Népszabadság, 1985. július (43. évfolyam, 152-178. szám)

1985-07-01 / 152. szám

EB ELŐTT AZ ÚSZÓK, A VÍZILABDÁZÓK ÉS A MŰUGRÓK Vízparti kilátások Szófiára Bár az úszók az idén már bejár­ták Európát (Párizsban, Bonnban, Berlinben, Moszkvában, Bydgoszcz­­ban, Prágában, Rómában, Bécsben szerepeltek nemzetközi versenyen), egy helyre még feltétlenül szeretné­nek eljutni. Ez a város Szófia, ahol augusztus 4. és 11. között rendezik — amint az már hagyomány: a ví­zilabdázók és a műugrók fellépé­sével együtt — az Európa-bajnoksá­­got. A rajtig korántsem hosszú az idő, ám Ruza József, a szövetség fő­titkára szerint addig még sok víz lefolyik a Komjádi uszodában. — Tíz nap múlva kezdődik az or­szágos bajnokság -t- említi -, s ezen a viadalon dől el, hogy hány úszó utazhat a bolgár fővárosba. A ki­küldetésre eséllyel pályázik Gyúró Mónika, Nagy Katalin, Ormos Edit, Orosz Andrea, Virágh Katalin, illet­ve Darnyi Tamás, Deutsch Tamás, Szabó Péter, Vermes Albán, Wladár Sándor. A jelöltek között van a na­gyon tehetséges Szabó József is, aki azonban egy héttel Szófia előtt, Génfben, az ifjúsági EB-n vesz részt — legalább négy, de lehet, hogy hat számban áll rajthoz —, s ezért Har­­gitay András szövetségi kapitány még gondolkodik, hogy a tizenhat éves versenyző repetázzon-e a fel­nőttek között. — A legutóbbi Európa-bajnoksá­­gon — 1983-ban, Rómában — Ver­mes és Wladár révén két ezüstér­met nyertek a magyar úszók. Az idei kilátások? — Nem a szakvezetők nevében mondom, de valamivel többet re­mélek. Darnyi a világranglista első helyén áll a 400 méteres vegyes­úszásban, Vermes ugyancsak érem­szerző lehet a mellúszók között, és Wladár sem esélytelen a 200 méter vegyesen. Még akkor sem, ha első éves volt az egyetemen, így — érthe­tően — főként a tanulásra összpon­tosított. (Ebben a pillanatban Széchy Ta­más nyit a szobába. Meghallja, mi­ről van szó, és határozottan ki­jelenti: „Egyedül Darnyinak megala­pozottak a reményei.” A bolgár fő­városban majd kiderül, hogy a fő­titkár vagy az edző tippelt-e jobban.) — Térjünk más vizekre — folytat­tuk a beszélgetést Ruza Józseffel. — Az úszás és a vízilabda nemcsak Szófiában, hanem három héttel az EB előtt a Komjádi uszodában is randevút ad egymásnak. — Az országos bajnokság utolsó két napján a magyar és a jugoszláv pólóválogatott is színre lép, s­­ez re­mélhetően kettős haszonnal jár. Egy­részt segíti a vízilabdázók előkészü­leteit, másrészt így az úszóversenye­ket sem kell családi körben rendez­nünk. (A főtitkár nem beszélt a harma­dik, de hasonlóan lényeges szem­pontról. A Magyarország—Jugoszlá­via mérkőzésekre Budapestre láto­gat Ante Lambasa, az európai szö­vetség elnöke, aki a hírek szerint arról is tárgyal, hogy az 1989. vagy az 1991. évi Európa-bajnokság szín­helye esetleg Magyarország legyen. Ha csak a dátumokat nézzük, ennek itt volna az ideje, mert EB-t utol­jára 1958-ban rendezték a Margit­szigeten.) — A pólósoktól mit vár Szófiában? — Derűlátó vagyok, több okból ,is. Megítélésem szerint Magyarorszá­gon dolgozik a világ legerősebb ed­zői kara, és a bajnokság színvonala is eléri az európai élmezőnyét. A legjobbakon kívül — akik közül szá­mítunk a külföldön játszó Csapóra, Faragóra, Horkaira, Sudárra — a fiatalok is mind többször igazolják tehetségüket, így Rusorán Péter szö­vetségi kapitánynak az lehet a leg­nagyobb, gondja, hogy kiket hagyjon ki az utazó csapatból. De bármi­lyen összetételben szerepel is az együttes, meggyőződésem, hogy ott lesz a dobogón. — Ebben a sportágban sokáig szál­lóige volt, már