Népszabadság, 1984. május (42. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-24 / 120. szám

Rongyrázás Nyolcadikos fiam ballagásra ké­szül a Bocskai úti iskolában. A szü­lői értekezleten bejelentették, hogy csináltathat az osztály tablót, amely egy életre szóló emlék marad. A szülők egyetértettek a gondo­lattal, ám amikor a pedagógus azt javasolta, hogy úttörőingben ké­szíttessék a fényképeket, néhányan fontoskodva megjegyezték: „egy ilyen vissza nem térő alkalomhoz nem illik holmi konfekciós ing”. A szabónál méretre csináltatott mind­járt más. Rögtön akadt vállalkozó is, aki kézbe vette az ügyet, s megrendelte az egyik kisiparosnál az extra ingeket, 437 forintért. A kissé borsos árú ingeken — meggyőződhettem róla — semmi különös nem látható; a serdülők egy-két év alatt éppen úgy kinö­vik őket, mint a konfekcióst. Ám az igaz, hogy ezekkel nemcsak ak­kor rázható a rongy, amikor majd portörlő lesz belőlük. Szolnoki Sándor Budapest XII., Pagony utca 32. Tízpercenként! A szentendrei Felszabadulás la­kótelepen — különösen a reggeli órákban — zavarok vannak a köz­lekedésben, s akik a fővárosba járnak dolgozni, sokat bosszan­kodnak emiatt. Érthetetlen ok mi­att az illetékes forgalomirányítók olyan megoldást választottak, hogy reggel egyszerre két buszt indíta­nak, mégpedig húszpercenként. Előfordul, hogy a két jármű nem telik meg utasokkal, máskor meg zsúfoltak a kocsik. Sokkal ésszerűbb volna, ha la­kótelepünkről tízpercenként indí­tanának egy-egy autóbuszt. Kanyó László Szentendre SZÓT KÉR AZ OLVASÓ Korszerű műhelyt kapnak végre Megoldódik a mozgássérült fiatalok régi problémája A lakása közelében, levő Marczibányi téri Mozgássérült Intézet néhány lakójának ne­héz körülményeire Hollós Ist­ván budapesti olvasónk hívta fel a figyelmünket. Arról van szó, hogy huszonegy mozgás­­sérült fiatalnak biztosít mű­szerészi munkát a Fil­mtech­­nikai Vállalat a Keleti Károly utca 32. szám alatti műhely­ben. Ám a nehezen mozgó, vagy járásra képtelen, fiatal­embereknek rendkívül körül­ményes közlekedniük a Mar­czibányi térről levezető tizen­nyolc lépcsőn. A téli fagyos időben, különösen sok izgal­mat éltek át az intézet lakói sőt a környékbeliek is, mivel gondozóik szinte lélegzetelál­lító körülmények között, köz­ben vitték le az egyébként to­lókocsiban közlekedőket a lép­csőkön, hogy időben eljussa­nak a műhelybe. Az intézet vezetősége, a ke­rületi tanács illetékesei, s még sokan mások megmozdultak, és próbáltak segítséget nyúj­tani. Többféle tervük volt er­re, köztük persze a legmegfe­lelőbbnek az tetszett, hogy az intézethez közel, a lépcsők köz­beiktatása nélkül, egy föld­szintes helyiségben létesítse­nek műszerészműhelyt. Az ez­zel kapcsolatos megújuló kí­sérletek azonban, — hol ezért, hol azért, de elsősorban kellő anyagiak hiányában —, sorra kudarcba fulladtak. Természetesen számunkra sem volt közömbös, hogy ez a fontos, közérdekű gond végül megoldódik-e vagy sem. Ismé­telt tájékozódásunk során annyit felderítettünk, hogy nem az illetékes szervek jó szándékán feneklett meg új­ból és újból az annyira óhaj­tott megoldás. Az illetékes szerveket, köztük a