Népszabadság, 1985. szeptember (43. évfolyam, 205-229. szám)
1985-09-02 / 205. szám
1985. szeptember 2., hétfő NÉPSZABADSÁG VIETNAM NEMZETI ÜNNEPÉN Magyar vezetők üdvözlő távirata A Vietnami Szocialista Köztársaság nemzeti ünnepe, a független népi állam megalakulásának 40. évfordulója alkalmából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke tegnap a következő táviratot küldte Hanoiba Le Duannak, a Vietnami Kommunista Párt Központi Bizottsága főtitkárának, Truong Chinhnek, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsa elnökének és Pham Van Dongnak, a Vietnami Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa elnökének. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa, dolgozó népünk nevében elvtársi üdvözletünket és jókívánságainkat küldjük Önöknek, a baráti vietnami népnek független népi államuk megalakulásának 40. évfordulója alkalmából. Népünk őszinte elismeréssel tekint a vietnami népnek a Vietnami Kommunista Párt vezetésével a társadalom és a gazdaság szocialista átalakításában elért eredményeire, ezek megszilárdítására és gyarapítására irányuló négy évtizedes, áldozatos erőfeszítéseire. Kívánjuk, hogy népük az ismert nehéz külső és belső feltételek közepette is sikeresen teljesítse a szocialista építés feladatait, a párt V. kongresszusa által kitűzött célokat. Támogatjuk a Vietnami Szocialista Köztársaság külpolitikai törekvéseit, kezdeményezéseit, amelyek a délkelet-ázsiai térségben kialakult feszültség csökkentésére, a béke és biztonság megszilárdítására irányulnak. Örömünkre szolgál, hogy az elmúlt év novemberében aláírásra került magyar—vietnami barátsági és együttműködési szerződés szellemében a pártjaink, országaink és népeink közötti sokoldalú együttműködés és barátság, a béke és a szocializmus közös ügyét szolgálva erősödik. Nemzeti ünnepük alkalmából további sikereket kívánunk Önöknek és dolgozó népüknek a szocializmus építésében, a nemzetközi békéért és társadalmi haladásért folytatott küzdelmükben. Sarlós István, az Országgyűlés elnöke Nguyen Huu Thót, a Vietnami Szocialista Köztársaság Nemzetgyűlésének elnökét, a Szakszervezetek Országos Tanácsa, a KISZ Központi Bizottsága, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Béketanács, a Magyar Szolidaritási Bizottság és a Magyar Nők Országos Tanácsa pedig vietnami partner szervezetét üdvözölte táviratban az ország nemzeti ünnepe alkalmából. (MTI) Évfordulós ünnepségek Vietnamban Vietnam függetlensége kikiáltásának 40. évfordulója alkalmából Hanoiban lerakták Ho Si Minh emlékmúzeumának alapkövét. Az eseményre ugyanazon a téren került sor, ahol negyven esztendővel ezelőtt kikiáltották az ország függetlenségét. Ugyancsak felavatták Vlagyimir Iljics Lenin emlékművét. Az eseményen megjelent Le Duan, a Vietnami Kommunista Párt KB főtitkára, valamint több más vietnami párt- és állami vezető, ott volt az alapkőletételnél Vitalij Vorotnyikov, az SZKP KP PB tagja, az Oroszországi SZSZSZK Minisztertanácsának elnöke, az évforduló ünnepségeire érkezett szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője. Az avatási ünnepség szónokai között To Huu vietnami miniszterelnök-helyettes méltatta Ho Si Minh érdemeit a vietnami—szovjet barátság alapjainak lerakásában. Vitalij Vorotnyikov a szovjet küldöttség nevében az igaz leninistára és internacionalistára emlékezett Ho Si Minh személyében. Hangsúlyozta: Vietnam ma a béke és a szocializmus megbízható támasza Délkelet- Ázsiában. Az évforduló