Népszabadság, 1984. október (42. évfolyam, 231-256. szám)
1984-10-13 / 241. szám
4 NÉPSZABADSÁG 1984. október 13., szombat FEHÉR FARKAS — Hé, fehér Farkas! — kiáltott a diszpécserterem felé siető ember után a vezető aknász, akit a ménkesi bányaüzem kapujában kértem, hogy segítsen megkeresni a befelé tóduló sokaságból Farkas Elemért. A megszólított ember megtorpant, kutató tekintettel vizsgált minket, idegeneket, aztán lekapta a védősisakját, azzal intett vissza: várjunk, mindjárt jön. Ekkor láttam, hogy a haja hófehér. Még csak negyvenegy éves. Később, amikor végigkísért a bányában, mondta is: — Lehet, hogy a hajam feketeségével kellett fizetnem mindenért. Nem baj, hiszen nem fáj. Valóban nem fáj még a korai deresedés sem, ám vagy betegségnek kell sújtania, vagy sok tüskének sebeznie azt, akit így fest meg az élet idő előtt. Farkas Elemér makkegészséges. Még középtermetűnek is alig mondható, de inas, szívós, egy deka felesleg sincs rajta. A szeme éber, a közelében megeső minden mozdulatra villan; a füle még a szavak mögött is kutat; az arcidegeinek apró rándulásain is látni, hogy azonnal reagál még a letompított felhangokra is. Illik a ragadvány- és a családneve is hozzá: mindig küzdelemre kész. Ha megsebzik, nem panaszkodik; vagy félrevonul és próbálja kitépni önmagából a fájó tüskéket, vagy összeszorított fogakkal, belülről vérezve is küzd, hajszolja a zsákmányt. Igen, a zsákmányt, amely esetében a boldogulás, maga az élet. „Cigánynak születtem” Így, erre nevelte a sorsa. Például tiszta jelessel végezte Mindszenten az általános iskola mind a nyolc osztályát, és a legjobbak között szerepelt a gépipari technikum felvételi vizsgáján is, hely hiányában mégis elutasították. — Pedig nagyon szeretem a gépeket, el akartam, tudtam tanulni — mondja, és amikor kérdezem, hogy miért nem fellebbezett az elutasító döntés ellen, csak megvonja a vállát: — Nem volt nekünk ajándék hírónk, sem olyan rokonságunk, hogy két kezet mos alapon bejussak az iskolába. Így jutott be ugyanis egy olyan fiú is, aki csupa kettessel botladozott nyolc esztendőn, át, velem egy padban. — Csak a befolyás vagy a pénz segíthetett volna magán? — kérdezem, mire visszafogott hangon féljél:— Vagy ha csak a naptól bámultam volna le. Néz rám, és látja közöttünk az értetlenség falát, ezért teszi hozzá kesernyés mosollyal: — Cigány vagyok. A mögöttes értelme szavainak, hogy kimondták rá az ítéletet: ne tanulj, cigány! Ezt sugallja az is, amit a gyermekkoráról elmond. Olyan szegények voltak, hogy a mindszenti templom előtt kuporgó koldus is csak foghegyről köszönt vissza nekik. Az apja pedig mindent megkísérelt, hogy valamire jussanak: vályogot vetett, Pestre ingázott kőműveseknek segédkezni, hegedült lakodalomban, mulatságban, ahová hívták, és ahová beengedték. Neki kölyökként az volt a dolga, hogy segítsen az apjának: ásta az agyagos földet, kubikolt, hajnalonta ő vásárolta a kenyeret, mert a szülői szigor rá osztotta a beszerzés dolgát. Mégsem hiányzott, késett soha az iskolából. — Nem mintha én különleges gyermek lettem volna — igyekszik megértetni akkori körülményeit —, de már kiskölyökként megfogadtam, hogy más életet akarok, mint ami nekünk jutott, és megértettem, hogy a kiút az iskolapadból vezet. Leánynevelő intézet? Az igyekezete ellenére sem sikerült továbbtanulnia, így, ezért került a ménkesi bányához. — Ez az első, és remélem, hogy az utolsó munkahelyem — mondja, ám nyomban hozzáteszi: — Ne higygye, hogy ez itt valami jótékonysági leánynevelő intézet. Aki itt boldogulni akar, annak oda kell tennie a testét a munkához. Ügyes felszólalásokkal itt egy fillérhez sem juthat senki. Én például hosszú évekig a külszínen dolgoztam, mert a bánya törvénye: 18 éven alul senki sem szállhat