II. kerü­leti tanácsot sem lehet eb­ben az ügyben elmarasztalni. Hogy mégis elmozdult a holtpont­ról a huszonegy fiatal műsze­rész kilátástalan helyzete, az szinte a véletlennek köszön­hető. Mint arról az intézet igazgatója, Bekő Lajosné örömmel beszámolt, az inté­zet területén ugyanis megüre­sedett a nővérszállás, s rög­tön arra gondoltak, hogy a felszabadult területen fogják kialakítani a Filmtechnikai Vállalat új műhelyét. Így né­hány hét múlva fiataljaik már ideális és egészséges, kényel­mes körülmények között foly­tathatják hasznos tevékenysé­güket. A Filmtechnikai Vállalat, a kerületi tanács, a Köjál és mindazok a szervek, amelyek valamit tehetnek az ügyben, minden támogatást megígér­tek a műhely végleges kiala­kításához. A vállalat illetéke­sei elkészítik a legcélszerűb­ben kialakítható műhelynek és a hozzá csatlakozó két rak­tárnak a tervét, a régi mű­helyből átszállítható speciális munkapadok pontos beállítá­sát, a kéziszerszámok, a mű­szerek elhelyezését. Megígér­ték azt is, hogy ha szükséges, a tmk-műhelyükből irányíta­nak a helyszínre segítséget, vagy külső szakembereket is igénybe vesznek. Ehhez az ak­tivitáshoz hozzájárult, hogy a vállalat vezetői felismerték: a fiatal műszerészek lelkiisme­retes és kifogástalan munká­val segítik a termelést, s így rászolgáltak erre a támoga­tásra. Pataki Klára Emlékezés egy tudósra Szepezdfürdőn, az országút mellett — mindig rendezett környezetben — bárki megcso­dálhatja a Leitgeb József kő­faragó mester készítette hatal­mas kőoszlopot, melyre a 120 éve született néprajztudósunk, Sebestyén Gyula, a nagy dán nyelvtudóssal, Thomsennel folytatott vitáját vésette fel ősi hun-székely-magyar rovás­írással. Az oszlop alatti emlék­táblán az alábbi szép szöveg olvasható:­­ Pogánykőbe Se­bestyén Gyula (1864—1946), a nagy magyar néprajztudós, a magyar hősmondák utolsó re­göse, a rovásírás megfejtője 1934-ben a magyarok ősi írás­jelével ezt a szöveget vésette: „Ez a kő emléke annak, hogy a fenti épületben (Sebestyén Gyula várszerű nyaralójában) állapították meg az itt látható hun-székely rovásírás törté­nelmi hitelességét.” Fotóval illusztrált levelében Szekér Ernő balatonfüredi ol­vasónk még arról is tudósított bennünket, hogy a születési évforduló alkalmából a minap megkoszorúzták a tudós kö­veskáli sírját. Hol van itt környezetvédelem ? A cinkotai Lucernás, Biztató és Csobai utca között van egy bányaterület, amely vagy tíz éve keseríti meg az életünket. A tanács az Aszfaltútépítő Vállalatnak és a Szilas menti Tsz-nek adta bérbe a bányát, nem törődve azzal, hogy ez milyen csapás az itt lakókra. A két üzem ugyanis naponta száz-százhúsz tehergépkocsit küld a bányába, ide borítják a hulladékot, építési törmelé­ket. (De sokszor fáj a szívünk a pazarlás láttán, mert hibát­lan útburkoló kockakövek, bontásból származó téglák is a bánya mélyére kerülnek, holott ezt a lakosság még jól felhasználhatná.) A gépkocsik súlyos terhükkel szó szerint vágtáznak az utcáinkban, s va­lósággal életveszélyben va­gyunk miattuk. Nem beszélve arról, micsoda porfelhő kelet­kezik minden egyes kocsi után, lakásainkat nem is tud­juk