alkalmából Hanoiban csúcstalálkozót tartottak az indokínai országok. A találkozón részt vett Le Duan, a Vietnami KP KB főtitkára, Truong Chinh, a Vietnami Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, Pham Van Dong miniszterelnök, valamint az ünnepségekre ideérkezett Kaysone Phomvihane, a Laoszi Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, miniszterelnök és Heng Samrin, a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt KB főtitkára, a Kambodzsai Népköztársaság Államtanácsának elnöke. A csúcstalálkozó részvevőinek véleménye teljes azonosságot tükrözött a megvitatott nemzetközi és regionális kérdésekben. Megvitatták Vietnam, Laosz és Kambodzsa együttműködése továbbfejlesztésének kérdéseit. (TASZSZ) Tokió fegyverkezési tervei ellentétesek az ország érdekeivel Szovjet vélemény Japán kapitulációjának évfordulóján Negyven évvel ezelőtt, szeptember 1-án a Missouri csatahajó fedélzetén írták alá a Hitler-ellenes koalíció országai és Japán képviselői a szigetország megadásáról szóló okmányt, s ezzel a Távol-Keleten is befejeződött a második világháború. Az évforduló kapcsán írt cikket a Krasznaja Zvezda vasárnapi számába Vaszilij Petrov marsall, a honvédelmi miniszter első helyettese. A Szovjetunió belépése a Japán elleni háborúba, a szovjet csapatok gyors és megsemmisítő csapásai döntő mértékben járultak hozzá Japán vereségéhez és feltétel nélküli kapitulációjához. Az előzmények felidézése után Petrov marsall cikkében rámutat: az ország érdekeivel ellentétben japán vezető körök egyre nagyobb készséget tanúsítanak az agresszív washingtoni politika követésére. Japán egyre nyíltabban szovjetellenes alapokra kívánja helyezni kapcsolatait a Szovjetunióval. Tokió megalapozatlan területi követelésekhez köti a békeszerződés megkötését, egyre szorosabbra fűzi kapcsolatait a NATO-val. A távol-keleti események veszélyes menete összehangolt akciókat tesz szükségessé az Egyesült Államok, Japán és Dél-Korea terveinek meghiúsítására. A Szovjetunió éberen figyeli az agresszív imperialista erők erőltetett ütemű katonai készülődését. Levonja a szükséges következtetéseket, s mindent megtesz annak érdekében, hogy a szovjet fegyveres erők képesek legyenek bármely pillanatban visszaverni az esetleges agresszort — mutat rá a Szovjetunió honvédelmi miniszterének első helyettese. (TASZSZ) * Vasárnap este visszaérkezett Tokióba Abe Sintaro japán külügyminiszter, aki részt vett a Szöulban tartott kétnapos japán—dél-koreai miniszteri konferencián. Tokiói politikai körökben azt hangoztatták, hogy az értekezlet — amelyre éves rendszerességgel kerül sor — elősegítette a kétoldalú kapcsolatok és együttműködés további mélyítését, mindazonáltal néhány, a japán— dél-koreai kapcsolatokat terhelő probléma megoldásában — mint megfigyelők rámutatnak — a felek semmit nem jutottak előre. (MTI) Pekingben tárgyal a francia külügyminiszter A kínai—francia külügyminiszteri tárgyalásokon a kínai fél két ízben is olyan véleményt nyilvánított, hogy Mihail Gorbacsovnak őszre tervezett franciaországi látogatása pozitívan hat majd ki a kelet—nyugati kapcsolatokra, feszültséget enyhítő tényező lehet — mondotta szombati pekingi sajtóértekezletén kérdésre válaszolva Roland Dumas, francia külügyminiszter. Mint Dumas kiemelte, pekingi találkozóin a kínai fél megkülönböztetett érdeklődést tanúsított Nyugat-Európa iránt. A kínaiak, akiknek a szemében Nyugat-Európa „egyensúlyozó erő”, változatlanul érdekeltek egy egységes és