Népszabadság, 1985. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-01 / 257. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,80 Ft NÉPSZABADSÁG 1985. november 1., péntek AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XLIII. évfolyam, 257. szám Jövő heti rádió­és televízió­­műsor (9-10. oldal) Az SZKP KB Politikai Bizottsága a VSZ szófiai tanácskozásáról Kiemelkedő jelentőségű nemzet­közi eseményként értékelte a Var­sói Szerződés Politikai Tanácsko­zó Testületének október 22—23-án Szófiában megtartott ülését az SZKP KB Politikai Bizottsága. A testület rámutatott, hogy a fe­szült, időnként robbanásveszélyes európai és világhelyzetben a szocia­lista országok vezetői Szófiában megmutatták, milyen reális lehető­ségek nyílnak a háborús veszély csökkentésére, az enyhülés politiká­jához való visszatérésre. A PTT ülésének részvevői egyhangúlag tá­mogatták a Szovjetunió új jelentős leszerelési javaslatait, s ezzel meg­erősítették, hogy a genfi szovjet­­amerikai csúcstalálkozó előtt a test­vérpártok és a testvéri országok azonos álláspontot vallanak. Ez a kiegyensúlyozott és nagy lé­legzetű okmány megerősíti: a szo­cialista országok nem engedik meg, hogy bárki is katonai fölényre te­gyen szert velük, szemben, ugyan­akkor arra törekszenek, hogy Euró­pában és az egész világon csökken­jen a katonai szembenállás szintje. Alapvető jelentősége van annak a szófiai tanácskozáson felmerült gon­dolatnak is, hogy egyetemessé kell tenni, s kizárólag békés céloknak kell alárendelni a nemzetközi tudo­mányos és műszaki együttműködést. A szófiai találkozónak fontos eredménye, hogy tovább erősítette a szövetséges szocialista államok egységét, és tökéletesítette együtt­működésüket. (MTI) Ronald Reagan szovjet újságírókat fogadott a WASHINGTONI TUDÓSÍTÓNKTÓL­­ Pénteken, a genfi tárgyalások je­lenlegi fordulójának utolsó napján az amerikai küldöttség átadja kormá­nyának válaszát a legutóbbi szovjet­­ leszerelési javaslatokra — közölték Washingtonban. A válaszindítvány­ról Ronald Reagan elnök levélben értesítette Mihail Gorbacsovot, az SZKP KB főtitkárát. Amit jól informált körök a Nép­­szabadság tudósítójának az amerikai válaszról általánosságban elmond­tak, az a két ország álláspontjának különbségére, nem pedig a megegye­ző pontokra vonatkozott. Az Egye­sült Államok korábbi számítási mód­szereihez ragaszkodva, nem hajlandó saját részről hadászati fegyvernek tekinteni bombázóit, valamint a Szovjetunió területét veszélyeztető közepes hatótávolságú rakétáit. A szovjet fél által indítványozott 50 százaléknál alacsonyabb szinten maximálná a nukleáris fegyverek számát. Mivel megmaradnának bom­bázói, „eurorakétái”, az amerikai ol­dalon ez a szám nagyobb volna. Az amerikai ellenjavaslat további rész­letei egyelőre nem ismeretesek. Sajtójelentések ugyanakkor arról szóltak, hogy a Szovjetunió már el­juttatta Washingtonnak a Gorbacsov —Reagan csúcstalálkozón megvita­tandó a fegyverzetkorlátozási tárgya­lások alapelveiről szóló okmány első fogalmazványát. A Fehér Ház szó­vivője a hírt nem erősítette meg és nem is cáfolta. — "Nincs még megál­lapodásunk a szovjetekkel, hogy köz­leményt vagy egy, az alapelvekről szóló nyilatkozatot adjunk-e ki. Egyi­ket sem ellenezzük, de egyiket sem szorgalmazzuk — mondta. Mindenesetre folytatódik a szovjet —amerikai konzultáció intenzív sza­kasza. A jövő héten Schultz külügy­miniszter tárgyal Moszkvában, csü­törtökön pedig Reagan elnök alkal­mat ka­pott, hogy közvetlenül fordul­jon a szovjet közvéleményhez. Dél­ben az amerikai elnök a Fehér Ház­ban fogadta négy szovjet sajtószerv — a Pravda, az Izvesztyija, a TASZSZ és az APN hírügynökség — képviselőit. Amerikai elnök utoljára 1962-ben adott interjút a szovjet saj­tónak. Akkor John Kennedy hyan­­nisporti otthonában fogadta az Iz­vesztyija főszerkesztőjét. Kereszty András Könyv és politika A jó