Népszabadság, 1984. október (42. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-02 / 231. szám

A Magyar napok Szovjet-Észtországban Kiállítás termékeinkből — Divatbemutató, gasztronómiai hét (Kiküldött tudósítónk telex jelenté­se.) „Vendégségben barátoknál — Ma­gyarország Tallinnban” — e felirat olvasható az észt főváros utcáin ki­ragasztott, figyelemfelkeltő plakáto­kon. Hétfőn kezdődtek és péntekig tartanak a magyar gazdasági és mű­szaki napok az Észt Szovjet Szocia­lista Köztársaság fővárosában. A Ma­­gyar Kereskedelmi Kamara és az MTESZ hetedszer szervezett ilyen, hazánkról széles körű képet adni kí­­vánó rendezvényt a Szovjetunióban, ezúttal a szovjet és az észtországi kereskedelmi és iparkamara közre­működésével. Most első ízben a hely­szín a mintegy félmillió lakosú Tal­linn, a balti-tengeri kikötő, az észt ipari és kulturális centrum, amely­nek nagy gonddal vigyázott, több száz éves történelmi óvárosa valódi turistacsalogató hely. Noha Észtország másfél millió la­kosával egyike a Szovjetunió legki­sebb köztársaságainak, a legfejletteb­bek közé tartozik. Szerteágazó együtt­működése van hazánkkal, s bár része­sedése a teljes magyar—szovjet for­galomból nem túl nagy, a fejlődés di­namikus. Mintegy két évtizede Tal­­linnt és Szolnokot, Észtországot és Szolnok megyét testvérkapcsolatok kötik össze. A tallinni utcákat járó más érdekességre is felfigyelhet, Ika­rusok bonyolítják le a teljes városi autóbuszforgalmat. És ami az utcá­ról nem látható: mintegy húsz válla­lati, intézményi kapcsolat van ha­zánk és Észtország között, például hosszú évek óta működik együtt a helyi tudományos akadémia kiber­netikai kutatóintézete és a Videoton. A kölcsönös érdeklődés is oka, hogy az idei szovjetunióbeli magyar napok helyszíne Tallinn. A megnyi­tásra vasárnap érkezett ide hivata­los magyar küldöttség Marjai Jó­zsef miniszterelnök-helyettes vezeté­sével. A hétfői program első esemé­nyeként a magyar vendégek megko­szorúzták a Tallinn felszabadításáért elesett hősök emlékművét, majd K. G. Vajnával, az Észt KP Központi Bizottságának első titkárával és B. E. Saul észt kormányfővel folytat­tak megbeszélést a kapcsolatok, fej­lesztésének lehetőségeiről. Délután volt a hivatalos megnyitóünnepség. A magyar, a szovjet és az észt him­nusz elhangzása után G. A. Tinspo­­jeg miniszterelnök-helyettes, a terv­bizottság elnöke üdvözölte a vendé­geket. Szólt arról, hogy Észtország­­ban nagy az érdeklődés a gazdaság­­irányítás, a mezőgazdaság és a szol­gáltatás fejlesztésének magyar ta­pasztalatai iránt, s mint mondta, a magyar napok elősegítik a szovjet­— magyar gazdasági együttműködést, az észt—magyar kétoldalú kapcsola­tok bővítését. Marjai József­­beszé­dében a magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok jelentőségéről, az együtt­működés szerepéről, a­­magyar gaz­daság feladatairól szólt. A nagy számban ideérkezett ma­gyar szakemberek a legkülönbözőbb témákban közvetlenül az érdekelt vállalatoknál, intézményeknél kap­nak lehetőséget vélemény- és tapasz­talatcserére. A tallinni­­magyar napok központi eseménye a hazánk gazdasági ered­ményeit bemutató kiállítás, s máris nagy sikere van a szolnoki Centrum­ Áruház közreműködésével nyitott, árusítással