szellőztetni. Amióta a ta­nács ehhez az esztelen, kör­nyezetszennyező bérbeadáshoz hozzájárult, teljesen tönkre­tették a kocsik az utat és a környék lakóinak jó közérze­tét. Minden tanácstagi beszá­molón téma a bánya sorsa, de eddig csak felmérések történ­tek, intézkedés nem. Pedig a tanács is tudja, hogy van mód a forgalom elterelésére. A la­kosság azonnali intézkedést kér, ezért tolmácsolom óhaju­kat. Özv. Csapó Lászlóné Budapest XVI., Csobai u. 19. A 2-es körzet lakóbizottsági felelőse. Előzékenyen is lehet Sajnos változatlanul gyakran ol­vashatunk arról, hogy üzletek, vállalatok alkalmazottai, eladói a vásárlókkal szemben udvariatlanul, kultúrálatlanul viselkednek. Sze­rencsére akad példa az ellenkező­jére is. Csaknem két évvel ezelőtt vásá­roltam egy Csele márkájú kútfejet, amelyet a kertemben levő kúthoz szereltem fel. A minap ennek egyik közdarabja eltörött, üzletről üzletre jártam, hogy beszerezzem a szükséges alkatrészt, ám sehol sem kaptam meg. Gondoltam, meg­próbálok segítséget kérni a mohá­csi öntödétől, ugyanis ők gyártják ezeket az alkatrészeket. Levelet írtam nekik, s kértem: utánvéttel küldjenek címemre egy új közda­rabot. Néhány nap múlva udvarias levélben tudatták, hogy postára adták a kívánt alkatrészt, amit rendben meg is kaptam. A kutat így ismét használatba vehettem. Dr. Nagy Barna ny. gazdasági igazgató Budapest A MOFÉM FIGYELMÉBE Mi lesz az alkatrész- utánpótlással? Az immár tizenöt-húsz éves épületek lakásaiban az évek során a legtöbb vízvezetéki szerelvényben elhasználódtak az alkatrészek, egyikük-mási­­kuk pótlásra szorul. Csakhogy hiába járunk alkatrész után, jó néhányuk nem kapható, vagy mert nem gyártják már, vagy egyszerűen elfeledkeztek az alkatrész-utánpótlásról. Ilyen például a Mofort Rex—2 szelepfelsőrész, amely nélkül a régi csaptelep nem használha­tó. S ha ez nincs, akkor a fil­léres alkatrész hiánya miatt komplett csaptelepeket kell feltenni, ez pedig tetemes kár az egyénnek, a népgazdaság­nak. Ugyancsak pótolhatatla­nul fontos a W. C. öblítőtar­tályában levő, úgynevezett bé­ka elzáró úszószelep. Ha eset­leg ez a használat során el­romlott, tömítéssel meg lehe­tett javítani, amíg kapható volt. Most azonban a Mofém „újított”. E praktikus szerke­zet helyett az úgynevezett membrános W. C. pisztolysze­lepet ajánlja. Csakhogy ez ko­rántsem ennyire jó. Legtöbb­ször már a beszereléskor sem zárja el a tartályba ömlő vi­zet, miután a főszerepet ját­szó kis szeleprúd (melyet az elzáró szelepzár a tartályban felemelkedő víz a membrán­gumihoz szorít) mindig el­mozdul, s így az elzáródás nem történik meg. Mindezt azért teszem szóvá, mert a Fővárosi Vízművek tá­jékoztató füzetet bocsátott a lakosság rendelkezésére, amelyben hasznos tanácsokat ad a házi vízvezetéki szerel­vények javításához. Ebben a Mofém gyártmányait népsze­rűsíti. Csakhogy a Vízművek is és a Mofém gyár is elfeled­kezett az alkatrész-utánpótlás­ról! Datner József Budapest Rendet a plakátragasztásban! Május 3-án közöltük a Pla­kátok tiltott helyen című írá­sunkat, amelyben szóvá tettük, hogy a plakátragasztók nem a hirdetések elhelyezésére kije­lölt helyre