Népszabadság, 1984. december (42. évfolyam, 282-306. szám)

1984-12-01 / 282. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 32 oldal­­ Ára: 1,80 Ft NÉPSZABADSÁG 1984. december 1., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT KÖZPONTI LAPJA XLII. évfolyam 282. szám A KÖZPONTI BIZOTTSÁG IRÁNYELVEI AZ MSZMP NIII. KONGRESSZUSÁRA Jelölés párttisztségekre A pártalapszervezetek most folyó beszámoló taggyűlésein választják meg a januári vezetőségválasztó tag­gyűlések tisztségviselőit, akiknek az a megbízatásuk, hogy gondoskodja­nak róla: a választások a Központi Bizottság által meghatározott rend­ben, a pártdemokrácia szellemében történjenek. Noha minden választott tisztségviselő megtisztelő feladatot, fontos pártmegbízatást lát el, közü­lük mégis kiemelésre érdemes a je­lölő bizottságok elnökeinek és tag­jainak különösen nagy körültekin­tést, figyelmességet és nem kevés el­foglaltságot igénylő munkája. Amíg ugyanis a többiek tevékenysége egy napra korlátozódik, a jelölő bizott­ságok munkája egy-másfél hónapig tart, s igen sok beszélgetést, vitát, mérlegelést, emberi képességek és jellemek megítélésében való állás­­foglalást ölel fel. A jelöléssel járó felelősség mérté­ke azonos minden alapszervezetben, az elvégzendő munka mennyisége azonban az alapszervezet nagyságá­tól függ. Ezért szabályozta a Köz­ponti Bizottság a választás rendjét úgy, hogy a tíztagúnál kisebb alap­szervezetekben a jelölést a taggyű­lés elnöke lássa el, a nagyobb tag­létszámú alapszervezetekben megvá­lasztott jelölő bizottságok pedig há­rom-, öt- vagy héttagúak legyenek. A jelölés felelősségteljes munkáját csak jól szervezetten és megfelelő munkamegosztással lehet elvégezni. Ebben nagy a bizottságok elnökeinek szerepe. Nekik kell gondoskodniuk róla, hogy a tisztújító taggyűlésig rendelkezésre álló idő elegendő le­gyen az alapszervezet minden tag­jával való érdemi beszélgetésre, a ja­vaslatok mérlegelésére, az irányító pártszerv képviselőivel való konzul­tálásra. A párttagokkal történő személyes beszélgetés arra szolgál, hogy a jelö­lő bizottság jól ismerje: kit kíván a párttagság többsége a párttitkár posztjára s kiket a vezetőség tag­jainak a sorába. Mégsem végezne az a bizottság teljes munkát, amely csupán ezeket az — olykor szimpá­tiát vagy személyes barátságot kife­jező — óhajokat venné számításba. A titkárok és vezetőségi tagok jó kiválasztásának fő követelménye ugyanis az alkalmasság, s természe­tesen a felsőbb pártszerv pártérte­kezletére is olyan küldöttet kell je­lölni, aki a párt politikáját jól isme­ri és pontosan fejezi ki elvtársainak véleményét, tehát híven teljesíti kül­detését. Az alkalmasság szerfölött össze­tett fogalom, ismérveit még felsorol­ni is nehéz, itt pedig egyenesen lehe­tetlen. Ezért annak csak néhány olyan­­ mutatója következzék itt, amelynek figyelembevétele nap­jainkban különösen kívánatos. Olyan embereket ajánljunk, válasszunk tit­kárnak, vezetőségi tagoknak, küldöt­teknek, akik értik a párt politiká­ját, azt következetesen képviselik, érvényesítéséért jól dolgoznak, vagy­is tettekkel és szavakkal is kiállnak mellette. Sok ma a megoldásra váró gon­dunk, sok az előttünk tornyosuló ne­hézség, amivel meg kell küzdenünk. De ki tagadná, hogy számtalan le­küzdött nehézség s ezernyi megol­dott gond van mögöttünk? Azokat is emberek küzdötték le, emberek oldották meg, akár az objektív hely­zet teremtette, akár a maguk hibája hozta létre őket. Olyan embereket jelöljünk, válasszunk hát párttiszt­ségekre, akik nem tudnak megbékél­ni, nem tudnak és nem is akarnak tartósan együtt élni a megoldható gondokkal és bajokkal, nem sirán­koznak tehetetlenül azok láttán, ha­nem éppen a korábban leküzdött ne­hézségek sikerélménye lelkesíti őket mai feladataink teljesítésében. Sohasem volt úgy, hogy a társa­dalom előtt álló feladatokat a párt legfelsőbb vezetése és a kormány maga végezte volna el. Nem is