülményei között lehetetlen szabad választáso­kat tartani, és hogy a normalizálás­hoz vezető egyetlen járható út az in­váziós erők kivonása. Forbes Burnham guyanai elnök tíz ország, köztük a Szovjetunió, Kí­na és Franciaország ENSZ-küldött­­ségeihez szerdán eljuttatott jegyzé­kében rámutatott, hogy országa ka­tonai és gazdasági agressziótól tart az Egyesült Államok részéről, mivel kezdettől fogva elítélte a Grenada elleni intervenciót.­­ A kubai kormány közleményben jelentette be, hogy szerdán találko­zott egymással Kuba és az Egyesült Államok grenadai nagykövete. A találkozón a kubai diplomata ismét felvetette a kubai foglyok, se­besültek és halottak számának kér­dését. Tájékoztatta továbbá az ame­rikai felet arról az utasításról, ame­lyet a Grenadán tartózkodó kubai diplomáciai személyzet kapott kor­mányától. Mint jelentettük, a kubai kormány arra utasította diplomatáit, hogy ne hagyják el a szigetet mind­addig, amíg az amerikaiak által fog­va tartott kubai szakértők sem hagy­hatják el Grenadát. Az Egyesült Államok nagykövete a találkozón azt hangoztatta, hogy Kuba diplomáciai személyzetének kiutasítását Paul Scoon, Grenada brit főkormányzója rendelte el, és kijelentette, hogy az amerikai fél ezért a lépésért semmilyen felelős­séget nem vállal. Ezzel kapcsolatban a kubai nagykövet rámutatott, hogy a karibi szigetországban a tényleges hatalom jelenleg az Egyesült Álla­mok kezében van. A kialakult helyzet miatt és­ a ku­bai kormánytól kapott utasítások alapján a találkozón a kubai nagy­követ kérte, hogy teremtsék meg a lehetőséget a kubai nagykövetségen lévő asszonyok és gyermekek haza­­szállításához. Erre a kérésre­ mind­eddig nem érkezett válasz. Az Egyesült Államok nagykövete semmiféle tájékoztatást nem adott az elesettek, a sebesültek és a fog­lyok számáról sem. A nagykövetség munkatársainak sem adtak lehetősé­get arra sem, hogy felkeressék a ku­bai sebesülteket és foglyokat, vala­mint az elesettek sírjait. Kuba gre­­nadai nagykövetségének épületét to­vábbra is körülzárva tartják, a dip­lomaták nem hagyhatják el a nagy­­követség területét. (TASZSZ) (Kommentárunk a 2. oldalon.) F­elavatták a Paksi Atomerőmű első reaktorblokkját Lázár György mondott ünnepi beszédet . Kitüntették a beruházásban élenjáró dolgozókat . Az idén a tervezetthez képest öt­ven százalékkal több villamos ener­giát termelnek a Paksi Atomerőmű­ben, ahol tegnap avatták fel a nagy­­beruházás első, 440 megawatt telje­sítményű reaktorblokkját. Paks a vi­lág 267. atomerőműve, s felépítésé­vel hazánk is belépett azoknak az országoknak az „atomklubjába”, amelyek kizárólag békés célokra kí­vánják felhasználni korunk legna­gyobb­­tudományos-technikai lehető­ségét. Az eseményen részt vett Lázár György, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára, Méhes Lajos ipari miniszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Borbándi János miniszterel­nök-helyettes és politikai, gazdasá­gi, társadalmi életünk számos más kiemelkedő képviselője. Jelen vol­tak az ünnepségen a szocialista or­szágok küldöttségei, Alekszej Anto­nov szovjet­ miniszterelnök-helyet­tes, Todor Bozsinov, a bolgár mi­nisztertanács első elnökhelyettese, Ladislav Gerle csehszlovák minisz­terelnök-helyettes, Wolfgang Mitzin­­ger NDK-beli szén- és energiaipari miniszter, valamint Ryszard Bucho­wiecki lengyel bányaügyi és ener­getikai államtitkár vezetésével. Ott voltak az európai szocialista orszá­gok Budapesten akkreditált nagykö­vetei is. Tolna megye és az erőmű vezetői mutatták be az első reaktorblokkot a kormány elnökének és a vendé­geknek, akik az üzemlátogatás során tájékozódtak a nagyberuházás