Népszabadság, 1985. január (43. évfolyam, 1-25. szám)

1985-01-06 / 4. szám

1985. január 7., hétfő NÉPSZABADSÁG ­ Sokat kaptak a találmányokért Amiről egy vádirat beszél ? Szolgálati találmányokról lesz szó a következőkben, amelyek talán nagy horderejűek, talán nem azok. Lehetséges, hogy hasznosítóiknak szükségük volt rájuk, de az is, hogy más cégek több hasznukat vették volna. Semmi sem biztos, csak az, hogy mindegyik találmány hasznosításá­ra akadt vállalkozó, s hogy sem a feltalálóknak, sem a feltalálók mun­kaadóinak, sem a találmányokat hasznosító vállalatok vezető állású dolgozóinak nem volt okuk panasz­ra. Valamennyien jelentős anyagi haszonra tettek szert egy bonyolult felépítésű vesztegetési láncba kap­csolódva. Újítók és feltalálók persze gyak­ran panaszolják, hogy a műszaki haladást sokan csak akkor hajlan­dók segíteni, ha nekik is jut a ha­szonból. Ám ebben az ügyben még az is kérdéses, hogy a benne sze­replők anyagi érdekein kívül egyál­talán szolgált-e valamilyen érdeket a találmányok hasznosítása. Kedvező ajánlatok a feltételekkel A történet négy évvel ezelőtt kez­dődött, amikor dr. Fülöp János, az MTA Műszaki Kémiai Kutató Inté­zete vegyipari gépészeti osztályának vezetője találkozott régi ismerősé­vel, dr. Mad­ács Miklóssal, aki ak­koriban az Ipari Minisztérium ipar­­politikai főosztálya műszaki osztá­lyának főmunkatársa volt. Elpana­szolta neki, hogy a gépészeti osztály sokévi kutatómunkájának eredmé­nyeként sok szolgálati találmány szabadalmaztatására kerülhetett sor, ezek nagy részét azonban sehol sem hasznosította az intézet. Pedig ő már több éve szorgalmazza a szaba­dalmak értékesítését, amelyekben az ő feltalálói tevékenysége is megtes­tesül. A régi barát felvilágosította, hogy az Ipari Minisztériumnak van köz­ponti műszaki fejlesztési alapja az erre kötelezett vállalatok által be­fizetett műszaki fejlesztési hozzájá­rulásból. Ezzel az iparpolitikai fő­osztály műszaki osztálya gazdálko­dik, s — kutatás-fejlesztési, szerző­dések megkötése révén — támoga­tást adhat a gazdálkodó szerveze­teknek találmányok megvásárlására és megvalósítására is. És meg is kapják a támogatást, ha ő anyagi juttatást kap a szerződéskötés­ se­gítéséért — tette hozzá. Dr. Fülöp János kapott az alkal­mon, s máris megígérte a pénzt dr. Mad­ácsnak. Aztán felkerekedett, és sorra járta a számításba vehető vállalatok vezetőit. A kapott tanács­nak megfelelően tájékoztatta őket a minisztériumtól igényelhető pénz­eszközök létezéséről, megígérte, hogy közbenjár a támogatás meg­szerzéséért, ha megvásárolják a fel­ajánlott találmányt. Azt hihetnénk, egy ilyen ajánlat önmagában is csábító, hiszen a meg­keresett vállalatok tulajdonképpen ingyen kaptak lehetőséget műszaki kultúrájuk fejlesztésére. De miután a vállalati vezetők figyelmét diszk­rét beszélgetésekben hívta fel dr. Fülöp a vállalatok támogatására szánt alapra, nyilvánvaló volt előt­tük, hogy itt elsősorban pénzről van szó. Pénzről, amelyet azért kap a vállalat, hogy a feltaláló is pénz­hez jusson, s juttathasson belőle mi­nisztériumi támogatójának is. Ha pedig