Népszabadság, 1985. március (43. évfolyam, 50-75. szám)

1985-03-28 / 73. szám

8­ 1 (Folytatás a 7. oldalról.) évi 30—35 ezer lakást létre­hozzák. Ez ellentmondásos helyzet, aminek feloldását nem reális kizárólag az építőiparitól várni, sőt az is erőfeszí­téseket igényel az ágazatvezetéstől, hogy a mindinkább kialakuló válla­lati önállóság ne jelentse azt, hogy a lakásépítésre vállalkozók szá­ma csökken. Kislakás elegendő van az ország­ban — momdjta a továbbiakban. — A kongresszusi anyagokban is sze­repel, hogy az ország lakásainak 25 százaléka egyszobás, 50 százaléka kétszobás. Tehát elsősorban a na­gyobb lakások arányát szükséges növelni, számba véve, hogy minden nagyobb lakás megépítése kislakást tesz szabaddá újabb család számára. Megígérte, hogy az építőipar a kongresszuson megszülető határoza­tok szellemében fog dolgozni, s be­fejezésül kijelentette: — Dolgozzunk azért, hogy edzett, fegyelmezett, nehézségtűrő építőipa­runk legyen, mert erre van szüksé­ge az országnak. Ezután Rajki Sándorné követke­zett. AZ MSZMP XIII. KONGRESSZUSÁNAK SZERDAI ÜLÉSE Haj­ki Sándorné, a Gagarin Hőerőmű pártbizottságának titkára. A párt­munkában is az intenzív szakasz következik Az erőmű termelőmunkája leg­fontosabb tényeinek említésével kapcsolatban a­­felszólaló hangsú­lyozta: " A termelőmunka tapasztalatai­ból a politikai munkára is fontos ta­nulságokat vonhatunk le. Meggyő­ződésünkké vált, hogy a párt határo­zatainak végrehajtásához bizonyos mértékben a feltételeket is magunk­nak kell megteremteni. Nem várha­tunk rá, hogy a körülmények válja­nak kedvezőbbé. A mindenki által elfogadott, sőt követelt elvek meg­valósítása csak külső és belső konf­liktusok vállalása árán érhető el. Mert igenis ütközni kell — még a pártszervezetekben is — azért, hogy szüntessük meg a nem gazdaságos termelést, hatékonyabb munkára irá­nyítsuk át a felszabaduló munka­erőt, és mérhető teljesítményekhez adjunk anyagi ösztönzést. A szá­munkra, de gondolom mások szá­mára is kedvezőtlen gazdasági folya­matok láttán azt kell mondanunk, hogy népgazdaságunkban a szerve­zettebb, a termelékenyebb, a hazai erőforrásokat ésszerűbben hasznosító tevékenység megvalósítása — ha kell kikényszerítése — halaszthatatlan feladat. Mi azt mondjuk, és ezt ered­ményeink támasztják alá, hogy a ha­zai lignitbázison lényegesen növel­hető volna a villamosenergia-terme­­lés mennyisége és gazdaságossága is. Saját munkánk néhány tapaszta­latáról szólva, azt kívántam érzékel­tetni, hogy a párthatározatok vég­rehajtásához kevés az egyetértés és a jó szándék, de értelmes munkára, idejében meghozott, jó döntések megvalósítására mozgósítható a párt­tagság, de a pártonkívüliek is. A Központi Bizottság beszámolója, sze­rintem, ezért is fogalmaz úgy, hogy a termelés területén dolgozó párt­szervezeteknek a korábbinál bonyo­lultabb feladatok végrehajtására kell felkészülniük. Én úgy gondolom, hogy ezzel együtt sem emberfeletti amire vállalkozunk, és nem is töb­bet, hanem másként kell dolgoznunk. A gazdasági életből kölcsönzött kife­jezéssel élve, azt mondom, hogy most már a politikai munkában is az intenzív szakasznak kell követ­keznie. Ha más értelemben is, de nekünk is ki kell alakítanunk a ha­tékonyságnövelő szervezési módsze­reket, amelyek végső soron a párt politikai, cselekvési egységét erősí­tik a határozatok végrehajtásában. Ehhez mindenképpen szükségesnek tartom, hogy az irányító pártszervek készítsék fel jobban a végrehajtás­ban döntő szervet játszó alapszer­vezeteket