Népszabadság, 1985. május (43. évfolyam, 101-126. szám)

1985-05-02 / 101. szám

Az idén­­hatodszor nyerték el a Kiváló címet. Budapesten száznál­­több boltjuk van, főként a peremke­rületekben javították az ellátást. Az akkumulátorgyár dolgozóinak mene­tét feldíszített teherkocsi is kísérte, tetején —­­cégük reklámjaként — egy akkumulátor forgott, rajta a Kiváló Áruk Fórumának emblémája. Szépen dekorált teherautó színesítette a Ganz Mérőműszerek Gyárának menetét is. A felvonuló édesapákka­l és édes­anyákkal együtt jött gyerekek nagy örömére, mivel ők a kocsi platóján kényelmesen utaztak, vidáman len­gették kis zászlóikat. Népes tábor képviselte a felvonuláson a Magyar Hajó- és Darugyár munkáskollektí­­váját is. A sorokban sok idősebb ar­cot lehetett látni; a nyugdíjasok együtt vonultak az aktív dolgozók­kal. Az ünneplő menet a főváros éle­tének teljességét tükrözte: f­elvon­ul­­ta­k a pedagógusok, az orvosok, a vasutasok, a tudományos kutatók, a katonák, a munkásőrök, a szolgál­tatások dolgozói, kisiskolások és egyetemisták, közöttük a hazánkban tanuló külföldi diákok,­­és ott vonul­tak a művészek, a sajtó munkatár­sai. A kerületek felvonulói után a Ma­gyar Honvédelmi Szövetség tagjai következtek. Az MHSZ budapesti sportolói és aktivistái élőképekben elevenítették­­meg a sportot és a ha­za védelmét egységbe ötvöző tevé­kenységüket. Soraikban vonultak a Győzelem 40 nemzetközi autóstúra részvevői. Utánunk a Battonyától Nemesmedvesig motoros túra részve­vői haladtak, majd a könnyűbúvá­rok­­és az ejtőernyősök képviselői kö­vetkeztek. Felvonultak a vitorlázó repülők, a sikló és motoros sárkány­­repülők is. Az MHSZ színes, látvá­nyos, technikai eszközöket és azok kezelőinek tudását méltóan repre­zentáló felvonulását nemzetiszínű, vörös és kék zászlót vivő fiatalok zárták. Ezután érkezett a térre hatszáz narancssárga­­melegítős középiskolás fiú. Piros, fehér, zöld, kék, sárga és lila zászlókkal mutattak be gyakor­latot, majd 600—600 lány karika-, illetve látványos labdagyakorlata aratott sikert. A téren ekkor már 1800 fiatal tornázott, majd újabb 900 diák csatlakozott hozzájuk, és együtt alakították ki a monumentális zá­róképet, az élő vörös csillagot, amely előtt a pántot éltető jelszót formál­tak ki. S miközben­­mindenki a szép látványban­­gyönyörködött, fölcsen­dültek az I­n­ternacionálé hangjai. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Gáspár Sán­dor, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának elnöke a felvonulási téren találkozott a Szakszervezeti Világ­­szövetség képviselőivel és azokkal a külföldi szakszervezeti vezetőkkel, akik részt vettek a budapesti dolgo­zók május elsejei ünnepségén. Kádár János szólt arról, hogy a felvonulás is tükrözi a magyar dol­gozóknak azt az elhatározottságát, hogy továbbra is a szocializmus épí­tésének útját járják, és szolidárisak azzal a harccal, amely a világ min­den térségében a társadalmi hala­dásért, a­­népek szabadságáért és az egész világ közös érdekéért, a bé­kéért folyik. Az MSZMP főtitkára kérte a jelenlevőket: hazájukba visz­­szatérve tolmácsolják a magyar nép jókívánságait mindazoknak, akik a társadalmi haladásért, a­­népek sza­badságáért küzdenek, és a béke ügyét támogatják. Amikor a budapesti felvonulás vé­get ért, a közönség nagy része — a hagyományokhoz híven — „meg­szállta” a Városligetet. Igazi csúcs­­forgalom volt az itt levő múzeu­mokban; a kiállítások közül a Szép­­művészeti Múzeum e napokban is­mét látogatókat fogadó egyiptomi gyűjteménye iránt nyilvánult meg a legnagyobb érdeklődés. A Szakszer­vezetek Budapesti Tanácsának im­már hagyományos majálisán ezrek és ezrek