Népszabadság, 1986. január (44. évfolyam, 1-26. szám)

1986-01-02 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,80 Ft NÉPSZABADSÁG 1986. január 2., csütörtök AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XLIV. évfolyam, 1. szám lö . Várost a faluhoz (3. oldal) Életünk alakulása építőmunkánk sikerétől függ LOSONCZI PÁL ÚJÉVI KÖSZÖNTŐJE Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja január 1-jén — a hagyományokhoz híven — újévi köszöntőt mondott, amely tegnap hangzott el a rádióban és a tele­vízióban. A beszédet alább közöl­jük. Tisztelt honfitársaim! Éjfélkor nemcsak egy évet bú­csúztattunk és egy újat köszöntöt­tünk, 1985-tel egy ötéves időszak is lezárult, és a mostani újévi jókíván­­ságot is szeretném­ értelmezni öt boldogabb esztendőre. A mögöttünk hagyott VI. ötéves népgazdasági terv időszakában to­vább gyarapodott az ország, javult egyensúlyi helyzete, megőriztük alapvető társadalmi­­vívmányainkat. Életünk azonban nehezebb lett, mindenekelőtt a számítottnál is szi­gorúbb nemzetközi gazdasági körül­mények, de a saját fogyatékossá­gaink miatt is. Kiviláglott, a hogy népgazdaságunk a szükségesnél las­sabban képes alkalmazkodni a meg­változott világpiaci követelmények­hez. A termelés szerkezetének és a gazdálkodás hatékonyságának javu­lási üteme nem volt elég ahhoz, hogy a több mint egy évtizede tartó cserearányromlást megállítsuk. A nemzeti jövedelem nem nőtt a ter­vezett mértékben. Ezért főleg a belső fel­használás visszafogásával tudtuk csak megteremteni a gazda­ság külső és belső egyensúlyát. 1985-­ben népgazdaságunk teljesít­ménye több területen elmaradt az előirányzattól, és ez nem írható csak a zord tél számlájára. Súlyosan esik latba, hogy a gazdálkodás és az irá­nyítás nem javult a kívánalmaknak megfelelően. Ezek a tények még in­kább sürgetik a gazdaságirányítás folyamatos korszerűsítését, az önál­lósággal együttjáró felelősség érvé­nyesítését és a demokratizálódás felgyorsítását, mint egymással ösz­­szefüggő, egymást segítő feladatok megvalósítását. A tervezettnél lassúbb fejlődés el­lenére bizonyossá vált, hogy a válla­latok megnövekedett önállósága, vál­lalkozási szabadsága megsokszoroz­hatja a hatékonyabb­­gazdálkodás lehetőségeit. A kisvállalatok és a kisszervezetek pedig egyebek közt olyan jelentős területeken oldották a feszültségeket, mint a választék javítása és a különböző lakossági szolgáltatások. Eredményeink közé sorolhatjuk a szocialista demokrácia erősödését is. Ezt nemcsak olyan országos jelentő­ségű események tükrözték, mint a XIII. pártkongresszus, az országgyű­lési és tanácsi választások, a szakszer­vezetek, illetve a Hazafias Népfront választásai, hanem a jog- és hatás­körök decentralizálása, s nem utol­sósorban a vállalati tanácsok meg­választásának előkészítése, lebonyo­lítása is. A jelen tanulságai egybevágnak sok évszázados történelmi tapaszta­latainkkal: népünkben megvan a te­hetség, a szorgalom és a felelősség­­tudat, azaz megvannak azok a képes­ségek, amelyekkel a legnehezebb időbön is úrrá tudunk lenni. Szeretném ezt az alkalmat is fel­használni, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa, kormánya és a magam nevé­ben is köszönetet mondjak mind­azoknak, akik fizikai vagy szellemi munkásságukkal, alkotó tevékenysé­gükkel, nemritkán személyes példá­jukkal hozzájárultak nehéz helyze­tünk jobbításához. Tisztelt honfitársaim! A Magyar Népköztársaság terüle­ténél és lélekszámánál nagyobb mér­tékben igyekezett hozzájárulni a nemzetközi feszültségek oldásához, az enyhülés és a bizalom légkörének visszatéréséhez. Mi a legnehezebb időkben is azon voltunk, hogy szük­ség van a párbeszédre, a vitás kér­dések tárgyalások útján való rende­zésére. Ezért is tartjuk nagy jelentő­ségűnek a genfi Gorbacsov—Reagan csúcstalálkozót, amely elősegítette egymás álláspontjainak jobb megér­tését, hozzájárulhat a két nagyhata­lom közötti viszony normalizálásá­hoz. A csúcstalálkozó lehetőséget te­remtett a nemzetközi légkör