Népszabadság, 1984. október (42. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-28 / 254. szám

8 TAKARÉKOSAN! MEGFEJTÉS: — Anyu, ha nem adsz egy húszast, a buszban na­gyinak hívlak. Budapestiek: Mohai Miklósné, dr. Varga Péter, Makrai Imre, Vikmon Lajosné, Márjon Gézáné, Maleczki József, Farkas Emilné, Rézné Lesz Gabriella, id. Balog Lajos, Szigeti Mária, Boskovitz Imre, Pataki Miklós, Szabados Sándor, Zsálek István, Tapolczay Józsefné, Kuróczi Krisztina, Fal­­ler Mária, Árvai Andrea, Agod Sándor, dr. Ambrus Gézáné. Vidékiek: Kiss Imréné, Hajdú­szoboszló; Győri Ilona, Győr; Csapó József, Füzesabony; Roszik Judit, Csabacsűd; Kutas György­­né, Szarvas; Losonczy Béláné, Szigetbecse; Bakacsi András, Ke­­repestarcsa; Dombai Andrea, Diósd; Marin József, Kurityán; Szakács Lászlóné, Adony; Do­monkos József, Gárdony; Eszenyi Pálné, Tuzsér; Takács Zoltánná, Ópályi; Mess Károly, Verseg; Ba­logh Ildikó, Veszprém; Tatár Mik­lósné, Szeghalom; K. Dégi Ilona, Ajka; Rátz Lajos, Veszprém; Papp Lászlóné, Várkesző; Kovács Ti­bor, Ózd; Szabó Jánosné, Kis­kunfélegyháza; Nyirő Zsolt, Vár­palota; Szommer János, Szek­szárdi Horváth Jánosné, Kör­mend; Herbert Péter, Komló; Lu­kács Katalin, Göd; Dér Ágnes, Miskolc; Csandli Kálmán, Hosz­­szúpályi; Erdei Sándorné, Pécs; ■Nádasdi Attila, Bátonyterenye. Nyereményként egy-egy 50 fo­rintos könyvutalványt küldünk postán. Beküldendő — lehetőleg levelezőlapon —Ciceró gondolatának megfejtése a takarékosko­dásról. Határidő: november 5. A cím mellé kérjük ráírni: VASÁRNAPI REJTVÉNY: október 14-i rejtvénypályázatunk nyertesei: A RÁDIÓ ÉS A TELEVÍZIÓ MŰSORÁBÓL VASÁRNAP KOSSUTH RÁDIÓ 8.05: Külpolitikai negyedóra. 8.20: Énekszóval, muzsikával. 9.00: Emlékezés Germanus Gyi­kára, születésének 100. év­fordulóján. 10.05: Beethoven-művek. 11.00: A Rádió kulturális hét lapja. 12.05: Nemzetközi magazin. 18.35: Édes anyanyelvünk. 12.40: Faragó Vilmos jegyzete. 12.55: Népdalkörök pódiuma. 13.20: Mit üzen a Rádió? 14.10: Művészlemezek. 15.14: A rossz orvos. Kosztolán Dezső elbeszélése. 16.05: Operettparádé. 17.00: Családi legendárium. s­portműsor. 17.30: Komolyzenei lemezlovas. 18.40: Közvetítés a Játékszínbe Római karnevál. Hub: Miklós színműve. 19.58: Orgonamuzsika. SÜ'Sz Túdósok a közéletben. 20.52: Offenbach: Hoffmann m séi. Háromfelvonásos ope­r­elő- és utójátékkal. 0.10: Tárogatómuzsika. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Pimpimpáré kin „ „ ?z’ny. Mesejáték. 8.53: Kórusművek. 9.05: Örökzöld dallamok. 9.50: Kedvenceim. Korán más műsora. Iz mi YAaSáTMaps koktél. S­­íó­S’ jó ebédhez szól a ni 12.53: Tudósítás az MTK-­ tabány,a bajnoki labi mérkőzésről. 13.05: Érdekességek a 10 műsorából. 13.28: A helyzet ura. Lászl hangjátéka. 14.00: Az ismeretterjesztő sü­tőség órája. 15.05: Táskarádió. 16.00: Poptarisznya. Közbei sportösszefoglaló. 20.00: Slágermúzeum. Szt 21.05: Társalgó. 