Népszabadság, 1984. szeptember (42. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 24 oldal­­ Ára: 1,80 Ft NÉPSZABADSÁG 1984. szeptember 1., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XLII. évfolyam 205. szám Az új tanév küszöbén *írta: Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes Az egymásra épülő tanévek folya­matában a szeptemberi újrakezdés rendszerint a figyelem központjába helyezi az iskolát. Nem­ véletlenül, hiszen közvetve vagy közvetlenül minden állampolgár érintett általa, és egész társadalmunk alapvetően érdekelt abban, hogy az iskolákban korszerű, eredményes nevelő-oktató munka folyjék. Az ilyentájt leggya­koribb kérdés, hogy miféle változá­sok várhatók az új tanévben, s hogy ezek miként érintik a családok éle­tét, a gyermekek iskolai helyzetét és jövőjét, majd másfél millió fiatal mindennapi munkáját és távolabbi sorsát. A most kezdődő tanévet a stabili­tás jellemzi. Nincs szó semmiféle olyan tantervi vagy szerkezeti vál­toztatásról, amelyek az iskola kiala­kult élet- és munkarendjét jelentő­sen módosítanák. Ugyanakkor a tan­év néhány megérlelődött változással mégis egybekapcsolódik. Már maga az iskolaév kezdete sem szokványos. A leginkább örvendetes és régóta várt fejlemény az, hogy a közokta­tásban dolgozó pedagógusok bérét szeptember elsejétől tíz százalékkal emeljük. Senki sem gondolja, hogy a pedagógiai munka anyagi elismeré­sének ez a mostani szerény javítása minden gondot megold. Határozot­tan kifejezi azonban a társadalom megbecsülését, egyszersmind azt a kormányzati szándékot is, hogy a nehéz gazdasági körülmények köze­pette is lépéseket kíván tenni a pe­dagógusok életkörülményeinek javí­tásáért. Az ezzel összefüggő felada­tok nem oldhatók meg egyetlen in­tézkedéssel. A következő években to­vábbi lépések szükségesek ahhoz, hogy a közoktatásban és a felsőok­tatásban dolgozó pedagógusok és más oktatási dolgozók életszínvona­lát megfelelő szintre emeljük. Ismeretes, hogy az országgyűlés és a kormány megvitatta és elfogadta az oktatási rendszer fejlesztési prog­ramját, amely két évtizedes időtávra kijelöli a magyar oktatási rendszer fejlesztésének főbb feladatait és mó­dozatait. A program lehetővé teszi, hogy néhány többszörösen visszatérő oktatáspolitikai és pedagógiai vita­témát lezárhassunk, és megfelelő cse­lekvési és szemléleti egységet alakít­sunk ki oktatási rendszerünk fejlesz­tésében. Az immár kormányhatáro­zat­­rangjára emelkedett program kö­zéppontjában az a gondolat áll, hogy a korábban oly gyakori szerkezeti változtatásokkal szemben az iskola­­rendszer fejlesztésében a teljesít­mény és a minőség elvét juttassuk érvényre, s a lefelé nivellálás helyett a magasabb igényszint és a képes­ségek és készségek hatékony fejlesz­tésének követelménye érvényesüljön. Ez nem csupán a távolabbi jövő igé­nye. Már az idén lépéseket kell ten­nünk a tartalmi munka korszerűsí­tése érdekében. A bevezetett tanter­vek és tankönyvek vizsgálatát a túl­terhelést is csökkentő korrekcióknak kell követniük, amelyek figyelembe veszik az ötnapos tanítási hét köve­telményeit is. A tanév során megvizs­gáljuk az idegen nyelvek oktatásának helyzetét, hogy intézkedéseket tehes­sünk a változtatásra. Az iskolai munka körülményeinek, a pedagógusok szakmai-munkahelyi