Népszabadság, 1986. március (44. évfolyam, 51-75. szám)
1986-03-26 / 72. szám
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Ára: 1,80 Ft NÉPSZABADSÁG *&■ 1986. március 26., szerda AZ MSZMP KÖZPONTI LAPJA XLIV. évfolyam, 72. szám Újabb amerikai katonai akciók Líbia ellen A Pentagon és a Fehér Ház ellentmondó kijelentései A Szidra-öbölben kedden folytatódott az amerikai hadiflotta provokatív katonai akciója. Újabb őrnaszádokat süllyesztettek el. Az olasz kormány mérsékletre int. A amerikai sajtó egy része kétségbe vonja Washington magatartásának helyességét. A líbiai hadsereget készültségbe helyezték. Mint washingtoni tudósítónk, Kereszty András jelentette, a Pentagonban kedden szinte egymást követték a sajtóértekezletek. Az amerikai hadügyminisztérium szóvivője és Caspar Weinberger hadügyminiszter lényegében ugyanazt ismételgette: a 6. flotta „folytatja manővereit” a líbiai partok közelében, és „ha megzavarják, akkor megfelelő választ ad”. A Pentagon közölte: újabb hat rakétát lőttek a 6. flotta repülőgépeire, és ezért ismételt „megtorló támadást” intéztek Líbia légvédelmi rakétaállásai ellen. A Fehér Ház viszont cáfolta a Pentagont, mondván, hogy kedden nem lőttek amerikai gépekre. A hadügyminisztérium erre elismerte: valóban nincsenek „pontos információi”. A Pentagon azt is közölte, hogy újabb két, „ellenséges szándékkal közeledő” líbiai őrhajót süllyesztettek el. Kiderült: az egyik épp hogy elhagyta a 6. flottától 200 kilométerre levő Bengházi kikötőjét. Pentagon-források kedden megerősítették, hogy az alternatív tervek között szerepel olyan is, amely a földközi-tengeri flottát hosszabb ideig állomásoztatná a Szidra-öbölben. Edward Luttroak, a hadügyminiszter egyik tanácsadója kijelentette: az Egyesült Államok nem hagyhatja el a vitatott öblöt anélkül, hogy „nem garantálná a jövőbeli szabad hajózást”. Charles Redman külügyi szóvivő kedd esti nyilatkozata szerint Líbiának „előre tudomása volt az amerikai hadgyakorlatról”, s így „ok nélkül támadta meg” az amerikai repülőgépeket. A szóvivő kijelentette, hogy a Szovjetunió washingtoni nagykövetségének ügyvivőjét még szombaton tájékoztatták a „gyakorlatról”, hétfő este pedig a kialakult helyzetről. A The Washington Post kedden megírta: annak ellenére, hogy a flottamanőverek hivatalos indoklása a szabad hajózás biztosítása volt, az akcióikat úgy tervezték, hogy felkészültek a konfrontációra Líbiával. Reagan elnök így kívánt „leckét adni” Kadhafi kormányának, amelyet „a nemzetközi terrorizmus támogatásával” vádolt. Az elnök már tíz napja, március 14-én jóváhagyta azt a tervet, amely „líbiai provokáció esetén” a Szúrt város környékén levő légvédelmi rakétabázis megsemmisítését irányozta elő. Az amerikai politikai vezetés mindezek ellenére most egy fegyveres provokáció áldozatának tünteti fel magát. Ezt aláhúzandó, panaszt terjesztett be az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé: ítéljék el Líbiát a konfliktusért. (Amelynek eddig nem volt amerikai áldozata, négy elsüllyedt líbiai hajó közül három legénysége — a feltételezések szerint körülbelül száz személy — viszont életét vesztette.) Biztosítandó a törvényhozás támogatását, a Fehér Ház külön tájékoztatást ad a szenátoroknak és képviselőknek az eseményekről. Ennek eredménye az, hogy a Capito Liuimban többségben vannak az egyetértőik. De különbség van az egyetértés foka között, nagyon jelentős az a csoport, amely felveti: legutóbb, amikor kiéleződött az amerikai—líbiai viszony, az arab világ egyöntetűen felsorakozott Tiripoli mellett, s a mostani katonai akció tovább ronthatja az Egyesült Államok pozícióit a Közel-Keleten. (Folytatás a 2. oldalon.) Akcióban a Saratoga repülőgép-anyahajó: egy megfigyelőgép száll le a fedélzetre, miközben (a kép