Népszabadság, 1985. április (43. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-02 / 77. szám

2 A MOSZKVAI MAGYAR KIÁLLÍTÁS MEGNYITÁSA Lázár György, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköz­­társaság Elnöki Tanácsa és kormá­nya nevében köszöntötte a jubi­leumi kiállítás részvevőit. Kellemes kötelességemnek teszek eleget — mondotta —, amikor tol­mácsolom önöknek, a szovjet nép­nek, a Szovjetunió Kommunista Pártjának és Központi Bizottsága főtitkárának, Mihail Gorbacsov elv­társnak a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, sze­mély szerint Kádár János elvtárs szívélyes üdvözletét, a Magyar Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsa és kor­mánya, egész népünk jókívánságait. Most, pártunk XIII. kongresszusa után újabb nagy eseményre készü­lünk — folytatta a Minisztertanács elnöke —, arra, hogy április 4-én, legnagyobb nemzeti ünnepünkön méltó módon megemlékezzünk arról a negyven év előtti napról, amikor a Szovjetunió dicsőséges Vörös Had­serege több mint félesztendős súlyos harcok árán felszabadította hazán­kat a hitleri fasizmus és magyaror­szági kiszolgálóinak elnyomása alól. A felszabadulás utat nyitott, lehető­séget teremtett számunkra ahhoz, hogy hozzákezdjünk egy új, igazsá­gos társadalom felépítéséhez. El nem múló hálával gondolunk a háború terhét viselő szovjet nép hős fiaira, azokra a más nemzetbeli és magyar antifasisztákra, ellenállókra, akik életüket áldozták szabadságunkért. A kiállítás és a jubileum alkalmá­ból szervezett más rendezvények — mutatott rá ezt követően a magyar kormányfő — arra hivatottak, hogy bemutassák a felszabadulás óta el­ért eredményeinket, illetve, hogy a hozzánk legközelebb álló barátaink­ban megerősítsék a meggyőződést: nem volt hiábavaló az áldozat. .A felszabadulás óta eltelt négy év­tized alatt­ — hangoztatta Lázár György —, noha az út nem volt mindig sima, hazánkban, évszázadok elmaradását pótolva, mélyreható gaz­dasági-társadalmi átalakulás ment végbe. Az egykor elmaradt agrár­ipari ország a tervgazdálkodás útjá­ra lépve a közepesen fejlett orszá­gok sorába emelkedett. Uralkodóvá váltak a szocialista termelési viszo­nyok, a nemzeti jövedelem a háború előttinek több mint ötszöröse. Gyö­keresen megváltoztak népünk élet­­körülményei is. A példátlanul gyors ütemű fejlődés népünk szorgalmas munkája mellett, annak köszönhető, hogy felszabadulásunk első percétől fogva építhettünk a Szovjetunió ön­zetlen, internacionalista támogatá­sára. Népünk ezt tudja, számon tart­ja és soha nem felejti el. Beszéde további részében a Mi­nisztertanács elnöke részletesen szólt a Magyar Szocialista Munkáspárt napokban befejezett XIII. kongresz­­szusáról, amely „fontos eredmény­ként könyvelte el, hogy hazánkban szilárd a munkáshatalom, tovább erősödtek társadalmunk szocialista vonásai, fejlődött a szocialista de­mokrácia, töretlen a párt politikájá­ba vetett bizalom”. A XIII. kongresszus — összegezte a miniszterelnök —, azt a feladatot tűzte elénk, hogy az intenzív gazdál­kodás erőteljes és sokoldalú kibon­takozásával, a KGST keretében foly­tatott együttműködés elmélyítésével olyan gazdasági növekedést alapo­zunk meg, amely lehetővé teszi nép­gazdaságunk egyensúlyának megszi­lárdítását, s ezzel együtt a gazdaság anyagi-műszaki alapjainak fokoza­tos