Népszabadság, 1984. október (42. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-07 / 236. szám

8 NÉPSZA­BA­DSÁ­G 1984. október 7., vasárnap A FŐNÖK PANASZA .SZEPTEMBER 23-I REJTVÉNYPÁLYÁZATUNK NYERTESEI: Megfejtés: Az élet olyan, mint a távirat: rövid és tele van hibák­kal. Budapestiek: Rozgonyi András­­né, Kulin Józsefné, Zrínyi Ferenc­­né, Izsák Borbála, Túry Dánielné, Modrovits Imre, Mancsuska József, Deberle Ede, Molnár Lászlóné, He­gedűs Istvánné, Horváth István, Bakos Ilona, Bognár Lászlóné, Lé­kai Józsefné, Kollár György, Me­zei Józsefné, Németh Géza, dr. Rigó Jánosné, Majdányi János, Gábor Ottó Imre. Vidékiek: Végh Ferenc, Kapos­vár; Füzesi Lászlóné, Székesfehér­vár; Kelemen Jánosné, Dorog; Földi József, Somsály; Vén István­ná, Tata; Tuboly Elekné, Őriszent­­péter; Bokor Erzsébet, Szentes; Janik Józsefné, Vác; Fekete Mi­hály, Kesztölc; Petrák Józsefné, Gödöllő; Szalontai Ottó, Jászszent­­lászló; Bujárszki György, Máté­szalka; Szügyi Zoltán, Nagykani­zsa; Zemniczki Lászlóné, Gyön­gyös; Szigeti Márta, Veszprém; Gyarmati József, Veszprém; Subo­rits György, Csepreg; Budai Sán­­dorné, Döbrököz; Szabó Józsefné, Mád; Árvai Ferenc, Balatonalmá­di; Lécsei László, Kaba; Márovits Erzsébet, Tömörd; Vilmos lászló­né, Isaszeg; Szabó Krisztina, Oros­háza; Seres János, Gara; Mészá­ros Julianna, Budakeszi; Ács Be­nedek, Gyula; Radnai Vilmosné, Dunaharaszti; Nász Oszkár, Kun­hegyes; Radnóti Márton, Békés. Nyereményként egy-egy 50 fo­rintos könyvutalványt küldünk postán. Beküldendő — lehetőleg levelezőlapon — a vicc poénjának megfejtése. Határidő: októ­ber 15. A cím mellé kérjük ráírni: VASÁRNAPI REJTVÉNY. A RÁDIÓ ÉK A TELEVÍZIÓ MŰSORÁBÓL ! __________________­__________________ _______________ ____________________| VASÁRNAP KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Énekszóval, muzsikával. 9.00: Sóderparti­k a szorongásról. 10.05: Az álarcosbál. Operarészt. 11.00: Gondolat-jel. 12.05: Harminc perc alatt a Föld körül. 12.40: „Barát eladó.” 12.50: Az élő népdal. 13.00: Művészlemezek. 13.30: Szonda. 14.10: Határ — Idő — Napló. 14.59: Házasság imeret módra. 16.05: A Német Demokratikus Köz­társaság nemzeti ünnepén. 16.35: Szabó Csilla zongorázik. 17.00: Jelenidőben. 17.30: Komolyzenei „lemezlovas”. 18.15: Hol volt, hol nem volt... 19.40: Szemelvények a Babits-em­­lékkönyvből. 19.33: Mozart: D-dúr (Prágai) szim­fónia. 20.05: Vonópárbaj. 22.10: Sporthíradó. 22.25: Vonópárbaj. 22.52: A feketerigók hieroglifái. 23.07: Cseh előadók albuma. 0.10: XV. és XVI. századi fúvós­zene. PETŐFI RÁDIÓ 8.05: Jonatán. A Gyermekrádió műsora. 9.10: Magnósok, figyelem! 9.50: A Rádió Kabarészínháza ok­tóberi bemutatója. 11.10: Vasárnapi koktél. 12.03: Jó ebédhez szól a nóta. Szt. 12.53: Tudósítás az MTK-VM— PMSC bajnoki labdarúgó­­mérkőzésről. 13.05: Mit hallunk? 13.29: Legkedvesebb verseiből vá­logat Sulyok Mária. 14.00: Többet ésszel. . . 15.05: Táskarádió. 