Népszabadság, 1984. június (42. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-01 / 127. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,40 Ft NÉPSZABADSÁG 1984. június 1., péntek AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XLII. évfolyam, 127. szám Jövő heti mimAtA* rtaldvtv* és televízió* műsor (9-10. oldal) Losonczi Pál programja a Mongol Népköztársaságban (Tudósítónk telefonjelentése Ulán­bátorból.) Csütörtökön korán reggel emelke­dett magasba Ulánbátor repülőteré­ről az a két AN—24-es, amely Lo­sonczi Pált és kíséretét a távoli Ar­­hangaj megyébe vitte. Egy óra múl­va már le is szálltak a gépek a megyeszékhely repülőterén, ahol az Elnöki Tanács elnökét G. Daramba­­zar, a Mongol Népi Forradalmi Párt Arhangaj megyei bizottságának tit­kára, valamint a megyei tanács ve­zetői üdvözölték. Losonczi Pálnak a megye vezetői részletes tájékoztatást adtak az ott élő 80 ezer ember életéről, munká­járól. A tizenhét járásban a legtöb­ben állattenyésztéssel foglalkoznak, csaknem másfél millió jószágot nevelnek. Beszámoltak a fejlődő egészségügyi ellátásról és a közokta­tásban elért eredményekről is; ez utóbbiakról államelnökünk rövide­sen személyes benyomást is szerez­hetett, amikor meglátogatta „Az Októberi Forradalom 60. évforduló­ja” nevet viselő, tízosztályos iskolát. Több száz gyermek fejezte ki ének­kel és élőszóban rokonszenvét a tá­volról jött vendégek iránt. Ezután Losonczi Pál és kísérete gépkocsikon indult útnak a sztyep­pén a „Fényes út” elnevezésű szö­vetkezet egyik telepére. A tamiri já­rásban hatalmas, szabadban nevelt ménes mellett haladt el az autókara­ván, majd a pásztorok jurtái között állt meg. A magyar vendégeknek be­mutatták a sajátos mongol pásztor­életet és nemzeti eledeleikkel kínál­ták őket. Innen a Tamir folyó partjához ve­zetett tovább az út, ahol Losonczi Pált és kíséretét a járási vezetők lát­ták vendégül. A rövid pihenés után a járási központ tejfeldolgozó üze­mének megtekintése következett. Lo­sonczi Pál elismeréssel nyilatkozott a látottakról. A megyeszékhelyre visszatérve köszönetet mondott a há­zigazdáknak, hogy lehetővé tették országuk életének jobb megismeré­sét, és ezzel is hozzájárultak népeink barátságának elmélyítéséhez. Losonczi Pál és kísérete repülőgé­pen az esti órákban visszatért a mongol fővárosba. Szabó L. István Bezárta kapuit a tavaszi BNV 320 ezren tekintették meg a kiállításokat A tavaszi BNV utolsó napján több kiállító értékelte a vásár eredmé­nyeit. A lengyel kiállítók például összesen mintegy 30 millió rubel ér­tékben írtak alá szerződést, többsé­gében lengyel­ szállításokra. A cseh­szlovák és az NSZK kiállítók is elé­gedetten nyilatkoztak a BNV-n kö­tött üzleteikről, megállapodásaikról. Az utóbbiak kiállítási igazgatója például beszámolt róla, hogy már az 1986—1990-es évek szállítási lehe­tőségeiről is folytattak tárgyalásokat. A hagyományos partnerek ezúttal is kötöttek üzleti megállapodásokat, a Mercedes például kamionokat szállít Magyarországra. A tavaszi BNV a hazai vállalatok és szövetkezetek számára is jó al­kalmat kínált, hogy felmérjék ver­senyképességüket a hazai és a kül­földi gyártókkal. S h­a nem is sike­rült mindenben állni az összehason­lítást, mindenképpen örvendetes, hogy több iparágban is figyelmet keltettek a magyar termékek. Jár­műiparunk kínálatában például egész sor újdonságot fedezhettek fel az érdeklődők a nagy teljesítményű­­motoroktól a jövő áramvonalas au­tóbuszáig. Nagy érdeklődés nyilvá­nult meg a szerszámgépek iránt is. A gyártók és a Technoi­mpex a legkor­szerűbb számítógép-vezérléses meg­munkálóközpontokat, s robotokkal kiszolgált, zárt rendszerű, nagy pon­tosságú gyártósorokat kínálták és nem is eredménytelenül.