Népszabadság, 1984. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-18 / 271. szám
6 „Egy történetnek mindig igaznak kell lennie, ha jóravaló író beszéli. Csakhogy nem úgy, hogy megtörtént, hanem csak úgy, hogy megtörténhetett volna.” Mikszáth Kálmán írta e sorokat, és éppen a hatalmas vihart fölvett különös házasság kapcsán. Közszájon forgó történetet írt meg a regényben, melyben még a szereplőket is saját, valódi nevükön keltette életre. Alig van regény a magyar irodalomban, amelynek tényei körül annyi vita dúlt volna, mint a Különös házasság. Jóllehet a polémiát mindenkor az alkotás metsző antiklerikalizmusa váltotta ki, az évtizedek múltán — az 1930-as években — is föllángolt teliharcban a legtöbbször a regény és a történeti valóság tényei közötti eltérés került szóba. Ennek a legfőbb oka az volt, hogy a katolikus egyház és a hozzá közel álló körök a regény hitelességének cáfolásával, arra hivatkozva, hogy a Mikszáth által előadott történet mozzanatai nem mindenben egyeznek a Buttler—Dőry-per levéltárakban őrzött tényleges adataival, a mű eszmei és művészi igazságait akarták megsemmisíteni. A regény történeti hátterének felvillantásához legelőször is megírásának idejét kell megemlíteni. A Különös házasság 1900 áprilisától júliusig folytatásokban jelent meg a Pesti Hírlap hasábjain, tehát hat évvel azután, hogy több éves, rendkívül heves parlamenti csatározások után végre törvénybe iktatták a polgári házasság intézményét. Mikszáth 1887-től volt parlamenti képviselő, s maga is bekapcsolódott azokba a politikai vitákba, amelyekben mindenekelőtt a katolikus egyház gazdasági érdekkapcsolatai és politikai befolyásának leplezett eszközei szolgáltattak gyújtópontul. Bár Mikszáth „megsárgult krónikára”, más helyütt „naplóra” hivatkozott regényének forrásaként, történetét csakis arra a reformkori szájhagyományra alapozta, amelyet ő Bernáth Dezső — a regényben is szereplő Bernáth Zsigmond fiának — elmondásából ismert meg. Ez a verzió és Mikszáth regénye legfontosabb vonulataiban megbízható hűséggel követi a valóságos Buttler —Dőry-per tényeit, mindazonáltal sajátos reformkori értelmezést is ad a történetnek. A szájhagyomány és a mű is a história kezdetét vagy húsz esztendővel későbbre teszi. (Így jelenhetett meg az 1810 körüli időkben induló regényben a gyermek Kossuth Lajos.) Gróf Buttler János „különös házassága” 1792. augusztus 20-án köttetett meg, ám a per alaposan belenyúlt a reformkor negyedszázadába, s az akkori politikai küzdelmekben nagyon is sok szó esett róla. A közvélemény a pereskedő két főúri családot a kor szempontjainak megfelelően ítélte meg — aligha lehetett eltekinteni attól a körülménytől, hogy a Dőry família mellett olyan hírhedten aulikus főurak álltak ki, mint Eötvös Ignác és Pálffy Fidél, míg Buttlert a fiatal reformnemzedék támogatta, kiváltképp a műben Buttlerrel egyidősként megismert, valójában azonban nála 17 évvel fiatalabb Bernáth Zsigmond, a jeles reformkori ellenzéki politikus. Ha azt mondjuk, hogy a regény nem minden mozzanatában, de fő vonalaiban követi a per lényegét, akkor azzal nincs ellentétben az a körülmény, hogy a legnagyobb eltérés az irodalom és a történelmi hűség között éppen a kiindulási pontban van, abban ugyanis, hogy Buttler János nem kényszerből, hanem saját elhatározásából vette feleségül Dőry Katalint — vagy, ahogy a regényben szerepel: Dőry Máriát. Ez a tény, bár korántsem lényegtelen, nem feledtetheti egy másik tény helytállóságát: az egyház dogmái akadályozták meg, hogy Buttler János fölbonthassa tűrhetetlenül rossz, és a kor erkölcsei szerint is elfogadhatatlan házasságát. Kötetek, vaskos tanulmányok jelentek meg a Különös házasság történeti hátteréről, szinte valamennyi benne szereplő figuráról — ha az valóságos volt — elég sok adatot ismerünk; e helyütt azonban maradjunk meg a regény és a per főszereplőinél. A valóságos gróf Buttler János ifjúkorában korántsem volt az a markáns arcélű főúr, akit a regényből és a filmből megismerhettünk. 