ez a szerepük a társadalomban, inkább az, hogy a feladatokat jól jelöljék ki. A végrehajtás zöme a különböző közbenső irányító szervek adaptálá­sával és segítségével mindig a mun­kahelyeken valósul meg. Ebben az egyszemélyi felelős vezetőké mellett igen nagy a munkahelyi pártszerve­zetek felelőssége. Csak olyan mun­kahelyi pártmunkások, titkárok és vezetőségi tagok tudnak e nagy kö­vetelménynek megfelelni, akik ké­pesek a helyi pártfeladatok kimun­kálására, sok és sokféle pártmegbí­zatást tudnak adni mind több em­bernek, képesek megszervezni, ellen­őrizni és segíteni azok végrehajtását. Elég csupán a most folyó beszámo­ló taggyűlések vitáira utalni, annak bizonyítására, hogy sok manapság nálunk a jobbító szándékú kritika, javaslat és növekszik az újító kedv is. Akadnak, akik hajlamosak rá, hogy elutasítsanak mindent, ami eltér a megszokottól, s olyanok is, akik min­den újdonságra azt mondják: nosza, rajta! Pártmunkásnak sem ez, sem az nem való. Abból lesz jó párt­tit­kár vagy vezetőségi tag, aki fogé­kony minden új iránt, képes azt min­den oldaláról alaposan megvizsgál­ni, s kész kiállni a biztató újdonsá­gok mellett, vállalva a kockázat ve­szélyét is. Van azonban az alkalmasságnak egy olyan kritériuma is, amelynek önmagában is számtalan ága-boga van: ez pedig a közösség bizalma. Ki tudná akár fölsorolni is a biza­lom lehetséges, s gyakorlatunkban sokszor fölismert forrásait. Igen sok párttitkárunk van ugyanis (aktívak és már nyugállományúak is), akit a kommunista közösségek bizalma egy­más után akár négyszer-ötször is a titkár vagy a vezetőségi tag posztjá­ra emelt. S ne tagadjuk azt sem, hiába is tennénk, hogy olyanok is akadtak, akik egy-két év alatt elját­szották társaik bizalmát. Éppen, mert sok forrásból táplál­kozik a bizalom, nem mindig köny­­nyű megtalálni a legfőbb erőt. S nem is mindenkinél ugyanaz a bizalom fő forrása. íme, egy példa. Nemré­giben új párttitkárnak adta át a he­lyét egy olyan ember, aki a közös­ség bizalmából huszonkét­­éven át volt alapszervezeti titkár. Kutatták a gazdaságban dolgozók között, mi a bizalom fő forrása. Sok dolgot el­mondtak, de valószínűleg az a párt­­bizalmi mondta ki a lényeget, aki így felelt: „Harminc éve ismerem, munkatársam és kortársam. Ha a közjóért kellett valamit tenni, ő min­dig az első sorban állt, amikor pedig az elismeréseket és a jutalmakat osz­tották, akkor legalább egy sorral a megérdemeltnél hátrább.” Ilyen em­beri tulajdonság, mint a szerénység, szintén része a vezetői rátermettség­nek. Előfordulhat egyes alapszerveze­tekben, hogy több azonos képességű és adottságú embert nagyjából azo­nos számú párttag javasol a titkári posztra. Ha ezek a feltételek adot­tak, akkor a jelölő bizottságok a tit­kári funkcióra állítsanak több jelöl­tet. A jelölő bizottságok kezét nem kö­ti meg semmiféle statisztikai szem­lélet. Ezzel együtt természetes köve­telmény — arányok előírása nélkül is —■, hogy megfelelő számban kerül­jenek be a választott testületekbe és a küldöttek közé arra alkalmas nők és fiatalok is. Végül röviden a jelölő bizottságok felelősségéről, beszámoltatásáról. A Központi Bizottságnak a választás rendjét szabályozó határozata egyér­telműen szól arról, hogy a jelölő bi­zottságok munkájukért kizárólag az őket megválasztó taggyűlésnek, kül­döttértekezletnek, illetve az irányí­tó pártszerveknek tartoznak felelős­séggel és beszámolási kötelezettség­gel. Miért kell ezt különösen hang­súlyozni? Tudjuk korábbi gyakorla­tunkból, hogy sok helyütt akadnak illetéktelen kíváncsiskodók, akik többnyire önös érdekből jó előre tud­ni kívánják, kik felé hajlik a jelölő bizottság ajánlási szándéka. Fontos kötelességük a jelölő bizottságoknak, hogy miután megállapodtak abban, hogy kiket jelölnek, beszélgessenek azokkal a vezetőségi tagokkal, titká­rokkal, akiket nem szándékoznak új­ra jelölni. * Nagy érdeklődés követi a jelölés folyamatát a párttagság