Népszabadság, 1985. március (43. évfolyam, 50-75. szám)
1985-03-28 / 73. szám
8 1 (Folytatás a 7. oldalról.) évi 30—35 ezer lakást létrehozzák. Ez ellentmondásos helyzet, aminek feloldását nem reális kizárólag az építőiparitól várni, sőt az is erőfeszítéseket igényel az ágazatvezetéstől, hogy a mindinkább kialakuló vállalati önállóság ne jelentse azt, hogy a lakásépítésre vállalkozók száma csökken. Kislakás elegendő van az országban — momdjta a továbbiakban. — A kongresszusi anyagokban is szerepel, hogy az ország lakásainak 25 százaléka egyszobás, 50 százaléka kétszobás. Tehát elsősorban a nagyobb lakások arányát szükséges növelni, számba véve, hogy minden nagyobb lakás megépítése kislakást tesz szabaddá újabb család számára. Megígérte, hogy az építőipar a kongresszuson megszülető határozatok szellemében fog dolgozni, s befejezésül kijelentette: — Dolgozzunk azért, hogy edzett, fegyelmezett, nehézségtűrő építőiparunk legyen, mert erre van szüksége az országnak. Ezután Rajki Sándorné következett. AZ MSZMP XIII. KONGRESSZUSÁNAK SZERDAI ÜLÉSE Hajki Sándorné, a Gagarin Hőerőmű pártbizottságának titkára. A pártmunkában is az intenzív szakasz következik Az erőmű termelőmunkája legfontosabb tényeinek említésével kapcsolatban afelszólaló hangsúlyozta: " A termelőmunka tapasztalataiból a politikai munkára is fontos tanulságokat vonhatunk le. Meggyőződésünkké vált, hogy a párt határozatainak végrehajtásához bizonyos mértékben a feltételeket is magunknak kell megteremteni. Nem várhatunk rá, hogy a körülmények váljanak kedvezőbbé. A mindenki által elfogadott, sőt követelt elvek megvalósítása csak külső és belső konfliktusok vállalása árán érhető el. Mert igenis ütközni kell — még a pártszervezetekben is — azért, hogy szüntessük meg a nem gazdaságos termelést, hatékonyabb munkára irányítsuk át a felszabaduló munkaerőt, és mérhető teljesítményekhez adjunk anyagi ösztönzést. A számunkra, de gondolom mások számára is kedvezőtlen gazdasági folyamatok láttán azt kell mondanunk, hogy népgazdaságunkban a szervezettebb, a termelékenyebb, a hazai erőforrásokat ésszerűbben hasznosító tevékenység megvalósítása — ha kell kikényszerítése — halaszthatatlan feladat. Mi azt mondjuk, és ezt eredményeink támasztják alá, hogy a hazai lignitbázison lényegesen növelhető volna a villamosenergia-termelés mennyisége és gazdaságossága is. Saját munkánk néhány tapasztalatáról szólva, azt kívántam érzékeltetni, hogy a párthatározatok végrehajtásához kevés az egyetértés és a jó szándék, de értelmes munkára, idejében meghozott, jó döntések megvalósítására mozgósítható a párttagság, de a pártonkívüliek is. A Központi Bizottság beszámolója, szerintem, ezért is fogalmaz úgy, hogy a termelés területén dolgozó pártszervezeteknek a korábbinál bonyolultabb feladatok végrehajtására kell felkészülniük. Én úgy gondolom, hogy ezzel együtt sem emberfeletti amire vállalkozunk, és nem is többet, hanem másként kell dolgoznunk. A gazdasági életből kölcsönzött kifejezéssel élve, azt mondom, hogy most már a politikai munkában is az intenzív szakasznak kell következnie. Ha más értelemben is, de nekünk is ki kell alakítanunk a hatékonyságnövelő szervezési módszereket, amelyek végső soron a párt politikai, cselekvési egységét erősítik a határozatok végrehajtásában. Ehhez mindenképpen szükségesnek tartom, hogy az irányító pártszervek készítsék fel jobban a végrehajtásban döntő szervet játszó alapszervezeteket arra, hogy