arra, hogy a szocialista társadalom építése során szükség­szerűen keletkező ellentmondások, érdekellentétek között jó politikai érzékkel igazodjanak el, önállóan tudjanak dönteni a helyi kérdések­ben, érezzék a felelősségüket, legye­nek eszközeik, módszereik a határo­zatok végrehajtásához, a politika alakításához. Ne tekintsék istencsa­pásnak a nehézségeket, hanem küzd­jenek a jobbért, a rossz jobbra for­dításáért. Nagyon fontos az is, hogy erősöd­jék az irányító és az irányított párt­­szervezetek kapcsolata a mindenna­pi munkában. Ismerjük meg egymás gondjait jobban, vitatkozzunk is, ha kell. A jelentések mellett cseréljünk alkotó gondolatokat is, írjunk ke­vesebbet és beszélgessünk többet, serkentve a cselekvésre, mindig ott segítve, ahol a legnagyobb szükség van rá. Higgyük el végre, hogy sem­mi nem pótolja a személyes kapcso­latokat. Legyen a mi munkánk em­berformáló, közösségalakító, tudást gyarapító érték, az eddiginél bürok­­ráciamentesebb, munkásmozgalmunk igaz hagyományait átörökítő gya­korlattal. Amikor a párttagságot az élet nap nap után kényszeríti vitákra, szemé­lyes állásfoglalásra, bonyolult fel­adatok vállalására, nem engedhet­jük meg magunknak, hogy az amúgy sem könnyű helyzetet régóta felis­mert, de meg nem szüntetett hibák­kal nehezítsük. A viták után a tet­teken a sor — fejezte be felszóla­lását Rajki Sándorné. Ezután az elnök az úttörők és a kisdobosok látogatását jelentette be, majd szünet következett. A szünet után Berend T. Iván vette át az el­nöklést. Az első felszólaló Pónya József Tolna megyei küldött volt. Pónya József, a Paksi Atomerőmű Vállalat vezérigazgatója: A fegyelem nem alku tárgya Felszólalásának elején jelentette a kongresszusnak, hogy a Paksi Atomerőmű X. és II. reaktorblokkja üzemel, a III. blokk 1986-ban, a IV. blokk pedig 1987-ben lép be a ter­melésibe. Pakson az atomerőmű építésén és üzemeltetésén több éve tízezer ember dolgozik. Ez az épít­kezés nagy próbatétele ipari teljesí­tőképességünknek, és az ott dolgozó embereknek. Az eddigi üzemelteté­si tapasztalatok azt bizonyítják, hogy Paks a legmegbízhatóbb ener­giatermelő egysége lett a magyar villamosenergia-rendszernek. Üzem­készségét összehasonlítva a világ 17 országában működő 183 nagy telje­sítményű reaktorral, a tíz legjobb között szerepel a Paksi Atomerőmű. Hangsúlyozta, hogy az atomerőmű biztonsági rendszerei jól működnek. A Paksi Atomerőmű mind a telje­sítményére, mind a környezetvéde­lemre vonatkozó előírásoknak meg­felel. Ezután a tudománnyal való kapcsolatukról szólt: — Az atomerőmű nagyon jó al­kalmazási területe a tudománynak. Ebből következően nagyon szoros kapcsolatunk van a tudományos in­tézetekkel. A magyar kutatók jelen­tősen hozzájárultak az atomerőmű üzemkészségéhez, biztonságához, és az üzemeltetést is segítik. Pakson is több száz tehetséges, fiatal mérnök, fizikus dolgozik: nemcsak létrehoz­ták és üzemeltetik az erőművet, ha­nem jelentős fejlesztéseket is végez­tek. Külföldön is felfigyeltek a mun­kájukra. Ugyanakkor itthon évek óta nem tudjuk elismertetni a mun­kájuk tudományos jellegét, mert csak csinálni volt idejük, publikálni nem. Elgondolkodtató az is, hogy az atomerőmű-szakmérnökképzésben a berendezés ismertetését, az üzemel­tetést mások tanítják az egyetemen, holott a mi mérnökeink ma a leg­jobb ismerői e szakmának. — Az atomerőműben létrejövő mag­reakció kézben tartása — folytatta — különösen nagy munkafegyelmet igényel. Mióta az erőmű üzemel, megszüntettük a fegyelmi eljáráso­kat; nem