Népszabadság, 1985. július (43. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! /^TS^v Ára: 1,80 Ft NÉPSZABADSÁG 1985. július 1., hétfő AZ MSZMP KÖZPI XLIII. évfolyam, 152. szám Az aratók szorgalma *írta: Váncsa Jenő Az aratás előkészületeit nagy fi­gyelemmel kísérte az ország közvé­leménye. Hasonló érdeklődés követi a már megkezdett gabonabetakarí­tást is. Érthető. Immár az aratóktól függ, hogy egymillió 758 ezer hektár kalászos területről mennyi idő alatt, milyen eredménnyel kerül magtárba a termés. Azok az erőfeszítéseik, amelyek az idei jó aratásért, a szép termésért kibontakoztak, méltóak ahhoz a színvonalhoz, amely a hazai kalá­­szosgabona-t termesztést jellemzi. Mu­tatja ezt a búzatáblák képe. Telt ka­lászokat, ígéretes termést jeleznek a gabonavetések. Jogos bizakodással néznek ma e táblákra a mezőgazda­­­sági nagyüzemek vezetői, dolgozói, jogos várakozással tekint rájuk az ország. A gazdaságok azt remélik, hogy legfőbb árunövényük azt a ter­mést, bevételt hozza, amelyet az idei évre terveztek. Az ország arra szá­mít, hogy megterem a kenyér, hogy a gabonaprogram több mint 15 mil­lió tonna fölötti termés-előirányzata teljesül. Ebből a 15,4 millió tonnából 8,2— 8,3 milliót terveztünk a kalászosok­ra. A többit a kukoricaföldektől s más, kisebb jelentőségű gabonafélék­től várjuk. A 15,4 millió tonnás terv — ismerve a magyar mezőgazda­ság felkészültségét, a mezőgazdaság­ban dolgozók hozzáértését, szorgal­mát — reális. Bizonytalanságot — mint a mezőgazdasági termelésben, s ezen belül is főként a szántóföldi termelésben — igazában véve az időjárás teremt. A hazai búzatermesztés nagysze­rű eredményeket mutathat fel az utóbbi négy évtizedben, s főként a hatvanas évek eleje, a mezőgazda­ság szocialista átszervezése utáni esztendőkben. Szántóföldjeink 1960- ban mindössze 1,8 millió tonna búzát adtak. Tavaly viszont a magyaror­szági búzatermés meghaladta a 7,3 millió tonnát. A negyedszázaddal ezelőtti hektáronkénti 1680 kilo­grammos hozam helyett tavaly 5400 kilogrammal fizetett átlagosan hek­táronként a búza. Tehát az alacsony búzatermelési színvonalról a nem­zetközi mezőny élére küzdötte föl magát mezőgazdaságunk. Egyértelműen bebizonyosodott: ha megteremtjük szocialista mezőgazda­sági nagyüzemeinkben a magas szín­vonalú termelés korszerű feltétele­it, a szövetkezetek, állami gazdasá­gok vezetői, szakemberei, dolgozói képesek olyan teljesítményre, amely az ország határain túl is figyelmet kelt. Azok a tanulságok, tapasztala­tok, amelyekkel a gabonatermesztés szolgál, hasznosíthatók mezőgazda­ságunk más ágazataiban is. Ezek közül talán a leglényegesebb: jó eredményt hozamban, gazdaságos­ságban, nemzetközi versenyképes­ségben akkor érhetünk el, ha az adott területen termelési érdekeltsé­­get teremtünk, s adottak mennyi­ségileg is, minőségileg is az anyagi­műszaki feltételek. Mindez azonban bármily sok is, még nem elég. Nélkülözhetetlen mindehhez a magas fokú szervezett­ség, a hozzáértés, az eszközök, anya­gok rendkívül gondos, ésszerű hasz­nosítása is. A termelésfejlesztésnek tehát mezőgazdaságunkban több, egymással szorosan összefűződő fel­tétele van. Közülük néhány mező­­gazdasági üzemen kívüli források­ban keresendő: a gépiparban, a vegyiparban s más ipari, valamint