Népszabadság, 1985. április (43. évfolyam, 76-100. szám)

1985-04-23 / 94. szám

6 Hazánkban évente körülbelül húszmillió tonna ipari és ugyanennyi mezőgazdasági hulladék keletkezik. Az úgynevezett környezetkímélő beruházások tekintetében nálunk nagy a lemaradás. Igaz, hogy a hulladékok mennyiségének csak mintegy negyede minősül veszélyesnek, de ezek ártalmatlanná tétele nagyrészt megoldatlan. Az Állami Tervbizottság 1982-ben határozatot hozott a veszélyes hulladékot kezelő telepek országos hálózatának kiépítésére, s a tervek szerint az első hulladékégető mű Dorogon épülne fel. A bányászváros közvéleményét felkavarta a hír, és bár környezetvédelmi beruházásról van szó, ma sincs teljes egyetértés a teendőket illetően. De kezdjük az elején. Aki valaha Dorogon járt, észre kellett vennie a levegőben keringő rengeteg port és füstöt, no meg az orrfacsaró bűzt. Ez utóbbi a Kőbányai Gyógyszerárugyár dorogi gyáregységéből terjed szerte a városban. Az ország egyik legfiatalabb városának, Dorognak a légszennyezettsége számos nagy iparvárosénál is erősebb. Szennyezi a levegőt a Tatabányai Hőerőmű Vállalat dorogi erőműve, a Cement- és Mészművek dorogi gyára, valamint a Dorogi Szénbányák brikettüzeme. A Kőbányai Gyógyszerárugyár bűze a különböző gyártási folyamatokból, valamint a szennyvíztisztítás során keletkezett és tárolt nagy mennyiségű szennyvíziszapból ered. A kellemetlen szag valamelyest csökkent, amióta a biogázt fáklyán égetik el, de ez csak részmegoldásnak tekinthető. A gyáregységben évenként 13 ezer tonnányi úgynevezett különleges kezelést igénylő hulladék keletkezik, súlyosan veszélyeztetve a talajt, a felszíni, sőt a felszín alatti vizeket is. A szennyvíziszap tárolása és más hulladékok elhelyezése egyre növekvő problémákat okoz. Ezért döntött úgy a Kőbányai Gyógyszerárugyár, hogy korszerű, közepes kapacitású hulladékégető művet létesít Dorogon. Mivel ez a berendezés csak nyugati importból szerezhető be, s a teljes beruházás másfél milliárd forint, ezért a Kőbányai Gyógyszerárugyárhoz — mivel azonos cipőben járnak — szívesen csatlakozott két másik gyógyszergyár, a Chinoin és az Egis, sőt anyagi segítségért fordultak az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalhoz. Központi forrásból 450 millió Giltner Andor, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnökhelyettese erről így nyilatkozik : — 1984 tavaszán megkeresték hivatalunkat a Magyar Gyógyszeripari Egyesülés vezetői, kérték, támogassuk a beruházást. Mivel nagy problémát látunk a veszélyes hulladék felhalmozásában, úgy döntöttünk, hogy az országos környezetvédelmi alapból 450 millió forintot adunk. Persze előbb átfogó felmérést végeztünk a dorogi medence levegőtisztaság-védelmi helyzetéről. Ennek alapján hatósági intézkedési javaslatot készítettünk, melyben tételesen felsoroltuk, melyik gyárnak milyen tennivalói vannak 1988-ig, amikorra felépülne az égetőmű. Bebizonyítottuk, hogy a legnagyobb légszennyező a dorogi erőmű. Feladatukká tettük elektrosztatikus porleválasztó berendezések, úgynevezett filterek beépítését. És a többi gyáregység számára is elkészült a részletes hatósági javaslat. — Az első fokú levegőtisztaság-védelmi hatósági feladatot a tanács látja el, és nem önök. Remélhető-e, hogy javaslataiknak ennek ellenére lesz foganatja? — Bízunk benne, hogy a dorogi tanács és hatósági jogkörével, és kötelezővé teszi az érintett gyárak számára a gondok orvoslását. A pénzzel, amit adunk, siettetjük