Népszabadság, 1986. március (44. évfolyam, 51-75. szám)

1986-03-26 / 72. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,80 Ft NÉPSZABADSÁG *&■ 1986. március 26., szerda AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XLIV. évfolyam, 72. szám Újabb amerikai katonai akciók Líbia ellen A Pentagon és a Fehér Ház ellentmondó kijelentései A Szidra-öbölben kedden folyta­tódott az amerikai hadiflotta provo­katív katonai akciója. Újabb őrna­szádokat süllyesztettek el. Az olasz kormány mérsékletre int. A ameri­kai sajtó egy része kétségbe vonja Washington magatartásának helyes­ségét. A líbiai hadsereget készült­ségbe helyezték. Mint washingtoni tudósítónk, Ke­­reszty András jelentette, a Penta­gonban kedden szinte egymást kö­vették a sajtóértekezletek. Az ame­rikai hadügyminisztérium szóvivője és Caspar Weinberger hadügymi­niszter lényegében ugyanazt ismé­telgette: a 6. flotta „folytatja ma­nővereit” a líbiai partok közelében, és „ha megzavarják, akkor megfe­lelő választ ad”. A Pentagon közöl­te: újabb hat rakétát lőttek a 6. flot­ta repülőgépeire, és ezért ismételt „megtorló támadást” intéztek Líbia légvédelmi rakétaállásai ellen. A Fe­hér Ház viszont cáfolta a Pentagont, mondván, hogy kedden nem lőttek amerikai gépekre. A hadügyminisz­térium erre elismerte: valóban nin­csenek „pontos információi”. A Pentagon azt is közölte, hogy újabb két, „ellenséges szándékkal közele­dő” líbiai őrhajót süllyesztettek el. Kiderült: az egyik épp hogy elhagy­ta a 6. flottától 200 kilométerre le­vő Bengházi kikötőjét. Pentagon-források kedden meg­erősítették, hogy az alternatív ter­vek között szerepel olyan is, amely a földközi-tengeri flottát hosszabb ideig állomásoztatná a Szidra-öböl­ben. Edward Luttroak, a hadügymi­niszter egyik tanácsadója kijelentet­te: az Egyesült Államok nem hagy­hatja el a vitatott öblöt anélkül, hogy „nem garantálná a jövőbeli szabad hajózást”. Charles Redman külügyi szóvivő kedd esti nyilatkozata szerint Líbiá­nak „előre tudomása volt az ameri­kai hadgyakorlatról”, s így „ok nél­kül támadta meg” az amerikai repü­lőgépeket. A szóvivő kijelentette, hogy a Szovjetunió washingtoni nagykövetségének ügyvivőjét még szombaton tájékoztatták a „gyakor­latról”, hétfő este pedig a kialakult helyzetről. A The Washington Post kedden megírta: annak ellenére, hogy a flottamanőverek hivatalos indoklása a szabad hajózás biztosítása volt, az akcióikat úgy tervezték, hogy felké­szültek a konfrontációra Líbiával. Reagan elnök így kívánt „leckét ad­ni” Kadhafi kormányának, amelyet „a nemzetközi terrorizmus támoga­tásával” vádolt. Az elnök már tíz napja, március 14-én j­óváhagyta azt a tervet, amely „líbiai provokáció esetén” a Szúrt város környékén le­vő légvédelmi rakétabázis megsem­misítését irányozta elő. Az amerikai politikai vezetés mindezek ellenére most egy fegy­veres provokáció áldozatának tün­teti fel magát. Ezt aláhúzandó, pa­naszt terjesztett be az ENSZ Biz­tonsági Tanácsa elé: ítéljék el Lí­biát a konfliktusért. (Amelynek ed­dig nem volt amerikai áldozata, négy elsüllyedt líbiai hajó közül há­rom legénysége — a feltételezé­sek szerint körülbelül száz személy — viszont életét vesztette.) Biztosítandó a törvényhozás tá­mogatását, a Fehér Ház külön tájé­koztatást ad a szenátoroknak és képviselőknek az eseményekről. En­nek eredménye az, hogy a Capito­ Liuimban többségben vannak az egyetértőik. De különbség van az egyetértés foka között, nagyon je­lentős az a csoport, amely felveti: legutóbb, amikor kiéleződött az ame­rikai—líbiai viszony, az arab világ egyöntetűen felsorakozott Tiripoli mellett, s a mostani katonai akció tovább ronthatja az Egyesült Álla­mok pozícióit a Közel-Keleten. (Folytatás a 2. oldalon.) Akcióban a Saratoga repülőgép-anyahajó: egy megfigyelőgép száll le a fe­délzetre, miközben (a kép bal alsó