Népszabadság, 1984. november (42. évfolyam, 257-281. szám)
1984-11-23 / 275. szám
1984. november 23., péntek NÉPSZABADSÁG Benke Valéria látogatása Baranyában Benke Valéria, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke kétnapos látogatást tett Baranya megyében. Szerdán a megyei pártbizottság székházában a megye vezetői fogadták, majd Lukács János, a megyei pártbizottság első titkára tájékoztatta a térség gazdasági, politikai, társadalmi helyzetéről, valamint az MSZMP tizenharmadik kongresszusát megelőzőtaggyűlések tapasztalatairól. A Politikai Bizottság tagja ezután a Magyar Televízió pécsi körzeti stúdiójába látogatott. Benke Valéria csütörtököm a Magyar Tudományos Akadémia pécsi regionális kutatási központjában hallgatott meg tájékoztatót az intézmény munkájáról, majd Harkányba utazott, ahol megtekintette a gyógyvizéről híres nagyközség új művelődési házát és a termelőszövetkezetek üdülőjét. A program következő állomása Siklós volt. A város Táncsics Mihály gimnáziumában találkozott az iskola vezetőivel és diákjaival, ezután pedig felkereste a Baranya megyei alkotótelepek siklósi kerámia-alkotóházát. A vendégek itt bemutatták a Politikai Bizottság tagjának a keramikusok számára tervezett műhelyeket, amelyekben helyet kaptak a társművészetek — a szobrászat és a tűzzománc — művelői is. Benke Valéria megtekintette az alkotóház legutóbbi vendégeinek munkáit, a kilenc hazai szobrászművész kerámiaplasztikáiból rendezett kiállítást. Baranya megyei látogatását az újpetrei Petőfi Sándor Termelőszövetkezetben fejezte be, ahol a közös gazdaság eredményeiről, a szövetkezet tagjainak szociális és kulturális ellátásáról tájékozódott. (MTI) Gyenes Anikó** a főváros XVVIII. kerületében Gyenes András, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke csütörtökön a főváros XVIII. kerületébe látogatott. A vendéget a pártbizottság székházában Peták Emil első titkár és Tancsik Rudolf tanácselnök fogadta, s tájékoztatta a kerület életéről, munkájáról. A program a Ferihegyi repülőtéren folytatódott, ahol Gyenes András Sárospataki Zoltán, a Légiforgalmi és Repülőtéri Igazgatóság vezetője, K. Szabó Gábor, az LRI pártbizottságának titkára, valamint Jahoda Lajos, a Magyar Légiközlekedési Vállalat vezérigazgatója és Ódor Tamás, a Malév pártbizottságának titkára kalauzolásával ismerkedett a két vállalat gazdasági és politikai tevékenységével, a repülőtér és a repülésirányítás fejlesztését célzó munkálatokkal. Az 1977-ben megkezdett állami nagyberuházás I/A üteme tavaly év végére készült el, amelynek eredményeként új kifutópálya, fénytechnikai berendezés, irányítótorony, hangár — a hozzá tartozó műszaki bázissal —, szociális létesítmény épült. A hat és fél milliárd forint ráfordítást igénylő első ütemben új hő- és villamosenergia-ellátó rendszert is létrehoztak a repülés fejlesztésére. Másfél éve kezdték építeni, s várhatóan 1985 őszétől üzemel az új forgalmi épület. Délután Gyenes András részt vett a kerületi párt-végrehajtó bizottság soros ülésén, ahol a testület tagjai többek között a pártfegyelem kérdéseivel foglalkoztak. (MTI) A Magyar Front emléktáblájának avatása A Magyar Front intéző bizottsága, a hazai antifasiszta ellenállási mozgalom vezető testülete 1944 őszén az egykori Ilona, a mai Szabó Ilonka utca 16. számú házban tartotta üléseit. Az évforduló alkalmából az illegális összejövetelek helyszínén csütörtökön emléktábla-avató ünnepséget rendezett a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa. A 40 évvel ezelőtti eseményekre emlékezve Padányi