közérzetének, pedagógiai kultúrájá­nak a javítása céljából a Művelődési Minisztérium több intézkedést ter­vez az új tanéviben. Ezek között sze­repel a közeljövőben megjelenő mi­niszteri utasítás, amely határozott lépést tesz a pedagógusokat és intéz­ményvezetőket sújtó adminisztratív terhek, az érdemi pedagógiai munkát nemegyszer béklyóba kötő s a peda­gógustársadalom egészséges alkotó­kedvét visszafogó szakmai bürokrá­cia és túlszabályozottság felszámo­lására. A pedagógusok alkotó energiáinak felszabadítására irányuló központi törekvések azonban csak akkor ve­zethetnek a kívánt eredményre, ha az iskola szűkebb és tágabb környe­zete, a helyi, a területi irányító szer­vek és a lakóhely más intézményei a szakmai-pedagógiai munka minő­ségét állítják a nevelőtestület elé el­ső és legfontosabb követelményként. Ha megvédjük az iskolát az illeték­telen beavatkozásoktól, a pedagógiai munkához nem tartozó feladathal­maztól, vagyis, ha nem egyoldalúan és torzan értelmezzük az úgynevezett iskolai nyitottságot. Az iskolák te­kintélyét növeli szűkebb környezet­ben is, ha elhárít magától a neve­léstől idegen — a szolgáltatás céljá­ra szükséges, de a pedagógiától ide­gen — feladatokat. Lépéseket kívánunk tenni az is­kolák belső életének demokratiku­­sabbá tétele érdekében is. Lényege­­sen növelni kívánjuk a nevelőtestü­letek jogkörét a tananyag és a pe­dagógiai módszerek megválasztásá­ban és az iskolák vezetőinek kine­vezésében. A létrehozandó iskolata­nácsokon keresztül arra törekszünk, hogy a helyi közösségeket még in­kább érdekeltté tegyük az iskola munkájának támogatásában. Egyértelműen rendezzük már ettől a tanévtől az iskolák tanácsi fel­ügyeletét a középfokon, s az év során kialakítjuk a megyei pedagógiai in­tézetek hálózatát, melyeknek fő fel­adata az iskolák munkájának, az is­kolák szakmai tevékenységének sok­irányú segítése és támogatása. A me­gyei nevelési központok eddigi mun­kájának bőséges tapasztalatai lehe­tővé teszik, hogy ezt a hálózatot meg­szilárdítsuk, a legszínvonalasabb kí­sérleti eredményeket széles körben elterjesszük. A tanév fontos fejlemé­nye, hogy széles körű szakmai és társadalmi vitára bocsátjuk az okta­tási törvénytervezetet, amely tekin­tetbe veszi a fejlesztési programban megfogalmazott célokat, s meghatá­rozza oktatási-nevelési rendszerünk tartalmi és szerkezeti sajátosságait, működési elveit, a tanulók és okta­tók, továbbá a demokratikus testü­letek jogait és kötelességeit. Minden közoktatási, fejlesztési lé­pés sikere egyértelműen a pedagó­gusok segítő szándékától függ. Ezt sok évtized története egyértelműen­­bizonyítja. Ezért az új tanévben a Művelődési Minisztérium hozzákezd a pedagógus-továbbképzés korszerű­sítéséhez, s a következő év őszétől olyan posztgraduális továbbképzést kívánunk bevezetni, amely lehetővé teszi a pedagógusok számára, hogy a felsőoktatás keretei között folyó egy­éves kurzusokon korszerű szakmai tudományos ismereteket szerezzenek, amelyek valóban segítséget jelent­hetnek gyakorlati pedagógiai mun­kájuk igényes, színvonalas végzésé­hez. A képzés és továbbképzés olyan szellemi befektetés, amely sokszoros hasznot hoz, és ugyanakkor a köz­oktatás további korszerűsítésének feltétele. Minden rövidebb és hos­­­szabb fejlesztési terv záloga