népgazdasági ágazatokban. Több szempontból külső feltétel a gazda­sági szabályozás is. A külső felté­telek — mint eléggé közismert — sok tekintetben meghatározzák a termelés­­lehetőségeit. Ezeknél sem­mivel sem kisebb azonban a súlya, a jelentősége, a fontossága a mező­­gazdasági üzemen belüli feltételek­nek. Sőt! A vezetők előrelátása, irá­nyításkészsége, felkészültsége, szak­értelme, az eszközöket, anyagokat hasznosító emberek fegyelme, aka­ratereje, gondolkodásmódja, tette az igazán meghatározó a termelésben, a gazdálkodásban. A termelésfejlesztés valamennyi feltételét magában foglaló harmóniát a legjobban a gabonatermesztésben tudtuk megteremteni. Itt az utóbbi években is volt lehetőség a fejlesz­tésre — még tőkés importból szár­mazó gépek, berendezések munkába állítására is. Így aztán — hogy csak egyetlen technikai elemét említsük a gabonatermesztésnek — tavaly korszerűbb kombájnokkal, nagyobb kapacitással arathattak nagyüzeme­ink, mint tavalyelőtt, s az idén több, jobb géppel arathatnak, mint ta­valy. A mezőgazdasági termelés más te­rületein — főként az állattenyésztés minőségi mutatóinak javításában, a­­termelés korszerű nagyüzemi feltéte­leinek formálásában — a nyolcva­nas években nehezebben tudtunk lé­pést tartani a világ élmezőnyével. S ez nem csekély gond. Változtatni ezen mindenki szeretne. Ez azonban nem egyszerűen óhaj kérdése. A be­ruházásnak, a fejlesztésnek anyagi, pénzügyi követelményei vannak. Amilyen mértékben bővíteni tudjuk a forrásokat, olyan ütemben léphe­tünk előbbre. A sikeres aratás kulcskérdése, hogy a gépeket, eszközöket milyen szervezettséggel, hatásfokkal hasz­náljuk a búzaföldeken. Könnyen el­képzelhető, hogy az immár hetek óta tartó csapadékos időjárás — amely mindent figyelembe véve a növény­­termesztés zömének nagyon­ is ked­vez — folytatódik. Ez esetben ne­hezebbé válik a gabona betakarítá­sa. De bármilyen az időjárás, alapve­tő követelmény, minden munkára alkalmas perc jó kihasználása. Csak így mérsékelhető a szemveszteség, csak így érjük el azt, hogy ami ér­ték megtermett, az valóban gazda­gítsa az országot. Mezőgazdas­­águnk termelőerői,­­eszközei — ha nem is minden te­rületen olyan korszerűek, mint a ga­bonatermesztésben — alkalmasak arra, hogy a népgazdasági tervben előirányzottnak megfelelően alakul­jon az idén is ezen fontos népgaz­dasági ág teljesítménye. Ezeknek az eszközöknek, termelőerőknek az ed­diginél is tudatosabb hasznosítása ma mezőgazdaságunkban az érték­termelés növelésének a legfőbb for­rása. A fejlesztés élénkítéséért min­denekelőtt a gazdaságokon belüli erőket kell mozgósítani. Szükség van természetesen ehhez kormányzati intézkedésekre is: ösz­tönzésre, támogatásra, esetenként a szabályozás szigorának mérséklésére is. Amire lehetőség adódik, azt meg­tesszük. Az utóbbi hetekben, hóna­pokban sikerült a kedvezőtlen ter­mészeti adottságok között dolgozó nagyüzemek bizonyos kategóriájában növelni a támogatást. A szarvasmar­ha-tenyésztés beruházásait ösztönzi a felhalmozási adó eltörlése, a na­pokban kerül nyilvánosságra a tsz­­ek, állami gazdaságok néhány ipari kiegészítő tevékenységének adóked­vezménye. Tehát amint lehetőségünk nyílik rá, év közben is hozunk intéz­kedéseket ágazataink, a nagyüzemek, a mezőgazdasági