lehet alku tárgya a fegye­lem. A legtöbb figyelmeztetést az engedély nélküli lelkes munkavég­zésért adunk, mert nálunk ez is fe­gyelmezetlenségnek számít. Több száz dolgozónk, vezető emberünk, szakmunkásunk váltakozva, ügyelet­ben tartózkodik otthon, de a lakásu­kon levőknek is általában munkaké­pes állapotban kell lenniük. Meg kell mondani, hogy dolgozóink sze­retik ezt a rendet, sőt segítik is. Az is igaz, hogy aki megfelel ennek a követelménynek, és vállalja, annak anyagilag is megéri. De meg kell jegyeznem, hogy mi mindenben ugyanazon munkajogi rendeletek alapján, illetve az üzemi demokrácia ismert szabályai szerint élünk, mint bármelyik más gazdasági egység Magyarországon. Ezután arról szólt, hogy a paksiak sokat tanultak az atomerőmű-építés­ben és -üzemeltetésben más szocia­lista országoktól, főként a Szovjet­uniótól. Ugyanakkor már a tapasz­talatátadók sorába léptek: két év alatt több mint 1300 szocialista és tőkés országbeli szakember járt ná­luk tanulni és tapasztalatot cserélni.­­ Hátravan még két reaktorblokk szerelése és üzembe helyezése, ez a következő két évben 30 milliárd fo­rintba fog kerülni. De a következő ötéves tervben ezek révén Paks 50 milliárd kilowattóra villamos ener­giát fog fejleszteni, ami a következő ötéves terv villamosenergia-fogyasz­­tásának 25 százaléka. Ez az energia­­mennyiség 50 millió tonna szén egyenértékének, vagyis a magyar szénbányászat kétévi teljes termelé­sének felel meg. Ezután Juhász Ildikó szólalt fel. Juhász Ildikó, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola hallgatója: Igényeljük a feladatokat — Tapasztalataink szerint, az if­júsági szövetség ellentmondásos hely­zetben van — mondotta a felszólaló —, és ez szinte minden területen érezteti hatását. A jó szándékú pró­bálkozások ellenére sem sikerült el­érni, hogy a passzív fiatalok aránya ne növekedjék. Véleményünk sze­rint ennek az oka egyebek között az a túlszervezettség, amely magá­ban hordozza a veszélyt, hogy a fia­talok nem elkötelezettségből, hanem egyéni érdekeiket előtérbe helyezve vállalják a KISZ-tagságot. Ez, saj­nos, az alapszervezeti munkában is jelentkezik. A KISZ-munka társa­dalomban betöltött szerepét és je­lentőségét növelné egy kritériumok­hoz kötött tagfelvételi rendszer, a formaságok és a bürokrácia háttérbe szorítása és olyan értékrendszer ki­alakítása, amely tisztázná, hogy mi is tartozik az önzetlen KISZ-tevé­­kenység körébe. Feltétlenül szükséges az adott le­hetőségek több­oldalú kihasználása is. Arra gondolok, hogy ne csak vé­leményezési jogainkat, egyetértési jogainkat gyakoroljuk, hanem széle­sebb körben — az iskolai demokrá­ciát erősítve — döntési jogainkat is. Úgy vélekedünk, hogy a KISZ-nek magában is keresnie kell a megúju­lás útját, de ehhez elengedhetetlenül szükséges a párt segítőkészsége, út­mutatása. Főiskolánk fennállása óta több mint 12 ezer diplomát adott ki. Ez­által számottevően hozzájárult a há­rom megyében (Szabolcs-Szatmár, Hajdú-Bihar, Borsod) a tanári ellá­tottság javításához. Enyhült a peda­gógushiány, kevesebb a képesítés nélküli, jobb a területi eloszlás, és kiemelkedő eredmény a készségsza­kosok számának növekedése. Biza­kodással tölti el a pályakezdőket, hogy központi elképzelés is van élet-és munkakörülményeik javítására. Kedvezően hatott a legutóbbi bér­rendezés. Éreztetik azonban hatásu­kat a nehézségek is. A végzettek többsége községben, falun kezdi meg munkáját, ahol nagy probléma a lá­nyok szempontjából a családalapítás, megfelelő, az