a peda­gógusképzés színvonalának emelése és hathatós továbbképzésük meg­szervezése. Sok egyéni és személyes ambíciót támogatunk azzal, ha szer­vezetté tesszük a nevelők posztgra­duális képzését és támogatjuk to­vábbtanulási szándékukat. Az új tanév fentebb jelzett néhány változása egy-egy lépés lehet a kor­szerűsítés útján, melyeket a követ­kező években továbbiaknak kell kö­vetniük. Megoldásra várnak egyebek között olyan feladatok, mint a nagy létszámú korosztályok eredményes iskoláztatásához szükséges feltételek biztosítása, a középfokú technikus­­képzés bevezetése, a tehetségnevelés feladatainak kimunkálása, s mind­ezekkel együtt az egész közoktatás távlati stratégiai céljainak megfele­lően a nevelő-oktató munka tárgyi és személyi feltételeinek javítása. Nem feledkezhetünk meg arról, hogy a pedagógiai célok és a nekik meg­felelő programok csak akkor hoz­hatják meg a várt eredményt, ha az iskolák és a pedagógusok javuló kö­rülmények között, nagyobb szakmai önállósággal és az ezzel együtt járó megnövekedett felelősséggel végez­hetik alkotó munkájukat, ha segítő és értő támogatást kapnak a társa­dalom egészétől. A nevelőmunka nehézsége, de minden szépsége is abban van, hogy szakadatlan láncolatban követik egy­mást a tanévek. Ebben a folytonos­ságban mindig van valami új és van sok továbbélő, tiszteletet érdemlő ha­gyomány. A pedagógusok — készülve az új tanévre — tudják ezt, és ebből merítenek erőt a tízhónapos munká­hoz. Szüntelenül megújuló, állan­dóan változó tanítványok hosszú so­ra állítja mindig új feladatok elé a pedagógusokat. Munkájukat az egész társadalom érdekében végzik, kísér­je hát erőfeszítéseiket az egész tár­sadalom segítő, támogató szándéka. GYORSAN BŐVÜLNEK A MAGYAR-SZOVJET KÖZLEKEDÉSI­ KAPCSOLATOK Huszonhétmillió áru vasúton, közúton hajón Külkereskedelmi forgalmunk 30 százalékát a Szovjetunióval bonyo­lítjuk le; az idén mintegy 27 mil­lió tonna export-import árut szállí­tanak a két ország közlekedési vál­lalatai. Az egyre nagyobb áruforga­lom a fuvarozó-szállító vállalatoktól fokozott erőfeszítéseket kíván. A két ország közötti közlekedési kapcsolatokban a legjelentősebb sze­rep a vasútra hárul. A közös felada­tokat a vasúti határforgalmi egyez­mény tartalmazza. A MÁV nemzet­közi szállításainak több mint egy­­harmada a Szovjetunióból indul, il­letve oda tart. Az importforgalom­ban többnyire érc, koksz, faáru, mű­trágya, gép és személygépkocsi ér­kezik, az export jó részét élelmisze­rek, friss zöldség, gyümölcs, húsáru, gabona, konzerv, könnyűipari ter­mékek, gépek, járművek teszik ki. . A zavartalan vasúti szállítások sarkalatos pontja a határkörzetek feladatainak összehangolása. A jobb munkát segíti, hogy a záhonyi üzem­­igazgatóság és az ungvári aligazga­­tóság vasutasai 1964 óta minden év­ben munkaversenyben vannak egy­mással. Az utóbbi időben a szov­jet határkörzet viszonylag szűk ka­pacitása miatt gondot okoz a magyar áruk folyamatos átvétele és továb­bítása. A helyzet javítására a két fél közös intézkedéseket tesz. Az áruszállításban jelentősek a hajózási kapcsolatok. Hajón évente körülbelül másfél millió tonna áru érkezik hazánkba a Szovjetunióból, főként vasérc, szén és különféle épí­tőanyagok. Magyarországról megkö­zelítően félmillió tonna árut — ja­varészt