körében, olykor még pártonkívüli szövetsé­geseink között is. Adva van tehát minden lehetőség hozzá, hogy a jelö­lő bizottságok jól végezzék felelős­ségteljes munkájukat. Tóth Pál Ünnepi ülés Szegeden a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulásának 40. évfordulóján (Munkatársunk­tól) Történelmi ese­ményre emlékez­tek tegnap Sze­geden: 40 évvel ezelőtt itt, a Vá­rosi — a mai Nemzeti —Szín­házban alakult meg s hirdette meg programját a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Front. A program öt párt és a Szabad Szakszerveze­tek közös céljait rögzítette. Magáévá téve a Kommunista Párt jelszavát — Lesz magyar újjászületés! —sür­gette a nemzet cselekvő részvételét a náci Németország és hazai csatlósa­ik elleni harcban, s hirdette meg ha­zánk demokratikus átalakításának programját, jelölte meg céljai között az általános, titkos, egyenlő választó­jogot, a széles körű földreformot, a vallásszabadságot, s az alkotmányo­­zó nemzetgyűlés összehívását épp­úgy, miint a szakítást a korábbi, szov­jetellenes külpolitikával. A 40 évvel ezelőtti esemény év­fordulóján ünnepi ülést rendezett tegnap Szegeden a megyei városi ta­nács dísztermében a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa és a Magyar Szocialista Munkáspárt Csongrád megyei Bizottsága. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Ben­­ke Valéria, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke és Gáspár Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, Apró Antal, az országgyűlés el­nöke és Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának fő­titkára. A Himnusz elhangzása után Bodor György, a Szegedi Nemzeti Színház tagja szavalta el Illyés Gyula Haza a magasban című versét, majd Ko­mócsin Mihály, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a megyei pártbi­zottság első titkára üdvözölte a meg­jelenteket: a kormány több tagját, a politikai és a társadalmi élet s Csong­rád több vezető személyiségét, a négy évtizeddel ezelőtti tanácskozás egykori részvevőit, a Magyar Ellen­állók, Antifasiszták Szövetsége, a magyarországi nemzetiségek, vala­mint az egyházak képviselőit. Meg­nyitó beszédében egyebek között hangsúlyozta: a történelem igazság­­tételeként bontott itt, Szegeden zász­lót a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front. Azon a területen, amelyet a szovjet hadsereg az elsők között sza­badított fel a náci megszállók és ha­zai csatlósaik uralma alól. Komócsin Mihály emlékeztetett a város dolgo­zóinak forradalmi múltjára. A mun­kásmozgalom harcára, amely a Hor­­thy-fasizimus szülővárosának tekin­tett Szegeden a kommunisták veze­tésével élt és tevékenykedett. E harc folytatásaként a felszabadulás után itt alakult meg a Magyar Kommu­nista Párt legális Központi Bizottsá­ga, itt jöttek létre az új demokrati­kus hatalom első szervei. S itt, Sze­geden született meg a Magyar Nem­zeti Függetlenségi Front programja is, amely felrázta háborús apátiájá­ból a nemzetet. A megnyitó után Kállai Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsának elnöke mondott ünnepi be­szédet. (A beszédet lapunk 3. oldalán is­mertetjük.) Kállai Gyula beszéde után az egy­kori szervezők nevében Forgács Ist­ván nyugalmazott dramaturg, a 40 évvel ezelőtti tanácskozás egyik rész­vevője szólt a felszabadulás napjai­ról, az élet megindulásáról. Mint mondotta, a Magyar Nemzeti Füg­getlenségi Front akkor meghirdetett programjából nem mindent sikerült a felszabadulás utáni években meg­valósítani. Azt azonban a 40 évvel ezelőtti esemény máig ható tanulsá­gaként mondhatjuk el, ma is a nép­front szellemében akarunk élni, dol­gozni. Ezután Szögi Etelka, a Szegedi Textilművek KISZ-bizottságának tit­kára szólt az ülés részvevőihez, hangsúlyozva: a fiatalok a 40 évvel ezelőtti esemény örököseinek tartják magukat, s az akkor megkezdett har­cot folytatva kérnek felelős részt az ország mai gondjainak