Népszabadság, 1984. október (42. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-13 / 241. szám

2 Pokolgép robbant a brit Konzervatív Párt kongresszusi főhadiszállásán Péntek hajnalban ismeretlen tette­sek pokolgépet robbantottak a brigh­­toni Grand Hotelben, a kongresszu­sa befejezésére készülő brit Kon­zervatív Párt vezetőinek főhadiszál­lásán. Két ember meghalt, több mint 20 megsebesült. A sebesültek között van Norman Tebbit kereskedelmi és ipari miniszter is, aki a hírek szerint lábát törte. Margaret Thatcher mi­niszterelnök, aki az éjszaka folya­mán kongresszusi beszédén dolgozott, sértetlen. A miniszterelnököt és néhány mi­niszterét a szállodából a brightoni rendőrségre vitték át, immáron igen erős biztonsági őrizetben. Leon Brit­tan belügyminiszter innen irányítja a mentőakciót, illetve a tettes (ek) kézre kerítésére indított nyomozást. A brightoni rendőrség lezárta a városból kifelé vezető utakat. A me­rénylet hatása Londonban is érző­dik. A miniszterelnökség utcáját, a Downing Streetet — noha Margaret Thatcher Brightonban tartózkodik — lezárták, senkit sem engednek a kor­mányfő munka- és lakóhelyének kö­zelébe. Az „Ír Köztársasági Hadsereg” (IRA) pénteken kiadott dublini nyi­latkozatában magára vállalta a haj­nali merénylet elkövetését. Az IRA közleményében az állt, hogy egy ötvenkilós bombát „irá­nyoztak a brit kabinetre és a hábo­rús uszítókra”. Az IRA háborúban állónak tekinti magát Nagy-Britanniával. A Konzervatív Párt kongresszusa pénteken Brightonban — Thatcher miniszterelnök részvételével — foly­tatta munkáját. A napirendi téma az észak-írországi helyzet. A kongresz­­szus a nap folyamán véget ért. (MTI) A Grand Hotel a robbanás után. Szovjet felszólalás a stockholmi értekezleten Az európai bizalom- és biztonság­erősítő intézkedésekkel, valamint a leszereléssel foglalkozó stockholmi konferencia legutóbbi ülésszakát ér­tékelte Oleg Grinyevszkij, az érte­kezleten részt vevő szovjet küldött­ség vezetője. Az ülésszak pénteken fejeződött be. A konferencia munká­jában 33 európai ország, az Egyesült Államok és Kanada képviselői vesz­nek részt. A mostani forduló mérlegét meg­vonva Oleg Grinyevszkij kijelentette, hogy az Egyesült Államok és legkö­zelebbi NATO-szövetségeseinek dest­ruktív álláspontja miatt a tanácsko­zás lényegében egy helyben topog. Az Egyesült Államok szemlátomást arra törekszik, hogy a stockholmi fó­rumot egyoldalú előnyök megszerzé­sére használja föl. Az európai álla­mok katonai tevékenységének „átte­kinthetőségére” szolgáló, általuk rek­lamált intézkedéseket csak a kémte­vékenység rossz leplezésének lehet minősíteni. A szovjet delegáció vezetője hang­súlyozta, hogy a munka sikere, amelyre a Szovjetunió és más szo­cialista országok törekszenek, csak abban az esetben biztosítható, ha a konferencia minden részvevője az egyenlőség és az egyenlő biztonság elvét követi. (MTI) A lengyel külügyminiszter bírálja Bonnt­ ­ VARSÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL — Lengyelország és a két nemzet állam kapcsolataiban meghatározó az Odera—Neisse határhoz való viszony — ezt hangsúlyozta Stefan Olszowski külügyminiszter egy Poznanban tar­tott tanácskozáson. A lengyel külügy­miniszter elemezte országa nemzet­közi kapcsolatait, s rámutatott, hogy a szocialista közösség elleni nyugati hidegháborús kampányban mind na­gyobb szerepet játszik a háború utá­ni, politikai rendszer általános meg­kérdőjelezése, a jaltai és a potsdami megállapodások érvényességének ta­gadása. Olszowski kijelentette: az Egyesült Államok és szövetségesei a „béke, a nemzetek közötti együttmű­ködés