foly­tatásáról is. Ezután munkásgyűlést tartottak, amelyen a Paksot építő és üzemeltető tízezres kollektíva kép­viseletében mintegy nyolcszázan vet­tek részt. Az ipari miniszter üdvöz­lő szavai után Pónya József, a Pak­si Atomerőmű Vállalat vezérigazga­tója tett jelentést a kormánynak. Ez­után Lázár György mondott ünnepi beszédet. (Az elhangzottakat lapunk 3. oldalán ismertetjük.) Felszólalt az ünnepségen Alekszej Antonov is, aki kedves szavakkal „elsőszülöttnek” nevezte a paksi be­ruházást, jelezve ezzel, hogy a nagy horderejű fejlesztés nem csupán a magyar gazdaság életében jelent for­dulópontot, hanem jól példázza a szocialista országok együttműködé­sében rejlő előnyöket is. Paks ugyan­is az első integrációs atomerőmű. Nem kizárólag szovjet tervezésre, gyártásra, szállításra alapozódik, ha­nem a KGST-tagországok sokoldalú gyártmányszakosítási egyezményei nyomán a reaktor csehszlovák gyárt­mányú, a hőcserélőt lengyelek, a tech­nológiai szállítóberendezéseket az NDK, a biológiai védelem eszközeit pedig a bolgár vállalatok szállították. A korábban elképzeltekhez képest na­gyobb arányban vett részt a magyar gépipar is a beruházás megvalósí­tásában. Új vonása a magyar atom­erőműnek a különleges biztonsági rendszer, voltaképpen ezért számít­hat prototípusnak. Az ünnepség végén Lázár György kitüntetéseket nyújtott át a beruhá­zás szervezésében, megvalósításában kiemelkedő munkát végzett vezetők­nek, munkásoknak. Az Elnöki Ta­nács a Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntette ki Szabó Ben­jámint, a Paksi Atomerőmű-beruhá­zás volt kormánybiztosát, az Orszá­gos Villarmostávvezeték Vállalat ve­zérigazgatóját. Béke és Barátság Ér­demrendet kapott Iván Vasziljevics Prokopenko, a szovjet szakértői cso­port vezetője. Magas kitüntetéseket adományoztak még 11 külföldi szak­embernek, valamint több mint nyolcvan magyar közreműködőnek. Az erőmű szekunder köre a szovjet gyártmányú turbinákról. Újabb kiegészítő napelemeket szereltek a szovjet űrkomplexumra ( MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Bebizonyosodott, hogy van lehető­ség nagyméretű szerkezetek össze­szerelésére a világűrben. Csütörtö­kön a Szaljutsz szovjet űrállomás két lakója, Vlagyimir Ljahov és Alekszandr Alekszandrov ismét hosszú, bonyolult munkát végzett az űrben, újabb kiegészítő napelemeket szereltek fel az űrállomásra. Mint már közöltük, az űrhajósok két nappal ezelőtt százhetven per­cen át dolgoztak a világűrben, pót­lólagos napelemet szerelve fel a Szaljut–7-re. Csütörtökön, magyar idő szerint hajnali 4 óra 47 perckor, Ljahov és Alekszandrov, ismét szka­fandert öltve, elhagyta a Szaljut–7- et, s különleges műszereket használ­va újabb kiegészítő napelemet sze­relt fel az űrállomásra. Az űrben végzett munka két óra ötvenöt per­cen át tartott. A bonyolult művele­tek alatt az űrhajósok állandó kap­csolatot tartottak fenn a földi irá­nyító központ szakértőivel. Az el­végzett munka eredményeként meg­növekedett az űrállomás elektro­­mosenergia-ellátása, és ez lehetősé­get ad a kutatási program kibővíté­sére. Jól vizsgázott a szkafander, je­lezve, hogy képes biztosítani az űr­állomáson kívüli tartózkodás és munka normális feltételeit. Mivel e szerelési feladatokat az előre kidolgozott program tartalmaz­ta, az űrhajósok még a kiképzőköz­pontban gyakorolhatták be a bonyo­lult feladat végrehajtását. 