a megoldást. S ha mindez megvalósul, tisztább lesz Dorog levegője; ezt garantáljuk. — A dorogiak mégis ódzkodnak a hulladékégető felépítésétől. — A lakosság ellenállásán nem csodálkozom. Többen úgy vélik, az új beruházás annyit jelent, hogy eggyel több kémény füstöl majd a városban. Ezzel szemben el kell hogy mondjam: a tervezett technológia éppen azért olyan drága, mert a lehető legszigorúbb normatíváknak is meg kell felelnie. Hasonló égetőművek szerte a világon működnek, de semmiféle veszélyt nem jelentenek a környezetre. A Dorogon alakult szakértői bizottság néhány tagja a közelmúltban Bécsben járt, megismerkedtek egy ott működő, hasonló hulladékmegsemmisítővel. Úgy vélem, ez a tanulmányút is hozzájárult a közvélemény jobb informálásához. — Az építésügyi szabályzat alapján az égetőműnek legalább ezer méterre kellene lennie a lakóházaktól. Itt ez a távolság rövidebb. — Az Egészségügyi Minisztérium, valamint az OKTH egyedi felmentést adott. A megye egyetértésével A Komárom megyei tanácshoz érkezett eredeti terv szerint Dorogon, az ország első égetőművének évi kapacitása 25 ezer tonna lesz, ebből 13 ezer tonna Dorogról származik. A megyei tanács állásfoglalását Ámon Ferenc elnökhelyettes ismertette: " Elvben egyetértettünk, azzal a feltétellel, ha a helyi tanács is hasonlóan vélekedik, hiszen közvetlenül őket érinti az égetőmű. Tavaly, október végén az Ipari Minisztérium összehívta az érdekelteket, és ismertette elképzeléseit. Mivel Dorogon különösen légszennyeződés tekintetében rosszak a tapasztalatok, garanciákat kértünk, hogy az égetőmű ne szennyezze a környezetet. A következő hónapban a szakértők s a hatóságok képviselői Dorogon üléseztek. Élénk vita alakult ki, többen szóvá tették az égetőmű túlzott közelségét alakott területekhez, továbbá arról is beszéltek, hogy a légszennyező gyárak mellett a közúti szénszállítás következményeként poros, füstös a levegő Dorogon. Végül a tanácstestület elfogadta az ismertetést. Csakhogy a tanácsülés után Hajmer Imréhez, a város országgyűlési képviselőjéhez eljuttattak egy ívet sok-sok aláírással, kérve, hogy ne Dorogon épüljön fel az égetőmű. — Nem hagyhattuk figyelmen kívül a lakossági véleményt — mondta a megyei tanács elnökhelyettese. — Úgy döntöttünk, hogy a dorogiak alaposabb tájékoztatására van szükség. Ezért a város műszaki értelmiségéből társadalmi bizottságot hoztunk létre. Feladatuk lett a tanulmányterv véleményezése, s azt ismertették a tervezőkkel. Több kritikus pont tisztázódott, de fenntartották álláspontjukat: túl közel lesz az égetőmű lakott területekhez. A főhatóságok és a tervezők ekkor azt javasolták, hogy a bizottság néhány tagja utazzon el Bécsbe, s ott nézzen meg egy hasonló technológiájú üzemet. — Hozott-e eredményt a vizsgálódás? — Az a technológia, amivel a bécsi égetőmű dolgozik, nem egészen azonos a tervezett dorogival. Dorog város tanácselnöke levélben tájékoztatta az Ipari Minisztériumot arról, hogy hozzájárulnak az égetőmű Dorogra telepítéséhez. A tervezők azóta megtették azokat a kiegészítéseket, amelyeket a szakértőkből álló bizottság javasolt. Véleményem szerint nem lesz akadálya annak, hogy Dorogon épüljön fel az ország első égetőműve. Bakonyi Árpád, az Ipari Minisztérium műszaki fejlesztési főosztályának helyettes vezetője: — Véleményem az, hogy Dorog jobb környezetvédelmi helyzetbe kerülhet, ha ott épül fel az égetőmű, mint amilyenben jelenleg van. Egyrészt megszűnik az embereket