gabonát — visznek vízen a szomszédos országba. A Mahart a szovjet dunai hajózási vállalattal áll szoros kapcsolatban: rendszeresen egyeztetik szállításaikat, s a szabad hajóterek arányában felosztják a fel­adatokat. A közutakon évente mintegy 10 ezer tehergépkocsi, kamion szállít árut Magyarország és a Szovjetunió között. Mindkét irányban elsősorban a gyors továbbítást igénylő, kénye­sebb termékeket viszik a közutakon, így például gyógyszereket, vegyi árut, konfekcióipari cikkeket, ki­sebb gépeket, sőt még naposcsibét is. A külkereskedelmi árufuvarozás­ban nem meghatározó a repülőgépek szerepe, de annál nagyobb jelentő­ségük van a személyszállításban, az üzleti és a turistaforgalomban. Igen intenzívek a két ország közötti lég­ügyi kapcsolatok; az NDK után a Szovjetunió a második legjelentő­sebb légipartnerünk. Évente 300— 400 ezren utaznak a Malév és az Aeroflot gépein a Szovjetunióba, il­letve onnan hozzánk. Repülőgépe­ink kivétel nélkül szovjet gyártmá­nyúak. A konstrukciók továbbfej­lesztésében, különösen a kedvezőbb energiafelhasználási és környezetvé­delmi tulajdonságokkal bíró légi járművek kialakításában magyar szakemberek is közreműködnek. A légügyi kapcsolatok keretében szép számban képeznek magyar repülési szakembereket a Szovjetunióban: az utóbbi 15 év alatt 250-en szereztek felsőfokú képesítést. A közlekedési tervkoordinációs bi­zottság konzultációin előzetesen egyeztettek a közlekedésnek és a szállításnak a következő tervidő­szakban esedékes feladatait. E sze­rint az exportforgalomban 19—20, az importban pedig 5—6 százalékos mennyiségi növekedésre lehet szá­mítani. (MTI) Befejeződött az afgán—pakisztáni tárgyalássorozat Az afganisztáni probléma megol­dásáról Afganisztán és Pakisztán kö­zött az ENSZ főtitkárhelyettesének közvetítésével folyó tárgyalások kö­vetkező, negyedik fordulóját a jövő februárban ismét Genfben tartják meg — közölte pénteken az egyhetes tárgyalássorozat befejezése után Die­­go Cordovez, az ENSZ főtitkárhe­lyettese. Cordovez a most befejeződött tár­gyalásokat fontos, elsősorban techni­kai jellegű szakasznak nevezte, érde­mi kérdésekről azonban nem volt hajlandó nyilatkozni. A főtitkárhe­lyettes csupán annyit közölt, hogy Sah Muhammed Doszt afgán és Sza­­hibzada Jakub Han pakisztáni kül­ügyminiszter egyaránt elégedett volt a tárgyalásokkal, és mindketten ki­fejezték óhajukat, hogy folytassák azokat. Cordovez közölte, hogy a két külügyminiszter rövidesen találkozik Javier Pérez de Cuellar ENSZ-főtit­­kárral. (DPA) Az UNCTAD éves jelentése a fejlődők gazdasági helyzetéről A tőkés világ nemzetközi pénzügyi és kereskedelmi intézményei nem felelnek meg korunk követelményei­nek, azokat újjá kell alakítani, hogy a fejlődő országok súlyos válságát orvosolhassák — ezt hangsúlyozza az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciája idei jelentése, amelyet pénteken tettek közzé. Az UNCTAD, amelyben meghatározó szerepet ját­szanak a fejlődő országok, szóki­mondó jelentésében megállapítja: a fejlődő világ összterméke 1983-ban egy százalékkal csökkent, s a követ­kező évekre is általában stagnálás, sőt további csökkenés várható. Az UNCTAD titkársága megálla­pítja, hogy tavaly nemcsak Afriká­ban és a latin-amerikai országok­ban, hanem a fő olajtermelő