Népszabadság, 1985. november (43. évfolyam, 257-281. szám)

1985-11-01 / 257. szám

4 NÉPSZABADSÁG 1985. november 1., péntek Minta lesz-e a Körösök vidéke ? Eredményes tájvédelem Békés megyében Körösök, árterületek, szikes és erdős puszták, ritkaságnak számító növény- és állatvilággal: Békés megye számottevő része. A megye felső csücske, Dévaványa és Ecsegpuszta környéke Hermán Ottó legkedveltebb kutatási területe volt. Ez a valamikori vízi világ ma is őrzi viszonylagos nyugalmát, így igen jó életfeltételeket nyújt a védett madaraiknak. Nemzetközi hírű a dévaványai túzoktelep, ahol eredményesen szaporítják ezt a kipusztulástól fenyegetett nagy testű madarat. A környezetvédők, a vízügyi szakemberek segítségével Szeghalmon és környékén, a Sárréten is megmentették a madárvilágot. A Sebes-Körös, a Berettyó, a Kék-tó tájai ma ritka természeti értékeket őriznek. A Körösök völgyében azonban most még csak a Hármas-Körös élvezi a hivatalos védelmet. A Fehér-, a Fekete-, a Sebes-Körös és a Berettyó árterületét is sürgősen védetté kellene nyilvánítani. Füzek, égerfák, hazai nyárfák telepítésével most még vissza lehetne állítani a táj eredeti arculatát, hogy sajátos élővilága véglegesen fennmaradhasson. Európa legnagyobb daruvonulási területe is Békésben van. A több mint 15 éve védett 400 hektárnyi kardoskúti pusztán a védelem előtt csak öt-hatszáz darumadár talált menedéket, napjainkban viszont már 17—20 ezer. Ide telepítik át a páratlanul ritka, Volga menti hérics nevű növényt is, mert eredeti termőhelye veszélybe került. A Békéscsaba melletti Szabadkígyós kastélyparkja és szikes pusztája már évek óta tájvédelmi körzet. Ott viszont a műemlék kastély és az azt övező őspark vár sürgős segítségre. A felszabadulás óta iskolának használt épület állaga az utóbbi évekre rendkívül megromlott. A hatalmas terasz vaskerítését vandál kezek tették tönkre, a tiszafák feltehetően a túlzsúfolt épületből szivárgó szennyvíztől pusztulnak. A megye más településein a mezőgazdasági és ipari termelőüzemek veszélyeztetik az emberi környezetet, a természeti értékeket. Békésben sem sikerült ugyanis még megvalósítani, hogy az üzemi vezetők jutalmazása környezetük állapotának minőségétől is függjön. A mezőgazdaságban alkalmazott komplex melioráció megyei tapasztalatai kedvezőek, de a szükséges fásítások rendre elmaradnak. A műtrágyázás szakszerűsége sokszor kifogásolható. Gyakori még az állattartásból származó környezetszennyezés; megoldásra vár a hulladékelhelyezés, nem kielégítő a vízvédelem. Súlyosabbak lennének azonban a gondok, ha a megye vezetői, környezet- és természetvédelmi szakemberei nem értek volna el már eddig is komoly eredményeket. Ahol tudták, megállították a környezet további romlását, s most közös erőfeszítéssel készülnek az átfogóbb, nagyobb előrelépésre. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal, a megyei pártbizottság és a megyei tanács közös elhatározásával a közeljövőben környezet- és természetvédelmi mintaterületté kívánják nyilvánítani Békés megyét. Az ezzel kapcsolatos egyeztető tárgyaláson hangsúlyozták, hogy a megye különleges környezeti adottságai összehangoltabb társadalmi és gazdasági tevékenységet igényelnek a jövőben. Csakis egységes szemlélettel lehet megállítani a környezetszennyezést, megmenteni a pótolhatatlan természeti kincseket. Felvetődött az is, hogy a megye eddigi és ezutáni természetvédelmi területeiből nemzeti parkot lenne célszerű létrehozni. Boross László, a megyei tanács környezetvédelmi titkára mondja, hogy elképzeléseik szerint a nemzeti park 40—50 ezer hektárnyi szikes, gyengébb minőségű földet, folyóvölgyi árterületet, illetve tópartot foglalna magába. Ezeken a