az ezüstérem is ku­darc. Ezúttal beérné a második hely­­lyel? — Ami engem illet, elégedett vol­nék az ezüsttel, de azt hiszem, a já­tékosok nem lennének boldogak. — Ugorjunk ismét: műugrás? — Nagyon nehéz helyzetben van­nak a versenyzők, mert a Hajós Alf­réd uszoda átalakítása miatt a to­ronyban egyáltalán nem gyakorol­hatnak. Ettől függetlenül nem elkép­zelhetetlen, hogy Kelemen Ildikó, Gerlach Ágnes, Némedi Károly — feltehetően ez a trió utazik az EB- re — egyaránt bejut a döntőbe, a legjobb tizenkettő közé. Lehetne még folytatni a sort, hi­szen a női pólósok is Európa-bajnok­­ságra készülnek. Igaz, a hölgyek egy­előre külön úton járnak, mert au­gusztus 12. és 18. között Oslóban ve­télkednek. A jövő évi világbajnok­ságon, Madridban, azonban már a kollégákkal együtt szerepelnek, tel­jes lesz az egyenjogúság, íme, egy epizód ’86-ból. De — ma még ez a fontosabb — mit hoz 1985? Hegyi Iván A belga Rudy Matthijs (képünkön felemelt kézzel) a Tour de France eddigi hőse. Szombaton megnyerte a Vannes—Lanester közötti 256 kilométeres tá­vot, majd vasárnap sem talált legyőzőre: ezúttal a Loiret—Vitre közti 242 kilométert hajtotta le a leggyorsabban. mit külföldi képszolgálat BÉLYEGGYŰJTÉS­­ ZENESZERZŐK A Magyar Posta július 10-én 362 ezer 300 fogazott és 5800 vágott pél­dányban, hatcímletű, összesen hu­szonkét forint névértékű sort bo­csát ki a következő zeneszerzők arc­képének ábrájával: Händel, Bach, Cherubini, Chopin, Mahler,­­Erkel. A sor az Állami Nyomdában, Varga Pál grafikusművész terve alapján készült. A kibocsátáskor elsőnapi bé­lyegzés lesz. A témakörbe tartozó bélyegeinkből szép gyűjtemény ál­lítható össze. Az 1953-ban kibocsátott Zeneszer­­zők-sor Bihari János, Erkel Ferenc, Liszt Fe­renc, Mosonyi Mihály, Gold­­mark Károly, Bartók Béla és Kodály Zoltán portréját örökíti meg. Liszt arcképe először az 1932. évi Arcké­­pek-sorban, majd egy 1934-ben meg­jelent blokkban található meg. Az 1956. évi bélyegnapra, illetve az ak­kor megrendezett magyar—lengyel bélyegbemutatóra kiadott bélyegpá­­ron Liszt és Chopin arcképe szere­pel. Liszt születésének 150. évfordu­lójára, 1961-ben, háromcímletű sor és egy­­blokk jelent meg. Az 1967. évi Festmény-sorban (II.) látható portréja Munkácsy Mihály alkotása. Bartók Béla halálának 10. évfordu­lójáról 1955-ben bélyegpárral, az az évi bélyegnapon szelvényes bélyeg­gel, 1971-ben születése 90. évforduló­járól bélyeggel, 1981-ben pedig szü­letése centenáriumáról­­két bélyeget tartalmazó blokkal emlékeztek meg. A Kodály Zoltán elhunyta után egy évvel, 1968-ban megjelent bélyeg Légrády Sándor festménye alapján készült. Születése centenáriumára, 1982-ben, húszforintos blokkal állí­tottak neki filatéliai emléket. Az 1960-ban megjelent Arcképek-sor­­ban Erkel és Beethoven portréja lát­ható. Tíz évvel később, Beethoven születésének 200. évfordulójára, arc­képét ábrázoló egyforintos bélyeget adtak ki. A magyarországi Haydn­­ünnepségek és a nagy zeneköltő ha­lála 150. évfordulójára, 1959-ben, háromcímletű sor jelen­t meg. Lehár Ferenc születése centenáriumának, 1970-ben, kétforintos bélyeget szen­teltek. ALKALMI BÉLYEGZÉSEK 35. Villamosenergia-ipari természetbarát­találkozó, Gyöngyös, VII. 5. Százéves a magyar iskola-egészségügy, Budapest 8. sz. postahivatal, VII. 9. MELYIK A LEGSZEBB? A posta, a Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége ,és a Filatéliai Szemle az idén i­ s megszavaztatja a gyűjtőket, melyik volt a múlt év­ben a legszebb magyar bélyeg. A győztes bélyeg tervezőjét a posta, a bélyeget