egyszerűen egyéni célokat szolgáló pénzügyi manőver van a háttérben, úgy gondolták, nekik sem kell beérniük csupán a vállalat hasznával, törődhetnek a saját zse­bükkel is. Dr. Fülöp egyébként kérés nélkül is szép összegeket ajánlott fel a vál­lalati vezetőknek. Rajtuk kívül sa­ját intézete vezetőinek, dr. Blickle Tibornak és helyettesének, dr. Ami­­rás Ernőnek is fizetnie kellett, hi­szen az ő hatáskörükbe tartozott az intézeti tulajdont jelentő szolgálati találmányok értékesítése esetén a licenc-, know-how és egyéb hasz­nosítási szerződések megkötése a felhasználókkal, a licencdíjak meg­határozása, és ők állapították meg a befolyt árbevételből a feltalálók díjazására fordítható arányt. Túl nagy volt a támogatás De először is partnereket kellett keresni. Dr. Fülöp felkereste a Pest­vidéki Gépgyárat egy szolgálati ta­lálmány eladási ajánlatával. A vál­lalat gyáregységvezetője, Németh Lajos megnézte a berendezést, az­tán minden köntörfalazás nélkül 100 ezer forintot kért annak fejében, hogy javasolja vállalatának a talál­mány megvásárlását, hasznosítását. Dr. Fülöp 80 ezret ígért, s a szer­ződést megkötötték. A minisztérium műszaki fejlesz­tési alapjából ezután 3,6 millió fo­rintot kapott a vállalat, ennek elle­nére a berendezés még tíz hónappal később, a szerződésben megszabott határidő eltelte után sem készült el. Viszont a találmányt eladó intézet és a Pestvidéki Gépgyár között gyorsan létrejött a szabadalomhasz­nosítási szerződés, a feltalálói és a közreműködői díjak kifizetésére is sor került. Dr. Mad­ács ezután 120 ezer forintot kapott dr. Fülöptől, Németh Lajos is megkapta a neki ígért 80 ezer forintot, dr. Blickle Ti­bor 70 ezer, dr. Amirás Ernő 85 ezer forintot vett át. A következő találmányt — szer­ves eredetű vízszennyeződések eltá­volítására szolgáló eljárást — dr. Fü­löp a Budapesti Vegyipari Gépgyár műszaki igazgatójának, Angyal Já­nosnak ajánlotta fel. Minden úgy történt, mint az előző esetben, csak a dr. Fülöp által kifizetett összegek voltak némileg kisebbek, a minisz­tériumi alapból juttatott támogatás pedig nagyobb: 7,5 millió forint. Dr. Fülöp a szegedi Műszaki Ke­rámia Ipari Szövetkezetnél is meg­fordult egy ipari szennyvizek tisz­títására szolgáló szabadalommal. A szövetkezet elnöke — a neki később átadott 66 ezer forintért — két és fél millió forint licencdíj kifizetését vállalta, bár a központi alapokból kapott hatmillió forintból csak más­fél millió szolgálhatott volna a li­cencvásárlás céljaira. De kiderült, hogy a minisztériumi támogatás ösz­­szege tetemesen meghaladta a vál­lalati szükségleteket, nem kellett „garasoskodni”, így dr. Mah­ács ez­úttal 90 ezer, dr. Blickle 50 ezer, dr. Amirás pedig 65 ezer forinthoz ju­tott. A Pestvidéki Gépgyárban még egy találmánnyal próbálkozott dr. Fü­löp, de hiába, Németh Lajosnak már nem volt olyan erős befolyása, mint korábban. Ezután, a Terminál Szol­gáltató Szövetkezeti Közös Vállalat­nál próbált szerencsét, Németh La­jos ugyanis felajánlotta, hogy ott megpróbál segíteni a találmány ér­tékesítésében. Azt állította, hogy a Terminálnál több embert