mezőgazdasági művelés csak rövid ideig gazdaságos, ugyanakkor végleg elpusztíthatja az eredeti növényzetet. A nemzeti parkban viszont eredményesen folytathatnának állattenyésztést az ősgyepen. A szürke magyar szarvasmarhák, a sziki birkák jól fejlődnének az eredeti környezetben, miközben a sajátos növénytársulás és vadvilág is megmaradna, sőt fejlődne is. Indokolja a nemzeti park létesítését az is, hogy általa a természetvédelmi területek, a téeszek és állami gazdaságok kezéből egyetlen állami szervezet irányítása alá kerülnének. A nemzeti park igazgatósága — 30—40 szakemberrel — a szabadkígyósi kastélyépületben szervezhetné a mintaterületen végzett megelőző és termelőmunkát. Feladatuk lenne természetesen minden egyéb környezetvédelmi tevékenység, így például a talaj termőképessége megóvásának, a vízadó réteg megvédésének, a levegőszennyezés megállításának irányítása. A tervezett Békés megyei nemzeti park mindezeken túl lehetőséget adna a tudományos kutatómunkára, az ismeretterjesztésre, a minta-vadgazdálkodás megszervezésére, a népi hagyományok megőrzésére, az idegenforgalom fellendítésére is. Az OKTH és a megye vezetői ennek tudatában keresik most e nemes cél megvalósításához a segítőtársakat. Réthy István Az ősi Körös-meder maradványa Dobozon. Segítségre vár a szabadkígyósi műemlék kastély és parkja. Az álmatlanság egyetlen előnye: lelki------------------------2 ismeret-furdalás nélkül csapongóba az ember fantáziája, míg napközben valami tennivalót hátráltatna a töprengés. Már magának az álmatlanságnak az okát is érdemes megfejtenie, hátha akkor gyógyszert is talál rá. Nem pirulát persze, attól még tartózkodik. Az okot megszüntetni, az lenne az igazi megoldás. Viszonylag nyugodtan fekszik, fölhagyott a forgolódással, nem próbálkozik az egyszereggyel, egykor tanult versek fölidézésével, ismerős telefonszámok fölsorolásával. Úgysem segítenek. A teljes magány órái ezek, hiába is a szuszogás a szomszéd ágyról, szólítani dőreség, ha értené is az asszony, hogy beszélgetni kíván, mindegy kiről, mindegy miről, mit mondhatna? Kióvakodhatna a konyhába, kucorogni a támlátlan széken. Hét évvel ezelőtt megtette vagy két héten át. Akkor pontosan tudta, miért a nyugtalanság. Belehabarodott valakibe, amire csak akkor jött rá, amikor végérvényesen befejeződött. A nála jóval fiatalabb lány racionális döntését elfogadta, sőt megerősítette, hogy így helyes. Mindent föladni, újrakezdeni képtelen volt túl a negyvenen. Hallgatott tehát a józan eszére, és megjátszotta az erős férfit, aki ura érzelmeinek. Hiszen mással is megesett már, nem végződik minden kapcsolat válással vagy szomorúsággal. Mondjuk így: szép volt, amíg tartott. Erkölcstelen, mert becsapással jár? Ugyan, nem élünk a középkorban — nyugtatta magát —, miközben félt a lebukástól, és undorodott a bujkálástól. Az emberben legalább tizenkét természet lakozik — magyarázta a lánynak —, következésképpen az egyik énem teljes egészében a tied. Melyiket választod: a bölcset, a kedvedért bolondot, az érzelgőst, a dúvadot, a gyengédet, a féltékenyen őrjöngőt, melyiket? Mindegyik én vagyok. Már-már el is hitte. Aztán a közlés: „Nem csinálom tovább, mert valakivel élni akarok, valakit mellettem akarok, és nem akkor, amikor szakít rám időt” — ez a szaggatott és mégsem félbeszakítható telefon kijózanította. Még hogy tizenkét természet! Az az egy szánalmas figura a konyhaszéken, az önmagát sajnáló és megkönnyebbülő, aki máris csökkentené a hiány nagyságát, és sértődöttségre keres ürügyet, aki nyomás alól szabadul, mert baj nélkül megúszta, anélkül, hogy a gyanú halvány árnyéka vetődött volna rá. Az a szánalmas figura, akiről nincs kinek és nincs mit mondani azóta sem. De