termelés helyzeté­nek javítására. Ezek közé tartozik a már említetteken kívül a kedvezmé­nyes háztáji tenyészállat-kihelyezés is, amely sikeresen halad. Születtek tehát már az idén is olyan döntések — és ezután is születnek —, amelyek egy-egy üzemcsoportot, ága­zatot jobban levegőhöz juttattak. Hogy milyen ütemben, milyen mér­tékben sikerül kibontakozni, a mai­nál nagyobb lehetőséget adni a ne­hezebb helyzetben levő ágazatok­nak, az mezőgazdaságunk idei telje­sítményétől, a megkezdődött aratás sikerétől is függ. A mezőgazdaságban dolgozó száz­ezrekben él a jobbítás szándéka, akarata. Ez irányítja tetteiket, erő­feszítéseiket. Ennek a többre törek­vő szorgalomnak látványos jele, hogy a hazai búza átlagtermése már ta­valy meghaladta a VI. ötéves terv végére előirányzottat. Az aratás gépezete fokozatosan munkába lendül. Most nagyon szük­séges, hogy minden arató, minden aratásban közreműködő a terméski­látásokhoz méltó igyekezettel és az­zal a tudattal dolgozzék, hogy mun­kája a szó legnemesebb értelmében közügy is. A búzaföld termése, a bú­zát arató ember munkája saját bol­dogulásával együtt az ország egész közösségét is gazdagítja. ­ NUKLEÁRIS HÁBORÚ MEGELŐZÉSÉÉRT Folytatódott az orvosok kongresszusa Szakemberek véleménycseréje • Ma befejeződik a budapesti tanácskozás Fővárosunkban szombaton és tegnap folytatta tanácskozását a nukleá­ris háború megelőzéséért küzdő nemzetközi orvosmozgalom V. kongresz­­szusa. A Hilton Szállóban szombat délelőtt plenáris ülést tartottak, délután pedig a Magyar Tudományos Akadémia kongresszusi termében a konfe­rencia fő témáját — Atomfegyverek és atomháború, orvosi áttekintés cím­mel — vitatták meg. Emellett a szakemberek különböző témakörökben szekcióüléseken és úgynevezett gyakorlati műhelyekben cseréltek véle­ményt. Tegnapelőtt délután tartották meg speciális ülésüket a nemzetközi közegészségügyi szaktekintélyek is. Vasárnap délelőtt folytatódott a kong­resszus fő témájának megvitatása, és további szekcióüléseket is tartottak. A Hilton Szállóban a szombati plenáris ülésen dr. Hollán Zsuzsa akadémikus, a kongresszus elnöke üdvözölte a részvevőket, majd dr. Ligyija Novak, a szovjet egészség­­ügyi dolgozók szakszervezetének el­nöke olvasta fel több, hazánkban tanácskozó egészségügyi szervezet képviselőjének üdvözletét. Köszön­tötte a kongresszus részvevőit dr. Eeva Kuuskoski-Vikatmaa, Finnor­szág szociális és egészségügyi mi­nisztere. Ezután a nukleáris konf­rontáció költségeiről, valamint az együttműködésre vonatkozó javas­latokról tanácskoztak a részvevők. Dr. Victor W. Sidel, az USA-beli Albert Einstein Orvostudományi Egyetem tanára, az amerikai egész­ségügyi szakszervezetek elnöke el­mondta: a kongresszus pénteki ülé­sének idején, tehát egészen rövid idő alatt húszezer gyerek halt meg a világon, s egymilliárd dollárt köl­töttek fegyverkezésre. A gyerme­kek életének megmentésére nem is kellett volna ennyi, és általában is, ha a katonai költségek egész kis százalékát fordítanák az egészség­­ügyi helyzet javítására, milliók éle­tét lehetne évente megmenteni. Az az összeg, amit hat hónap alatt fegyverkezésre fordítanak a vilá­gon, elég lenne egy olyan tíz év­re szóló program anyagi fedezeté­re, amellyel elegendő élelmet és megfelelő