is meg le­het vesztegetni az ügy érdekében, s 110 ezer forintot kért. Az üzlet lét­rejött, s dr. Fülöp ezúttal is min­denkinek kifizette a „járandóságát”. A találmányok hasznosításáért ösz­­szesen 1 millió 206 ezer forintot fi­zetett ki, csupán dr. Mad­ács 400 ezer forinthoz jutott, de dr. Amirás Ernő is nagy összeget: 265 ezret, dr. Blickle Tibor pedig 215 ezret kapott. Elmaradt­ számítások Dr. Fülöp beavatta ténykedésének titkaiba helyettesét, dr. Menyhárt Józsefnét is, s arra biztatta, keres­sen ő is kapcsolatokat a miniszté­riumban és különböző vállalatoknál, így ő is útnak indult, s a miniszté­riumban hamarosan Balázs László­val kötött egyezséget, aki ugyancsak a műszaki főosztály munkatársa volt. Dr. Menyhártné kisebb jelentőségű üzleteket bonyolított, viszont olyan eljárásokon is túladott, amelyek még nem kapták­­meg a szabadalmi ol­talmat. Balázs Lászlónak, saját hiva­tali feletteseinek és a vásárló válla­latok vezetőinek utóbb összesen 285 ezer forintot juttatott. Mindez meglehetősen könnyen ment, mert dr. Mad­ács Miklós idő­közben a műszaki osztály vezetője lett. A műszaki fejlesztési alap fel­­használásával kapcsolatos szerződé­seket az iparpolitikai főosztály ve­zetője vagy helyettese írhatta alá, de a műszaki osztályhoz tartozó té­mákkal kapcsolatban a műszaki osz­tály vezetőjének is volt aláírási jo­ga. A műszaki osztály hatáskörébe tartozó kutatási-fejlesztési szerződé­sek megkötésénél dr. Mad­ács és Balázs László is közreműködött mint témafelelős, és hozzáértésük kétség­telen. Ám amikor megcsillant előttük a könnyű pénzszerzés lehetősége, per­sze már nem voltak képesek tárgyi­lagos döntéseikre, arra, hogy a téma­ajánlatokat hasznosságuk szerint rangsorolják. A szerződési ajánlatok tartalma, a kutatásra fordítható munkaidő és a várható eredmények vizsgálata, valamint a részletes gaz­daságossági számítások helyett be­érték a hasznosság valószínűsítésé­­vel. Ezen az alapon, dr. Mad­ács a központi műszaki fejlesztési alapból több mint 33 millió forint felhaszná­lására tett javaslatot, illetve konk­rét tárgyalásokat folytatott, Balázs László pedig több mint 9 millió fo­rint felhasználására tett javaslatot. Tárgyilagos döntéseket a Műsza­ki Kémiai Kutató Intézet két veze­tője sem hozott. Az árbevételből a feltalálók és közreműködők díjazá­sára fordítható összeget mindig a jogszabály által megadott felső ha­tárban szabták meg, viszont az inté­zet fejlesztési és részesedési alapjá­ba kerülő összeg az alsó határnak felelt meg, mert így nyílt lehetőség a vesztegetési összegek előteremté­sére. Gazdaságossági számításokat a vásárló vállalatoknál sem végeztek, nem törődtek azzal, hogy a talál­mány hasznosítása hasznot hajt-e. Amibe azonban a Fővárosi Fő­ügyészség nem nyugodott bele, vesz­tegetésekért vádat emelt dr. Fülöp János és tíz társa ellen. Az ügyet a Fővárosi Bíróság tárgyalja majd. Szöghy Katalin Vásárlók fóruma Vegyem, ne vegyem? Harisnyanadrágok Bármilyen hihetetlen, a hölgyek elvben húsz hazai és tíz import-ha­risnyanadrág közül választhatnak manapság. S ha ehhez még hozzá­számítjuk egy-egy