16.00—20.00: Poptarisznya. (Élő.) Közben: Tudósítás a Vasas—Tata­bánya és a ZTE—Bp. Honvéd bajnoki labdarúgó-mérkőzés­ről. 20.00: Slágermúzeum. Szt. 21.05: Társalgó. 22.30: Bágya András szerzeményei­ből. Szt. 23.10: Klasszikus operettekből. 24.00: Éjféltől­­ hajnalig. Szórakoztató zene. 2.00: Szerenádmuzsika. 3.40: Népi muzsika. 3. MŰSOR: 8.11: Komolyzenei zsákbamacska. 10.00: Új Zenei Újság. 10.45: Öt kontinens hét napja. 11.00: Zenekari muzsika. Szt. 12.28: Tokody Ilona operaáriákat énekel. Szt. 12.55: Kis magyar néprajz. 13.05: Népzene a Német Demokra­tikus Köztársaságból. 13.35: Kamaramuzsika. Szt. 14.33: Rockarchívum. Szt. 15.13: A Budapesti Fesztiválzene­kar hangversenye. Szt. 16.20: Bellini: Norma. Szt. 18.30: A Magyar Rádió szerb-hor­­vát nyelvű nemzetiségi mű­sora Pécsről. 19.05: A Magyar Rádió német nyel­vű nemzetiségi műsora Pécs­ről. 19.35: Népdalfeldolgozások. Szt. 20.00: A Rádiószínház bemutatója. Hölgy tükör előtt. 20.44: A Berlini Rádió énekkarának és szimfonikus zenekarának Händel-hangversenye. Szt. 21.45: Két zongorás trió. Szt. 22.54: Dave Holland dzsesszegyüt­­tese játszik. Szt. TELEVÍZIÓ 8.30: Tévétérna. 8.35: Orosz nyelv kicsiknek. 8.45: Óvodások filmműsora. 9.05: Kicsi a Bors . . . 9.20: Szimat kutya és a kis detek­tív. Csehszlovák film. 10.45: Hírek. 10.50: Egy úr az űrből. 11.15—H.45: Reflektorfény. 13.50: Képújság. 13.55: Tolnay Klári-sorozat. Ünnepi vacsora. Magyar film (1957 — 11). 15.10: a Közönségszolgálat tájékoz­tatója. 15.15: Műsorainkat ajánljuk. 15.45: A Német Demokratikus Köz­társaság nemzeti ünnepén. 16.35: Történeti kertek. 17.20: Elmebajnokság. 18.00: Delta. 18.40: Tévétorna. 18.45: Esti mese. 19.00: A Hét. 20.00: Hírek. 20.05: Vonópárbaj ’84. Döntő. 21.45: Sporthírek. 21.55: A semmi hőse. 23.00: Hírek. 2. MŰSOR 17.43: Műsorismertetés. 17.45: Nemzetközi kerékpárverseny. Közvetítés a Citadelláról fel­vételről. 19.00: Egy hang és néhány maszk. Kalmár Magda műsora. 20.00: A nemkívánatos vendég. NDK-tévéfilm. 11/2. rész. 31.30: A kozmosz. Amerikai rövid­­filmsorozat. Xvi/6. rész: Uta­zók meséi. 22.30: Képújság. HÉTFŐ KOSSUTH RÁDIÓ 8.20: Hogy tetszik lenni? 9.30: A hét költője. Baudelaire. 9.40: Ki kopog? 10.05: Nyitnikék. 10.35: Klasszikus operettekből. 11.05: „Hej hajósok, hajósok...” 11.42: A sötétség mélyén. Joseph Conrad regényének rádióvál­tozata. 12.45: Régen találkoztunk. 13.00: Zenei érdekességek az elmúlt hét műsorából. 14.30: Végvári Rezső: Somogyi da­lok. 14.39: Remek! Csák Gyula novellá­ja. 15.00: Világablak. 15.24: Muzsikáló természet. 15.30: Kóruspódium. 15.50: Farkas Ferenc: Asztali mu­zsika. 16.05: Ugróiskola. 17.00: Eco-mix. 18.15: Hol volt, hol nem volt. . . 19.15: Egy rádiós naplójából. 20.16: Ünnepi pillanataink. 22.30: A Magyar Rádió Karinthy Színpada. 23.40: Bellini: Rómeó és Júlia. 0.10: Breitner János táncdalaiból. PETŐFI RÁDIÓ 9.05: Napközben. 12.25: Kis magyar néprajz. 12.30: Népi zene. 13.05: Pophullám. 