Népszabadság, 1984. június (42. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-05 / 130. szám
6 A 40—50 tonnás acéltesteket úgy „keveri” a Duna sodrása, hogy a parton álló nézőnek az a benyomása, akár a tengerig is képes lenne lesodorni, ha ... Ha nem rugaszkodnának szembe a sodrással újra és újra az „acéltestekben” ülő katonák, hogy úrrá legyenek a folyó elemi erején. Egyébként éppen ez a bátor szembefordulás a titka a sikernek; egy bizonytalan mozdulatot is azonnal „megérez” a víz, és a sodrás irányába rántja az acéltestet, bármennyire bőg a motorja. Egy kivételével sikerül is minden páncélozott szállító harcjárműnek a túloldalra jutnia.Pedig a Duna most árad, a sodrás igen erős, és a Sopron ’84 fedőnevű hadgyakorlat részvevői mögött már 13 kemény nap van. Zuhogó esőben, felázott hegyoldalakon egymáshoz kapcsolódó harci feladatok sorát kellett végrehajtaniuk eddig. Ráadásul nem is hivatásos katonáknak, hanem olyan tartalékosok ezreinek, akik közül a legtöbb hat-nyolc-tíz évvel ezelőtt kapta meg sorkatonai vagy tartalékos tiszti kiképzését. A Sopron ’84 elnevezésű hadgyakorlat célja ugyanis éppen az, hogy megmérettessék azok készsége, tudása, odaadása, akik tartalékállományból kötelesek katonaruhát húzni és fegyvert fogni a haza védelmére — bármikor, ha a szükség úgy hozza. A főparancsnok elismerése Ez a dunaii átkelés azonban — amely a feltételezett harci cselekmények közepette, sokféle szállítóeszköz és harci jármű igénybevételével történik —, ha lehet, még az utóbbi napok gyakorlatainál is nagyobb vizsga. Az úszó testekben is kizárólag tartalékos tisztek és katonák ülnek, a partról is tartalékosok irányítják a manővereket. Az egyik úszó páncélozott harcjárművet „elkapta” a víz sodrása, a folyó közepén viszi lefelé a víz, de a mentőkomp gyorsan melléje úszik és a katonák gyakorlott mozdulatokkal rögzítik a segélyhajóhoz a nehéz acéltestet. Pedig ezt is 13 napja bevonult tartalékosok kezelik, és évek óta nem csináltak hasonlót. De úgy látszik, annak idején jól megtanították őket a szükséges ismeretekre. Ami pedig a mostani feladatok lelkiismeretes, pontos végrehajtását illeti, Évin Sándor vezérőrnagy, a Sopron ’84 hadgyakorlat parancsnoka, miközben a partról szemléli a vízen manőverező alakulatokat és az őket támogató légierő harci mozdulatait, munkájának rövidke szünetében ezt állapította meg: — Elfogultnak tarthatnak, ha én mondom, hogy várakozáson felül magas színvonalon és igen lelkiismeretesen teljesítik bevonultatott tartalékosaink a hirtelen reájuk osztott feladatokat, úgy, ahogy azt az ország, a haza, a szocialista közösség elvárja minden magyar állampolgártól. De azt talán senki nem tekinti elfogultságnak, ha ugyanezt az elismerést Kulikov marsalltól, a Varsói Szerződés egyesített erőinek főparancsnokától hallja. Márpedig Kulikov marsall itt járt, napokon keresztül személyesen követte a tartalékosokkal feltöltött egységek harci mozdulatait, a mozgósítási parancstól a megtervezett hadgyakorlat különféle nehézségi fokozatú feladatainak a végrehajtásáig, és annyira elégedett volt, hogy többeket nemcsak szóbeli elismerésben, hanem jutalomban is részesített. Évin tábornok Főcze István ezredes, Havasi Tibor alezredes és Kovács József főhadnagy nevét említi, akiket Kulikov marsall