Népszabadság, 1984. március (42. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-27 / 73. szám

1984. március 27., kedd NÉPSZABADSÁG Fokozatosan javul a pilisi autóverseny sérültjeinek állapota Fokozatosan javul azoknak a né­zőknek az állapota, akik szombaton, a pilisi autós hegyiverseny második futamában történt baleset következ­tében szenvedtek súlyos, illetve köny­­nyebb sérüléseket. Az I. számú Se­bészeti Klinikán négy sérültet ápol­nak. Az orvosok elmondták: mind a négyük állapota javult, ketten — akiket életveszélyes sérülésekkel szállítottak be a mentők — túl van­nak a közvetlen életveszélyen. Az István Kórházban fekvő három be­teg állapota fokozatosan javul, egyi­kük, aki csak könnyebben sérült meg, várhatóan a hétvégén elhagy­hatja a kórházat. Az Országos Idegsebészeti Intézet­ben ápolják Szabolcsfi Pétert, a Kül­ker SC szerencsétlenül járt verseny­zőjét, akit koponyaalapi töréssel szállítottak az intézetbe. A hétfő reg­geli tájékoztatás szerint Szabolcsfi Péter állapota kielégítő. (MTI) * Döbbenten áll mindenki a szom­bati pilisi autóversenyen történtek előtt. A tragédia tényszerű okainak megállapítása ugyan még hátravan, mindamellett vannak az esetnek olyan tanulságai, amelyek töpren­gésre késztetnek mindannyiunkat. Nemcsak mi, más is keresi a vá­laszt rá, miért, hogyan történhetett, hiszen a közvéleményt megrázta a tragédia, amelyhez hasonlóan súlyos még sohasem történt eddig hazai au­tóversenyen. De használnak-e a szél­sőséges állásfoglalások? Segít-e, ha kapitalista cirkusznak minősítve, mostantól megszüntetendőnek nyil­vánítjuk az autósportot? Használ-e vajon abban mentséget keresni, hogy mindent tudunk a KRESZ-ről, mégis sűrűn történnek közútjainkon balesetek? S mit old meg, ha tud­juk, hogy az autóverseny veszélyes sport, azon a versenyzők saját fele­lősségükre vesznek részt? Az autósport kockázata valóban nagyobb más sportágakénál. Ezt bi­zonygatni aligha szükséges, bár la­punk múlt pénteki számában utal­tunk rá — környezetvédelmi és biz­tonsági okokból meg is kérdőjelez­tük a szombati autóverseny helyszí­nét —, éppen azért, hogy nézőt és rendezőt előre óvjunk: ilyen helyen nem lehet fegyelmezetlenkedni, s nem lehet elnézőnek lenni. Mert tudtuk, amit más is, hogy ez a pili­si út — legyen bármilyen szép he­lyen — nem autóverseny-pálya! Azokban az országokban, amelyek­ben nagyobb hagyományai vannak e sportágnak, megfelelő versenypályá­kon és sokszoros biztonsági feltéte­lek mellett zajlanak a versenyek. Nem mentség magunkra nézve, hogy még ott is történnek balesetek. Valóban láthattunk már többször is filmtudósítást a televízióban. De ép­pen emiatt kellett volna a Pilisben a mostaninál is többet tenni a biz­tonságért. Azt a színhelyet, ahol a tragédia történt, előtte ötször-hat­­szor és tízszer-tizenegyszer kiürítet­ték, s az újra megtelt emberekkel. De ebbe belenyugodhatunk? Könnyű utólag okosnak lenni: meg kellett volna tenni tizenketted­szer is. Ki érti a magyarázatát an­nak, hogy egykor volt versenyzők, versenybírók, akiknek mindenki másnál jobban kellene óvniuk má­sokat a veszélytől — hiszen jobban tisztában vannak e sportág