14.00: Kettőtől ötig. 17.05: Újdonságainkból. Magyar könnyűzenei felvételek. 17.30: Ötödik sebesség. 18.30: Tip-top parádé. 19.05: Felvételeiből válogat: Fe­rencz Éva. 19.30: Sportvilág. 20.05: Hétfő este Pesten és Budán. 32.00: Operettparádé. 23.20: A tegnap slágereiből. 24.00: Éjféltől hajnalig. 3. MŰSOR 9.08: Az MRT gyermekkórusának hangversenye. 9.37: Zenekari muzsika. 11.00: Turandot. Részletek. 11.45: Népdalok. 12.12: Körmendi Klára zongorázik. 13.04: Rádiószínház. Hamlet király. 14.02: Lortzing: Undine. Négyfelvo­­násos opera. 16.14: Zenekari muzsika. 17.30: A hét zeneműve. 18.04: Kamaramuzsika. 19.05: Fiataloknak kortárs zenéről. 19.35: A Cseh Filharmonikus Zene­kar hangversenye. 22.00: Kamarazene. Jó, értelmes felnőttek va­gyunk, nyíltan s­gít velünk beszélni. De ne ennyire nyíltan! Ne így, ilyen durván, egye­nesen bele a képünkbe! Hogy például 42 százalékkal drá­gább lesz a fürdő. Mert fel­újítás, karbantartás, kopik a lépcső, van begyűrűzés, be­­hullámzás, már korábban is indokolt lett volna, tessék tudomásul venni. Könyörgök, nem lehetne az efféle döntéseket árnyal­tabban, tapintatosabban kö­zölni? Ezer és egy módja volna annak, hogy elfogad­­hatóbbá tegyenek egy-egy emelést. Fogalmazás kérdése az egész. Mert milyen hatást vált ki belőlem ez, hogy negyvenkét százalék? Első gondolatom, hogy ez csaknem ötvenszá­zalékos drágulás! Majd a fe­lével nő a beugró a Lukács­ba és a Széchenyibe, ahová eddig be-betértem.­­A máso­dik gondolatom az, hogy oké! Ha ennyi évtizedes is­meretség után így viselkedik velem ez a két uszoda, én is így viselkedem velük! Ezen­túl itthon, tusolás közben úszómozdulatokat is teszek. Megtakarítok egy csomó pénzt, és lubickolás közben még fejbe sem rúghat sen­ki. Pedig .. . pedig imádok iga­ziból úszni, és biztosan jár­nék továbbra is uszodákba, ha például így jelentették volna be a hírt: „A Széche­nyi meg a Lukács uszodában elsejétől az úszóvíz literje egytized fillérrel többe ke­rül." Nagyúri gőgömben eset­leg még éves bérletet is vál­tanék, egytized fillér, hát az is pénz?! És miért kerülgettetik a gutával a Nyájas Olvasót a lakáshirdetések! Ha­ a kégli nem mocsaras, lápos vidéken terül el, ha nem düledező kí­­sértetkastély, ha oldala is van, teteje is van neki, ak­kor négyzetméterenként ma már húszezer forint körüli pénzt is elkérnek érte! Egyet­len méterszer méteres felüle­tért — húsz Bartókot! Miért ne árulhatnák ugyanazt a la­kást úgy, hogy négyzetdeci­­méterenként mindössze két­száz francsi az ára? Egészen más érzés, ha azért nem ve­hetem meg, mert szédítően magas már az egységnyi ára is, vagy azért nem, mert azt a vacak egységnyi árat a mel­lényzsebemből is lepenget­hetném, de az én igényeim­nek túl kicsi! — Hát van ezeknek lel­kük? — sopánkodik mellet­tem, a Lehel piacain egy né­ni. — Tessék nézni, ki merte írni, hogy száz forintért adja a rejtett bab literjét! Hiszen azelőtt azt mondtuk, hogy szegény