­­ A legnagyobb sikert a tavaszi vá­sáron az értékelések szerint az elekt­ronika aratta. A legtekintélyesebb külföldi gyártók mellett nagyobb számban jelentek meg a hazaiak is, amelyek komputerjátékaik bemuta­tásával igyekeztek népszerűsíteni iparágukat a vásárlátogatók köré­ben. A hatás nem maradt el, stand­­jaik előtt ezrek és ezrek tolongtak, hogy részesei lehessenek a játéknak. Az idei vásár nemcsak a magyar exporttörekvések megvalósítását se­gítette, hanem támpontul szolgált a­­vállalatoknak fejlesztési elképzelé­seik megalapozásához, hozzájárult az élenjáró külföldi technika meg­ismeréséhez. A BNV szervezői sikeres vásárt zárhattak. Hazánkon kívül 27 or­szág és Nyugat-Berlin 1839 cége ál­lított ki, ami 10 százalékkal több, plánt tavaly. Ez annak bizonyítéka is, hogy a tavaszi vásár szakmai te­kintélye erősödött. A vásárt nyitás­tól zárásig 320 ezren látogatták. Az esti vásárzárás után nyomban meg­kezdték a BNV bontását, kamionok tucatjai indultak útnak, hogy a kiál­lítási tárgyak egy részét a néhány nap múlva kezdődő poznani nemzet­közi vásárra szállítsák. A kőbányai vásárközpontban egy hét múlva sza­badidő-kiállítás nyílik. A péntek is munkanap Nem először - és vélhetően nem is utoljára — kerül első oldalas címbe a figyelmeztetés: a hét utolsó mun­kanapja semmiben sem más, m­i­nt a többi munkanap, s így nem is kü­lönbözhet azoktól. Éppen olyan fi­gyelemmel, odaadással és lelkiisme­retesen kell kinek-kinek dolgoznia pénteken i­s, mint — mondjuk — ked­den vagy szerdán. És ami ugya­ncsa­k nem elhanyagolható: egyetlen perc­cel sem rövidebb ideig az előírtak­nál.Miért kell erről az általában egyébként természetes d­olog­ról kü­lön szólni? Mert a nyár közeledtével sokasodni látszanak a jelek, hogy egész sor intézményben, hivatalban, gyárban és üzemben túlontúl szaba­dosan értelmezik a­ munka­rendre vonatkozó előírásokat. Magyarán: pénteken már csak amolyan tessék­­lássék munkát végeznek, s még az sem ritka, hogy egyes vezetők idő előtt hazaengedik a dolgozóikat. Idő előtt, vagyis az adott munkahe­lyen bevezetett, törvényes munka­rend pénteki napra megállapított időpontja előtt. Az ilyesféle — nagyon is káros — jószívűségről tudatnak a hivatali idő lejárta előtt kifüggesztett „rögtön jövök" táblácskák, amelyek sok he­lyütt körülbelül annyit jelentenek péntek délben, hogy legközelebb majd hétfőn. De ne legyünk igaz­ság­talanok, hiszen nemcsak az in­tézmények egyikében-mási­kában ke­zelik túlságosan is rugalmasan a munkaidőt, hanem jó néhány gyár­ban is.­­Ékesen bizonyítja ezt az energiafelhasználási g­örbék mozgá­sa: a hét utolsó napjára a keveseb­bet is beérik. S ez nem feltétlenül azonos azzal, hogy a pénteki napon törvényesen is lehet rövidebb a munkaidő, ha hétközben már ledol­gozták a heti óraszámnak az ará­nyosnál nagyobb hányadát. A heti előírt munkaidő önkényes csökkentése éppen azokat az ered­ményeket ássa alá, amelyek lehe­tővé tették a kötelező munkaidőalap csökkentését. A most érvényben levő 40, illetve 42 órás munkahét ugyan­is eredmény, igen ko­m­oly erőfeszí­téseket