irritáló bűzforrás, másrészt — mivel Dorogon lesz az ország első ilyen jellegű beruházása — számos olyan intézkedést hoznak, amire anyagiak hiányában még éveket kellene várni. Végre mozdulni akarunk, hiszen az ipar a legjelentősebb szennyező. — Mire alapozza azt a megállapítását, hogy Dorog jobb környezetvédelmi helyzetbe kerül? — Az OKTH számos tennivalót határozott meg a dorogi gyárak számára. Hiszek benne, hogy a feladatok többségét a szennyező vállalatok 1988-ra teljesítik. Nem lehetetlen, hogy a bányászváros régi óhaja, a földgáz bevezetése is megoldódik. Nem szerepel Dorog hetedik ötéves tervének elképzeléseiben az erőműbe filterek beépítése, mégis úgy vélem, ennek sem lesz akadálya. A mészműből évente 520 tonna szennyező anyag jut a légtérbe. A kőörlő teljes rekonstrukciójára — ezzel a porzás csökkenne — is sor kerülne. — Miként értékelik a dorogiak ellenállását? — Az emberek tiltakozását jogos reflexnek tartom. Hibák történtek a közvélemény tájékoztatásában. Az a véleményem, hogy egy ország kulturáltságának fokmérője, milyen mértékben sikerül megsemmisítenie ipari hulladékát. A gondolkodó emberek meg kell hogy értsék, a megfordíthatatlan folyamatokra fel kell figyelni. A szigorú előírások pedig bőséges garanciát nyújtanak. Az égetéssel az említett hulladékok veszélytelen füstté alakulnak. Kétezer tiltakozó aláírás Szolnoki József, a Kőbányai Gyógyszerárugyár műszaki igazgatója szerint: — Garancia a biztonságra a gyógyszergyártásban szerzett gyakorlatunk, továbbá hogy azoknak a cégeknek, melyek majd az égetőművet szállítják, kellő tapasztalatuk van. — A választópolgárok véleményének kötelességünk hangot adni, márpedig egy részük nem helyesli az égetőmű telepítését — mondta Kökény Imre, a Hazafias Népfront Dorog városi bizottságának elnöke. — Nem az égetőmű létjogosultságát kérdőjelezik meg, hanem azt, hogy annak lakott területekhez ilyen közel kell-e felépülnie. — Mintegy kétezren írták alá azt a tiltakozó levelet, amit eljuttattunk a Hazafias Népfront Országos Tanácsához. Úgy gondoljuk — mondta Nagy József népfronttitkár —, ennyi ember véleményét nem szabad figyelmen kívül hagyni. A szakértői bizottság kidolgozott egy alternatív megoldást, Leányvár közelében, lakott területtől távol épüljön fel az égetőmű. Választ nem kaptunk elképzelésünkre. Lehet, hogy drágább a mi megoldásunk infrastruktúra hiányában, de számíthatnak-e az anyagiak több mint tízezer ember esetében? — Akik Dorogon élnek, itt alakították ki a gazdaságukat, itt szeretnék felnevelni a gyermekeiket is, és erre nem látnak garanciát, ha az égetőmű a tervezett helyre kerül — összegezték véleményüket a népfront képviselői. Több orvos, egészségügyben dolgozó dorogi mondta el rögtönzött kis fórumunkon, miért is tartoznak az „ellenzékhez”. — Félünk, mégpedig azért, mert tudjuk, hogy szerves anyagokat égetnek majd itt, és a végtermék a levegőbe kerül. Meg aztán egy esetleges üzemzavartól is tartunk. A veszélyes hulladékokat is a városon keresztül szállítanák. Az amúgy is erősen szennyezett levegőt ez tovább rontaná — mondta dr. Kégel Eszter gyermekorvos. — Már nem tudunk hinni — vélekedett dr. Dávid Anna gyermekorvos —, hiszen évtizedek óta nem történik semmi Dorog környezetvédelme érdekében. Télen, amikor az erőműben üzemzavar támadt, tonnaszám ömlött ki a kéményből a pernye, és mi fekete hóban jártunk. Félünk egy üzemzavartól vagy egy későbbi, alkatrész-utánpótlási problémától. Csuha József, Dorog város