egészségügyi ellátást le­hetne nyújtani a világ fejlődő or­szágaiban. A következő előadó dr. Jevgenyij Csazov, a mozgalom szovjet társ­elnöke ugyancsak arról szólt, hogy a katonai szembenállás megszünte­tésével milyen nagy erőket lehetne felszabadítani az emberiség szolgá­latára. Az orvosok, a tudósok együttműködése már eddig is je­lentős eredményeket hozott a be­tegségek leküzdésében. Nemzetkö­zi összefogással — szovjet és ame­rikai orvosok irányításával — si­került leküzdeni például a himlőt. Ehhez hasonló és még szélesebb körű összefogással meg lehetne szervezni a világ valamennyi gyer­mekének védőoltását, és ezzel szá­mos fertőző betegséget győzhetnénk le. A himlő elleni védőoltásokhoz 83 millió dollárra volt szükség, ezt az összeget egy óra alatt költik el a fegyverekre. A gyermekek életének megmentésére indított nemzetközi orvosi program mindössze 250 mil­lió dollárt igényelne, szemben a na­ponta fegyverkezésre költött kétmil­liárddal. A fő téma megvitatása Szombat délután az MTA várbeli kongresszusi termében kezdődött meg a kongresszus fő témájának megvitatása Atomfegyverek és atom­háború: orvosi áttekintés címmel. Az ülésen nemzetközi szaktekinté­lyek adtak tájékoztatást a fegyver­kezési verseny orvosi vonatkozásai­ról, s beszámoltak arról, milyen szerepet játszhatnak a világ orvo­sai a nukleáris háború megelőzé­séért folytatott küzdelemben. Má­sok emlékeztettek rá, hogy a má­sodik világháború sok millió em­beréletet követelt, de az emberi­ség nem vonta le a megfelelő kon­zekvenciákat. Az orvosok tisztában vannak azzal is — hangsúlyozták a referálók —, hogy a legsúlyosabb járványt az atomháború válthatja ki. Rámutattak: a nagyhatalmak viszonya veszélyesen megromlott napjainkban. Az Egyesült Államok kormánya bizalmatlan a Szovjet­unióval szemben, s erőpolitikát folytatva a fegyverkezési verseny ellenőrizhetetlenségére hivatkozik. Ennek a politikának egyenes követ­kezménye, hogy az USA első csapás mérésére alkalmas fegyverrendsze­reit kívánja fejleszteni, s a világ­űrt is katonai céljainak szolgálatá­ba állítani. A konferencia fő témájának teg­napi megvitatásán a referátumok­ban szó esett a mai atomfegyverek tulajdonságairól, azokról a válsá­gokról, amelyek nukleáris konflik­tushoz vezethetnek, s szóba kerül­tek a fegyverkezési hajszának a közvéleményre gyakorolt hatásával kapcsolatos kérdések. Jelenleg a kölcsönös pusztulás ve­szélye kellő biztosíték arra nézve, hogy egyetlen atomhatalom sem kezd nukleáris háborúba. Egyesek azon­ban olyan stratégiák kidolgozására törekszenek, amelyek nem illenek bele a kölcsönös elrettentésről ki­alakított képbe. Azt akarják elér­ni, hogy egy tömegpusztító eszkö­zökkel rendelkező nagyhatalom meg­lepetésszerűen megindíthassa és meg is nyerhesse az atomháborút. Ez azt jelentené, hogy a kölcsönös elret­tentést az egyoldalú fenyegetés vált­ja fel, holott a kölcsönös biztonság útjáról való letérés fokozott veszélyt jelent az emberiség számára. Ezért el kell érni, hogy valamennyi atom­­hatalom mondjon le az első csapás mérésére alkalmas atomfegyverek gyártásáról, ne helyezzenek el szö­vetségeseik területén tömegpusztító eszközöket, s tárgyaljanak az újabb fegyverrendszerek hadrendbe állí­tásának megakadályozásáról — han­goztatták a