részén) a hajó ütegei rakétát lőnek ki. MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT « Megkezdődött a beszámoló vitája a CSKP XVII. kongresszusán Németh Károly felszólalása - A csehszlovák kormányfő a gazdasági feladatokról (Munkatársaink jelentik Prágá­ból.) Kedd délelőtt a központi bizott­ság, valamint a központi ellenőrző bizottság beszámolójának vitájával folytatódott a CSKP XVII. kongres­­­szusa. Kedden kapott szót több kül­földi küldöttségvezető, így Mihail Szolomencev, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a szovjet kül­döttség vezetője és Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, a ma­gyar delegáció vezetője. A délutáni ülésen hangzott el Lubomír Strougal miniszterelnök, a CSKP KB Elnök­sége tagjának előterjesztése a cseh­szlovák népgazdaság középtávú és távlati fejlesztésének programjáról. Csehszlovákia Kommunista Pártja XVII. kongresszusának második napján a prágai kultúrpalotában a központi bizottság és a központi el­lenőrző bizottság beszámolóinak megvitatásával folytatódott a ta­nácskozás. Az ország társadalmi és gazdasági fejlődésének kilátásait a felszólalók többsége pozitívan ítél­te meg. Hangsúlyozták, hogy a fej­lődést felvázoló kongresszusi doku­mentumok reális távlatokat nyújta­nak, egyúttal rámutattak, hogy az intenzív fejlődés kibontakoztatásá­hoz szükség van a dolgozók mind szélesebb körű aktivitásának érvé­nyesítésére, a gazdaságirányítási rendszer további javítására. A fel­szólalók ismertették a munkaterü­letükön elért eddigi sikereket, de nem titkolták azt sem, hogy a gaz­daságban nemegyszer adódnak a munka szervezetlenségéből, a bü­rokratikus akadályokból, a techni­kai elmaradottságból származó in­dokolatlan veszteségek. Kedden üdvözölték a csehszlovák kommunisták legmagasabb szintű tanácskozását a szomszédos szocia­lista országok küldöttségeinek veze­tői. Mihail Szolomencev, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, felszólalásában átadta a szovjet kommunisták, az SZKP KB szívé­lyes üdvözletét, s méltatta Csehszlo­vákia gazdasági társadalmi fejlődé­sében az utóbbi években elért ered­ményeket. A többi külföldi küldött­ségvezető­ hasonlóképpen nagyra ér­Kedden Prágában több két- és többoldalú megbeszélést tartottak a külföldi delegációvezetők és a házi­gazdák részvételével. Gustáv Husák, a CSKP KB fő­titkára kedd délután fogadta Né­meth Károlyt, a magyar küldöttség vezetőjét. A szívélyes, baráti légkö­rű találkozón áttekintették a szo­cialista építés időszerű kérdéseit és a kétoldalú kapcsolatok alakulását. Megelégedéssel szóltak arról, hogy pártjaink, országaink, népeink együttműködése sokoldalúan és ered­ményesen fejlődik, s hangsúlyoz­ták: kölcsönösen az együttműködés további bővítésére, elmélyítésére tekelte a csehszlovák kommunisták és a csehszlovák nép eredményeit. Üdvözölte a kongresszust Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyette­se is. A délutáni órákban mondta el beszédét Lubomír Strougal, a szö­vetségi kormány elnöke. Ebben a csehszlovák népgazdaság, a csehszlo­vák társadalom középtávú, azaz 1990-ig szóló, valamint hosszú tá­vú, az ezredfordulóig szóló fejlesz­tésének programját ismertette a kongresszussal. A nagy érdeklődés­sel és nagy tetszéssel fogadott beszá­moló után folytatódott a vita az elő­terjesztett dokumentumokról. (Németh Károly, Mihail Szolomen­cev és Lubomír Strougal felszólalá­sát lapunk 3. oldalán ismertetjük.) törekednek. A találkozón jelen volt Kovács Béla, hazánk prágai nagy­követe. Ugyancsak a nap folyamán a CSKP KB főtitkára találkozott a kongresszuson részt vevő szovjet küldöttséggel, amelyet Mihail Szo­lomencev vezet. Mihail Szolomen­cev átadta Gustáv Husáknak Mi­hail Gorbacsov üdvözletét. Az SZKP KB főtitkára sikeres mun­kát kívánt a XVII. kongresszusnak és sikereket a kongresszusi határo­zatok