22.30: Nóták. Szt. 23.10: Szórakoztató zene @ hajnali* 3. MŰSOR­­'sd­ Aokaémtlml °Perákbó 8,50• A kamarazene kedjv 10.00: Új Zenei Újság czt 10.45: Külpolitikai negyed. 11.00: Az MRT szimfonikus zene­karának hangversenye. Szt. 12.43: Mendelssohn: Koncertválto­zatok. Szt. 12.55: Kis magyar néprajz. 13.05: Richard Strauss operáiból. Szt. 14.30: Az Icehouse együttes felvé­teleiből. Szt. 15.00: Romantikus kórusmuzsika. Szt. 15.20: Zenekari muzsika. Sz­t. 17.11: XX. századi operákból. Szt. 18.00: Félóra népzene. Szt. 18.30: Szerb-horvát nyelvű nem­zetiségi műsor. 19.05: Német nyelvű nemzetiségi műsor. 19.35: Jean-Pierre Rámpás (fuvo­la) és a Liszt Ferenc Kama­razenekar hangversenye. Szt. Közben: 20.25: Risportműsor. 21.35: Hangszerszólók. Szt. 22.08: A Mahavishnu zenekar le­mezei. Szt. 22.54: Az ismerkedés. Alekszandr Misarin hangjátéka. TELEVÍZIÓ 8.00: Tévétorna (ism.). 8.05: Orosz nyelv kicsiknek. 5. rész. 8.15: Óvodások filmműsora. 8.35: Pufi kalandjai. Lengyel filmsorozat (ff). VII/2. rész: Az iskola (ism.). 9.00: Játsszunk bábszínházat! XII/6. rész: Segítség, be vagyok zárva! 9.25: Játssz velünk! Vidám sport­­vetélkedő gyerekeknek. 10.15: Idesüss! Ajánlóműsor gye­rekeknek (ism.). 10.40: Hírek. 10.45: Törzsasztal a sárospataki Művelődési Házban. Se­­diánszky János műsora. 14.15: Képújság. 14.20: Tolnay Klári-sorozat. Az özvegy és a százados. Ma­gyar film (ff). 15.40: Műsorainkat ajánljuk! 16.05: A Közönségszolgálat tájé­koztatója. 16.10: „Takaros takarékos.” Szó­rakoztató összeállítás a ta­karékossági világnap alkal­mából. 17.15: Ménesek Nagydíja galopp­verseny. Közvetítés a Dobi István úti pályáról. 18.00: Delta. Tudományos híradó. 18.40: Tévétorna. 18.45: Esti mese. 19.00: A HÉT. 20.80: Hírek. 20.05: Budapesti művészeti hetek. Szent Kristóf kápolnája. Té­véfilm. 21.45: Áruházak­ ajánlata (reklám). 21.50: Kapcsoltam. Társasjáték. 22.30: Miért szeretem a színházat? Beszélgetés Kiss Roóz Ilo­nával. 23.00: Hírek. 2. MŰSOR 20.00: Franco Gall műsora. Inter­­vízió-átvétel Szófiából. 20.35: Gyöngyhalászok. Kuvaiti rövidfilm. 21.00: Telesport. 21.30: A kozmosz. Amerikai rövid­­filmsorozat. XIII/9. rész: A csillagok élete és halála. 22.30: Képújság. HÉTFŐ KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Mit üzen a Rádió? 9.00: A hét zeneműve. Bach: h­­moll szvit. 9.30: A hét költője. Kónya Lajos. 9.40: Muzsikáló természet. 9.45: Óvodások műsora. 10.05: Kisiskolások műsora. 10.35: Filmzene. 10.45: Üzbég népi muzsika. 11.05: Bioritmus. 11.25: Kórusművek. 11.39: Az élet komédiásai. Jókai Mór regényének rádióválto­­zata, I. rész. 12.45: Házunk tája. 13.00: Zenei érdekességek az el­múlt hét műsorából. 14.10: Fúvószene. 14.36: Mai üzbég költők versei. 14.55: Édes anyanyelvünk. 15.00: Séta a szórakoztatás körül. Riportműsor. 15.34: Kóruspódium. 16.05: Zenéről gyerekeknek. 17.00: Gazdasági magazin. 17.30: Benjámint­ Gigli énekel. 19.15: Taskent 2001. évben. Riport. 