Mihály, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének elnöke beszédében rámutatott: a Magyar Front a kommunisták kezdeményezésére jött létre, négy demokratikus politikai párt: a Békepárt, a Szociáldemokrata Párt, a Független Kisgazdapárt és a később csatlakozott Parasztpárt antifasiszta szövetségeként. A Magyar Nemzethez címzett kiáltványukban széles körű elemzését adták az 1944. március 19-ét, a hitleri csapatok bevonulását megelőző időszaknak, és megfogalmazták a német megszállók elleni harc legfőbb kívánalmait. Az emléktáblát az MSZMP Budapesti Bizottsága és I. kerületi bizottsága nevében Jassó Mihály, a budapesti pártbizottság titkára és Fehér Józsefné, az I. kerületi pártbizottság első titkára, valamint a társadalmi és tömegszervezetek képviselői koszorúzták meg. (MTI) Baj van a fővárosi lakásépítéssel, drágán, késedelmesen, rossz minőségben készülnek el az otthonok. Bár az egész országban korszerűsítésre szorul a lakásépítés gazdasági szabályozása, Budapesten halmozottan jelentkeznek a gondok és visszásságok. Ennek okairól beszélgettünk a november 13-án megjelent Mibe kerül a „mindenáron”? című interjúnkban Bársony Jánossal, a 43-as Állami Építőipari Vállalat vezérigazgatójával. Ugyanis ez a vállalat építi a fővárosi lakások zömét, s ebben a munkájukban tetemes lemaradások vannak, amit — nyilatkozták — „mindenáron” behoznak az év végéig. A vezérigazgató élesen fogalmazott, s megerősítette azt a mindanynyiunk által tapasztalt tényt, hogy falsul játszik a zenekar, nincs összhang a lakásépítők népes együttesében. Csakhogy — ez derül ki a cikkünkre érkezett hozzászólásokból — a trombitás a hegedűsre mutat, a hegedűs a másik muzsikusra, hogy nem azt játssza, amit a kottába odaírtak. A 43-as ÁÉV vezérigazgatója szerint a lakásátadásban bekövetkezett idei lemaradások fő oka, hogy az első félévben nem álltak rendelkezésre az ellátó közművek, nem volt megfelelő a terület-előkészítés, így az építések, a szakipari munkák a második félévre torlódtak össze. Romhányi Mátyás, a FŐBER műszaki igazgatóhelyettese szerint azonban erősen vitathatók ezek az állítások. „Cáfolatként szükségesnek tartjuk az alábbi tények közlését. 1984-ben a 43-as ÁÉV mintegy 6700 lakás befejezésére vállalkozott, ez 60 lakóépületet jelent. Valamennyinek a kivitelezése már az előző esztendőben megkezdődött, 1983. december 31-én már 22 épület — 2800 lakás — szerkezetileg is készen állt ebből. Ez egyértelműen bizonyítja, hogy az előkészítés, amely az előző évek feladata volt, megteremtette az ütemes befejezés alapjait. A kivitelezési időket és a jelenlegi építési technológiát figyelembe véve ezek a lakások a szerkezetszerelést követően 6 hónap alatt mindenképpen befejezhetők, így a jónak mondható, a korábbi évekhez viszonyítva is kiemelkedő átmenő készültség ellenére alakult ki az idei év végi torlódás. Június végéig a várható 2800 lakással szemben csak 1000 átvételére került sor, s a mai napig is csak 2570 lakást fejezettbe a 43-as ÁÉV — vállalt feladata szerint még 4204 lakást kell ebben az esztendőben átadnia. Indokolatlan leállások A lemaradások oka véleményünk szerint egyértelműen az ütemtelen kivitelezésben keresendő. Ezt támasztja alá, hogy a munkaterületek átadását követően a kivitelező nem fog azonnal hozzá az építéshez, hanem átlagosan csak 3—4 hónap múlva kezdi meg a tényleges munkát. Tényszerűen rögzíthető az is, hogy építés közben hosszabb-rövidebb időre leáll a munkavégzéssel, ez átlagosan 2 hónap kivitelezési szünetet jelent. A késedelmes kezdést és az indokolatlan leállásokat összegezve 5—6 hónap