és széles körű megújítását. Az ipar fejlesztésében erőinket az adott­ságainknak megfelelő és a szocialis­ta munkamegosztásba jól beilleszt­hető területekre kívánjuk összpon­tosítani. A mezőgazdaságban foly­tatjuk bevált agrárpolitikánkat. Lázár György külön figyelmet szentelt a magyar és a szovjet nép testvéri barátságának, amely a Nagy Október napjaiban született, s a fel­­szabadulás után teljesedhetett ki igazán. A szocialista országokkal fenntar­tott testvéri kapcsolatok között kü­lönleges helyet foglal el a Szovjet­unió. Örömmel mondhatjuk, hogy kapcsolataink ma már átfogják az élet minden területét, és pótolhatat­lan szerepet töltenek be szocialista társadalmunk építésében. Kapcsola­taink fejlesztésében meghatározó szerepe van az MSZMP és az SZKP elvtársi együttműködésének, a rend­szeres magas szintű találkozóknak. Számunkra külön is nagy fontossága van a Szovjetunióval folytatott sok­oldalú, egyre bővülő gazdasági együttműködésnek. A Szovjetunió­val bonyolítjuk le külkereskedelmi forgalmunk egyharmadát. Mivel energia- és nyersanyagforrásaink szűkösek, ezért számunkra mindig is elsőrendű fontosságúak voltak — ma is és a jövőben is pótolhatatlan sze­repet játszanak — a Szovjetunió energiahordozó- és nyersanyagszállí­tásai. De gazdaságunk működéséhez, a lakosság ellátásához ugyanígy nél­külözhetetlenek a szovjet ipar ma­gas színvonalú termékei, a korszerű technológiai berendezések, gépek, szállítási eszközök, fogyasztási cik­kek is. Nem kisebb a jelentősége annak, hogy iparunk és mezőgazda­ságunk legnagyobb vásárlója a Szov­jetunió. Őszinte örömünkre szolgál, hogy itt jól ismertek a magyar autó­buszok, gyógyszerek, növényvédő szerek, s kedvelik könnyűiparunk és mezőgazdaságunk termékeit. A Minisztertanács elnöke utalt ar­ra, hogy a jubileumi kiállításon is helyet kapnak többi között a tim­­föld-alumíniumipari, a járműipari, az agrokémiai, a számítástechnikai egyezmény keretében folytatott együttműködés eredményei. A kormányfő ezt követően nem­zetközi kérdésekről beszélt, leszö­gezve, hogy „a mai világban, ami­kor a fegyverkezési hajsza minden eddigieknél nagyobb veszélyt jelent az emberiségre nézve, a béke meg­őrzésének a Szovjetunió, a szocia­lista közösség ereje a legfőbb bizto­sítéka”. A Varsói Szerződés tagállamai kö­vetkezetesen hangoztatják, hogy nem törekszenek erőfölényre egyetlen más állammal szemben sem, de a fennálló katonai egyensúlyt nem en­gedik megbontani. Pártunk és kor­mányunk teljes mértékben támogat­ja a Szovjetunió békepolitikáját, amely konstruktív szellemben tö­rekszik a nemzetközi feszültség csök­kentésére, az enyhülési politika foly­tatására. Üdvözöljük a genfi szov­jet—amerikai tárgyalásokat és támo­gatjuk a világűr militarizálásának megelőzésére, a fegyverkezési hajsza megfékezésére irányuló szovjet tö­rekvéseket. Lázár György végezetül kifejezte reményét, hogy a „szocialista orszá­gok, a békéért síkraszálló néptöme­gek erőfeszítéseinek eredményeként, végül is felülkerekedik a józan ész és a világ visszatérhet az enyhülés útjára”, majd a megnyitó közönsége révén köszöntötte a szovjet népet a Nagy Honvédő Háború győzelmes befejezésének közelgő 40. évforduló­ja alkalmából. Befejezésül őszinte köszönetet mondok a Szovjetunió kormányá­nak, azoknak a szovjet szerveknek, szakembereknek, akik