Népszabadság, 1984. október (42. évfolyam, 231-256. szám)

1984-10-13 / 241. szám

4 NÉPSZABADSÁG 1984. október 13., szombat FEHÉR FARKAS — Hé, fehér Farkas! — kiáltott a diszpécserterem felé siető ember után a vezető aknász, akit a mén­­kesi bányaüzem kapujában kértem, hogy segítsen megkeresni a befelé tóduló sokaságból Farkas Elemért. A megszólított ember megtorpant, kutató tekintettel vizsgált minket, idegeneket, aztán lekapta a védősi­sakját, azzal intett vissza: várjunk, mindjárt jön. Ekkor láttam, hogy a haja hófehér. Még csak negyvenegy éves. Ké­sőbb, amikor végigkísért a bányá­ban, mondta is: — Lehet, hogy a hajam feketesé­gével kellett fizetnem mindenért. Nem baj, hiszen nem fáj. Valóban nem fáj még a korai de­­resedés sem, ám vagy betegségnek kell sújtania, vagy sok tüskének se­beznie azt, akit így fest meg az élet idő előtt. Farkas Elemér makkegész­séges. Még középtermetűnek is alig mondható, de inas, szívós, egy deka felesleg sincs rajta. A szeme éber, a közelében megeső minden mozdu­latra villan; a füle még a szavak mögött is kutat; az arcidegeinek ap­ró rándulásain is látni, hogy azonnal reagál még a letompított felhangok­ra is. Illik a ragadvány- és a csa­ládneve is hozzá: mindig küzdelem­re kész. Ha megsebzik, nem panasz­kodik; vagy félrevonul és próbálja kitépni önmagából a fájó tüskéket, vagy összeszorított fogakkal, belül­ről vérezve is küzd, hajszolja a zsák­mányt. Igen, a zsákmányt, amely esetében a boldogulás, maga az élet. „Cigánynak születtem” Így, erre nevelte a sorsa. Például tiszta jelessel végezte Mindszenten az általános iskola mind a nyolc osztályát, és a legjobbak között sze­repelt a gépipari technikum felvé­teli vizsgáján is, hely hiányában mégis elutasították. — Pedig nagyon szeretem a gé­peket,­ el akartam, tudtam tanulni — mondja, és amikor kérdezem, hogy miért nem fellebbezett az el­utasító döntés ellen, csak megvonja a vállát: — Nem volt nekünk aján­dék hírónk, sem olyan rokonságunk, hogy két kezet mos alapon bejussak az iskolába. Így jutott be ugyanis egy olyan fiú is, aki csupa kettessel botladozott nyolc esztendőn, át, ve­lem egy padban. — Csak a befolyás vagy a pénz segíthetett volna magán? — kérde­zem, mire visszafogott hangon fé­ljél:— Vagy ha csak a naptól bámul­tam volna le. Néz rám, és látja közöttünk az ér­tetlenség falát, ezért teszi hozzá ke­sernyés mosollyal: — Cigány vagyok. A mögöttes értelme szavainak, hogy kimondták rá az ítéletet: ne tanulj, cigány! Ezt sugallja az is, amit a gyermekkoráról elmond. Olyan szegények voltak, hogy a mindszenti templom előtt kuporgó koldus is csak foghegyről köszönt vissza nekik. Az apja pedig min­dent megkísérelt, hogy valamire jussanak: vályogot vetett, Pestre in­gázott kőműveseknek segédkezni, hegedült lakodalomban, mulatság­ban, ahová hívták, és ahová been­gedték. Neki kölyökként az volt a dolga, hogy segítsen az apjának: ás­ta az agyagos földet, kubikolt, haj­­nalonta ő vásárolta a kenyeret, mert a szülői szigor rá osztotta a beszer­zés dolgát. Mégsem hiányzott, ké­sett soha az iskolából. — Nem mintha én különleges gyermek lettem volna — igyekszik megértetni akkori körülményeit —, de már kiskölyökként