egybekötött kereskedelmi hétnek. A programot divatbemutató, gasztronómiai hét, nép­rajzi kiállítás, filmbemutató és az Apostol együttes vendégjátéka teszi teljessé. Zalai István Mára várják vissza a Szaljut lakóit Sikeresen végrehajtotta valamen­­­nyi kutatási feladatát, és kedden visz­­szatér a Földre Leonyid Kizim, Vla­gyimir Szolovjov és Oleg Atykov. A három szovjet kozmonauta töltötte eddig a legtöbb időt a világűrben , leszállásukra útjuk 237. napján kerül sor. Az utóbbi napokban az űrhajósok minden idejét a visszatérésre való felkészülés kötötte le. A Szojuz T–11 űrhajó leszálló egységébe átszállítot­ták a február óta végzett kísérletek eredményeit tartalmazó tartályokat. Mivel a szovjet űrhajózásiban már hagyománynak számít, hogy a távo­zó expedíciók tökéletesen tisztán hagyják maguk mögött az űrállo­mást, kitakarították a Szalj­ut 1 7-et is. A műszereket, az állomáson mara­dó berendezéseket szekrényekbe rakták, a kutatómunkában használt s a továbbiakban felesleges -berende­zéseket pedig átvitték a Szojuz T űr­hajó orbitális és műszeres egységé­be, amelyek a Föld légkörébe vissza­térve elégnek. (MTI) Szovjet részről nem látnak változást az Egyesült Államok politikájában Moszkvai és washingtoni vélemények Gromiko tárgyalásairól az amerikai vezetőkkel A hét végén mind Moszkvában, mind Washingtonban kommentálták Gromiko külügyminiszter múlt heti eszmecseréit Reagan elnökkel és Schultz külügyminiszterrel. Mielőtt a kommentárokból idéz­nénk, ismertetjük a TASZSZ jelen­tését a Gromiko hazautazása előtti újabb külügyminiszteri találkozóról. E szerint A­ndrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisz­tertanácsa elnökének első helyettese, k­ülügymi­niszter a Ronald Reagan elnökkel tartott három és fél órás, a problémák széles körét felölelő, be­ható megbeszélései folytatásaként szombaton George Shultz külügymi­niszterrel tárgyalt. A külügyminisz­terek további véleménycserét foly­tattak a világ egyes térségeinek hely­­zetéről, köztük az európai, a közel­­keleti és a távol-keleti­ helyzetről. Megállapodtak abban, hogy a két fél képviselői szükség szerint és egyez­tetett alapo­n a jövőben is találkoz­nak egymással a most napirenden szerepelt és esetleg néhány más prob­léma megvitatására. A s­zovjet és az amerikai külügyminiszter szombati találkozóján érintették a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti két­oldalú kapcsolatok kérdéseit is. A Pravda vasárnap úgy fogalma­zott: Gromiko és Reagan pénteki washingtoni találkozója sajnos nem támasztja alá, hogy bármilyen pozi­tív gyakorlati változás következett volna be az Egyesült Államok kor­mányzatának külpolitikájában. A szovjet lap vasárnapi nemzet­közi szemléjében felidézi Reagan múlt hét eleji ENSZ-beszédét is, le­szögezve, hogy az elnök patetikus bé­keszólamai éles ellentmondásban vannak kormányzata gyakorlati tet­teivel. Az elnök ugyan azt hangoztat­ta, hogy le akarja dönteni a szovjet és az amerikai nép közötti korláto­kat, meg akarja szüntetni az őket el­választó politikai bizalmatlanságot, ám Washington éppen e kijelentés napján közölte, hogy­­megkezdi az Amerika Hangja rádióállomás, a szocialista országok elleni pszicholó­giai háború egyik fő eszközének