baleset­veszélyességével, mint a kívülálló érdeklődök —, élen jártak a fegyel­­mezetlenkedésben. Pedig azt is ők tudják a legjobban, hogy ennek a sportágnak nem kevés előítélettel kell megküzdenie, hogy létezhessen. A verseny szervezőinek — nem utolsósorban mecénásának — jóvol­tából a biztonságért felelős szervek — elsősorban a Magyar Autó- és Motorsport Szövetség — mind a sze­mélyi, mind a tárgyi feltételeket il­letően messze jobban felkészülhettek a versenyre, mint Magyarországon korábban bármikor. Mégis megtör­tént, ami történt, nagy kudarcaként a hazai autósportnak. A jogi felelős­ség megállapítása a rendőrség dol­ga. De az első, szinte elemi tanulság máris kínálkozik: csak ott és akkor szabad versenyt rendezni, ahol és amikor minden feltétel garantálja a nézők maximális biztonságát. Fejér Gyula BUDAPEST-EGER-RÁCKEVE Újjáalakult a történeti városok nemzetközi bizottsága (Munkatársunktól.) A Műemlékek és Történeti Együt­tesek Nemzetközi Tanácsa, az ICO­­MOS újjászervezett szakmai testüle­te, a történeti települések nemzet­közi bizottsága, tegnap Budapesten, az Országos Műemléki Felügyelőség székházában megtartotta alakuló ülését. Kérésünkre az OMF igazgatója, Mendele Ferenc elmondta: a tegna­pi ülésen kilenc ország, Ausztria, Bulgária, Csehszlovákia, Luxem­burg, Olaszország, Spanyolország, a Szovjetunió és Tunézia, illetve ha­zánk szakemberei képviseltették magukat. Az ülést Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési mi­niszterhelyettes nyitotta meg, majd a magyar műemlékvédelem eredmé­nyeiről és terveiről Dercsényi Dezső Kossuth-díjas művészettörténész, az ICOMOS magya­r nemzeti bizottsá­gának elnöke, Román András, az új­jászervezett bizottság elnöke és az OMF igazgatója szóltak részletesen a hallgatók előtt. Az ICOMOS-nak ma 66 ország a tagja, hazánk az alapítók közé tar­tozik. Mivel az utóbbi időben mind fontosabbá vált, hogy a városok fej­lődésével összhangban gondoskodja­nak a települések műemlékeik, tör­téneti városmagjaik megőrzéséről, a bizottság újjászerveződött. Hazai műemlékvédelmünk eredményeit is­meri el az a döntés, amely Magyar­­országot, illetve Egert jelölte ki a nemzetközi bizottság székhelyéül. Az ötnapos program tegnap Bu­dapest nevezetességeivel való ismer­kedéssel folytatódott, majd ma Eger­be, a szervezet leendő székhelyére látogatnak a vendégek. Ellenőrzés a magánkereskedelemben Hiányt pótolnak, választékot bővítenek • Felelősségre vonták a szabálysértőket Az ország 22 ezer magán-kiske­reskedője közül valamivel több mint ezret kerestek fel a közelmúltban a kereskedelmi felügyelőségek munka­társai. Ellenőrzéseiken megállapítot­ták, hogy a kiskereskedők jól egészí­tik ki az állami és szövetkezeti bolt­hálózatot, főként a gyengébben ellá­tott területeken. Az élelmiszer-ke­reskedők döntő többsége olyan he­lyeken kínálja az alapvető cikkeket, ahol erre valóban nagy szükség van, ám választékuk szerényebb, mint az állami és szövetkezeti boltoké. A magánvendéglátók pecsenye- és lángossütő pavilonjai különösen az­ idegenforgalmi szezonban és egy­­egy rendezvény alkalmával segítik jelentős mértékben az ellátást. Ked­vező tapasztalat, hogy sok