tanácselnöke arra a kérdésemre, hogy megtettek-e mindent a lakosság tájékoztatására, határozottan felel: — Igen! Tavaly novemberben kibővített tanácsülésen ismertették az illetékesek elképzeléseiket. Két alternatívát tártunk később zárt ülésen a testület elé. Halasszuk-e el a döntést, mert további tájékoztatásra van szükség, vagy elegendő értesülést szereztek? Az utóbbit fogadták el a tanácstagok. Ennek ellenére írásos tájékoztató anyagot kértünk az Ipari Minisztériumtól, és hat városrészi gyűlésen ismertettük az elképzeléseket a lakossággal. Egy helyen kifejezetten ellenezték a dorogi telepítést, a többin meg tudtuk értetni elképzeléseinket. Az emberek garanciát várnak, én annak látom a bevált nyugati technológiát. — Helyes utat választottunk — szögezi le a tanácselnök —, hiszen először tanácsülés elé vittük a témát. Ha nem értenek egyet a telepítéssel, lekerült volna a napirendről. A kételkedőket, úgy vélem, az eredmények győzik majd meg. A tájékoztatás nélkülözhetetlen érvek, ellenérvek ütköznek , nagy és érthető vihar volt, s részben van még ma is Dorogon. A terv átgondoltságát, a mérvadó szakemberek felelősségérzetét nincs okunk kétségbe vonni. De az újtól, az ismeretlentől való félelem nem új keletű dolog, számítani lehetett rá ezúttal is. Az emberek garanciákat kérnek, az illetékesek pedig megadták azokat. És végül is Dorog régóta húzódó nagy problémája megoldásának első lépéséről van szó. A város közéletében mindent el kell követni azért, hogy a dorogiak elhiggyék: nem veszítenek, hanem nyernek ezzel a beruházással. Cseppet sem kiszolgáltatottak. Hiszen ha az égetőmű próbaüzeme nem az elképzeléseknek megfelelően működnék, joguk van megtagadni az üzembe helyezést. Egyébként április végén az Állami Tervbizottság elé terjesztik a tervet, amelyben helyet kapnak az OKTH javaslatai, a dorogi észrevételek is. A vihar nyilván csillapodni fog, ha az eredmény azokat igazolja, akik bíztak a döntésben. De a tanulság már most is eléggé nyilvánvaló: az időben való, alapos és széles körű tájékoztatást semmi sem pótolja. A legkorszerűbb technológia és a legbölcsebb döntés sem. Kizárólag a helyi politizálás gyengesége, ha most még sok dorogi lakos nem tudja a magáénak érezni azt, aminek pedig örülnie kellene. Román Marian EGY KISVÁROS NAGY GONDJA Vihar a dorogi szemétégető körül NÉPSZABADSÁG 1985. április 23., kedd OLVASÓINK VÉLEMÉNYE Hasznosítható energiák Várnai Ferenc: A negyvenötösök nemzedéke Március 21. Jóleső érzéssel olvastam a beszélgetést az egykori ifikkel — állapítja meg dr. Varga Sándor budapesti olvasónk — Ők valamennyien eredményesen, derekasan dolgoztak az ifjúsági mozgalom fellendítéséért. Mivel magam is e nemzedékhez tartozom, úgy érzem, egy kis jubileumi ajándékot kaptunk e visszaemlékező sorokkal. Pártunk szép példát mutatott az idősebb generáció megbecsülésére, amikor a kongresszusra meghívta a veteránok egy csoportját. Jó, hogy az ilyen ünnepi alkalmakon is kifejeződik a köszönet, az elismerés. Ám a megyékben, a kerületekben és a munkahelyeken nemcsak az ünnepekre kellene korlátozni a megbecsülést, hiszen a negyven évvel ezelőtti, aktív harcosokban ma is buzog a tettvágy, a társadalomért végzett hasznos tevékenység igénye. Érdemes volna mindezt ma is felhasználni. Nem elsősorban a magam érdekében írom e sorokat, mert bár nyugdíjas vagyok, nem tétlen. Angyalföldön a lakóterületi pártvezetőség tagjaként végzek pártmunkát, de erőmből, akaratomból még többre