felszólalók. A fegyverkezéssel kapcsolatos pa­zarlással összefüggésben elhangzott: öt nap alatt annyit fordítanak a vi­lágon katonai kiadásokra, hogy eb­ből az összegből finanszírozható len­ne egy átfogó program a malária felszámolására. Annyi pénzből, amennyit hat hónap alatt költenek fegyverkezésre, tízéves élelmiszer­program anyagi háttere teremthető meg a fejlődő országokban. A har­madik világ számos állama hatalmas összegeket fordít a nemzeti jövede­lemből fegyverkezésre; ezeket az anyagi eszközöket az oktatástól és az egészségügyi ellátástól vonják el. (Folytatás az 5. oldalon.) Javaslat a BT csúcsértekezletére A Biztonsági Tanács pénteken úgy döntött, hogy az ENSZ 40. év­fordulója alkalmából rendezendő őszi ünnepi ülésén a lehető legma­gasabb szinten való képviseletet ajánlja tagállamainak. A BT soros elnöke, Trinidad és Tobago képviselője nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy a 15 tagállam folytatja konzultációit a találkozó pontos időpontjáról és napirendjé­ről. Reményét fejezte ki, hogy mi­nél több tagállam képviselteti ma­gát állam- vagy kormányfői szin­ten. A BT csúcstalálkozójának meg­szervezését Franciaország — az egyik állandó tagállam — kezde­ményezte. (Reuter) A bizalomhoz méltón (3. oldal) Hazánkba látogat az egyiptomi külügyminiszter Dr. Várkonyi Péter külügyminisz­ter meghívására ma hivatalos láto­gatásra hazánkba érkezik dr. Ah­med Eszmat Abdel-Megid egyipto­mi külügyminiszter. (MTI) Budapestre jön a brazil labdarúgó-válogatott Egész héten át folyt a játék Wimb­ledon időnként eső áztatta pályáin. A tenisz Mekkájában az igazi na­gyok még versenyben vannak, né­hány kitűnőség — Wilander, Cash, Kathy Jordan, Bunge — viszont már kiesett. Duisburgban olimpiai bajno­kok részvételével nagyszabású ka­jak-kenu regattát rendeztek, s a ma­gyarok igazán kitűnően szerepeltek: hét elsőséget szereztek. • Noha labdarúgásban holtidény van, még sincs esemény híján a leg­népszerűbb sportág. Megkezdődött az Intertotó küzdelemsorozata, a ma­gyar csapatok felemásan rajtoltak: a ZTE győzött, az MTK-VM döntetlent játszott, az Ü. Dózsa kikapott. Befe­jeződtek a területi bajnokság osztá­lyozói, és eldőlt, hogy ősztől a Kom­ló, a Ganz-MÁVAG és a Szabó La­jos SE játszik a másodosztályban. A magyar sportdiplomácia sikere, hogy tavasszal Budapesten szerepel a brazil labdarúgó-válogatott. Sakkban egyszerre több versenyen is játszanak magyarok. Idehaza Mádl Ildikó holtversenyes első lett a Cooph­ourist versenyén. Taxcóban Pintérnek már nincsenek továbbju­tási esélyei a férfi sakkvilágbajnoki zónaközi döntőn, a nők hasonló via­dalán, Zseleznovodszkban Ivánka reményei is csökkentek, miután ve­reséget szenvedett a kínai Liutól. Augusztusban Szófiában rendezik az úszó, vízilabda és műugró Euró­­pa-bajnokságot, a magyar remények­­ről és az előkészületekről érdeklő­dött munkatársunk Ruza Józseftől, a Magyar Úszó Szövetség főtitkárá­tól. (Írásaink, tudósításaink a 11. és a 12. oldalon olvashatók.) Michael Gross, az NSZK csodaúszója sorozatban gyártja a világcsúcsokat. Két nappal a 400 méteres gyorsúszás világrekordja után a 200 méteres pil­langóúszásban is a földkerekség legjobb ideje fűződik a nevéhez (1:57,01). MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT

Next