megfogadtam, hogy más életet akarok, mint ami nekünk jutott, és megértettem, hogy a kiút az iskolapadból vezet. Leánynevelő intézet? Az igyekezete ellenére sem sike­rült továbbtanulnia, így, ezért ke­rült a ménkesi bányához. — Ez az első, és remélem, hogy az utolsó munkahelyem — mondja, ám nyomban hozzáteszi: — Ne higy­­gye, hogy ez itt valami jótékonysá­gi leánynevelő intézet. Aki itt bol­dogulni akar, annak oda kell tennie a testét a munkához. Ügyes felszó­lalásokkal itt egy fillérhez sem jut­hat senki. Én például hosszú éve­kig a külszínen dolgoztam, mert a bánya törvénye: 18 éven alul senki sem szállhat le. Takarítottam, ra­kodtam, borogattam a teli csilléket, az üreseket a mozdonyhoz kapcsol­tam, és parancsolt nekem mindenki, aki éppen erre járt. Aztán lejutot­tam a bányába is, frontfejtésen csa­patnál csillés lettem. A sorban még mindig a legutolsó. A fizetéséért ment, amikor az íro­dában látott egy hirdetményt: gép­kezelői tanfolyamra lehet jelentkez­ni. — Írjanak be — mutatott a tobor­­zóplakátra. — Ne bomoljon, Farkas! — le­gyintett az irodista, mint akinek semmi kedve tréfálkozni. — Az elsők közé kerültem a vizs­gán — emlékszik vissza. — Később már mindenféle gépet kezeltem a bányában, amikor elismerték a tár­saim és vezetőim, hogy valóban nem­hiába tanultam. Ennek ellenére, amikor két esztendő múltán moz­donyvezetői tanfolyamra jelentkez­tem, ugyancsak nem ment könnyen, hogy beírják a nevemet a hallgatók közé. Eltelt egy év, amíg elismerték, hogy mozdonyvezetőként is értem a dolgom. Később jelentkeztem mar­xista—leninista középiskolára, oda igyekezett egy rendész is, aki kirö­högött : — Kemény dió lenne a tanulás neked, kis Farkas! — Együtt jártunk egy fél évig — folytatja —, ő ugyanis feladta. Me­gint csak jó eredménnyel vizsgáz­tam. Mégsem akartak később a marxizmus-leninizmus esti egyete­mére elengedni, mondván: az egye­tem már túl magas akadály. Dolgoz­tam, iskolába jártam, bizonyítottam itt is, ott is. Munkanapot, tanórát so­ha nem mulasztottam, és végül si­kerrel vizsgáztam megint. Mint most legutóbb is, amikor letettem a vájár­vizsgát. Ami természetes Nem volt nagy szüksége rá, hiszen ma már külszíni felvigyázó. Az az elsődleges dolga, hogy a főaknász utasításának megfelelően gondos­kodjon a kitermelt szén kiszállításá­ról­ a bányából, az üres csillék be­juttatásáról a munkahelyre. Egy műszak alatt, ha minden rend­ben van, 500 csille barnaszenet termel­nek. Mostanában azonban nem megy rendben semmi. Megtörténik, hogy naphosszat csak kő jön ki a bányá­ból, mert a frontfejtésen elfogyott a szénér, és hogy újhoz jussanak, 50 méter átmérőjű meddőt kell áttörni. Pedig a bányász pénze a bánya mé­lyén és a külszínen egyaránt a fron­tokról felszínre hozott szénmennyi­ségtől függ. Most például hiába dol­gozik minden vasárnap is Farkas Elemér, 7000 forintnál egy hónapban sem kap többet. Az ő gondja pedig, hogy a diszpécserszolgálat szüntelen készenlétben éljen, jelezze a metán­veszélyt, a szállítószalagok, a gépek legkisebb hibáit is, és időben intéz­kedjen ilyenkor. Rá hárul a feladat, hogy javításokhoz a gépalkatrészek eljussanak a munkahelyre, a két mozdonyuk megfelelő időben