Népszabadság, 1985. november (43. évfolyam, 257-281. szám)
1985-11-01 / 257. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,80 Ft NÉPSZABADSÁG 1985. november 1., péntek AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XLIII. évfolyam, 257. szám Jövő heti rádióés televízióműsor (9-10. oldal) Az SZKP KB Politikai Bizottsága a VSZ szófiai tanácskozásáról Kiemelkedő jelentőségű nemzetközi eseményként értékelte a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének október 22—23-án Szófiában megtartott ülését az SZKP KB Politikai Bizottsága. A testület rámutatott, hogy a feszült, időnként robbanásveszélyes európai és világhelyzetben a szocialista országok vezetői Szófiában megmutatták, milyen reális lehetőségek nyílnak a háborús veszély csökkentésére, az enyhülés politikájához való visszatérésre. A PTT ülésének részvevői egyhangúlag támogatták a Szovjetunió új jelentős leszerelési javaslatait, s ezzel megerősítették, hogy a genfi szovjetamerikai csúcstalálkozó előtt a testvérpártok és a testvéri országok azonos álláspontot vallanak. Ez a kiegyensúlyozott és nagy lélegzetű okmány megerősíti: a szocialista országok nem engedik meg, hogy bárki is katonai fölényre tegyen szert velük, szemben, ugyanakkor arra törekszenek, hogy Európában és az egész világon csökkenjen a katonai szembenállás szintje. Alapvető jelentősége van annak a szófiai tanácskozáson felmerült gondolatnak is, hogy egyetemessé kell tenni, s kizárólag békés céloknak kell alárendelni a nemzetközi tudományos és műszaki együttműködést. A szófiai találkozónak fontos eredménye, hogy tovább erősítette a szövetséges szocialista államok egységét, és tökéletesítette együttműködésüket. (MTI) Ronald Reagan szovjet újságírókat fogadott a WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL Pénteken, a genfi tárgyalások jelenlegi fordulójának utolsó napján az amerikai küldöttség átadja kormányának válaszát a legutóbbi szovjet leszerelési javaslatokra — közölték Washingtonban. A válaszindítványról Ronald Reagan elnök levélben értesítette Mihail Gorbacsovot, az SZKP KB főtitkárát. Amit jól informált körök a Népszabadság tudósítójának az amerikai válaszról általánosságban elmondtak, az a két ország álláspontjának különbségére, nem pedig a megegyező pontokra vonatkozott. Az Egyesült Államok korábbi számítási módszereihez ragaszkodva, nem hajlandó saját részről hadászati fegyvernek tekinteni bombázóit, valamint a Szovjetunió területét veszélyeztető közepes hatótávolságú rakétáit. A szovjet fél által indítványozott 50 százaléknál alacsonyabb szinten maximálná a nukleáris fegyverek számát. Mivel megmaradnának bombázói, „eurorakétái”, az amerikai oldalon ez a szám nagyobb volna. Az amerikai ellenjavaslat további részletei egyelőre nem ismeretesek. Sajtójelentések ugyanakkor arról szóltak, hogy a Szovjetunió már eljuttatta Washingtonnak a Gorbacsov —Reagan csúcstalálkozón megvitatandó a fegyverzetkorlátozási tárgyalások alapelveiről szóló okmány első fogalmazványát. A Fehér Ház szóvivője a hírt nem erősítette meg és nem is cáfolta. — "Nincs még megállapodásunk a szovjetekkel, hogy közleményt vagy egy, az alapelvekről szóló nyilatkozatot adjunk-e ki. Egyiket sem ellenezzük, de egyiket sem szorgalmazzuk — mondta. Mindenesetre folytatódik a szovjet —amerikai konzultáció intenzív szakasza. A jövő héten Schultz külügyminiszter tárgyal Moszkvában, csütörtökön pedig Reagan elnök alkalmat kapott, hogy közvetlenül forduljon a szovjet közvéleményhez. Délben az amerikai elnök a Fehér Házban fogadta négy szovjet sajtószerv — a Pravda, az Izvesztyija, a TASZSZ és az APN hírügynökség — képviselőit. Amerikai elnök utoljára 1962-ben adott interjút a szovjet sajtónak. Akkor John Kennedy hyannisporti otthonában fogadta az Izvesztyija főszerkesztőjét. Kereszty