embernek kecske a tehénkéje, bableves a pecse­nyéje! Nem tudom, van-e lelke a szóban forgó babosnak. De azt tudom, hogy az ilyen ma­­dárcsontú, idős asszonyoknak, mint ez a néni mellettem, általában kevés ennivaló kell. Mennyi babszem úszkál az ilyeneknek a levesében? Ta­lán nyolc-tíz darab. És hány szem lehet ebben az ominó­­zus literes üvegben? Talán ezer is. Akkor meg miért nincsen ilyen szöveg rajta: „Mamikák, figyelem! Akár száz tányér levest is készít­hetnek maguknak ennyi rej­tett babból, potom száz fo­rintért!” Nix liter! Vennék, vinnék az anyókák boldogan, még tárolnának is belőle va­lamennyit rossz időkre. Bevallom, újítási díjat alig­ha kérhetek javaslataimért. Jó ideje megy már ugyanis a tévében egy reklám. Azt hiszem, Sport kávékeverék­nek hívják az illetőt, fele ká­vé, fele pótkávé, egy forint­ból előállítható. Szó sem esik a kávé kilójának áráról. Ráadásul a kávéspohár ügyes trükkel kettéválik, az egyik felében van az igazi kávé, a másik felében la nem igazi. Tehát még a kemény koffeinisták is ráharapnak a csalira! Kiöntik a fele tiszta pótkávét, élvezettel megisz­­szák a fele tiszta kávét! Hol kapnának egy erős szimplát egy francsiért?! Plusz két fél üvegpoharat?! Kürti András * ’JI- • „ • J... $ ■' S'. ’ /»•' ', . ' AREMELES Ökölcsapások törték össze az alkoholgőzben született kapcsolatokat Hazárdjáték a bizalommal Pénzt lobogtatni veszélyes, de a rablásra nincs mentség Záróra előtt sok zenés szó­rakozóhelyen hangzik fel az örökzöld sláger: „Mások vit­tek rossz utakra engem .. Nem sokkal később pedig a rendőrségen jó néhány meg­gyötört, összevert, kifosztott embertől hallható ugyanez prózában, szaggatottan: „Ké­rem, én nem gondoltam, hogy ez lesz belőle.” Az ügyeletes tiszt papírt fűz az írógépbe, és rögzíti az ismeretlen tettes el­leni feljelentést. A kábult pa­naszos, akit a törvény szavai szerint az ilyen helyzetben sértettnek neveznek, ha van még ereje, aláírja az eléje tett jegyzőkönyvet, és nem érti, miként történhetett meg vele mindez, s egyáltalán, miért pont vele. Szép estének indult Fájdalmat és keserűséget lehetett leolvasni annak a miskolci segédmunkásnak az arcáról is, aki egy augusztusi éjjel taxival érkezett meg a II. kerületi rendőrkapitány­ságra. Néhány kellemes órát akart szerezni magának. A születésnapján ennyit megér­demel — gondolta. Hát nem úgy sikerült, ahogy várta. Pe­dig milyen szépen indult min­den. A munkahelyén felvette a járandóságát, kifizette tar­tozásait, s még így is maradt kilencezer forintja. Vonattal Pestre utazott. Már a Keleti pályaudvarnál megkezdte sa­ját maga ünneplését. A presszót vendéglő, az ét­termet bár követte a sorban. Ám­ a születésnapi köszöntő magányosan nem az igazi. A férfi este nyolc óra után kö­tött ki Budán, a Dióhéj presz­­szóban. A kilencezer forintból pár százat már elköltött, de úgy érezte, marad bőven a másnapra tervezett bevásár­lásra akkor is, ha tovább eme­lik a