szállít­sa a bányászokat a két kilométer hosszú, japán gyártmányú futósza­laghoz, amelyen, mint egy mozgó járdán, eljuthat mindenki a maga csapatához. Igen, 7000 forintért a hét minden napján — piros betűs ünnepnapo­kon is! — így küszködik, és közben tudja, hogy igyekezetétől, munkájá­tól függ a bánya mélyén dolgozó társak munkájának az eredménye, magasabb keresete is. Ez az ember, aki hosszú esztendők óta így bizo­nyított, végül kérte a felvételét a pártba. Ám a korábbi párttitkár így utasította el: " örült, hogy a KISZ-ben meg­tűrnek! Ki nem mondva ott lebegett kö­zöttük megbélyegző módon: mind a ketten tudjuk, hogy cigány vagy! Nyugdíjba ment az a párttitkár, és a helyére új embert választottak. Farkas Elemérnek ő már így felelt: — Becsüllek, mert dolgos, tisztes­séges ember vagy, a munkádra még soha nem hallottam panaszt. Magam is javaslom, hogy vegyenek fel a pártba, de fogadd meg a tanácso­mat: csak úgy vállald, hogy egyszer sem hibázol. Nem engedheted meg magadnak. Mások mondják róla, hogy 14 év, óta párttag, és még valóban nem hi­bázott. A maga saját dolgairól nem így vélekedik. A külszínen dolgozóik közül minden harmadik cigány.„ Akadnak, akik nehezen fogadják el őt főnöküknek, mondván: „Pont te dirigálsz nekünk?!” Így aztán akad, akiket a bánya rendje szerint bér­­csökkentéssel kellett büntetnie, és van olyan is, akit Ménkesről egyszer s mindenkorra kitiltatott. Ezeket az eseteket azonban személyes kudar­caként fogja fel. Számára az­ a ter­mészetes, hogy akad, akivel elvégez­tette a nyolc általános iskolát, vagy miután együtt dolgozott egy fiatal­emberrel, igyekezett bányásznak ne­velni, majd így ajánlhatta a csapat­hoz: fogadjátok be, közénk való. Az arcuk verejtékével önmagát nem menti fel a balsike­rek alól, hiszen a társakért való küszködés számára az egyetlen elfo­gadható állapot. Például kérdezem a személyes sikereiről, és eszébe sem jut ezek közé sorolni, hogy egy fia­tal bányászt a legutóbbi taggyűlé­sen párttagnak ajánlott a helyi KISZ-szervezettel. A KISZ-titkár mondta el: a legtöbbet Farkas elv­társ tette, hogy ez a társunk nyi­tott szemmel járjon a világban, jobb, igazabb ember legyen. Nem tartja sikeres embernek ön­magát, pontosabban szólva nem ilyenformán osztályoz gondolati ér­tékrendje. Otthont teremtett Dorog­­házán, a két kezével maga épített kétszobás házat. Ez szerinte a férfi mivoltából eredő elemi kötelessége volt. Felnevelt két lánygyermeket, az egyik már szakmunkás, a kiseb­bik most tanulja a mesterséget Sal­gótarjánban, szakács lesz belőle. Az idősebbik lány férjhez ment, és ne­ki is áll már a háza, amelyért az OTP-kölcsönt hónapról hónapra ő törleszti. Szerinte ez sem érdem, úgy véli, hogy az apai kötelesség egy életre szól. Most ennél a lányánál él, mert a felesége nemrég meghalt. Erről nem hajlandó beszélni, a tár­sai mondják el: deresedett a haja már korábban is, de azon a hajna­lon lett hófehér, amikor az asszo­nyától örökre búcsút vett. Nincs kedve az üres házba hazamenni. Nem attól fél, hogy magának kell mosni, főzni, takarítani. Örömmel megy még betonozni is ingyen bará­taihoz, munkatársaihoz, ha azok építkeznek. — Csak emberek közt legyek — mondja, és