Népszabadság, 1985. február (43. évfolyam, 26-49. szám)

1985-02-01 / 26. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,80 Ft NÉPSZABADSÁG IHHHHHHR 1985. február 1., péntek MM M i ü i ' ü mmmmmnmmmmmmm AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA mmmmmffimmmmmmmmmmmmm XLIII. évfolyam, 26. szám mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmKmm A barátság szolgálatában (3. oldal) Ülést tartott a Minisztertanács Napirenden a Balaton fejlesztésének programja A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács csütörtöki ülésén Lázár György tájékoztatást adott Kaare Willochnak, a Norvég Királyság miniszterelnökének ha­zánkban tett hivatalos látogatásáról. A kormány a tájékoztatót jóváha­gyólag tudomásul vette. A kormány jelentést hallgatott meg a Balaton vízminőségének ja­vítására és az üdülőkörzet fejleszté­sére hozott határozatának teljesíté­séről. Megtárgyalta és jóváhagyta a térség hosszú­­távú fejlesztésére ki­dolgozott programot. A Minisztertanács — a gazdaság­­irányítási rendszer továbbfejleszté­sével összhangban — módosította a termelőszövetkezetek kölcsönös tá­mogatási alapjairól szóló rendeletet, egyben szabályozta az ipari, a fo­gyasztási, az értékesítő és beszerző szövetkezetek közös alapjai képzésé­nek és felhasználásának rendjét. A változások nagyobb önállóságot biz­tosítanak a szövetkezeti önkormány­zat és a közös alapok működésének belső szabályozása számára. A kormány határozatot hozott egyes új vállalatok létesítésének ked­vezményeiről. Felhatalmazta a pénz­ügyminisztert, hogy a vállalatok gyáregységeinek, telepeinek önálló­sulásuk esetén nyújtson pénzügyi kedvezményeket. (MTI) (A Balaton fejlesztésének programjáról szóló kommentár a 4. oldalon.) A haderő-csökkentési tárgyalások újabb fordulója Bécsben Bécsben csütörtökön megnyílt a közép-európai haderők és fegyverze­tek csökkentéséről folyó tárgyalások 35. fordulója. Az első ülés arról ta­núskodott, hogy a Nyugat folytatja halogató taktikáját, és a bécsi tár­gyalásokon — a szocialista országok megegyezési szándéka ellenére — egyelőre továbbra sem várható hala­dás. Valerián Mihajlov nagykövet, a szovjet küldöttség vezetője beszédé­ben rámutatott, hogy a Varsói Szer­ződés országai rövid időn belül ké­szek megállapodni, de a NATO-álla­­mok továbbra is meddő vitákkal gá­tolják a megegyezést. A szocialista országok szóvivője az ülés után han­goztatta: minden előfeltétel megvan ahhoz, hogy kölcsönösen elfogadható megállapodást érjenek el Bécsben. Ehhez azonban arra van szükség, hogy a Nyugat változtasson maga­tartásán. A tavaly áprilisi NATO-ja­­vaslat nem szolgálhat a megegyezés alapjául, mert alapvető feltételek hiányoznak belőle, így a javaslat (a többi között) nem tér ki a fegy­verzetek csökkentésére, a légierők létszáma és a hadgyakorlatok korlá­tozására, sem pedig arra, hogyan le­het biztosítani a két fél haderőinek egyenlő szinten tartását a jövendő csökkentés után. A szocialista orszá­gok nem kívánnak új formát a bécsi tárgyalásokhoz, hiszen azok kerete, célja világos: mielőbb meg kell egyezni a katonai szembenállás szint­jének gyakorlati csökkentésében, amihez jó alapot kínál a Varsói Szer­ződés 1983-as egyezménytervezete. A lényeg a haderők csökkentése — az ellenőrzés ennek függvénye. Utalt a szóvivő arra a nyugati taktikára, amely az ellenőrzést állítja a közép­pontba, mielőtt még megállapodtak volna arról, mit kell majd valójában ellenőrizni. A szocialista országok egyébként 11 év alatt már mintegy 20 javaslatot terjesztettek elő Bécsben, lényegesen többet, mint a NATO — mondotta. — Várhatóan lesznek további szocialista javaslatok is — tette hozzá a szóvivő, aki hangoztatta: amint a genfi szov­jet—amerikai fegyverzetkorlátozási tárgyalások alakulása segítheti a ha­ladást