Népszabadság, 1984. november (42. évfolyam, 257-281. szám)

1984-11-18 / 271. szám

6 „Egy történetnek mindig igaznak kell lennie, ha jó­­ravaló író beszéli. Csakhogy nem úgy, hogy megtör­tént, hanem csak úgy, hogy megtör­ténhetett volna.” Mikszáth Kálmán írta e sorokat, és éppen a hatalmas vihart fölvett különös házasság kapcsán. Közszájon forgó történetet írt meg a regényben, melyben még a szereplőket is saját, va­lódi nevükön keltette életre. Alig van regény a magyar irodalomban, amelynek tényei körül annyi vita dúlt volna, mint a Különös házasság. Jól­lehet a polémiát mindenkor az alkotás metsző antiklerikaliz­­musa váltotta ki, az évtizedek múltán — az 1930-as években — is föllángolt teliharcban a legtöbbször a regény és a tör­téneti valóság tényei közötti eltérés került szóba. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy a katolikus egyház és a hozzá közel álló körök a regény hi­telességének cáfolásával, arra hivatkozva, hogy a Mikszáth által előadott történet mozza­natai nem mindenben egyez­nek a Buttler—Dőry-per le­véltárakban őrzött tényleges adataival, a mű eszmei és mű­vészi igazságait akarták meg­semmisíteni. A regény történeti hátteré­nek felvillantásához legelőször is megírásának idejét kell megemlíteni. A Különös há­zasság 1900 áprilisától júliusig folytatásokban jelent meg a Pesti Hírlap hasábjain, tehát hat évvel azután, hogy több éves, rendkívül heves parla­menti csatározások után vég­re törvénybe iktatták a pol­gári házasság intézményét. Mikszáth 1887-től volt parla­menti képviselő, s maga is be­kapcsolódott azokba a politi­kai vitákba, amelyekben min­denekelőtt a katolikus egyház gazdasági érdekkapcsolatai és politikai befolyásának leple­zett eszközei szolgáltattak gyújtópontul. Bár Mikszáth „megsárgult krónikára”, más helyütt „nap­­­­lóra” hivatkozott regényének forrásaként, történetét csakis arra a reformkori szájhagyo­mányra alapozta, amelyet ő Bernáth Dezső — a regényben is szereplő Bernáth Zsigmond fiának — elmondásából is­mert meg. Ez a verzió és Mik­száth regénye legfontosabb vo­nulataiban megbízható hűség­gel követi a valóságos Buttler —Dőry-per tényeit, mindazon­által sajátos reformkori értel­mezést is ad a történetnek. A szájhagyomány és a mű is a história kezdetét vagy húsz esztendővel későbbre te­szi. (Így jelenhetett meg az 1810 körüli időkben induló re­gényben a gyermek Kossuth Lajos.) Gróf Buttler János „különös házassága” 1792. au­gusztus 20-án köttetett meg, ám a per alaposan belenyúlt a reformkor negyedszázadába, s az akkori politikai küzdel­mekben nagyon is sok szó esett róla. A közvélemény a peres­kedő két főúri családot a kor szempontjainak megfelelően ítélte meg — aligha lehetett el­tekinteni attól a körülmény­től, hogy a Dőry família mel­lett olyan hírhedten aulikus főurak álltak ki, mint Eötvös Ignác és Pálffy Fidél, míg Buttlert a fiatal reformnem­zedék támogatta, kiváltképp a műben Buttlerrel egyidősként megismert, valójában azonban nála 17 évvel fiatalabb Ber­náth Zsigmond, a jeles reform­kori ellenzéki politikus. Ha azt mondjuk, hogy a re­gény nem minden mozzanatá­ban, de fő vonalaiban követi a per lényegét, akkor azzal nincs ellentétben az a körül­mény, hogy a legnagyobb elté­rés az irodalom és