könyv gondolkodásra és cse­lekvésre késztet. Ez a magától ér­tetődő megállapítás minden könyv­re érvényes, de különösképpen igaz a politikai témájú kötetekre. Az idén huszonnegyedszer rendezi meg a politikai írások szakavatott kiadó­ja, a Kossuth Kiadó a politikai könyvnapokat. Jó alkalom ez arra­, hogy megálljunk egy pillanatra­, és elgondolkodjunk azon, mi köze a könyvnek a politikához, illetve mit mondanak a politikai könyvek, mit akarnak a politikai tartalmú köte­tek szerzői, amikor írásban is a vi­lág elé lépnek. A politikai kultúra fejlesztésének sok eszköze van. Ezek között talán a legfontosabb helyet az írás foglal­ja­ el, mert partnerré avatja­ az ol­vasót, gondolkodásra ösztönzi és ál­lásfoglalásra, azaz cselekvésre. Nálunk a politikai irodalom iránti érdeklődés nagymértékben megnőtt az utóbbi évtizedekben. A növekvő érdeklődés nem kis mértékben a kö­zelmúlt eseményeinek szól. Hazánk történelmének utolsó fél­százada ma is élő emberek szemé­lyes életrajzával azonos, csoda-e hát, hogy ha az ember kíváncsi, mi is történt tulajdonképpen? A ma történelme viszont hétköznapjaink ezernyi dolgában, gondjainkban, örömeinkben formálódik, és hogy milyen ez a történelem, arra válasz a politikai dokumentumok - hatá­rozatok, kongresszusok, intézkedé­sek, politikai beszédek, napisajtó­ban megjelenő cikkek — megkerü­lésével aligha adható. A magyar hétköznapok persze függenek a világpolitika hétköz­napjaitól; a­ világesemények min­denki életébe beleszólnak, akár ér­dekel valakit a politika, akár nem. Az emberek érdeklődése tehát tu­lajdonképpen saját sorsuk alaku­lásának szól, s így lesz hatalmas eszköz a politika kezében a könyv, mert toboroz, agitál, szövetségest, partnert keres, megmagyaráz és in­dokol, tágítja az emberek látókö­rét, kíváncsiságot elégít ki és kí­váncsivá tesz. A jó politikai könyv nagy erő, tömegeket képes moz­gósítani, befolyásolni tudja az egész ország hangulatát, közvéle­ményt formál és tanít. A politikai könyvkiadó, története tanúsítja, hogy nemcsak a politikai szakírás, de a politikusok is tudták ezt mindig és éltek az írás eszközével. Nálunk a politikai könyvnek rangja van. Az idén hatszázezer kötet jelenik meg a Kossuth Kiadó gondozásában, a politikai könyv, napok alkalmából pedig huszonegy új könyv lát napvilágot. Ma or­szágszerte ünnepélyes megnyitók lesznek, beszédek hangzanak el, amelyeken méltatják a­ politikai könyvek fontosságát, kiállítások nyílnak, amelyek bemutatják a vá­lasztékot, a könyvesboltok kirakatá­ban már hetek óta látható néhány könyv, amelyen kis szalag jelzi, hogy a politikai könyvnapok alkal­­mából látott napvilágot. A fonto­sabbak a napokban kerültek a bol­tok polcaira, lesznek olyanok, ame­lyek pedig még csak ezután. La­pozgatva a Kossuth Kiadó kis pros­pektusát, kiderül, hogy az idei kí­nálat sokoldalú kíváncsiságot tud kielégíteni: napjaink fontos politi­kai intézkedéseiről éppúgy olvas­hatunk, mint a nagyvilág politikai eseményeiről, és gondolkodó­ poli­tikusok írásai is megtalálhatók lesz­nek a­ pulton. Sikert kívánunk a szerzőknek, a kiadó dolgozóinak, élményekben és tanulságokban gazdag olvasást a vásárlóknak. Sarkadi László Kádár János Londonban Megkezdődtek a magyar—brit tárgyalások — Díszvacsora a vendégek tiszteletére Csütörtökön a brit kormány meg­hívására Londonba érkezett Kádár János. A látogatás első napján — miután az angol fővárossal ismerke­dett — az MSZMP főtitkára meg­kezdte tárgyalásait Margaret Tha­tcher miniszterelnök asszonnyal. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára, az Elnöki Ta­nács tagja, a brit kormány meghívá­sára csütörtökön hivatalos látogatás­ra Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyságba utazott. Kísé­retében van Várkonyi Péter külügy­miniszter, a KB tagja, Bányász Rezső államtitkár, a Minisztertanács Tájé­koztatási Hivatalának elnöke, Kar­­valics László, a KB agitációs és pro­pagandaosztályának, Kovács László, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője és Melega Tibor külkeres­kedelmi miniszterhelyettes. Domo­kos Mátyás, hazánk londoni nagykö­vete a helyszínen csatlakozik a kísé­rethez. Kádár János búcsúztatására a Fe­rihegyi repülőtéren megjelent Né­meth Károly, az MSZMP főtitkárhe­lyettese, Maróthy László miniszter­elnök-helyettes, a Politikai Bizottság tagjai, Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Kótai Géza, a KB külügyi osztályának vezetője és Kamara János belügyminiszter, a KB tagjai, Urbán Lajos közlekedési miniszter, Horn Gyula külügyi ál­lamtitkár, a Központi Bizottság tagja. Jelen volt David Hough Colvin, Nagy-Britannia­­és Észak-Írország Egyesült Királyság budapesti nagy­­követségének ideiglenes ügyvivője is. A magyar különrepülőgép délelőtt 11 óra után néhány perccel szállt le a londoni­­Heathrow repülőtéren, ahol katonai tiszteletadással fogad­ták a párt főtitkárát, az Elnöki Ta­nács tagját. Kádár János szívélyes kézfogással köszöntötte a vendéglá­tók képviseletében üdvözlésére meg­jelent Malcolm Rifkind külügyi ál­lamminisztert és Peter William Un­­wint, Nagy-Britannia budapesti nagykövetét, majd a kíséret tagjai­val együtt elhaladt a brit királyi légierő díszőrségének sorfala között. A repülőtéri fogadtatás után a ma­gyar vendégek és a társaságukban levő személyiségek szállásukra, a sok évszázados óriás­park déli peremén álló Hyde Park Hotelbe hajtattak. Délután Kádár János és kísérete a British Museumba látogatott. A fő­bejáratnál Kenneth Cooper, a múze­umban működő brit nemzeti könyv­tár, a British Library főigazgatója fogadta a látogatókat, s vezette őket be a történelmi nevezetességű „ke­rek” olvasóterembe. A több mint 40 méter átmérőjű kupolacsarnokban, ahol egykor Kossuth, Marx, Engels és Lenin is dolgozott, a főigazgató adott tájékoztatást a 15 millió köte­tet — könyvet, iratot, újságot — őr­ző könyvtárról. Annál az asztalnál álltak meg a vendégek, ahol Marx Károly több művét, így A tőkét is írta. Kádár János itt megtekintette A tőke egy korabeli példányát, azt, amelyet Marx a múzeumnak aján­dékozott. Ezután a könyvtár Hungarica­­gyűjteményének néhány darabját mutatták be. Közöttük Mátyás ki­rály egy 1488-ban kelt levelét, egy corvinát, valamint a legkorábban magyar nyelven kinyomtatott köny­vek egyikét. Végül a könyvtár a Bri­tish Museumban őrzött Magna Char­ta (Földnélküli János angol király által 1215-ben kiadott, a nemesi és városi jogokat rögzítő okmány, az első brit alkotmány!) egy hasonmás példányával ajándékozta meg az MSZMP főtitkárát, aki a szíves gesz­tust megköszönve, elismerő sorokat írt a vendégkönyvbe. A múzeumi séta után Kádár Já­nos Sir Alan Traillnél, London fő­polgármesterénél tett látogatást hi­vatalában, a XVIII. századi Mansion House-ban. Délután a brit miniszterelnök hi­vatalában megkezdődtek a hivata­los tárgyalások Margaret Thatcher kormányfő és Kádár János között. Mielőtt a hivatalként és lakhelyül szolgáló Downing Street 10. számú épületbe kalauzolta volna vendégét, Thatcher asszony a bejárat előtt várta és üdvözölte az MSZMP fő­titkárát. A késő délutáni órákban Kádár János és Margaret Thatcher megbe­szélést folytatott a Downing Street 10-ben, a brit miniszterelnökség épü­letében. A négyszemközti tárgyalá­son beható véleménycserét folytat­tak a nemzetközi helyzet legfonto­sabb kérdéseiről, különösen a fegy­verkezés veszélyeiről. Bár a nemzetközi feszültség okai­nak megítélésében eltért a vélemé­nyük, nézeteik egybeestek arról, hogy valamennyi országnak erőfeszítése­ket kell tennie az emberiséget fenye­gető veszélyek elhárítása végett. Re­ményüket fejezték ki, hogy a vi­lág sorsáért különleges felelősséget viselő Szovjetunió és az Egyesült Államok közelgő genfi csúcstalálko­zója előmozdítja a nemzetközi lég­kör