ragasztják a rek­lámnyomtatványokat, hanem a lakóházak falát, az aluljá­rók lejáratait, a közművek be­rendezéseit „tapétázzák” ki velük. Ráadásul ezek a „vad­ragasztások” nemcsak csúfít­ják a városképet, hanem rop­pant költséges az eltávolítá­suk, a károk helyreállítása is. Cikkünkhöz több olvasónk szólt hozzá. Meglepett az a nagyfokú te­hetetlenség, amit az illetéke­sek tanúsítanak a szabálysér­tőkkel szervben — írja pél­dául Kovács Kelemen buda­pesti olvasónk. — Igazai van a szerzőnek, hogy ezek a legle­hetetlenebb helyeken virító plakátok sértik a jó ízlést, és az így okozott kár mindany­­nyiun­k kára. A­­hatóságok nem tanúsítanak szigort azokkal szemben, akik kényelemből vagy éppen felelőtlenségből kényük-kedvük szerint tele­ragasztják a várost. Meg kel­lene bírságolni nemcsak a végrehajtókat, vagyis a pla­kátragasztókat, hanem a hir­detőket is, hiszen azok fele­lősséggel tartoznak a munka­­vállalóikért. Szigorúság nél­kül nem lehet a szabálysérté­­seket megakadályozni, és ren­det, tisztaságot teremteni! Vida György (Budapest) le­velében megírta, hogy 1983-ig az Ecseri úti­­metrómegállónál levő Kanizsa bútorüzlet falát is állandóan teleragasztották hirdetésekkel, cédulákkal. Mi­után azonban kitették „A fal­ra ragasztani hatóságilag ti­los és büntetendő!” szövegű felhívást, a tilalom megtette a magáét. Azóta a bútorüzlet falára nem került egyetlen plakát, de még kis hirdetési cédula sem. Miért nem lehet például ezt a kézenfekvő mód­szert másutt is alkalmazni? — kérdi joggal. Levelesné meg az aranyat érő eső­ t Már azt sem bánnám, fiacskám, ha a biztosító fo­rintban fizetne! mészáros András karikatúrája Az új Nemzeti Színházért A martonvásári Beethoven Művelődési Központban a na­pokban gálaműsort rendeztek, hogy ezzel is anyagi hozzájá­rulást nyújtsanak az új Nem­zeti Színház felépítéséhez. A műsor első felében a Beethoven Általános Iskola Énekkara és a Beethoven Mű­velődési Központ „Százszor­szép” népi táncegyüttese szere­pelt, a második felében pedig a Nemzeti Színház művészei. Sinkovits Imre színművész a többi között elmondotta, hogy egy évvel ezelőtt is járt Mar­tonvásáron. Akkor a Mezőgaz­dasági Kutatóintézet Brunsz­­vik klubjában megkérdezték: lesz-e új Nemzeti Színház? Most pedig már azért vannak jelen, hogy közös akarattal és cselekedettel támogassák e je­lentős építkezést. A jól sikerült est teljes be­vétele az új Nemzeti Szín­ház felépítését szolgálja, s az ösz­­szeget a martonvásári Vörös­­kereszt két alapszervezete tíz­ezer forintos felajánlással tol­dotta meg. Lencsés Ferenc Martonvásár „Örömmel csatlakozom én is” A biztonságos közlekedésért Négyéves kisfiam a XI. ke­rületi Fogócska utcai óvodába jár. Az óvónők és az óvoda egész személyzete nagy szak­értelemmel és lelkiismerete­sen foglalkozik a gyermekek­kel. A napokban, amikor a gyermekért mentem, a Főváro­si Közlekedésbiztonsági Ta­nács levelét nyomták a kezem­be. Ez arról értesíti a szülő­ket, hogy a fővárosban elindí­tott „Tanítsa meg családját biztonságosan közlekedni!” mozgalomhoz eddig csaknem tizenötezer család csatlakozott. Mint a levélből megtudtuk, a mozgalom lényege: a