infrastruktúrájának gyengíté­sére és megsemmisítésére” tesznek próbálkozást. Aláhúzta: Lengyelor­szág továbbra is nagy jelentőséget tulajdonít mindazoknak a szerződé­seknek, amelyek a szomszédaival és Európa összes államaival való békés együttműködést szolgálják, így az NDK-val 1950-­ben, az NSZK-val 1970-ben kötött megállapodásnak s a helsinki dokumentumnak. A lengyel külügyminiszter beha­tóan elemezte az NSZK politikájá­ban bekövetkezett fordulatot. Elítél­te a kormányzó keresztény pártok po­litikusainak „nagynémet” szellemű megnyilatkozásait, s azokat a kije­lentéseit, hogy továbbra is nyitott a német határok ügye, s­ hogy Len­gyelországban, úgymond, nagy lét­számú német kisebbség él. Ugyan­akkor pozitívnak mondotta Hans- Dietrich Genscher külügyminiszter­nek az ENSZ-ben elmondott beszé­dét, amely szerint az NSZK az euró­pai államok területi integritásának alapján áll. Genscher a tervek szerint novem­berben látogat Varsóba. Varsói hiva­talos személyek már többször úgy nyilatkoztak, hogy ezt megfelelően elő kell készíteni, és kedvező politi­kai légkörben kell végbemennie. Sajtóértekezletet tartottak Varsó­ban az országos szakszervezeti ta­lálkozó szervezői­. Elmondották, a ta­nácskozást november 24-én, a felső­sziléziai Bytomban rendezik meg. Addig is vitára bocsátják az össz­­lengyel szakszervezeti együttműkö­dés céljaira, szervezeti rendszerére vonatkozó dokumentumokat, az or­szágos képviselet választása lebo­nyolításának tervezetét. Miklós Gábor : Az alel­nökjelöltek­ polémiája nem hozott változást a választási kampányban ( WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Magyar idő szerint péntek hajnal­ban rendezték meg Philadelphiában az amerikai elnökválasztási kampány második tévévitáját. Részvevői: George Bush alelnök és Geraldine Ferrara demokrata alelnök­jelölt. El­térően, Reagan és Mondale vasárna­pi, nyilvános vitájától, ezúttal a bel­politikai és gazdasági kérdések mel­lett a külpolitika is terítékre került. S ugyancsak eltérően vasárnaptól, ezúttal nem volt egyértelmű „győz­tes”. (Vasárnap Mondale minden közvélemény-kutatás szerint lénye­gesen jobban szerepelt, mint az el­nök.) Az első felmérések szerint az országos kép nem változott, a repub­likánusok előnye továbbra is jelen­tékeny. Bush teljes lojalitását bizonygat­ta Reagan iránt (egyes kommentá­rok szerint „szinte szolgai módon”), és minden módon védte a jelenlegi adminisztráció politikáját. Reagan külpolitikáját békepolitikának ne­vezte, ugyanakkor nagyon éles han­gú, nagyon fenyegető támadást inté­zett Nicaragua ellen. Geraldine Fer­raro számon kérte, miért nem vála­szol az Egyesült Államok pozitívan a Contadora-csoport terveire. Bush erre védelmébe vette a közép-ame­rikai ország elleni, titkos felforgató tevékenységet. Salvador „pozitív” példáját szembeállította Nicaragua „negatív, felforgató” tevékenységé­vel. Az alelnöki vitának ez volt az a pillanata, amikor — nagyon aktuá­lis kérdésről, döntés előtt álló prob­lémáról lévén szó — a nézők meg­érthették, hogy Ferraro miért figyel­meztetett a jelenlegi adminisztráció külpolitikájának veszélyes voltára. Ferraro kifejtette, hogy a demok­rata vezetés győzelme esetén azon­nal a fegyverzetkorlátozási tárgyalá­sok folytatásának lehetőségét vizs­gálná, és újra rendszeressé tenné a szovjet—amerikai csúcstalálkozót. A november 6-i elnökválasztás előtt még egy tévévitát rendeznek, október 21-én, vasárnap Reagan és Mondale a kül- és katonapolitikáról vitatkozik majd a kamerák előtt. NÉPSZABADSÁG 1984. október 13., szombat Külpolitikai vita a római parlamentben ( RÓMAI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Az olasz kormány külpolitikájáról és ezen belül Andreotti külügymi­niszter szerepéről kezdődik vita a római parlamentben és a szenátus­ban néhány nap múlva. A vitát az ötpárti kormánykoalíció két kis párt­ja: a szociáldemokrata és a liberális párt provokálta ki, azt állítván, hogy Andreotti „személyes” külpolitikát folytat, amely nem lojális a NATO- szövetségesek irányában, gyengíti Olaszország nemzetközi megbecsülé­sét természetesen ugyancsak a NA­­TO-n belül, és végeredményben — úgymond — a Szovjetuniónak, vala­mint a kommunista világmozgalom­nak kedvez. E vélemény egyik leg­főbb szószólója Pietro Longo, a szo­ciáldemokrata párt főtitkára volt, akit néhány hónappal ezelőtt azért távolítottak el a kormányból, mert bebizonyosodott róla, hogy tagja volt a PS 2 nevű szabadkőműves páholy­nak, amelynek anyagi természetű bűncselekményei és államellenes fel­forgató tervei meglehetősen közis­mertek. Longo szerint amennyiben a jelenlegi külügyminiszter nem köte­lezi el magát a fenntartás nélküli NATO-hűség mellett, ebben az eset­ben távoznia kell a kormányból. Buzási János lan MacGregor, az angol országos szénhivatal vezetője pénteken beje­lentette, hogy a hivatal elfogadta azt a tervet, amely a hét hónapja tar­tó szénbányászsztrájk befejezését cé­lozza. Az angol történelem leghosz­­szabb sztrájkja miatt Nagy-Britan­­nia 175 szénbányájának háromne­gyedét be kellett zárni. (Reuter) Erich Honeckert, az NSZEP KB főtitkárát, az NDK Államtanácsának elnökét szerdára várják a finn fő­városba. Ebből az alkalomból finn újságíróknak adott nyilatkozatában Honecker megerősítette: támogatja NÉHÁNY SORBAN a nukleáris fegyverektől mentes euró­pai övezet megteremtésére irányuló javaslatokat. (MTI) A kormányzó Osztrák Szocialista Párt vezetése többségi szavazással úgy döntött, hogy új, korszerű va­dászgépeket szereznek be az ország légvédelme számára. A kérdés heves viharokat kavart a pártban, amely­nek egyes szervezetei tiltakoztak a sokmilliárdos kiadás ellen. (MTI) A szovjet—japán kerekasztal-kon­­ferencia közös közlemény elfogadá­sával ért véget Moszkvában pénte­ken. A háromnapos tanácskozássoro­zaton a két ország több mint négy­száz közéleti személyisége folytatott nyílt, őszinte véleménycserét a két­oldalú kapcsolatok jelenlegi helyze­téről és megjavításának szükségessé­géről, valamint nemzetközi problé­mákról. (MTI) Nemzetközi politikai kérdésekről és a két ország kapcsolatai elmélyíté­sének lehetőségeiről tárgyalt pénte­ken Prágában Lubomír Strougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, cseh­szlovák miniszterelnök és Chan Sy, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB PB­­tagja, miniszterelnök. (MTI) SVÁJCI TESTVÉRPÁRTUNK ÜNNEPE Svájc kommunistáit köszönti ezek­ben a napokban a nemzetközi mun­kásmozgalom. Negyven esztendeje, bonyolult körülmények közepette szervezték újjá mozgalmukat, hogy Svájci Munkapárt néven legális po­litikai erőként vegyék fel a harcot a nyugat-európai ország munkásosztá­lyának képviseletében. Mindig is nehéz feltételek között tevékenykedtek Svájc kommunistái. Az 1950-es évek hidegháborús hul­lámának nyomán a burzsoázia meg­próbálta elszigetelni a pártot, való­ságos­ hajszát indítottak a kommu­nista vezetők ellen. A párt azonban, mi­ként a két világháború közti, idő­szakban, akkor is bátran s eredmé­nyesen szállt szembe a megpróbálta­tásokkal. Sajátos helyzetet teremtettek a gyors és viszonylag egyenletes gaz­dasági fejlődés évei. Abban a Svájc­ban kellett a kommunistáknak a tő­kés társadalom belső ellentmondásai­ra