magán­vendéglátó feleleveníti a régi hagyo­mányokat, például kávéházakat lé­tesítenek a városközpontokban. A magasabb osztályokba sorolt ven­déglátóhelyeken az ételkülönlegessé­gek, tájjellegű ételek kínálatára he­lyezik a hangsúlyt, viszont kevés he­lyen adnak reggelit, menüt vagy kis­­adag ételeket. A ruházati kereskedők kivált olyan árukat igyekeznek beszerezni, ame­lyekből az állami és szövetkezeti ke­reskedelemben gyakori a hiány. A divatcikk-kereskedők például a fia­talabb korosztály igényét elégítik ki olyan, kis szériában is gyártott far­merekkel, blúzokkal, szoknyákkal, amelyek nem,­­vagy csak ritkán kap­hatók más üzletekben, áruházakban. Megállapították, hogy e termékek árai hasonlóak, mint az állami és szövetkezeti üzletekben. Termékeik divatosak, de alapanyagukban, ki­vitelükben gyengébb minőségűek, mint a konfekcióipar termékei. A vizsgálat kedvező jelenségként nyugtázta, hogy a műszaki árukat forgalmazó kereskedők egyre több olyan autóalkatrészt kínálnak, ame­lyeket a kisiparosok gyártottak, il­letve újítottak fel, s ezzel hiányt pó­­tolnak. A magán-kiskereskedők beszerzési politikája igen rugalmas, szinte az egész ország területén keresik a vá­sárlási lehetőségeket. Különösen a kisiparosoktól vesznek meg sok olyan terméket, amellyel bővítik, színesítik választékukat. Az ellenőrzéseken a kedvező ta­pasztalatokon kívül több hiányossá­got is feltártak. Az üzletek, ven­déglátóhelyek csaknem felénél meg­állapították, hogy megsértették a bi­zonylati fegyelmet. A szabálytalan­ságot elkövetők több mint egyhar­­mada az ellenőrzéskor nem tudta bemutatni a beszerzési bizonylatot, és sok esetben — noha ezt jogsza­bály tiltja — a kiskereskedelemtől fogyasztói áron szerezték be a for­galmazott árut. Főként műszaki cik­keket, építőanyagokat és lakásfelsze­relési cikkeket, néhány keresett já­tékot és ruházati terméket vásárol­tak fel, hiányt teremtve, illetve fo­kozva ezzel az állami üzletekben, s az így vásárolt termékeket lényege­sen magasabb áron adták el a fo­gyasztóknak. Visszatérő probléma, hogy a számlák, illetve bizonylatok alapján az áru azonosítása nem le­hetséges, mód nyílik ugyanazzal a bizonylattal a ténylegesnél jóval több áru forgalmazására is. Az ellenőrök 81 boltban, kivált iparcikk-kereskedőknél állapították meg, hogy áraik aránytalanul maga­sabbak, mint az állami és szövetke­zeti kereskedelemben. A tisztesség­telen haszon visszafizetését kezde­ményezték. Az ár és minőség összhangjának hiányát 37 helyen kifogásolták az ellenőrök, de azt is tapasztalhatták, hogy a minőségi reklamációt általá­ban rugalmasan, gyorsan, árucseré­vel rendezik a magán-kiskereske­dők. Nincsenek viszont tisztában az­zal, hogy vitás esetekben a KERMI szakvéleményét kell kérniük. Éppen ezért az üzletek több mint felénél hiányzik is a minőségi kifogások in­tézéséről szóló kötelező tájékoztatás. A különféle szabálysértések miatt 416 kereskedőt vontak felelősségre, s összesen 796 ezer forint pénzbírsá­got róttak ki a kereskedelmi fel­ügyelőségek. (MTI) *Úszólecke Nem érdemes firtatni, bokáig avagy lábszárig ért-e a víz tegnap reggel az Örs vezér téri aluljáróban. A lényeg: immáron