késedelem keletkezik a lakásépítés folyamatában.” Két, ellentétes állítás — egyazon kérdésről: miért is a tetemeslemaradás? Vajon tévesek a vállalatvezetők információi? Avagy alapvetően más érdekek és nézőpontok irányítják az ítéletüket? Kovács György, a FŐBER MSZMP- alapszervezetének titkára szerint az a hiba, hogy a 43-as ÁÉV még nem vette tudomásul a megváltozott igényeket és körülményeket. Azt, hogy az emberek máshol akarnak élni, mint ahol a 43-as épít ,és más minőségű lakásokban. „Vállalatunk a fővárosi tanács és az OTP megbízásából megrendelőként jelenik meg a 43-as ÁÉV-nél. Élünk azzal a jogunkkal, hogy — a lakók érdekében — mi határozzuk meg, milyen lakást s mikorra rendelünk meg. Megértjük, hogy a 43-as mint gazdálkodó szervezet nagy lakótelepen, tömegesen kíván építeni, mert neki ez az előnyösebb. De ez ma nem találkozik a budapesti lakásvásárlók igényeivel.” Nem tudná ezt a 43-as ÁÉV? Dehogynem, csak hát — nyilatkozta a vezérigazgató — cégük kényszerpályán mozog, mivel tevékenysége a tömeges lakásépítésen alapszik. A házgyárak ontják a lakásokat, ezeket valahová fel kell építeni. A kényszerpálya rezsije Valahová, nagy tömegben, mert ez a gazdaságos a kivitelezőnek, mert csak így tudja fenntartani magát a nagyvállalat, amelynek négy házgyára van. De ki legyen a mecénás? Ki fizesse e kényszerpálya tetemes rezsijét? Az állam? Előző cikkünkben megírtuk: a 43-as ÁÉV kieső bevételének 60 százaléka az állami bevételeket gyarapította volna; a vállalatnál maradó nyereség a forrása az ott dolgozók bérfejlesztésének. Tehát mind az államháztartásnak, mind a vállalati dolgozóknak ráfizetés, ha a lakáspiac „nem”-et mond a házaikra. S igencsak egyértelmű a válasz arra is, hogy szabad-e, elviselhető-e, hogy a lakásra várók kényszerűen osztozzanak egy építőipari vállalat gondjaiban. A FŐBER párttitkára így ír levelében: „Amennyiben továbbra is az önmagának monopolhelyzetet követelő vállalat kívánja diktálni a budapesti lakásépítés döntő részének helyét és idejét, úgy a fővárosi lakásra várók még kevésbé választhatnak, hogy az egyre dráguló áron hol, mikor és milyen otthonhoz juthatnak. A jelenlegi népgazdasági helyzetben mindannyiunknak jobban meg kell néznünk, hogy a mindannyiunk pénzét mire s hogyan költjük el. Ha a Bársony elvtárs által elmondottak valósulnak meg, abban az esetben tényleg: „a farka csóválta kutya” faramuci esete fordulna elő, s az építővállalat irányítaná a FŐBER-t, a fővárosi tanácsot és az OTP-t.” S ez a faramuci helyzet — a FŐBER műszaki igazgatóhelyettese szerint — igencsak nem fikció. 1985- re ugyanis a 43-as ÁÉV mintegy 2000 lakásra olyan magas áron tett ajánlatot, amelyet az építtetők érdekében nem lehetett elfogadni. Esetenként 16—17 ezer forint volt az egy négyzetméterre jutó nettó építési költség! Diagnózis és gyógymód Az újságíró egy szakmai vitában csak krónikás lehet, a közöltek okozati összefüggéseit nem az ő tiszte feltárni. A diagnózis azonban olykor a tünetek elsorolásával is felállítható — íme, a kórkép a szerződéses fegyelemről: 43-as ÁÉV: „Nem tudjuk, mire kell felkészülnünk 1985-re. Ebben a pillanatban 2900 lakásra van szerződésünk, de várhatóan 7000-et kell teljesítenünk. Az idén június közepén 1900 olyan lakáson dolgoztunk, amelyre még nem volt érvényes szerződésünk.” FŐBER: „Vállalatunk 1983—1984. év elején megküldte a 43-asnak az 1985. évi feladatok megrendeléseit. A szerződéses ajánlatok azonban csak rendkívül nagy lassúsággal, sok sürgetés után jutottak el hozzánk. Folyó év szeptemberében még csak 1500 jogérvényes szerződést