erős Nyugat-Európában. A franciák által szorgalmazott Eureka-program iránti kínai figyelem kettős forrása — hangsúlyozta Dumas. A pekingi felfogás szerint amennyiben Nyugat-Európa egységes erőfeszítést tenne a Japánnal és az Egyesült Államokkal szemben mutatkozó műszaki hátrány behozására, abból Kína is hasznot húzna; a műszakilag megerősödött Nyugat-Európából ők is fejlettebb technológiát importálhatnának. A másik forrás politikai jellegű: Kína szerint minden jó, ami hozzájárul a nyugat-európai egyensúlyozó szerephez , a Szovjetunióval és az Egyesült Államokkal szemben. (MTI) Franciaország továbbra is részt akar venni a kínai modernizálási programban. A közelmúltban a két ország műszaki jellegű űrkutatási programban állapodott meg. Továbbra is remény van arra, hogy francia közreműködéssel építik meg Dél-Kína atomerőművét. Az üzlet tető alá hozását nem részletezett anyagi problémák hátráltatják egyelőre. Az együttműködés katonai területre is kiterjed, amit megerősített Dumas-nak az a bejelentése, hogy hamarosan Kínába látogat Charles Hernn francia hadügyminiszter. MIHAIL GORBACSOV NYU ÁTKOZATA (Folytatás az 1. oldalról.) Az Egyesült Államok kormányzata a szovjet moratóriumra kihívó módon azzal válaszolt, hogy sietve végrehajtott egy újabb nukleáris robbantást. A világűr békés hasznosítására vonatkozó szovjet javaslatra pedig azzal reagált, hogy elhatározta a műholdelhárító fegyver első, harci körülmények közötti kipróbálását. Ezenfelül még újabb gyűlöletkampányt is indított a Szovjetunió feljen. Hogyan ítéljük meg ezeket a lépéseket? Ezek az intézkedések egyrészt arról tanúskodnak, hogy valamiféle zavar, bizonytalanság uralkodik Washingtonban. Ennek okát abban a nyugtalanságban látom, amit azért éreznek, mert a szovjet kezdeményezések megingathatják a Szovjetunióról mint a rossz birodalmáról és az általános veszély forrásáról terjesztett amaz állítások hitelét, amelyekre az egész fegyverkezési politika épül. Másrészt az említett lépések azt mutatják, hogy az óceán túlsó partján nem éreznek kellő felelősséget a világ sorsa iránt. Ez pedig újból felveti számunkra a kérdést: lehet-e egyáltalán ilyen légkörben normális viszonyt fenntartani, ésszerű államközi kapcsolatokat ápolni? Csak együtt élhetünk , vagy pusztulhatunk Mindezek ellenére az a véleményünk, hogy bármit állítanak is Washingtonban a Szovjetunió legutóbbi lépéseiről, az amerikai kormányzat nem mondta ki az utolsó szót ebben az ügyben. Mi bízunk ebben. A tény ugyanis az, hogy akár tetszünk egymásnak, akár nem, csak együtt élhetünk tovább, vagy pusztulhatunk el. A megválaszolásra váró fő kérdés tehát most az: készek vagyunk-e számot vetni azzal, hogy nincs más út, mint a békés együttélés útja, s készek vagyunk-e háborús kategóriák helyett békés elképzelésekben gondolkodni és cselekedni? Amerikában úgy mondják, hogy élni és élni hagyni. Mi szovjet részről békés egymás mellett élésről szoktunk beszélni, s a Szovjetunió az előbb felvetett kérdésre egyértelmű igennel válaszol. A továbbiakban az őszre tervezett szovjet—amerikai csúcstalálkozóról szólva Mihail Gorbacsov kijelentette, hogy a találkozó esélyeit ma már sokkal óvatosabban ítéli meg, mint akkor, amikor a róla szóló megállapodás létrejött. Mi komolyan készülünk a találkozóra, nagy jelentőséget tulajdonítunk neki, és komoly reményeket fűzünk hozzá — mondotta. — Nyugtalanítónak tartjuk azonban azt a megközelítést, amely Washington részéről kirajzolódik. Formálódik egy