javítá­sához, ahhoz, hogy egy árnyalattal jobb körülmények között folytathas­suk belső építőmunkánkat. Meggyő­ződésünk, hogy a szocialista orszá­gok közösségének a békés egymás mellett élés megvalósításáért, a fegy­verkezési hajsza megállításáért, a le­szerelésért, a békéért és haladásért folytatott következetes harca az egész emberiség jövőjét szolgálja. Örömünkre szolgál az is, hogy a Magyar Népköztársaságot, mint szo­cialista országot, a szocialista közös­ség szilárd tagját megbízható, kor­rekt partnernek ismerik el világ­szerte, amelyre a politikai és gazda­sági kapcsolatokban egyaránt számí­tani lehet. Tapasztalataink szerint velünk őszinte törekvéssel erősítik az együttműködés szálait a Szovjet­unió, a szocialista közösség országai éppen úgy, mint a harmadik világ és a fejlett tőkés államok. Becsülik szándékainkat, kiszámíthatóságun­kat, készek a kapcsolatok tovább­építésére az élet minden területén. További elismerést szerzett ha­zánknak az európai kulturális fórum megrendezése. Általános az a véle­mény, hogy Magyarország jó házi­gazdának bizonyult. Biztosította és elősegítette a legeltérőbb vélemé­nyek megvitatását, egymás állás­pontjának jobb megértését, ezáltal pedig hozzájárult az európai bizton­sági és együttműködési folyamat erősödéséhez is. Külön siker szá­munkra, hogy a fórum tanácskozá­sain, részt vevő politikusok és jeles kulturális személyiségek közelebb­ről is megismerhették életünket, il­letve a magyar kultúra értékeit. A magunk részéről a továbbiak­ban is azon fáradozunk, hogy poli­tikai okok ne akadályozzák a köl­csönösen, előnyös gazdasági és kul­turális kapcsolatok fejlesztését. Az idei esztendőről és a most in­duló VII. ötéves tervről szólva el kell mondanom: politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális progra­munk pontunk XIII. kongresszusá­nak elvi döntéseire épül. Figyelem­mel van azokra a nemzetközi ténye­zőkre és folyamatokra, amelyek visszahatnak szocializmust építő munkánkra. Elsősorban azt veszi számításba, hogy nemcsak hazánk, hanem szocialista közösségünk va­lamennyi országa a megújulás idő­szakát éli, a fejlődés hozta újabb és bonyolultabb feladatokkal találja szembe magát. Ezek a körülmé­nyek még inkább szükségessé teszik a népünk érdekeit szolgáló, egyez­tetett, közös politikát. Építve a nemzetközi együttmű­ködésre, belső gondjainkat azonban magunknak kell megoldanunk. Éle­tünk alakulása, nemzetközi megbe­csülésünk döntően a hazai építő­munka sikereitől függ. A VII. ötéves tervben nem kisebb feladatokat fogalmaztunk meg, mint a gazdaságirányítás további fejlesz­tését, meghirdetett társadalmi-gaz­dasági programjaink megvalósítását, a gazdálkodás hatékonyságának fo­kozását, illetve ezek által a gazda­sági növekedés ütemének növelését, a külgazdasági­ egyensúly további javítását és a gazdasági teljesítmé­nyekkel összhangban életkörülmé­nyeink jobbítását. Ezek a keretek minden vállalat és intézmény, min­den közösség és minden, egyén szá­mára lehetővé teszik az alkotóbb szellemű, önállóbb, eredményesebb munkát. Ezeknek a gondolatoknak a jegyé­ben kívánok az új év első napján pártunk Központi Bizottsága, az El­nöki Tanács és a kormány nevében is minden hazánkfiának, Magyaror­szág valamennyi barátjának boldog, eredményes és békés új esztendőt. Corbacsov és Reagan újévi tele­víziós üzene­t­váltása Mihail O­rbacsov, az SZKP KB főtitkára és Ronald Reagan ameri­kai elnök január elsején televíziós üzenetben üdvözölték egymás népét. A szovjet televízió a szerda esti hír­adóban, a Vremjában közvetítette Ro­­­­nald Reagan újévi üzenetét. Az ame­rikai tévéhálózatok adásukat meg­szakítva sugározták újév napján Mi­hail Gorbacsov üzenetét. A három nagy amerikai adóhálózat, s velük együtt több száz helyi állomás a moszkvai közvetítéssel egy időben su­gározta az amerikai elnöknek a szov­jet néphez intézett üzenetét. Mihail Gorbacsov üdvözletében a többi között elmondta: — Jó előjel­nek tekintem, ahogyan a béke évé­nek nyilvánított új évet