segítséget ad­tak a kiállítás megszervezéséhez. Egyben megköszönöm a magyar in­tézményeknek és dolgozóiknak azt a munkát, ami lehetővé tette, hogy szovjet barátainknak méltó keretek között mutathassák be szocialista hazánk 40 év alatt elért eredményeit. LÁZÁR GYÖRGY: Gazdaságfejle­sztésünkben mindig építhettünk a Szovjetunió önzetlen segítségére NÉPSZABADSÁG G­EJ­DAR ALIJ­EV: Közös törekvésünk, hogy tovább mélyítsük és tökéletesítsük együttműködésünket Gejdar Alijev, aki az SZKP Köz­ponti Bizottsága és a Szovjetunió kormánya megbízásából meleg sze­retettel köszöntötte a Lázár György vezetésével a kiállítás megnyitásán részt vevő magyar párt- és kor­mányküldöttséget, kijelentette: " A testvéri Magyarország gazdasági, tudományos, műszaki és kulturális eredményeiből gyakran rendeznek bemutatóikat Moszkvában és orszá­gunk más városaiban. A mostani kiállításnak azonban megkülönböz­tetett, jubileumi jellege van. Né­hány nap múlva Magyarország ün­nepélyesen megemlékezik nagy nemzeti ünnepéről, a fasizmus alóli felszabadulás negyvenedik évfordu­lójáról. Magyar barátaikkal együtt széles körben megülik ezt az ünne­pet a Szovjetunió és más szocialista országok dolgozói is. Budapesten néhány napja fejezte be munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusa — emlékeztetett rá Alijev. Ismertette a fejlett szocialista társadalom épí­tésének útján való továbbhaladás távlatait. A magyar kommunisták tanácskozása — mondotta — szem­léletesen bizonyította a párt és a nép egységét, s hangsúlyozta, hogy a szocialista Magyarország tovább erősíti barátságát és sokoldalú együttműködését a Szovjetunióval s a többi testvéri országgal, szilárdít­ja a szocialista közösség egységét és erejét, mindent megtesz a világ békéjének megőrzéséért és megerő­sítéséért. A szónok a továbbiakban kiemel­te, hogy a szovjet emberek őszintén örülnek a népi Magyarország ered­ményeinek, amelyekben kifejeződik a Szovjetunióval és más testvéri szocialista országokkal folytatott szoros, gyümölcsöző együttműködés eredménye is. Emlékeztetett arra, hogy a szovjet és a magyar nép ba- rátságának régi, gazdag hagyomá­nyai vannak. E barátság alapjai a­­■Nagy Októberi Szociálisig Forrada­lom győzelméért vívott harcban és az 1919-es Magyar Tanácsköztársa­ság hősi napjaiban teremtődtek meg. Még inkább elmélyült és ki­­teljesedett barátságunk az elmúlt évtizedekben, amikor közösen dol­goztunk közös eszméink és céljaink megvalósításáért, az új társadalom felépítéséért. Az országaink és népeink közötti sokoldalú együttműködés meghatá­rozó és mozgató ereje a Szovjetunió Kommunista Pártja és a Magyar Szocialista Munkáspárt megbontha­tatlan szövetsége, a két párt rendít­hetetlen hűsége a marxizmus—leni­­nizmus és a szocialista internacio­nalizmus eszméihez — hangsúlyozta Gejdar Alijev. A továbbiakban rámutatott arra, hogy országaink gazdasági és tudo­­m­ányos-műszaki együttműködése dinamikusan és sokoldalúan fejlő­dik. Szakadatlanul nő kereskedelmi forgalmunk is, amely a jelenlegi ötéves tervben megközelíti a­ negy­­venmilliárd rubelt. A Szovjetunió­ban mindenhol lehet találkozni a magyar gépgyártás, elektronikai, vegyi, könnyű- és élelmiszeripar termékeivel. Az Ikarus és a Video­ton, a Rába és a­ Tungsram, a Chi­­noin és Bábolna — ezek, valamint