bal alsó részén) a hajó ütegei rakétát lőnek ki. MTI KÜLFÖLDI KÉPSZOLGÁLAT « Megkezdődött a beszámoló vitája a CSKP XVII. kongresszusán Németh Károly felszólalása - A csehszlovák kormányfő a gazdasági feladatokról (Munkatársaink jelentik Prágából.) Kedd délelőtt a központi bizottság, valamint a központi ellenőrző bizottság beszámolójának vitájával folytatódott a CSKP XVII. kongresszusa. Kedden kapott szót több külföldi küldöttségvezető, így Mihail Szolomencev, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a szovjet küldöttség vezetője és Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese, a magyar delegáció vezetője. A délutáni ülésen hangzott el Lubomír Strougal miniszterelnök, a CSKP KB Elnöksége tagjának előterjesztése a csehszlovák népgazdaság középtávú és távlati fejlesztésének programjáról. Csehszlovákia Kommunista Pártja XVII. kongresszusának második napján a prágai kultúrpalotában a központi bizottság és a központi ellenőrző bizottság beszámolóinak megvitatásával folytatódott a tanácskozás. Az ország társadalmi és gazdasági fejlődésének kilátásait a felszólalók többsége pozitívan ítélte meg. Hangsúlyozták, hogy a fejlődést felvázoló kongresszusi dokumentumok reális távlatokat nyújtanak, egyúttal rámutattak, hogy az intenzív fejlődés kibontakoztatásához szükség van a dolgozók mind szélesebb körű aktivitásának érvényesítésére, a gazdaságirányítási rendszer további javítására. A felszólalók ismertették a munkaterületükön elért eddigi sikereket, de nem titkolták azt sem, hogy a gazdaságban nemegyszer adódnak a munka szervezetlenségéből, a bürokratikus akadályokból, a technikai elmaradottságból származó indokolatlan veszteségek. Kedden üdvözölték a csehszlovák kommunisták legmagasabb szintű tanácskozását a szomszédos szocialista országok küldöttségeinek vezetői. Mihail Szolomencev, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, felszólalásában átadta a szovjet kommunisták, az SZKP KB szívélyes üdvözletét, s méltatta Csehszlovákia gazdasági társadalmi fejlődésében az utóbbi években elért eredményeket. A többi külföldi küldöttségvezető hasonlóképpen nagyra érKedden Prágában több két- és többoldalú megbeszélést tartottak a külföldi delegációvezetők és a házigazdák részvételével. Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára kedd délután fogadta Németh Károlyt, a magyar küldöttség vezetőjét. A szívélyes, baráti légkörű találkozón áttekintették a szocialista építés időszerű kérdéseit és a kétoldalú kapcsolatok alakulását. Megelégedéssel szóltak arról, hogy pártjaink, országaink, népeink együttműködése sokoldalúan és eredményesen fejlődik, s hangsúlyozták: kölcsönösen az együttműködés további bővítésére, elmélyítésére tekelte a csehszlovák kommunisták és a csehszlovák nép eredményeit. Üdvözölte a kongresszust Németh Károly, az MSZMP főtitkárhelyettese is. A délutáni órákban mondta el beszédét Lubomír Strougal, a szövetségi kormány elnöke. Ebben a csehszlovák népgazdaság, a csehszlovák társadalom középtávú, azaz 1990-ig szóló, valamint hosszú távú, az ezredfordulóig szóló fejlesztésének programját ismertette a kongresszussal. A nagy érdeklődéssel és nagy tetszéssel fogadott beszámoló után folytatódott a vita az előterjesztett dokumentumokról. (Németh Károly, Mihail Szolomencev és Lubomír Strougal felszólalását lapunk 3. oldalán ismertetjük.) törekednek. A találkozón jelen volt Kovács Béla, hazánk prágai nagykövete. Ugyancsak a nap folyamán a CSKP KB főtitkára találkozott a kongresszuson részt vevő szovjet küldöttséggel, amelyet Mihail Szolomencev vezet. Mihail Szolomencev átadta Gustáv Husáknak Mihail Gorbacsov üdvözletét. Az SZKP KB főtitkára sikeres munkát kívánt a XVII. kongresszusnak és sikereket a kongresszusi határozatok megvalósításában. A