évek óta minden nagyobb eső után újra és újra bizonyíthatja úszótudományát, aki erre jár. Átkozva közben azt a két vállalatot, amelyik legjobb tudomása szerint erről tehet. Mert a csatornákért a Csatornázási Művek, az aluljáróért pedig a Közte­rület-fenntartó Vállalat a felelős. Jár is ennek megfelelően a meccslab­da a két cég között. S mint ahogy ki­derült, szintén évek óta. Mert a Köz­terület-fenntartó szorgalmasan jelzi — vagy előbb, vagy utóbb —, mint teg­nap, melyik lefolyó dugult éppen el. A Csatornázási Művek állítása szerint pedig rendszeresen tisztítja az itteni víznyelőket, különös tekintettel a lép­csők alján levő „cipzáras” kanálisra, amelybe — érthetően — igen sok sze­mét kerül. S hogy mit csinál a gyalogos? Nos, eső után több ezredmagával elátkozza azt a pillanatot, amikor merész elha­tározással nekivágott az aluljárónak. Ennyi a munkamegosztás. Vagy még­sem? Hiszen a Csatornázási Művek évek óta levelezget, rámutatva: az aluljáró metró felőli oldalán, vagy húsz méter hosszan megáll a lépcsőről lefolyó csa­padékvíz, az átadás óta itt levő „tek­nő” következtében. Hibás kivitelezés, majd levélkígyó. Folyik a perlekedés, mint a víz az aluljáróban. Tanácsunk pedig csak egy lehet: aki erre jár, jó ha előbb megtanul úszni. A kérdés most már csupán az, hogy ennek gya­korlására a legmegfelelőbb hely-e az Örs vezér tér? Friss Róbert Weöres Sándor versei franciául A Les Editions L’arphée kiadóvál­lalat gondozásában Weöres Sándor­­kötet jelent meg francia nyelven, amely a költő 19 versét tartalmaz­za. A kötet szerepel a Párizsban nemrég megnyílt könyvkiállításon is. (MTI) ­Óriás gép a British Airways London—Budapest közötti járatain (Munkatársunktól.) Hétfőn, a nyári menetrend első napján, egy előzetes bemérő repülés után, megérkezett Ferihegyre a Bri­tish Airways budapesti első menet­­rendszerű Boeing 757-es típusú re­pülőgépe. A brit légitársaságnak, amint azt Bencze Imre magyaror­szági iga­zgató elmondta, 12 ilyen gé­pe van, s az év végéig további öttel gyarapszik a géppark. A korábbi száznál csaknem kétszer több utast szállító Boeing 757-es beállítását mindenekelőtt az tette szükségessé, hogy az utóbbi időben megnőtt a szigetországban az érdeklődés ha­zánk iránt: élénkül az üzleti és az idegenforgalom, s egyúttal mind több magyar állampolgár utazik Angliába. Col­in Barnes főpilóta szerint az új pálya és a kitűnő légiirányítás kedvező feltételeket teremt a Boeing 757-esnél is nagyobb repülőgépek fogadására Ferihegyen. A magyar és a brit légitársaság között már 17 éve van munkakapcsolat; a mostani nyári menetrendben hetente négy­szer a MALÉV, míg hétfőn, szerdán és pénteken a British Airways gé­pei közlekednek a két főváros kö­zött. Közös üzemeltetésű járataikon tavaly 50 ezren utaztak, az idén a szakemberek 6,7 százalékos forga­lomnövekedésre számítanak. Az új Boeing a Ferihegyi repülőterén, mikö­lászló felvétele ■ .................""" 't'""" ■ ..................——p»' A RÁDIÓ ÉS A TELEVÍZIÓ MÁS MŰSORÁBÓL 5. * \ \ ' t­" * „ __... „1 KOSSUTH RÁDIÓ 8.27: Egy életmű nyomában, I. rész. 9.00: A hét zeneműve. 9.30: Gulyás László: Első szerelem. 9.44: A Gyermekrádió műsora. 