ő munkáját is segítő társ megtalálása. A fiúk számára nem jelent ez a pálya presztízst, így sok friss diplomás férfi anyagilag jobban elismert munkaterületet vá­laszt. Igényeljük azokat a feladato­kat is, amelyek perspektívát adnak, és a bennünk rejlő alkotókedvet, lendületet az elkövetkezőkben job­ban kibontakoztatják. Erre alkalmasak a főiskolák, egye­temek is, ahol a jó személyi és tár­gyi feltételek segítik, hogy szakmai­lag jól felkészült, a párt politikáját támogató személyiségek formálódja­nak. A kezdeti lépések után tovább kell haladnunk, hogy az értelmiségi, fő­leg a pedagóguspálya társadalmi megbecsülését növeljük, hiszen a ta­nár a jövő társadalma szempontjá­ból a legfőbb értékkel, az emberrel foglalkozik, szellemi tőkét termel. A nehézségek ellenére is meggyőződés­sel választjuk ezt a munkát élethi­vatásul. A hivatásszeretettel dolgo­zókra mindig is jellemző volt, hogy a tanítványokkal való megértő vi­szony, a tudás átadásának élménye olyan örömet, érzelmi töltést jelent, mely enyhíti a mindennapi gondo­kat. E gondolatok jegyében társaim nevében is ígérhetem, hogy keressük azokat a feladatokat, melyek meg­oldásában erőnkhöz képest becsüle­tesen helyt tudunk állni. Amit ma mi kérünk számon elődeinktől, azt holnap rajtunk kérik számon, és er­re nekünk tisztességgel fel kell ké­szülni! Ezután Gyurity József elvtárs, Bács-Kiskun megye küldötte szólalt fel. Gyurity József, a hercegszántói községi pártvezetőség titkára: Több nyelven, egy akarattal! Felszólalása elején a kongresszusi felkészülésről, a község fejlődéséről, gazdasági, kulturális gyarapodásáról szólt. Kiemelte: — Községünk lakossága nagy több­ségének megélhetését a helyi Lenin Tsz biztosítja. Termelőszö­vetkezetünk gazdálkodására jellem­ző a folyamatos fejlődés. Ma már hektáronként búzából hat tonna fe­lett termelünk, kukoricatermelésünk eléri a kilenc tonnát, a napraforgó 2,5, a szárazborsó pedig 3,2 tonna felett terem földünkön. Állatte­nyésztésünk minden évben több te­jet és húst termel. Tavaly a háztá­jival közösen 20 ezer sertést adott községünk a népgazdaságnak. Büszkék vagyunk arra, hogy a kedvező körülmények között sike­rült közös összefogással új műve­lődési otthont, orvosi rendelőt épí­tenünk, és bővült az úthálózat is. A megszűnt vasútállomás épületét kisgalériává alakítottuk át, mely­ben évente több alkalommal hivatá­sos és amatőr képzőművészek kiál­lításait rendezzük meg. Művelődési otthonunkban rendszeresen tartunk színházi előadásokat. E létesítmé­nyünket falunk szülötte, Szurcsik János Munkácsy-díjas festőművész művei díszítik. Községünk elért eredményeit annak is köszönheti, hogy lakosságunk közérzete kiegyen­súlyozott, hangulata jó. A mi falunkban pártmunkát vé­gezni bonyolult, de nagyon szép fel­adat. Ez községünk sajátosságaiból fakad, melyek közül legjelentősebb, hogy Bajától 30 kilométernyire dél­re, az országhatár mellett fekszik, határátkelő­hely, lakói magyarok, horvátok, szerbek és németek. Az én anyanyelvem horvát. A mi nemzetünk is nyelvében él. A törté­nelemből tudom, hogy a múlt év­századok során gyakran fordult elő, hogy minket és a magyarokat egy­más ellen fordítottak, noha alapve­tő érdekeink akkor is azonosak vol­tak. Az évszázadok során mégis töb­bet voltunk együtt, mint egymás el­len. Nekem nincsenek élményeim a második világháború alatti és az utána következő évek konfliktusai­ról, legfeljebb azok nagyon gyenge utórezgéseit fedezhettem fel a min­dennapi életben. Az embereket ma már nem a