1773. február 25- én született, s nemigen ismerhette meg az otthon melegét. Atyja, Buttler Gábor gróf nem sokkal tizenharmadik gyermekének születése után megözvegyült, s János csak hatéves volt, amikor az apa újra megnősült — vagyonos főúr létére egy sátoraljaújhelyi csizmadia elvált feleségét vette nőül. Rangon aluli házassága miatt az idős grófot gyermekei is többször súlyosan megfenyegették. Buttler János eléggé könynyelmű ifjú volt, s saját bevallása szerint a gimnázium második osztályánál többet nem is végzett el — tehát sohasem tanúit a sárospataki kollégiumban. Testvérbátyjai korán elhaltak, majd 1792-ben apját is elvesztette, így 19 évesen óriási vagyon örökösévé lett. A gróf 1791-ben ismerkedett meg báró Eötvös Ignác házában Dőry Katalinnal, aki fél évvel volt fiatalabb nála. A könnyen hevülő fiatalember azonnal beleszeretett a lányba, s rögtön közölte is a báróval, hogy feleségül akarja venni unokahúgát. A Dőry családnak persze ínyére volt a roppant gazdag főúr házassági ajánlata, s az apa, Dőry Gábor — a regényben Mikszáth István keresztnévvel szerepelteti — Buttler családjánál rendkívüli hévvel szorgalmazta, hogy a fiatalkorú gróf megkapja a hozzájárulást a házasságkötéshez. Családi viták s az iratok gyors megszerzése után 1792. augusztus 20-án a főúri családok szokásait tekintve valóban „különös házasságot” kötött a két ifjú Girincsen, Dőryék birtokán. Az esküvőn sem a Dőryék, sem Buttler rokonságából nem vett részt senki. Dőry Katalinról minden fennmaradt forrás alapján bizton állíthatjuk, hogy könnyűvérű, felelőtlen és gyönge jellemű teremtés volt. Valószínűleg már Buttlerrel való megismerkedésekor viszonya volt Szirmay Józseffel, egy kalandos életű földbirtokossal. Igen valószínű, hogy ő lehetett az apja annak a halva született gyermeknek, aki 1793 elején jött világra a Buttler család otthonában. A házaspárnak több gyereke nem lett, s mindössze kétévi együttélés után, 1794-ben a férj is, és a feleség is rájött a házasság értelmetlenségére, mindketten másutt kerestek szerencsét. (Buttler azonban nem Horváth Piroskánál, aki Mikszáth képzeletének a szülöttje.) Már 1794-ben szétköltöztek, és Buttler még ebben az évben a házastársi hűség megszegésével vádolva feleségét, a kötelék felbontására kérte fel az egri püspöki szentszéket. Több mint három évtizedig tartott a pereskedés — nemegyszer a Szirmay Józseffel összeköltözött Buttlerné is keresetet adott be férje ellen a tartásdíj összegét kifogásolva —, mígnem a prímási szentszék 1833 júliusában végleg elutasította Buttler perét, és azt sem engedte meg, hogy a gróf fellebbezhessen a pápához. Ezután Buttler egyet tehetett: hatalmas vagyonából különböző alapítványokra ajánlott fel tekintélyes összegeket — például 126 ezer forintot hagyott a Ludovika akadémiára —, s birtokainak nagy részét két távolabbi rokonára hagyta. Szerencsétlen életét 1845 májusában fejezte be. A hasonlóképpen boldogtalan sorsú Buttler Jánosné — Dőry Katalin mindvégig férje nevét viselte — élete végéig állandó pénzzavarokkal küszködve, hét évvel később halt meg. Papp Gábor Perben a világgal Különös házasság ■ ujiUfíV és NÉPSZABADSÁG 1984. november 18., vasárnap ma a ismerer s ~ naffcrrf __........................................................................................................................................................................................ .................................. ..................................... Japán ünnepség A hős szamuráj, a kimonós hölgy és a fehér ruhás menyaszszony jelmezét öltötték fel a tokiói kisfiúk és kislányok arra a hagyományos szertartásra, amelyet az ősök tiszteletére rendeznek, ésamelynek a részvevői két-, öt- és hároméves gyerekek jó egészségéért imádkoznak. Bolondok karneválja Az NDK-beli Markranstadt városban a bolondok felvonulásával nyílt meg a hagyományos karnevál. Egy bolond százat csinál? Dehogy. Sokkal többet. Csónakázó hattyúk A közelítő tél kétségbevonhatatlan jele, hogy az NSZK-beli Hamburgban „behajóztak”, téli szállásukra vitték az Alster-tó mintegy száz hattyúját. , * W-W1* '-■WrW'j ‘W.V - | 50 éve történt f 1. . ...