előállító nyomdát a MA­­BÉOSZ vándordíjjal tünteti ki, míg a nyertes bélyegre szavazók között ajándékcsomagot sorsolnak ki. A szavazatokat július 15-ig a lap szer­kesztőségébe kell beküldeni. Újdonságok Belgium: Turizmus, négycímletű sor. Egyesült Államok: 50 éves a mezőgazda­ság-villamosítási szervezet, 22 c bélyeg. Grönlandi Az ifjúság nemzetközi éve, 38 k bélyeg. India: Burgonyaföld, 50 p bé­lyeg. Indonézia: ötéves terv, háromcím­­letű sor. Japán: A távközlés újjászerve­zése, 60­­ bélyeg. Jersey: Az ifjúság nem­zetközi éve, hatcímletű sor. Kajmán szigetek: Orchideák, négyértékű sor. Ko­lumbia: Állatok, bélyegpár. Svédország: A Stockholmia ’85 bélyegkiállítás előhír­nökéül négycímletű sor. Salvador: A ha­zai vöröskereszt centenáriumára négy bélyeg. Szenegál: Távközlési világév, há­romcímletű sor. Szomália: Csillagképek, négyértékű sor. Togo: Népi táncosok, négy bélyeg. Új-Zéland: Az őslakosság életét bemutató hatcímletű sor. SPORT HATÁROK NÉLKÜL TAXCO: A férfi sakkvilágbajnoki zóna­közi döntőn a 13. fordulóban Pirtér Jó­zsef függő után remizett a szovjet Ro­­manyisinnal, de már ez sem segített rajta, nem jutott tovább. A már páholy­ban levő holland Timman után némi meglepetésre a kubai Nogueiras is világ­bajnokjelöltnek érezheti magát, s mel­lettük a szovjet Talnak és a kanadai Spraggettnek van továbbjutási esélye. ZSELEZNOVODSZK: Ivánka Mária ve­reséget szenvedett a női sakkvilágbaj­­noki zónaközi döntő 8. fordulójában a kínai Liutól. Az élcsoport állása: Li­­tyinszkaja 6, Matvejeva, Hoiberg 5,5—5,5 pont. HIRTENBERG: Kétszáz kilométeres futóversenyt rendeztek, amelyet mind­össze két nyugatnémet sportoló, Schmidt és Portz fejezett be, de a hírügynökségek nem jelezték, melyikük győzött. 150 kilo­méternél még a magyar Kis-Király Ernő állt az élen 12:16,27 mp-es teljesítménnyel. SAN FRANCISCO: A világklasszis amerikai gátfutó, Nehemiah visszatérhet az atlétikai pályákra. Évekkel ezelőtt profiszerződést kötött egy amerikai fut­ballcsapattal, s ezért megvonták start­engedélyét. Hosszas kérelem után most a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség rehabilitálta, és így ismét versenyezhet. KARDZSALI: Befejeződött a 16 éven aluli vízilabdázók nemzetközi tornája. A magyar válogatott a második helyet szerezte meg, miután az utolsó találko­zón legyőzte Olaszországot. A győzelmet Jugoszlávia szerezte meg, harmadik Bul­gária. BÉCS: Taroltak a magyar birkózók a kötött- és szabadfogású versenyen, a ki­lenc elsőségből mindössze kettőt enged­tek át más országbelieknek. A győzte­sek névsora: Nagy Béla (57 kg), Szalon­­tai Z. (68), Crews (amerikai, 74), Lund­­berg (amerikai, 90) szabadfogásúak; Sipos (62), Dudás (68), Péter (74), Komá­romi (82), Növényi (90) kötöttfogásúak. SANCTI SPIRITUS: Boda László kilen­cedik lett összetettben a kubai város­ban rendezett nemzetközi tornaverse­nyen. Talajon, gyűrűn és ugrásban be­került a szerenkénti döntőbe. Férfi egyé­ni összetettben a kubai Suarez győzött, a nőknél az NDK-beli Fahnrich végzett az élen. BARCELONA: A férfi kosárlabda-klub­csapatok nem hivatalos világbajnokságá­nak döntőjében a helyi csapat 93:89-re legyőzte a brazil Monte Libano gárdá­ját. Az aranyérmes csapatból San Epi­­fanio emelkedett ki, egymaga 39 pon­tot szerzett. A harmadik helyen a Dra­zsen Petrovics vezette Cibona Zagreb végzett. VERONA: A Bulgária—Olaszország— Kuba atlétikai hármasviadal legkiemel­kedőbb eredményét a női magasugrás­ban győztes bolgár Kosztadinova érte el kétméteres teljesítménnyel. Ez volt a ki­tűnő sportolónő