Bécsben, úgy ez fordítva is el­képzelhető. A NATO nevében felszólalt Josef Holik, az NSZK nagykövete, s ugyan­csak reményét fejezte ki, hogy a gen­fi tárgyalások megkezdése pozitív ha­tással lesz a bécsi fórumra. (MTI) Munkában a jégtörők Mint megyei tudósítónk, Kékesi Katalin jelenti: a Felső-Tiszán las­san apad a jeges ár. Csütörtökön Zá­hony térségében egy óra alatt 4 centiméterrel, Dombrádnál egy cen­timéterrel csökkent a megáradt Ti­sza vízszintje. Az apadás nem ked­vez a jégtorlaszok levonulásának. Csütörtökön Tiszakaráddal szemben hat jégtörő kezdett dolgozni, mint­egy 12 kilométerre a legközelebbi jégbe fagyott hajótesttől. A Tisza it­teni szakaszán a torlódott jég vas­tagsága meghaladja a két métert. A jég fogságába esett 15 hajótestből eddig hetet már biztonságba he­lyeztek. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság és a Felső- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság egyesített jégtörőinek munkáját a vízügyes brigádok lazító robbantá­sokkal segítik. Az árral együtt belvíz is sújtja Sza­­bolcs-Szatmárt. Mintegy 10 600 hek­tár van víz alatt, ebből 2000 hektár vetés. A Duna jugoszláv szakaszán Apa­fin és Vukovár között megindult a jégzajlás — tájékoztatta Sáfrán Ist­ván Baranya megyei tudósítónkat Vukováry Attila vízügyi főmérnök. A Jugoszláviában dolgozó négy ma­gyar jégtörő ez idő szerint Apafin magasságában bontja a helyenként összetorlódott jeget. A Duna magyar­­országi szakaszán Baja és Mohács között megszakításokkal áll a jég, Paks és Baja között szórványos a zajlás, míg Dunaföldvár és Paks kö­zött megcsúszott a mozdulatlannak tetsző jégmező. Különben mindenütt működik a szárazföldi és a légi meg­figyelés, hogy ha szükséges, idejé­ben riasszák a jégtörő hajókat. A Dunán egyébként helyenként ki­sebb torlódások is előfordulnak, de ezek hatására számottevő vízszint­­emelkedés eddig még nem követke­zett be. Kongresszusi verseny: sikeres évkezdés Csökkentették a hideg okozta termeléskiesést • Exportcélú erőfeszítések Az iparvállalatok kollektívái, szo­cialista brigádjai a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyben vál­lalt kötelezettségeik alapján nagy erőfeszítéseket tettek, hogy a szo­katlanul hideg januári időjárásiban viszonylag zökkenőmentesen indít­hassák az évet. Esetenként pótválla­­lások teljesítésével igyekeztek az el­­maradásokat mérsékelni. Sok he­lyütt sikerült is a hónap utolsó nap­jaira pótolni a termeléskiesést, fo­lyamatossá, ütemessé tenni a gyár­tást és az értékesítést. Számottevő eredményeket hozott a kongresszusi és felszabadulási mun­kaverseny az Ózdi Kohászati Üze­mekben is. A vállalt 100 millió fo­rinttal szemben 154 millió volt az anyagmegtakarítás értéke. A terve­zettnél mintegy 300 millió forinttal kevesebb importanyagot használtak fel. A következő hónapok során fő­ként az energiatakarékosság terén kívánnak előbbre lépni. Januárban is lendületet adott a termelésnek a kongresszusi és fel­­szabadulási mun­kaverseny a győri Rába gyárban. Tovább javult a mi­nőség, az üzemek közötti kooperá­ció, miközben a létszám és a terme­lési költségek sem növekedtek. A munkaversenynek is köszönhető, hogy az év első hónapjában csak­nem 2 milliárd forint értékben ké­szültek — főként exportra — Rába­­termékek, egyebek között 2200 nagy teljesítményű dízelmotor, 6600 hát­só és 2200 mellső futómű, 91 kamion, 10 pótkocsi és 30 darukocsi. A tava­szi munkákhoz januárban 26 Rába- Steiger erősgépet, 12 nagy teljesítmé­nyű kukorica- és 70 gabonavető gé­pet gyártottak. E berendezésekhez 33 millió forint értékben pótalkatré­szek is készültek az elmúlt hónap­ban. A negyedéves terv teljesítése jól halad, s a Rába termelése vár­hatóan egész évben ütemes lesz, mi­vel az idei­­kapacitás 80 százalékát már lekötötték a