21.15: Operettparádé. 22.20: Tíz perc külpolitika. 22.30: Lux Erika zongorázik. 23.30: Operaáriák. 0.10: Táncdalok. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Verbunkosok, nóták. Szt. 8.50: Délelőtti torna. 9.05: Napközben. Szt. 12.10: Török népzene. 12.25: Kis magyar néprajz. 12.30: Nóták. 13.05: Pophullám. Szt. Kettőtől ötig. Kívánságműsor. Szt. 17.05: Kórusművek. Szt. 17.30: ötödik sebesség. Szt. 18.30: Ritmus. Szt. 19.05: Régi magyar dalok és tán­cok. Szt. 19.30: Sportvilág. 20.05: Zenés beszélgetés Csákányi Lászlóval. Szt. 21.05: Rockújság. Szt. 22.39: Rumba a piramis alatt. Horváth Péter hangjátéka. Szt. 23.20: Népdalok, néptáncok. Szt. 24.00—4.30: Éjféltől hajnalig. Zenés műsor. Szt. 3. MŰSOR 9.08: Operettdalok. Szt. 10.00: Zenekari muzsika. Szt. il­lő: operarészletek. Szt. 12.00: Fellegi Ádám zongorázik. Szt. 13.05: A befejezetlen mondat. 3. rész. 13.37: Dzsesszfelvételek. Szt. 14.00: Balettzene. Szt. 14.32: Rossini: Mathilde di Shab­­ran. Kétfelvonásos opera. 17.00: Iskolarádió. 17.30: A Go-Go’s harminc perce. Szt. 18.04: Népzene sztereóban. 18.28: Reflektorfényben egy ope­raária. Mozart: A varázs­fuvola — Pamina áriája. 19.05: Az Iskolarádió műsora. 19.35: A Varsói Kamarazenekar hangversenye. Szt. Közben. 20.20: Csehszlovákiai ma­gyar költők versei. 21.35: Kamarazene. Szt. 23.00: A hét zeneműve. 23.30, Dzsessz. Szt. NÉPSZABADSÁG 1984. október 28., vasárnap A központ távol, a visszaélés lehetősége karnyújtásnyira volt Manipuláció bér­bevétellel Ötven károsultat már ismernek, de továbbiak jelentkezését várják Adottságai vagy lehetőségei voltak rendkívüliek Gyenesey Györgynek? A most folyó büntetőeljárás végén várha­tóan erre is választ ad a bí­róság. A XIII. kerületi Rend­őrkapitányságon a pontos fe­lelet kialakítását jelenleg a té­nyek feltárásával segítik elő. A 48 éves, jó megjelenésű, ma­gabiztos fellépésű, büntetett előéletű technikus ellen sik­kasztás és közokirat-hamisítás alapos gyanúja miatt indítot­tak vizsgálatot. A szélhá­mos több hónapig tartó mani­pulációival megkárosította köz­vetlen munkatársait, és jelen­tős veszteségeket okozott több szövetkezetnek, illetve azok budapesti ágazatainak. Szabad kezet a csalónak? A szerencsi Lenin Termelő­­szövetkezet budapesti, 4-es szá­mú ágazata tavaly októberben komoly reményeket fűzött Gye­nesey alkalmazásához. A férfi ugyanis nemcsak jövedelme­zőnek tartott megrendeléseket, hanem egyszerre harminchat embert hozott magával koráb­bi munkaadójától, a szintén Borsod megyei, nádasdi Egyet­értés Tsz fővárosi ágazatától. Az építőiparban tevékeny­kedtek, olyan területeken, ahol kevés a kivitelező. Az egész­ségre ártalmas és egyébként is nehéz szerelés, bedolgozás tisztességes jövedelmet hozha­tott volna mindenkinek. Ám ez a foglalatosság igazán csak Gyeneseyinek gyümölcsözött. Bár formailag őt is szerelő­ként alkalmazták, gyakorlati­lag azonban a csoportot ve­zette. Szervezéseihez, intézke­déseihez