le. Takarítottam, rakodtam, borogattam a teli csilléket, az üreseket a mozdonyhoz kapcsoltam, és parancsolt nekem mindenki, aki éppen erre járt. Aztán lejutottam a bányába is, frontfejtésen csapatnál csillés lettem. A sorban még mindig a legutolsó. A fizetéséért ment, amikor az írodában látott egy hirdetményt: gépkezelői tanfolyamra lehet jelentkezni. — Írjanak be — mutatott a toborzóplakátra. — Ne bomoljon, Farkas! — legyintett az irodista, mint akinek semmi kedve tréfálkozni. — Az elsők közé kerültem a vizsgán — emlékszik vissza. — Később már mindenféle gépet kezeltem a bányában, amikor elismerték a társaim és vezetőim, hogy valóban nemhiába tanultam. Ennek ellenére, amikor két esztendő múltán mozdonyvezetői tanfolyamra jelentkeztem, ugyancsak nem ment könnyen, hogy beírják a nevemet a hallgatók közé. Eltelt egy év, amíg elismerték, hogy mozdonyvezetőként is értem a dolgom. Később jelentkeztem marxista—leninista középiskolára, oda igyekezett egy rendész is, aki kiröhögött : — Kemény dió lenne a tanulás neked, kis Farkas! — Együtt jártunk egy fél évig — folytatja —, ő ugyanis feladta. Megint csak jó eredménnyel vizsgáztam. Mégsem akartak később a marxizmus-leninizmus esti egyetemére elengedni, mondván: az egyetem már túl magas akadály. Dolgoztam, iskolába jártam, bizonyítottam itt is, ott is. Munkanapot, tanórát soha nem mulasztottam, és végül sikerrel vizsgáztam megint. Mint most legutóbb is, amikor letettem a vájárvizsgát. Ami természetes Nem volt nagy szüksége rá, hiszen ma már külszíni felvigyázó. Az az elsődleges dolga, hogy a főaknász utasításának megfelelően gondoskodjon a kitermelt szén kiszállításáról a bányából, az üres csillék bejuttatásáról a munkahelyre. Egy műszak alatt, ha minden rendben van, 500 csille barnaszenet termelnek. Mostanában azonban nem megy rendben semmi. Megtörténik, hogy naphosszat csak kő jön ki a bányából, mert a frontfejtésen elfogyott a szénér, és hogy újhoz jussanak, 50 méter átmérőjű meddőt kell áttörni. Pedig a bányász pénze a bánya mélyén és a külszínen egyaránt a frontokról felszínre hozott szénmennyiségtől függ. Most például hiába dolgozik minden vasárnap is Farkas Elemér, 7000 forintnál egy hónapban sem kap többet. Az ő gondja pedig, hogy a diszpécserszolgálat szüntelen készenlétben éljen, jelezze a metánveszélyt, a szállítószalagok, a gépek legkisebb hibáit is, és időben intézkedjen ilyenkor. Rá hárul a feladat, hogy javításokhoz a gépalkatrészek eljussanak a munkahelyre, a két mozdonyuk megfelelő időben szállítsa a bányászokat a két kilométer hosszú, japán gyártmányú futószalaghoz, amelyen, mint egy mozgó járdán, eljuthat mindenki a maga csapatához. Igen, 7000 forintért a hét minden napján — piros betűs ünnepnapokon is! — így küszködik, és közben tudja, hogy igyekezetétől, munkájától függ a bánya mélyén dolgozó társak munkájának az eredménye, magasabb keresete is. Ez az ember, aki hosszú esztendők óta így bizonyított, végül kérte a felvételét a pártba. Ám a korábbi párttitkár így utasította el: " örült, hogy a KISZ-ben megtűrnek! Ki nem mondva ott lebegett közöttük megbélyegző módon: mind a ketten tudjuk, hogy cigány vagy! Nyugdíjba ment az a párttitkár, és a helyére új embert választottak. Farkas Elemérnek ő már így felelt: — Becsüllek, mert dolgos, tisztességes ember vagy, a munkádra még soha nem hallottam panaszt. Magam is javaslom, hogy vegyenek fel a pártba, de fogadd meg a tanácsomat: csak úgy vállald, hogy egyszer sem hibázol. Nem engedheted meg magadnak. Mások mondják róla, hogy 14 év, óta párttag, és még valóban nem hibázott. A maga saját dolgairól nem így vélekedik. A külszínen dolgozóik közül minden harmadik cigány.