egy­­milliárd dollárnál is többe kerülő modernizálását. Reagan elismerte azt is, hogy nincs ésszerű alternatívája a fegyverzet-el­lenőrzésről folytatott szovjet—ameri­kai tárgyalásoknak. Ugyanakkor Ar­­macost külügyminiszter-helyettes már egy nappal az elnök beszéde után kategorikusan tagadta az ame­rikai rakéták Európából történő ki­vonásának lehetőségét. Washington pedig jól tudja, hogy a Szovjetunió mindaddig nem ül le a tárgyalóasz­talhoz, amíg reá irányulnak az első csapás mérésére alkalmas amerikai „eurorakéták”. Mint Rogers tábor­noknak, a NATO európai haderői fő­­parancsnokának egyik kijelentése bi­zonyítja, Washingtonnak az sem for­dul meg a fejében, hogy beleegyez­zen a vegyi fegyverek betiltásába. Tények cáfolják az amerikai elnök­nek azt a kijelentését is, hogy kor­mányzata kész kedvező választ adni a Szovjetuniónak a világűr militari­­zálásának elkerülése érdekében tett javaslatára. Az amerikai kongresz­­szus által gyakorlatilag már jóváha­gyott jövő évi katonai költségvetés ugyanis előirányozza egy világűrbe telepített eszközöket is magába fog­laló gigantikus rakétaelhárító rend­szer létrehozását — mutatott rá a Pravda. Mint washingtoni tudósítónk, Ké­részty András írja, Reagan elnök szombaton — néhány perccel a Gro­miko—Shultz találkozó után — rá­dióbeszédet mondott. McFarlane nemzetbiztonsági tanácsadó és Shultz külügyminiszter pedig vasár­nap ült a tévékamerák elé, hogy ki­fejtse véleményét a szovjet—ameri­kai kapcsolatokról. Washingtonban szokatlannak tartják ezt a nyilatko­zatsorozatot. Általában, ha Reagan külföldi ve­zetővel találkozik, a kommentálást az amerikai vezetés olyan fehér házi vagy külügyminisztériumi tisztség­viselőkre bízza, akik nevük, beosztá­suk említése nélkül nyilatkoznak. Most viszont a pénteki Reagan— Gromiko találkozó után Shultz kül­ügyminiszter élő tévéadásban köz­vetített sajtóértekezletet tartott. Reagan — mint arról már beszámol­tunk — szombaton rádióbeszédet mondott. Vasárnap pedig Shultz az ABC tévétársaság „Ez a hét”, McFarlane a CBS hálózat „A nem­zettel szemben” adásában nyilatko­zott. Ezt a nyilatkozatáradatot termé­szetesen nem lehet elválasztani at­tól a ténytől, hogy az Egyesült Álla­mokban jelenleg választási kampány folyik. Mind Shultz, mind McFarlane kitért erre, mondván, hogy „nincs szó változásról”, Reagan elnök „kez­dettől fogva” tárgyalásokat akart a Szovjetunióval. A The New York Times kommentárja erről: „Ha Rea­gan kezdettől fogva elkötelezett híve lett volna a fegyverzetkorlátozás­nak, akkor mi az oka annak, hogy 1984 vége ilyen kemény munkában találja őt, hogy ezt bebizonyítsa?” Az amerikai vezetők nyilatkozata különösebb újdonságot nem tartal­mazott, annyit közöltek, hogy most diplomáciai csatornákon készítik elő a soron következő megbeszéléseket (ezek szintjéről nem esett szó). El­ismerték, hogy érdemi megbeszélé­sekre 1984 vége, 1985 eleje előtt nem kerülhet sor. Schultz „értelmetlennek” minősítet­te a The Washington Post vasárna­pi állítását, hogy a Reagan—Gromi­ko találkozót titokban készítette elő az amerikai külügyminisztérium és a Fehér Ház, nehogy a Pentagon meg­torpedózza azt. Annyit azonban el­ismert, hogy az előkészületek kezde­ti szakaszáról „csak az elnök és