megajándékozott, amiért oly kiválóan „mozgatták” azt a több ezer tartalékos katonát és tisztet, akiket Kelet-Magyarországról vonultattak be a dunántúli tájakra. Segítség a pártszervektől Már a mozgósítási parancs végrehajtása is példás pontossággal történt. — Minden területileg érintett pártbizottság és tanács sokat segített abban, hogy a Sopron ’84 hadgyakorlat a lehető legjobban sikerüljön — tette hozzá előbbi megállapításaihoz Évin Sándor. — De kellett is ez a segítség, mert nemcsak az embereket, hanem rengeteg szállítóeszközt is mozgósítani kellett Németh Antal, az 5. számú Volán Vállalat igazgatóhelyettese például nemcsak saját magát „hozta”, mint tartalékos tisztet, hogy átvegye a gyakorlatozó alakulatok ellátó zászlóaljának parancsnokhelyettesi posztját, hanem a vállalat több tucat tehergépkocsiját és dolgozóját is, azokat, akik tartalékos katonák. Sipos Béla, a Kelet-Magyarország című napilap munkatársa, tartalékos hadnagy 13 nap alatt végigjárta a gyakorlatozó alakulatokat, hogy a Sopron '84 gyakorlaton megjelenő tábori újság minden számába írhasson valamit friss tapasztalataiból, beszámolhasson a gyakorlat részvevőinek a táborozó-manőverező katonák életéről, agyakorlat nyilvánosságra hozható híreiről. Mert nem mindent lehetett és lehet megírni erről a hadgyakorlatról sem. A gyakorlat megkezdésének időpontja például az utolsó percig a legnagyobb titok volt. Még azok a községi tanácselnökök, tanácstitkárok is május 21-én, a késő esti órákban kapták az értesítést — kiknek kell eljuttatnuk a parancsot, hogy nyomban jelenjenek meg a gyülekezési ponton —, akik pedig sok mindenbe be voltak avatva. Egy mozgósítás értékét legelőször az adja, mennyi idő alatt képesek eljutni alakulataikhoz a tartalékos tisztek, katonák. És a Sopron ’84 első magasan értékelhető eredményét a bevonulás órái jelezték. Garai Zoltán tartalékos százados, civilben műszerész kisiparos, itt tüzér-hadműveleti tiszt, erről például ezt mondta a dunai átkelés gyorsan pergő mozzanatainak perceiben: — Senki nem örül, ha az ágyból kiugrasztják, hogy nyomás, itt a mozgósítási parancs. Már csak azért sem, mert soha nem lehet tudni, mikor „éles” a dolog, hiszen a gyakorlás is azt segíti elő, hogy soha ne kerüljön sor „élesre”. De a parancsnokaink láthatták, milyen magas tűrési hányadossal viseljük el a nehézségeket, s azt is, hogy minden tudásunkat és erőnket beleadjuk, hogy a hadgyakorlat a lehető legjobban sikerüljön. Környezetvédelem is Ennek ellenére nemcsak a szűken értelmezett gyakorlat célját nézik a tisztek és a katonák, hanem azt is, hogy ez a hadgyakorlat se okozzon kárt a szántóföldeken és sehol se borítsa fel a természet megszokott rendjét. Hegedűs Sándor tizedes, civilben tsz-villanyszerelő, itt híradós, szemtanúja volt, amint társai inkább vállalták a kerülőt, a némi többletmunkát, mint hogy megzavarják az egyik fán fészkelő madárcsalád életrendjét. — Nem tudom, milyen madarak voltak, arra nem volt időnk, hogy gyönyörködjünk bennük, de láttuk, mennyire megriadt a fiókáit etető anyamadár a vezetéket építő katonák zajos közeledtére. Valaki elkiáltotta magát, kerüljük ki. Kikerülték. Azt hiszem, még a fűre is vigyáztunk, már amennyire egy ilyen hadgyakorlaton a fűre vigyázni tudnak a harckocsik és teherautók ... — De a termésben biztosan