volt módunk megkötni, és 1300 lakás ajánlata egyáltalán nem érkezett be hozzánk. Az 1984-ben átadandó épületek nagy részére vállalatunk 1982- ben adott megrendelést. A 43-as ÁÉV 150—600 nap után küldte meg a visszaigazolásokat részünkre. Ez idő alatt, amíg az árajánlatát fogalmazta, építette a házakat, holott szerződés hiányában erre sem pénzügyi háttere, sem joga nem lett volna.” A két vállalat képviselőinek véleményét összevetve kitűnik: bár ugyanarról a gondról beszélnek, ugyanazon a nyelven, mégiscsak elkelne köztük egy tolmács. Mert hogy Van, amiben nemcsak a diagnózist, de a terápiát is azonosan ítélik meg, mégsem élnek a gyógymóddal. A 43-as szerint például módfelett kívánatos lenne, ha komplexen vállalhatnának építési megbízásokat, elvégre az a legjobb gazda, aki a terveket, a beruházást s az építést is maga végzi-szervezi. Ugyanezt mondja a FŐBER: „Egy lakótelep megfelelő szervezettségű kivitelezését az jelentené, ha a 43-as ÁÉV generálkivitelezőként, komplett lakótelep-építést vállalna. Ilyen irányú megkereséseink a kivitelező vállalat részéről mind ez idáig" elutasításra találtak.” Hogy mennyire kívánatos lenne az egy gazda, egy kéz, s az egy kézben is jó szorosan összefogott építésszervezés, azt napi adattal illusztrálja a FŐBER műszaki igazgatóhelyettese: 6 lakótelepen 14 transzformátorhelyiség szerelésének hiánya miatt nem tudják üzemeltetni a már elkészült épületeket. Ugyancsak hiányzik a hőközpont is, ahol a távhővezeték már a hőközpont faláig elkészült, de nélküle nem tudnak a szakipari munkákhoz megfelelő temperált területet rendelkezésre bocsátani. Ugyanakkor a 43-as ÁÉV vezérigazgatója felpanaszolja a többletkiadást, hogy az elhúzódó munkák miatt temperálni kell az épületeket, nem szerepeltethetik az áraikban. Az időveszteségek forrása Ésszerűen szinkronizálni a munkafázisok között — ez, a jelek szerint, még egyazon cégen belül sem sikerül mindig. Még nagyobb ennek a szükségessége ott, ahol több generálkivitelező dolgozik egyidejűleg. Az ilyesmi vastag időveszteségek forrása lehet, mivelhogy a szerződések szerint egy-egy kivitelező csak az általa végzett részmunkákért tehető felelőssé. A FŐBER párttitkára írja: volt, hogy a 43-as útban levő anyagai, gépei miatt nem tudtak időben bekötni közműveket. (Ugyanakkor például a Kaszás dűlői lakótelepen a közművek hiánya miatt a kész, felszerelt háziakat nem tudta a 43- as kipróbálni, így csak goromba rontások árán lehetett a takart hibákat korrigálni.) „Mindez — írja Romhányi Mátyás —, úgy gondoljuk, arra világít rá, hogy a 43-as ÁÉV kivitelezésében ez évben megvalósuló lakásépítéseknél az év végi hajrát előidéző okok nem azonosak a cikkben megjelenített okokkal, összehasonlításul jelezzük, hogy az ugyancsak budapesti lakásépítést végző BULAV zömmel a 43-as ÁÉV gyáraiból kikerülő szerkezeteket felhasználva építi lakásainkat, és hasonló előkészítettség mellett ütemes lakásépítést produkál, feladatait jelenleg 75 százalékban már teljesítette.” A tényeket mérlegelik Mostanra néhánnyal bizonyára módosultak az alábbi számok, de az október végi adatok, amelyeket dr. Kelemen János, a fővárosi tanács beruházási főosztályának vezetője sorakoztatott fel hozzászólásában, szemléletesen mutatják a gondokat. „Az 1984-es év előkészítése jobb volt, mint bármelyik megelőző évé. 1983. december végén valamenynyi lakóépület építése megkezdődött, a 43-as idei átadása 6700 lakásából akkor már 2800 lakás 55 százalékot meghaladó készültségű volt, de ebből 996 még most, október végén sem volt átadásra kész. A közművek késedelmére, a 