kezdjük. Közvetlen üzenetváltással kezdődik ez az év — Reagan elnöknek a szov­jet néphez intézett üzenetével, s a­z én önökhöz szóló üzenetemmel. Vé­leményem szerint ez a tény remény­keltő változásokat tükröz. Lehet, hogy nem nagyok ezek a változások, de kapcsolatainkban mégis javulást jelentenek. Az a néhány perc, amelyben önökhöz szólok, számom­ra közös vágyunkat jelképezi, hogy tovább haladjunk azon az egymás­­ho­z vezető úton, amelyen az önök elnöke és én Genfben elindultunk. Az ezt szolgáló párbeszédre népe­­in­ktől kaptunk­­­ellhatalmazást. Ma azt akarom elmondani önök­nek, hogy a szovjet emberek elkö­telezték magukat a béke, mint a legfőbb, az élettel azonos érték mel­lett. A béke eszméjéért mi meg­szenvedtünk, s az a begyógyíthatat­­lan sebek fájdalmával, a pótolhatat­lan veszteségek keserűségével együtt beépült szöveteinkbe. Országunkban nincs egyetlen család, nincs egyet­len ház sem, amelyben ne élne még ma is a háborúban, elpusztult roko­nok és közelállók emléke. Abban a háborúban pusztultak el ők, amely­ben a szovjet és az amerikai nép szövetséges volt, egy táborban har­colt. Ezután Gorbacsov a közös béke­­vágyról, az együttműködés történel­mi tapasztalatáról beszélt, amely ma ösztönzően hathat a jövő érdekében végzendő közös munkára. Arra a meggyőződésre jutottam — mondotta —, hogy az Egyesült Ál­lamokban is értik: országaink nem harcolhatnak egymással, összeütkö­zésük óriási tragédia lenne. Mai világunk egyik realitása, hogy értelmetlen dolog újabb fegyverfaj­ták segítségével törekedni biztonsá­gunk megszilárdítására. Ma a fegy­verkezési hajszában tett minden újabb lépés csak növeli mindkét fél és az egész emberiség számára is a veszélyt, a kockázatot. Az élet újból és újból bebizonyítja, hogy csökkenteni kell a nukleáris fegyverzeteket, s békésnek kell meg­őrizni a világűrt. Erről tárgyalunk most Genf­ben, s mi nagyon szeret­nénk, ha az új évben a tárgyalások sikert hoznának. Gorbacsov kiemelte: országaik ha­talmas felelősséggel tartoznak népe­iknek, s minden más ország népének a földi élet megőrzéséért. Az egész emberiséggel szemben kötelességük, hogy biztosítsák számára a béke biz­tos távlatait, annak az esélyét, hogy félelem nélkül léphessen a harma­dik évezredbe. Vállaljuk hát ma­gunkra, hogy megszüntetjük az em­beriséget fenyegető veszélyt."Ne há­rítsuk át ezt a feladatot gyerekeinkre. Azt hiszem, Reagan elnökkel lét­rejött találkozónk egyik legfőbb eredménye, hogy vezetőkként és tisztán emberi téren is meg tudtuk tenni az első lépéseket a bizalmat­lanság felszámolása, a bizalom té­nyezőjének mozgásba hozása felé. Ma még széles és nehezen járható sáv választ el bennünket, de Genf­ben láthattuk, hogy ez nem legyőz­hetetlen. Eszembe jut az­ amerikai irodalom egyik nagyszerű alkotása, a Rossz­kedvünk tele című regény. Szeret­ném ezt a címet kissé átalakítani, és a rosszkedv helyett a remény szót használni, és szeretném, ha nemcsak ezt a telet, hanem az egész eszten­dőnek és az elkövetkező éveknek valamennyi évszakát áthatná a jobb jövőbe vetett remény, a remény, amelyet együttesen valósággá vál­toztathatunk. Végül az új év alkalmából Mihail Gorbacsov jó egészséget, békét, és boldogságot kívánt minden amerikai családn­ak.­­ Reagan amerikai elnök üdvözöl­te a szovjet népet az új esztendő alkalmából. Beszédében felidézte az alig egy hónapja tartott genfi csúcs­­találkozót, s azt olyan „jó kezdet­nek” minősítette, amelyre az­­Egye­sült Államok az elkövetkező hóna­pokban és években kész építeni. Személyében amerikai elnök 1972 óta­­először mondott beszédet a szov­jet televízióban, a kölcsönös újévi köszöntő pedig mindeddig példa nél­kül áll. Az amerikai elnök a­­genfi talál­kozóról szólva azt nevezte az egyik legfontosabb eredménynek, hogy Mihail Gorbacsovval egyetértettek: szükség van mindkét fél nagymé­retű nukleáris fegyvertárának csök­kentésére, és az atomháborút nem lehet megnyerni, megvívni pedig nem szabad. Megállapodtak a tár­gyalások felgyorsításában azokon a