szórakoztak. A gyepszőnye­gen felállított négy színpadon, to­vábbá a Petőfi csarnokban pereg­tek a műsorok. A közönség választ­hatott a gazdag kínálatból, s igen sokan színpadtól színpadig vándo­roltak. Az MHSZ is állandó részve­vője a városligeti május elsejéknek, rendkívül népszerűek bemutatói, hosszú sor várakozott most is a cél­lövölde-kamion előtt. (Folytatás az 1. oldalról.) Üdvözlet a dísztribün felé. A párt és a kormány vezetői a dísztribünön. MÁJUS ELSEJÉT ÜNNEPELTE AZ ORSZÁG hívójel hg-40 A fővárosia­kkal együtt ünne­peltek és vonultak fel a Győze­lem 40 elnevezésű nemzetközi autószám részvevői, l akik Moszk­vából hatezer kilométeres útjuk­ra indulva. Szófia és Bukarest után már május elseje előtt meg­érkeztek Hazánk fővárosába. Út­közben a szomszédainknál is, nál­­nk is —­l sok helyütt megáll­tak, hogy a rendezvényeken talál­kozzanak­­a fasizmus felett ara­tott győzelem 40. évfordulóját ün­neplőkkel, és kegyelettel emlé­kezzenek­­meg­­a felszabadító har­cokban elesett hősökről. Jeney Sándor százados — aki­nél­­az ünnep reggelén ia M­agyar Néphadsereg Művelődési Házá­ban találkoztunk — irigylésre méltó helyzetben van: bő tenyér­nyi rádiósadóvevőjén­­kapcsolatot tud teremteni velük, pedig eb­ben ia reggeli órában a konvoj még Budapest határában egy benzinkútnál várakozik. — Minden rendben? — Rendben — hangzik a már eddig is hosszú utat megtett tú­rázók válasza, s hozzáteszik: in­dulunk­­a felvonulásra. — Ez a találkozási lehetőség nemcsak a mi kiváltságunk — ma­­gyarázt­a a rádióé százados — ha­nem minden rádióamatőrnek adott, a jubileumi HG—40 hívó­jellel kapcsolatot teremthetnek a Győzelem 40 autóoszloppal. Eredményes hívásukat pedig kü­lön erre az alkalomra kiadott igazolólappal­­ismerjük el. A tizenegy országot képviselő túra részvevőire még nagy út vár. A felvonulás után Salgótar­jánban várják őket, majd a ké­ső délutáni órákban átlépték a határt, hogy Prágába autózzanak. Onnan a következő úti cél Varsó, és a győzelem napján érkeznek majd Berlinbe. SZÜLETÉSNAP Jó néhány szebb májust is megért már Galambos István, de lehetett volna még ennél zordabb is az idő,­­akkor sem mulasztja el, hogy a Láng Gépgyár transz­parense mögött menetelve részt vegyen a május elsejei felvonulá­son. Már csak azért sem, mert a felszabadulás óta minden eszten­dőben ott volt munkatársai kö­zött a menetben. — Más okom is van rá. Szo­cialista brigádunk 1963. május el­seje óta a Május 1. nevet viseli, és a születésnapot pedig illik megünnepelni — mondja. Magáról pedig csak­­a mellette, körülötte álló munkatársai ösztö­kélésére­l beszél, így tudom meg, hogy 1942 óta dolgozik a Láng­ban, ott tanult és szabadult fel, most pedig a helyettes vezetője ann­ak a brigádnak, amelyet tíz esztendeje Állami Díjjal tüntet­tek ki. Amikor a gyárról, mindennapi munkájáról esik szó, már közlé­kenyebb. Meséli, hogy gőzgéppel kezdték, a náluk készült dízelmo­torokra még most is büszkék, mert határainkon túl is ismertté tették a gyár nevét, jelenleg pe­dig hűtőgépsorokat gyártanak. — Úgy igyekszünk, hogy ezek­kel se valljunk szégyent — mond­ja társai sűrű bólogatása közben. — Mi az ünnepi program? — Brigádszületésnapi, baráti összejövetel, ahogy 1963, az ala­kulás éve óta szoktuk. Mert a jó munkához az is hozzá tartozik, hogy jobban megértsük egymást, beszéljünk arról, amire napköz­ben nemigen jut idő, s erre iga­zán jó­­alkalom a munka ünnepe! Alaposan felkészültek a várható rohamra a kereskedők, vendéglátók. A környék állandó éttermei, eszp­resszói nagy forgalmuk ellenére is ezúttal csak kis részét vitték el a bevételnek; a kitelepült magán- és állami vendéglátók a hűvös idő