most nem ettől tölti ébren az éjszakákat. Mikor és mivel kezdődött? Talán azzal a félbehagyott mondattal és hozzá a legyintéssel. Fiatal kollégákkal diskuráltak összevissza, mindenről. Keresi a társaságukat, jól érzi köztükmagát. Huszonéves énjét látja bennük. A nyers szókimondásukban, a folyosóra kihallatszó fölcsattanásukban. Büszke rá, hogy befogadják, holott köztük is megőrzi méltóságát, nem hangerőben kíván társuk lenni. Olyan jól kiegészítik egymást. Nemzedékek harmóniája. Igazán jól fogadják megjegyzéseit, igyekezett nem visszaélni a tapasztalatából származó előnyökkel, csak éppen érzékeltette, hogy amit ők vadonatújnak hisznek, ahhoz volt már hasonló, meg hogy nem minden régi megoldás rossz. A szakma fejlődése sem csupa tagadás---------------------------------ből áll. Persze hogy sok minden elavult abból, amit a közgazdászpályára készülve egykoron az egyetemen tanult. Némelyik kollokviumára tisztán emlékszik, már a kérdések is nevetésre ingerelnek ma, hát még az akkor jelessel díjazott válaszok. De hát az ember gondolkodó lény. Egyik tanárát szokta idézni, aki — kínai közmondásnak nevezve intelmét — azt mondta: „Tanulni gondolkodás nélkül ostobaság, gondolkodni tanulás nélkül veszélyes.” Amiből igazán érthet ma is, aki akar. Benne rejlik a biztatás a kételkedésre és az ismeretek tiszteletére. Hányszor faggatták, hogy vajon nem hasonlott-e meg önmagával, amikor rádöbbent: valamit rosszul tudott korábban, esetleg jól tudott, ám annak ellenére szólt, sőt cselekedett. Talán sikerült őket meggyőzni róla, hogy az ember gondolkodásmódja változhat, pontosabban szólva fejlődhet, így természetes. És ez a fejlődés nem erkölcsi bizonytalanság, nem gerinctelenség, korántsem bizonyos, hogy a helyeslésnek valamiféle karrierizmus amozgatója. Alapelveihez maradhat hű bárki, miközben részleteiben megtagadja egykori fölfogását. A kulcskérdés az, hogy milyen szándékkal teszi, s ami fontosabb, ha valamiről véleményt alkot, valamit helyesel vagy élvez, meggyőződik-e igazáról, vagy sem, már amennyire képességei, körülményei, tájékozódási forrásai megengedik. Fölpezsdítették a viták. Még olyan elvont monfondírozásra is indíttatást érzett, hogy végiggondolja, miféle kompromisszumokat kötött pályájának kezdete óta. S bár szigorúan ítélte meg magát, úgy vélte: ritkán volt könnyen megalkuvó. Az ésszerű kompromiszszum pedig hibául sem róható föl, nemhogy bűnül. Valójában ritkán került szembe fekete vagy fehér helyzettel. Az igenben mindig ■maradt valami a nemből, és megfordítva. Ha mégis két egymást kizáró lehetőség közül választott, nem azt nézegette, tetszik-e másoknak, árt-e vagy használ magának. Joga van a tisztességes jelzőhöz. És azon túl még mihez? A középszer megbecsüléséhez? Nézzük a tényeket: Ezeknél az ifjoncok-------------------------------- nál többet tud a szakmáról, az életről. Nincs feladat, amit ne oldanak meg legalább olyan jól, mint ők, természetesen a fizikai erőpróbákat kivéve. De ilyesfajta versengésre nem is késztetik. Egyáltalán versengésről nincs is szó. Mert — és ezt érzékeltették vele — ő már nem versenyképes, a leszálló ágba került, akivel ma talán még számolni kell, ám öt-tíz-húsz év múlva, olyan távlatban, ahogy ezek az ifjú kollégák gondolkodnak... És mindegyik nálánál többnek képzeli magát a jövőben, fontosabbnak, teljesebb életet élőnek, ami persze naivitás; rájönnek majd, de tervezgetésük közben az ő pályafutását, eredményeit negligálják, az nekik nem perspektíva. Rendben ... Haladják túl az előző nemzedéket, kívánja, hogy jó esélyt kapjanak hozzá. Ha majd elérték, nem bánja, akár sajnálkozva is emlékezhetnek rá, de most még mivégre a legyintés, hogy te ezt úgysem érted, milyen