amerikai forgatókönyv, amely a nyomásra, sarokba szorításunk szándékára épül. Fel akarnak róni nekünk mindenféle halálos bűnt a fegyverkezési hajsza erőltetésétől kezdve a „közel-keleti agresszióig”, az emberi jogok megsértésétől dél-afrikai ármánykodásunkig. Mi készek vagyunk a konkrét, tárgyszerű megbeszélésre, s benyújthatjuk saját számlánkat is. Van mit mondanunk az Egyesült Államok fegyverkezési hajszában viselt felelősségéről, a világ különböző térségeiben tanúsított magatartásáról, a terrorizmushoz nyújtott támogatásáról, az emberi jogok megsértéséről magában az Egyesült Államokban és a hozzá közel álló államokban. Ám érdemes-e mindezek kedvéért megtartani egy csúcstalálkozót, amelytől népeink és valamenynyi földrész lakói a békébe, biztonságba és a nyugodt életbe vetett reményük megerősítését várják? A veszekedésből, a kölcsönös vádaskodásból semmi jó nem sülhet kivetíteni? E kapcsolatokban hatástalan és veszélyes is, ha valaki az erő nyelvén próbál meg beszélni. A csúcstalálkozóig azonban még van idő, és sok mindent lehet tenni annak érdekében, hogy e találkozó alkotó és hasznos legyen. Ez azonban mindkét féltől függ. Az interjú további részében Mihail Gorbacsov az Egyesült Államok hadászati védelmi kezdeményezéséről szólva kifejtette: a hivatalos Washington e kezdeményezés bírálóinak válaszolva, szívesen használja azt az általa cáfolhatatlannak tekintett érvet, hogy a csillagháborús terveket az oroszok is ellenzik, márpedig ha ez így van, akkor ez egy helyes és jó program. Nukleáris korunkban az ilyen logika használata meglehetősen gyászos jövőt idézhet elő. Nem tudjuk komolyan venni azt az állítást, hogy a hadászati védelmi kezdeményezés biztosítja a nukleáris támadással szembeni sérthetetlenséget, s ily módon elvezet a nukleáris fegyverek felszámolásához — mutatott rá Gorbacsov. — A szovjet, de nemcsak a szovjet, hanem az amerikai szakemberek véleménye szerint is ez csupán fantazmagória, alaptalan vágyálom. Ez a terv kétségtelenül minden területen tovább ösztönzi a fegyverkezési hajszát, s ezzel tovább növeli a háborús veszélyt. Ezért ez a terv rossz a Szovjetunió, rossz az Egyesült Államok és általában mindenki számára. Ha nem sikerül megtiltatni a világűr militarizálását, ha nem sikerül elhárítani az űrfegyverkezési hajszát, akkor semmiféle eredményre sem számíthatunk. Ez szilárd álláspontunk. Mi készek vagyunk a tárgyalásokra, de nem az űrfegyverekről, nem arról, hogy e fegyvereknek milyen fajtáit lehet a világűrbe telepíteni, hanem az űrfegyverkezési hajsza megakadályozásáról szereti. Látjuk problémáinkat, de biztosak vagyunk társadalmi rendszerünk, országunk lehetőségeiben. Az utóbbi időben az ország több vidékén megfordultam, sok emberrel, munkásokkal és parasztokkal, mérnökökkel és tudósokkal találkoztam. E találkozók bebizonyították, hogy a nép nemcsak támogatja, hanem egyenesen követeli az áttörést a fejlődésben, a munka határozott javítását. Az utóbbi időben nem azért szentelünk olyan nagy figyelmet a gazdaságnak, mert rekordokat akarunk döntögetni a fémek, kőolaj, cement, szerszámgépek vagy más termékek előállításában. A legfontosabb feladat az emberek életének megjavítása, s ennél lényegesebb cél nincs számunkra. Az amerikai hírmagazinnak arra a kérdésre, hogy a világgazdaság milyen változásai lennének hasznosak a Szovjetunió számára, Mihail Gorbacsov kifejtette: " Bár ez inkább politikai, mint gazdasági kérdésnek tűnik, elsősorban a fegyverkezési hajsza