hosszú szünet után foly­tatja: — Nem akarom a lányom éle­tét megzavarni, szívesebben mennék munkásszállásra. Azt mondják, hogy nem lehet, hiszen van saját házam. De hát mit csináljak, ha hazame­gyek, és látom az asszony maga ké­szítette térítőit, csak rágom magam. Vívódom, hogy miért nem voltam fi­gyelmesebb, miért nem értettem meg, amikor féltékeny volt a köny­veimre, hogy miért fontosabb a be­tű is nálánál? Igaz, meg is nősül­hetnék, de hát ismerem magam, az új asszonyt folyton hasonlítgatnám az előzőhöz, az igazihoz. Az igazság, hogy nem tudok csak magamnak, magamban élni. Nem kíméli a sors Nehéz életű ember Farkas Elemér bányász. A sorsából ered: kétszer kellett és kell bizonyítania ahhoz, hogy elfogadják, elismerjék, és ez a gond kíséri minden lépését. Igaz, ki­­verekedte, hogy elfogadják és elis­merjék, a munkájával, a tisztességé­vel bizonyított ehhez messze nor­mán felül. Ám még így is adódnak olyan problémái, amelyek nem a társainál egy árnyalattal barnább bőréhez tapadnak. Nem kíméli a sorsa azoktól a konfliktusoktól sem, amelyeket a környezetében a legtöbb ember átél. Például még attól sem, hogy mikor ütköznek újabb meddő­be a fronton dolgozó bányászok. Ne­ki ilyen hónapokban éppen olyan forintos gondjai támadnak, mint sok másnak Ménkesen. Most már el kell mondanom, hogy milyen okkal igyekeztem felvázolni ennek a nógrádi bányásznak a min­dennapos küszködéseit. Nem azért, hogy bizonyítsam: életét csak nehe­zíti az a körülmény, hogy cigánynak született. Ezt nélkülem is tudja, érti majd mindenki. Sokat beszélünk kü­lönböző szerencsés szerencselovagok­ról, hiánycikkeken élősködő neppe­rekről, adócsalókról, szóval túlzottan is jól boldoguló kétes alakokról. Vannak ilyenek? Persze hogy van­nak. Ám mennyien? Ezren? Ötez­ren? Tízezren? Olyanok, mint Far­kas Elemér, szerencsére sok százez­ren vannak. Olyanok, akik, akárcsak ő, az arcuk verejtékével keresik a kenyerüket. Róluk­­ kellene többet szólnunk, az apró sikereiket is elis­merni. Mégiscsak ők viszik előbbre az életet! Sólyom József BOROS JENŐ FELVÉTELE Felavatták a Paksi Atomerőmű második reaktorblokkját Marjai József miniszterelnök-helyettes beszéde Mint lapunk első oldalán közöl­jük, Pakson felavatták az atom­erőmű második reaktorblokkját. Az ünnepségen Marjai József, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese mon­dott beszédet. Bevezetésképpen arról szólt, hogy a Paksi Atomerőmű csaknem egy évvel ezelőtt üzembe helyezett I. szá­mú, 440 megawattos reaktorblokkja bizonyította: a paksi létesítmény a világon üzemelő atomerőművek kö­zött a legbiztonságosabbak közé tar­tozik. Most felavatott II. számú reak­torblokkja már szeptember 6. óta ter­mel villamos energiát. — A mai gazdasági helyzetben fo­kozott jelentősége van annak, hogy a végleges határidőnél 24 nappal előbb valósult meg az energiatermelő egység első párhuzamos kapcsolása — állapította meg Marjai József, majd a népgazdaság idei eredményeiről szólva a többi között ezeket mondot­ta: — 1984-ben a nemzeti jövedelem növekedési üteme várhatóan megha­ e­ladja a tervezettet, az ipari termelés élénkebb a feltételezettnél. Az elért pozitívumok számbavétele mellett