rávilágítaniuk, ahol az egy főre jutó nemzeti jövedelem a világon a legmagasabbak közé tartozik. Tenni­valójuk bőséggel akad, mert a magas jövedelemszint természetesen nem szüntette meg a megtermelt javak elosztásának társadalmi igazságta­lanságait. A kommunisták harcának ezt a fő irányát az elmúlt évek világgazda­sági recessziója új elemekkel bőví­tette: a párt felemelte szavát az el­len, hogy az elhúzódó válság terheit a dolgozók vállaira rakják. Ugyan­ilyen határozottsággal küzd a politi­kai demokrácia érvényesítéséért. Ér­dekvédelmi harca kiterjed a Svájc­ban dolgozó külföldi munkásokra i­s, akiknek jogok híján jobbára csak kötelezettségeik vannak. A Svájci Munkapárt történelmi küldetése tudatában — vállalva a sa­játos körülményekből fakadó nehéz­ségeket — kitartóan folytatja harcát a munkásosztály érdekeiért, Svájc semlegességének megőrzéséért, a vi­lágbéke fenntartásáért. Ehhez a küz­delemhez kívánunk további sikere­ket svájci testvérpártunknak. * Az évforduló alkalmából az MSZMP Központi Bizottsága levélben üdvö­zölte a svájci testvérpártot. Szovjet szóvivő a NATO nukleáris terveiről ( MOSZKVAI TUDÓSÍTÓNKTÓL) Moszkvai vélemény szerint, ha az Egyesült Államok való­ban akarja az európai nukleárisfegyver-korlátozást, a nukleáris szembenállás szintjének csökkentését, akkor elegendő lehető­sége van ennek bizonyítására. A tet­tek azonban nem erősítik meg az en­nek készségéről szóló amerikai meg­nyilatkozásokat. Így összegezhető Vlagyimir Lomejko szovjet külügyi szóvivő értékelése a NATO nukleá­ris tervező tanácsának stresai ülé­séről. Az értékelés a szóvivő pénteki nemzetközi sajtótájékoztatóján hang­zott el. Vlagyimir Lomejko arra hívta fel a figyelmet, hogy az Egyesült Álla­mok a nyugat-európai rakétatelepí­tés maximális meggyorsítása céljá­ból gyakorolt nyomást szövetségesei­re, vagyis miközben Washington­ban béke-erőfeszítésekről, tárgyalási készségről beszélnek, valójában a nukleáris fegyverkezési versenyt ösz­tönzik. Felidézte, hogy az NSZK-ban a nemrég felállított újabb rakéta­üteggel 45-re nőtt a hadrendbe állí­tott Pershing—2 rakéták száma. Nagy-Britanniában és Olaszország­ban pedig 32—32 manőverező robot­repülőgépet állítottak hadrendbe. Több kérdés érintette az európai rakéta tárgyalások felújításának le­hetőségeit. Az egyik azt firtatta, az amerikai rakéták kivonását feltétel­nek tekinti-e a Szovjetunió. Lomej­ko szóvivő azt válaszolta, hogy itt nem előzetes feltételekről van szó, ha­nem természetes óhajról, arról, hogy a tárgyalások számára normális hely­zetet alakítsanak ki. Moszkva és Washington között az ügyeket csak­is egyenjogú partnerség, az egyenlő biztonság alapján lehet kezelni, s a tárgyalások éppen azért szakadtak meg, mert amerikai részről ezt az elvet nem tartották be. A szóvivő azt is hangsúlyozta: az amerikai ra­kétákat egyoldalúan hozták ide, ezért eltávolításuk semmiképpen sem számítana egyoldalú békegesz­tusnak, csupán a visszatérés lenne ahhoz a normális állapothoz, amely lehetővé tenné a tárgyalási folyamat felújítását. Moszkva tehát nem egy­oldalú amerikai engedményt akar, hanem az egyenlő biztonság elvét követi. Zalai István *­ Az észak-olaszországi Stresában pénteken közlemény kiadásával be­fejezte kétnapos értekezletét a NA­TO nukleáris tervezőcsoportja. Az ülésen 14 tagország hadügyminiszte­re vett részt. A tanácskozásról kiadott közle­mény szerint a NATO megerősítette rakétatelepítési terveit, a szövetség 1979-es határozatát, és ismét a Szov­jetuniótól követelt engedményeket, hangsúlyozva, hogy az eredeti ter­veknek megfelelően folytatják a ra­kétatelepítést a