a szocialista társadalom építése során szükségszerűen keletkező ellentmondások, érdekellentétek között jó politikai érzékkel igazodjanak el, önállóan tudjanak dönteni a helyi kérdésekben, érezzék a felelősségüket, legyenek eszközeik, módszereik a határozatok végrehajtásához, a politika alakításához. Ne tekintsék istencsapásnak a nehézségeket, hanem küzdjenek a jobbért, a rossz jobbra fordításáért. Nagyon fontos az is, hogy erősödjék az irányító és az irányított pártszervezetek kapcsolata a mindennapi munkában. Ismerjük meg egymás gondjait jobban, vitatkozzunk is, ha kell. A jelentések mellett cseréljünk alkotó gondolatokat is, írjunk kevesebbet és beszélgessünk többet, serkentve a cselekvésre, mindig ott segítve, ahol a legnagyobb szükség van rá. Higgyük el végre, hogy semmi nem pótolja a személyes kapcsolatokat. Legyen a mi munkánk emberformáló, közösségalakító, tudást gyarapító érték, az eddiginél bürokráciamentesebb, munkásmozgalmunk igaz hagyományait átörökítő gyakorlattal. Amikor a párttagságot az élet nap nap után kényszeríti vitákra, személyes állásfoglalásra, bonyolult feladatok vállalására, nem engedhetjük meg magunknak, hogy az amúgy sem könnyű helyzetet régóta felismert, de meg nem szüntetett hibákkal nehezítsük. A viták után a tetteken a sor — fejezte be felszólalását Rajki Sándorné. Ezután az elnök az úttörők és a kisdobosok látogatását jelentette be, majd szünet következett. A szünet után Berend T. Iván vette át az elnöklést. Az első felszólaló Pónya József Tolna megyei küldött volt. Pónya József, a Paksi Atomerőmű Vállalat vezérigazgatója: A fegyelem nem alku tárgya Felszólalásának elején jelentette a kongresszusnak, hogy a Paksi Atomerőmű X. és II. reaktorblokkja üzemel, a III. blokk 1986-ban, a IV. blokk pedig 1987-ben lép be a termelésibe. Pakson az atomerőmű építésén és üzemeltetésén több éve tízezer ember dolgozik. Ez az építkezés nagy próbatétele ipari teljesítőképességünknek, és az ott dolgozó embereknek. Az eddigi üzemeltetési tapasztalatok azt bizonyítják, hogy Paks a legmegbízhatóbb energiatermelő egysége lett a magyar villamosenergia-rendszernek. Üzemkészségét összehasonlítva a világ 17 országában működő 183 nagy teljesítményű reaktorral, a tíz legjobb között szerepel a Paksi Atomerőmű. Hangsúlyozta, hogy az atomerőmű biztonsági rendszerei jól működnek. A Paksi Atomerőmű mind a teljesítményére, mind a környezetvédelemre vonatkozó előírásoknak megfelel. Ezután a tudománnyal való kapcsolatukról szólt: — Az atomerőmű nagyon jó alkalmazási területe a tudománynak. Ebből következően nagyon szoros kapcsolatunk van a tudományos intézetekkel. A magyar kutatók jelentősen hozzájárultak az atomerőmű üzemkészségéhez, biztonságához, és az üzemeltetést is segítik. Pakson is több száz tehetséges, fiatal mérnök, fizikus dolgozik: nemcsak létrehozták és üzemeltetik az erőművet, hanem jelentős fejlesztéseket is végeztek. Külföldön is felfigyeltek a munkájukra. Ugyanakkor itthon évek óta nem tudjuk elismertetni a munkájuk tudományos jellegét, mert csak csinálni volt idejük, publikálni nem. Elgondolkodtató az is, hogy az atomerőmű-szakmérnökképzésben a berendezés ismertetését, az üzemeltetést mások tanítják az egyetemen, holott a mi mérnökeink ma a legjobb ismerői e szakmának. — Az atomerőműben létrejövő magreakció kézben tartása — folytatta — különösen nagy munkafegyelmet igényel. Mióta az erőmű üzemel, megszüntettük a fegyelmi eljárásokat; nem lehet