megállítása. Minden egyes védelmi célokra fordított rubelt szívesebben költenénk polgári, békés célokra. A fegyverkezési hajsza beszüntetését követelve azt is szem előtt tartjuk, hogy erkölcstelen dolog százmilliárdokat költeni pusztító fegyverekre, miközben emberek százmilliói éheznek, s nélkülözik a legszükségesebb javakat is. Egyszerűen nincs rá jogunk, hogy elfeledkezzünk erről. Ami pedig konkrétan a világgazdaságot illeti, úgy véljük, hogy nemcsak a Szovjetuniónak, hanem más országoknak is javára válna, ha stabilizálódna az általános gazdasági, valamint valutáris és pénzügyi helyzet, igazságos megoldást nyerne az adósságok kérdése, és sikerülne előbbre lépni az új gazdasági rend megteremtése felé. Véget kell vetni a diszkriminációs korlátozásoknak, a világkereskedelem fejlődését hátráltató valamennyi akadálynak, tovább kell mélyíteni a nemzetközi munkamegosztást, amelyben mi, barátaink és szövetségeseink is még aktívabb szerepet kívánunk játszani. Az ilyen változások hasznára válnának a világ valamennyi népének. A fejlett technológia megszerzésére irányuló szovjet szándékról szólva Mihail Gorbacsov felhívta rá a figyelmet, hogy erre törekszik minden ország, köztük az Egyesült Államok is, sőt az talán még másoknál is erőteljesebben. Ezen a téren amerikai részről különleges módszereket alkalmaznak, például az „agyelszívást”, nemcsak Nyugat-Európából, hanem a fejlődő államokból is. Vagy ott vannak például a nemzetközi vállalatok, amelyek leányvállalataikon keresztül teszik rá kezüket más országok tudományos és műszaki eredményeire. E cél érdekében akarják most felhasználni a csillagháborús kutatási programot is. Kezdődjék új szakasz a két ország kapcsolatában Ez év januárjában a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügyminiszterei ennek szükségességéről állapodtak meg. Meggyőződésünk, hogy lehetséges a megegyezés a világűr militarizálásának elhárításáról, s az ilyen megállapodást ellenőrizni is lehet. Szeretnék rámutatni arra, hogy mi sem hiszünk jobban az amerikaiaknak, mint ők nekünk, s ezért ugyanolyan érdekeltek vagyunk benne, hogy minden megállapodást ellenőrizni lehessen, mint ők maguk. Ha ilyen megállapodás nem jön létre, akkor nem lehet megállapodni a nukleáris fegyverezetek korlátozásáról és csökkentéséről sem. A védelmi és támadó fegyverzetek közötti összefüggés oly nyilvánvaló, hogy ezt még bizonygatni sem kell — szögezte le az SZKP KB főtitkára. Washingtonban nyíltan hangoztatják, hogy bármit tesz is a Szovjetunió, az Egyesült Államok mindenképpen létrehozza csapásmérő űrfegyverét és műholdelhárító rendszerét. A múltban már nagyon sok próbálkozás történt annak érdekében, hogy térdre kényszerítsék, kimerítsék a Szovjetuniót. Ezek a kísérletek mind kudarcot vallottak, és a jövőben is kudarcot vallanak. Mi nem sütjük rá az Egyesült Államokra a „gonosz birodalma” címkét. Mi azt szeretnénk, ha elkezdődne a szovjet—amerikai kapcsolatok újabb, az eddigieknél kedvezőbb fejleményeket hozó szakasza. Ha elkezdődik a fegyverkezési hajsza minőségileg új szakasza, akkor e cél elérése a jelenleginél jóval nehezebbé válik, ha még egyáltalán lehetséges lesz. Ezért szólítjuk fel az Egyesült Államokat, hogy kössön velünk komoly megállapodásokat a hadászati nukleáris fegyverekről, a közepes hatótávolságú nukleáris eszközökről és a világűr militarizálásának megakadályozásáról — mutatott rá Mihail Gorbacsov, leszögezve, hogy ha az űrfegyverekre vonatkozó jelenlegi amerikai