Népszabadság, 1983. december (41. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-11 / 292. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára­­t 40 Ft NÉPSZABADSÁG 1983. december 11., vasárnap AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XLI. évfolyam, 292. szám Kádár János látogatása a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában (3. oldal) Izraeli naszádok a libanoni Tripolit ágyúzták ( BEJRÚTI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Az izraeli hadiflotta szombatra virradóra is folytatta az észak-liba­noni Tripoliban blokád alá helyezett palesztin bázisok ágyúzását. Az iz­raeli naszádok 24 órán belül három alkalommal nyitottak tüzet a Jasszer Arafathoz hű egységek állásaira. A palesztin egységek elszállítását vállaló athéni kormány bejelentette, hogy csak abban az esetben teljesít­heti kötelezettségét, ha az Egyesült Államok, Franciaország, Nagy-Bri­­tannia és Olaszország, a Libanonban csapatokat állomásoztató négy nyu­gati állam garantálja a görög hajók biztonságát. Jasszer Arafat ugyan­csak tényleges katonai védelmet kért Franciaországtól, Olaszországtól és Görögországtól — jelképes kíséret helyett. Az izraeli szándékokra főként a tavaly Libanon ellen indított invá­ziót irányító Ariél Sáron volt had­ügyminiszter (jelenleg a kabinet tár­ca nélküli tagja) nyilatkozataiból le­het következtetni. Sáron szerint „Ara­­fatot nem engedhetik el élve Tripo­­liból”, nem adhatnak neki lehetősé­get arra, hogy újjászervezze a füg­getlen PFSZ-t, amelynek a megsem­misítése a libanoni hadjárat legfőbb célja volt. A tábornok ezzel elismer­te, hogy Izrael a PFSZ bázisainak teljes felszámolásáig nem tekinti be­fejezettnek a libanoni háborút. A megszállt Dél-Libanonban elszenve­dett veszteségek tanúsága szerint a libanoni invázió nem oldotta meg Iz­rael „biztonsági problémáit”. Figyelemre méltó, hogy az izraeli agresszió kiterjesztése, eszkalációja az amerikai—izraeli stratégiai meg­állapodás nyomán következett be, és az Egyesült Államok közvetlen kato­nai beavatkozásával párosul. Safik el-Vazzan libanoni miniszterelnök Donald Rumsfeld amerikai megbízott útján tiltakozott Izrael észak-libano­ni tengeri agressziója ellen, rámutat­va, hogy Izrael a palesztinok elszál­lításának megakadályozásával fel­rúgja a Philip Habib közvetítésével tavaly létrejött csapatkivonási egyez­ményt. Szórványos incidensektől eltekint­ve a libanoni polgárháborús ellenfe­lek szombaton tiszteletben tartották a péntek este életbe lépett új tűzszü­­neti egyezményt, amelyet Damasz­­kuszban kötöttek egyfelől a libanoni hadsereg, másfelől a Haladó Szocia­lista Párt és az Amal nevű síita szer­vezet képviselői. Amin Dzsemajel libanoni elnök szombaton is folytatta tárgyalásait a parlamenti csoportok vezetőivel a li­banoni válság rendezéséről, a nem­zeti egységkormány megalakításáról, a Bejrút térségére korlátozódó köz­ponti hatalom kiterjesztéséről. Köz­ben Donald Rumsfeld elsősorban az izraeli—libanoni megállapodás vég­rehajtásának a szükségességéről pró­bálta meggyőzni a keresztény jobb­oldal, a szunnita mohamedán körök és a síita Amal vezetőit. Libanoni kollégáját, Elie Szalemet fogadva Ab­­del Halim Haddam szíriai külügymi­niszter pénteken megerősítette, hogy kormánya ragaszkodik a megállapo­dás érvénytelenítéséhez. Szalem, aki szombaton Ríj­adva érkezett, meg­elégedéssel nyilatkozott damaszkuszi tárgyalásainak eredményéről, a liba­noni rendezéssel kapcsolatban elha­tározott szíriai—libanoni együttmű­ködésről. Becz Sándor Kelet—nyugati találkozó Varsóban a stockholmi