alapon írják le máris, rekesztik ki a jövőből? „Lásd ,de, te is öregszel, nemcsak én” — mondogatja az asszony, ha szuszogva, fújtatva ér föl a harmadik emeletre, ha megszédül, és óvatosan, hogy ne vegyék észre, kitapintja a pulzusát, ha távol tartja magától a könyvet, ahelyett hogy új szemüveget csináltatna. Az öregedés fizikai-biológiai figyelmeztetéseivel, ha nehezen is, de megbékélt. Sőt. Ma kevesebbet gondol az elmúlásra, mint tíz évvel ezelőtt, amikor hetekig bosszantotta környezetét, bizonygatva, hogy túljutott életének felén, akkor is, ha a szerencsések közé tartozik, föltéve, hogy idejekorán nem viszi el valami kórság. Az elmúlás gondolatához — mit, gondolatához? —, bizonyosságához hozzászoktatta magát, már amennyire emberileg lehetséges. Olvasta, vagy hallotta valakitől, hogy megérünk a halálra, s akkor már talán nem is olyan nehéz elfogadni az elkerülhetetlent. De miért kényszerül máris számvetésre, méghozzá nem is egészen tisztességes feltételekkel? Hogyan mérje azt, amit megtett, ahhoz, amit az ifjak esetleg megtesznek? Miért fogadja el tényként, hogy az elkövetkezendők a gyengülés évei lesznek? Csökkenő szellemi teljesítménnyel, mindinkább beszűkülő kapcsolatokkal, amikor is életének részesei, tanúi megfogyatkoznak, és velük elvész a másokkal föl nem idézhető, mert nem együtt átélt múlt. Fölöslegessé, mellőzhetővé válsz, kihagynak történéseikből — ezért az álmatlanság, összegezi. Meglenne tehát az ok. De mit kezdjen vele? Vigasz gyanánt: két gyereke a pálya kezdetén,még támogatásra szorul. Remélhet unokákat, s velük eddig ismeretlen örömöket. Még nem érzi magát alkalmasnak rá, hogy beérje ennyivel. A tiltakozás tartja ébren, visszafojtott kiáltás, hiszen hangerővel bírná is, hogy fölkapják ezek a fejüket, meghökkenjenek, egy kis ijedtséget is láthatna a szemükben ... „Még itt vagyok, fölkészültebben nálatok, mérkőzésre készen!” De lehet-e kihívó az, akivel megküzdeni nem akarnak, mert anélkül is legyőzik, van idejük kivárni, míg magától feladja ... Mégis kucorgás a konyhában, valahogy -------------------------- erőteljesebb póz ez a mozdulatlanul fekvésnél. Már-már hasonlít a starthelyzethez, az izmok kevésbé ernyedtek, a nyitott szem nem a sötét semmit látja. Fölködlik az a lány is, fölfogás kérdése, hogy a veszteség- vagy a nyereséglistához tartozott-e, most mintha az utóbbi része volna. Az ember legalább tizenkét természetéből kevéske buzdítással hátha föléled a küzdő. Utánajön az asszony, s mint annyiszor, megint tapintatos: „Te sem tudsz aludni? Én is érzem a frontot, megint időjárás-változás lesz, mondták a tévéhíradóban.” Bólogat, üres poharát emeli, hogy kiszáradt a torka, muszáj volt egy kortyot, nehogy krákogásával fölverje a házat. Maros Dénes TIZENKÉT TERMÉSZET Elhunyt Sugár Imre A Magyar Szocialista Munkáspárt Somogy Megyei Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Országgyűlése, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala és Somogy Megye Tanácsa mély fájdalommal tudatja, hogy Sugár Imre, a Somogy Megyei Tanács elnöke, országgyűlési képviselő, a megyei pártvégrehajtó bizottság tagja október 31-én, életének 55. évében súlyos betegségben elhunyt. Temetése november 5-én, kedd délelőtt 11 órakor lesz a kaposvári Keleti temetőben. Sugár Imre Somogyszil községben született, 1953-ban szerzett gépészmérnöki diplomát Budapesten, ahol 1961-ig dolgozott. Ezután munkája mindvégig szülőföldjéhez, Somogyhoz kötötte. Kaposváron a Transzvill gyáregységének vezetője volt, 1964-től pedig a megyei tanács elnökhelyettese. Sugár Imre a megyei tanács tisztségviselőjeként 21 éven át dolgozott Somogy fejlesztéséért. A pártnak szintén 1964-ben lett tagja, 1975-ben megválasztották a megyei pártbizottság, 1980-ban a megyei párt-végrehajtó bizottság tagjának. A sok munka közepette is volt ideje a folyamatos önképzésre, az új, korszerű ismeretek elsajátítására. 