alku tárgya a fegyelem. A legtöbb figyelmeztetést az engedély nélküli lelkes munkavégzésért adunk, mert nálunk ez is fegyelmezetlenségnek számít. Több száz dolgozónk, vezető emberünk, szakmunkásunk váltakozva, ügyeletben tartózkodik otthon, de a lakásukon levőknek is általában munkaképes állapotban kell lenniük. Meg kell mondani, hogy dolgozóink szeretik ezt a rendet, sőt segítik is. Az is igaz, hogy aki megfelel ennek a követelménynek, és vállalja, annak anyagilag is megéri. De meg kell jegyeznem, hogy mi mindenben ugyanazon munkajogi rendeletek alapján, illetve az üzemi demokrácia ismert szabályai szerint élünk, mint bármelyik más gazdasági egység Magyarországon. Ezután arról szólt, hogy a paksiak sokat tanultak az atomerőmű-építésben és -üzemeltetésben más szocialista országoktól, főként a Szovjetuniótól. Ugyanakkor már a tapasztalatátadók sorába léptek: két év alatt több mint 1300 szocialista és tőkés országbeli szakember járt náluk tanulni és tapasztalatot cserélni. Hátravan még két reaktorblokk szerelése és üzembe helyezése, ez a következő két évben 30 milliárd forintba fog kerülni. De a következő ötéves tervben ezek révén Paks 50 milliárd kilowattóra villamos energiát fog fejleszteni, ami a következő ötéves terv villamosenergia-fogyasztásának 25 százaléka. Ez az energiamennyiség 50 millió tonna szén egyenértékének, vagyis a magyar szénbányászat kétévi teljes termelésének felel meg. Ezután Juhász Ildikó szólalt fel. Juhász Ildikó, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola hallgatója: Igényeljük a feladatokat — Tapasztalataink szerint, az ifjúsági szövetség ellentmondásos helyzetben van — mondotta a felszólaló —, és ez szinte minden területen érezteti hatását. A jó szándékú próbálkozások ellenére sem sikerült elérni, hogy a passzív fiatalok aránya ne növekedjék. Véleményünk szerint ennek az oka egyebek között az a túlszervezettség, amely magában hordozza a veszélyt, hogy a fiatalok nem elkötelezettségből, hanem egyéni érdekeiket előtérbe helyezve vállalják a KISZ-tagságot. Ez, sajnos, az alapszervezeti munkában is jelentkezik. A KISZ-munka társadalomban betöltött szerepét és jelentőségét növelné egy kritériumokhoz kötött tagfelvételi rendszer, a formaságok és a bürokrácia háttérbe szorítása és olyan értékrendszer kialakítása, amely tisztázná, hogy mi is tartozik az önzetlen KISZ-tevékenység körébe. Feltétlenül szükséges az adott lehetőségek többoldalú kihasználása is. Arra gondolok, hogy ne csak véleményezési jogainkat, egyetértési jogainkat gyakoroljuk, hanem szélesebb körben — az iskolai demokráciát erősítve — döntési jogainkat is. Úgy vélekedünk, hogy a KISZ-nek magában is keresnie kell a megújulás útját, de ehhez elengedhetetlenül szükséges a párt segítőkészsége, útmutatása. Főiskolánk fennállása óta több mint 12 ezer diplomát adott ki. Ezáltal számottevően hozzájárult a három megyében (Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar, Borsod) a tanári ellátottság javításához. Enyhült a pedagógushiány, kevesebb a képesítés nélküli, jobb a területi eloszlás, és kiemelkedő eredmény a készségszakosok számának növekedése. Bizakodással tölti el a pályakezdőket, hogy központi elképzelés is van élet-és munkakörülményeik javítására. Kedvezően hatott a legutóbbi bérrendezés. Éreztetik azonban hatásukat a nehézségek is. A végzettek többsége községben, falun kezdi meg munkáját, ahol nagy probléma a lányok szempontjából a családalapítás, megfelelő, az