azonban tudnunk kell azt is, hogy ez a növekedés nem teljesen a nép­­gazdasági prioritásoknak megfelelően bontakozott ki. A tervezettnél és a népgazdasági teljesítménnyel indo­kolhatónál nagyobb mértékben nőtt az energiafelhasználás is. Az ener­giahordozók hazai termelésében ne­hézségeink és elmaradásaink vannak, gyengült az energiagazdálkodás len­dülete. Az egy évvel ezelőttihez viszonyít­va megélénkültek a szocialista orszá­gokba irányuló szállítások, bár nem mindig érik el a tervezett szintet. A jelentkező elmaradásokat az év hát­ralevő szakaszában be kell hozni. A rubelelszámolású forgalomban a passzívum a tervezetthez közel áll. Konvertibilis elszámolású kivitelünk a kívánatosnál lassúbb ütemű, ami önmagában is veszélyezteti az elő­írt áruforgalmi aktívum megteremté­sét. , A mezőgazdaság és az élelmiszer­­ipar várható fejlődése összességében megfelel a tervben előirányzottnak. A kedvezőtlen időjárás miatt azon­ban a növénytermelésben egyszáza­lékos lemaradás valószínűsíthető. Az állattenyésztés ugyanakkor várha­tóan három-négy százalékkal halad­ja meg a tervezettet. Az élelmiszer­gazdasági termékek rubel-, illetve konvertibilis elszámolású exportja a kedvezőtlen értékesítési árak ellené­re,­­többletszállítások révén, az elő­irányzottnak megfelelően alakul. Az év hátralevő részében a nép­­gazdasági terv végrehajtása közvet­lenül függ a rendezett és gyors szál­lításoktól. Egyidejűleg a termelőegy­ségeknek a lehető legnagyobb mér­tékben fokozniuk kell kibocsátásu­kat annak érdekében, hogy az érté­kesíthető árualap tovább növekedjék — hangsúlyozta Marjai József, majd az energetika feladatairól beszélt. Kiemelte: — A gazdaság energiaigényességét tovább kell csökkentenünk — enél­­kül fejlődés és növekedés nem kép­zelhető el. Biztosítanunk kell, hogy a nemzeti jövedelem egyszázalékos növekedéséhez tartozó energianövek­mény az 1970-es évtized hasonló mu­tatójának csaknem a felére csökken­jen. Ezért kell fokozni a gazdaságo­san igénybe vehető hazai energiahor­dozók kitermelését, és ezzel párhu­zamosan hiánytalanul kiaknázni a KGST-országokkal folytatott együtt­működés lehetőségeit, különös tekin­tettel az atomenergetikai berendezé­sek és a földgáz energiahordozó szál­lításának bővítésére. A Minisztertanács elnökhelyettese elmondotta: atomenergetikai cél­jaink kezdettől fogva a Szovjet­unió eredményeire, a közvetlen ma­gyar—szovjet együttműködésre és a KGST-integráció által adott lehető­ségekre támaszkodnak. A Paksi Atomerőmű az első olyan objektum, amely már felmutatta az atomener­getikai berendezések gyártása terü­letén létrejött szakosítás és kooperá­ció eredményeit. Végezetül Marjai József a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága és a Minisztertanács nevé­ben gratulált az erőmű tervezőinek, beruházóinak, hazai és külföldi kivi­telezőinek, üzemeltetőinek, a párt- és a társadalmi szerveknek az elért eredményekhez. ­ Jacques Huntzinger megbeszélései Az MSZMP Központi Bizottságá­nak meghívására október 11—12-én Budapesten tartózkodott Jacques Huntzinger, a francia Szocialista Párt igazgató irodájának tagja, a párt külügyi titkára. Kíséretében volt Jean-Christophe Romer, a kül­ügyi