álláspont jelenti az utolsó szót Washington részéről, akkor a genfi tárgyalások tökéletesen értelmüket vesztik. A továbbiakban az SZKP KB főtitkára a szovjet gazdaság helyzetéről szólt. Emlékeztetett rá, hogy a háborúk és az újjáépítési időszakok legalább két évtizedet vettek el a szovjet emberektől. A szocialista társadalmi rendben rejlő lehetőségeket felhasználva, a nehéz körülmények ellenére a Szovjetuniót mégis sikerült gazdasági világhatalommá tenni. — Természetesen megvannak a hibáinkból és mulasztásainkból adódó nehézségeink — mutatott rá a főtitkár. — Mi ezekről nyíltan beszélünk. Elkerülhetetlenné vált, hogy javítsunk a dolgok menetén, s ebből született a társadalmi és gazdasági haladás meggyorsításának koncepciója. Számunkra ma ez a legfontosabb, a legfőbb feladat. Keressük a gazdálkodás ésszerű mód A Szovjetunió már régen műszaki nagyhatalom Ami a szovjet—amerikai tudományos együttműködést illeti, az jelenleg nem létezik — közölte Gorbacsov. — Mi ezt sajnáljuk, de túléljük, hisz magunknak is élenjáró tudományunk van. A tudományos-műszaki eredmények távolról sem képezik az Egyesült Államok monopóliumát. Amerikai részről is tisztában vannak ezzel, s ezért gyakorolnak egyre nagyobb nyomást szövetségeseikre, ezért akadályozzák a komoly tudományos eredményeket képező termékek eladását a Szovjetuniónak. Így akarnak kárt okozni nekünk, de nem kizárólag nekünk. Az Egyesült Államok a szövetségeseivel vívott konkurenciaharcban egyre gyakrabban hivatkozik a szovjet fenyegetésre, s így akarja lelassítani konkurenseinek tudományos és műszaki fejlődését. Ez végső soron rövidlátó politika. Akik arról szónokolnak, hogy a Szovjetunió az amerikai technológiára áhítozik, elfelejtik, hogy mi mindene van ma a Szovjetuniónak. Országunk a forradalom után műszaki önállóságot vívott ki, és már régen műszaki nagyhatalommá vált. Ez lehetővé tette számára, hogy megállja helyét a második világháborúban, elsőként lépjen ki a világűrbe, és széles körű űrkutatási programot valósítson meg, biztosítsa maga számára a megbízható védelmet, és egészében sikeresen fejlessze termelőerőit. Végezetül még egy gondolatot szeretnék kifejteni, ami akár egész beszélgetésünk összegzésének tekinthető. Nagyon igaz az a megállapítás, hogy a külpolitika a belpolitika folytatása. Ám ha ez így van, kérem, gondolkodjanak el rajta: ha mi oly hatalmas belső feladatok megoldására törekszünk, mint említettem, akkor milyen külső körülmények megteremtésében lehetünk érdekeltek ? A választ önökre bízom — mondotta végezetül a Time-nak adott interjújában Mihail Gorbacsov. (MTI) Mindkét féltől függ a csúcstalálkozó sikere Én egy ilyen fontos találkozó értelmét másban látom — állapította meg Mihail Gorbacsov. — Becsületes, előítéletektől mentes párbeszédet szeretnénk, amelyben jelen van a nukleáris katasztrófa veszélyétől való eltávolodás szándéka. Nem tévhiteket és sztereotípiákat kell megvitatnunk, amelyekből már mindenkinek elege van, hanem a reális problémákat, országaink valódi érdekeit, jövőnket és az egész nemzetközi közösség jövőjét. A jelekből ítélve az amerikai fél egyelőre nem erre készül. Úgy tűnik, politikai „szupergladiátorok” párharcára számít, s csak arra gondol, hogyan tud minél ügyesebben sebet ejteni partnerén, miként tud pontelőnyre szert tenni ebben a „mérkőzésben”. Mi értelme van az erőfitogtatásnak, a teátrális színjátéknak, miért kell a belső politikai harc módszereit két nukleáris hatalom kapcsolataira át