Népszabadság, 1985. április (43. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-18 / 90. szám

Búcsúzik a fuvaros Pápán és környékén alig akad valaki — írja Matics József pápai olvasónk —, aki ne ismerné a népszerű Szalai Józsi bácsit és lovacskáit. Ez így természetes, hiszen kis híján m£jjd fél évszázada rója lovas kocsijával a város és a környező helységek utcáit. A pápai fuvaros a megrendeléseket mindig pontosan, tőle telhetően gyorsan, megelégedésre teljesítette. Ha megkérdezzük tőle, ő vajon elégedett-e munkájával, büszkén, örömmel beszél a hivatásáról és kifejezésre juttatja, hogy a fuvarozást életcéljának tekintette, s boldoggá tette a megrendelők elismerése. Most már azonban elfáradt, pihenni kíván. Negyvennyolc és fél évet ült a bakon, ideje lazítani a gyeplőn, élvezni a jól megérdemelt pihenést. Ehhez kívánunk neki mi is jó egészséget! Egy gyógyüdülő dicsérete Március végén a hajdúszoboszlói Barátság SZOT-gyógyüdülőben pihentem beutalóval. Túlzás nélkül mondhatom: ha hotel lenne, négyvagy ötcsillagos lehetne. Ám nem szálloda, hanem SZOT-üdülő, amely a dolgozók, a betegek gyógyulását szolgálja. A sokcsillagos jelzést — s talán ez sem kevés — csak az üdülőktől kapja meg. Nem tudnám megmondani, hogy vajon udvariasságban, előzékenységben akad-e vetélytársa ennek az üdülőnek; reméljük, igen. Adamkó János igazgató és helyettese, Dancs János, s a gyógyüdülő egész személyzete szinte leste az olykor kissé nyűgös üdülők minden kívánságát, s igyekeztek azokat rendre ki is elégíteni. Társaim nevében is mondhatom: ez igazi gyógyulás, pihenés volt! Matuska István ny. postafőtanácsos, Budapest. Hasznos kezdeményezés Az állami gondozásból kikerülő fiatalok társadalmi beilleszkedését, az életben való eligazodását, jogi felvilágosítását kívánja segíteni egy kezdeményezéssel a Fejér megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet. Néhány hete minden hétfőn és szerdán délután 4 és 6 óra között az intézmény egyik jogi végzettségű hivatásos pártfogója ingyenes tanácsadást tart, segítséget adva ezzel az állami gondozottaknak ügyes-bajos munkaügyi, társadalombiztosítási, családjogi stb. dolgaik intézéséhez. Életre hívásának fő célja az volt, hogy maximális segítséggel szolgáljon mindazoknak, akik támasz nélkül kerülnek ki az életbe. A jogi tanácsadást a Fejér megyei Gyermek- és Ifjúságvédelmi Intézet szakembere társadalmi munkában látja el. Köszönet érte! Somogyi Gyula Székesfehérvár SZÓT KÉR AZ OLVASÓ SZÁMOLÓCÉDULA ÉS MÉRŐEDÉNY A vásárlók érdekeinek védelmében A Zöldért már intézkedett A Népszabadság Szót kér az olvasó rovatában, lapunk 1984. november 29-i számában, Számolócédula és mérőedény címmel szóvá tettük, hogy a zöldség- és gyümölcskereskedelemben s egyes húsboltokban az eladók a régi, sok évtizedes gyakorlattól eltérően egyszerűen csak bemondják a végösszeget, de számolócédulát nem adnak a vásárlóknak (esetleg csak külön kérésre, fanyalogva tesznek kivételt), és a mérőedény súlyát sem tüntetik fel. A vásárlók igen széles körét érintő cikkünkre — személyes megkeresésünkre — Magdics István, a Budapesti Zöldség- Gyümölcs Értékesítő Szövetkezeti Vállalat új vezérigazgatója levelében saját tapasztalataik alapján is szükségesnek ítélte a tévedésekre, esetleg visszaélésekre alkalmat adó, általunk kifogásolt számolás, mérés megszüntetését. A Budapesti Zöldért boltvezetőinek kiadott, 1985. április 1-től érvényes utasítás kimondja: „... A jövőben minden több tételű vásárlás során a számolócédula használata és átadása a vevőnek a vásárló külön kérése nélkül is kötelező. A kiszolgálás során alkalmazott mérőedények állapotát, hitelességét felül kell vizsgálni; árut csak hiteles túrasúlylyal ellátott mérőedényben lehet mérni. A túrasúlyt jól