követelő munka gyümölcse. Amikor napirendre került a heti mun­kaidő általános csökkentése negy­ven órára, egyértelmű volt: a gaz­dálkodás és szolgáltatás érdekei — közvetve és közvetlenül a lakosság érdekei­ — nem szenvedhetnek csor­bát. A dolgozók javaslataira is te­kintettel kell lenni, de ezeket az ész­revételeket csak az előbbi szempon­tok maradéktalan teljesítése után lehet figyelembe venni. Az elsőbb­ség­ a termelésé. Fedezet híján ugyanis gondolni sem lehet a mun­kaidő további csökkentésére. Azóta a 40 órás munkahetet már sok helyütt — az államigazgatásban csakúgy, mint a válla­la­tok női — be­vezették. Még nemritkán gondok­kal küszködve, de már százezrek él­vezik a több szabadidő előnyeit. A feltétel azonban változatlanul az, hogy a heti rövidebb munkaidő be­vezetése után se csökkenjen a ter­melés, s ne romoljon, hanem javul­jon a lakossági ellátás és szolgál­tatás. Súlyos felelőtlenség tehát olykor fél napokkal vagy a­kár csa­k néhány órával is rövidíteni a hetet, amikor a tét nem kevesebb, mint a 40 órás munkahét általánossá válása. S hogy kinek kell ezt végiggondolnia? Elsősorban azoknak, akik lehetősé­get teremtenek a lógásra, a fegyel­mezetlenségre, a munkahét rendsze­res és indokolatlan megrövidítésére. Az ilyesféle szűk látókörű vezetés ugyanis éppen a legfontosabbat nem veszi észre. Azt, hogy a rövidebb munkaidő nem adomány vagy va­lamiféle kegy, hanem nagyon is ke­mény munkával elért siker, amit sen­kinek sincs joga kockára tenni. Sáfrán István A Biztonsági Tanács folytatja a vitát az Arab- (Perzsa-) öböl helyzetéről Fokozódik az amerikai beavatkozás veszélye . Az el nem kötelezettek a hajózás biztonságáért Újabb hajó semmisült meg az Arab- (Perzsa-) öbölben. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa folytatja a vitát a térségben kialakult helyzetről. Az INA hivatalos iraki hírügynök­ségre hivatkozva több nyugati hír­­szolgálati iroda azt jelentette, hogy az iráni Harg-sziget olajkikötőjétől délre szerdán iraki repülőgépek „köz­vetlen és pontos találattal tengeri célpontot semmisítettek meg”. A bag­dadi közlésből nem derül ki, hogy a hajó milyen zászló alatt futott, és azt sem tudni, hogy kereskedelmi vagy hadihajóról van-e szó. Az iraki gé­pek sértetlenül visszatértek bázisuk­ra. Ezzel megtört a négy napja tartó viszonylagos nyugalom az öbölben, és összesen huszonnégyre emelkedett a március 27-e óta itt megtámadott ha­jók száma. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában az el nem kötelezett országok határozat­­tervezetet készítettek elő, amely el­ítéli a kereskedelmi hajók elleni tá­madásokat az öbölben, és követeli, hogy azonnal szüntessék be az ilyes­féle akciókat — jelentette a TASZSZ New Yorkból. A tervezet megerősíti a szabad hajózás jogát a nemzetközi vizeken, és hangsúlyozza, hogy min­denképpen tiszteletben kell tartani a konfliktusban nem érintett országok területi sérthetetlenségét. A határo­zat szerzői azt javasolják a Biztonsá­gi Tanácsnak, hogy amennyiben az érintett felek nem hajtják végre a testület ide vonatkozó határozatát, akkor vizsgálja meg, hogy milyen ha­tékony, a helyzet súlyosságának meg­felelő lépéseket lehetne tenni. Jasszer Arafát, a Palesztinai Fel­­szabadítási Szervezet végrehajtó bi­zottságának elnöke csütörtökön arra figyelmeztetett, hogy az Egyesült Ál­lamok az Arab- (Perzsa-) öböl térsé­gében katonai deszantakcióra