„ Akadnak, akik nehezen fogadják el őt főnöküknek, mondván: „Pont te dirigálsz nekünk?!” Így aztán akad, akiket a bánya rendje szerint bércsökkentéssel kellett büntetnie, és van olyan is, akit Ménkesről egyszer s mindenkorra kitiltatott. Ezeket az eseteket azonban személyes kudarcaként fogja fel. Számára az a természetes, hogy akad, akivel elvégeztette a nyolc általános iskolát, vagy miután együtt dolgozott egy fiatalemberrel, igyekezett bányásznak nevelni, majd így ajánlhatta a csapathoz: fogadjátok be, közénk való. Az arcuk verejtékével önmagát nem menti fel a balsikerek alól, hiszen a társakért való küszködés számára az egyetlen elfogadható állapot. Például kérdezem a személyes sikereiről, és eszébe sem jut ezek közé sorolni, hogy egy fiatal bányászt a legutóbbi taggyűlésen párttagnak ajánlott a helyi KISZ-szervezettel. A KISZ-titkár mondta el: a legtöbbet Farkas elvtárs tette, hogy ez a társunk nyitott szemmel járjon a világban, jobb, igazabb ember legyen. Nem tartja sikeres embernek önmagát, pontosabban szólva nem ilyenformán osztályoz gondolati értékrendje. Otthont teremtett Dorogházán, a két kezével maga épített kétszobás házat. Ez szerinte a férfi mivoltából eredő elemi kötelessége volt. Felnevelt két lánygyermeket, az egyik már szakmunkás, a kisebbik most tanulja a mesterséget Salgótarjánban, szakács lesz belőle. Az idősebbik lány férjhez ment, és neki is áll már a háza, amelyért az OTP-kölcsönt hónapról hónapra ő törleszti. Szerinte ez sem érdem, úgy véli, hogy az apai kötelesség egy életre szól. Most ennél a lányánál él, mert a felesége nemrég meghalt. Erről nem hajlandó beszélni, a társai mondják el: deresedett a haja már korábban is, de azon a hajnalon lett hófehér, amikor az asszonyától örökre búcsút vett. Nincs kedve az üres házba hazamenni. Nem attól fél, hogy magának kell mosni, főzni, takarítani. Örömmel megy még betonozni is ingyen barátaihoz, munkatársaihoz, ha azok építkeznek. — Csak emberek közt legyek — mondja, és hosszú szünet után folytatja: — Nem akarom a lányom életét megzavarni, szívesebben mennék munkásszállásra. Azt mondják, hogy nem lehet, hiszen van saját házam. De hát mit csináljak, ha hazamegyek, és látom az asszony maga készítette térítőit, csak rágom magam. Vívódom, hogy miért nem voltam figyelmesebb, miért nem értettem meg, amikor féltékeny volt a könyveimre, hogy miért fontosabb a betű is nálánál? Igaz, meg is nősülhetnék, de hát ismerem magam, az új asszonyt folyton hasonlítgatnám az előzőhöz, az igazihoz. Az igazság, hogy nem tudok csak magamnak, magamban élni. Nem kíméli a sors Nehéz életű ember Farkas Elemér bányász. A sorsából ered: kétszer kellett és kell bizonyítania ahhoz, hogy elfogadják, elismerjék, és ez a gond kíséri minden lépését. Igaz, kiverekedte, hogy elfogadják és elismerjék, a munkájával, a tisztességével bizonyított ehhez messze normán felül. Ám még így is adódnak olyan problémái, amelyek nem a társainál egy árnyalattal barnább bőréhez tapadnak. Nem kíméli a sorsa azoktól a konfliktusoktól sem, amelyeket a környezetében a legtöbb ember átél. Például még attól sem, hogy mikor ütköznek újabb meddőbe a fronton dolgozó bányászok. Neki ilyen hónapokban éppen olyan forintos gondjai támadnak, mint sok másnak Ménkesen. Most már el kell mondanom, hogy milyen okkal igyekeztem felvázolni ennek a nógrádi bányásznak a mindennapos küszködéseit. Nem azért, hogy bizonyítsam: életét csak nehezíti az a körülmény, hogy cigánynak született. Ezt nélkülem is tudja, érti majd mindenki. Sokat beszélünk különböző szerencsés szerencselovagokról, hiánycikkeken élősködő nepperekről, adócsalókról, szóval túlzottan is jól boldoguló kétes alakokról. Vannak ilyenek? Persze hogy vannak. Ám mennyien? Ezren? Ötezren? Tízezren? Olyanok, mint Farkas Elemér, szerencsére sok százezren vannak. Olyanok, akik, akárcsak