területeken, ahol ennek közös tala­ja van, a nukleáris tömegpusztító eszközök csökkentése és esetleges teljes felszámolása érdekében. Reagan a továbbiakban sokat bí­rált hadászati védelmi kezdeménye­zése mellett érvelt, s azt olyan rend­szernek állította be, amely senkit nem veszélyeztet. Állította, hogy az Egyesült Államok és a Szovjetunió egyaránt folytat kutatásokat új technológiák ilyen rendszerekben történő, felhasználására. Az amerikai elnök állást foglalt az amerikai—szovjet kulturális kap­csolatok kibővítése mellett, méltat­ta az amerikai demokráciát, és re­ményét fejezte ki, hogy a genfi megállapodások alapján 1986-ban si­kerül messze előre lépni, és hogy a fegyveres konfliktusok békés meg­oldása terén is sikerül majd lépése­ket tenni. Reagan végezetül az amerikai nép nevében boldog és sikeres új esz­tendőt kívánt a szovjet népnek. (MTI) A budapesti fejlesztések mérlege Bővült az egészségügyi és oktatási hálózat • Javult a közműellátás A főváros számos új létesítmény- tervidőszak főbb előirányzatai men­nyel gazdagodott a múlt évben, az valósulhassanak, infrastruktúra fejlesztésének ered­ Tavaly­ megközelítőleg 15 ezer la­­ményeként javultak az életkörül- kás felépítésével számolt a tanács. A mények, szépült, tovább gyarapodott tervezett tanácsi célcsoportos lakás Budapest. Az 1985. évi városfejleszt­sők megépültek ugyan — beleértve tési terv — a lakásberuházások ki­ az 1984-ről áthúzódókat is —, de a vételével — teljesült, illetve a várt­ telepszerű magánerős lakásépítő­­nál is kedvezőbben alakult, s meg­ seknél 1700—2000 otthonnal nem valósultak az alapvető társadalom- készültek el az építők. Mivel az el­­politikai célkitűzések, múlt tervidőszak utolsó két évében Az év végére elkészült a jelentés, az előirányzottnál lényegesen keve­­s mely az idei fejlesztéseket és a ki­­sebb új lakás épült, a fiatal háza­­valyi tervek megvalósítását elemez­­sék és a kedvezőtlen szociális hely­­re, ebben megállapítják: a tavalyi tejben levő többgyermekes családok eredmények jelentős mértékben hoz­ indokolt lakásigényét csak részben rájárultak ahhoz, hogy a VI. ötéves tudták kielégíteni. A fiatal házasok és a kedvezőt­len helyzetben levő többgyermekes családok lakáshoz jutásának elősegí­tésére 1985-ben négyszázmillió fo­rintnál nagyobb összegű támogatást hagytak jóvá. Ennek felhasználása azonban vontatottan halad, október végéig a rászorulók az összegnek mindössze egyharmadát vehették igénybe. A lakóház-felújítási és -korszerű­sítési feladatoknál tizenegy és fél ezer otthon háromnegyede lakossági hozzájárulással válik komfortosab­bá. A tervezettek szerint halad a vá­ri lakónegyed, a Váci utca és kör­nyékének felújítása, valamint a VII. kerületi tömbrehabilitációs program megvalósítása. A fővárosi és a kerü­leti tanácsok fejlesztéseinek ered­ményeként tovább javult a főváros közműellátásának színvonala. A múlt év végén közműves ivóvíz volt a budapesti lakások 95 százalékában, csatornázott 84 százalékuk, korsze­rű gáz- és távfűtéssel a lakások 64 százalékát melegítik. Tovább bővült az egészségügyi el­látás. Elkészült a csepeli kórház 126 ágyas szülészeti-nőgyógyászati pavi­lonja, s megkezdődött a gyógyító­munka a Margit Kórház felújított 151 ágyas régi épületében. A Margit Kórház 271 ágyas új pavilonjában a technológiai szerelési munkákat vég­zik. A bölcsődés és óvodás korú gyermekek teljes körű ellátása to­vábbra is megoldott. Az idős embe­rekről való gondoskodásként 426 hellyel bővítették a szociális ottho­nok hálózatát. Tavaly a már ki nem használt bölcsődék, óvodák átalakí­tásával és egyéb módon 121 általá­nos iskolai tanterem létesült. A Fő­városi Tanács kiemelt feladatnak tekintette a középiskolai tanterem­fejlesztést is, már a tanévkezdésre felépült a 24 tantermes 13-as Szá­mú Szakközépiskola és Szakmunkás­­képző Intézet. (MTI) Átadás után, beköltözés előtt a Borsod Megyei Állami Építőipari Vállalat által készített százlakásos­­ház Budapesten, a XIII. kerületi Gogol utcában.

Next