András Könyv és politika A jó könyv gondolkodásra és cselekvésre késztet. Ez a magától értetődő megállapítás minden könyvre érvényes, de különösképpen igaz a politikai témájú kötetekre. Az idén huszonnegyedszer rendezi meg a politikai írások szakavatott kiadója, a Kossuth Kiadó a politikai könyvnapokat. Jó alkalom ez arra, hogy megálljunk egy pillanatra, és elgondolkodjunk azon, mi köze a könyvnek a politikához, illetve mit mondanak a politikai könyvek, mit akarnak a politikai tartalmú kötetek szerzői, amikor írásban is a világ elé lépnek. A politikai kultúra fejlesztésének sok eszköze van. Ezek között talán a legfontosabb helyet az írás foglalja el, mert partnerré avatja az olvasót, gondolkodásra ösztönzi és állásfoglalásra, azaz cselekvésre. Nálunk a politikai irodalom iránti érdeklődés nagymértékben megnőtt az utóbbi évtizedekben. A növekvő érdeklődés nem kis mértékben a közelmúlt eseményeinek szól. Hazánk történelmének utolsó félszázada ma is élő emberek személyes életrajzával azonos, csoda-e hát, hogy ha az ember kíváncsi, mi is történt tulajdonképpen? A ma történelme viszont hétköznapjaink ezernyi dolgában, gondjainkban, örömeinkben formálódik, és hogy milyen ez a történelem, arra válasz a politikai dokumentumok - határozatok, kongresszusok, intézkedések, politikai beszédek, napisajtóban megjelenő cikkek — megkerülésével aligha adható. A magyar hétköznapok persze függenek a világpolitika hétköznapjaitól; a világesemények mindenki életébe beleszólnak, akár érdekel valakit a politika, akár nem. Az emberek érdeklődése tehát tulajdonképpen saját sorsuk alakulásának szól, s így lesz hatalmas eszköz a politika kezében a könyv, mert toboroz, agitál, szövetségest, partnert keres, megmagyaráz és indokol, tágítja az emberek látókörét, kíváncsiságot elégít ki és kíváncsivá tesz. A jó politikai könyv nagy erő, tömegeket képes mozgósítani, befolyásolni tudja az egész ország hangulatát, közvéleményt formál és tanít. A politikai könyvkiadó, története tanúsítja, hogy nemcsak a politikai szakírás, de a politikusok is tudták ezt mindig és éltek az írás eszközével. Nálunk a politikai könyvnek rangja van. Az idén hatszázezer kötet jelenik meg a Kossuth Kiadó gondozásában, a politikai könyv, napok alkalmából pedig huszonegy új könyv lát napvilágot. Ma országszerte ünnepélyes megnyitók lesznek, beszédek hangzanak el, amelyeken méltatják a politikai könyvek fontosságát, kiállítások nyílnak, amelyek bemutatják a választékot, a könyvesboltok kirakatában már hetek óta látható néhány könyv, amelyen kis szalag jelzi, hogy a politikai könyvnapok alkalmából látott napvilágot. A fontosabbak a napokban kerültek a boltok polcaira, lesznek olyanok, amelyek pedig még csak ezután. Lapozgatva a Kossuth Kiadó kis prospektusát, kiderül, hogy az idei kínálat sokoldalú kíváncsiságot tud kielégíteni: napjaink fontos politikai intézkedéseiről éppúgy olvashatunk, mint a nagyvilág politikai eseményeiről, és gondolkodó politikusok írásai is megtalálhatók lesznek a pulton. Sikert kívánunk a szerzőknek, a kiadó dolgozóinak, élményekben és tanulságokban gazdag olvasást a vásárlóknak. Sarkadi László Kádár János Londonban Megkezdődtek a magyar—brit tárgyalások — Díszvacsora a vendégek tiszteletére Csütörtökön a brit kormány meghívására Londonba érkezett Kádár János. A látogatás első napján — miután az angol fővárossal ismerkedett — az MSZMP főtitkára megkezdte tárgyalásait Margaret Thatcher miniszterelnök asszonnyal. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, az Elnöki Tanács tagja, a brit kormány meghívására csütörtökön hivatalos látogatásra Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságba utazott. Kíséretében van Várkonyi Péter külügyminiszter, a KB tagja, Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, Karvalics László, a KB agitációs és propagandaosztályának, Kovács László, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője és Melega Tibor külkereskedelmi miniszterhelyettes. Domokos Mátyás, hazánk londoni nagykövete a helyszínen csatlakozik a kísérethez. Kádár János búcsúztatására a Ferihegyi repülőtéren megjelent Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, Maróthy László miniszterelnök-helyettes, a Politikai Bizottság tagjai, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Kótai Géza, a KB külügyi osztályának vezetője és Kamara János belügyminiszter, a KB tagjai, Urbán Lajos közlekedési miniszter, Horn Gyula külügyi államtitkár, a Központi Bizottság tagja. Jelen volt David Hough Colvin, Nagy-Britanniaés Észak-Írország Egyesült Királyság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője is. A magyar különrepülőgép délelőtt 11 óra után néhány perccel szállt le a londoniHeathrow repülőtéren, ahol katonai tiszteletadással fogadták a párt főtitkárát, az Elnöki Tanács tagját. Kádár János szívélyes kézfogással köszöntötte a vendéglátók képviseletében üdvözlésére megjelent Malcolm Rifkind külügyi államminisztert és Peter William Unwint, Nagy-Britannia budapesti nagykövetét, majd a kíséret tagjaival együtt elhaladt a brit királyi légierő díszőrségének sorfala között. A repülőtéri fogadtatás után a magyar vendégek és a társaságukban levő személyiségek szállásukra, a sok évszázados óriáspark déli peremén álló Hyde Park Hotelbe hajtattak. Délután Kádár János és kísérete a British Museumba látogatott. A főbejáratnál Kenneth Cooper, a múzeumban működő brit nemzeti könyvtár, a British Library főigazgatója fogadta a látogatókat, s vezette őket be a történelmi nevezetességű „kerek” olvasóterembe. A több mint 40 méter átmérőjű kupolacsarnokban, ahol egykor Kossuth, Marx, Engels és Lenin is dolgozott, a főigazgató adott tájékoztatást a 15 millió kötetet — könyvet, iratot, újságot — őrző könyvtárról. Annál az asztalnál álltak meg a vendégek, ahol Marx Károly több művét, így A tőkét is írta. Kádár János itt megtekintette A tőke egy korabeli példányát, azt, amelyet Marx a múzeumnak ajándékozott. Ezután a könyvtár Hungaricagyűjteményének néhány darabját mutatták be. Közöttük Mátyás király egy 1488-ban kelt levelét, egy corvinát, valamint a legkorábban magyar nyelven kinyomtatott könyvek egyikét. Végül a könyvtár a British Museumban őrzött Magna Charta (Földnélküli János angol király által 1215-ben kiadott, a nemesi és városi jogokat rögzítő okmány, az első brit alkotmány!) egy hasonmás példányával ajándékozta meg az MSZMP főtitkárát, aki a szíves gesztust megköszönve, elismerő sorokat írt a vendégkönyvbe. A múzeumi séta után Kádár János Sir Alan Traillnél, London főpolgármesterénél tett látogatást hivatalában, a XVIII. századi Mansion House-ban. Délután a brit miniszterelnök hivatalában megkezdődtek a hivatalos tárgyalások Margaret Thatcher kormányfő és Kádár János között. Mielőtt a hivatalként és lakhelyül szolgáló Downing Street 10. számú épületbe kalauzolta volna vendégét, Thatcher asszony a bejárat előtt várta és üdvözölte az MSZMP főtitkárát. A késő délutáni órákban Kádár János és Margaret Thatcher megbeszélést folytatott a Downing Street 10-ben, a brit miniszterelnökség épületében. A négyszemközti tárgyaláson beható véleménycserét folytattak a nemzetközi helyzet legfontosabb kérdéseiről, különösen a fegyverkezés veszélyeiről. Bár a nemzetközi feszültség okainak megítélésében eltért a véleményük, nézeteik egybeestek arról, hogy valamennyi országnak erőfeszítéseket kell tennie az emberiséget fenyegető veszélyek elhárítása végett. Reményüket fejezték ki, hogy a világ sorsáért különleges felelősséget viselő Szovjetunió és az Egyesült Államok közelgő genfi csúcstalálkozója