gépjár­művezetésre jogosult családfő (családtag) vállalja szüleinek, gyermekeinek, közvetlen hoz­zátartozóinak a biztonságos közlekedésre való nevelését. Az idén változatos progra­mokkal, különféle vetélkedők­kel tovább akarják fejleszteni a mozgalmat, s mellékeltek egy jelentkezési lapot is. Na­gyon hasznos, jó kezdeménye­zésnek tartom ezt, s külön azt is, hogy már az óvodás korú gyermekek szüleit felhívják a mozgalomhoz való csatlakozás­ra. Hiszen a nagy forgalom miatt sok a baleset, egyre ve­szélyesebbé válik a közleke­dés, ezért szükséges, hogy gyermekeinket kicsi korukban megtanítsuk a közlekedés alap­elemeire. Szívesen, örömmel csatlakozom én is ehhez a moz­galomhoz. Bakos Miklósné Budapest ÜZENJÜK Burgmann Ádámnénak, Kálra: Május 10-i tájékoztatónkban szám­hiba miatt tévesen Informáltuk, amiért elnézését kérjük. Ugyanis kölcsönnel épített új lakásnál a használatbavételi engedély kiadá­sától számított öt éven belül ener­giatakarékos központi fűtés kiala­kítására csak akkor nyújtható köl­csön, ha az új lakás használatba­vételi engedélyét 1982. szeptember 30. előtt adta ki az építési hatóság. Füredi Józsefnek, Lőrincibe: A 4/1981/IpM számú rendelet értel­mében a kisiparra vonatkozó jog­szabályok szempontjából ipari te­vékenység az ipari termék előállí­tása, javítása és karbantartása, az építőipari tevékenység, valamint az egyéb olyan szolgáltatás, amely nem minősül mezőgazdasági, ke­reskedelmi vagy önálló szellemi tevékenységnek. A rovar- és rág­csálóirtás a fentiek szerint csak iparjogosítvány kiváltása után vé­gezhető. Koós Dezsőnek, Borsodnádasdra. Az épület- és lakásbiztosítási köt­vény feltételei szerint a biztosítás nem terjed ki — egyebek között — a motoros meghajtású gépjármű­vekben (például gépkocsiban) be­következett károkra. Ezért a gép­kocsiját ért tűzkárt a biztosító nem térítheti meg. Gyetván Lászlónak, Kutasóra: A járművezető-képzés B kategóriá­ban két részből áll: az elméleti tantárgyak és a vezetési gyakorlat oktatása. A közlekedési miniszter rendelete alapján a járművezető­képzés tanfolyamon történik, me­lyen a részvétel kötelező. A ren­delet lehetőséget ad arra, hogy a gyakorlati oktatást családtag is vé­gezhesse. Ennek feltétele, hogy a hozzátartozó oktatónak legalább hároméves gépjármű-vezetői enge­délye legyen, továbbá a gépjármű­vet, amelyen a tanítás történik, az oktató által kezelhető üzemi fék­­berendezéssel (pótfékpedállal) s két visszapillantó tükörrel kell fel­szerelni. ­ Adapter rádióhoz és autórádióhoz A nyugati norma szerint működő rádiót, autórádiót a készülékek minden beavatkozás nélkül alkalmassá teszik hazai URH-állomások vételére. Az OC típ. URH adapter a keverőből kivezetett, csipesszel ellátott vezetékkel a rádiókészülék teleszkóp-antennájára vagy a készülék URH-antennabemenetére csatlakoztatható. Ára: 385,- Ft Az AOC típ. URH-adapter koax dugós vezetéke közvetlenül az autórádió antennabemenetére csatlakoztatható. Ára: 405,- Ft. Megvásárolhatók: az Alkatrész Elektron Áruházban, az Elektron Áruházban Budapest VI., Lenin krt. 77., Budapest VI., Bajcsy-Zsilinszky út 45., vidéken az Elektron Szaküzletben.

Next