konferencia jegyében Kétnapos nemzetközi szeminárium kezdődött pénteken Varsóban a ke­let—nyugati kapcsolatokkal összefüg­gő legfontosabb kérdésekről. A ta­lálkozón részt vevő, 17 európai or­szágból, az Egyesült Államokból és Kanadából érkezett politikusok, tu­dósok és szakemberek elsősorban azokat a problémákat vitatják meg, amelyek szorosan összefüggnek az európai bizalom- és biztonságerősítő intézkedésekkel és a leszereléssel foglalkozó konferencia január 17-én Stockholmban kezdődő első szaka­szával. Az említett kérdéskörön belül a fó­rum részvevői olyan témákban foly­tatnak eszmecserét, mint a stockholmi konferenciával kapcsolatos bonyolult politikai összefüggések, a szakembe­rek közötti nem hivatalos kapcsola­­­tok szerepe, valamint a Kelet és a Nyugat közötti feszültség csökkenté­sének lehetőségei. (PAP) A hondurasi hadsereg provokációi a felszabadított salvadori körzetek ellen Washingtonban a külügyminisz­térium és a Pentagon vezetőivel tár­gyalt Videl Casanova salvadori had­ügyminiszter. Látogatása megfigye­lők szerint további katonai segélyek kieszközlésére és arra irányul, hogy a salvadori kormány érdekeinek megfelelően előkészítse George Bush alelnök salvadori látogatását. Riadókészültségbe helyezték pén­teken a salvadori hazafiak egységeit, mivel katonai behatolás veszélye fe­nyeget Honduras részéről — jelen­tette­­be a Farabundo Marti Nem­zeti Felszabadítási Front. A felkelők rádiója közölte, hogy az elmúlt na­pokban a hondurasi hadsereg heli­kopterei sorozatos incidenseket pro­vokáltak a hazafiak által felszaba­dított körzetekben. A fenyegető ak­ciókkal párhuzamosan a határ térsé­gében hondurasi—amerikai hadgya­korlat folyik. (MTI) Nélkülözhetetlen, szép munkát végeznek MEGKEZDŐDÖTT AZ ÚTTÖRŐVEZETŐK ORSZÁGOS ÉRTEKEZLETE Szombaton Miskolcon, a Borsod megyei pártbizottság székházában több mint 500 küldött és meghívott részvételével megkezdődött az úttö­rővezetők VIII. országos konferen­ciája. A kétnapos tanácskozáson a küldöttek értékelik az úttörőmozga­lom csaknem ötesztendős munkáját, és megfogalmazzák a társadalom kö­vetelményeiből és a gyermekek igé­nyeiből adódó időszerű tennivalókat. Haraszti István, az úttörőszövetség titkára köszöntötte a konferencia küldötteit és vendégeit, köztük az el­nökségben helyet foglaló Németh Ká­rolyt, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagját, a Központi Bizottság titkárát, valamint a párt-, az állami és a társadalmi élet több vezető sze­mélyiségét. Grósz Károly, az MSZMP Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Bi­zottságának első titkára a vendéglá­tók nevében üdvözölte a tanácsko­zást, majd a konferencia elfogadta napirendjét, ügyrendjét, s megalakí­totta munkabizottságait. Az országos tanács írásos beszá­molójához Varga László, a Magyar Úttörők Szövetségének főtitkára fű­zött szóbeli kiegészítést. Elöljáróban elmondta, hogy az út­törővezetői közösségek, testületek al­­kotóan, nagy körültekintéssel vitat­ták meg az országos tanács levelét, illetőleg a konferencia előre kiadott dokumentumait. A kritikus és önkri­tikus elemző munkában több tízez­ren vettek részt, s az így szerzett ta­pasztalatok feljogosítják az országos tanácsot arra, hogy felelősséggel je­lentse: a mozgalom a kijelölt úton halad, s a vártnál nagyobb nehézsé­gek között is eredményesen vett részt a gyermekek nevelésében, szolgálta életük gazdagabbá, tartalmasabbá té­telét. — Úgy érzékeljük, hogy sok ta­pasztalattal felvértezett vezetőgár­dánk és a gyerekek csaknem másfél milliós társadalma helyesli a Magyar Úttörők Szövetsége