megvalósításában. A CSKP kongresszusa ma folytat­ja munkáját. Kis Tibor—Lovász Péter Küldöttségek kétoldalú megbeszélései Nyugaton nem adtak kielégítő választ a szovjet indítványokra Mihail Gorbacsov megbeszélése Leonilde Jottival A Szovjetunió nem kapott kielé­gítő választ az atomfegyverek teljes felszámolását szolgáló indítványára — jelentette ki Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Leonilde Jotti, az olasz parlament képviselő­házának elnöke, az OKP vezetőségé­nek tagja előtt. Mihail Gorbacsov kedden Moszk­vában fogadta Jotti asszonyt, aki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa El­nökségének meghívására tartózkodik Moszkvában. Az utóbbi hetekben még bonyo­lultabbá vált nemzetközi helyzetet elemezve, Gorbacsov főtitkár rámu­tatott: megmutatkozott, hogy a Nyu­gat semmilyen téren nem kívánja megfékezni a fegyverkezési ver­senyt, nem akar komolyan és egyen­lő alapokon tárgyalni a fegyverze­tek csökkentéséről. Hangsúlyozta, a felelős módon való politizálás fel­tételezi azt, hogy figyelembe veszik a történelem új szakaszának reali­tásait, valamennyi állam nemzeti érdekeit és tiszteletben tartják sa­ját népük, más népek, valamint a világ közvéleményének akaratát. Leonildo Jotti szovjetunióbeli lá­togatásának céljáról beszélt. Állást fogl­alt a szovjet és az olasz tör­vényhozás közötti közvetlen kap­csolatok erősítése mellett. Azt mon­dotta, hogy fokozni kell az erőfe­szítéseket az enyhüléshez való vis­­­szatérésért. A baráti légkörben lezajlott talál­kozón mindkét részről megerősítet­ték, hogy a két ország közötti jó viszony továbbfejlesztése végett köl­csönösen törekedni fognak a szovjet —olasz párbeszéd folytatására. (MTI) Egy másik öböl ? Térben és időben messze esik egymástól két esemény, a körül­mények mégis vészesen hasonlíta­nak egymáshoz. Az egyik „tonkini incidens" néven vonult be a kró­nikába, a másik az a semmivel sem igazolható, előre kitervelt katonai provokáció, amelyet az amerikai hajóhad a Szidra-öbölben, a líbiai partok mentén hajtott végre, még­pedig az International Hérald Tri­büne szerint, az elnök előzetes jó­váhagyásával. A világ megrökönyödve figyeli és elítéli a nemzetközi együttélés alap­vető normáinak nyílt, durva megsér­tését. Mi tagadás, zavarba ejtenek bennünket a Washingtonban el­hangzó, egymásnak is ellentmondó állásfoglalások. A The New York Ti­­mesban megjelent vasárnapi nyi­latkozatában az elnök még „derű­látó” volt a szovjet-amerikai és ál­talában a nemzetközi kapcsolatok alakulását illetően. Aztán az ABC televízióban elhangzott hétfői inter­jújában, önmagának is ellentmond­va, ismét „a béke legnagyobb el­lenségének” nevezte a Szovjetuniót, hozzátéve: egyáltalán nem sajnálja, hogy nem is olyan régen még „a gonosz birodalmának" minősítette azt az országot, amely a múlt év novemberi csúcstalálkozó óta több reális békekezdeményezést terjesz­tett elő, amelyeket az Egyesült Ál­lamok rendre elutasított. De ha még csak szavakról, meg­gondolatlan kijelentésekről lenne szó, s nem kísérnék őket olya­n cse­lekedetek, amelyek nyugtalanságot keltenek minden józanul gondolko­dó emberben, így az amerikai tör­vényhozás tagjainak egy részében is. Mire véljük például, hogy az amerikai kormány ahelyett, hogy csatlakozna a nukleáris kísérletek egyoldalúan bevezetett szovjet mo­ratóriumához, tüntetően kísérletek egész sorozatát hajtja végre. Fit­­­tyet hányva arra is, hogy a kong­resszus hatvan tagja írásban köve­teli: függesszék fel egy időre a kí­sérleteket. Még az elnök pártjához tartozó Mark Hatfield szenátor is „erőfitogtatásnak” minősíti kormá­nya magatartását, s „tragédiának" tekinti, hogy „valamennyi békekez­deményezés a Szovjetuniótól indul­­ ki”. Szerintünk ez önmagában még nem tragédia, viszont azzá válhat, ha Washington elutasítóan reagál minden őszinte, a leszerelést