hangulatát. Egyedül ez nem könnyű, sokkal kelleme­sebb az időtöltés társaságban. Partnereket gyorsan talált ma­gának. A kiszemelt asztalnál hárman ültek, s egy-két pohár italt korábban lehajtottak, de érthető kedvességgel szorítot­tak helyet az idegennek, aki­ről látszott, jókedve van. A pityókás férfi hamarosan kije­lentette: mindenki az ő ven­dége. Így történhetett meg az, hogy bőkezű volt későbbi támadó­jához is, a 36 éves Varga Jó­zsef Károlyhoz. Honnét tud­hatta volna, kit fogad bizal­mába? Erről már csak a rend­őrségen kapott képet. Ott de­rült ki, hogy Vargát korábban már elítélte a bíróság hivata­los személy elleni erőszak, testi sértés, rongálás és garáz­daság miatt. Az idén pedig közveszélyes munkakerülésért büntették meg. Tudja magá­ról, ha józan, akkor a légynek sem árt, de ha iszik, kötözkö­­dővé válik, gyorsan eljár a ke­ze, s „hasznosítja” a korábban megszerzett karatetudományát. Mindez persze homályban maradt, hiszen ki az, aki er­kölcsi bizonyítványt­­kér egy presszóasztalnál? A mérték­­tartás elejét vehette volna a folytatásnak. A miskolci férfi azonban bankóit mutogatta, és gáláns,ságát fitogtatta a többiek előtt. A pincér sűrűn fordult a pezsgővel, borral, tö­mény italokkal. A költekezés­nek a záróra vetett véget. A segédmunkás kifizette az ezer­­forintos számlát, de még min­dig nem akart nyugovóra tér­ni. Alkalmi társaságának jó­zanabb tagjai elbúcsúztak. Varga maradt, és készségesen felajánlotta: segít újabb, még nyitva tartó szórakozóhelyet keresni. Zegzugos utcákon bóklász­tak, a miskolci látogató azt sem tudta, merre járnak. A Rózsadomb egyik kaptatójá­nál aztán Varga rátámadt vendéglátójára. Először állon vágta, majd a gyomrára és a bordájára ütött. Küzdelemről, védekezésről szó sem lehetett, a férfi összerogyott. Varga a pénzt követelte, majd az el­lenállás halvány jelére saját maga vette el azt a földön fek­vő embertől, s futásnak eredt. Szerencse a szerencsétlenség­ben: a miskolci férfi nem vesztette el eszméletét, sike­rült egy taxit leállítania. Bűrnügy lett belőle A Déli pályaudvarnál talál­koztak egy rendőrjárőrrel, amely a kárvallottat elvitte a II. kerületi kapitányságra. Amíg az ilyenkor szokásos for­maságokra várt, sebeit fájlalva elmondta a történteket a mel­lette ülőknek. Az egyikük, amint meghallotta az eset le-­­írását és az utalást a­­­karate­­ütésekre, felkiáltott: „De hi­szen ez csak a Varga lehe­tett!” Igaza volt, így aztán más­nap délután rablás alapos gyanúja miatt már le is tar­tóztatták a segédmunkás ad­dig ismeretlen alkalmi cimbo­ráját. Varga először beismert mindent, azzal az eltéréssel, hogy — mint mondta — ven­déglátója az első ütések hatá­sára „önként” adta át a nála levő összeget. Az eljárás folytatásánál azonban a Bu­dapesti Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályán taktikát változtatott. Az esetet önbíráskodásnak, mintegy becsületbeli ügynek akarta feltüntetni. Teóriája szerint