sok más magyar üzem márkanevei nagyon jó hírnévnek örvendenek a szovjet szakemberek és az ország lakói körében. Országaink gazdasági együttmű­ködésének fejlesztésében nagyon fontos szerepe lesz a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság 2000-ig terjedő időszakra érvényes hosszú távú gazdasági és tudományos-mű­szaki együttműködési programjának. Ez arra a közös törekvésre épül, hogy tovább mélyítsük és tökélete­sítsük együttműködésünket, javít­suk hatékonyságát, s a küszöbönálló feladatokat a kölcsönös érdekek és lehetőségek számbavételével oldjuk meg­. Nagyon fontos, hogy együtt­működésünk beleilleszkedik azok­nak a döntéseknek a végrehajtásá­ba, amelyek a KGST-országok felső szintű gazdasági értekezletén szület­tek — mondotta Alijev. A szónok a továbbiakban néhány külpolitikai kérdésről szólt, hang­súlyozva, hogy az SZKP nemzetközi tevékenységében kiemelt szerepe van a szocialista közösséghez tarto­zó államok barátsága és egysége szi­lárdításának, együttműködésük szé­lesítésének. Ezt erősítette meg az SZKP KB márciusi plénumán Mi­hail Gorbacsov, a párt központi bi­zottságának főtitkára is. E testvéri szövetség minden lehetséges eszköz­zel­ történő erősítésére különösen nagy szükség van a jelenlegi nyug­talanító és felelősségteljes időszak­ban, amikor az imperializmus ismét megpróbál katonai fölényt kivívni, hogy a fegyverek erejével kénysze­­ríthesse rá másodra saját rendjét, és diktálhassa akaratát a világ min­den népének. A Szovjetunió és a szocialista közösség országai szem­­beszállnak, és a jövőben is a legha­tározottabban szembe fognak száll­ni e veszélyes tervekkel. A szocia­lista országok külpolitikájának cél­ja a béke és a haladás. Ezért akar­ják a­­termonukleáris világkataszt­rófa veszélyének megszüntetését, a fegyverkezési hajsza megfékezését, a nemzetközi politikai légkör egész­ségesebbé tételét, és a nemzetközi kapcsolatok visszatérítését az eny­hülésihez. Az SZKP KB PB tagja, a Szov­jetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese végezetül leszögezte: meggyőződésünk, hogy a Magyar Népköztársaság jubileumi nemzeti kiállítása, amely az ország szocia­lista építésében elért eredményeit mutatja be, elő fogja segíteni a­ szov­jet és a magyar nép közötti testvéri barátság és sokoldalú együttműkö­dés további erősödését. „Élve a le­hetőséggel, szeretném üdvözölni itt jelenlevő magyar barátainkat közel­gő nemzeti ünnepük alkalmából, át­adni pártunk központi bizottságának és a szovjet kormánynak az üdvöz­letét a Magyar Népköztársaság min­den dolgozójának, és további sike­reket kívánni nekik az MSZMP XIII. kongresszusán hozott határo­zatok végrehajtásában, a fejlett szo­cialista társadalom építésében” — fejezte be beszédét Gejdar Alijev. 1985. április 2., kedd A magyar—szovjet hosszú távú gazdasági együttműködés programja 1983-ban legfelsőbb szinten meg­állapodtak a Magyar Népköztársa­ság és a Szovjetunió közötti gazda­sági és tudományos-műszaki együtt­működés 2000-ig történő fejlesztésé­nek hosszú távú programja kidolgo­zásáról. A programot a két fél az együttműködésben illetékes szervek széles körű bevonásával munkálta ki, támaszkodva az országok távlati terveire, a magyar—szovjet együtt­működés eredményeire, figyelembe véve a KGST-tagországok felsőszin­tű gazdasági értekezletének