Népszabadság, 1984. március (42. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-14 / 62. szám
KÖZGAZDASÁG Külkereskedelmünk képe a világban A múlt esztendőben több tízezer alkalommal ült külföldi partnerével tárgyalóasztalhoz magyar külkereskedelmi szakember; több százezer alkalommal kopogták a telexgépek valamelyik hazai vállalatunk nevét határainkon túl, és több millió külföldi alkotott kedvező vagy kevésbé kedvező képet termékeinkről azok használata, fogyasztása közben. De hát mi határozza meg a rólunk — gazdaságunkról, termelésünkről, termékeinkről — alkotott képet? Van-e olyan termékünk, amelynek csak megközelítőleg olyan a híre, mint a svájci órának, vagy a japán autónak? Egyáltalán, tudja-e a külföldi fogyasztó, hogy magyar árut tesz a kosarába, amikor kiválasztja? Arra a szomorú következtetésre juthatunk, hogy alig van különleges, a máshonnan származótól eltérő híre a magyar termékeknek, és az esetek jelentős részében nem tudja a fogyasztó, hogy magyar portékával van dolga. Hiányzik az össze nem téveszthetőség — mondhatnánk, ez azonban így nem is egészen pontos. A magyar külkereskedelemről kialakított kép ugyanis mozaikkockákból áll össze, és csak a gonddal csiszolt és pontosan illesztett részek adnak értelmezhető egészet. A tervezésben részt vevő konstruktőrök, a terméket gyártó munkások, az árat kalkuláló közgazdászok, az értékesítést intéző külkereskedők és a reklámszakemberek együttes felelőssége, hogy ez a kép kedvező legyen. Vásárokon, kiállításokon Tudatában kell lennünk annak, hogy termékeinkről, külkereskedőinkről, külkereskedelmi szervezetünkről még a megjelenésük előtt képet alkotnak az adott piacon. Ami pedig minket illet, nem feledhetjük: a külföldi közeg, amelyben dolgoznunk kell, lehet baráti, jóindulatúan érdeklődő, semlegesen kíváncsi, közömbös, rosszindulatú vagy ellenséges is. Általános ismertségünket illetően viszonylag könnyű helyzetben vagyunk a szocialista országok piacain. Egyazon gazdasági rendszer tagjaként az információk cseréje rendszeres és kölcsönös. Külkereskedelmi forgalmunkat a tervidőszak öt évére érvényes árucsere-forgalmi egyezmények, valamint a tárgyévekre szóló jegyzőkönyvek szabályozzák, s ezekről részletes tájékoztatók látnak napvilágot. Állandó kiállítók vagyunk a nagy nemzetközi vásárokon Lipcsében, Brnóban, Poznanban, Plovdivban, Zágrábban, és rendszeresen jelen vagyunk a Moszkvában rendezett különféle szakkiállításokon is. A szocialista országok hírközlő szerveinek állandó tudósítói vannak Budapesten, és időről időre tájékoztatnak gazdasági kapcsolataink alakulásáról is. Mindez kiindulási alapként rendkívül kedvező, külkereskedelmi propaganda-szakembereink bátran építhetnek rá. A tőkés országokban a gazdaságunkról, külkereskedelmünkről kialakult kép nem egyöntetű. Esetenként politikailag motivált, de szerepük van benne hagyományos termékeinknek és tradicionális kereskedelmi kapcsolatainknak is. A rólunk kialakított képet jelentős mértékben befolyásolják a nagy példányt számú lapokban megjelent publikációk — ezek egy részét a vállalatok hirdetésként teszik közzé —, a különféle rendezvényeken (magyar hetek, magyar gazdasági napok) és a személyes találkozásokon szerzett tapasztalatok. A fejlődő országokban igen eltérő módon vélekednek hazánk gazdaságáról. Van, ahol elég jól ismernek bennünket (Kuvaitban, Irakban, Algériában), máshol viszont (Fekete- Afrika, Latin-Amerika több országában) az ismeretlenségből következő bizalmatlansággal kell megküzdenünk. Helyzetünket nehezíti