nem esett kár, ez a hadgyakorlat megtervezésénél alapvető szempont — tette hozzá egy mellettünk álló hivatásos tiszt. És ő ezt igazán tudja, nem az első hadgyakorlata, ami oly sok erőt, energiát vesz ki a hivatásos tiszthelyettesekből, tisztekből. Ráadásul a sok éjszakai meg hétvégi szolgálat, nem csoda, ha sokan alig várják az 55. életévüket, a nyugállományba vonulás lehetőségének első napját. — Várják, várják, de ahogy eltelik néhány hónap, jönnek, felajánlják szolgálataikat. Itt és most, csak a mi alakulatunknál, négy nyugdíjas tisztünk öltözött be újra és jött velünk, hogy segítsen a szakképzettségének megfelelő feladatok ellátásában. Tudja, milyen nagy segítség ez? Nyugállományúak — aktívan Miközben a tartalékosok százai által vezetett kétéltű harcjárművek már a Duna túloldalán végzik katonai feladataikat, s a speciális kompok újra és újra fordulnak, hogy újabb harckocsikat szállítsanak át a folyón, a tiszti életpályáról, hivatásról beszélgetünk. Szóba kerül, mint már annyiszor, milyen nehéz a hadseregben biztosítani a hivatásos állomány számára a 42 órás munkahetet, a hétvégi szabadnapokat, hiszen vannak szolgálati beosztások, ahol egy pillanatra sem állhat le az „üzem”. Hátha a friss-életerős hivatásszerető nyugállományúaktól több segítséget lehetne várni-l kapni? Jómagam is nemegyszer találkoztam olyan nyugállományba vonult tisztekkel, akik rövid pihenő után már nehezen viselték a nyugalom napjait, a tétlenséget. Talán tényleg jobban igénybe lehetne venni közösséghű és rengeteg tapasztalatból fakadó készségüket, ugyanúgy, mint ahogy teszik ezt nyugdíjas pedagógusokkal. De ezcsak néhány perces kitérő volt itt, a Duna partján, hiszen ezen a vasárnapi napon sem maradt sok idejük gondolataikkal elkalandozni a hadgyakorlat nézőinek, ha valóban követni akarták az eseményeket. Hát még a részvevőknek ... Akiknek viszont megvan az a jóleső elégtételük, hogy minden fáradtság ellenérebebizonyították: tartalékos állományban is teljes értékű honvédői az országnak. Szabó László Tartalékosok a Sopron ’84 hadgyakorlaton Garai Zoltán tartalékos Hegedűs Sándor tartalékos százados, tizedes. Tehergépkocsik indulnak a folyón túlra. Kánhalmi János felvételei NÉPSZABADSÁG 1984. június 5., kedd Fábry Józsefre emlékezve SZÜLETÉSÉNEK 75. ÉVFORDULÓJÁN A kemény, küzdelmes évek munkájáiban megfáradva, élete alkonyán — a Hadtörténeti Intézet munkatársaként — visszaemlékezésein dolgozott. Sajnos már nem érhette meg A szabadságért harcoltunk című memoárkötetének megjelenését. Két évvel ellőtte, 1971-ben meghalt Sokgyermekes bányászcsaládban született 1909. június 4-én. Két leánytestvére és öccse is elkötelezte magát a forradalmi mozgalommal; megjárták Horthy börtöneit és internáló táborait. Fábry József építőmunkás lett, és egészen fiatalon, tizenöt évesen tagja a Csehszlovák Kommunista Ifjúsági Szövetségnek, majd 1928-ban Csehszlovákia Kommunista Pártjának, s mint szervezett munkás az építőmunkások szövetségének is. Már ekkor kitűnt szakmai és politikai felkészültségével, jó közösségi szellemével és agilitásával. Módszeres önképzéssel, a gyakorlati feladatok körültekintő végrehajtásával kivívta elvtársai megbecsülését. A harmincas évek elején a rozsnyói terület egyik párttitkára lett. Többször letartóztatták — csaknem két