megrendelők. Az utóbbi évtized legnehezebb hó­napjaként tartja számon az idei ja­nuárt az Almásfüzitői Timföldgyár kollektívája. A rendkívüli hideg mi­att lelassult a gyár bauxitellátása. A vasúti kocsikban a nyersanyag tömbbé fagyott össze, ezért kirako­dás előtt melegítették, csákányoz­ták, légkalapáccsal lazították a bau­­xitot. A vállalatnál szigetelőbrigá­dokat szerveztek, amelyek a sok sza­badtéri berendezés óvását is vállal­ták. A rendkívüli körülményekhez képest az év első hónapját jó ered­ménnyel zárta a gyár, s a brigádok példamutató összefogása révén a várt negyvenszázalékos termeléski­esést sikerült lényegesen, tíz száza­lékra mérsékelni, így nem került ve­szélybe az idei timföldgyártási terv teljesítése. Az újpesti Gyapjúszövő Gyárban az elmúlt hetekben az adminisztra­tív munkaterületeken dolgozó brigá­dok is segítették a gyártóüzemek munkáját, hogy a termelés, a csoma­golás és a szállítás még rövid ideig se szenvedjen késedelmet, a munka folyamatos és ütemes legyen. A vál­lalat — amely a legutóbbi néhány év alatt megháromszorozta kivitelét — 1985-ben 600 ezer négyzetméter­nyi tiszta gyapjú, illetve poliészter— gyapjú keverék kelmét és mintegy száz tonna fonalat exportál az igé­nyes nyugat-európai, közel-keleti és tengerentúli piacokra. A folyamatos szállítás érdekében a laboránsokból, termelésszervező és -előkészítő dol­gozókból álló szocialista brigádok pótvállalásuknak megfelelően janu­árban 140 ezer méternyi szövetet csomagoltak be, s a tételt ezekben a napokban útnak indította a gyár. (MTI) Dolgoznak a győri Rába motor- és kamionszereldéjében. (BOROS JENŐ FELVÉTELEI Carrington űrfegyverkezéssel kapcsolatos kételyei Lord Carrington, a NATO brit fő­titkára csütörtökön Cambridge-ben kissé kételkedve foglalkozott az űr­fegyverkezéssel. Egyetemi beszédében a főtitkár — anélkül, hogy bárkinek is címezte volna megjegyzéseit — kijelentette, az űrfegyverkezésnek „változatlanul bizonyítania kell létjogosultságát”. Ugyanis — fűzte hozzá — rendkí­vül nehéz lesz egy olyan stratégiai védelmi rendszert kiépíteni, amely eleget tesz az egyensúly, a fölény­mentesség és a fokozott elrettentés követelményeinek. Ezt követően Carrington arról szólt, hogy a fegyverzetkorlátozás ügyét nem segíti az űrfegyverkezés problémájának megjelenése. Szerin­te „a meglévő fegyverzetek által al­kotott amúgy is bonyolult képben most fel kellett venni egy új elemet, s ez csak nehezíti a szovjet és az amerikai tárgyaló partnerek dolgát. A volt brit kül- és hadügyminisz­ter végül szkeptikusan nyilatkozott arról, leállíthatók-e a „csillaghábo­rús” kutatások. A genfi tárgyalásokat illetően Lord Carrington óvott attól, hogy a felek mindhárom fegyverzetcsoport­ban egyenlőségre törekedjenek. Ki­jelentette, a múltban is bebizonyo­sodott már, hogy az összes fegyver­zetet egységes egészként kezelve, adok-kapok alapon „hatékony egyen­súly hozható létre”. (MTI) Japán közéleti személyiségek a katonai költségvetést bírálják ( TOKIÓI TUDÓSÍTÓNKTÓL ) Befolyásos japán politikusok és közéleti személyiségek síkraszálltak a szigetország katonai kiadásainak növelése ellen. Csütörtökön közzé­tett nyilatkozatukban követelték a fegyverkezési ráfordítások korláto­zásának fenntartását. A nyilatkozat azután látott napvi­lágot, hogy a japán kormány az 1985- ös pénzügyi évre rekordnagyságú katonai kiadásokat irányzott elő. Nakaszone Jaszuhiro miniszterelnök a parlamentben azt hangoztatta, hogy az eddigi korlátozás — úgy­mond — nehezen tartható, ezért a kabinet annak felülvizsgálatára ké­szül. Japánban egy 1976-os kor­mányhatározat kimondta, hogy a ka­tonai kiadások nem léphetik túl a bruttó nemzeti termék egy száza­lékát. A nyilatkozat aláírói között kor­mánypárti politikusok, sőt — Miki Takeó és Szuzuki Zenko személyé­ben — egykori miniszterelnökök, to­vábbá hadügyminiszterek is voltak. Mint megállapították, a japán ka­tonai kiadások korlátozásának el­törlése igen káros lenne éppen ak­kor, amikor a fegyverzetkorlátozás előmozdítása a legfontosabb feladat, és nemzetközi erőfeszítéseket tesznek érte. Miki Takeo — akinek kormá­nya 1976-ban a háború utáni japán békealkotmánnyal összhangban álló határozatot hozta — hangsúlyozta: a japán katonai kiadások korlátozása egyben jelkép­es, és már csak ezért sem szabad érvényteleníteni azt. Pietsch Lajos A szaktudás ereje Zavarba hozták az ismert kuta­tót egy tanyai előadáson. Megkér­dezték tőle: mikor és hogyan lehet a leghatásosabban védekezni a zöldségfélék egyik kevésbé ismert kártevője ellen. A kutató más szak­területtel foglalkozik, így nem tu­dott azonnal válaszolni, elnézést kért, s levélben értesítette a kérde­zőt. A tanyai kistermelőnek bizonyára esze ágában sem volt kényelmet­len helyzetbe hozni a szakembert, csupán többet akart tudni arról, amit valahol olvasott. Érthető a kí­váncsisága, hiszen neki korántsem mindegy, mennyire károsítják növé­nyeit a bogarak, s mennyi termést takaríthat majd be kertjéből. Az ez iránti kíváncsiság véteti kezébe a szakkönyveket is, amelyek között — szerencsére — válogathat. A múlt esztendőben például a mezőgazda­­sági könyvkiadás is elsősorban­ a kistermelőknek kedveskedett, s nép­szerűen megírt szakkönyveket aján­lott a házi polcokra. Az idei, 28. mezőgazdasági könyv­hónapon a nagyüzemekben dolgo­zó mezőgazdák szakmai kíváncsi­ságát igyekszik elsősorban kielégí­teni a könyvkiadás. A februári könyvhónapon 49 szakkönyvet 272 ezer példányban — igaz, a tavalyi­nál jóval kevesebbet — ajánlanak az olvasóknak. Sok köztük a köz­­gazdasági témákat felölelő munka, tekintélyes arányt képviselnek az állattenyésztéssel foglalkozó szak­könyvek is. A könyvkiadás tehát al­kalmazkodik az agrártermelés nagy kérdéseihez, igyekszik segíteni a szakemberek eligazodását. Szükségük is van erre a terme­lőszövetkezetekben, állami gazdasá­gokban dolgozóknak. Napjainkban ugyanis fordulóponthoz érkezett a mezőgazdasági termelés. Büszkén tekinthetünk vissza arra, hogy meg­közelítettük az egy főre jutó gabo­natermelésben az 1500 kilogram­mot, a hústermelésben pedig a 150 kilogrammot, s így lényegesen töb­bet termelünk belőlük a hazai fel­használásnál. Ez a tény azonban megfontolt előrelátásra készteti a mezőgazda­­sági termelőket. Tekintetbe kell venniük, hogy az eddigi — minden­képpen tekintélyes - eredményeket jórészt a fejlett technika, a korszerű technológia importjával értük el. A jövőben ez a helyzet egyre inkább megváltozik, s a termelés mennyi­ségi növelése helyébe a minőség lép. A minőséget, pontosabban a minőségi munkához szükséges fo­gásokat már nem lehet importálni, azt itthon kell kitalálni és alkal­mazni. Tudás és naprakész információk nélkül ez csak óhaj marad. A szak­mai tudás tehát közérdek. Számos tapasztalat viszont arra utal, hogy még nem vált közüggyé. A terme­­lőszövetkezeti, állami gazdasági központokban, az állattartó telepi szűk irodákban járva a foghíjas könyvespolcok vagy a polcok hiánya arra engednek következtetni, hogy a szakkönyvekben rejlő ismeretek hasznosítása még nem napi gya­korlat. A kiadók szerint a könyvkereske­delem alábecsüli a várható forgal­mat, a kereskedők azt állítják, hogy érdektelenek a vásárlók, a vevők szerint pedig drágák a szakköny­vek. Vitatkozni, egymásra hárítani a felelősséget persze lehet, de ettől még nem lesz több könyv azoknak a szakembereknek a kezében, akik naponta meríthetnének belőlük hasznosítható ismereteket. A vita helyett azon kellene inkább mun­kálkodniuk az érdekelteknek, hogy közügy legyen a szakirodalom for­gatása, közkinccsé váljanak az is­meretek. V. Farkas József

Next