ő munkáját is segítő társ megtalálása. A fiúk számára nem jelent ez a pálya presztízst, így sok friss diplomás férfi anyagilag jobban elismert munkaterületet választ. Igényeljük azokat a feladatokat is, amelyek perspektívát adnak, és a bennünk rejlő alkotókedvet, lendületet az elkövetkezőkben jobban kibontakoztatják. Erre alkalmasak a főiskolák, egyetemek is, ahol a jó személyi és tárgyi feltételek segítik, hogy szakmailag jól felkészült, a párt politikáját támogató személyiségek formálódjanak. A kezdeti lépések után tovább kell haladnunk, hogy az értelmiségi, főleg a pedagóguspálya társadalmi megbecsülését növeljük, hiszen a tanár a jövő társadalma szempontjából a legfőbb értékkel, az emberrel foglalkozik, szellemi tőkét termel. A nehézségek ellenére is meggyőződéssel választjuk ezt a munkát élethivatásul. A hivatásszeretettel dolgozókra mindig is jellemző volt, hogy a tanítványokkal való megértő viszony, a tudás átadásának élménye olyan örömet, érzelmi töltést jelent, mely enyhíti a mindennapi gondokat. E gondolatok jegyében társaim nevében is ígérhetem, hogy keressük azokat a feladatokat, melyek megoldásában erőnkhöz képest becsületesen helyt tudunk állni. Amit ma mi kérünk számon elődeinktől, azt holnap rajtunk kérik számon, és erre nekünk tisztességgel fel kell készülni! Ezután Gyurity József elvtárs, Bács-Kiskun megye küldötte szólalt fel. Gyurity József, a hercegszántói községi pártvezetőség titkára: Több nyelven, egy akarattal! Felszólalása elején a kongresszusi felkészülésről, a község fejlődéséről, gazdasági, kulturális gyarapodásáról szólt. Kiemelte: — Községünk lakossága nagy többségének megélhetését a helyi Lenin Tsz biztosítja. Termelőszövetkezetünk gazdálkodására jellemző a folyamatos fejlődés. Ma már hektáronként búzából hat tonna felett termelünk, kukoricatermelésünk eléri a kilenc tonnát, a napraforgó 2,5, a szárazborsó pedig 3,2 tonna felett terem földünkön. Állattenyésztésünk minden évben több tejet és húst termel. Tavaly a háztájival közösen 20 ezer sertést adott községünk a népgazdaságnak. Büszkék vagyunk arra, hogy a kedvező körülmények között sikerült közös összefogással új művelődési otthont, orvosi rendelőt építenünk, és bővült az úthálózat is. A megszűnt vasútállomás épületét kisgalériává alakítottuk át, melyben évente több alkalommal hivatásos és amatőr képzőművészek kiállításait rendezzük meg. Művelődési otthonunkban rendszeresen tartunk színházi előadásokat. E létesítményünket falunk szülötte, Szurcsik János Munkácsy-díjas festőművész művei díszítik. Községünk elért eredményeit annak is köszönheti, hogy lakosságunk közérzete kiegyensúlyozott, hangulata jó. A mi falunkban pártmunkát végezni bonyolult, de nagyon szép feladat. Ez községünk sajátosságaiból fakad, melyek közül legjelentősebb, hogy Bajától 30 kilométernyire délre, az országhatár mellett fekszik, határátkelőhely, lakói magyarok, horvátok, szerbek és németek. Az én anyanyelvem horvát. A mi nemzetünk is nyelvében él. A történelemből tudom, hogy a múlt évszázadok során gyakran fordult elő, hogy minket és a magyarokat egymás ellen fordítottak, noha alapvető érdekeink akkor is azonosak voltak. Az évszázadok során mégis többet voltunk együtt, mint egymás ellen. Nekem nincsenek élményeim a második világháború alatti és az utána következő évek konfliktusairól, legfeljebb azok nagyon gyenge utórezgéseit fedezhettem fel a mindennapi életben. Az embereket ma már nem a