előmozdítja a nemzetközi légkör javulását. Megállapították, hogy az emberek békét és biztonságot akarnak, s a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatokat ennek szolgálatába kell állítani. Margaret Thatcher rendkívül meleg szavakkal emlékezett vissza tavalyi magyarországi látogatására. Kádár Jánossal együtt elégedetten állapították meg, hogy a magyarbrit kapcsolatok a közös erőfeszítések eredményeként — különösen gazdasági és kulturális téren — sikeresen fejlődnek. Úgy ítélték meg, hogy a kölcsönös érdekek figyelembevételével tovább lehet lépni az együttműködés útján. Kádár János hangsúlyozta, Magyarország mindent megtesz, hogy gazdasági téren könynyebbé tegye ezt. Egyetértés volt a két vezető között abban, hogy a magyar—brit kapcsolatok fejlődése részét képezi a kelet—nyugati párbeszéd folyamatosságának megőrzésére, a kölcsönös bizalom építésére irányuló erőfeszítéseknek. A szívélyes, kötetlen légkörű megbeszélés második szakaszában a brit miniszterelnökhöz és az MSZMP főtitkárához csatlakozott a két külügyminiszter, Várkonyi Péter és Geoffrey Howe, valamint Domokos Mátyás londoni magyar, illetve Peter Unwin budapesti brit nagykövet. Margaret Thatcher csütörtök este a miniszterelnöki rezidencián díszvacsorát adott Kádár János tiszteletére. A vacsorán részt vettek az MSZMP főtitkárának kíséretében érkezett magyar politikusok, és ott volt a brit közélet sok kiemelkedő képviselője is. A díszvacsorán Margaret Thatcher és Kádár János pohárköszöntőt mondott. Kádár Jánost csütörtök este szállásán felkereste Neil Kinnock, a brit Munkáspárt vezére és Denis Healey, a párt vezető külügyi szóvivője, az árnyékkormány külügyminisztere. Áttekintették a nemzetközi helyzet és a világgazdaság néhány időszerű kérdését, kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik helyzetéről és soron levő tennivalóiról. Megelégedéssel szóltak a pártközi kapcsolatok alakulásáról, kifejezték szándékukat azok továbbfejlesztésre. A nap folyamán Kádár János képviseletében Bányász Rezső és Karvalics László koszorút helyezett el Marx Károlynak a highgate-i temetőben lévő sírján, tisztelegve ezzel a tudományos szocializmus megalapítója előtt. (MTI) (A látogatás nemzetközi visszhangjáról lapunk 3. oldalán számolunk be, s ott közöljük kiküldött munkatársunk hírmagyarázatát.) Margaret Thatcher üdvözli Kádár Jánost a miniszterelnökség épületében. Mengisztu Hailé Mariam Moszkvába látogatott Mengisztu Hailé Mariam, az Etióp Dolgozók Pártja Központi Bizottságának főtitkára, az ideiglenes katonai kormányzó tanács elnöke az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének és a Szovjetunió Minisztertanácsának a meghívására csütörtökön baráti munkalátogatásra Moszkvába érkezett. Mengisztu Hailé Mariamot a repülőtéren Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió miniszterelnöke, Eduard Sevardnadze külügyminiszter és Borisz Ponomarjov, az SZKP KB titkára fogadta. (MTI) * A Szovjetunió és Etiópia még a második világháború idején, 1943- ban létesített diplomáciai kapcsolatot. A két ország gazdasági kontaktusai a hatvanas évek elejétől indultak fejlődésnek. Hailé Szelasszié császár tíz év alatt négyszer is ellátogatott Moszkvába. A szovjet— etióp politikai és gazdasági együttműködés új korszaka az etióp forradalom győzelmével kezdődött: a Szovjetunió sokoldalú segítséget nyújtott az etióp gazdaság szocialista átalakításához, az ország védelmi erejének növeléséhez. Mengisztu Hailé Mariam 1977 óta minden évben ellátogatott Moszkvába. 1978-ban a két ország kapcsolatainak alapjait hosszú távra rögzítő barátsági és együttműködési szerződést, 1983-ban az SZKP és az Etióp Dolgozók Pártja közötti együttműködésről szóló megállapodást írták alá. 1979-ben Alekszej Koszigin személyében szovjet kormányfő járt Etiópiában.