esztendőt töltött börtönben. Az első bécsi döntés idején Kassán élt, így 1938-tól ő is magyar állampolgárrá vált. Horthyék azonnal megkezdték a Felvidéken élő kommunisták internálását. Fábry József az első hullámot „megúszta, s 1939 kora tavaszán már Schönherz Zoltán oldalán találjuk a kassai kommunista szervezet illegális újjászervezésén. Részt vesz a szociáldemokrata párt helyi szervezetének és a MÉMOSZ kassai csoportjának létrehozásában is, s ez utóbbi révén kerül kapcsolatba a fővárosi mozgalommal. Ekkor a politikai munkában már alig tudott részt venni, mert egymás után háromszor is behívták katonának. 1940 nyarán Budapestre költözik. Munkát vállal, s szabad idejének jó részét a MÉMOSZ székházában tölti. A Szovjetunió megtámadása után, 1941. július 2-án, mint veszélyes kommunistát letartóztatják. Először a kis tárcsát, majd a nagykanizsai, internálótáborba hurcolják. Itt Kiss Károly volt az, aki a több száz főnyi kommunista kollektívát összefogta. Fábry a kollektíva egyik legaktívabb tagja volt, az őt rendszeresen látogató húgai és az építőmunkások révén a táborban levők rendszeres kapcsolatot tartottak a kint dolgozó kommunistákkal. 1942 áprilisában ismét behívták katonának, júniusban a Don partján van. Fábry azonban a Szovjetunió mellett s nem ellene akart fegyverrel harcolni, ezért átszökött a szovjet csapatok oldalára.Már a fogság első napjai sem telnek tétlenül. Davidovkán találkozik Illés Bélával, akinek felkérésére több társával röpiratot fogalmaz a magyar katonákhoz, átállásra szólítva fel őket. A röpiratot 70 magyar hadifogoly írta alá, és repülőgépekről nagy mennyiségben szórták a magyar frontszakaszon. Davidovkáról Moszkván át vezetett az útja a 27-es számú krasznogorszki hadifogolytáborba. Itt hathónapos antifasiszta hadifogoly-iskolán vett részt. Közben cikkei jelennek meg az Igaz Szóban, a hadifoglyok lapjában, és rövid írásait a Kossuth Rádió is közli. Különösen szoros kapcsolata alakult ki az emigráció egyik jelentős alakjával, a „földi” Kassai Gézával. 1943 nyarán ott volt azok sorában, akik a Magyar Nemzeti Bizottság, illetve a Magyar Légió megalakítását szorgalmazták. Ez azonban — mint ismeretes — nem járt sikerrel. 1943 végén és 1944 első felében egyike volt annak a kis magyar önkéntes csapatnak, melynek tagjai Északnyugat-Ukrajnában a volhíniai térségben és a Pripjaty-mocsarak vidékén részt vettek Fjodorov tábornok partizánseregének harcaiban. 1944 májusában a Rovno melletti Obarovban, majd a kijev-szjatasinói partizánképző iskolán készült fel több száz társával együtt magyarországi bevetésre. Itt közvetlen felettese Nógrádi Sándor volt, akivel magyarországi partizántevékenysége során is szorosan együttműködött. 1944 szeptember közepén — egy tíztagú magyar ejtőernyőscsoport tagjaként — a szlovák —magyar határvidéken Kassa, Rozsnyó körzetében került bevetésre. Megérkezésük után röviddel a gyorsan gyarapodó csoport felvette Petőfi Sándor nevét. Fábry József először Grubics Zoltán parancsnok helyettese, majd annak hősi halála után hónapokon keresztül a partizánegység parancsnoka volt. A Petőfi brigád 1944 végén mintegy 300 főt számlált. Fábry helyismerete, korábbi kapcsolata a lakossággal, az iskolán és partizántevékenysége során szerzett tapasztalata jelentős szerepet játszott