nemzetiségi hovatartozásuk szerint különböztetjük meg, hanem a felkészültségük, a közösségi munkájuk és a magánéletük minősége szerint. S ez így van jól. Községünkben mindenütt megtalálhatók a kétnyelvű feliratok. Segítséget, támogatást kapunk ahhoz, hogy anyanyelvünket megőrizzük, szokásainkat, hagyományainkat, kultúránkat megtartsuk és továbbfejlesztve ápoljuk. Községünkben működik nemzetiségi gyermektánccsoport, felnőtt énekkar és délszláv klub. A TIT keretében anyanyelvünkön több értékes előadást szervezünk. A szerbhorvát tannyelvű általános iskolánkban a természettudományi tárgyakat két nyelven oktatják. Az értékelt időszakban növekedett a nemzetiségi nyelvet tanulók száma. Nemcsak a szerb-horvát, hanem a magyar anyanyelvűek is részt vesznek a mi nyelvünk tanulásában. Baja és Zombor körzete testvérkapcsolatai jól szolgálják mindkét ország határ menti lakosságának érdekeit, közvetlen emberi kapcsolataink erősítését. Egyetértek a Központi Bizottság beszámolójának nemzetiségiekkel foglalkozó részével is. Az a véleményem, hogy ezt a helyes nemzetiségi politikát pártunknak tovább kell folytatnia. Mi ehhez a mindennapi munkánkkal továbbra is hozzájárulunk, hogy tovább gazdagodjék jelszavunk tartalma: „több nyelven, egy akarattal.” Felszólalását a kongresszus rövid, horvát nyelvű köszöntésével fejezte be. Utána Tatai Ilona budapesti küldött felszólalása következett. Tatai Ilona, a Taurus vezérigazgatója: A lehetőségekkel élni kell! — Azokról a szervezeti, irányítási és magatartásformák változtatásának szükségességéről kívánok szólni, amelyek feltételei a vállalati gazdálkodás javításának — mondotta, majd így folytatta: — Ami a szervezeti kérdéseket illeti: a magyar iparszerkezetet gyakran éri a túlcentralizáltság jogos vádja, túl sok a nagyvállalat. Azt is mondják, hogy ezek helyzetükből, gyakran monopolhelyzetükből adódóan rugalmatlanok, sem alkalmazkodásra, sem hatékonyságuk növelésére nem kényszeríthetők, ezért decentralizálni kell őket. Mindenki tudja azonban, hogy a hatékonyság nem vállalati méret kérdése. A megfelelő vállalati méret sok tényezőtől függ, például az iparág jellegétől is. A gumiiparra Európa-szerte jellemző az egy nagy és sok kisvállalat jellegű struktúra. Ausztriában a Semperit cég adja a gumiipari termelés 85 százalékát. Ezek a nagyvállalatok azonban nemcsak nagyságuk tekintetében, de technikai fejlettségükben, hatékonyságukban is országuk élvállalatai. A magyar nagyvállalatok közül is csak azok tudják saját létjogosultságukat bizonyítani, amelyek eredményességükkel, műszaki színvonalukkal, jövedelemtermelő képességükkel valóban a gazdaság húzóerejévé tudnak válni. E véleménye mellett vállalatának gazdasági tapasztalataival érvelt: — A Taurus csaknem tízmilliárd forintos termelésének 40 százalékát külpiacokon értékesíti. Meg kellett találnunk azokat a termelési ágakat, amelyek iránt a világpiacon tartós kereslet várható, amelyek gyártásában a vállalatnak esélye van a világpiaci versenyképesség elérésére. Ez azonban azt is jelentette, hogy a hazai igény kielégítését szolgáló csaknem száz termékcsaládot (16 ezerféle terméket) jelentő gyártási ág mindegyikére a Taurus nem vállalkozhatott. Ezért három forrást jelölünk meg a hazai igények kielégítésére: a saját termelést, a hazai kis- és középüzemek termelését, a szocialista árucseréből és a tőkés beszerzésből származó importot. Így lett kitüntetett szerepe a Taurusnál (Folytatás a 9. oldalon.)