márka színárnya­latait, bőségesnek tetszik a kínálat. A Nagyító januári számában rész­letesen is összehasonlított huszonkét harisnyanadrág között négy kiváló minőségű akadt (két hazai és két import), négy márka csak közepes­re vizsgázott (ezek mind hazai ter­mékek, a legtöbb gond a kidolgozá­sukkal volt). A többi tizennégy ha­risnyanadrág jó minősítést ért el. A fogyasztók lapjában további nyolc termékről olvashatnak több hasznos információt. Ezek „újdonság” felira­tú dobozban kerültek forgalomba. A nők többsége — amint ez egy röpke közvélemény-kutatásból ki­derült — nem tudja, hogy mit is je­lent a termék csomagolásán szerep­lő „den" szócska és a mellette olvas­ható szám. Tanácsos némileg megis­merkedni e jelzésekkel, mert ezek­ből tudjuk meg, hogy milyen vastag a harisnyanadrág. (Lévén szó ugyan­is kényes termékről, többnyire zárt dobozban, „zsákbamacskát” vásáro­lunk.) A denier (ejtsd: donié) a tex­tiliparban használatos szó, a fonal finomságának mértékegysége, ennek rövidítése a den. Újabban a den je­lölés mellett vagy helyett „tea­” vagy „dtex" látható. Ez a jelzés hamaro­san egyeduralkodó lesz, használata az új nemzetközi méretrendszer, az SI bevezetésével függ össze. Minél alacsonyabb ez a szám, annál véko­nyabb­­a harisnyanadrág. A hazai termékek közül a Léda a legvékonyabb, kár, hogy csak köze­pes minőségű. (Tartóssága és kidol­gozása is csak még megfelelő). A szintén vékony holland Luxor kivá­ló végminősítést kapott, jóllehet tartósság tekintetében ez sem az igazi, közepesre vizsgázott. A harisnyanadrágok többsége (a tesztben szereplők közül tizenhét) poliamid szálból készül. Ebben a ka­tegóriában a legvastagabb a hazai gyártású, Klári fantázianevet viselő termék. Aki ilyet keres, annak meg kell alkudnia egy ma már nem ép­pen korszerűnek mondható megol­dással, a befűzött derékgumizással. Az újdonságok között megjelent a Klári új változata (ennek szára és nadrágja is azonos vastagságú fo­nalból készül), továbbá, Tél fantá­zianévvel, egy még vastagabb haris­nyanadrág, ez is befűzött derék­gumizással. Az átlagos vastagságú harisnyanadrágok közül csak a Mi­mi ilyen megoldású. A kényelmet szolgálja a lépésbe­tét, amely több harisnyanadrágnál megtalálható. Igazán széles lépésbe­téttel azonban csak három termék készül: az olasz Extra Large, a ha­zai Extra Lady (mindkettő kiváló minőségű) és a kismamáknak szánt, az elején széles lépésbetétes, jó mi­nőségű hazai Emőke. A jugoszláv Sasa és a Kvatro, az NDK Softy, va­lamint a hazaiak közül a Viktória, a Mimi és a Léda lépésbetét nélküli. A divatos, mintás harisnyanadrá­got kedvelők három márka közül vá­laszthatnak: két közepes minőségű, de elfogadható árú hazai és a jó mi­nőségű, de meglehetősen drága (65 forintos) jugoszláv között. A Mintás kötésű nevet viselő hazai harisnya­­nadrág szárát bekötött pöttyös min­ta díszíti, a Bokamintásnál, mint a neve is mutatja, mindkét száron a bokrészen van a bekötött minta. A mindennapi használat során fontos szempont lehet a szembiztos kötés és a sarokerősítéssel készült kivitel. A szembiztos kötésű haris­nyanadrágokból