osztály munkatársa. A francia vendégekkel Szűrös Má­tyás, az MSZMP KB titkára, Horn Gyula, a KB külügyi osztályának ve­zetője és Kovács László osztályveze­tő-helyettes folytatott megbeszélése­ket. A szívélyes légkörű találkozókon véleményt cseréltek a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről, és áttekin­tették a két párt, illetve a két or­szág közötti kapcsolatok alakulását, fejlesztésük lehetőségeit. Az országgyűlés külügyi bizottságának ülése Pénteken a Parlamentben ülése­zett az országgyűlés külügyi bizott­sága. A tanácskozáson — amelyet Gyenes András, a bizottság elnöke vezetett — jelen volt Péter János, az országgyűlés alelnöke. A képvi­selőket Várkonyi Péter külügymi­niszter tájékoztatta a nemzetközi po­litikai helyzetről, az ENSZ 39. köz­gyűlésének munkájáról, a kormány külpolitikai tevékenységéről. Az elő­adást követően felszólalt Barcs Sán­dor (Budapest), Darvasi István (Bu­dapest), a bizottság titkára, Goszto­­nyi János (Vas), Kelen Béla (Buda­pest), Lukács János (Zala), Mezei László (Budapest), Nánási László (Szolnok), Németh Pál (Borsod), Pe­­thő Tibor (Budapest), Reidl János (Somogy), Sebesi Lászlóné (Békés) és Stock János (Veszprém) képvise­lő. (MTI) Markája Imre látogatása az NSZK-ban Dr. Markája Imre igazságügymi­niszter vezetésével október 8. és 11. között magyar küldöttség tett látoga­tást a Német Szövetségi Köztársa­ságban, dr. Hans A. Engelhard szö­vetségi igazságügyminiszter meghí­vására. A megbeszéléseken a két minisz­ter tájékoztatást adott a két ország­ban folyó jogalkotási tevékenység­ről, valamint a jogalkalmazás és az igazságszolgáltatás időszerű kérdé­seiről. Áttekintették országaik jogi kapcsolatainak alakulását is, s tár­gyaltak azok bővítésének lehetősé­geiről. Dr. Markója Imre viszontláto­­gatásra hívta meg dr. Hans A. En­­gelhardot. (MTI) Az NSZK élelmezési, mezőgazdasági és erdészeti miniszterének látogatása (Munkatársunktól.) A hazánkban tartózkodó Ignaz Ki­­ed­le, az NSZK élelmezési, mezőgaz­dasági és erdőgazdasági minisztere pénteken sajtótájékoztatón ismertette a két ország közötti élelmiszer-gazda­sági együttműködés helyzetét és a fejlesztés lehetőségeit. Itt-tartózko­­dása során több mezőgazdasági üze­met is felkeresett, járt a Hajdúszo­boszlói és a Hortobágyi Állami Gaz­daságban, a nádudvari Vörös Csil­lag Tsz-ben, s megállapította, hogy a magyar mezőgazdasági termelés erőteljesen fejlődik. Elmondotta, hogy a látogatása lehetőséget nyúj­tott arra is, hogy megbeszéléseket folytasson az agrártermelés és a ke­reskedelem fejlesztéséről. Megemlí­tette, hogy Magyarország a KGST- országok közül az első helyen áll az NSZK-ba irányuló agrárkivitelben. A Német Szövetségi Köztársaság im­portőrei tavaly több mint 420 millió márka értékben vásároltak magyar élelmiszereket, terményeket, míg a hazánkba irányuló kivitelük értéke meghaladta a 100 millió márkát. A miniszter szerint egészségesen fejlődnek a két ország közötti koo­perációk. A magyar és az NSZK- vállalatok között 50 kooperációs megállapodás van érvényben az élel­miszer-gazdaságban. A két ország között további lehetőségek kínálkoz­nak a tudományos munkakapcsola­tok elmélyítésében is.

Next