megszakítás nélküli tizenötödik győzelme. LAC BIAWA: Harmincnyolc ország 427 sportolója részvételével triatlonver­­senyt rendeztek. Úszásban 3,9, kerékpá­rozásban 180,2, futásban pedig 42,195 ki­lométert teljesítettek a részvevők. A győzelmet az amerikai Dave Scott sze­rezte meg 8:39,56 mp-es teljesítménnyel. KJUSZTENDIL: Bencsina Ágnes har­madik lett a nemzetközi ritmikus sport­­gimnasztikai versenyen, a győzelmet a bolgár Filipova szerezte meg. Dinasztiák váltják egymást Gyeplabda A családtagokon, a sportág né­hány lelkes hívén és a szakvezető­kön kívül nem sokan tolongtak a héten a Fehér úti sporttelepen, no­ha érdekes, s helyenként izgalmas találkozóknak lehetett szemtanúja az idelátogató közönség. Ritkán lát­ható eseménynek, a szocialista or­szágok gyeplabdatornájának adott otthont négy napig Budapest, s a vendéglátók mellett olyan együtte­sek léptek pályára, mint a világ él­vonalába tartozó szovjet válogatott, az NDK, Csehszlovákia és Lengyel­­ország legjobbjai. Az idősebbek még emlékezhetnek rá, hogy nem mindig volt nálunk ilyen „elhagyatott” a gyeplabda. A nemzetközi szövetség megalakulásá­val egy időben, 1924 januárjában jött létre a hazai szövetség is, 1928- ban már bajnokságot rendeztek eb­ben a sportágban. — Akkoriban 12 gyeplabdacsapat működött — meséli Czerva László, a gyeplabdaszövetség főtitkára —, emellett három női együttes is volt. Az eredmények miatt sem kellett szégyenkezniük, a magyar váloga­tott méltó ellenfele volt még a leg­jobbaknak is. Hogy kik voltak a legjobbak? Nos, főként azok az or­szágok, ahol ennek az ősi játéknak történelmi hagyományai vannak, s az éghajlati viszonyaik lehetővé tet­ték, hogy szinte egész évben űzzék ezt a sportot, így a többi között In­dia és Ausztrália, majd később Pa­kisztán. Európa csak akkor tudott felzárkózni hozzájuk, amikor életre hívták a teremjátékokat. Ma már fedett pályán világ- és Európa-baj­­nokságokat rendeznek, s nemcsak a férfiaknak, hanem a nőknek és a fiatalabb korosztályoknak is. Nem kell túlságosan éles szemű­nek lenni a megállapításhoz, hogy a gyeplabda és a jégkorong „édes­testvérek”, sokan manapság is gyep­hokit emlegetnek. A múltban még természetes volt, hogy a gyeplab­dázó egyben jégkorongozott is, és fordítva, sőt az egyes válogatottak gerincét is ugyanazok a játékosok alkották. Ma már mindez utópia, hiszen melyik „menő” jégkorongo­­zónak van arra ideje, hogy az edzé­sek, versenyek mellett a füvön is próbálkozzon. — A háború után talpra állt a gyeplabdasport is, s 1946-ban — igaz, csak félfordulós — bajnoksá­got is lehetett rendezni hat csapat részvételével — folytatja Czerva László. — Később alakultak, majd feloszlottak együttesek, a londoni olimpiára viszont már nem utazott el a válogatott, s ez talán érthető is volt az akkori anyagi nehézségek miatt. Pedig lett volna esélyünk a jó helyezésre, de nincs sok értelme azon meditálni, hogy mi lett volna, ha ... " Azt persze jobban tudjuk, hogy mi van ma, és mi volt a közelmúlt­ban. Utoljára több mint tíz évvel ezelőtt rendeztek nálunk olyan tor­nát, mint ez a mostani. Az utóbbi években is akadt néhány — bár a korábbiaknál csendesebb — siker: tornagyőzelem Torinóban és egy-két jó eredmény a nevesebb együttesek ellen. Ma hét gyeplabdaszakosztály mű­ködik itthon, a közelmúltban meg­alakult egy női csapat is. A mosta­ni válogatottnak nemigen van nem­zetközi tapasztalata, ezért is hasz­nosak a megmérettetések, a tapasz­talatszerzés a külföldi együttesek­kel szemben, akkor is, ha többnyire még az ellenfelek a jobbak. A