a földrajzi távolság, a kommunikációs nehézségek, az etnikai sajátosságok sora. Mindezzel együtt az átgondolt, jól sikerült akciók megalapozhatják hírnevünket, de valamely, reklamációval végződő szállítás külkereskedelmi törekvéseinket hosszabb időre visszavetheti. A mérce magas A külkereskedelemről kialakított összképet három fő tényező határozza meg; ezek a termék, amelyet szállítunk, a szervezet, amelynek közvetítésével az áru a belföldi termelőtől a külpiaci felhasználóihoz jut, végül az ember, a külkereskedő. A termék az összkép meghatározó eleme. Sajnos, bőséges példatárunk van hibásan szállított vagy rosszul csomagolt, s ezért útközben megsérült árukról, s még mindig nagy a reklamációval végződő külkereskedelmi ügyletek száma. De ide tartozik az is, ha a megrendelt termék nem a kívánt színben, nagyságban, mennyiségben, időpontban érkezik a rendeltetési helyre. Exportunk árupalettája rendkívül gazdag, ezért a magyar külkereskedelem hírnevét öregbítő jellemzők csak általánosságban írhatók le. A portéka legyen korszerű (ideértve a formatervezést és a csomagolást is), minősége legyen egyenletes, a szállítás pontosan feleljen meg az ajánlatban vagy a megrendelésben szereplő specifikációnak. A szállítási határidőket, az ütemezést szigorúan be kell tartani ; az ár legyen korrekt, tehát ne legyen túlzottan magas vagy ellenkezőleg: olyan alacsony, hogy a dömping vádjára adjon lehetőséget. Külkereskedelmi szervezetünk partnereink számára nem könnyen tekinthető át. Nem ismerik pontosan a termelő és a külkereskedelmi vállalat felelősségét, jogait, esetenként értetlenséget kelt bennük a párhuzamos külkereskedelmi tevékenység. A magyarázattal nem szabad adósnak maradnunk. Ugyanakkor a szervezet igazodjék rugalmasan a változó világgazdasági, külpiaci követelményekhez, feleljen meg a nemzetközi gyakorlat írott és íratlan szabályainak, ügyeljen az adott piac szokásaira. Vegye figyelembe, hogy a szocialista országokkal folytatott kereskedelmi kapcsolatainkban is nőttek a követelmények a vállalatok piaci munkájával szemben. Ugyanakkor a tőkés országokban a romló külpiaci feltételek a vállalatoktól a korábbinál is fokozottabb aktivitást igényelnek. Az ember a három tényező közül a legfontosabb. Még a legjobb képességű külkereskedő is elronthat egy-egy üzletet határozatlanságával vagy éppen túlzottan „rámenős” tárgyalási stílusával, de akár pontatlanságával vagy rosszul megválasztott öltözékével is. Milyen tehát a jó külkereskedő? Mindenekelőtt tanult, képzett, szakmáját, idegen nyelveket, valamint a magyar külkereskedelem és a magyar termelés legfontosabb összefüggéseit ismerő ember. Ehhez még hozzátehető — az országról kialakítandó összkép sajátos szemszögéből —, hogy a jó külkereskedőnek, de a külföldivel tárgyaló, a termelésben dolgozó szakembernek is az emberi érintkezés és a kapcsolatteremtés normáit természetes módon kell alkalmaznia. Gazdaságpolitikánk középpontjában a nemzetközi fizetési egyensúly helyreállítása áll. E célt segítik a központilag tervezett és szervezett, az állami támogatással megvalósuló kiállítások, vásárok, valamint a lényegében előadássorozatokból álló magyar gazdasági napok. Az állami támogatás mértéke változó. Függ a rendezvény nagyságától, a földrajzi távolságtól, a szükségesnek tartott vállalati ösztönzéstől. A teljes összegnek általában 20—80 százalékát vállalja magára a költségvetés. A rendezvények évi programját a külkereskedelmi államtitkár elnökletével működő Külkereskedelmi Propaganda és Vásár Tanács