határo­zatait. A programban foglalt célok meg­valósítása jelentős mértékben hoz­zájárul a magyar—szovjet gazdasá­gi együttműködés továbbfejlesztésé­hez, s ezen keresztül ahhoz, hogy növekedjék a két ország népeinek jóléte, lehetővé váljon szükséglete­ik mind teljesebb kielégítése, és to­vább erősödjön barátságuk, szövet­ségük. Az ezredfordulóig szóló prog­ram hazánk és a Szovjetunió objek­tív gazdasági feltételeinek figyelem­bevételével utat mutat a hosszú tá­­­vú kölcsönös együttműködés tovább­fejlesztéséhez. Mindkét országban kiemelt feladat a tudományos-mű­szaki fejlődés felgyorsítása, a tudo­mányos-műszaki eredmények gyorsí­tott ütemű népgazdasági hasznosítá­sa és a természeti erőforrások ész­szerűbb felhasználása. A program kiemelt területei egye­­bek között a mikroelektronika és a számítástechnika széles körű alkal­mazása, a komplex automatizálás, az atomenergia gyorsított ütemű fejl­­­esz­tés­e (villa­mosen­erg­ia-elő­ál­l­í­tá­s céljából), a biotechnológia fejleszté­se, a műszaki világszínvonalnak megfelelő új anyagok, technológiák létrehozása, illetve bevezetése. A termelésben hazánk és a Szov­jetunió arra összpontosítják a fi­gyelmet, hogy kibővítsék a kölcsö­nösen előnyös gyártásszakosítást és kooperációt. A gépiparban ez az együttműködés főként a korszerű, gazdaságos és versenyképes termé­kek előállítását eredményező gyár­tási eljárások és termelési berende­zések kifejlesztésére, bevezetésére, a szakosított és kooperációs gyártás bővítésére irányul. Fontos feladat a két ország nép­gazdaságának tüzelőanyagokkal, energiával és nyersanyagokkal tör­ténő ellátásában való együttműkö­dés, amelyhez a kölcsönösségre, a saját erőforrások mobilizálására, va­lamint ezen áruk szállításának fej­lesztésére, és a gazdaságos, ésszerű felhasználásra egyaránt szükség van. E téren az együttműködés össz­hangban van a KGST-tagországok felső szintű gazdasági értekezletén elfogadott határozatokkal és irány­elvekkel. A vas- és színesfémkohá­szatban a program előirányozza a termelési technológiák és termék­­választék korszerűsítését, a termék­csere bővítés­ét. A petrolkémiai és vegyiparban új technológiák, gyár­tóberendezések születnek. A köz­szükségleti iparcikkek területén az együttműködés a magasabb fogyasz­tói igényeknek megfelelő termékek részarányának és kölcsönös szállí­­tá­sának növelésére irányul. A felek figyelmet fordítanak a tartós közszükségleti cikkek, elekt­ronikai készülékek gyártásának és szervizelésének összehangolására, a termékek szabványosítására. Az élel­miszer-gazdaságban fontos cél az élelmiszer-ipari termékek előállításá­nak növelése, az ehhez szükséges ipari háttér kiszélesítése, továbbá­ a korszerű technológiák bevezetése, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar anyagi-műszaki bázisának fejleszté­se, korszerűsítése. A most aláírt hosszú távú prog­ram olyan átfogó keretet nyújt, amelyet a két fél az ötéves tervek egyeztetésével, ágazati programok kidolgozásával, konkrét gyártássza­kosítási és kooperációs egyezmé­nyekben, külkereskedelmi szerződé­sekben valósít meg. A kolumbiai elnök latin-amerikai körútja a közép-amerikai rendezést szolgálja­ ­ HAVANNAI TUDÓSÍTÓNKTÓL Kilenc országot érintő latin-ame­rikai körútjának utolsó előtti állo­mására, Mexikóba érkezett hétfőn