nyugat-európai or­szágokban. Caspar Weinberger amerikai had­­ügyminiszter a tanácskozás után tar­tott sajtóértekezletén a hírszerzési forrásokra hivatkozva azzal vá­dolta a Szovjetuniót, hogy tovább növelte közép-hatótávolságú raké­táinak számát. Az amerikai­ hadügy­miniszter nem említett konkrét ada­tokat, csak azt közölte, hogy a mű­holdfelderítés eredményeit még ta­nulmányozzák a szakértők. (MTI) Nem Evita, Geraldine A repülőgép hátsó traktusában ** baráti összejövetelre emlékez­tetett a hangulat. Itt sörözött, éne­kelt, táncolt a sajtó. Elöl Geraldine Ferrara, a Demokrata Párt alelnök­­jelöltje, szakértőivel tanácskozott. Azután a gép hangszóróiból furcsa szerenád szólalt meg: négy riporter a világhíres musical, az Evita dalla­mát énekelte, kicsit aktualizálva. Ar­gentína és Evita (Perón elnök fele­sége) helyett „Geraldine” került a szövegbe. Ferrara —­ miként a The Washington Post riportere megírja — nevetett; tudta: ezúttal tréfáról van szó. Néhány órával korábban viszont egyáltalán nem fogta fel humorosan azt a Los Angelesben feltett újság­írói kérdést: vajon Evita szerepére törekszik-e az amerikai politiká­ban? Nem, ő nem Evita, hanem Geral­dine. Nem nőiességével kíván hódí­tani, hanem politikusi erényeivel. Nem a színfalak mögött, hanem szemtől szemben, kemény csaták­ban. Hát, kemény csatákban jócskán volt része a most 49 éves asszony­nak, az Egyesült Államok első női alelnökjelöltjének. És nemcsak poli­tikai küzdelmekben. Olyanokban is, amelyekre nem számított, amikor Walter Mondale oldalán elfogadta a jelölést. Az első támadás adóügyben in­dult, vagyis igencsak csúszós tere­pen. Minden amerikai család — rendkívül bonyolult kérdőívek alap­ján — maga készíti el adóbevallá­sát, s ha téved (vagy valótlan ada­tot vall be), akkor annak súlyos jogi következményei vannak. Majdnem két hónapon át Ferrara politikai kér­dések helyett azzal volt kénytelen sajtóértekezletről sajtóértekezletre foglalkozni, vajon stimmel-e az adó­bevallása. Politikáról a továbbiakban sem nagyon lehetett szó. Váratlan irány­ból érkezett a következő támadás. John O’Connor, New York-i katoli­kus érsek kijelentette: „Ferraro az abortuszkérdéssel kapcsolatban olyan dolgokat állít a katolikus tanításról, amelyek nem igazak.” Az érsek nem szólt arról, mikor és hol értelmezte valótlanul Ferraro az egyházi taní­tást. Veszélyes volt Ferraróra ez a második forduló, hiszen egyáltalán nem mindegy hogy a katolikus egy­házat maga ellen fordítja-e vagy sem. S jött a harmadik forduló. A Wall Street Journal cikket közölt arról, hogy Geraldine Ferraro apósának, a tizenhárom évvel ezelőtt elhunyt Philip Zaccarónak esetleg kapcsola­ta volt a maffiával. Az após ugyan­is 1957-ben pisztolyt vásárolt egy maffiózónak, és egy általa bérelt iro­dát használt egy gengszterfőnök. A cikk azzal a ténnyel él vissza, hogy minden olasz származású amerikai­ra könnyen rávetődik a maffiakap­csolat árnyéka. Árnyékkal bokszolni pedig nehezebb, mint tények ellen tényekkel fellépni. A Wall Street Journal cikke ugyan megállapítja: „Nagyon valószínű, hogy az alvilági kapcsolat Philip Zaccaróval kihalt, de a választók jogosultak arra, hogy több tényt kapjanak erről, hogy ma­guk dönthessenek.” Vagyis, semmi sincs bizonyítva, de Ferraro bizo­nyítja, hogy semmi sem volt. Ezek a módszerek, s Geraldine Ferrarónak egyáltalán nem köny­­nyű megőriznie higgadtságát, fel­adatára koncentrálnia. Ilyen légkör­ben egy olyan kérdés, vajon Ame­rika Evitájának szerepét kívánja-e játszani, igazán csak az apró tűszú­rások közé tartozik. Washington, 1984. október. Kereszty András

Next