megoldásá­ból. Az ünnepi ülés Komócsin Mihály zárszavával, majd a Szózat hangjai­val fejeződött be. Kállai Gyula az ünnepi beszédet mondja. MTI FOTO N­ÉMANEK ATTILA FELVÉTELE Az ENSZ-közgyűlés Namíbiáról Az ENSZ-közgyűlés 39. ülésszaká­nak részvevői csütörtökön megkezd­ték a vitát a namíbiai helyzetről. Andimba Toivo ya Toivo, a Namí­bia függetlenségéért küzdő Délnyu­gat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) főtitkára élesen elítélte az Egyesült Államokat, amiért mindjobban be­lekeveredik a gyarmati konfliktus­ba, és törvényesíteni akarja a fajül­döző pretoriai rendszer hatalmát Na­míbia felett. Az Egyesült Államok és NATO- szövetségesei makacsul igyekeznek kivonni a namíbiai problémát az ENSZ hatásköréből, és az ország „felszabadítása” saját — az imperia­lista monopóliumok és az apartheid­rendszer érdekeinek megfelelő — tervének megvalósítását próbálják kierőszakolni. Ilyen körülmények kö­zött a namíbiai népnek nem marad más választása, mint hogy fegyver­rel harcoljon a szabadságáért — je­lentette ki a SWAPO főtitkára. Toivo ya Toivo aktívabb erőfeszí­téseket sürgetett a világszervezettől Namíbia függetlensége érdekében, s a Biztonsági Tanácsot felszólította, alkalmazzon átfogó és kötelező erejű szankciókat Dél-Afrika ellen, hárít­sa el a Namíbia függetlenségének útjában álló akadályokat. (TASZSZ) * Az ENSZ-közgyűlés különleges po­litikai bizottsága csütörtökön nyolc határozatot fogadott el, amelyek el­ítélik Izrael akcióit a megszállt arab területeken. (MTI) Losonczi Pál hazaérkezett délkelet-ázsiai átjáról Losonczi Pál, az Elnöki Tanács el­nöke és felesége péntek délelőtt ha­zaérkezett délkelet-ázsiai körútjáról. Az Elnöki Tanács elnökének kísére­tében volt Borbándi János, a Mi­nisztertanács elnökhelyettese, Bá­nyász Rezső államtitkár, a Minisz­tertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Rév Lajos, az OKISZ elnö­ke, Nagy Gábor külügy- és Melega Tibor külkereskedelmi miniszter­­helyettes. Losonczi Pál fogadására a Feri­hegyi repülőtéren megjelent Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára, Trautmann Re­zső, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke, Katona Imre, az Elnöki Ta­nács titkára és az Elnöki Tanács több tagja, továbbá Várkonyi Péter külügyminiszter. Az érkezéskor jelen volt Vlagyi­mir Bazovszkij, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete, Chim Nguon, a Kambodzsai Népköztársaság buda­pesti nagykövete, Cao Dac Minh, a Vietnami Szocialista Köztársaság bu­dapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, Rudi Hartantyo, az In­donéz Köztársaság budapesti nagy­követe.­­(MTI) Kohl-Reagan találkozó Helmut Kohl bonni kancellár, aki csütörtök este érkezett egynapos lá­togatásra Washingtonba, pénteken reggel megkezdte tárgyalásait. A kancellár előbb George Schultz ame­rikai külügyminiszterrel, majd Cas­­par Weinberger hadügyminiszterrel folytatott megbeszélést. Délelőtt a Fehér Házban Reagan elnökkel ta­lálkozott. Tárgyalásai megkezdése előtt a nyugatnémet kancellár az NBC tele­víziónak adott nyilatkozatában kö­zölte, hogy mindenekelőtt a Szovjet­unióval folytatandó tárgyalások fel­újításáról kíván megbeszélést foly­tatni amerikai tárgyaló partnereivel. „Ezeket a tárgyalásokat jól elő kell készíteni annak érdekében, hogy si­kerrel járjanak” — mondotta. Kohl szerint a NATO úgynevezett kettős határozata, amelynek alapján meg­kezdték az amerikai közepes hatótá­volságú nukleáris eszközök nyugat­európai telepítését, „elérte célját”. A kancellár szerint nem szabad túlzott reményeket fűzni Gromiko szovjet és Schultz amerikai külügy­miniszter januárra tervezett talál­kozójához. „Mi Európában úgy érez­zük, hogy meg kell ragadni minden olyan alkalmat, amely elősegítheti az ésszerű megoldást. Az a tény, hogy a találkozóra ilyen magas szinten ke­rül sor, mindenképpen indokolttá te­szi a bizonyos mértékű derűlátást” — mondotta. (MTI)

Next