Belisario Betancur kolumbiai elnök. Tárgyalásainak központi témája a közép-amerikai konfliktus rendezése és a Contadora-csoport békemisszió­jának feltámasztása volt. Szombat óta van úton Belisario Betancur kolumbiai elnök, aki Ve­nezuelát, Panamát, Costa Ricát, Ni­caraguát, Hondurast, Salvadort és Guatemalát érintő villámlátogatása után hétfőn Mexikóban tárgyal, hogy aztán az Egyesült Államokban fe­jezze be kilenc országot érintő kör­útját. Mint rövid, mindössze kétórás managuai tartózkodása után a ko­lumbiai államfő újságíróknak kije­lentette, tárgyalásaival új lendületet szeretne adni a Contadora-országok békemissziójának, s a közép-ameri­kai konfliktus áll majd a Reagan el­nökkel soron levő tárgyalásainak homlokterében is. Hírek szerint Be­tancur elnök csúcstalálkozót javasolt Nicaragua és Costa Rica között a két ország nézeteltéréseinek rendezésé­re, amelyet — ha létrejön — a Con­­tadora április 11—12-re Panamába tervezett ülése elé időzítenének. Dániel Ortega nicaraguai elnökkel folytatott tárgyalásai után Betancur kijelentette, hogy optimista a közép­­amerikai válság tárgyalásos rende­zési lehetőségeit illetően, ám megha­tározó jelentőségű lenne a nicara­guai—amerikai kétoldalú megbeszé­lések felújítása, amely Washington hibájából a múlt év végén szakadt meg. Seres Attila ) Duarte pártjának győzelmét jelzik az előzetes választási eredmények A szavazójogosultak érdektelen­sége jellemezte a vasárnap Salvador­ban tartott parlamenti és helyható­sági választásokat, melyeken Duarte elnök pártja szerzett többséget. Egy Miami székhelyű nemzetközi közvéleménykutató intézet becslése szerint Napoleon Duarte elnök Ke­reszténydemokrata Pártja a hatvan képviselői hely közül harminckettőt szerzett meg, így nyolc hellyel töb­bet mondhat magáénak, mint eddig, s biztosította magának az abszolút többséget. Az elnök pártjával szem­­behelyezkedő szélsőjobboldali szö­vetségnek 22 képviselői hely jut. Az amerikai közvéleménykutató intézet előrejelzésének az ad súlyt, hogy meglehetős pontossággal megjósolta Duarte tavalyi győzelmének mérté­két is. A választásokon több mint 140 külföldi megfigyelő volt jelen. A becslések szerint a mintegy 2,7 mil­lió szavazójogosultnak csak mintegy 45 százaléka adta le voksát, lénye­gesen kevesebb, mint a tavalyi el­nökválasztáson. A külföldi megfi­gyelők véleménye szerint ennek oka az, hogy „az embereknek elegük van már a sok választásból és az üres választási ígéretekből”. A szavazás napja viszonylagos nyugalomban telt el, csak szórvá­nyos lövöldözésekről érkeztek jelen­tések. (UPI) sokat is megmotozzák a szavazás megkezdése előtt. Luis Corvalán a Luis Corvalán, a Chilei Kommu­nista Párt főtitkára, a Pinnochet-dik­­tatúra legújabb véres terrorcselek­ményeivel foglalkozó nyilatkozatá­ban leszögezte, hogy eltökélt és fá­radhatatlan küzdelmet kell folytat­ni a chilei rendszer végleges meg­döntéséig. A főtitkár utalt arra, hogy a chi­lei és a nemzetközi közvélemény chilei helyzetről megdöbbenéssel fogadta a brutáli­san kivégzett hat chilei ellenálló ha­lálhírét. A terrorhullám mindaddig nem fog véget érni — mutatott rá Luis Corvalán —, amíg fennáll a diktatúra, amíg a fegyveres erők tá­mogatják Pinochet tábornokot, vé­delmezik a bűnösöket és szavatol­ják a terroristák büntetlenségét. (ADN)

Next