készü­lődik. Az Al-Kabasz című kuvaiti lapnak adott nyilatkozatában kijelentette, hogy a partraszállás előkészületeit tagadó washingtoni nyilatkozatok „porhintésnek” tekintendők. Az ame­rikai politika ismerői — mondotta Jasszer Arafat — jól tudják, hogy az, amit most Washingtonban állítanak, csupán belső fogyasztásra szolgál. A PFSZ birtokába olyan értesülések ju­tottak, amelyekből kitűnik, hogy a partraszállással kapcsolatos tervek „a lehetőség fázisából a legmegfelelőbb eszközök kiválasztásának szakaszába jutottak”. A TASZSZ emlékeztet arra, hogy az Egyesült Államok jelentős hadi­tengerészeti erőket von össze az Arab- (Perzsa-) öbölben, Bahrainban, Ománban és más öböl menti orszá­gokban megkezdődött az ottani tá­maszpontok és katonai létesítmények előkészítése a gyorsan bevethető amerikai erők fogadására. * Irán, olajfajtától függően, 1,5—2,1 dollárral olcsóbban ajánlja az azon­nali szállításra rendelt olajat, így el­lensúlyozva az olajkikötőibe tartó tartályhajókra kivetett magasabb biz­tosítási díjak hatását. Emiatt ugyan­is hátrányba kerülne az eladási ver­senyben. (MTI) A Luce nevű amerikai rakétacirkáló az öbölben, Baháin partjai előtt. Befejeződött az algíri kongresszus Algírban csütörtökön véget ért az afroázsiai népek szolidaritási szer­vezetének 6. kongresszusa. Az ülé­sen megválasztották a szervezet új vezető testületeit, és zárónyilatkoza­­tot fogadtak el. Ebben a részvevők felhívják a földkerekség békeszerető erőit arra, hogy fogjanak össze a nukleáris há­ború elhárítása és a fegyverkezési hajsza megfékezése érdekében. A kongresszus 90 országból érkezett 400 küldötte nagyra értékelte a Szovjetunió békekezdeményezéseit, és hangsúlyozta,­­hogy az imperialis­taellenes küzdelem sikerének felté­tele a nemzeti felszabadító mozga­lom és a szocialista országok szoros szövetsége. (MTI) Szovjet—kanadai tudóstalálkozó Szovjet és kanadai tudósok kerek­­asztal-értekezletet tartottak Toron­tóban. A találkozón — amelyen a Szovjetunió Tudományos Akadémiá­ja Egyesült Államok és Kanada Intézetének küldöttségét Georgij Ar­­batov akadémikus vezette — a nem­zetközi béke és biztonság erősítésé­vel, valamint a szovjet—kanadai kapcsolatok helyzetével összefüggő kérdéseket vitattak meg. A szovjet tudósküldöttség ezenkívül Ottawá­ban megbeszéléseket folytatott a kanadai külügyminisztérium és had­ügyminisztérium vezető tisztségvise­lőivel, a különböző pártok parlamen­ti képviselőivel, valamint üzletembe­rekkel. (TASZSZ) Kádár János fogadta A­mattal Hatomért Armand Hammer, a neves ameri­kai közéleti személyiség, az Occiden­tal Petroleum Corporation igazgató tanácsának elnöke Marjai József mi­niszterelnök-helyettes meghívására csütörtökön Budapestre érkezett. Tárgyalásai során Armand Ham­mer megbeszéléseket folytat az ame­rikai vállalatok és magyar partnereik közötti együttműködés további bőví­téséről a bányászat, az energetika és a vegyipar területén; áttekintik a közös, harmadik piacokon történő fellépés kiterjesztésének további le­hetőségeit. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára csütörtökön a KB szék­házában fogadta Armand Hammert. A szívélyes légkörű találkozón véle­ményt cseréltek a nemzetközi hely­zet és a magyar—amerikai kapcso­latok néhány időszerű kérdéséről. A megbeszélésen jelen volt Mar­jai József. (MTI) Armand Hammer és Kádár János az MSZMP KB székházában. MIKÓ LÁSZLÓ FELVÉTELE

Next