a történel­mi hűség között éppen­ a kiin­dulási pontban van, abban ugyanis, hogy Buttler János nem kényszerből, hanem saját elhatározásából vette feleségül Dőry Katalint — vagy, ahogy a regényben szerepel: Dőry Máriát. Ez a tény, bár koránt­sem lényegtelen, nem feled­tetheti egy másik tény helytál­lóságát: az egyház dogmái akadályozták meg, hogy Buttler János fölbonthassa tűrhetetlenül rossz, és a kor erkölcsei szerint is elfogadhatatlan házasságát. Kötetek, vaskos tanulmányok je­lentek meg a Kü­lönös házasság történeti hátteré­ről, szinte vala­mennyi benne sze­replő figuráról — ha az valóságos volt — elég sok adatot ismerünk; e helyütt azonban maradjunk meg a re­gény és a per főszereplőinél. A valóságos gróf Buttler Já­nos ifjúkorában korántsem volt az a markáns arcélű főúr, akit a regényből és a filmből meg­ismerhettünk. 1773. február 25- én született, s nemigen ismer­hette meg az otthon melegét. Atyja, Buttler Gábor gróf nem sokkal tizenharmadik gyerme­kének születése után megöz­vegyült, s János csak hatéves volt, amikor az apa újra meg­nősült — vagyonos főúr létére egy sátoraljaújhelyi csizmadia elvált feleségét vette nőül. Rangon aluli házassága miatt az idős grófot gyermekei is többször súlyosan megfenye­gették. Buttler János eléggé köny­­nyelmű ifjú volt, s saját be­vallása szerint a gimnázium második osztályánál többet nem is végzett el — tehát so­hasem tanúit a sárospataki kollégiumban. Testvérbátyjai korán elhaltak, majd 1792-ben apját is elvesztette, így 19 éve­sen óriási vagyon örökösévé lett. A gróf 1791-ben ismerkedett meg báró Eötvös Ignác házá­ban Dőry Katalinnal, aki fél évvel volt fiatalabb nála. A könnyen hevülő fiatalember azonnal beleszeretett a lányba, s rögtön közölte is a báróval, hogy feleségül akarja venni unokahúgát. A Dőry család­nak persze ínyére volt a rop­pant gazdag főúr házassági ajánlata, s az apa, Dőry Gábor — a regényben Mikszáth Ist­ván keresztnévvel szerepelteti — Buttler családjánál rendkí­vüli hévvel szorgalmazta, hogy a fiatalkorú gróf megkapja a hozzájárulást a házasságkö­téshez. Családi viták s az ira­tok gyors megszerzése után 1792. augusztus 20-án a főúri családok szokásait tekintve valóban „különös házasságot” kötött a két ifjú Girincsen, Dőryék birtokán. Az esküvőn sem a Dőryék, sem Buttler rokonságából nem vett részt senki. Dőry Katalinról minden fennmaradt forrás alapján biz­ton állíthatjuk, hogy könnyű­vérű, felelőtlen és gyönge jel­lemű teremtés volt. Valószínű­leg már Buttlerrel való meg­ismerkedésekor viszonya volt Szirmay Józseffel, egy kalan­dos életű földbirtokossal. Igen valószínű, hogy ő lehetett az apja annak a halva született gyermeknek, aki 1793 elején jött világra a Buttler család otthonában. A házaspárnak több gyereke nem lett, s mind­össze kétévi együttélés után, 1794-ben a férj is, és a feleség is rájött a házasság értelmet­lenségére, mindketten másutt kerestek szerencsét. (Buttler azonban nem Horváth Piros­kánál, aki Mikszáth képzeleté­nek a szülöttje.) Már 1794-ben szétköltöztek, és Buttler még ebben az évben a házastársi hűség megszegésével vádolva feleségét, a kötelék felbontásá­ra kérte fel az egri püspöki szentszéket. Több mint három évtizedig tartott a pereskedés — nem­egyszer a