• „Nem normális, de beszámítható”. Az egész ügy olyan, -------------- mint valami hátborzongató rémregény misztikus és véres meséje. Tele képtelenséggel és hihetetlenséggel és mégis valóság. Valaki gyárigazgató, háztulajdonos, családapa, egy napon eladja a házát, és elindul robbantókörútra, telerakja borzalmas erejű robbanóanyagokkal a zsebét, vásárol, pénzt költ, utazik és tömeggyilkolásokat rendez, látszólag minden cél és értelem nélkül. Hiszen haszna nincs belőle, sőt sok pénzébe kerül. Olyan a tárgyalás, is, mint valami grandguignol. Elképesztő, lélegzetelállító és ha az ember nem tudná, hogy valóság a vér, a mélységbe zuhant vonat, a cafatokká szakadt 22 emberrel, a jajgató sebesültekkel, a halálhörgéses éjszakán ott kint Biatorbágyon a füstölgő fáklyák fényében, ha mindezeket nem tudná az ember, akkor azt hihetné, hogy groteszk kabaré ez. Matuska Szilveszter? Ki ez az ember? Milyen titkok véres ködében úszik különben amúgy rendes, polgári alakja. Világhírű elmeorvosok vizsgálták és azt mondják róla, hogy épelméjű. Nem egészen normális, de beszámítható. (Népszava, 5-én, tudósítás a budapesti Matuska-per első napjáról.) Korzósható. Budapest vá---------------------rosában manapság mindenki rohan. Mintha az egész városnak állandóan valami sietős dolga volna, mindenki siet, törekszik a másikat előzni. Ahol valamikor a korzó virult, ott is gondolatterhes, sietős emberek járnak. Hej, pedig de szép dolog, nyugodt dolog: gondtalanul sétálni. A békevilág derűje kell hozzája háttérnek: „Korzózni” indultak a céltalanul sétálgatók, akik elárasztották a Belváros utcáit, a Hatvani-utcát, amely később Kossuth Lajosutca lett, a Koronaherceg-utcát (a mostani Petőfi Sándor - utca) és a Váci-utcának azt a részét, amely a Piaristák házától a Vörösmarty térig terjedt. Színes, kedves kép volt a pesti korzó, voltak megszokott alakjai is, akik rendeken megjelentek minden nap és akiket látásból ismert az egész város, mert már régen világváros volt Budapest, amikor még mindig megőrzött bizonyos kisvárosi romantikát. Először a Kossuth Lajos utcai villamos zavarta meg a korzón békességgel járókelőket. Azután: az autó! A frakker valahogyan közvetlenebb jármű volt, a lovacskák békén kocogtak a gyalogjárók között, az autó vagy éppen az autóbusz elől ijedten ugrál félre mindenki. Valamit kellene tenni, talán egy utcát kellene adni a pesti korzónak, a gondtalan sétálóknak, a tündöklő kirakatokat békén szemlélőknek ...! (Pesti Hírlap, 7-én.) Németország fegyverkezik. Vadul ugranak fölfelé a Harmadik Birodalom fegyverkezési kiadásai. Az 1933—34-es költségvetési évben még csak 950 millió márka szerepelt összesen a hadsereg, az „önkéntes” munkaszolgálat és a rendőrség tételénél. Az 1934— 35-ös költségvetés már 2050 millió márkát irányoz elő ugyanezekre a célokra. Pedig a hivatalos, nyíltan bevallott kiadások csak egy részét jelentik a tényleges fegyverkezési költségeknek. (Népszava, 11- én.) Kevés a parkolóhely. Az automobilok és motorkerékpárok szaporodásával kapcsolatosan felmerül a gépjárművek elhelyezésének kérdése is. A motoros eszközökkel közlekedő lakosság mind nehezebben találja meg a helyet, ahol kocsiját leállítva őrizet nélkül hagyhatja. A főútvonalakon még egyelőre nem okoz nehézséget a kocsiknak a gyalogjárda mellett való leállítása, azonban a mellékutcákon, tereken, ahol nincs széles hely a közlekedés részére, nagyobbszámú leállított kocsi a forgalmat akadályozza. Sőt kisebb-nagyobb baleseteket is idézhet elő. Budapesten már a jelenlegi forgalom is legalább 15—20, felügyelet alatt álló parkhelyet követel. A gépjárművek a nemzeti vagyonnak tekintélyes részét képviselik és ezért államérdek is, hogy ne álljanak minden felügyelet nélkül szanaszéjjel, úgy a forgalom biztonságának hátrányára, mint a tolvajlás lehetőségének kitéve. (Pesti Hírlap, 14-én.) Válogatta: Pintér István Náci emlék Újabb víz alatti expedíciót szerveztek Ausztriában a Toplitz-tóba süllyesztett hitleri hagyaték felkutatására. Náci dokumentumok és rabolt kincsek helyett egy vízi aknát halásztak ki az osztrák hadsereg búvárai. ízlés dolga Minden állatbarát tetszése és ízlése szerint választhatja ki kedvencét a népes állatseregletből. Ennek a frankfurti csavargónak történetesen a patkányra esett a választása. Ámbár meglehet, hogy a patkány szemelte ki őt... Salvador Dali fia? Az olasz Giuseppe Rossi makacsul állítja, hogy a világhírű spanyol festő, Salvador Dali egyszülött fia. A puszta hasonlóság és a megtévesztő bajuszutánzat azonban aligha fogja meggyőzni a gyermektelen művészt az „apasági kereset" megalapozottságáról.