CSKP kongresszusa ma folytatja munkáját. Kis Tibor—Lovász Péter Küldöttségek kétoldalú megbeszélései Nyugaton nem adtak kielégítő választ a szovjet indítványokra Mihail Gorbacsov megbeszélése Leonilde Jottival A Szovjetunió nem kapott kielégítő választ az atomfegyverek teljes felszámolását szolgáló indítványára — jelentette ki Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára Leonilde Jotti, az olasz parlament képviselőházának elnöke, az OKP vezetőségének tagja előtt. Mihail Gorbacsov kedden Moszkvában fogadta Jotti asszonyt, aki a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének meghívására tartózkodik Moszkvában. Az utóbbi hetekben még bonyolultabbá vált nemzetközi helyzetet elemezve, Gorbacsov főtitkár rámutatott: megmutatkozott, hogy a Nyugat semmilyen téren nem kívánja megfékezni a fegyverkezési versenyt, nem akar komolyan és egyenlő alapokon tárgyalni a fegyverzetek csökkentéséről. Hangsúlyozta, a felelős módon való politizálás feltételezi azt, hogy figyelembe veszik a történelem új szakaszának realitásait, valamennyi állam nemzeti érdekeit és tiszteletben tartják saját népük, más népek, valamint a világ közvéleményének akaratát. Leonildo Jotti szovjetunióbeli látogatásának céljáról beszélt. Állást foglalt a szovjet és az olasz törvényhozás közötti közvetlen kapcsolatok erősítése mellett. Azt mondotta, hogy fokozni kell az erőfeszítéseket az enyhüléshez való visszatérésért. A baráti légkörben lezajlott találkozón mindkét részről megerősítették, hogy a két ország közötti jó viszony továbbfejlesztése végett kölcsönösen törekedni fognak a szovjet —olasz párbeszéd folytatására. (MTI) Egy másik öböl ? Térben és időben messze esik egymástól két esemény, a körülmények mégis vészesen hasonlítanak egymáshoz. Az egyik „tonkini incidens" néven vonult be a krónikába, a másik az a semmivel sem igazolható, előre kitervelt katonai provokáció, amelyet az amerikai hajóhad a Szidra-öbölben, a líbiai partok mentén hajtott végre, mégpedig az International Hérald Tribüne szerint, az elnök előzetes jóváhagyásával. A világ megrökönyödve figyeli és elítéli a nemzetközi együttélés alapvető normáinak nyílt, durva megsértését. Mi tagadás, zavarba ejtenek bennünket a Washingtonban elhangzó, egymásnak is ellentmondó állásfoglalások. A The New York Timesban megjelent vasárnapi nyilatkozatában az elnök még „derűlátó” volt a szovjet-amerikai és általában a nemzetközi kapcsolatok alakulását illetően. Aztán az ABC televízióban elhangzott hétfői interjújában, önmagának is ellentmondva, ismét „a béke legnagyobb ellenségének” nevezte a Szovjetuniót, hozzátéve: egyáltalán nem sajnálja, hogy nem is olyan régen még „a gonosz birodalmának" minősítette azt az országot, amely a múlt év novemberi csúcstalálkozó óta több reális békekezdeményezést terjesztett elő, amelyeket az Egyesült Államok rendre elutasított. De ha még csak szavakról, meggondolatlan kijelentésekről lenne szó, s nem kísérnék őket olyan cselekedetek, amelyek nyugtalanságot keltenek minden józanul gondolkodó emberben, így az amerikai törvényhozás tagjainak egy részében is. Mire véljük például, hogy az amerikai kormány ahelyett, hogy csatlakozna a nukleáris kísérletek egyoldalúan bevezetett szovjet moratóriumához, tüntetően kísérletek egész sorozatát hajtja végre. Fittyet hányva arra is, hogy a kongresszus hatvan tagja írásban követeli: függesszék fel egy időre a kísérleteket. Még az elnök pártjához tartozó Mark Hatfield szenátor is „erőfitogtatásnak” minősíti kormánya magatartását, s „tragédiának" tekinti, hogy „valamennyi békekezdeményezés a Szovjetuniótól indul ki”. Szerintünk ez önmagában még nem tragédia, viszont azzá válhat, ha Washington elutasítóan reagál minden őszinte, a leszerelést segítő és a kölcsönös