1971-ben megszerezte a mérnök-közgazdász oklevelet, 1977-ben pedig az MSZMP Politikai Főiskolájának diplomáját. 1979 őszén választották meg Somogy megye tanácselnökének. Munkájának elismeréseként kétszer részesült a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben. A legnagyobb elismerésnek azonban mindig a jó szót tekintette, amelyet munkájáért a megye lakóitól kapott. Somogy fejlesztése érdekében végzett munkáját ismerték el azzal is, hogy az idén Marcali város és környékének lakói országgyűlési képviselőjükké választották. Munkájában mindig az a tudat vezette, hogy az ügyek mögött emberek vannak, akik saját gondjaik megoldását, enyhítését remélik az ügyintéző tanácsi apparátustól. Ezt a feladatot viszont csak korszerűen gondolkodó, elkötelezett és szakmailag felkészült ügyintézők tudják megfelelően ellátni. Döntő része volt abban, hogy megyéjében kibővült a tanácsi testületi munka demokratizmusa, folyamatosan erősödött a tanácsi szervek és a lakosság kapcsolata, javult a népgazdasági célok és a helyi feladatok összehangolása. Vállalt kötelezettségeinek teljesítését betegsége csak nehezíteni tudta, megakadályozni azonban nem. Szinte az utolsó hetekig dolgozott munkatársaival együtt a nagy feladat megoldásán, Somogy VII. ötéves tervének előkészítésén. Akik ebben az időszakban együtt dolgoztak vele, fáradtnak, de bizakodónak látták. Az új középtávú terv koncepciójának tanácsülési vitájában a szokottnál részletesebben és szenvedélyesebben szólt a városok és községek arányos fejlesztésének szükségességéről, és ezzel kapcsolatban a helyi tanácsok önállóságának fokozásáról, az önállóság biztosította lehetőségek kihasználásának fontosságáról. Fájdalom, hogy korai halála miatt ezeknek a terveknek a végrehajtásában már nem vehet részt. Vándorgyűlés Erdei Ferenc emlékére Az idén decemberben lenne 75 éves Erdei Ferenc, a tudós, politikus, író, neves közéleti személyiség. A közelgő évforduló alkalmából csütörtökön kétnapos tudományos tanácskozás kezdődött meg Szegeden, a Magyar Szociológiai Társaság, a Politikatudományi Társaság és a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat rendezésében. Az Erdei Ferenc emléke előtt tisztelgő vándorgyűlésen, a Csongrád Megyei Tanács oktatási és továbbképzési intézetében százötven szociológus, történész vesz részt. A megnyitó plenáris ülésen Kulcsár Kálmán akadémikus, az MTA főtitkárhelyettese, a Magyar Szociológiai Társaság elnöke elmondta, hogy a tanácskozás szekcióüléseire két olyan témakört jelöltek ki, amely Erdei Ferenc tudományos munkásságában is nagy jelentőségű volt és ma is időszerű. Az egyik szekcióban a településszerkezet és a közigazgatás modernizációjával, mai feladataival foglalkoznak, a másik szekcióban a keletközép-európai régió fejlődési problémáiról, a társadalmi megismerés ezzel kapcsolatos kérdéseiről, a téma mai vonatkozásairól, a történelmi környezetnek a politikára gyakorolt hatásáról hangzanak el előadások. (MTI) Történeti kiállítás Szombathelyen Tizenöt évvel ezelőtt, 1970-ben hozták létre Szombathelyen a Forradalmi Múzeumot. Ebből az alkalomból nyílt meg időszakos kiállítás csütörtökön az intézményben. A mostani kiállításon egyebek között bemutatják az első világháború idején működött ostffyasszonyfai fogolytábor fotóit, a foglyok által készített tárgyi emlékeket, továbbá több dokumentumot a Tanácsköztársaság idejéből. Áttekintést ad a tárlat Kiss János altábornagy hagyatékából is. A kiállítás a jövő év február 15-ig tekinthető meg. (MTI)