segítő és a kölcsönös biztonságot erősítő javaslatra, miközben veszélyes ak­ciókat hajt végre a világ különbö­ző térségeiben. Az amerikai hadi­hajók a múlt héten szovjet felség­vizeken jelentek meg, a Pentagon szóvivője szerint azzal a kifejezett céllal, hogy „próbára tegyék a szov­jet védelmet", majd néhány nap múlva Líbiát provokálják, rövid időn belül immár ötödször, ezúttal negyven hajóból álló ármádiával. S hogy a szándék félreérthetetlen le­gyen, elsüllyesztenek több parti őr­hajót, másokat megrongálnak, és támadást intéznek az ország lég­terét védő rakétaállások ellen. Az indok: a líbiai őrnaszádok „fenye­gető" magatartást tanúsítottak, és „komolyan veszélyeztették a nem­zetközi vizeken tartózkodó amerikai hajókat". Ez fából vaskarika. Ha az ame­rikai hajók nemzetközi vizeken tar­tózkodtak, akkor két eset lehetsé­ges: vagy nemzetközi vizeken sem­misítették meg a líbiai őrnaszádo­kat vagy líbiai felségterületen. Egyik sem menthető. Bármelyik verzióhoz ragaszkodnak is Washingtonban, mind az akció, mind az annak igazolására szánt hivatalos nyilatkozatok vészesen ha­sonlítanak ahhoz a már említett, másik öbölben lejátszódott esethez. Mint utóbb amerikai történészek és politikusok is elismerték, a „tonki­ni incidens" csupán ürügy volt, amelyet előre kiterveltek, s amely, mint tudjuk, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság elleni agresszió­ba torkollott. S ha a legfrissebb incidensre gondolunk, nehezen tudjuk elkép­zelni, mitől olyan derűlátóak Wa­shingtonban. Miért gondolják, hogy a világ készpénznek veszi a nem­zetközi kapcsolatok javításáról el­hangzó nyilatkozatokat, különösen, ha azokhoz a Szidra-öbölben s holnap talán a nicaraguai kávéföl­deken becsapódó amerikai rakéták robaja szolgáltatja a kísérőzenét. Kanyó András Dusan Cskrebics tárgyalásai Budapesten Katona Imre, az Elnöki Tanács tit­kára meghívására kedden hivatalos, baráti látogatásra Magyarországra érkezett Dusan Cskrebics, a Szerb Szocialista Köztársaság Elnökségé­nek elnöke. A vendéget és kíséreté­nek tagjait a Keleti pályaudvaron Katona Imre és Barity Miklós kül­ügyminiszter-helyettes üdvözölte. Je­len volt Györke Sándor, hazánk belgrádi és Milovan Zidar, Jugo­szlávia budapesti nagykövete. Délután a Parlament delegációs termében megkezdődtek a hivatalos tárgyalások. A Katona Imre vezette magyar tárgyalócsoport tagjai :Heté­­nyi István pénzügyminiszter, Barity Miklós külügyminiszter-helyettes, Dunai Imre külkereskedelmi mi­niszterhelyettes és Györke Sándor. A Szerb Szocialista Köztársaság részéről Dusán Cserebics vezetésé­vel Szvetozár Rikanovics, a Szerb Szocialista Köztársaság végrehajtó tanácsának elnöke, Zoran Veljics, a külkapcsolatok bizottságának elnök­­helyettese, Daja Petrovics kabinet­főnök és Milovan Zidar vett részt a tárgyalásokon. A megbeszélésen a delegációk tá­jékoztatták egymást országaik bel­politikai helyzetéről. Megállapítot­ták: Magyarország és Jugoszlávia kapcsolatai rendezettek s azokat a jószomszédi, baráti viszony alapján kívánják továbbfejleszteni. Áttekintve a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködést, hangsú­lyozták a közelmúltban aláírt ötéves árucsere-forgalmi megállapodás je­lentőségét. Egyetértettek abban, hogy kölcsö­nös az igény a kooperáció és a gyár­­tásszakosítás további bővítésére. Sz­óltak az energetikában, a gép­gyártásban, a vegyiparban meglevő együttműködési lehetőségekről. Hangoztatták: a két ország kultu­rális kapcsolatainak fejlesztését jól szolgálja az erre vonatkozó egyez­mény, amelyet a napokban írtak alá. Rámutattak, hogy az országaikban élő nemzetiségek az összekötő szálak erősítői. Dusán Cserebics kitért a Szerb Szocialista Köztársaság és Magyar­­ország kétoldalú együttműködésére, amelynek bővítése segíti a magyar— jugoszláv kapcsolatok továbbfej­lesztését. (MTI)

Next