el­lenére is jócskán adtak el sört a felnőtteknek, üdítőitalokat gyere­keknek s perecet, szendvicset vala­mennyi korosztálynak. (Fel lehetett figyelni közöttük az árversenyre, s így eshetett: aki drágábban adta Ugyanazt a gyümölcslevet, az dél­után tovább ott maradt, s még min­dig nem lehetett biztos abban, hogy eléri az olcsóbban áruló forgalmát.) Külön érdekessége volt az idei prog­ramnak a kereskedők kínálata. A sátorsorokban a különböző szakmák képviselői egymás mellett árulták portékáikat, s a különféle kézmű­vesmesterségek bemutatói — mint évek óta annyiszor — ismét külön­leges színt adtak a jó hangulatú ma­jálisnak. Az ünnepi díszbe öltözött fővá­rosban azonban szinte minden na­gyobb park, s a művelődési házak egyaránt részt kértek a majálisból. Több száz program várta a buda­pestieket. Bábszínház éppúgy, mint szimfonikus zene, kutyaképzők be­mutatója és sárkányeresztő-verseny. Jó néhány pontján a fővárosnak egész napos programmal készültek. A két szomszédos kerület, a József- és a Ferencváros például az idén is együtt szervezte meg a majálist az Asztalos János Ifjúsági Parkban, de bőven jutott szórakozási lehetőség az új lakónegyedekben élőknek épp­úgy, mint a klasszikus kirándulóhe­lyekre igyekvőknek. A kelenföldi szabadidőparkban is családok ezrei kerestek kikapcsolódást a hűvös, szeles időjárás ellenére is az itteni, immár hagyományos majálison. A jól sikerült napot több helyen bállal zárták a budapestiek. Zászlófelvonás, zenés őrségváltás Május elseje, a nemzetközi mun­kásmozgalom nagy ünnepe tiszteleté­re kedden, a Parlament előtti Kos­suth Lajos téren, katonai tisztelet­adással felvonták az állami zászlót. Ugyancsak katonai tiszteletadás kö­zepette vonták fel a magyar nemzeti lobogót és a munkásmozgalom vörös zászlaját a gellért-hegyi Felszabadu­lási Emlékműnél. Zenés őrségváltás volt szerda dél­ben a Kossuth Lajos téren, a Magyar Népköztársaság állami lobogója előtt, amely a munkásosztály nemzetközi ünnepének tiszteletére lengett a zászlórúdon. A magyar néphadsereg központi zenekarának indulójára díszlépésben vonult fel az őrség, majd a katonai tiszteletadás után az őrségparancsnok fogadta a jelentést. Az őrségváltás után a zenekar tér­zenével szórakoztatta az érdeklődő­ket. (Folytatás a 3. oldalon.) „MIÉRT NEM REPÜL?” Valószínűleg sikerült találkoz­nom­­a legifjabb könnyűbúvár­jelölttel. Az öt és fél éves Piszt­­rai Veronika —­­aki a bőrdíszmű­ves papával együtt Újpestről jött — még a nagy menet megindulá­sa előtt alaposan végignézett mindent az MHSZ városligeti sátortáborában, de a könnyűbú­várokhoz kétszer is vissza kellett menni. Megtapogatni­­az érdeke­sebb felszereléseket, és meghall­­gattani apu szakmai ismertetését, ez mire való, azt pedig hogyan használják. A gyerekeket egyébként sok minden érdekelte­­az MHSZ te­vékenységének nagy részét lát­ványosan és hatásosan bemutató sátrak körül. A motoros sárkány­­repülők nem annyira mozgatták meg a fantáziájukat, nagyobb volt a sikere­­a sárgám festett Góbé vitorlázó repülőgépeknek. Persze abba bele is lehetett ül­ni, így legfeljebb­­az volt a piló­taülésekből kisegített gyerekek bánata: „Miért nem repül?” Jenes Erika óvónőnek, aki a főváros harmadik kerületében levő Spél utcai nevelőotthonból egy kisebb csapatnyi gyerekkel érkezett, bőven volt dolga, amíg rendet, illetve sorrendet terem­tett közöttük, ki következik kép­zeletbeli repülésre . .. A nagyobbakat a videó vonzot­ta inkább, a még nagyobbakat a kiállított Dadia-motor és a rádió­­technika. Jól sikerült „előzetes” volt ez a bemutató a felvonulás impozáns, szintén MHSZ-es záró­képéhez. A felvonulás látványos élőképe.

Next