né­hány más ember” tudott. A The Wa­shington Post szerint a kormányzat attól tartott, hogy a Weinberger hadügyminiszter vezette Pentagon olyan kemény lépéseket tesz, olyan nyilatkozatokat ad, amelyek lehetet­lenné teszik Gromiko washingtoni útját. Ezzel kapcsolatban több lap is ar­ról cikkezik, hogy Reagan elnök csak az utolsó pillanatban vette be ENSZ-beszédébe ezt a mondatot: „mérlegelni fogjuk, hogy a két fél milyen önkorlátozó intézkedéseket tehet" az űrfegyverkezés területén, a tárgyalások esetleges felújításakor. Schultz külügyminiszter az ABC tele­vízióban adott nyilatkozatában ha­tározott nemmel válaszolt viszont a riporternek arra a kérdésére, hogy a Gromikóval folytatott megbeszélé­sen Reagan hajlandóságot muta­tott-e az űrfegyverkezés terén szov­jet részről kívánt moratórium elfo­gadására.* Az amerikai légierő meggyorsít­ja az új, kis méretű interkontinentá­lis hadászati rakéta, a Midgetman fejlesztését. A légierő tervei szerint az új rakétát 1992-re állítják had­rendbe. Ha a kongresszus továbbra is megnehezíti a nagy teljesítményű új hadászati rakéta, az MX gyártá­sát, akkor a Pentagon ezer ilyen ki­sebb méretű, mobil indítású rakétát akar telepíteni. (MTI) Változó hőtechnikai szabványok Lépcsőzetes bevezetés — Javuló ellátás jól szigetelő falazóanyagokból, nyílászárókból (Munkatársunktól.) Ez idő szerint nagyobb állami tá­mogatást élvez az építkező akkor, ha kis méretű téglából építi otthonát, pe­dig ebből kétszer olyan vastag fal kell, mint a korszerű hőszigetelő blokktéglából. Ma még mindenki el­döntheti, melyik falazási módszert választja, 1986 januárjától azonban már senkinek sem áll módjában mérlegelni, melyik építési eljárást alkalmazza. A hatóság ugyanis ek­kortól csak az esetben üti rá enge­délyező pecsétjét az állami, a szö­vetkezeti és a magánépíttetők lakás­terveire, ha azok megfelelnek a hő­technikai szabvány valamennyi elő­írásának. Ezeket a szabványokat 1979-ben már megfogalmazták, de csak több fokozatban lépnek életbe. A legutób­bi részleges szabályozás az idén jú­lius elsején történt, jövő júliusban újabb szigorítás várható, s 1986. ja­nuár 1-től vezetik be a minden épít­­tetőre egyaránt érvényes követelmé­nyeket. Ez a szabvány pontosan meg­jelöli a falakra, a födémekre, az aj­tókra, az ablakokra kötelezően érvé­nyes , hőtartó értékeket. Az energia­takarékosság szellemében fogant rendelkezés pénzügyi következmé­nyeit az építtető viseli, az előírások­nak megfelelő anyagok és szerkeze­tek ugyanis drágábbak a hagyomá­nyosnál. A befektetés azonban hosz­­szú távon megtérül. Szigetelni kell az épületeket, hogy ne az utcát fűtsük, s kevesebb pénzt költsünk energiára. Ezért már az idén csak olyan állami és telepszerű több szintes lakások épülhetnek, amelyeknek ablakai, ajtói megfelel­nek a hőtechnikai előírásoknak. Ami a falak és födémek szigetelését illeti: a magánházak építői 1986-tól kény­szerülnek arra, hogy minden szab­ványt megtartsanak. Aki korábban elkezdte az építke­zést, az még folytathatja a régi anya­gokkal. Csupán az új engedélyek ki­adásánál vizsgálják, hogy az akkor már hatályos rendelkezésnek megfe­lelnek-e a tervek. Az előírások lép­csőzetes bevezetését az indokolja, hogy a szigorúbb szabályozás újfaj­ta