szabad kezet, az áru­vásárlásokhoz pedig bélyegzőt kapott. Elgondolkodtató, hogy arra, ami ezután következett, megfelelő kifejezés-e a vissza­élés. Gyenesey ugyanis leg­utóbb négy évet töltött fegy­­házban sikkasztásért. A megrendelők nem fizet­tek, mert a munkát — rossz minősége miatt — nem vet­ték át. A fővárosi ágazat ve­zetőségénél pedig mind többen reklamáltak: nem kaptak ele­gendő fizetést, kevesebb a pénz, mint amennyiről szó volt. A kiegyenlítetlen szám­lák miatt februárban Szerencs­ről utasították a főágazat ve­zetőségét: a Gyenesey-féle cso­porttól tagadjanak meg min­denféle kifizetést. Már késő volt. A szerencselovag addigra jelentős összeget zsebelt be. A tsz ugyanis a korábbi béreket számfejtette, s azokat kifizet­ték. A pénzt — a munkatár­saitól beszerzett felhatalmazás alapján — Gyenesey vette fel, s azzal a saját belátása sze­rint gazdálkodott, önhatalmú­lag ő döntötte el, kinek meny­nyit ad. A nyolcezer forint kö­rüli jövedelmekből kedve és szeszélye szerint 2—3, maxi­mum 4 ezer forintot nyújtott át kollégáinak. Arra hivatko­zott, hogy a tsz nem tud fi­zetni. A csoport többsége ekkor még türelmesen várt. Remél­ték, valóra válik, amivel Gye­nesey csábítgatta őket, vagyis összejön a havi 10—12 ezer fo­rintos jövedelem. Elméletileg ennek nem volt akadálya, hi­szen kijárta nekik a helyiség­és géphasználat címén fizeten­dő rezsitérítést. Az ágazatnál ismét minden lényegi ellenőr­zés nélkül jogosnak tartották ezt az igényt, s a rezsiköltsé­get (elérhette az alapbér 60 százalékát) annak is kiutalták, akinek nemhogy műhelye vagy gépe, de még egy kalapácsa sem volt. Ezt a pénzt megint csak Gyenesey vette fel, ám ebből már egy fillért sem adott a többieknek. Ma azt mondja, azért nem fizette ki a rezsitérítést az embereknek, mert az nem járt nekik ... Akiket a pénz elv­akított Időközben Gyenesey talpa alatt forró lett a talaj, tudniillik a szerencsi tsz kontójára utaztatott és szállá­­soltatott el olyan embereket, akik a Romhányi Építő Szak­ipari és Szolgáltató Gazdasági Társaság alkalmazottai voltak. Ennek a 12 fős csoportnak ügyes-bajos dolgait szintén ő tartotta kézben a formálisan megbízott vezető helyett. Az átalánydíjas elszámolású rész­leg tagjainak bérét Gyenesey az általa begyakorlott módon osztotta szét. Ha kellett — a járandóság töredékét —, zseb­ből fizette. A GT-nek igen sok költséget okozott, s csak mini­mális bevételhez juttatta őket. Emiatt azonban nem Gyenesey feje fájt, hiszen hivatalosan nem állt velük kapcsolatban. A fejenként 80 ezer forintos tartozásért a csoport tagjai­nak kellett helytállni. Hangsúlyoznunk kell, hogy mindezt csupán mellékesen hajtotta végre, miközben a szerencsi tsz budapesti ágazata alkalmazta. Nem csoda, ha ezek után végre márciusban fegyelmi eljárást indítottak el­lene. Gyenesey azonban nem várta meg a végeredményt. A szerencsiek tiltakozása ellené­re március 16-án