javulását. Megállapították, hogy az emberek békét és biztonságot akarnak, s a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsola­tokat ennek szolgálatába kell állí­tani. Margaret Thatcher rendkívül me­leg szavakkal emlékezett vissza ta­valyi magyarországi látogatására. Kádár Jánossal együtt elégedetten állapították meg, hogy a magyar­­brit kapcsolatok a közös erőfeszíté­sek eredményeként — különösen gaz­dasági és kulturális téren — sikere­sen fejlődnek. Úgy ítélték meg, hogy a kölcsönös érdekek figyelembevé­telével tovább lehet lépni az együtt­működés útján. Kádár János hang­súlyozta, Magyarország mindent megtesz, hogy gazdasági téren köny­­nyebbé tegye ezt. Egyetértés volt a két vezető között abban, hogy a ma­gyar—brit kapcsolatok fejlődése ré­szét képezi a kelet—nyugati párbe­széd folyamatosságának megőrzésé­re, a kölcsönös bizalom építésére irá­nyuló erőfeszítéseknek. A szívélyes, kötetlen légkörű meg­beszélés második szakaszában a brit miniszterelnökhöz és az MSZMP fő­titkárához csatlakozott a két kül­ügyminiszter, Várkonyi Péter és Geoffrey Howe, valamint Domokos Mátyás londoni magyar, illetve Pe­ter Unwin budapesti brit nagykövet. Margaret Thatcher csütörtök este a miniszterelnöki rezidencián dísz­vacsorát adott Kádár János tiszte­letére. A vacsorán részt vettek az MSZMP főtitkárának kíséretében érkezett magyar politikusok, és ott volt a brit közélet sok kiemelkedő képviselője is. A díszvacsorán Mar­garet Thatcher és Kádár János po­hárköszöntőt mondott.­­ Kádár Jánost csütörtök este szál­lásán felkereste Neil Kinnock, a brit Munkáspárt vezére és Denis Healey, a párt vezető külügyi szó­vivője, az árnyékkormány külügy­minisztere. Áttekintették a nemzetközi hely­zet és a világgazdaság néhány időszerű kérdését, kölcsönösen tájé­koztatták egymást pártjaik helyze­téről és soron levő tennivalóiról. Megelégedéssel szóltak a pártközi kapcsolatok alakulásáról, kifejezték szándékukat azok továbbfejlesztésre.­­ A nap folyamán Kádár János képviseletében Bányász Rezső és Karvalics László koszorút helyezett el Marx Károlynak a highgate-i te­metőben lévő sírján, tisztelegve ez­zel a tudományos szocializmus meg­alapítója előtt. (MTI) (A látogatás nemzetközi vissz­hangjáról lapunk 3. oldalán számo­lunk be, s ott közöljük kiküldött munkatársunk hírmagyarázatát.) Margaret Thatcher üdvözli Kádár Jánost a miniszterelnökség épületében. Mengisztu Hailé Mariam Moszkvába látogatott Mengisztu Hailé Mariam, az Etióp Dolgozók Pártja Központi Bizottsá­gának főtitkára, az ideiglenes ka­tonai kormányzó tanács elnöke az SZKP Központi Bizottságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének és a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának a meghívására csütörtökön baráti munkalátogatás­ra Moszkvába érkezett. Mengisztu Hailé Mariamot a re­pülőtéren Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió miniszterelnö­ke, Eduard Sevardnadze külügymi­niszter és Borisz Ponomarjov, az SZKP KB titkára fogadta. (MTI) * A Szovjetunió és Etiópia még a második világháború idején, 1943- ban létesített diplomáciai kapcsola­tot. A két ország gazdasági kontak­tusai a hatvanas évek elejétől indul­tak fejlődésnek. Hailé Szelasszié császár tíz év alatt négyszer is el­látogatott Moszkvába. A szovjet— etióp politikai és gazdasági együtt­működés új korszaka az etióp for­radalom győzelmével kezdődött: a Szovjetunió sokoldalú segítséget nyújtott az etióp gazdaság szocia­lista átalakításához, az ország vé­delmi erejének növeléséhez. Men­gisztu Hailé Mariam 1977 óta min­den évben ellátogatott Moszkvába. 1978-ban a két ország kapcsolatai­nak alapjait hosszú távra rögzítő ba­rátsági és együttműködési szerző­dést, 1983-ban az SZKP és az Etióp Dolgozók Pártja közötti együttmű­ködésről szóló megállapodást írták alá. 1979-ben Alekszej Koszigin sze­mélyében szovjet kormányfő járt Etiópiában.

Next