láthatóan, a vevő számára is érthető módon kell feltüntetni... Fenti utasítások betartását ellenőriztetni fogom,és a mulasztókkal szemben szigorú felelősségrevonást alkalmazok.” * A Budapesti Zöldért határozott intézkedéseinek fegyelmezett végrehajtása bizonyára javítani fogja a vásárlók közérzetét, s hozzájárul a vevők és a kereskedelmi dolgozók kölcsönös bizalmának erősítéséhez. Általános javulás azonban csak akkor várható, ha — a forgalom harmadát lebonyolító Budapesti Zöldért példáját követve — a zöldség- és gyümölcskereskedelemmel foglalkozó más állami, szövetkezeti vállalatok és magánkiskereskedők is igyekeznek rendet teremteni, illetve tartani a saját területükön a számolásnál és a mérésnél. Vöröskeresztesek az egészségért Angyalföld köztudomásúan a főváros legnagyobb ipari kerülete. Sok lelkes vöröskeresztes tag is dolgozik itt, több mint 180 alapszervezetbe tömörülve; számuk már megközelíti a húszezret. Sokféleképp segítik a vöröskeresztes munkát a különböző munkabizottságok, közülük is különösen sokat az üzemegészségügyi munkabizottság. Az egészségvédelmi munkában legfőbb feladatnak a betegségek megelőzését, ezen belül is a szenvedélybetegségek (alkoholizmus, dohányzás, kábítószer-fogyasztás) elleni küzdelmet és az egészséges életmód népszerűsítését tekintjük. Igyekszünk terjeszteni a korszerű táplálkozási ismereteket. A múlt évben is mintegy 600 előadást tartottunk 14—15 ezer érdeklődő előtt. A kerületi vezetőség irányításával működik Angyalföldön cukorbetegek klubja és idősek klubja is. Jó eredményeket értünk el a családvédelmi és a szociális munkában, bevonva ebbe a tevékenységbe a munkahelyi Vöröskereszt-alapszervezetek tagságát, aktivistáit is. Míg két-három évvel ezelőtt mintegy háromszázötven házi szociális gondozottat tartottak nyilván nálunk, ez a szám tavaly hatszáz fölé emelkedett, a patronált idősek száma pedig háromszázról ezerkétszázra. Véradóink 1984-ben több mint ötezer liter vért biztosítottak a rászorulóknak; ehhez jó segítséget adott a nagyüzemeink dolgozóinak társadalmi összefogásával létesített speciális vérvételi autóbusz. Eredményes munkát végeztünk az elsősegélynyújtás oktatásában a gyakorlati készségek kialakítására is. Dr. Orosz Márta a XIII. ker. Vöröskereszt elnöke De ennyire? Március 20-án, amikor még meglehetősen hideg volt, elromlott szobámban a gázkonvektor — írja Pallós Zoltán budapesti olvasónk, aki beszámol arról, hogy a FÉG Márkaszervizt kérte meg a javításra, harmadnap délelőtt meg is jelent a szerelő. Levélírónknak, mint volt gazdasági vezetőnek, megrögzött szokása, hogy minden munkafolyamatot órával bemér. Ez történt most is. (Természetesen óvatosan csinálta, nehogy a bizalmatlanság látszatával hátráltassa a szerelő munkáját.) Megállapítása szerint a mester kerek húsz percig tartózkodott a lakásban. Ebből néhány perc arra ment el, hogy a hibát ismertesse vele, öt perc meg azzal, hogy a szerelő a fürdőszobában megszemlélte az általuk két hónapja felszerelt, még garanciális korú, ám mégis szeszélyeskedő Hévíz bojlert, amely időnként nem hajlandó meleg vizet szolgáltatni. A mester ezután tíz perc alatt megjavította a konvektort, amelybe — levélírónk szavaival — „valami bigyót tett". Utána elkészítette a számlát: „anyag 14 forint, munkadíj 206 forint, kiszállás 30 forint, összesen 250 forint”. Olvasónkat ez a szerinte aránytalanul borsos számla annyira meghökkentette, hogy — persze csak így utólag, nekünk — egy képtelen, közgazdasági szempontból abszurd kérdést tett fel: ha a tízperces munka díja 206 forint, akkor ez óránként 1236 forint lenne? Ha ő értene a szakmához — írja a levelében —, a feléért is elvállalná, hozzászámítva az egyéb járulékos tevékenységet, költségeket, tisztes adózást, s borravalóra