anyagok, szerkezetek beépítését igényli, s ezek gyártására fokozato­san állt át az ipar. Közismert, hogy jelenleg az építőanyag-piacon sem a hagyományos, sem az új építési anyagokból nincs megfelelő kínálat. A most elkezdett termelésbővítő és korszerűsítő beruházások után fala­zó-, tetőfedő, valamint szigetelőanya­gokból jövőre javuló ellátás várható, 1986-ra pedig az ÉVM ígérete sze­rint megfelelő kínálatra számítha­tunk. Örvendetes, hogy a jó hőszige­telésű ajtóból és abban,ból már a je­lenlegi választék is megfelel a ke­resletnek. Jó hőszigetelésűek a békéscsabai gyár blokktéglái. BANHAUMI JÁNOS FELVÉTELE I 'VO'ViL-I VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,40 Ft NÉPSZABADSÁG 1984. október 2., kedd AZ MSZMP KÖZPONTI L­XLII. évfolyam 231. szám CIKKSOROZATUNK: Harmincöt éves az NDK 16. oldal) A brit Munkáspárt kongresszusa a sztrájkoló bányászok mellett Hétfőn az északnyugat-angliai Blackpoolban a brit Munkáspárt kongresszusa teljes támogatást sza­vazott meg a hét hónapja sztrájkoló bányászoknak. Egyszersmind elítélte a bányászok elleni „szervezett rend­őri erőszakot”. A támogatást az országos végre­hajtó bizottság egyhangúlag megsza­vazott nyilatkozata tartalmazta. Ez, egyebek között, állást foglalt egy szénalapú „szocialista energiapoliti­ka” mellett, amely a szükségletek ki­elégítését és nem a profitot tartja szem előtt. Stan Orme, a Munkáspárt parla­menti csoportjának energiaügyi szó­vivője hozzászólásában elmondta, hogy a bányászsztrájk elhúzódásáért a Thatcher-kormányt terheli a fe­lelősség.­­ Ha ez a kormány nem fordított volna hátat az 1981-ben még általa is jóváhagyott „szénterv­nek”, amely a bányászat fellendíté­sét tűzte ki célul az idén bejelentett leépítések helyett, a bányászok nem léptek volna sztrájkba — mondotta. Tagadta, hogy ráfizetés miatt be kel­lene bányákat zárni. Kijelentette, hogy csak az a bánya nem gazdasá­gos, amelytől megtagadják a korsze­rűsítő beruházásokat. Orme és mások hangsúlyt helyez­tek arra, hogy a bányászszakszerve­zet nemcsak tagjainak, hanem az egész bányaiparnak a jövőjéért har­col. (MTI) Szíria elutasítja a rendkívüli arab csúcsértekezlet tervét Szíria vasárnap határozottan eluta­sította 11. Hasszán marokkói király­nak azt a szombati javaslatát, hogy hívják össze az Arab Liga rendkívü­li csúcsértekezletét az egyiptomi- jordániai diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele ügyében. A rabati uralkodó, az Arab Liga soros elnöke azt szeretné, ha a no­vemberre tervezett, előzőleg már többször elhalasztott rijadi csúcsta­lálkozó előtt a szervezet tagállamai lehetőséget kapnának közös állás­pont kialakítására a múlt hét elején tett jordániai lépés kérdésében, s megelőznék az arabközi kapcsolatok­ban jelentkező feszültség kiéleződé­sét. Szíriai értékelés szerint a rabati találkozó azt a célt szolgálná, hogy Jordánia elkerülje az arab államok részéről való elítélést. Egyiptom ugyanis változatlanul tartja magát az 1979-ben, Camp Davidben kötött különalkuhoz. Annak idején az arab­ országok épp emiatt szakították meg diplomáciai kapcsolatukat Kairóval. Az aimmani döntés tehát azt jelenti, hogy Jordánia megszegte az Arab Liga döntését — vélekednek szíriai részről. (MTI)

Next