abban, hogy az egység feladatait sikeresen oldja meg. Felvilágosító munkájuk, röpirataik révén — melyben átállásra szólították fel a magyar katonákat — elérték, hogy a közelben harcoló magyar katonák közül sokan csatlakoztak hozzájuk. „Gyertek közénk, erősítsétek sorainkat — olvasható az egyik, a lakossághoz és a katonákhoz intézett felhívásukban. — Fogjon mindenki fegyvert, aki ép, hogy ne szemlesülve kelljen a szabadságszerető világ elé állnunk, hanem büszkén, egyenesen. Irtó háborút a fasizmus ellen!” Az általa vezetett osztagnapló szerint szinte nap nap utáni megütköztek az ellenséggel. Megrongálták utánpótlási vonalaikat, telefonvezetékeiket, akadályozták hadtápjaik működését, és súlyos veszteségeket is okoztak az ellenségnek. Rudnokfürdő térségében szabályos ütközetet vívtak az oda befészkelt német alakulatokkal. 1945 január elején találkoztak a szovjet csapatokkal, és ezzel harci tevékenységük befejeződött. Fábry József nemcsak hirdetője, hanem valóban egyik megtestesítője is volt az igazi hazaffiságnak és az internacionalizmus eszméjének. Ezt jelképezik azok a szovjet, csehszlovák és magyar kitüntetések, amelyeket a szovjet, a szlovák és a magyar nép soraiban és érdekében tanúsított hősi helytállásával érdemelt ki. A felszabadulás után Fábry József először pártmunkásként dolgozott, majd a magyar néphadsereg tisztje lett. Alegység, majd magasabb egység parancsnokaként is — mint ezredes — kitűnt politikai tisztánlátásával, szervezőkészségével, elvtársias magatartásával, egyszerűségével, szerénységével. Pintér István MSZMP Központi Bizottsága Párttörténeti Intézete * Fábry Józsefnek, a munkásmozgalom kiemelkedő harcosának, az egykori szlovákiai Petőfi partizánosztag parancsnokának sírjánál, születésének 75. évfordulója alkalmából hétfőn a Farkasréti temetőben koszorúzási ünnepséget rendeztek. A síron virágot helyeztek el a Honvédelmi Minisztérium és a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének képviselői. (MTI) Tíz évvel a házasságkötés után Statisztikai felmérés a tanácsadás hatásáról A Központi Statisztikai Hivatal az Egészségügyi Minisztériummal közösen ebben a hónapban felméri, hogyan alakult azoknak a nőknek az élete — házasságuk, lakáskörülményeik, anyagi viszonyaik —, akik tíz évvel ezelőtt kötöttek házasságot, akkor, amikor megkezdődött a házasságkötés előtti tanácsadás. Az adatfelvételt végző védőnők 44300 olyan asszonyt látogatnak meg, akiket tíz évvel ezelőtt a tanácsadás alkalmából megismerkedésük körülményeiről, az önálló lakáshoz jutás tervezett módjáról, idejéről, valamint a kívánt gyermekek számáról kérdeztek meg. Házasságkötésük után három és hat évvel már gyűjtöttek adatokat terveik megvalósulásáról, illetve arról, hogyan módosultak elképzeléseik. A statisztika szerint hazánkban a család nagysága tíz év alatt többnyire kialakul, s a nők ilyenkor általában már nem kívánnak több gyermeket világra hozni. Most választ keresnek arra, hogy milyen feltételekkel vállaltak volna a meglevő egy vagy két gyerek mellé további gyerekeket, s hogyan ítélik meg a saját, illetve a több gyermekes családok helyzetét. A vizsgálatban arra is feleletet keresnek, hogy milyen szerepet játszott elképzeléseik megvalósításában a munka, a tanulás, a lakás, a jövedelem, s a házasság stabilitása. (MTI)