a dunaújvá­rosi Vörös Csillag Tsz főváro­si ágazatához szegődött el bri­gádjával és megrendeléseivel együtt. Különösen ez utóbbi­nak tulajdonítottak nagy je­lentőséget új munkaadói. A Gyenesey-féle csoport átvéte­le után nem sokkal Dunaújvá­rosban 1 millió 300 ezer fo­rintos bevételt könyvelhettek el. A brigád ekkor fejezte be egyik feladatát, amit még a szerencsi tsz égisze alatt kez­dett el. A pénzt viszont már az újabb tsz-nek utalták át. Ettől a kétes értékű tranzak­ciótól nagyot emelkedett Gye­nesey ázsiója. Bár székhelyét Angyalföldről a Rózsadombra tette át, ott folytatta, ahol ab­bahagyta. A gázszerelés elmaradt Változatlanul zsebből és ké­­nye-kedve szerint fizette em­bereit a megdolgozott járandó­ságukból. Az átalánydíjas el­számolású részleg hamarosan kátyúba jutott. A kiadások a nyakló nélküli költekezés miatt meghaladták a bevétele­ket. A Vörös Csillag Tsz szin­tén leállíttatta a kifizetéseket. Az ágazat vezetői pedig meg­rökönyödve értesültek arról, hogy az emberek megnyirbál­va kapják meg a bérüket. Gye­nesey nem várta meg a fejle­ményeket, kilépett a dunaúj­városi tsz kötelékéből. A gaz­daság ekkor már nem sokat te­ketóriázott, feljelentette a fér­fit a Fejér megyei Rendőr-fő­kapitányságon. Gyenesey és újabb munka­adói azonban nem zavartatták magukat. Az ügy főszereplő­je ugyanis augusztusban már a Boscoop Agráripari Egyesü­lés gazdasági társulását boldo­gította, miközben a dunaújvá­rosiakkal ügyvédjén keresztül „érintkezett”. Tavaly októberi 36 emberéből ekkor már csak hárman követték. Az újabb GT viszont megbízta, szerez­zen dolgozókat gázvezetékek szereléséhez. Mindenki sze­rencséjére a verbuválás félbe­szakadt. A szerencsi Lenin Tsz feljelentése alapján megindult nyomozás során a XIII. kerü­leti Rendőrkapitányság Gye­­neseyt letartóztatta. A különféle gazdaságok, tár­sulások még nem végeztek a Gyenesey számlájára írható károk felmérésével, összegzé­sével. A vele dolgozó csopor­tok tagjainak — az eddigi adatok szerint — egymillió 400 ezer forint kárt okozott a ki­­lenchónapos csalás- és sik­kasztássorozattal. Mivel felté­telezhető, hogy az eddig meg­hallgatott ötven személyen kí­vül másokat is becsapott Gye­nesey, ezért azt kérik, hogy a károsultak jelentkezzenek sze­mélyesen a kapitányságon (XIII. kerület, Teve utca 6.) vagy a 201-640 117-es telefon­számon. Polgár György Osztom a véleményem MUTOGATÁS Hát ezt aztán végképp nem értem! Ezt a szöveget, amely olyan divatos lett a képer­nyőn, a rádióban meg az új­ságokban. Hogy legyen végre vége az egymásra mutoga­tásnak. Hogy sosem jutunk egyről a kettőre, ha folyton egymásra mutogatunk! Hogy az egymásra mutogatás he­lyett inkább vállvetve, közös erővel, hó­ rukk, lelkesen ne­ki a hibák kijavításának! Mert mindig olyankor hangzik el a figyelmeztetés, hogy hagyjuk abba az egy­másra mutogatást, amikor a felelősség kérdése merül fel. Ezúton hívok fel minden­kit, hogy