hagyja jóvá. Néhány éve bevált gyakorlat, hogy a magyar gazdasági napokat és a magyar kiállításokat ugyanabban az időpontban rendezik, kihasználva ezzel az egyes eszközök egymást erősítő hatását. Ilyen nagyobb, összevont rendezvény volt 1983-ban Franciaországban, Olaszországban és Algériában. A Szovjetunió Moldáviai Köztársaságában, a Német Demokratikus Köztársaságban és Jugoszláviában magyar gazdasági napokat szerveztünk. Jellegzetes és évtizedek óta bevált, a rólunk alkotott gazdasági képet formáló eszköz a különféle külföldi lapokban megjelentetett magyar melléklet. Ezek részben hazánk gazdasági életét, külkereskedelmét ismertető cikkeket, részben vállalati hirdetéseket közölnek. A költségeket részben a vállalatok hozzájárulása, részben a központi támogatás fedezi. 1983-ban magyar meléklet jelent meg többek között a szovjet Ekonomicseszkaa Gazetában, az angol Financial Timesban és az osztrák Jie Pressében. A felsorolt módszerek az elmúlt időszakban eredményesnek bizonyultak, és hozzájárultak a külkereskedelmünkből kialakított kép formálásához. Két hátrányos tulajdonságukról azonban szót kell ejtenünk: az egyik, hogy túlzottan az adott kommunikációs eszközhöz, tehát a kiállításhoz, az előadáshoz, a laphoz kötöttek; a másik pedig az, hogy egyediek, az esemény végeztével lezárulnak.ás szóval: kevés a lehetőség a propaganda folyamatosságának fenntartására. Ezeket a hátrányokat kívánja kizárni a meghatározott termékcsoport értékesítését az adott piacon folyamatosan segítő — a magyar állami külkereskedelem 35 éve alatt első ízben alkalmazott — komplex marketing akció. Feldolgozott élelmiszer-ipari termékeink piacra juttatását mozdítja elő a Német Szövetségi Köztársaságban a szakmai körökben Gutes aus Ungarnnak nevezett kampány. További új vonása ennek az akciónak, hogy egyesíteni kívánja, és az egységesített tervek, elgondolások szerint szándékozik felhasználni a termelők, az exportőrök, az importőrök és az állami hozzájárulás eszközeit. Átlagon felüli minőség „Jó falatok Magyarországról” — talán így lehetne egtalálóbban lefordítani ezt az eredetmegjelölést, amellyel egyre gyakrabban találkozásunk az NSZK áruházainak élelmiszerosztályait járva. A figyelmes szemlélőnek feltűnik, hogy nem minden magyar termék viseli ezt a jelzést, hanem csak azok, amelyek mind minőségüket, mind csomagolásukat, külső megjelenésüket tekintve is kifogástalanok. Igen fontos szempont, hogy a Gutes aus Ungarn jelzéssel ellátott termékek meghatároott és állandó minőséget képviseljenek. A jelzés odaítéléséről vagy visszavonásáról szakértői testület dönt. Az átagon felüli minőségnek azért van jelentősége, mert ilyenkor a termékkörhöz kedvező képkeztársítás járul. Ez különösen az újonnan jelentkező, még nem ismert termékek esetéen fontos, de az is tény, hogya korábban már megszerzett, a magyar termékeket övező jó hírnév az új áruk számára is kedvező indulást jelent. Dr. Marinovich Endre a Külkereskedelmi Minisztérium osztályvezetője Alkatrészgyártás Csehszlovákiában Csehszlovákiában korábban nem fordítottak kellő figyelmet az úgynevezett alkatrészgyártó ágazatok fejlesztésére. Ennek következtében aránytalanságok keletkeztek az alkatrész- és a végtermékgyártás között. Gondot okozott az alkatrészek gyenge műszaki színvonala és a nemzetközi munkamegosztás fejletlensége. Ezért javaslatot dolgoztak ki tíz alkatrészgyártó ágazat fejlesztésére. Kiemelt támogatásban részesítették a belföldi termelőfogyasztást szolgáló alkatrészgyártás és -értékesítés fejlesztését. E