nemzetiségi hovatarto­zásuk szerint különböztetjük meg, hanem a felkészültségük, a közössé­gi munkájuk és a magánéletük minő­sége szerint. S ez így van jól. Községünkben mindenütt megta­lálhatók a kétnyelvű feliratok. Se­gítséget, támogatást kapunk ahhoz, hogy anyanyelvünket megőrizzük, szokásainkat, hagyományainkat, kul­túránkat megtartsuk és továbbfej­lesztve ápoljuk. Községünkben működik nemzeti­ségi gyermektánccsoport, felnőtt énekkar és délszláv klub. A TIT ke­retében anyanyelvünkön több érté­kes előadást szervezünk. A szerb­­horvát tannyelvű általános iskolánk­ban a természettudományi tárgyakat két nyelven oktatják. Az értékelt időszakban növekedett a nemzetisé­gi nyelvet tanulók száma. Nemcsak a szerb-horvát, hanem a magyar anyanyelvűek is részt vesznek a mi nyelvünk tanulásában. Baja és Zombor körzete testvér­­kapcsolatai jól szolgálják mindkét ország határ menti lakosságának ér­dekeit, közvetlen emberi kapcsola­taink erősítését. Egyetértek a Központi Bizottság beszámolójának nemzetiségiekkel foglalkozó részével is. Az a vélemé­nyem, hogy ezt a helyes nemzetiségi politikát pártunknak tovább kell folytatnia. Mi ehhez a mindennapi munkánkkal továbbra is hozzájáru­lunk, hogy tovább gazdagodjék jel­szavunk tartalma: „több nyelven, egy akarattal.” Felszólalását a kongresszus rövid, horvát nyelvű köszöntésével fejezte be. Utána Tatai Ilona budapesti kül­dött felszólalása következett. Tatai Ilona, a Taurus vezérigazgatója: A lehetőségekkel élni kell! — Azokról a szervezeti, irányítá­si és magatartásformák változtatá­sának szükségességéről kívánok szól­ni, amelyek feltételei a vállalati gaz­dálkodás javításának — mondotta, majd így folytatta: — Ami a szer­vezeti kérdéseket illeti: a magyar iparszerkezetet gyakran éri a túl­centralizáltság jogos vádja, túl sok a nagyvállalat. Azt is mondják, hogy ezek helyzetükből, gyakran mono­polhelyzetükből adódóan rugalmat­lanok, sem alkalmazkodásra, sem hatékonyságuk növelésére nem kényszeríthetők, ezért decentralizál­ni kell őket. Mindenki tudja azon­ban, hogy a hatékonyság nem vál­lalati méret kérdése. A megfelelő vállalati méret sok tényezőtől függ, például az iparág jellegétől is. A gumiiparra Európa-szerte jellemző az egy nagy és sok kisvállalat jelle­gű struktúra. Ausztriában a Sempe­rit cég adja a gumiipari termelés 85 százalékát. Ezek a nagyvállalatok azonban nemcsak nagyságuk tekin­tetében, de technikai fejlettségük­ben, hatékonyságukban is országuk élvállalatai. A magyar nagyvállala­tok közül is csak azok tudják saját létjogosultságukat bizonyítani, ame­lyek eredményességükkel, műszaki színvonalukkal, jövedelemtermelő képességükkel valóban a gazdaság húzóerejévé tudnak válni. E véleménye mellett vállalatának gazdasági tapasztalataival érvelt: — A Taurus csaknem tízmilliárd forintos termelésének 40 százalékát külpiacokon értékesíti. Meg kellett találnunk azokat a termelési ágakat, amelyek iránt a világpiacon tartós kereslet várható, amelyek gyártásá­ban a vállalatnak esélye van a vi­lágpiaci versenyképesség elérésére. Ez azonban azt is jelentette, hogy a hazai igény kielégítését szolgáló csaknem száz termékcsaládot (16 ezerféle terméket) jelentő gyártási ág mindegyikére a Taurus nem vál­lalkozhatott. Ezért három forrást je­lölünk meg a hazai igények kielégí­tésére: a saját termelést, a hazai kis- és középüzemek termelését, a szocialista árucseréből és a tőkés beszerzésből származó importot. Így lett kitüntetett szerepe a Taurusnál (Folytatás a 9. oldalon.)

Next