ő, az arcuk verejtékével keresik a kenyerüket. Róluk kellene többet szólnunk, az apró sikereiket is elismerni. Mégiscsak ők viszik előbbre az életet! Sólyom József BOROS JENŐ FELVÉTELE Felavatták a Paksi Atomerőmű második reaktorblokkját Marjai József miniszterelnök-helyettes beszéde Mint lapunk első oldalán közöljük, Pakson felavatták az atomerőmű második reaktorblokkját. Az ünnepségen Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott beszédet. Bevezetésképpen arról szólt, hogy a Paksi Atomerőmű csaknem egy évvel ezelőtt üzembe helyezett I. számú, 440 megawattos reaktorblokkja bizonyította: a paksi létesítmény a világon üzemelő atomerőművek között a legbiztonságosabbak közé tartozik. Most felavatott II. számú reaktorblokkja már szeptember 6. óta termel villamos energiát. — A mai gazdasági helyzetben fokozott jelentősége van annak, hogy a végleges határidőnél 24 nappal előbb valósult meg az energiatermelő egység első párhuzamos kapcsolása — állapította meg Marjai József, majd a népgazdaság idei eredményeiről szólva a többi között ezeket mondotta: — 1984-ben a nemzeti jövedelem növekedési üteme várhatóan megha eladja a tervezettet, az ipari termelés élénkebb a feltételezettnél. Az elért pozitívumok számbavétele mellett azonban tudnunk kell azt is, hogy ez a növekedés nem teljesen a népgazdasági prioritásoknak megfelelően bontakozott ki. A tervezettnél és a népgazdasági teljesítménnyel indokolhatónál nagyobb mértékben nőtt az energiafelhasználás is. Az energiahordozók hazai termelésében nehézségeink és elmaradásaink vannak, gyengült az energiagazdálkodás lendülete. Az egy évvel ezelőttihez viszonyítva megélénkültek a szocialista országokba irányuló szállítások, bár nem mindig érik el a tervezett szintet. A jelentkező elmaradásokat az év hátralevő szakaszában be kell hozni. A rubelelszámolású forgalomban a passzívum a tervezetthez közel áll. Konvertibilis elszámolású kivitelünk a kívánatosnál lassúbb ütemű, ami önmagában is veszélyezteti az előírt áruforgalmi aktívum megteremtését. , A mezőgazdaság és az élelmiszeripar várható fejlődése összességében megfelel a tervben előirányzottnak. A kedvezőtlen időjárás miatt azonban a növénytermelésben egyszázalékos lemaradás valószínűsíthető. Az állattenyésztés ugyanakkor várhatóan három-négy százalékkal haladja meg a tervezettet. Az élelmiszergazdasági termékek rubel-, illetve konvertibilis elszámolású exportja a kedvezőtlen értékesítési árak ellenére,többletszállítások révén, az előirányzottnak megfelelően alakul. Az év hátralevő részében a népgazdasági terv végrehajtása közvetlenül függ a rendezett és gyors szállításoktól. Egyidejűleg a termelőegységeknek a lehető legnagyobb mértékben fokozniuk kell kibocsátásukat annak érdekében, hogy az értékesíthető árualap tovább növekedjék — hangsúlyozta Marjai József, majd az energetika feladatairól beszélt. Kiemelte: — A gazdaság energiaigényességét tovább kell csökkentenünk — enélkül fejlődés és növekedés nem képzelhető el. Biztosítanunk kell, hogy a nemzeti jövedelem egyszázalékos növekedéséhez tartozó energianövekmény az 1970-es évtized hasonló mutatójának csaknem a felére csökkenjen. Ezért kell fokozni a gazdaságosan igénybe vehető hazai energiahordozók kitermelését, és ezzel párhuzamosan hiánytalanul kiaknázni a KGST-országokkal folytatott együttműködés lehetőségeit, különös tekintettel az atomenergetikai berendezések és a földgáz energiahordozó szállításának bővítésére. A Minisztertanács elnökhelyettese elmondotta: atomenergetikai céljaink kezdettől fogva a Szovjetunió eredményeire, a közvetlen magyar—szovjet együttműködésre és a KGST-integráció által adott lehetőségekre támaszkodnak. A Paksi Atomerőmű az első olyan objektum, amely már felmutatta az