célnak rendelték alá a nemzetközi munkamegosztással kapcsolatos szándékokat is, amelynek keretében mindenekelőtt újabb értékesítési lehetőségeket kerestek a csehszlovák gépipar számára a megfelelő termék- és választék-összetétel mellett. Továbbra is érvényes az a fő cél, hogy a nyolcadik és a kilencedik ötéves tervidőszakban gondoskodni kell a gépipari és az elektrotechnikai termelés ágazati szerkezetének arányos fejlődéséről. Emellett azonban mérlegelni kell, hogy lehetséges és célszerű-e néhány alkatrészgyártó iparág exporttermelésének fejlesztése, valamint azt is, hogy mennyiben célszerű jelentősebb alkatrész- és részegység-szakosítási és kooperációs programot megvalósítani a nemzetközi munkamegosztás keretében, különösen a KGST-országokkal. A nehézipari alkatrészgyártásban 1980-ban a megrendelők ki nem elégített szükséglete értékben mintegy 2,4 milliárd koronára rúgott. 1985-ig az alkatrészgyártó ágazatok progresszív fejlesztése és a népgazdasági szükségletek lassúbb növekedése (a beruházások mértékének korlátozása és a beruházási javak kivitelének lassúbb növekedése) révén körülbelül 1,5 milliárd koronára csökkennek a ki nem elégített megrendelések. A legnagyobb mennyiségi aránytalanságok a szivattyúk, az ipari armatúrák, a kompresszorok és a kapcsolók területén vannak. A nyolcadik és a kilencedik ötéves tervidőszakra kidolgozott javaslat szerint, a nehézipar évi átlagos négyszázalékos növekedési ütemével számolva, az alkatrészgyártás évi átlagos növekedési ütemének mintegy 7,5 malékot kell elérnie. A fejlesztési javaslatban számítanak az innovációból és a nemzetközi munkamegosztásból származó előnyök hasznosítására is. A szakosítás és a kooperáció további előrehaladását fékezi a szabványosítás nagyon alacsony színvonala mind a belföldi, mind a nemzetközi gyártásban. A szabványosítás, a tipizálás és az egységesítés egyeztetése gyakran még a Végtermékek esetében sem valósul meg, még kevésbé a részegységek és az alkatrészek körében. A nemzetközi munkamegosztás lassú fejlődésének további okai az adminisztratív korlátok és az árakkal kapcsolatos problémák. (Svet Hospodárstvi) ETTORE SCOLA BUDAPESTEN! Március 17-én este 14 órakor találkozhat a világhírű olasz filmrendezővel a Sdunai moziban. FILMGLÓBUSZ ETTORE SCOLA FILMJEI május ’84 március 15-től 21-ig a DUNA mozi műsorán, moziműsorában IgnikUj Az export- és az importárak alakulása A Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint az elmúlt 10 évben mind az export-, mind az importárak emelkedtek. Az importált termékek árszínvonala csaknem minden évben jobban nőtt, mint az exportált termékeké, így a cserearány 10 év alatt 21,6%-kal romlott. 1983-ban az exportált termékeket 5,2%-kal magasabb árakon értékesítették, mint az előző évben, ugyanakkor az importált termékeket 7,9%-kal vettük drágábban. A cserearány 10 év átlagában mindkét fő elszámolási viszonylatban (rubel és dollár) romlott, ezen belül 1983-ban is kedvezőtlenebb volt, mint az előző évben. A VILÁGGAZDASÁG HÍREI Biztonságos gumiabroncs a Continentaltól Az acélradiál-abroncs bevezetése óta a legjelentősebb újításnak nevezi a szaksajtó a hannoveri Continental Gummi-Werke által kifejlesztett abroncsot. A Contit az a cél vezette, hogy az abroncs defekt esetén se okozzon balesetet. Az újfajta gumiabroncs, amely körülzárja a kerékkoszorút, defektesen is több száz kilométer megtételére alkalmas, méghozzá óránként 80 kilométeres sebességgel. További előnyei közé tartozik a kisebb guruló ellenállás és a hosszabb élettartam. A