szak­­vez£tők reménykednek, hiszen van­nak lelkes fiatalok, akik folytatni akarják elődeik, sportját. Ez szinte szó szerint értendő, hiszen a gyepen „dinasztiák” váltják egymást, az apák a fiúknak adják át a botot, s ennek a nálunk nem túlságosan népszerű sportágnak a szeretetét. Nagyon hiányzik viszont a pálya, többször előfordult már, hogy sör­meccsre készülődő öregfiúk zavar­ták le a fűről a válogatott gyepho­kisokat. Ez sem szegi kedvüket, hi­szen aki ezt a játékot választotta, az valóban amatőrnek vallhatja magát. Olyan embernek, aki csak a mozgás, a játék szeretetéért veszi kezébe a botot. S ez nem csekély eredmény. Várnai Iván Felemás rajt az Intertotó Kupában Vegyesen kezdődött a magyar labdarúgók számára az idei Inter­­totó Kupa. A 10. csoportban játszó V. Dózsa a norvég Valerengentől idegenben 2-0 arányú vereséget szenvedett. Ugyancsak Norvégiában vendég­szerepelt az MTK-VM gárdája, és gólzáporos mérkőzésen döntetlent ért el az IK Start Kristiansand csa­patával. Ezerötszáz néző előtt a ha­zaiak szerezték meg a vezetést, de Boda gyorsan egyenlített. Turner öngóljával ismét az otthon játszók kerültek előnybe, aztán Kajdy két góllal fordított, s a Kristiansand csak az utolsó pillanatban tudott egyenlíteni, így a végeredmény: 3-3. Otthonában kezdett a Zalaeger­szeg (4000 néző), és sokáig úgy tűnt, nem bír a dán bajnok Aarhus csa­patával. Helyzet­helyzetet követett, de a vendégek szigorúan védekez­tek, öt perccel a vége előtt egy le­pattant labdát Nagy Imre értékesí­tett, így a ZTE 1-0-ás győzelemmel mutatkozott be a kupában. Az első fordulóban akadt néhány nagy meglepetés is. A Malmö otthon 5-0-ra verte Fazekas László egykori csapatát, az Antwerpent. Szokolai gárdája, a Sturm Graz 2-0-ra kika­pott a Beitar Jeruzsálemtől, a Braunschweig 4-1-re verte a Sla­­via Prahát.* Vasárnap játszották a területi lab­darúgó-bajnokcsapatok osztályozott az NB II-be kerülésért. A Komlói Bányász Szombathelyen 1-1-et ját­szott a Sabáriával, s miután az első mérkőzésen 1-0-ra győzött, bekerült a másodosztályba. Egyesztendei ki­hagyás után ősztől ugyancsak az NB II-ben játszik a Ganz-MÁVAG, miután a Kőbányai úton 3-1-re ver­te a DÉLÉP-et. A harmadik újdon­sült másodosztályú csapat a H. Sza­bó Lajos SE, amely idegenbeli si­kere után otthon ugyan kikapott az Oroszlánytól, de összesítésben mégis jobbnak bizonyult. Az NB II. 1985—1986. évi mező­nye: Eger, Szeged, Vác, Diósgyőr, Salgótarján, Debreceni Kinizsi, Sop­ron, Szolnok, Nyíregyháza, Kazinc­barcika, Dunaújváros, Metripond, Baja, Szekszárd, Keszthely, Nagyka­nizsa, Veszprém SE, Komló, Szabó Lajos SE, Ganz-MÁVAG. Aranyérmek Duisburgban Kajak-kenu A duisburgi regattán nagyszerűen szerepeltek a magyar versenyzők. Szombaton három győzelmet szerez­tek, a sort Csípős Ferenc nyitotta, kajak egyes ezer méteren biztosan nyert, a női kajak 500-on Gyulai Katalin szerzett elsőséget, Kőbán Rita a harmadik helyen végzett. A kenu kettesek 1000 méteres verse­nyében pedig a Sarusi, Vaskuti ket­tős nem talált legyőzőre. A vasárnapi folytatásban Csípős duplázott, ezúttal a rövidebb kajak egyesben verte meg az egész me­zőnyt. Sarusiék is ismételtek, ők is megnyerték az 500 méteres versenyt. S hogy a magyarok vasárnap ne ad­ják alább négy aranyéremnél, ar­ról Buday és Vaskuti gondoskodott , a kenu kettesek 10 ezer méteres versenyében nem találtak legyőzőre. A Helyi, Petrovics kajak kettes szerezte a magyar csapat hetedik győzelmét, miután a hosszú távon nagyszerű versenyben előztek meg két csehszlovák egységet.

Next