atomenergetikai berendezések gyártása területén létrejött szakosítás és kooperáció eredményeit. Végezetül Marjai József a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Minisztertanács nevében gratulált az erőmű tervezőinek, beruházóinak, hazai és külföldi kivitelezőinek, üzemeltetőinek, a párt- és a társadalmi szerveknek az elért eredményekhez. Jacques Huntzinger megbeszélései Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására október 11—12-én Budapesten tartózkodott Jacques Huntzinger, a francia Szocialista Párt igazgató irodájának tagja, a párt külügyi titkára. Kíséretében volt Jean-Christophe Romer, a külügyi osztály munkatársa. A francia vendégekkel Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára, Horn Gyula, a KB külügyi osztályának vezetője és Kovács László osztályvezető-helyettes folytatott megbeszéléseket. A szívélyes légkörű találkozókon véleményt cseréltek a nemzetközi élet időszerű kérdéseiről, és áttekintették a két párt, illetve a két ország közötti kapcsolatok alakulását, fejlesztésük lehetőségeit. Az országgyűlés külügyi bizottságának ülése Pénteken a Parlamentben ülésezett az országgyűlés külügyi bizottsága. A tanácskozáson — amelyet Gyenes András, a bizottság elnöke vezetett — jelen volt Péter János, az országgyűlés alelnöke. A képviselőket Várkonyi Péter külügyminiszter tájékoztatta a nemzetközi politikai helyzetről, az ENSZ 39. közgyűlésének munkájáról, a kormány külpolitikai tevékenységéről. Az előadást követően felszólalt Barcs Sándor (Budapest), Darvasi István (Budapest), a bizottság titkára, Gosztonyi János (Vas), Kelen Béla (Budapest), Lukács János (Zala), Mezei László (Budapest), Nánási László (Szolnok), Németh Pál (Borsod), Pethő Tibor (Budapest), Reidl János (Somogy), Sebesi Lászlóné (Békés) és Stock János (Veszprém) képviselő. (MTI) Markája Imre látogatása az NSZK-ban Dr. Markája Imre igazságügyminiszter vezetésével október 8. és 11. között magyar küldöttség tett látogatást a Német Szövetségi Köztársaságban, dr. Hans A. Engelhard szövetségi igazságügyminiszter meghívására. A megbeszéléseken a két miniszter tájékoztatást adott a két országban folyó jogalkotási tevékenységről, valamint a jogalkalmazás és az igazságszolgáltatás időszerű kérdéseiről. Áttekintették országaik jogi kapcsolatainak alakulását is, s tárgyaltak azok bővítésének lehetőségeiről. Dr. Markója Imre viszontlátogatásra hívta meg dr. Hans A. Engelhardot. (MTI) Az NSZK élelmezési, mezőgazdasági és erdészeti miniszterének látogatása (Munkatársunktól.) A hazánkban tartózkodó Ignaz Kiedle, az NSZK élelmezési, mezőgazdasági és erdőgazdasági minisztere pénteken sajtótájékoztatón ismertette a két ország közötti élelmiszer-gazdasági együttműködés helyzetét és a fejlesztés lehetőségeit. Itt-tartózkodása során több mezőgazdasági üzemet is felkeresett, járt a Hajdúszoboszlói és a Hortobágyi Állami Gazdaságban, a nádudvari Vörös Csillag Tsz-ben, s megállapította, hogy a magyar mezőgazdasági termelés erőteljesen fejlődik. Elmondotta, hogy a látogatása lehetőséget nyújtott arra is, hogy megbeszéléseket folytasson az agrártermelés és a kereskedelem fejlesztéséről. Megemlítette, hogy Magyarország a KGST- országok közül az első helyen áll az NSZK-ba irányuló agrárkivitelben. A Német Szövetségi Köztársaság importőrei tavaly több mint 420 millió márka értékben vásároltak magyar élelmiszereket, terményeket, míg a hazánkba irányuló kivitelük értéke meghaladta a 100 millió márkát. A miniszter szerint egészségesen fejlődnek a két ország közötti kooperációk. A magyar és az NSZK- vállalatok között 50 kooperációs megállapodás van érvényben az élelmiszer-gazdaságban. A két ország között további lehetőségek kínálkoznak a tudományos munkakapcsolatok elmélyítésében is.