nagyobb kerékpánt lehetőséget ad az autóiparnak nagyobb féktárcsák beépítésére is, amelyekre az azbesztmentes fékbetétekhez van szükség. A Conti vezetői szerint az autóipar élénken érdeklődik a találmány iránt; néhány éven belül a fejlett tőkés országokban készülő autók 30 százaléka már az újfajta abroncsokkal készülhet. (Blick durch die Wirtschaft)kor kevesebb nitrogénoxid keletkezik, kevésbé szennyezi tehát a környezetet. Gyártásakor ezenkívül jelentősen csökkenthető a szén kéntartalma és a visszamaradó hamurészek mennyisége is. (Világgazdaság) Algériai állami vállalat parafafeldolgozásra Újjászervezték Algéria állami fafeldolgozó konszernjét, az SNLB-t. Ennek keretében egy önálló állami vállalat vált ki belőle, ENL (Enterprise Nationale des Lieges) néven, amelynek feladatköre a parafa feldolgozása. A cég székhelye Jijel, és az erdészeti minisztériumhoz tartozik. A vállalat elsősorban szigetelőanyagokat készít parafából, s hozzá tartoznak a keleti part menti parafaerdők is. A cég megkapta a parafatermékekre a kizárólagos külkereskedelmi jogot. Az ENL- nek van egy polisztirolüzeme, amely nyomott parafatermékek előállítására is alkalmas. A vállalat parafalemezeket és parafalapokat, valamint parafa tömítéseket is készít. (NSA) Áramtermelés csúcsidőszakban a sűrített levegővel Új módszer bevezetését tervezik a Szovjetunióban, az energiafogyasztás hullámzásainak enyhítésére. Az energiafelhasználás hullámvölgyeiben kompresszorokkal hatalmas föld alatti tárolókban összesűrítenék a levegőt, ezzel pedig a csúcsidőszakban turbinákat hajtanának meg. Ez a módszer olcsóbb, mint új erőművek építése — idéz szovjet szakembereket a TASZSZ. (Világgazdaság) Új kőolaj-helyettesítő — szénből A nyugatnémet Salzgitter AG konszern olyan újfajta terméket állított elő, amely a kőolaj egyik fontos helyettesítője lehet. A Densecoal nevű anyag 75—80 százalékban szilárd szénből, 20—25 százalékban vízből, 0,5—1 százalékban egyéb vegyi anyagokból áll. Ez utóbbiak teszik a Densecoalt folyékonnyá. Az új termék fő előnye éppen ebben rejlik, a szénnel ellentétben ugyanis csővezetéken, tankhajón és tartálykocsikban is szállítható, akárcsak a kőolaj. A termék további előnye, hogy elégetése A Vallourec acélcsöveket szállít a Szovjetuniónak A francia Vallourec cég 247 ezer tonna nagy átmérőjű acélcső szállítására kapott megrendelést a szovjet Promszkjoimport külkereskedelmi vállalattól. Az 530—1220 milliméter közötti csöveket a Szovjetunió földgázszállításra fogja használni. A szerződés értékéről a Vallourec cég nem nyilatkozott, csak annyit közölt, hogy a leszerződött mennyiségből 164 ezer tonnát még az idén szállít. (Világgazdaság) Az MNB devizaárfolyamai Érvényben: 1984. március 13-tól Devizanem Vételi Közép- Eladási árfolyam 100 egységre, forintban Angol font 6673,79 6680,47 6687,15 Ausztrál dollár 4315,82 4320,14 4324,46 Belga frank 85,96 86,05 86,14 Dán korona 479,74 480,22 480,70 Finn márka 811,58 812,39 813,20 Francia frank 571,39 571,96 572,53 Hollandi forint 1559,82 1561,38 1562,94 Japán jen (1000) 201,10 201,30 201,50 Kanadai dollár 31599,89 3603,49 3607,09 Kuvaiti dinár 15585,91 15601,51 15617,11 Norvég korona 608,62 609,23 609,84 NSZK-márka 1760,89 1762,65 1764,41 Olasz líra (1000) 28,23 28,26 28,29 Osztrák schiilling 249,59 249,84 250,09 Portugál escudo 34,69 34,72 34,75 Spanyol peseta 30,50 30,53 30,56 Svájci frank 2124,25 2126,38 2128,51 Svéd korona 585,90 586,49 587,08 Tr. és ol. rubel 2597,40 2600,00 2602,60 USA-dollár 4544,85 4549,40 4553,95