Szirmay Józseffel összeköltözött Buttlerné is ke­resetet adott be férje ellen a tartásdíj összegét kifogásolva —, mígnem a prímási szent­szék 1833 júliusában végleg elutasította Buttler perét, és azt sem engedte meg, hogy a gróf fellebbezhessen a pápá­hoz. Ezután Buttler egyet tehe­tett: hatalmas vagyonából kü­lönböző alapítványokra aján­lott fel tekintélyes összegeket — például 126 ezer forintot hagyott a Ludovika akadémiá­ra —, s birtokainak nagy ré­szét két távolabbi rokonára hagyta. Szerencsétlen életét 1845 májusában fejezte be. A hasonlóképpen boldogtalan sorsú Buttler Jánosné — Dőry Katalin mindvégig férje nevét viselte — élete végéig állandó pénzzavarokkal küszködve, hét évvel később halt meg. Papp Gábor Perben a világgal Különös házasság ■ uji­UfíV é­s NÉPSZABADSÁG 1984. november 18., vasárnap ­ma a ismer­er s ~ naffcrrf __..............................................................­.......................................................................................................................... .................................. ..................................... Japán ünnepség A hős szamuráj, a kimonós hölgy és a fehér ruhás menyasz­­szony jelmezét öltöt­ték fel a tokiói kisfiúk és kislányok arra a hagyományos szer­tartásra, amelyet az ősök tiszteletére ren­deznek, és­­amelynek a részvevői két-, öt- és hároméves gyere­kek jó egészségéért imádkoznak. Bolondok karneválja Az NDK-beli Markranstadt városban a bolondok felvonulá­sával nyílt meg a hagyományos karnevál. Egy bolond százat csi­nál? Dehogy. Sokkal többet. Csónakázó hattyúk A közelítő tél kétségbevonhatatlan jele, hogy az NSZK-beli Hamburgban „behajóztak”, téli­ szállásukra vitték az Alster-tó mintegy száz hattyúját. , * W-W1* '-■WrW'j ‘W.V - | 50 éve történt f 1. . ...•­­ „Nem normális, de beszá­mítható”. Az egész ügy olyan, -------------- mint valami hát­borzongató rémregény miszti­kus és véres meséje. Tele kép­telenséggel és hihetetlenség­gel és mégis valóság. Valaki gyárigazgató, háztulajdonos, családapa, egy napon eladja a házát, és elindul robbantókör­­útra, telerakja borzalmas ere­jű robbanóanyagokkal a zse­bét, vásárol, pénzt költ, utazik és tömeggyilkolásokat rendez, látszólag minden cél és érte­lem nélkül. Hiszen haszna nincs belőle, sőt sok pénzébe kerül. Olyan a tárgyalás, is, mint valami grandguignol. El­képesztő, lélegzetelállító és ha az ember nem tudná, hogy va­lóság a vér, a mélységbe zu­hant vonat, a cafatokká sza­kadt 22 emberrel, a jajgató se­besültekkel, a halálhörgéses éjszakán ott kint Biatorbá­­gyon a füstölgő fáklyák fényé­ben, ha mindezeket nem tud­ná az ember, akkor azt hihet­­né, hogy groteszk kabaré ez. Matuska Szilveszter? Ki ez az ember? Milyen titkok véres ködében úszik különben amúgy rendes, polgári alakja. Világ­hírű elmeorvosok vizsgálták és azt mondják róla, hogy ép­elméjű. Nem egészen normá­lis, de beszámítható. (Népsza­va, 5-én, tudósítás a budapesti Matuska-per első napjáról.) Korzósh­ató. Budapest vá­­---------------------­rosában ma­napság mindenki rohan. Mint­ha az egész városnak állandó­an valami sietős dolga volna, mindenki siet, törekszik a má­sikat előzni. Ahol valamikor a korzó virult, ott is gondolat­terhes, sietős emberek