6700 lakás közül összesen 500 lakásnál lehet hivatkozni (Római út). Jobb lenne a helyzet, ha a 43-as — ahogy a vezérigazgatója javasolja — komplexen végezné a beruházást. De mivel generálvállalkozásra egy évtizede nem hajlandó szerződni, ezért sok részmunkát — feltöltés, közművesítés, útépítés stb. — a beruházó más-más vállalkozóval kénytelen elvégeztetni. Természetesen a komplex vállalkozás esetén sem engednénk át minden tevékenységet a kivitelezőnek. Jóokunk van a műszaki ellenőrzés saját kézben tartására: ez év október végéig 21 lakóházat adott át a 43-as ÁÉV, de ebből 10-nél több ízben vissza kellett utasítani a műszaki átvételt, mert valójában nem voltak készen.” Nem kendőzte a 43-as ÁÉV sem, hogy nincs minden rendben a házaik minőségével, és sokat küszködnek, hogy a hányaveti munkáról leszoktassák embereiket. Kelemen János szerint is sokat tett a vállalat a minőségjavítás ösztönzésére, a rossz munkai szankcionálására. „Javulásról már beszélhetünk, de az igazi frontáttörés még sok erőfeszítést igényel a megkívánt színvonal eléréséig. A megbízó e területen nem az ígéreteket, hanem a tényeket mérlegeli.” Ami a tényeket illeti: a fővárosnak ma valóban kevesebb a pénze, mint a megelőző években volt, a lakások drágulása ezt a pénzt tovább zsugorította. Jó lenne, ha többet fordíthatnánk lakásépítésre, a szükségletek ezt kívánnák. De ha a kevesebb megépítéséhez sincs elegendő kapacitás, csak sokmilliós felárért, hogyan, miiből épüljön a több? „Ha valaki arra gondol, hogy több pénz birtokában a főváros nagyvonalúbb lenne, akkor ezt a reményt megalapozatlannak kell minősíteni: soha nem lesz pénz nagyvonalúságra egy értékarányos árrendszerben” — írja Kelemen János. Vállalkozás — verseny nélkül A 43-as ÁÉV vezérigazgatója vállalata gazdálkodási gondjainak fő okát az árrendszerben látja. Abban, hogy a cége zömmel csak maximált áron szerződhet. Kétségtelen, hogy a vállalkozási rendszer bevezetése óta az árkérdések is kiéleződtek. Néhány évvel ezelőtt az árakat hatósági előírások szabták meg, az árviták szűk területre korlátozódtak. Ma a beruházói és kivitelezői érdekek legélesebb ütközőpontja az ár. A maximált ár — ami a lakásépítésben ma még érvényesül — nem azonos a régi hatósági árral, jóval magasabb annál. „A mai maximált árakon belül a szabadáras termékek — köztük a 43-as által gyártott panel — teszik ki a nagyobb hányadot.” Ez bizony ad némi lehetőséget, hogy vastagabb ceruzával kalkulálják az árajánlatokat. „Így aztán — írja Kelemen János — amióta az építőiparban a kijelöléses rendszert felváltotta a vállalkozás, sok területen kialakult a verseny, és ennek a kezdeti árfelhajtó tendenciák után előbb-utóbb ármérséklő hatása lesz. De ki versenyezzen a 43-assal, hiszen nála van a budapesti szerkezetgyártó kapacitás 80 százaléka?! Így alakult ki az a felemás helyzet a lakásépítésben, hogy »szabad« vállalkozás van, verseny azonban nincs, maximált ár van, de annak 60—70 százalékát szabadáras termékek teszik ki. Kétségtelen, hogy az áremelkedések részben gazdaságunk objektív folyamataiból következnek, más részük azonban helyi tényezőkből, az építőipari vállalatok szervezettségéből — vagy szervezetlenségéből — fakad. Köztudomású, hogy a lakásépítésben az utóbbi években romlott a termelékenység, növekedtek az átfutási idők, ennek ellenére a nemrég még szanálási eljárás alatt álló lakásépítő vállalatok (43-as ÁÉV, BULAV) talpra álltak, és nyereségessé váltak. Ebben a termékárak emelkedése mellett a vállalatok árpolitikája is szerepet játszott. Az idei szerződéskötéseknél a