álla­mokban is lassult a gazdasági nö­vekedés az olajtermelés hirtelen visszaesése miatt. Afrikában a me­zőgazdasági termelés csökkenése is hozzájárul a válságos helyzethez. Jóllehet sok dél- és kelet-ázsiai és számos afrikai országban is szá­mottevő volt a gazdasági növekedés 1983-ban, a harmadik világ államai­nak nagy többségében az egy főre ju­tó nemzeti termék immár a harma­dik éve csökkent, s az 1979-es szín­vonal alatt maradt. Ennek követ­keztében Latin-Amerikában csak a lakosság kis töredéke tudta megőriz­ni életszínvonalát, a középosztály életfeltételei is súlyosbodtak. A helyzet kialakulásában nagy szerepe van a magas kamatok (nyu­gati) politikájának s annak, hogy 1982—1983-ban drasztikusan csök­kent a tőkeáramlás a fejlődő orszá­gokba. A fejlődők (az OPEC-álla­­mokat nem számítva) tavaly leg­alább 13 milliárd dollár fizetést tel­jesítettek bankházaknak. Miután egyidejűleg exportbevételeik stag­náltak, a fejlődő államok növekvő része csak behozatalának elfogadha­tatlanul nagy arányú csökkentésével tudott adósságtörlesztéseinek eleget tenni. (MTI) Wojciech Jaruzelski fogadta Czinege Lajost Czinege Lajos hadseregtábornok, honvédelmi miniszter, aki katonai küldöttség élén Florian Siwicki ve­zérezredesnek, a Lengyel Népköztár­saság nemzetvédelmi miniszterének meghívására Lengyelországban tar­tózkodott, befejezte hivatalos, baráti látogatását. A magyar katonai kül­döttség tárgyalást folytatott a len­gyel néphadsereg vezetőivel a két baráti hadsereget kölcsönösen érdek­lő kérdésekről. Czinege Lajost fogadta Wojciech Jaruzelski hadseregtábornok, a Len­gyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. A magyar küldöttség pénteken ha­zaérkezett Varsóból. (MTI) . 1 ■­­ OLDAL TÁRSADALMUNK: OLDAL Chilében a helyzet változó 9. A bűnözésről, az igazságszolgáltatásról 5. A héten történt 10. KULTÚRA, MŰVELŐDÉS: Nagy Lajos 1944-es naplójából 13. Szénpor és nosztalgia 8. NÉPGAZDASÁG:­ Fontos kiegészítők 3. Indul Pakson a II. blokk 4. KÜLPOLITIKA: Bonnergate a Rajna partján 6. Gergely Mihály: A lázító 14. Nemes Lampérth mondanivalói 15. Kitüntetett népművelő 15. ISMERETTERJESZTÉS: Szombathely 12. ^^tg^Ktg^tZK^^ánaaoK^asozaoamzsmaammansmmmmammmmmsammmmmsmsKmnmmamsaaaaHamm A­z Elnöki Tanács ülése Megerősítették a magyar—mongol barátsági szerződést Az Elnöki Tanács pénteken ülést tartott. A testület megerősítette a Ma­gyar Népköztársaság­­és a Mongol Népköztársaság közötti barátsági és együttműködési szerződést, amelyet Losonczi Pálnak, az Elnöki Tanács elnökének a Mongol Népköztársa­ságban tett hivatalos, baráti látoga­tása alkalmával június 1-én írtak alá. Az Elnöki Tanács a Miniszterta­nács előterjesztése alapján határoza­tot hozott arról, hogy a Bajai Taní­tóképző Főiskola a jövőben Eötvös József Tanítóképző Főiskola néven folytatja működését. A továbbiakban a testület kineve­zésről határozott, majd bírákat mentett fel és választott meg. * Az Elnöki Tanács dr. Tóth Lászlót szeptember 1-től közlekedési állam­titkárrá nevezte ki. (MTI) A csehszlovák külügyminiszter hazánkba látogat Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására ma baráti látogatásra hazánkba érkezik Bohuslav Chnou­­pek, a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság külügyminisztere. (MTI)

Next