ne hallgasson e szirénhangokra. Igenis, mutogassunk egy­másra! Sőt jobban mutogassunk egymásra, mint eddig. Mert mostanság, ha elvétve törté­nik is már egymásra mutoga­tás, nem Kis mutat Nagyra, nem Kovács mutat Feketére vagy Németre. Szó sem esik személyekről. Arról, hogy Kis erélytelensége miatt csúsztak el a határidők, hogy Nagy tökéletes hozzá nem értése miatt omlott össze, gyulladt fel, épült szégre, hogy Ko­vács felelőtlensége miatt tör­hették fel, lophatták el, vi­hették a MÉH-be, hogy Fe­kete hanyagsága következté­ben robbant fel, ázott át, szi­várog, hogy Német lelkén szárad a rengeteg visszáru és selejt és így tovább. Nem, nálunk legfeljebb az hangzik el, hogy vállalatok, intézmények, közhivatalok mutogatnak egymásra egy­­egy nagy vihart kavaró baki után. Hogy azért maradt me­leg víz nélkül egy városrész, mert az Aldunai Gyámügyi Hivatal... Nem, hanem a Szokványos Kivitelező Válla­lat... Ugyan, már a Recip­­rok Tervezőnek gondolnia kellett volna arra ... Szóval a személyi mutoga­tásig még nem jutottunk el, és egyesek már belénk akar­nák fojtani a mutogatást. Elismerem, szórakozó tár­saságban, táncparketten, név­adó ünnepségen, lakodalom­ban, diplomáciai fogadáson nem illik egymásra mutogat­ni. De a gazdasági élet, az egészen más! Ott nemcsak illik, feltétlenül kell is egy­másra mutogatnunk! Te, Ko­vács János, hodl csak azt a tervrajzot, amit te csináltál! Tessék, te meg, Német Ist­ván, állj elő az eredeti költ­ségvetéssel, amelyet benyúj­tottál! Jó, de én Farkas Ede fuvarleveleire vagyok kíván­csi, hogy mit ígért papíron, és mikor szállított a valóság­ban! Hopp, megvan, Fekete Áron a ludas, kihagyta a fö­démcserét! Volt nekünk iskolás ko­runkban egy játékunk. Nem valami finom játék, de az óraközi szünetekben néha jól elszórakoztunk vele. Egy fiú, a „párna”, háttal nekitámasz­kodott a falnak, maga előtt összekulcsolt két kezéből a párna öblét formálta meg. Abba egy másik fiú beletet­te a fejét, mélyen előre ha­jolva. És jött a „henk”. Az ütés. Valaki a körülállók kö­zül jó erősen rácsapott a ki­domborodó felületre. Aztán ártatlan képet vágva fölbá­mult az égre. Vagy vigyor­gott, mint a fakutya. Esetleg igyekezett eltűnni, megbújni a többiek mögött, minél távo­labbra a merény színhelyé­től. A bajónak viszont jogá­ban állott, amint az ütés el­csattant, gyorsan felkapnia a fejét, megfordulnia, szemre­vételeznie pajtásait. Aztán rá­mutatott arra, aki szerinte a tettet elkövette. Ha talált, he­lyet cseréltek. Ha nem talált, a társaság üdvrivalgása kö­zepette neki kellett újra „be­dőlnie”. Ha úgy játszottuk volna a henket, hogy kiiktat­tuk volna belőle az egymás­ra mutogatást, jómagam alig­hanem még ma is ott topo­rognék sajgó hátsómmal az öreg iskolám udvarán, és „be­dőlnék” újra meg újra. Ezért is javaslom, hogy igenis, mutogassunk csak egy­másra. Persze csak jogosan! Hogy ne kelljen újra meg újra bedőlnünk. Kürti András

Next