sem tartana igényt. Mert ő azt is adott, mégpedig 50 forintot. „Ennél kevesebbet, ugye, nem illik adni” — szögezi le láthatóan kissé ellentmondásos levelében. Illik, nem illik, talán érdemes lett volna megkockáztatnia, hogy ha már ekkora munkadíjat kért a szaki a tízperces munkáért, esetleg ő — abból kiindulva, hogy ebben már bőven bentfoglaltatik a borravaló is — eltekint ettől a külön jutalmazástól. Mert igaz ugyan, hogy „az idő pénz”, hogy az idő drága — na de ennyire?! n. t. A fejlődés új állomásai A vasi megyeszékhely több, igen jelentékeny létesítménynyel gazdagodott a közelmúltban. Mindegyik kiemelkedő szerepet tölt be a város életében; megvalósításukkal a lakosság rég óhajtott igényeit és kívánságát sikerült kielégíteni. Egyszerre, egy időben épült fel a szombathelyi közlekedési csomópont és a hozzá szükséges aluljáró a Gyöngyös pataknál. Két évvel ezelőtt kezdődött az építkezés, melynek keretében teljesen átépítették a Thököly utat. A patakon új híd ível át, s megépült a város első (1750 négyzetméternyi) aluljárója, melyben telefonfülkék, hírlapáruda s a Savaria Múzeum régészeti kiállítóhelyisége található. (Az új létesítményhez a városi tanács 37, a Közúti Igazgatóság 65 millió forinttal járult hozzá.) A csomópont elkészültével sikerült elterelni a forgalmat a város patinás főteréről, s ott a bevásárlók, kirándulók máris kedvelt sétálóhelyét alakították ki. A Vas megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat legújabb ABC-áruháza (a megyei építőipari vállalat adta át határidőre) a Derkovits városnegyedben, a Váci Mihály utcában nyílt meg. A megye legnagyobb ABC-je 1100 négyzetméteren, csaknem hétmillió forint értékű árukészlettel áll a helybeliek s az ide látogató hazai és külföldi turisták rendelkezésére. Felszereltsége korszerű (nyolc pénztárgép segíti a vásárlások gyorsabb lebonyolítását), s bő áruválasztéka tükrözi a kishatárforgalom minden előnyét is. Vincze Péter Szombathely Nem került a süllyesztőbe Március 14-i számunkban ezen az oldalon közöltük a XVII. kerületből egy lakóbizottsági elnök levelét „Kétszáz budapesti lakos panasza a süllyesztőben” címmel. Ebben arról tájékoztatott bennünket, hogy Rákoskeresztúron a Ferihegyi út—Cséplő út—Felsőbánya és Erdő utca által határolt részben 1983 második felében a családi házak tulajdonosai repedéseket észleltek házaikon. A váratlan esemény mintegy kétszáz személyt érintett. Megírta, mi történt másfél év alatt az ügyben. Erre reagált két hét múltán dr. Krébesz Károly kerületi tanácselnök és Gáspár Tibor fővárosi tanácsi vb-főosztályvezető közös levele, melyben — egyebek között — ezt írják: A kerületi tanács kérésére a főosztály a segítséget kérő levelet követően, az erre illetékes szakigazgatási szerv megkeresésével, először arról győződött meg, hogy az épületek károsodása nem vezethető-e vissza ismeretlen üregekre, felhagyott tárókra stb., majd pedig az okok kiderítésére — még január folyamán — a Földmérő és Talajvizsgáló Vállalatnak adott megbízást szakvélemény készítésére, nem kis költségért. A tervezői szerződés szerint a feltáró szakvélemény május végéig elkészül... A jövőt illetően a vizsgálat befejezése, a szakvélemény elkészülte után lehet dönteni a további teendőkről. Az ügy rendezését mind a kerületi tanács, mind a főosztály figyelemmel kíséri. Pénzelnyelő automaták A földalatti vasút megállóhelyein FOK-GYEM címkés, kazán nagyságú jegyárusító automaták bosszantják az utazóközönséget. Automatáknak ugyan nem, de óriási perselyeknek bátran nevezhetjük ezeket a szerkentyűket, mert jegyet csak elvétve adnak, a pénzt viszont elnyelik. Ilyen pénzelnyelő automatákkal találkozhatunk a Deák téren, a Vörösmarty utcai megállónál, a Köröndön. Legalábbis e helyeken már