nem nagy a válasz­ték. Ilyen a hazai Sabina és az NDK Sotfty. Szandálsarkú (azaz sarokerősítés nélküli) kivitelben készül a tesztelt poliamid harisnyanadrágok közül a hazai kiváló minőségű Viktória, a jó Favorit és a Mimi, valamint a — már említett — közepes minőségű Léda, a kétféle mintás harisnyanad­rág, továbbá az importált termékek többsége (a holland Luxor és az NDK Softy kivételével). A minőségen túl a kivitellel kap­csolatos jellemzőket is érdemes a le­írtakból, a tesztből megjegyezni, mert vásárláskor ritkán kapunk tel­jes körű tájékoztatást. A rendeletek ellenére az import-harisnyanadrá­gok nagy részéhez nincs magyar nyelvű tájékoztató. Újabban nemcsak tiszta poliamid­­ból, hanem poliuretán szál hozzáke­verésével is készülnek harisnyanad­rágok. A nagy rugalmasságú elasz­­tánfonallal készült típusok enyhén alakformáló, szorító- támasztó hatá­súak. A hazai Tip-Top és az olasz Rosi olyan, mint egy könnyebb csí­pőszorító. Ezeknek az ára sem rí ki az elasztánfonal nélküli termékek sorából. Drágábbak viszont azok, amelyeknél nemcsak a nadrág, ha­nem a szár is gumirugalmas-fonalas kivitelben készült. Ilyen a két jó mi­nőségű olasz harisnyanadrág, a­­vas­tagabb Joli Dorella és a vékonyabb­­szálú Joli Boutique. Mindkettő szé­les derékgumizású és divatos selyem­fényű, de az áruk is ezt a csillogást tükrözi: 130 forintba kerülnek. A ha­zai, végig poliuretán fonalas haris­nyanadrág, a komfort nélkülözi a selyemfényt, minősége is közepes (a csupán még megfelelő kidolgozás miatt), de az ára is csak két és nem három másik harisnyanadrág árával azonos (88,50 forintba kerül). Végül is, mindent összevetve, ki­nek melyik harisnyanadrágot ajánl­juk? Akinek nem hiányzik a lépés­betét, annak mindenekelőtt a kiváló minőségű (és amellett a legolcsóbb!) hazai Viktóriát. A lépésbetét kedve­lőinek a szintén kiváló Extra Ladyt vagy az olasz Extra Large-ot. Az elasztánfonalas harisnyanadrá­gok között a két csípőszorítós válto­zat ára és minősége között alig van különbség, kivitelük is azonos. (Mindkettő sarokerősítés nélkül, orr- és nadrágerősítéssel, lépésbetéttel készül). Az olasz Rosi mindössze egy forinttal drágább, mint a hazai Tip- Top, és — véleményünk szerint — ennyit érdemes áldozni arra a kü­lönbségre, ami a jobb kidolgozásban tapasztalható. A három, végig elasz­tánfonalas változat közül fáradtság ellen megteszi a lényegesen olcsóbb komfort. Nyújthatóság és tartósság tekintetében még jobb is, mint az olasz társai. Ha a divatot, a szép ki­dolgozást és a színtartóságot is fon­tosnak tartjuk, csak akkor érdemes a célra 130 forintot áldozni. * Tesztünk szakértője dr. Fülöp Jó­­zsefné volt. Az összehasonlító vizs­gálatokat a Kereskedelmi Minőség­­ellenőrző Intézetben végezték. A fo­gyasztói tesztet Stefanek Aranka ál­lította össze. Téli üdülés a nyugdíjasoknak (Munkatársunktól.) Majdnem két és fél millió nyug­díjas van hazánkban, az ország né­pességének negyede. Sokan közülük csak a legszükségesebbet engedhe­tik meg maguknak, másoknak lehe­tőségük nyílik időnként egy kis uta­zásra, környezetváltozásra. Az aláb­biakban