áldozatával snóblizott, 1500 forintot nyert el tőle. A férfi nem akart fizetni, még akkor sem, amikor kilátásba helyezte neki: leveri rajta a „tartozást”. Végül tehát állta adott szavát, érvényesítette az ököljogot. Arra persze nehéz válaszolni, hogy az, aki nagy­vonalúan vállalja az ezerfo­rintos számla kiegyenlítését, miért pont becsületbeli tarto­zását ne törlesztené. És így az is homályban maradt: ha 1500 forint volt a tartozás, miért kellett 6500-at elvenni? Varga szerint a sötét mindennek az oka: a gyér világítás mellett nem számolta meg a pénzt. Volt-e snóbli vagy sem a Ró­zsadomb aljában, azt ebben az esetben a bíróság fogja eldön­teni. Egy másik bűnügyben ezt a kérdést nem kell tisztázni, hi­szen a rablás alapos gyanúja miatt előzetes letartóztatásban levő 24 éves Sanyo Tivadar és áldozata, egy budapesti kisipa­ros egybehangzóan állítja: a brutális támadást valóban snóblizás előzte meg. A mes­terember márciusban a Köz­társaság tér szomszédságá­ban levő vendéglőben szintén néhány órás kikapcsolódást keresett, így talált rá Sanyo társaságára. A bemutatkozás persze itt is elmaradt, pedig Sanyo sokat mesélhetett volna arról, munka nélkül hogyan le­het megélni, s a korábbi rab­lásért hány évet töltött bör­tönben. A hely és az időpont erre nem volt alkalmas. Az al­kohol sűrű ködbe vonta a kis­iparos ítélőképességét. Mind­nyájan komótosan ürítgették a poharakat, és közben snób­­liztak. A szerencse a kisipa­rosnak kedvezett, és ezért Fortuna kegyeit kihasználva, a játékot záróra után is foly­tatni akarta. Sanyóékkal együtt a Köz­társaság téren a kártyázókat keresték. A késői órára azon­ban elnéptelenedtek a padok. A férfi elköszönt a többiektől, hazafelé indult. Újdonsült is­merősei azonban nem tágítot­tak mellőle. Néhány lépés után Sanyo rákiáltott: „Ide a pénzt!” Menekülésre semmi esélye sem volt. A tárcáját ke­zébe szorította, de akkor már ütötték, rugdosták, végül egy késszúrást érzett a karjában, s a pénztárca a benne levő öt­ezer forinttal a támadók zsák­mánya lett. Lecsatolták róla a karórát is. A kisiparost sorsá­ra hagyva kereket oldottak, s a Teleki téren osztozkodtak a pénzen. Sanyónak néhány hó­napra sikerült eltűnnie. Jú­liusban aztán egy újabb rab­láskor a rendőrjárőr karjába szaladt. Borongás hepiend Mondhatnánk azt is: min­den rendben, a bűnösök ha­marosan elnyerik méltó bün­tetésüket. Ennyivel mégse tér­jünk napirendre az ilyen és ezekhez hasonló esetek fölött. A rablásra nincs mentség, de az elgondolkoztató, felnőtt, egyébként értelmes emberek­nek miért kell a sorsot kihív­niuk maguk ellen? Az alko­holgőzben fogant „barátságok” kockázatosabbak, mint bárme­lyik hazárdjáték. A krimino­lógusok a megmondhatói — és ezt a statisztika alátámasztja —, a rablások áldozatai igen gyakran keresik maguknak a bajt. A záróra előtt felhangzó borongás dalból nem akarják vagy már nem tudják meghal­lani: „Mindig kettőn áll a vá­sár.” Polgár György

Next