kemény áralku során létrejött megállapodások végösszege 481 millió forinttal volt kisebb, mint a vállalatok szerződéses ajánlatainak összege. Ennek több mint a fele a 43-astól lealkudott pénz. Még így is több mint 550 lakás árát emésztette fel a középtávú tervben számításba vettet meghaladó áremelkedés, és ez 550 család lakáshoz juttatásának további elhúzódását okozza.” Nyugtalanítóan alakulnak a fővárosban a lakásépítési árak. 1980-ban még 8420 forintba került egy négyzetméter lakás, 1983-ban 11 277 forintba, 1984-ben újabb 12 százalékkal többe, és 1985-ben közel 14 ezer forintos (és e feletti) négyzetméterenkénti árajánlatok „ígérnek” további jelentős áremelkedést. A november 13-án megjelent cikk után a tévé Hírháttér című műsorában a 43-as vezérigazgatója úgy nyilatkozott, hogy az 1985. évi áremelkedés nem lesz több 6—7 százaléknál. Jó lenne, ha ez az ígéret a megkötött szerződésekben realizálódna. Megtanulandó játékszabályok „Ilyen feltételek között talán érthető, hogy azok, akik a lakásellátásért felelősek, akik nap mint nap érzik a kis jövedelmű fiatal házasok és sokgyermekes családok lakásgondjait, a magas lakásárak miatti fizetési nehézségeit, „körömszakadtukig” folytatják az áralkut, és csak akkor állapodnak meg, ha az alku összes lehetőségét már kimerítették. Ebben a főváros nem valami sajátos „hivatali” érdekeket képvisel, hanem a lakásra várók érdekvédelmét látja el. Hasonlóan jár el az OTP lakásépítési igazgatósága is, mert újabban szomorú jelzések érkeznek; sokan, akiket a tanács lakásvásárlásra kijelöl, nem tudják kifizetni a szükséges készpénzbelépést, és visszamondják vagy halasztják a régen várt lakás birtokbavételét.” Budapesten krónikusan kevés az építő-szerelő és főleg a szakipari kapacitás a lakásépítési feladatokhoz. A lakásépítésben meglevő lemaradások valóságos okai között ezt figyelembe kell venni. Bár — Kelemen János szerint nem ilyen egyértelmű a helyzet: „Most, az év végi hajrában már van elegendő kapacitás, még túlóráztatni sem kell, de hát erre ráfizet a 43-as, a nyilatkozat szerint 100 milliót. Ha azonban ezt a kapacitást időben felkutatják és foglalkoztatják, akkor nem az év utolsó hónapjában kellene a lakások több mint 60 százalékát átadni, s akkor feltehetően ráfizetés sem lenne.” (A 43- as 6700 lakásból mindössze 2570-et adott át november 10-ig!) A fentebb leírtakból is kitűnik: a gazdasági mechanizmus fejlődése új helyzetet eredményezett a megrendelő—vállalkozó kapcsolatrendszerben. A budapesti lakásépítésnél második éve működő vállalkozási rendszer játékszabályait még nem sajátította el mindenki megfelelően — az évtizedes berögződés, a kijelölési rendszer és a diktált árak kategóriáiban gondolkodnak, s ez zavarokat is előidéz. A mai helyzetben a megbízó és a vállalkozó gazdasági érdekei ütköznek, egyidejűleg azonban az együttműködés követelménye is fennáll. Végezetül hadd idézzünk néhány sort, mintegy összefoglalásul Kelemen János leveléből: „A 43-as ÁÉV munkájára szükség van, mert a budapesti lakásépítés meghatározó vállalata. Megalapozott követelmény, hogy ez a vállalat boldoguljon, szilárd gazdasági alapokon álljon. A vállalat adottságai — elsősorban a házgyárakból fakadó vállalkozási kényszer és a gyártószerelő-befejező kapacitások egyensúlyának hiánya — azt indokolnák, hogy a gazdasági szabályozók bizonyos mértékben méltányolják e helyzetet, nem hagyva figyelmen kívül azokat a követelményeket sem, melyeket a vállalatnak kell teljesítenie a termelékenyebb, szervezettebb munka érdekében.” Antal Anikó CIKKÜNK NYOMÁN:Mibe kerül ae ?