10.05: Az MR 10—14 különkiadása. Ku­paktanács. 10.35: Arturo Toscanini vezényel. 11.43: Glemba. • 12.45: Törvénykönyv. 13.00: A Rádió Dalszínháza. Suppé: Pajkos diákok. Egyfelv. daljáték. 14.10: A Szovjetunió népeinek zenéjé­ből. 14.25: A Mecseki Ércbányászati Válla­lat Koncert-fúvószenekara ját­szik. 14.40: Élő világirodalom. 15.05: Klasszikus kamarazene. 15.28: Kisiskolások műsora. 16.00: Népzenei Hangos Újság. 16.40: Bach: E-dúr hegedűverseny. 17.05: Háborús hétköznapok békében. I. rész. 17.30: Részlet Verdi Don Carlosából. 17.45: A Szabó család. 18.15: Hol volt, hol nem volt . . . 19.15: A Magyar Rádió és a Magyar Televízió nótaénekes-vetélkedő­­je, I. középdöntő. 20.00: Szintézis. 20.30: Üzenet a színházi világnap al­kalmából. 20.34: „Kell a jó könyv.” 21.45: Birtwistle: Grimethorpe-ária. 22.20: Tíz perc külpolitika.­ 22.30: Brahms: Esz-dúr szonáta. Op. 120. 22.50: Hétköznapok kutatói. 23.00: Vezényel a szerző. 0.10: Hajdú Júlia táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Nóták. Szt. 8.20: Tíz perc külpolitika. (Ism.) 8.35: Társalgó. 10.00: Zenedélelőtt. Szt. 12.25: Gyermekek könyvespolca. 12.35: Melódiakoktél. Szt. 13.25: Látószög. 13.30: Tornászinduló. 14.00: Zenés délután. Operaslágerek. Szt. 14.35: Tánczenei koktél. Szt. 15.20: Könyvről — könyvért. 15.30: Örökzöld dallamok. Szt. 16.35: Csúcsforgalom. 18.00: Disputa — arról, hogy miért ér­demes hajtani. 18.35: A hanglemezbolt könnyűzenei újdonságai. Szt. 18.55: Kacsóh Pongrác daljátékaiból. 19.09: Magyar anekdotakincs. 19.35: Csak fiataloknak! Szt. 20.35: Mit olvashatunk a Béke és Szo­cializmus című folyóiratban ? 20.45: Népdalcsokor, néptáncmuzsika. Szt. 21.37: Vangelis összes lemeze. Szt. 23.20: A mai dzsessz. Szt. 3. MŰSOR: 9.00: Iskolarádió. Törd a fejed! 9.15: Csembalónyelven. 9.30: Szokolay Sándor műveiből. Szt. 10.05: Anatolij Szolovjanyenko opera­áriákat énekel. Szt. 10.30: A Stúdió 11 felvételeiből. 11.05: Külpolitikai könyvespolc. 11.20: Baross Gábor népzenei feldol­gozásaiból. Szt. 11.45: Zenekari muzsika. Szt. 13.41: Két hangon. 14.07: Lux Erika (zongora) hangver­senye a Pesti Vigadóban. Szt. 14.56: Európa. 15.04: A Postás Szimfonikus Zenekar hangversenye. Szt. 15.49: „Szeretem a deszkák furcsa né­pét . . .” 16.40: Labirintus. Szt. 16.55: Kamarazene. Szt. 17.30: Harminc perc alatt a Föld kö­rül. 18.00: Holnap közvetítjük. 18.30: A Magyar Rádió szerb-horvát nyelvű nemzetiségi műsora. 19.05: A Magyar Rádió német nyelvű nemzetiségi műsora. 19.35: Szépség, halk asszonyok. 19.40: A Magyar Rádió hangverseny­­, sorozata, V/4. Szt. Közben: kb. 20.25: Egy pálya vonzásá­ban. Kb. 21.30: Isaac Stern népszerű mű­veket hegedül. Szt. 22.10: Lapozgató. 22.40: Operaest. Szt. TELEVÍZIÓ 8.00: Tévétorna (sz.). 8.05: Iskolatévé. Világnézet. Elidege­­nülés. (A Bevezetés a filozófiába című tárgyhoz.) 8.40: Deltácska. Az űrhajózás törté­nete. 9.05: Francia nyelv (sz.). 9.20: Fizikai kísértetek I. A termodi­namika II. fő tétele. 9.30: Technika. Papírvilág (sz.). 9.50: Szeptember. Román film (sz.). 11.40: Képújság. 15.00: Iskolatévé. „Nem vagyok kivé­teles eset.” 15.40: Deltácska. A gyógyítás történe­te. 16.00: Adni, kapni jó! Babák, bábok (sz.). 