is futná. Szintén így vélekednek sokan mások, akik ugyancsak azt szeretnék, ha nagyobb érdeklődéssel fordulnának feléjük, ha megkérdeznék, hogyan élnek, milyen társadalmi-közéleti munkát végeznének szívesen. Fiatalságunk nagyfokú aktivitással telt el, nem könnyű hát a fékezés, s főként nem könnyű a leállás. Nagyobb körültekintéssel Kovács Sándor Iván: A „Magyar Remekírók” ügye Március 29. Nem hagyhatjuk szó nélkül a szerző megállapításait a Szépirodalmi Könyvkiadó általunk is nagyra becsült sorozatáról — közük közös levelükben Bedő György és Horváth Ferenc, mindketten az Állami Könyvterjesztő Vállalat munkatársai. — Bár nyilvánvaló, hogy az írás szerzőjét a magyar irodalom értékeinek védelme vezérelte, a cikkbe — a helytálló megjegyzések mellett — némelyeket félrevezető megállapítások is kerültek. A cikk írója úgy vélekedik a könyvterjesztő vállalatokról, mintha a Magyar Remekírók sorozat köteteit nem tekintenék szívügyüknek, s az általuk rendelt, indokolatlanul kis példányszámok következtében irodalmunk e ritkaságai nem hozzáférhetők minden érdeklődőnek. önmagukért beszélő számok, raktárkészletünk legfrissebb adatai (s a levelünkhöz mellékelt kimutatás, mely egyébként az 1984. decemberi helyzetet tükrözi) jelzik, hogy az ÁKV mindig nagy gondot fordított e sorozat nagy példányszámú átvételére és több éves készletezésére; még azt is természetesnek véve, hogy az egyre drágább kötetek egy része a szokásos 50 százalékos árleszállítások során jut el a vásárlókhoz. Az 1979 és 1984 között megjelent Magyar Remekírók-kötetekből múlt év decemberében 22 mű volt raktáron, több mint 61 ezer példányban, hat és fél millió forint értékben. Heltai Gáspár és Bornemisza Péter műveiből majd 5000 példányunk van; Kemény János, Bethlen Miklós munkáiból szintén csaknem 4000 példány van raktárunkban stb. A kiragadott példák és a részletes melléklet csupán a mi raktári készleteinket tartalmazza. Ezeket a tényeket nem lehet figyelmen kívül hagyni! Bizonyára fontosnak tartja e tényeket a cikk szerzője is, társak és közösségek beleszólása révén is kell alakulnia. Természetesen mint minden új, ez is teremthet konfliktust, de előre átgondolva a várható következményeket jelentős előrehaladást hozna. Nagyszerű elődeink nehezebb körülmények között, keményebb problémákat oldottak meg. Mi összehasonlíthatatlanul reményteljesebb helyzetben vagyunk, hiszen nekünk a nézeteltéréseket „családon belül” kell megoldanunk, tisztáznunk. A negatív példa tanulsága Kovács Zoltán: Szóljon diákhoz, szóljon tanárhoz! Április 6. Nálunk a gimnáziumban (szakközép- és szakiskola is egyben) volt egy-két életképes kezdeményezés az iskolaújság létrehozására — írja levelében Albert Ágota Veszprémből. — Annak idején ketten próbáltuk elindítani a lapot. Mondanom sem kell, falba ütköztünk. Igaz, tudtunk már egyet s mást az ilyen nehézségekről, ugyanis korábban egy városi diáklappal kísérleteztünk, sikertelenül. Nos, ez az iskolai próbálkozásunk kétszeri nekirugaszkodás után mondott csődöt. Az első alkalommal a siker hatalmas volt. Mind az iskolánk igazgatója, mind a KISZ-bizottság teljes mértékben támogatta. Ezt a számot az iskolabálra készítettük el; a szomszédos nyomda vállalta a munkát, csekély összegért. A második számot azonban már nem vállalta el. Oka? A főnök tilalma és természetesen a pénz. Ekkor a városi KISZ-bizottság támogatását kértük, majd végül a pedagógusok KISZ-esei segítettek rajtunk. A lap fénymásolható volt, le