jó hagyományai­nak folytatását — hangsúlyozta —, de egyúttal igényli az úttörőmozga­lom további fejlesztését, módszerei­nek gazdagítását, vonzerejének növe­lését, társadalmi rangjának emelé­sét is. Fontos feladat, hogy a mozgalom szervezői a rendezvények arányos el­osztásával segítsék a családokat az értelmes hétvégi programok kialakí­tásában, kiválasztásában. Az ötnapos munkahét bevezetése óta tett kezde­ményezések — a többi között a csa­ládoknál tartott mozgalmi összejöve­telek — tapasztalatai azt igazolják, hogy a szülők egy része szívesen be­kapcsolódik az önmaga és gyermeke számára egyaránt vonzó programok szervezésébe. — A következő időszak fontos teendője, hogy az úttörőcsapatok gaz­dag programmal teremtsenek lehető­séget minden egyes tagoknak a cse­lekvésre, az élményszerzésre. Tartó­­sabb, jobb formákat kell alkalmaz­nunk a kis közösségek aktivizálására, a visszahúzódók megnyerésére — hangsúlyozta a főtitkár, végezetül felhívta a figyelmet a konferencia dokumentumaiban is érzékeltetett fő törekvésekre. Ezután megkezdődött az országos tanács beszámolója feletti vita. Fejti György, a KISZ Központi Bizottságá­nak első titkára az ifjúkommunisták véleményét tolmácsolva hozzászólá­sában úgy értékelte: az úttörőszövet­ség betölti hivatását, semmivel sem pótolható szerepet vállal a gyerekek szocialista nevelésében, eredménye­sen munkálkodik társadalmi érté­keink, normáink közvetítéséért, a gyermekek öntevékenységének ki­bontakoztatásáért. Ezután Németh Károly mondott be­szédet. Németh Károly beszédét mondja. Németh Károly felszólalása Felszólalása elején tolmácsolta a párt Központi Bizottságának és Ká­dár Jánosnak az üdvözletét, majd nemzetközi kérdésekről szólt. — Népünket is aggodalommal töl­tik el a békét fenyegető veszélyek — mondotta —, amelyeknek fő forrása az imperializmus szélsőséges körei­nek erőfölényre törekvő, szovjetelle­nes, antikommunista politikája. Ez vezetett oda, hogy az Amerikai Egye­sült Államok a közép-hatótávolságú atomfegyverek európai telepítésé­nek megkezdésével zsákutcába jut­tatta a genfi szovjet—amerikai tár­gyalásokat. A Szovjetunió erre adott válasza, amelyet meggyőződéssel tá­mogatunk, szükségszerű és igazsá­gos, mert a bejelentett ellenintézke­dések nem szolgálnak mást, mint a katonai erőegyensúly fenntartását, a szocialista országok biztonságát, az emberiség érdekeit, a béke védel­mét. Amikor a béke ügyéről van szó, mi sem lehetünk tétlenek — folytat­ta. — Magyarország kis ország, de mély meggyőződésünk, hogy a szo­cialista országokkal szoros együtt­működésben mi is hozzájárulhatunk a nemzetközi helyzet veszélyes ten­denciáinak visszaszorításához. Sza­vunknak súlyt ad az ország politikai stabilitása, ezen alapuló nemzetközi tekintélyünk, népünk tettekben kife­jeződő békevágya. A Központi Bizottság titkára ez­után országunk eredményeiről, leg­fontosabb tennivalóinkról szólt.­­ A jelenlegi nemzetközi helyzet­ben aligha lehet túlbecsülni annak jelentőségét, hogy hazáinkban rend és nyugalom van. Ez pártunk és né­pünk közös nagy vívmánya. Ha meg­őrizzük és erősítjük a szocialista cé­lokban kifejeződő nemzeti egységet, amely szövetségi politikánkra, a párt és a tömegek kölcsönös bizalmára épül, ez átsegítheti az országot az általános világgazdasági helyzetből adódó gondokon. Mindannyian tapasztaljuk, hogy a munka feltételei szigorúbbak let­tek, az élet nehezebbé vált, komoly problémákkal vagyunk kénytelenek szembenézni. Népünk helytállása tiszteletet és megbecsülést érdemel. Jelentős eredmény, hogy a tovább romló feltételek ellenére