16.15: Orosz nyelvgyakorlás. Úttörőtá­­bor. 16.30: Hírek. 16.35: A rövidfilmstúdiók műhelyéből. Emlékezés Szijj Miklósra (sz.). 1. Búvó örökség. 2. Hegyek te­nyerén. 3. A városról. Sopron. 17.30: Színházat játszunk. VI/3. rész: Jelbeszéd (sz.). 18.25: Képújság. 18.30: Aszály után. 19.10: Tévétorna (sz.). 19.15: Esti mese. 19.30: TV-Híradó (sz.) 20.00: A Laurent család (sz.). 20.55: Stúdió ’84 (sz.). 21.55: Claudio Abbado az Európa Ze­nekar élén (sz.). Kb. 22.45: TV-Híradó, 3. (sz.). 2. MŰSOR 17.45: Képújság. 17.50: Kuckó (sz.). 18.20: Képek Amerikából. Norvég do­kumentumfilm (sz.). 19.05: Színházi világnap. Csehov: Vá­­nya bácsi (sz.). Kb. 21.20: TV-Híradó, 2. (sz.). 21.40: Az Ozzy Osbourne-együttes (sz.). 22.10, Képújság. A menhelyen bizony elég ronda lábasokból ehettek az itt lakók. Igaz, a főzet sem volt túlságosan gusztusos. Sajnos akad még ilyen sajátos környezet is. A lakomázók pillan­tásaiban azonban még­is elégedettség tükrö­ződött. Sokáig töp­rengtem, vajon miért? Aztán rájöttem, a be­osztottak megkapták a mindennapit. S ez igazán nagy esemény. Magatartásukban egy­értelműen, mi több, plasztikusan érződött egy sajátos tudat is: róluk gondoskodnak! Igaz, valóban nem szu­per módon, de azért mégis törődnek velük. Még az sem zavarta őket, hogy a környe­zet nem volt — úgy­mond — előkelő, ne­tán szalonképes. Sok­kal inkább kopottas. Mi több, alkalmi. Mégis olyan érzé­sem támadt, hogy az illetők megfelelően kondicionáltak. Ugyanakkor, a már előbb említettekről megtudtam azt is, hogy kissé háttérbe szorultak. Ugyanis jó néhány társukról ki- Szegények és gazdagok derült, egészen más­ként bánnak velük. Hozzá kell tennem, nem voltak kopottak, egy pillanatra sem lát­szottak rászorulóknak. Mert miről is volt szó? Remek öltönyökben, mi több, farsangi hol­mikban szerepeltek, csillogtak-villogtak, felvonultak, tették­­vették magukat, rá­adásul szemmel látha­tó dédelgetés közepet­te.­­ De hát miért a meg­különböztetés? Vajon ki tudja, miért visel­kedtek mégis úgy, hogy meglehetősen komor pillantásokat vetettek körbe-körbe. Pedig egy hotelben, nem is akármilyenben léptek a nyilvánosság elé. Volt itt minden. Tréfa, dal, kacagás, mutatós környezet, tá­lalás, zeneszó, s egyet­len pillanatra sem le­hetett felfedezni ütött­­kopott fazekakat, ri­asztó köreteket, sokkal inkább eleganciát, ma­gától értetődő mutatós miliőt. Ilyen helyen csupa öröm lehet az élet, a gondoskodás szinte magától értetődő, és minőségileg természe­tesen egészen más. Mármint mint egy menhelyen. S aztán mindenki­nek feltűnt, hogy akár a menhelyi lakókról, akár a hotel alkalmi látogatóiról volt szó, a jelmezesek sokkal inkább nyűgösek vol­tak. Érthetetlennek tűnt mindez a publi­kumnak, de aztán ki­derült, mi is történt. A menhelyiek „szó­vivője” szerint a min­dennapi életben is ka­tegorizálni kell. Vala­hogy azt sugallta, hogy: hátrább az aga­rakkal ... Ugyanis kedves ku­tyásokról volt szó. Igaz, az egyik a fóti menhelyen élt és táp­lálkozott, a másik a Hotel Duna Intercon­tinentalban, a kutyás­bálon vett részt. Mit lehet erre mon­dani? Vau-vau. Sz. F. 9

Next