is húzta egy vállalati sokszorosító, pusztán szívességből, csak hát az első, igen tetszetős külsejű után csalódást keltett ez a második, kissé szürke, néhol elkenődött festékével. Bármennyire pótolta a tartalom a külső fogyatékosságait, mégis lehangolódtunk. Az idén újra nekifogtunk, de nem találtunk támogatóra. Mikor úgy tűnt, mégiscsak sikerül a dolog, jött az újabb pofon: a nyomda nem vállalta az összegyűlt anyag kinyomtatását, s mi ott álltunk a kész írásokkal, melyek azóta már elavultak. Most már negyedikes vagyok, lassan itt hagyom az alma matert, s szeretnék tovább tanulni. Bízom benne, hogy egyetemi éveim alatt sikerül egy életképes és népszerű egyetemi laphoz bekerülnöm. Kollektív segítséggel a jobb megoldásért Dolecskó Kornélia: A nyilvánosság ereje Április 6. Úgy érzem, hogy aktuális témája mellett felhívásként is felfogható az a nézet, hogy a megoldások egyik legfőbb eszköze a nyilvánosság — kezdi levelét Agárdi László leninvárosi olvasónk. — A demokrácia kialakulásának lehetőségét latolgatva világosan látom, hogy a helyi viszonyok között hiábavaló küzdelem lenne (még áldozatok árán is) megteremteni a demokráciát, ha a „helyi” keretek közül nem lennénk képesek kilépni. A helyes megoldást ott kell felismernünk, ahol előfordul, leggyakrabban munkahelyeinken, üzemeinkben. Az általános demokrácia bölcsője meggyőződésem szerint a munkahelyeken van. Életünk kulcskérdése: a pénz, a bérek elosztása, differenciálása. S ez nemcsak vezetői kiváltság kell legyen, hanem a közvetlen munka A mi nyugdíjasklubunk Terényi Éva: Tartozni valahová Március 20. Markazon csaknem minden harmadik ember nyugdíjas — szögezi le a tényt Vilcsek Jánosné. — Nem csoda, ha a hovatartozás gondolata mihamarabb a gyakorlatban is megvalósult, s megalakítottuk a nyugdíjasok klubját. Talán másokat is érdekel, hogyan csináljuk. Akinek az egészségi állapota megengedi, és a kikapcsolódást, a szórakozást igényli, azoknak rövid ismeretterjesztő előadásokat, beszámolókat tartunk. Részben meghívott előadókkal, részben mi magunk vállalkozunk egy-egy előadás megtartására. Olyan témákat választunk ki, amely mindnyájunkat érdekel, például az idősebbek helyes életmódja és táplálkozása, korosztályunk betegségei, jogi problémák, útiélmények, az unokák helyes nevelése. De előfordult már, hogy megismertettük egymást kedvenc zeneszerzőinkkel, íróinkkal, festőinkkel. Magunk is szerveztünk jó néhány kirándulást, rövidebb utazást egyegy gyógyfürdőbe, hazánk nevezetesebb tájaira. Tervezünk egy kiállítást azoknak a tehetséges, ügyes kezű tagjainknak, akiknek kézimunkái, fafaragásai, saját készítésű népi bútorai figyelmet és nyilvánosságot érdemelnek. Nem kevésbé fontos számunkra, hogy egymáson segítsünk. Minden összejövetelünkön a Hazafias Népfront egyik megbízottja elbeszélget azokkal, akiknek problémái vannak, s ha szükséges és igényli, intézkedik is. Ezeken a kötetlen, baráti beszélgetéseken közelebb kerülünk egymáshoz. Némelyikünknek egy hivatalos levél megfogalmazása is gondot okozhat, így módunk van arra, hogy egymás ügyét-baját eligazítsuk. Úgy gondoljuk, mi, idősebbek is jó közösségi emberek lehetünk. Tenni szeretnénk községünk szépítéséért, vállaltuk, hogy segítünk a tájházat berendezni, a közelgő tanácsválasztás előkészítésében is részt veszünk, és a közterületeink fásításában is hasznosan közreműködünk. Úgy érezzük, egy aktív nyugdíjas könnyebben viseli el a kora okozta kisebb-nagyobb kellemetlenségeket.