többször nyelték el forintjaimat minden ellenszolgáltatás nélkül az ördöngös masinák. Csodálkozom, hogy sikerült elrontani a már negyven évvel ezelőtt megismert rendszert, ugyanis jól emlékszem még, hogy a hasonló típusú Stollwerk-automaták a bedobott összegért simán kiadták a cukorkát. Dr. Tanay György Budapest Történelem képekben A negyven évvel ezelőtti képet Lukasik János budaörsi (Szabadság út 78.) olvasónktól kaptuk. Mint önkéntes polgári tűzszerész a Vörös Hadsereg engedélye alapján leszerelhette mindazokat a robbanólövedékeket, amelyeket a főváros területén talált. Segítőtársaival — köztük feleségével — a bombák és a gránátok ezreit tette ártalmatlanná. Képünkön, egy akna hatástalanítása közben a budavári Állami Nyomda tetőteraszán. TATAROZÁS — Az anyagot már felhordták, fiacskám! MÉSZÁROS ANDRÁS KARIKATÚRÁJA „Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül” Széchenyi életművéből Április 8-án volt Széchenyi István halálának 125. évfordulója. Hatalmas életművének utolsó, de nekünk, vasúti dolgozóknak rendkívül becses alkotása, a Javaslat a magyar közlekedési ügy rendezésérül szinte csak hallomásból ismert. Mikor eredeti példánya a kezembe került, meglepetéssel tapasztaltam, hogy ez a 134 oldalas könyv milyen átfogó és alapos tanulmány, mennyire reális elgondolás a magyar közlekedésügy fejlesztésére. Szinte tudományos okfejtése, lelkes érvelése a mai olvasót, szakembert is magával ragadja. Széchenyit 1845. május 1-én hívták meg a helytartótanács közlekedési osztályának élére. Ettől kezdve a korábbinál is többet foglalkozott a közlekedés kérdéseivel. Jól ismerve a külföldi példákat, a magyarországi helyzet felmérése nyomán megerősödött benne az a meggyőződés, hogy az ország közlekedési gondjaira általános, minden lehetőséget számba vevő, korszerű megoldást kell kidolgozni, és az országgyűlés elé terjeszteni. Ilyen előzmények után készült el az a bizonyos javaslat. A „Felséges Haza!” megszólítással kezdődő előszóban Széchenyi megemlíti, hogy a könyvet „több jeles fék segítségével” állította össze; ezek Kovács Lajos, Clark Ádám, Tasner Antal (személyi titkára) és Sasku Károly voltak. A felhívás, a javaslat ismertetése így fejeződik be: „Ha nem egészen hasztalan munkát vittünk végbe, de jutalmunkat már kinyernénk. — Mélyen tisztelt egybengyült országos Rendeknek legkisebb de leghűbb szolgája Gróf Széchenyi István. Pozsony január 25-dikén 1848.” Az egykorú tudósítások szerint, amilyen nagyszerű volt a magyar közlekedésügy fellendítését szolgáló javaslat, anynyira sok keserűséget szerzett magának a szerzőnek. A kortársak nem értették meg, és nem fogadták olyan lelkesedéssel, mint előző elgondolásait, műveit. A szabadságharc megindulása után Széchenyi István lett az első felelős magyar kormány közlekedési minisztere. 1848. április 8-án a javaslat mint „a felelős miniszterségeknek a közlekedési tárgyak körüli teendőiről” szóló XXX. törvénycikk némi vita után elfogadást nyert. Széchenyi nagy lendülettel kezdett a szervezéshez, de a szabadságharc a közlekedés kérdését egyelőre — érthetően — a háttérbe szorította. Ám napjainkban is tisztelettel és elismeréssel gondolunk közlekedésügyünk eme mérföldkövére. Darvassy Endre mérnök-főtanácsos, a VTKI tud. főmunkatársa A kiállításon bemutatják az OMKER által forgalmazott hazai és külföldi gyártmányú, korszerű orvosi műszerek és készülékek gazdag választékát. A kiállítás nyitva: április 23- án 10-től 17 óráig, 24- én 9-től 17 óráig, 25- én 9-től 17 óráig. Minden érdeklődőt szeretettel várnak. Az egészségügy szolgálatában a OMKER munkatársait az orvosi műszerek és készülékek kiállítására, április 23-a és 25-e között a Semmelweis Orvostudományi Egyetem elméleti tömbjébe, Budapest Vill., Nagyvárad tér 4.