olyan programokat kíná­lunk, amelyek a szerényebb jöve­delműeknek­­is megfizethetők. Bakonybélen a Gerence fogadó­ban öt éjszakára teljes vagy félpen­ziót kérhet a vendég, az előbbiért 1440, az utóbbiért 990 forintot kell fizetnie. A turnusok január 6-án kezdődtek, április 5-ig hatnapon­ként váltják egymást. Bükkszentke­­reszten április 13-ig hét napra (hat éjszakára) fizető­ vendégszobákban személyenként 1450 forintért kapha­tó félpenziós ellátás két- vagy há­romágyas szobákban, ugyanitt, ha valaki egyedül kíván lakni, 2050 fo­rintot fizet. A gyulai Park Szállóban öt napra 1290 forintért lakhat, étkezhet a vendég (naponta kétszer). Ugyan­csak Gyulán 1040 forint a félpenziós ellátás öt napra, április 13-ig, ha magánháznál kíván lakni a vendég. Csenkeszőlő a másik termálfürdős ajánlat, a Tourist hotelben vagy fi­zető-vendégszobákban április 10-ig egyhetes turnusokban 1890, illetve 1240 forintért a félpenziós ellátás. A mátrafüredi Avar Szálló is mél­tányos áron kínálja március 30-ig kétágyas, fürdőszobás lakrészeit, tet­szés szerint félpenziós (1600 forint) vagy teljes ellátással (1920 forint) öt napra. Ezek a helységek busszal, illetve vonattal közelíthetők meg; évente 16 alkalommal nyújt a Volán és a MÁV félárú kedvezményt a nyug­díjasoknak. (További felvilágosítást a Tourinform ad a 179-800-as telefo­non.) 9 Hazai poliamid harisnyanadrágok Import poliamid harisnyanadrágok harisnyanadrágok VIKTÓRIA 1361 EXTRA LADY 1351 KLÁRI 1335 EMŐKE 1358 FAVORIT 1365 BOKAMIN­TAS 1377 MIMI 1519 LÉDA 1392 SABINA 1340 MINTÁS 1367 Gyártó Ár (Ft) 31,40 / 33,10 46,80 35,50 Budapesti K 32,50 Harisnyagyár 36,­33,10 33,10 38,10 40,70 Nyújthatóság kiváló közepes közepes közepes jó jó jó jó megfelelő közepes Alakra illőség, mérethűség kiváló kiváló kiváló kiváló jó kiváló jó kiváló jó jó Tartósság jó jó kiváló jó kiváló jó jó megfelelő jó jó Színtartóság kiváló kiváló kiváló kiváló jó közepes jó kiváló kiváló kiváló Viselési tulajdonságok kiváló kiváló jó közepes jó jó közepes közepes közepes közepes Kidolgozás jó jó közepes jó közepes megfelelő jó megfelelő közepes megfelelő MINŐSÍTÉS KIVÁLÓ KIVÁLÓ JÓ JÓ JÓ KÖZEPES JÓ KÖZEPES JÓ KÖZEPES EXTRA LARGE LUXOR KVATRO SASA ANETTEYVONNE SOFTY JOLI DORELLA ROSI JOLI EOU­TIQUE TIP-TOP KOM­FORT Gyártó, illetve származási hely Olasz­ország Hollandia Jugo­szlávia Jugo­szlávia Ausztria Ausztria NDK Olasz­ország Olasz­ország Olasz­ország Budapest Harisnya­gyár Budapesti Harisnya­gyár Rr (Ft) 36,-45,-65,-28,50 42,-45,- 38,-130,-45,-130,-44,-88,50 Nyújthatóság jó közepes közepes jó jó jó közepes közepes jó közepes jó jó Alakra illőség, mérethűség kiváló kiváló kiváló jó kiváló jó kiváló jó jó jó jó jó Tartósság jó közepes közepes közepes jó jó jó jó jó közepes jó kiváló Színtartóság Jó kiváló közepes közepes közepes jó közepes kiváló közepes kiváló közepes közepes Viselési tulajdonságok kiváló kiváló kiváló jó jó jó közepes jó jó jó jó jó Kidolgozás kiváló kiváló kiváló kiváló kiváló kiváló kiváló kiváló­kiváló jó jó megfelelő MINŐSÍTÉS KIVÁLÓ KIVÁLÓ JÓ JÓ JÓ JÓ JÓ Jó JÓ JÓ JÓ KÖZEPES

Next