is sikerült megőriznünk az ország fizetőképes­ségét, javítanunk a külgazdasági egyensúlyt. A létbiztonság, az élet­­színvonal, az életkörülmények, az áruellátás szégyenkezés nélkül össze­vethető a hasonló fejlettségű orszá­gokéval. Azt is látjuk, hogy számos honfitársunk létfeltételei kedvezőt­lenebbé váltak. Fontos, hogy együtt tartsuk számon az eredményeket és a megoldásra váró problémákat. A nehezebb körülmények között is erő­feszítéseket kell tennünk a nagycsa­ládosok, a pályakezdők, az idős em­berek, valamint a pedagógusok gond­jainak enyhítéséért. — Olyan feladatok állnak az or­szág előtt, amelyek mindenkitől egy­aránt megkövetelik a helytállást, az áldozatkészséget, a nagyobb fegyel­met és a kezdeményezést — folytat­ta Németh Károly, majd azokat a teendőket vette számba, amelyek az emberi viszonyok formálásában, a szocialista értékek és normák meg­őrzésében, gyarapításában, az egész nevelőmunkában előttünk állnak. — Nélkülözhetetlen, szép és érté­kes munkát végeznek azok, akik gyermekeinket nevelik — hangsú­lyozta. — Nem kisebb a feladat, mint az, hogy a felnövekvő generáció tag­jai dolgos, kötelességtudó, fegyel­mezett, tisztességes emberek legye­nek, olyanok, akik szeretik hazáju­kat, internacionalisták, akiknek szo­cialista céljaik vannak. Művelt, kép­zett, közösségi és közéleti emberek­re van szükség, akik mindennapi te­vékenységükben meg tudnak felelni korunk igényeinek, a haladás köve­telményeinek. Önök, akik a legifjabbak között élnek, velük hivatásszerűen foglal­koznak, jól tudják, hogy a felnőttek magatartása, úgyszólván minden tet­te nyomot hagy a serdülők gondol­kodásán, jellemén. Tudatosan vagy ösztönösen, de rólunk, felnőttekről vesznek példát, hogyan viselkedje­nek, mit tartsanak értéknek, milyen életvitelt kövessenek. Okosabban kell tehát szeretnünk őket, több időt szükséges körükben, velük együtt eltöltenünk. Gyermekeinket be kell vonni a család életébe, örömeibe és gondjaiba. Olyan feladatot, cselek­vési lehetőségeket kell biztosítanunk számukra, hogy kipróbálhassák ké­pességeiket, fokozatosan hozzászok­janak az önálló, felelős tevékenység­hez. Az úttörőélet akkor lesz ele­ven, ha a gyermekek a mozgalmat sajátjuknak érzik, maguk tervezik programjaikat, kiveszik részüket a szervezésből és az értékelésből is. A felnőttek ebben nekik csak segítse­nek. Az öntevékenység, a programok gazdagítása, színesítése nem öncélú dolog, hanem azt kell szolgálnia, hogy az úttörőélet egészén belül na­gyobb rangot kapjanak az olyan tár­sadalmilag hasznos értékek, mint a tisztességes emberi viselkedés és a közösségi magatartás, a személyes képességekkel arányban álló erőfe­szítés és teljesítmény, a munka, a fegyelem, az őszinteség és a derű. A Magyar Szocialista Munkás­párt, mint ahogy eddig, a jövőben is figyelemmel kíséri és segíti az úttö­rőszövetség tevékenységét, és erre ösztönzi az állami, a társadalmi szer­veket is. A tennivalók eredményes elvégzéséhez megfelelő biztosítékot nyújtanak a mozgalom gazdag ha­gyományai és tapasztalatai, az úttö­rőközösségek, az úttörővezetők, ifive­zetők életrevaló kezdeményezései és törekvései. Az ifjú nemzedék felké­szítése és jövőjének megalapozása ér­dekében kifejtett munkásságuk fon­tos hozzájárulás a szocializmus építé­séhez. Ez a tudat adjon erőt és meg­újuló lelkesedést az úttörőmozgalom előtt álló feladatok sikeres megoldá­sához — mondotta befejezésül Né­meth Károly. A konferencia részvevői délután szekcióüléseken folytatták a vitát az országos tanács beszámolójáról. A tanácskozás vasárnap folytatódik. (MTI)

Next