biztonságot erősítő javaslatra, miközben veszélyes akciókat hajt végre a világ különböző térségeiben. Az amerikai hadihajók a múlt héten szovjet felségvizeken jelentek meg, a Pentagon szóvivője szerint azzal a kifejezett céllal, hogy „próbára tegyék a szovjet védelmet", majd néhány nap múlva Líbiát provokálják, rövid időn belül immár ötödször, ezúttal negyven hajóból álló ármádiával. S hogy a szándék félreérthetetlen legyen, elsüllyesztenek több parti őrhajót, másokat megrongálnak, és támadást intéznek az ország légterét védő rakétaállások ellen. Az indok: a líbiai őrnaszádok „fenyegető" magatartást tanúsítottak, és „komolyan veszélyeztették a nemzetközi vizeken tartózkodó amerikai hajókat". Ez fából vaskarika. Ha az amerikai hajók nemzetközi vizeken tartózkodtak, akkor két eset lehetséges: vagy nemzetközi vizeken semmisítették meg a líbiai őrnaszádokat vagy líbiai felségterületen. Egyik sem menthető. Bármelyik verzióhoz ragaszkodnak is Washingtonban, mind az akció, mind az annak igazolására szánt hivatalos nyilatkozatok vészesen hasonlítanak ahhoz a már említett, másik öbölben lejátszódott esethez. Mint utóbb amerikai történészek és politikusok is elismerték, a „tonkini incidens" csupán ürügy volt, amelyet előre kiterveltek, s amely, mint tudjuk, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elleni agresszióba torkollott. S ha a legfrissebb incidensre gondolunk, nehezen tudjuk elképzelni, mitől olyan derűlátóak Washingtonban. Miért gondolják, hogy a világ készpénznek veszi a nemzetközi kapcsolatok javításáról elhangzó nyilatkozatokat, különösen, ha azokhoz a Szidra-öbölben s holnap talán a nicaraguai kávéföldeken becsapódó amerikai rakéták robaja szolgáltatja a kísérőzenét. Kanyó András Dusan Cskrebics tárgyalásai Budapesten Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára meghívására kedden hivatalos, baráti látogatásra Magyarországra érkezett Dusan Cskrebics, a Szerb Szocialista Köztársaság Elnökségének elnöke. A vendéget és kíséretének tagjait a Keleti pályaudvaron Katona Imre és Barity Miklós külügyminiszter-helyettes üdvözölte. Jelen volt Györke Sándor, hazánk belgrádi és Milovan Zidar, Jugoszlávia budapesti nagykövete. Délután a Parlament delegációs termében megkezdődtek a hivatalos tárgyalások. A Katona Imre vezette magyar tárgyalócsoport tagjai :Hetényi István pénzügyminiszter, Barity Miklós külügyminiszter-helyettes, Dunai Imre külkereskedelmi miniszterhelyettes és Györke Sándor. A Szerb Szocialista Köztársaság részéről Dusán Cserebics vezetésével Szvetozár Rikanovics, a Szerb Szocialista Köztársaság végrehajtó tanácsának elnöke, Zoran Veljics, a külkapcsolatok bizottságának elnökhelyettese, Daja Petrovics kabinetfőnök és Milovan Zidar vett részt a tárgyalásokon. A megbeszélésen a delegációk tájékoztatták egymást országaik belpolitikai helyzetéről. Megállapították: Magyarország és Jugoszlávia kapcsolatai rendezettek s azokat a jószomszédi, baráti viszony alapján kívánják továbbfejleszteni. Áttekintve a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködést, hangsúlyozták a közelmúltban aláírt ötéves árucsere-forgalmi megállapodás jelentőségét. Egyetértettek abban, hogy kölcsönös az igény a kooperáció és a gyártásszakosítás további bővítésére. Szóltak az energetikában, a gépgyártásban, a vegyiparban meglevő együttműködési lehetőségekről. Hangoztatták: a két ország kulturális kapcsolatainak fejlesztését jól szolgálja az erre vonatkozó egyezmény, amelyet a napokban írtak alá. Rámutattak, hogy az országaikban élő nemzetiségek az összekötő szálak erősítői. Dusán Cserebics kitért a Szerb Szocialista Köztársaság és Magyarország kétoldalú együttműködésére, amelynek bővítése segíti a magyar— jugoszláv kapcsolatok továbbfejlesztését. (MTI)