7. L Washington Dél-Libanon elvesztésével zsarolja a genfi megbékélési konferencia részvevőit Heves harcok Tripoliban az El-Fatah két szárnya között ( BEJRÚTI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) A Tisria című damaszkuszi kor­mánylap csütörtökön felszólította a Genfban tanácskozó libanoni nemze­ti megbékélési konferencia részve­vőit: minden téren szerezzenek ér­vényt annak a közös megállapításuk­nak, hogy Libanon az arab világ­hoz tartozik. Eszerint kötelességük mindazok­nak az egyezményeknek az érvény­telenítése, amelyek — köztük az Iz­raellel kötött kapitulációs megálla­podás — ellentétesek az Arab Liga alapokmányával, határozataival. Egybehangzó bejrúti értesülések szerint valószínű, hogy a libanoni polgárháborús ellenfelek megálla­podnak az Izraellel kötött megálla­podás befagyasztásában. Erre a komp­romisszumos lépésre Amin Dzsema­­jel elnök kínált lehetőséget azzal, hogy a parlament jóváhagyó dönté­se ellenére mindeddig tartózkodott az Izraelben hivatalosan ratifikált egyezmény aláírásától, törvénybe ik­tatásától. Richard Fairbanks amerikai meg­bízott genfi találkozóin figyelmeztet­te a libanoni ellenzék vezetőit: az egyezmény érvénytelenítése azt je­lentené, hogy Izrael javára lemon­danak Dél-Libanonról. Az Egyesült Államok ragaszkodik a részvételével megszületett, belső ügyének tekintett egyezményhez, amelyet Reagan ütő­kártyaként kíván felhasználni el­nökválasztási kampánya idején. Észak-Libanonban csütörtökön pél­dátlan hevességű és méretű fegyve­res konfliktus robbant ki az El-Fa­­tah palesztin szervezet két szárnya, a Jasszer Arafathoz hű erők és az Abu Szaleh, Abu Mussza vezette lá­zadók között Tripoli térségében. A nehéztüzérség, a rakétaütegek és harckocsik bevetésével vívott ütkö­zet kiterjed Tripoli városára, a vele szomszédos palesztin menekülttábo­rokra és az El-Fatah hegyvidéki bá­zisaira. A WAFA palesztin hírügynökség je­lentése szerint szíriai és líbiai csa­patok, valamint a Palesztinai Felsza­­badítási Hadsereg Szíriai parancs­nokság alatt álló Hittin dandárja is támogatja a lázadó egységek általá­nos támadását. A bejrúti rádióállomások beszá­molói szerint sok halottja és sebe­sültje van az összecsapásnak. Ki­gyulladt a tripoli olajfinomító egyik tartálya. Jasszer Arafat, az El-Fatah veze­tője, a PFSZ végrehajtó bizottságá­nak elnöke sürgős, kétségbeesett fel­hívással fordult az arab, az el nem kötelezett és a szocialista országok vezetőihez: fékezzék meg a három irányból indított általános támadást, akadályozzák meg a véres tragédiát. Becz Sándor: A libanoni megbékélési konferen­cia részvevői Genfben csütörtökön késő este megállapodtak abban, hogy Dzsemajel elnöknek további erőfe­szítéseket kell tennie az izraeli csa­patok Libanonból történő kivonása érdekében. A május 17-én kötött li­banoni—izraeli megállapodás sorsá­ról folytatott heves vita után jutot­tak a tárgyaló felek erre a kompro­misszumos formulára, amit Valid Dzsumblatt, a Nemzeti Megmentési Front egyik társelnöke, a drúz szo­cialisták vezetője jelentett be. (AFP) * Az Egyesült Államok és Izrael egyetértésre jutott abban, hogy fo­kozza stratégiai együttműködését mind közel-keleti ügyekben, mind pedig egyéb kérdésekben — közöl­te az izraeli kormány szóvivője szer­dán. Lau­rence Eagleburger ameri­kai külügyi államtitkár és Jichak Samir kormányfő megbeszélései után. (AP) Holtponton a bécsi tárgyalások A Nyugat halogató taktikája kö­vetkeztében változatlanul holtponton vannak a bécsi haderő-csökkentési tárgyalások. Edouard Molitor luxem­burgi nagykövet, a csütörtöki tár­gyalási nap egyetlen felszólalója ar­ról beszélt, hogy a két fél bizonyos fokig hasonló ellenőrzési módszere­ket javasolt. A nyugati szónok to­vábbi vitákat sürgetett az ellenőrzés kérdéseiről. A szocialista országok szóvivője rámutatott: a csapatok és a fegyver­zet csökkentésének kérdésében telje­sen eltérő a NATO és a Varsói Szer­ződés álláspontja. (MTI)

Next