járnak. Hej, pedig de szép dolog, nyu­godt dolog: gondtalanul sétál­ni. A békevilág derűje kell hozzája háttérnek: „Korzózni” indultak a céltalanul sétálga­tók, akik elárasztották a Bel­város utcáit, a Hatvani-utcát, amely később Kossuth Lajos­­utca lett, a Koronaherceg-ut­cát (a mostani Petőfi Sándor - utca) és a Váci-utcának azt a részét, amely a Piaristák há­zától a Vörösmarty­ térig ter­jedt. Színes, kedves kép volt a pesti korzó, voltak megszokott alakjai is, a­kik rendeken meg­jelentek minden nap és akiket látásból ismert az egész város, mert már régen világváros volt Budapest, amikor még mindig megőrzött bizonyos kisvárosi romantikát. Először a Kossuth Lajos­ utcai villamos zavarta meg a korzón békességgel já­ró­kelőket. Azután: az autó! A frakker valahogyan közvetle­nebb jármű volt, a lovacskák békén kocogtak a gyalogjárók között, az autó vagy éppen az autóbusz elől ijedten ugrál fél­re mindenki. Valamit kellene tenni, talán egy utcát kellene adni a pesti korzónak, a gond­talan sétálóknak, a tündöklő kirakatokat békén szemlélők­nek ...! (Pesti Hírlap, 7-én.) Németország fegyverkezik. Vadul ugranak fölfelé a Har­madik Birodalom fegyverkezé­si kiadásai. Az 1933—34-es költségvetési évben még csak 950 millió márka szerepelt összesen a hadsereg, az „ön­kéntes” munkaszolgálat és a rendőrség tételénél. Az 1934— 35-ös költségvetés már 2050 millió márkát irányoz elő ugyanezekre a célokra. Pedig a hivatalos, nyíltan bevallott ki­adások csak egy részét jelen­tik a tényleges fegyverkezési költségeknek. (Népszava, 11- én.) Kevés a parkolóhely. Az au­tomo­bilok és motorkerékpárok sza­porodásával kapcsolatosan fel­merül a gépjárművek elhelye­zésének kérdése is. A motoros eszközökkel közlekedő lakos­ság mind nehezebben találja meg a helyet, ahol kocsiját le­állítva őrizet nélkül hagyhat­ja. A főútvonalakon még egy­előre nem okoz nehézséget a kocsiknak a gyalogjárda mel­lett való leállítása, azonban a mellékutcákon, tereken, ahol nincs széles hely a közlekedés részére, nagyobbszámú leállí­tott kocsi a forgalmat akadá­lyozza. Sőt kisebb-nagyobb baleseteket is idézhet elő. Bu­dapesten már a jelenlegi for­galom is legalább 15—20, fel­ügyelet alatt álló parkhelyet követel. A gépjárművek a nemzeti vagyonnak tekintélyes részét képviselik és ezért ál­lamérdek is, hogy ne álljanak minden felügyelet nélkül sza­­na­széjjel, úgy a forgalom biz­tonságának hátrányára, mint a tolvajlás lehetőségének kitéve. (Pesti Hírlap, 14-én.) Válogatta: Pintér István Náci emlék Újabb víz alatti expedíciót szerveztek Ausztriában a Toplitz-tóba süllyesztett hitleri hagya­ték felkutatására. Náci dokumentumok és rabolt kincsek helyett egy vízi aknát halásztak ki az osztrák hadsereg búvárai. ízlés dolga Minden állatbarát tet­szése és ízlése szerint vá­laszthatja ki kedvencét a népes állatseregletből. Ennek a frankfurti csa­vargónak történetesen a patkányra esett a válasz­tása. Ámbár meglehet, hogy a patkány szemelte ki őt... Salvador Dali fia? Az olasz Giuseppe Ros­­si makacsul állítja, hogy a világhírű spanyol festő, Salvador Dali egyszülött fia. A puszta hasonlóság és a megtévesztő bajusz­­utánzat azonban aligha fogja meggyőzni a gyer­mektelen művészt az „apasági kereset" megala­pozottságáról.

Next